Keresés, találkozás, bizonyságtétel - Lk 24:1-12

Keresés, találkozás, bizonyságtétel

Lk 24:1-12

I. A keresés – asszonyok a sírnál – 1-3. v.

 ¹ A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük.

 ² És a követ a sírról elhengerítve találták.

 ³ És mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.

n Kora reggel mentek, elsőként. Ez azt jelenti, hogy nagyon ragaszkodtak az Úrhoz. Bármilyen áldozatra készek voltak, szeretetből. Mária Magdolna volt az egyik, akiből hét ördögöt űzött ki az Úr. Az asszonyok odaszánták nemcsak vagyonukat, hanem egész életüket az Úr szolgálatára.

v  23:53-ban olvashatjuk, hogy mikor visszajöttek a kereszttől, már elkészítették a fűszerszámokat, a bebalzsamozáshoz szükséges dolgokat és reggel korán vitték a sírhoz.

n Már a temetésen sok illatszert használtak: „³⁹ Eljött pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot. ⁴⁰ Vették azért a Jézus testét, és begöngyölgették azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni.” (Jn 19:38-40)

v  Mindezt hálából tették. Akik nem hajlandók hálából szolgálni, azoknál kérdéses az Úr Jézus Krisztus iránti szeretet.

n Korán reggel mentek (nem tudjuk hány óra lehetett, de még napkelte előtt), a hét első napján, (tehát vasárnap), és a kő már nem volt a síron.

n Az őrség is megrettent, (pedig erős katonák lehettek), a földre estek, olyanok lettek, mint a holtak.

v  Pilátus azt mondta az írástudóknak, a nép vezetőinek, hogy: „van őrségetek, őriztessétek, amint tudjátok” - ha tudjátok! Azok pedig őrséget állítottak, és lepecsételtették a követ az őrséggel.

n Mindezek ellenére az Úr Jézus harmadnap reggel feltámadt a halálból. A kő, mintha elpattant volna a helyéről, ráült az angyal, hogy onnan továbbítsa a Feltámadott üzenetét az asszonyoknak. Nyitott lett a sír, és az Úr Jézus teste már nem volt benne.

n Az asszonyok két dolgot találtak: (1) a kő el volt hengerítve a helyéről, és (2) a sír üres volt. Bementek, és nem találták az Úr Jézus testét.

n Ezen a húsvéton is nagyon sokan keresnek valamit, vagy valakit. Talán nem is tudják, hogy kire van szükségük: céltalan, értelmetlen az életük, és lázasan keresik azt, ami életüket boldoggá tehetné. A lényeg hiányzik belőle! Futnak, rohannak, dolgoznak, küszködnek, harcolnak, keresnek valamit. Talán te is ezt teszed. Ha így van, akkor állj meg: „Az Embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Most megtalálhatod Azt, akiért mindent kárba veszni hagyhatsz. Megéri. Úgy tehetsz, mint az az ember, aki drágagyöngyöt keresett: mikor rátalált egy igazgyöngyre, örömében mindenét eladta, hogy azt megvehesse.

v  A szíro-főniciai asszony kereste az Urat: „Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam, az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.” Leborult előtte, megalázkodott, s az Úr Jézus könyörült rajta. Zákeus is kereste az Urat: egy szikámór fára mászott fel, hogy láthassa Őt. Mikor Jézus odaért, talákozott vele, házába ment, hogy üdvösséggel ajándékozza meg. „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van!” (Ézs 55,6)

n „Mit keresitek a holtak között az élőt?” Nem mindegy, hogy hol keresed. Ott keresd, ahol megtalálható! Az életed boldogságát, értelmét, nyugalmát, sebeidre gyógyulást, reménytelenségedre vigasztalást csak nála találhatsz.

