Conference in Poland

Sorry for missing for a longer time... I was gone, together with Márta and Johanna to the Field Conference of the European Missionary Fellowship, between 29th July and 4th August. Than here, at home, the Internet was not working... So, only now I can write again, about what happened in the last few days.
The Conference was held in Wloclawek, Poland, which is about 1200 km from here. Pál (my youngest brother) and Sándor (my associate pastor), together withe their family members also took part in this meeting.



You can see on the pictures most of the participants, as they sit at one of the “Open Sessions”, where we discussed a pastor’s call to the ministry, his financial support, divine sovereignity and human responsability, etc. So, all the lectures and meetings were very useful ones. I also delivered a sermon on Wednesday evening: its notes you may read below.
Earlier in Hungarian I mentioned that two former graduates of our Seminary, who are living here in Targu Mures, are ready to be invited: Szűcs Otto’s wife graduates the Medical University next year, and for the studies of Kelemen Szabolcs’s wife is not necessary either to stay in this city. They also are ready to move on, if necessaary. Their pictures are at: http://iborzasi.blogspot.com/2007_07_25_archive.html

Our oldest daughter, Johanna applied to study at Babeş-Bolyai University, in Cluj. She will try to start (and graduate!) both the Hungarian-English and Hungarian-German faculty. I am also doing my doctorate here, beginning with sept. 2005. I amd going to have two important exams in September, this year, and after that I hope to write my dissertation until May or June, 2008! I would appreciate your prayers for this item as well.

About the last Camp we had with the Gipsy children, mentioned in my last English note, I wrote an “evaluation” in Hungarian at http://iborzasi.blogspot.com/2007_07_24_archive.html
You will find a couple of pictures there. This Camp was the third one we had this Summer, and another one for teenagers, which was led by Sándor Kelemen. He took part also at a youth camp in Hargita, before we started to go to Włocławek. I have to admit, that especially Márta was busy in organizing and leading these camps, together with the other pastors in Mures County: Sándor Kelemen, Attila Tóth and János Tőtős.

In Hungarian I also made a short report about my trip to the USA, at the end of June and first days of July. You find this (in Hungarian) at http://iborzasi.blogspot.com/2007_06_17_archive.html where you are surely able to read the pictures... I was invited by Barnabas Kui, the founder are leader of the Hungarian Baptist Missions, and (miracle!) I got a visa for ten years. In New York I lost my vallet, with all of my documents (and some money!), but I didn’t lost my Passport! I count this as another miracle, a genuine sign of the providence of the Lord... (I already received new copies of most of my documents). My intention with this trip was not only to speak about the church-planting mission we are doing here in Mures County, Transylvania, Romania, but especially to find supporters, if possible, for building the Seminary building in Cluj. I met wonderful people, not only among the Hungarian churches, but also among the Americans in New York, San Antonio TX and Greenville SC. I came home with the assurance, that the Lord may provide enough resources to start and finish to build the Seminary building in Cluj. This may happen soon, if this will continue to be the decision of the leaders of our Convention. I want to thank you again, for all of you in the USA and Great Britain, who are praying for this issue, and are ready to help us! I am grateful for the hospitality and warm welcome I experienced everywhere, in New York, Washington DC, Cleveland, San Antonio, Fort Worth and Greenville (but especially in San Antonio)! (See, please the pictures below, at: http://iborzasi.blogspot.com/2007_07_01_archive.html
May God bless you all!

SERMON NOTE
APOLLOS, A LEARNED (ELOQUENT) PREACHER
Acts 18:24-28

24 Now a certain Jew named Apollos, born at Alexandria, an eloquent man and mighty in the Scriptures, came to Ephesus.
25 This man had been instructed in the way of the Lord; and being fervent in spirit, he spoke and taught accurately the things of the Lord, though he knew only the baptism of John.
26 So he began to speak boldly in the synagogue. When Aquila and Priscilla heard him, they took him aside and explained to him the way of God more accurately.
27 And when he desired to cross to Achaia, the brethren wrote, exhorting the disciples to receive him; and when he arrived, he greatly helped those who had believed through grace;
28 for he vigorously refuted the Jews publicly, showing from the Scriptures that Jesus is the Christ.

● May this message encourage us to do be more dedicated to the work of preaching!
● All this is happening in Ephesus. Paul was in Corinth, Aquila and Priscilla were already in Efesus, where they found Apollos. Not only Apollos, but there were 12 other people who knew only the baptism of John (see Acts 19:1-12.)
● From Ephesus the gospel went out to all Asia Minor (Smirna, Pergamum, Thiatira, Sardis, Philadelphia, Laodicea, Colosse and Hierapolis).
● God wants to use learned people. He wants to train us, to become eloquent preachers... Surely, He is able to use unlearned people as well: He can use the donkey of Balaam, if He wants... He can raise children for Abraham even from stones! But he wants us to be prepared for preaching. To be eloquent.
● “If I could be a ram-horn in God’s hand, thats OK. But if I could be a silver trompet, thats better!” (Spurgeon) “If the trumpet makes an uncertain sound, who will prepare himself for battle?” 1Cor 14:8 * Tibor Király and the trompet.
● There are things which must be learned, and other things which are given... Basic training, and higher training is necessary, than to be comissioned by the church.

