Kicsoda az Isten embere? - 1Kir 17:1-16

Kicsoda az Isten embere?

1Kir 17:1-16

 ¹ És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

 ² És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:  ³ Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.  ⁴ És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott. ⁵ Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, amely a Jordán felé folyik.  ⁶ És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.

⁷ És lőn néhány nap mulva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre. ⁸ És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván: ⁹ Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

¹⁰ És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, íme, egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. ¹¹ De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. ¹² Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. ¹³ Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; ¹⁴ Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére. ¹⁵ És elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. ¹⁶ A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.

<  Többféle megközelítésünk lehet az Igéhez, de most összpontosítsunk inkább csak az Isten emberére, Illésre.

v Illés példát ad nekünk engedelmességből, bizalomból, bátorságból. Így kell szolgálnunk az Urat.

I. Aki engedelmes Isten szavának (Engedelmessége)

<  A főtéma Isten szava: csak az Illés, vagyis az Úr szava szerint lesz eső vagy harmat.

v Az Úr szava irányítja Illést (2-4 v.), amelynek Illés szó nélkül engedelmeskedik (5. v.). Később ugyanaz a szó továbbküldi (8.-9. v.), majd biztosítja az özvegyet (14. v.). Az özvegy felismeri: az Úr szava igazság (24. v.).

v Ez az, amihez az Isten emberének szabnia kell magát. Főképp neki. Az ige kell legyen a mérce.

<  Miért kellett Illésnek elrejtenie magát?

v Sokan úgy vélik, hogy nyilvánvaló, hogy miért: halálra keresték (18:4.,10.). De ez csak a részleges igazság, és nem biztos, hogy az elsődleges. Amikor újra megmutatja magát Akhábnak, nem úgy tűnik, mintha élete veszélyben forognak.

v Illés egy lelki vezető. Szellemi fejedelem. Isten igéjének a hordozója, képviselője. Ha ő eltűnik, az többet jelent, mintha Azáriás tűnne el. Ez maga az ítélet része: egyrészt a szárazság, másrészt az ige hiánya. Nincs próféta, nincs ige.

<  Az Istentől jött ige hiánya egy rettenetes ítélet:

v 1Sám 28:6., 15.: „És megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.”

v Zsolt. 74:9: „Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk aki tudná: meddig tart ez?”

v Ám. 8:11: „Íme, napok jönnek, azt mondja az úr Isten, és éhséget bocsátok a földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után!”

v A poszt-gutenbergi korszakban talán nem így tapasztaljuk, de mégis megtörténhet. (Walter Kaiser egy keleti tengerparti egyetemen tanult, amikor a Róm. 1-5. sziporkázó magyarázatát hallotta egy professzortól, akiről kiderült, hogy nem hitt benne egyáltalán...)

<  Fontos, hogy a lelkipásztorok az ige által és az ige vezetése alatt éljenek.

v Az Isten embere képviselője az igének, akár kegyelmet, akár ítéletet közvetít - az ige jelenléte vagy megvonása által. (Lásd Elizeus elhívását.)

<  Velünk is megtörténhet, hogy valamilyen ok miatt az Úr megvonja tőlünk az igét: annak ellenére, hogy a prédikálást folytatjuk... Csak az már nem az Úr igéje lesz! (2 Krón. 18.)

II. Akiről Isten visel gondot (Gondviselése)

<  „Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.” – 3. v.

v Nem egy folyó mellé, hanem egy patak mellé küldte az Úr Illést! Egy folyó bőséges vizet szolgáltatna, de egy patak bármikor kiszáradhat, és ki is száradt. Ez azt tanítja nekünk, hogy Isten nem akar minket luxus körülmények közé helyezni. E jelenvaló világ ideiglenes lakhely: a világ bősége elfogyhat, értékelése megszűnhet. Nem folyó mellé helyez minket Isten, hanem csak patak mellé, hogy vágyjunk és sóvárogjunk az örökkévaló után. A patak folyhat ma, és elapadhat holnapra.

<  Épp ezért, nem a patakban kell bízni, hanem Istenben. Ne vegye át a víz az Isten helyét, az ajándék az Ajándékozó helyét. Ne tévesszük szem elől igazi célunkat! Egyedül Isten az, aki nem változik, akiben bízni lehet akkor is, ha a patak kiszáradt. Ha a hollók nem hozzák többé a pecsenyét és a cipót, akkor majd gondoskodni fog az Úr egy Baál-tisztelő sareptai özvegy által, aki megismeri az Úr hatalmát, miután engedelmeskedni tud az Ő parancsának: „nékem süss abból először” (1Kir 17:13) „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). A gondviselés az engedelmesség folyamán adatik.

v Isten gyermekei e világ egyik országában sem kívánnak örökké ott lakni, mert még a saját országunkban is annyi a bűn, a korrupció és törvénytelenség, a részegség, az erkölcstelenség, és a kapzsiság, hogy egy jobb ország után vágyakoznak, mint Ábrahám (Zsid 11:10). Sok szívfájdalmat okoz a háború, a nélkülözés, a betegség és a halál, és mindez arra jó, hogy idegen maradjon számunkra ez a hely, ahol csak „jövevények és idegenek” vagyunk (1Pt 2:11). Szülőföldünkön is külföldieknek érezzük magunkat, mivel a mi országunk az az ország, ahol nincs többé könny, fájdalom, vérontás, nélkülözés, betegség, gyógyszer vagy műtét, nincs csalódás és elválás, nincsenek balesetek és temetők, gyász és börtön, részegség és erkölcstelenség, adó és tartozás, javítóintézet és rendőrség, mivel mindezek elmúlnak. Mi a láthatatlanokra nézünk, amelyek örökkévalók. „Megmutatta nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály… És semmi elátkozott nem lesz többé.” (Jel 22:1. 3.) Addig is, hála Istennek azokért a patakokért és özvegyekért, akikben gondviselése megmutatkozik!

