A második ház dicsősége - Hagg 2:1-9

A második ház dicsősége

Hagg 2:1-9

 ¹ A hetedik hónap huszonnegyedik napján szólott az Úr Aggeus próféta által, mondván: ² Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván: ³ Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy nem olyan-e ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?

⁴ De most légy bátor Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura, ⁵ Az igét, a mellyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Egyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!

⁶ Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. ⁷ És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. ⁸ Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura: ⁹ Nagyobb lesz e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.

Círus hazaengedte a zsidókat, akik közül közel ötvenezren hazatértek Kr. e. 538-ban, Zorobábel vezetésével. Majd 459-ben Ezsdrás, és 445-ben Nehémiás vezetésével is hazajött egy-egy csoport, és megépítették Jeruzsálem kőfalát is.

Azonban a hazatértek nem valami kívánatos helyzetet találtak itthon. Az élet nehéz volt, és elkeserítette őket mindaz, amit vállalniuk kellett. Hazaérkezésüket követően mindjárt a következő évben elkezdték építeni a templomot, legalábbis annak fundamentumát letették (Ezsd 3:8-13), azonban utána mindjárt meg is álltak vele közel 16-17 esztendeig.

I. Az elkeserítő tényezők – 1-3. v.

Dárius király uralkodásának második évében prófétált Haggeus. Összesen négy prédikációt tartott, Zakariás támogatásával. (Sofóniás, Náhum és Habakkuk a babiloni fogság előtt prédikáltak, Haggeus és Zakariás pedig azt követően.) Az elkészült templomot Kr. e. 516-ban szentelték fel. Haggeus üzenetének lényege, hogy a népet felbátorítsa a templom építésének folytatására.

Igen ám, de annak idején Salamon 7 évig építette a templomot, sok ezer szolgával és építővel! Ahhoz képest, a hazatértek száma nagyon csekély volt. A nép bizonyára nagyon el volt keseredve. Elkeseredésükben feltették a kérdést, hogy vajon megérte-e hazajönniük? Mi értelme volt a sok erőfeszítésnek, amikor annyi a rom, hogy nem bírnak vele? A város sakálok tanyájává vált (Jer 9:11). Házakat építettek maguknak, és az Úr házát is elkezdték újra építeni, Haggeus próféta bíztatására, és be is fejezték azt. De ez a templom egyáltalán nem volt mutatós, díszes, szép, mint amilyen annak idején a Salamon által építtetett templom volt. A nép el volt keseredve: hát ezért jöttünk haza? Megérte hazajönni Babilonból?

Azok, akik áldozatot hoztak az Úrért, talán jutottak ugyanilyen kísértésbe, és feltették a kérdést: Megérte? Érdemes volt? A válasz az, hogy amit az Úrért tettél, azt mindig érdemes volt megtenni.

De Zorobábelt is bíztatni kellett, amikor semminek, reménytelennek látta a munkáját, hogy nagy lesz annak dicsősége! Mi is azzal a bizonyossággal kell vé­geznünk munkánkat, hogy nem a mának, nem a jelenvaló világnak építünk, hanem a jövőnek, az örökkévalóságnak. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” — mondja Pál apos­tol (1Kor 15:19).

Ha az anyagiakra nézünk, arra, ami lehettünk volna a világban, arra, ami van, akkor talán azt mondjuk: nem volt érdemes. De mi nem a jelenvalókra, a láthatókra nézünk, hanem a „jövendőt keressük” (Zsid 13:14). Arra kell néznünk, ami lesz. „Még nem lett nyilvánvaló mivé leszünk” (1Jn 3:2).

II. A bátorító prófécia – 4-5. v.

Van úgy gyülekezetben is, hogy a lelki munka sok, mégis mindenki a saját munkája után fut... Először a családom a gyermekeim, a házam, a cégem... Ilyenkor jól jön egy kis bátorítás: „De most légy bátor Zorobbábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe!” (4. v.) Akkor mindenképp szükség volt erre, mert mindenütt ellenség vette körül őket!

Vannak időszakok, amikor nem értjük az Urat, nem értjük, hogy mi is miért történik velünk. Vannak napok, amikor minden rosszul megy. A hangulatunk hullámzik. A hitünk sem mindig egyformán szilárd. Isten pedig nem mindig mondja meg gyermekeinek, hogy mit miért tesz. Van, amikor még az események után sem értjük meg, hogy miért történt az, ami történt. Még az is meglehet, hogy a mennyben sem fogunk mindent megérteni: lesz abszolút vigasztalás, de az események mozgatórugóit nem biztos, hogy mind megismerjük. Nekünk is kell a bíztatás és bátorítás!

Isten támogatásának feltétele az Ige cselekvése (4-5. v.): „Cselekedjétek... az Igét, mellyel szövetségre léptem veletek.” Nem tétlenségre, hanem munkára, cselekvésre hívott el az Isten. Csak ha az Igét cselekedjük, akkor marad közöttünk a Szentlélek. „Az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!”

Manapság sokféle misztikus gyakorlatot ajánlanak. Larry Christenson például ezt mondja: „Miután ön Istenhez jön saját szavaival el­mondott imáival és könyörgéseivel, egyszerűen leomlik, csende­sen hallgatásba bocsátkozik és elhatározza, hogy egy szótagot sem ejt ki már semmilyen nyelven, melyet valaha is tanult. Gon­dolatait Krisztusra összpontosítja. Csak azután emeli fel egysze­rűen hangját és szól őszinte hittel, hogy Isten a hangot, melyet ön hallat, át akarja venni és egy nyelvvé akarja formálni.” És úgy véli, hogy aki ezt gyakorolja, az beteljesedik Szentlélek­kel. De hol van ez megírva az Igében? Nincs megírva. Ilyet ne is próbáljon ki senki, mert ez nem az Istentől parancsolt gyakorlat. Az ellenben meg van írva, hogy „cselekedjétek!”

III. Dicsőséges ígéretek – 6-9. v.

A szegénység nem gond: „Enyém az ezüst és enyém az arany” - mondja az Ur (8. v.) Isten gondot visel. Istené minden kincs és minden lehetőség. Maga az Úr rendelkezik a kincsekkel.

„Nagyobb lesz a második ház dicsősége” – ez nyílván arra utal, hogy e második házban jelent meg a Messiás és hirdette az Isten országát. Itt prédikált, gyógyított és kiűzte a kufárokat.

Azonban e kifejezés, hogy „nagyobb lesz a második ház dicsősége, mint az első házé volt”, ez vonatkozik az újszövetségi egyházra is. Az Ószövetség népe, az Izráel, csak kicsiny töredékére volt Isten igazi népének. Az Újszövetség a föld végső határáig terjed.

De az újszövetségi egyház is csak előkép. Pitvar. Amikor majd megnyílik a Szentek Szentje, amikor megjelenik a dicsőség Királya, az uraknak Ura, akkor lesz teljessé a második ház dicső­sége. Új eget és új földet várunk.

Isten megtöltötte azt a házat dicsőséggel, amikor az Isten Fia megjelent abban.

A fogságból visszatért zsidóság Zorobábelben látta az eljövendő Messiást. Ö előképe volt an­nak, Aki jönni fog.

De az igazi második templom az, amelyben nem lesz könny, gyász és fájdalom. Annak dicsősége valóban sokkal nagyobb! Micsoda dicsőséges ígéretek ezek!