█ I. His basic training
▄▀ intellectual characteristics (what he had in his head)
● born in Alexandria
Where the Allegorical interpration flurished. The largest library. An intellectual center. Luther thought, the Epistle to the Hebrews was written by Apollos... Eloquancy! Paul thoughts (“I planted, Apollos watered” - worked in harmony), but another language! Paul had no time to make beautiful sentences... But Apollos was from Alexandria,an eloquent man... Your birthplace is important! Your church, is important! Where have you been converted? Who was preaching? Who taught you?
● an eloquent man (learned -NIV)
You cannot learn this. Eloquency is a given ability. Using words was taught in Alexandria (Rhetorics). Right words in right places.
● mighty in Scriptures (with a thorough knowledge of the Scriptures)
He knew the Scriptures.
● being instructed in the way of the Lord
He knew the basic teachings. He had the knowledge.

▄▀ spiritual characteristics (what he had in his heart)
● being fervent in spirit
If you have to choose between a learned but lazy, and a man with a fervent spirit, but little knowledge, what would you choose? I would prefer the fervent in spirit! A man with a zeel! Enthusiasm! * This is the difference I see between black and white preachers... “We are going to exegeet the 2nd verse of the 3rd chapter...” How are you speaking the truth?
● speaking and teaching accurately the things of the Lord (concerning Jesus – NIV)
What he knew, de did! He didn’t keep his diplom int he chest... He worked hard.
● began to speak out boldly in the synagogue
Boldly, because there were opposition. You need boldness in Ephesus! Paul was speaking boldly, as he says: „The Lord stood at my side and gave me strength, so that through me the message might be fully proclaimed and all the Gentiles might hear it. And I was delivered from the lion's mouth.” 4Tim 4:17. He needed courage.
● he knew only the baptism of John
This is the need, which required a continuation of his training.

█ II. His higher training
▄▀ Priscilla and Aquila heard him (collected information)
● the first thing which is needed. You need patience for this. Listen! Don’t jump up to say: this is not so! Students must be listened to, to be able to lead them forward. Nobody is able to lead further, than he arrived! (in knowledge, in prayer, in forgiveness...) You have to go ont he front of the fock!
▄▀ took him aside (invited him to their home NIV)
● Dealing with him in privat... If you have to rebuke a preacher, you better do it in privat, not in public! Apply Mt 18.
● There is always necessary a great wisdom to know, what should be privat, and what should be made public! Acts 19:18-19. „If your brother sins against you, go and tell him his fault between you and him alone. If he hears you, you have gained your brother.” Mt 18:15.
▄▀ explained to him the way of God more accurately (adequately - NIV)
● They enlightened him, they builded on his previous knowledge, continuing to teach him. See: Col 2:7 „Rooted and built up in Him and established in the faith, as you have been taught, abounding in it with thanksgiving.” There is always a need for more knowledge! You cannot say, you know everything.
● Some preachers use old sermon notes... The listeners know even the illustrations... Where he will weep, or laugh...

█ III. His comissioning
▄▀ wanted to go to Achaia and the brethren encouraged him
● both are necessary! He had the initiative, the church supported him.
● „If a man desires the position of a bishop, he desires a good work.” 1Tim 3:1 Nobody can be sent, if he donÍt want to go... – but God has a solution even for Jonah! You must have the initiative!
▄▀ wrote to the disciples to welcome him
● Not everybody was received. The church’s task is to encourage. Satan wants to stop.
● They sent a letter: like the church in Antiochia, they sent him out. This is a responsability of the church. One church listened to another church, because they were sister-churches. Apollos was a servant of the churches!
● They didn’t say: we need you! Please, don’t go anywhere! The mission never weakens your church: this is strenghtening it. For a sick church a mission diet is the best medicine.
▄▀ he helped greatly
● If you cannot help, at least don’t make a damage!
● The authority is manifested in service. The harvest is great, and is waiting the people like Apollos.
▄▀ he powerfully refuted the Jews in public
● He was succesful. From you it is required to be faithful, not succesful, because success is in the hand of God. If your work is succesful, you cannot bost with this. If it is not succesful, this is not a reason for discouragement. Just go on preaging, boldly, with a fervent spirit, having the initiative to do the work of an evangelist!

Manassé – a megbocsátott bűnös

Ez egy bővített prédikáció-vázlat, evangélizációra. Fel lehet használni.

Manassé – a megbocsátott bűnös
2Krón 33,1-20

Manassé elvetemültebb volt, mint Sztálin! Ezékiás fia volt, aki reformot hirdetett, és a népet Istenhez vezette vissza. De fia, Manassé nem követte apja példáját.
Amikor Ezékiás megbetegedett, a fal felé fordult és imádkozott, és erre az Úr meghosszabbította életét 15 évvel (2Kir 20,1-5). Ebben a 15 évben született Manassé, aki minden királyok közül a legistentelenebb volt. 12 évesen lépett trónra, és azonnal elkezdte lerontani mindazt, amit apja és ősei felépítettek.