<  A szárazság rettenetes volt: de Illésnek nem volt gondja vele. A „hollók” táplálták.

v Dehát a hollók nem hozni, hanem vinni szokták a húst! Ne törődj vele, ez nem a te dolgod, hanem Istené. Hidd el, hogy a hollók hozni fogják!

v Dehát a hollók tisztátalan állatok! (3 Móz. 11:15. 5 Móz. 14:14.) - már ami az izráeli menüt illeti. Ne törődj vele, fogadd el, és ne kérdezősködj semmit a lelkiismeret miatt... Süssed a húst, pirítsad a kenyeret, és lakj jól!

<  A hollók kitartanak, de a patak feladja... Sebaj, egy sareptai özvegy majd folytatja. A módszer változik, a gondviselés marad.

v Innen ered a gond: úgy véljük, hogy ez egy az egyben alkalmazható reánk: mi is hívők vagyunk, mint Illés. Mi is az Úr emberei vagyunk, mint Illés. Úgyhogy az Úr rólunk is hasonlóképpen gondot fog viselni! Na, ha nem is ugyanúgy (a hollók által hozott hús magas koleszterin szintje miatt), valami hasonló módon...  Lásd: Mt 6:25-34. és Lk 12:22-34.

<  Van, aki nem találja ebben Isten ígéretét a gondviselésre. Nem baj, ott van más helyen, és az Illés esetét pedig vehetjük illusztrációnak!

v Azonban tudnunk kell, hogy Illésen kívül volt még az Úrnak 7000 embere, akik együtt szenvedték a szárazságot és éhséget a többi Baál-csókolgató, hitehagyott izráelitával!

v De miért visel az Úr gondot Illésről? Azért, mert Illést életben kellett tartani. Szükség volt még rá. De az Urat akkor is szolgálni kell, ha az életben sosem látsz húshozó hollókat!!

v Addig halhatatlanok vagyunk, amíg a munkánkat el nem végezzük. Némelyek többet is szeretnének, de az általában nem vezet jóra. (Lásd pl. Ezékiás és Manasse). Mikor a munkánk véget ért, Isten hazahív betegség, baleset vagy éhhalál által. Hogy a halál hogyan érkezik, mindegy, ha felismered, hogy ez is Isten eszköze! A halálnak nincs fullánkja. • Félsz-e a méhektől? Csak a fullánkjától!

<  Sokan több apologetikát és teológiát ismerünk, mint a sareptai özvegy, mégis nehezen fogadjuk el, hogy hinni azt jelenti, hogy mindenestől rábízzuk magunkat az Úrra, aki gondot visel.

III. Akinek a főcélja a misszió (Missziója)

<  A sareptai özvegy még megbízhatatlanabb, mint a hollók. Az „özvegy” és a „gondoskodás” általában ellentétes fogalmak voltak.

v Egy özvegy a szegénységgel és szükséggel kapcsolatos. Abban az időben az özvegyek nem jártak esti líceumba és nem kaptak számítógépképzést, hogy a szomszédos kórházban munkahelyet kapjanak. Az özvegység zsákutca volt.

<  De ki vagyok én, hogy megmondjam Istennek, milyen eszközöket használjon? Isten útjai gyakran meghökkentők és szokatlanok.

<  Ki ez az özvegy? Sareptai, Szidon mellett. (12 km Szidóntól, 20 km Tírustól, 120 km Samáriától). Etbaál hazája, Baálfalván, Pogánytelkén...

v De íme, egy Baál követője bízni fog az Úr szavában! Ő is átéli Isten gondviselését! Habár csak a címét ismerjük, a nevét nem, csatlakozik a megváltottak seregéhez: Melkisédek, Jetró, Ruth, Maámán és Ebed Melek csapatához. (Misszió!)

v A pogányoknak is adatott a megtérés az életre! (ApCel. 11:18.)

<  Sareptába menni azt jelenti, hogy Izráelt elhagyni: ez is ítélet Izráelen. De egyúttal a kegyelem kiterjesztése is a pogányok felé. Megelőlegezi ez az ApCsel könyvét. (Ítélet, ahonnan elmész, - áldás, ahová mész.)

v „Illyés idejében sok özvegyasszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt; mégis azok közül senkihez nem küldetett Illyés, hanem csak Szidónnak Sareptájába az özvegyasszonyhoz.” (Lk. 4:25-26.)

<  A sareptai megtérő párhuzama Mt. 15:21-28 és Mk. 7:27-30-ban a szíro-főníciai asszony, aki a farizeusokkal ellentétben hisz Jézusban.

Befejezés:

<  Az Isten embere az imádság és a hit embere.

v Robert Bruce megreggelizett (egy tojást), de éhesnek érezte még magát, és kért még egy tojást, azonban azonnal gyengeség fogta el. Bibliát kért, de nem tudta már olvasni. Azt kérte, hogy nyissák ki Róm 8:38-39-nél, hogy rátehesse az ujját. Rátette, és azt mondta: megreggeliztem, és este az én Megváltómmal fogok vacsorázni. Isten veletek, gyermekeim! Ezzel meghalt, ujjával a Róm 8:38-39-en.