Tűzpróba Isten Igéjéért - Dán 3:13-18

Tűzpróba Isten Igéjéért

Dán 3:13-18

¹³ Akkor Nabukodonozor nagy haraggal és felgerjedéssel meghagyta, hogy hozzák elő Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozták a férfiakat a király elé.  ¹⁴ Szólott Nabukodonozor, és azt monda nekik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek az én istenemet és nem imádjátok az arany állóképet, a melyet felállíttattam?  ¹⁵ Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, boruljatok le és imádjátok az állóképet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égő, tüzes kemencébe; és kicsoda az az Isten, aki kiszabadíthat titeket az én kezemből?  ¹⁶ Feleltek Sidrák, Misák és Abednégó, és azt mondták a királynak: Ó, Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.  ¹⁷ Íme, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, ó, király, kiszabadít minket.  ¹⁸ De ha nem tenné is, legyen tudtodra, ó, király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet felállíttattál, nem imádjuk!

n A három zsidó ifjú történetét talán gyermekkorunk óta ismerjük, mégis jó lesz, ha felelevenítjük az eseményeket.

n Nabukodonozor olyan diktátor volt, aki ellen nem mert szólni senki. Ha csak egyik ujját mozdította is, seregek indultak a harcba, ha másik ujját mozdította, fejek hulltak a porba.

n Dicsőségét igazolandó, szobrot állíttatott magának, 30 méter magas és 3 méter széles volt. Azonban a diktátorok nem érik be ennyivel. Nemcsak valami eszméletlenül nagyot építenek, aminek egyébként semmi haszna nincs, hanem azt imádni is kell.

n Összegyűjtötte a népet. Kivezényelt egy hatalmas zenekart. Ünnepet szentelt a szobor felavatására. Aki nem borul le, azt az izzó tüzes kemencébe vetik – hangzott a fenyegetés. A Nabukodonozorok és az izzó kemencék mindig összetartoznak.

n Persze, a parancsra mindenki térdet hajtott. Azaz mégsem mindenki: három fej kimagaslott a leborultak tengeréből. Ők tudták a király parancsát, de tudták azt is, hogy Isten törvénybe adta: „ne csinálj magadnak faragott képet” és „ne imádd és ne tiszteld azokat”... Nekik fontosabb volt Isten törvénye, mint a királyé. Sőt, nekik fontosabb Isten igéje, mint az életük. Tudták, hogy Istenük hatalmasabb a királynál, meg tudná őket szabadítani, de ha nem teszi, akkor sem hajtanak térdet.

n Nabukodonozor elváltozott arccal követelte őket magához. Ilyen még nem fordult elő a praxisában, hogy valaki ne hajoljon meg, ha ő parancsolja. Bedobják őket a hétszerte jobban kifűtött kemencébe, megkötözve, ruhástól!

n A király úgy véli, hogy az ilyen lázadást csírájában kell elfojtani. Példásan kell megbüntetni őket, nehogy valakinek eszébe jusson követni példájukat.

n De amikor benézett a kemencébe utánuk, majd hanyatt esett a látványtól! Azok ott sétáltak a tűz közepében! Számolt: egy, kettő, három, négy... Akárhogyan számolta, négyen vannak, és a negyedik olyan, mint Isten Fia! Kihozatta őket, nagy méltóságra emelte őket, és Istenük tiszteletéről is rendeletet adott.

n Mire taníthat minket ez az igaz történet?

I. Érdemes komolyan venni Isten Igéjét

n Először is arra, hogy érdemes komolyan venni Isten igéjét!

n Igaz, hogy ez nem népszerű, sokszor még teológiai körökben sem. Mégis megéri komolyan venni az Igét! Isten örül, ha ilyeneket lát.

n Nem is az a nagy gond, hogy nem tudjuk, mit parancsolt Isten… Tudjuk. De akarjuk-e azt komolyan venni? Vagy megelégszünk azzal, hogy „szépen mondta, jól mondta…”, de kifogásokat keresünk, hogy ne engedelmeskedjünk Istennek.

n Már az első részben azzal kell szembenézniük ezeknek a fiataloknak, hogy vagy alkalmazkodnak a hivatalos „vonal”-hoz (és ezzel besimulnak a tájba), vagy kiállnak Isten Igéje mellett (és ennek komoly következményei lesznek). Ők az utóbbit választották.

n Már akkor gondolhatták volna, hogy nem lehet külön menüt kérni. De nekik Isten Igéje mindennél többet ért, és azt komolyan akarták venni. Meghúzták a vonalat: vallásos identitásukról nem hajlandók lemondani.

n Erre van ma is szükség: Isten Igéjének világos hirdetésére. Nem politikára! Nem gazdasági magyarázatokra! Nem szenzációkra és nemzeti érdekekre! Eljött az ideje, hogy komolyan vegyük Isten Igéjét, főképp a szószéken, és azután a padokban (a hallgatókban).

n Persze, akik az Igét komolyan akarják venni, azoknak előbb-utóbb bajuk származhat belőle. A bárányok a farkasok között mindig veszélynek vannak kitéve. De számíthatsz arra, hogyha az Úrért kerültél bajba, akkor Ő ott lesz veled. Sohasem maradsz egyedül. Ez így történt Eszterrel, Péterrel, Pállal, és Isten sok-sok szolgájával, akik komolyan vették az Ő Igéjét.

II. Isten a testvéri közösséget áldja meg

n Másodszor, Isten gyermekeit a testvéri közösségben áldja meg.  

n Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy ezek a fiatalok sosincsenek egyedül?

n Az első részben négyen vannak, akik elhatározzák, hogy nem fertőzik meg magukat a király ételével.

n A második részben a király álmot lát, és nem emlékszik rá, de szeretné tudni annak értelmét. Éppúgy, mint a babiloni varázslók, csillagjósok és bölcsek, Dániel sem tudta, mit álmodott a király. De ment a barátaihoz: imádkozzatok és böjtöljetek velem, hogy Isten jelentse ki a király álmát.

n Egy testvéri közösség többet ér, mint Babilon összes bölcsei, varázslói és csillagjósai együttvéve. Oly jó és gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak... Oda küld áldást az Úr!

n Milyen jó a testvéri közösség! Ott kijelenti magát az Úr. Ott felmagasztaltatik az Ő neve. Dániel bátran hirdeti: van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti...

n Testvéri közösség úgy lehetséges, ha elhatárolódunk a világtól. Ha a világ kincsinél inkább vállaljuk az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét: elszakadás a világtól, csatlakozás Isten népéhez.

n Mózes. Mikeás (Jósafát).

III. Hitünk megvallása kötelesség

n Végül, Isten neve az által magasztaltatik fel népe között, ha készek vagyunk megvallani hitünket minden körülmények között, ott, ahová Isten állított bennünket.

n „Ti vagytok a világ világossága: gyertyát nem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék.” (Mt 5:14-15) Ilyen hitvalló hívőkre van szükség, mint ez a három zsidó ifjú, akik nem félnek senkitől, csak Istentől. Nem hencegnek, nem dicsekszenek, de megvallják hitüket akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy az életükbe kerül. Ők tudták, kiben hittek. Te tudod-e, kiben hiszel?

n Vallást tenni a hitünkről nemcsak itt az imaházban lehet és kell, hanem a hétköznapokban is… Ilyen hitvalló volt Jób. Dávid is. Dániel is.

n Itt, e nyomorúság kemencéjében Jézus Krisztus ott van veled a problémáid tüzében, hogy megszabadítson téged. Akiknek az élet Krisztus, azok be vannak biztosítva: nekik még a halál sem árthat.