II. A találkozás – angyalok a sírnál – 2-8. v.

 ⁴ És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbentek, íme, két férfiú álla melléjük fényes öltözetben:

 ⁵ És mikor ők megrémülvén a földre hajtották orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

 ⁶ Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

 ⁷ Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

 ⁸ Megemlékeztek azért az ő szavairól.

n Miközben az asszonyok a nyitott síron csodálkoztak, két angyal (férfi) jelent meg nekik, és nagyon megrémültek. „A földre hajtották az arcukat!”

n Ez kifejezi az asszonyok tiszteletét a mennyeiek iránt. Szükség van olyan férfiakra és asszonyokra, akik tisztelettel vannak a szent dolgok irány.

v  Márknál egy ifjú jelent meg fehér ruhában (Mk 16:5).

v  Máténál az Úr angyala jelent meg (Mt 28:2).

v  Lukácsnál két férfi jelent meg, fényes öltözetben. (Lk 24:4)

v  Jánosnál két angyal jelent meg (Jn 20:12).

n Máté szerint az Úr angyala azt mondta nekik, hogy „Ne féljetek!” Utána Máté szerint így szólt: tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek! Isten mindent tud.

v  Lukácsnál azt kérdezi: Miért keresitek a holtak között az élőt? (5b. v.) Nincs itt, hanem feltámadott! – ez a húsvét jelszava. Megemlíti Jézus próféciáját. Erre csupán emlékeztetni kellett őket.

n Nem a megtapasztalások, az élmények, a látomások, az érzelmek a lényeg, hanem az Ige, amit Jézus megmondott. Megemlékezének az Ő szaváról! – Emlékeztetésre ma is szükség van.

n Abban a kérdésben, amit az angyal feltesz: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” - csodálkozás van: „Hát nem emlékeztek rá, hogy megmondta néktek? Nem ismeritek az Írásokat? Mit keresitek a holtak között az élőt?” Aztán, mintha szemrehányás is lenne ebben a kérdésben. „Mit keresitek a holtak között az élőt?! Nincsen itt! Feltámadott, amint megmondta néktek!” A halott dolgok között keresitek? Tudhatnátok, hogy Ő nincs a holtak között! Az üres ceremóniák, formaságok, - a holt dolgok - között nincs ott Jézus. Útba is igazítja őket: „Menjetek, mondjátok meg ezt az Ő tanítványainak!” Ne keressétek itt, máshol fogtok találkozni Vele.

III. A bizonyságtétel – asszonyok a tanítványoknál – 9-12.v.

⁹ És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

 ¹⁰ Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok is velök, akik ezeket mondák az apostoloknak.

 ¹¹ De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

 ¹² Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

n Ez a nap a bizonyságtétel napja. Az angyal utasítására az asszonyok elmondják mindezt a tanítványoknak - 9.v. „Elmondák mindezeket” – semmit sem hagytak ki.

v  Így tettek bizonyságot később az apostolok is. „Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” (ApCsel 4:20) „Az életnek fejedelmét megöltétek, de Isten feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 3:15) Ezeket prédikálja Péter, mivel nem hallgathat. Neki van miről beszélnie.

v  Pál apostol Jézussal való találkozása után mindjárt kezdte prédikálni a zsinagógáikban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.

v  Ha te tudsz hallgatni, akkor félő, hogy veled nem történt semmilyen változás! Nem volt találkozásod Vele.

n De bizonyságtételüket nem mindenki hitte el. „Üres beszéd”-nek nevezték.

v  Ma is vannak, akik ennyire tiszteletlenek Isten Igéjével szemben.

v  Nem hívének nekik! – ez volt a baj. Akik nem tisztelik Istent, azok hitetlenekké válnak.

n Nem az a megoldás, hogy akkor hallgassunk el, vagy változtassunk az üzeneten! Az úgy kell továbbadni, ahogyan kaptuk! A Megfeszített Krisztust prédikáljuk!

n Jelentős megjegyzés Péterről, hogy személyesen elfutott a sírhoz. János evangéliumából tudjuk, hogy János is vele ment. De mindekét evangélium megjegyzi, hogy Péter „csodálkozott” e dolgon.

v  Vagyis, még nem hitt.

v  Számára külön megjelent az Úr, aznap délután – és azután hitt.