I. Manassé bálványimádása és erkölcstelensége
Manassé vezette be a leggyalázatosabb bálványimádást Izráelben, faragott képeket állított fel még a Templomban is, és azok előtt arcra borult.
A bálványimádás ott kezdődik, amikor valami Isten imádata elé kerül, és már nem Istent tiszteli és szereti mindenek előtt, hanem valami egyebet. Mit? Pénzt, hírnevet, egészséget, divatot, szépséget, gyermeket, gépkocsit, diplomát, vágyat, stb. De Isten a bálványimádást minden bűnnél jobban gyűlöli! A bálványimádó embert az ÓSz-ben meg kellett kövezni!
A bálványimádás régen is, most is gyakori. Amikor Pál apostol Athénban járt, látta, hogy a város telve van bálványokkal... A thesszalonikaiakról bizonyságot tesz: „miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, és megszabadít minket az eljövendő haragtól. (1Thessz 1,9)
Az a kis doboz, amit televíziónak nevezünk, nem bálványod-e? Vajon, nem azzal töltöd az idődet, hogy titkon „imádod” azt? Miért időzöl előtte többet, mint az Istennel való közösségben és imádságban?

És itt meg kell említenem Manassé másik nagy vétkét, az erkölcstelenséget. A Baál és Asera templomok papjai és papnői együtt hivalkodtak gyalázatos és obszcén orgiákon. De ma sem különb a helyzet! Feslett erkölcsű a beszéd, az újságok és folyóiratok, az élet és gyakorlat! Ezért nevezi az Úr Jézus ezt „gonosz és parázna” nemzetségnek. (Mt 12,39)
Sokan tudják, hogy vétkeznek, mégis folytatják. Kívánnának véget vetni a bűnös kapcsolatnak, kívánják megmenteni a házasságukat, de nincs hozzá tehetségük. Szeretnék abbahagyni bűnös szenvedélyüket, de nem tudják. Megpróbálnak másképpen gondolkozni, önmagukat megváltoztatni, de az sem megy.
„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztusban volt!” (Fil 2,5) Csak akkor lehet ugyanolyan indulat benned, ha Krisztus él benned. Ha meghalsz a bűnnek és Krisztus él benned. Ez a megtérés. Ez az újjászületés. Ez Isten munkája. Neked csak azt kell eldöntened, hogy igenis, halálba adod az énedet. Meg akarsz térni. Ha szívedet megnyitod neki, akkor Ő a Szentlélek erejével ruház fel, hogy bűnös dolgaidat elhagyhasd. A régiek elmúlnak, és ímé újjá lett minden. Akarod?

Manassé gyilkos volt és szadista. „Nagyon sok ártatlan vért ontott, amivel elárasztotta Jeruzsálemet egyik végétől a másikig...” (2Kir 21,16) De Isten kihirdette ellene az ítéletet: „Én olyan veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy aki csak hallja megcsendül bele mind a két füle annak, aki csak hallja. Kitörlöm Jeruzsálemet.” (2Kir 21,12-13)
A hagymány szerint Manassé Ézsaiást kettős farönk közé kötözte és kettéfűrészeltette! Nagyon elvetemült volt, minden gonoszra képes, éppúgy, mint mi... Manasséhoz hasonló a szívünk, készek minden bűn elkövetésére. Kívülről talán nem annyira látványosak, de belülről ugyanazok vagyunk. Törtetünk, mohóságunk, gyülöletünk, irigységünk nem ismer határt.
Isten figyelmeztet: Bűneitek utolérnek benneteket! „Tudjátok meg, hogy utolér benneteket bűneitek büntetése!” (4Mózes 32,23) A bűneinkért fizetni kell, vagy nekünk, vagy valaki másnak helyettünk. Nos, ez az evangélium: valaki kész volt bűneid büntetését kifizetni.

II. Manassé önáltatása
Manassé azzal áltathatta magát, hogy ő nem hagyta el ősei Istenét, hiszen tiszteli az Urat is... És persze, tiszteli a többit is. Igazán meg lehetnek vele elégedve...
Csakhogy Isten nem tűri meg, hogy megossza uralmát más istenekkel. Őt teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből kell szeretned és szolgálnod.
Nikodémusnak azt mondta Jézus, hogy nem elég, ha te Izrael tanítója vagy. Nem elég, ha jársz templomba. Nem elég, ha beadod a tizedet! Nem elég, ha úgy hiszed, hogy megtartod a szombatot! Neked újjá kell születned! Új szívet, új elmét, új életet csak Isten adhat. De ezt úgy adja, ha hozzá jössz és megtérsz.
Júdás azzal áltatta magát, hogy ő is egy a tizenkettő közül, és minden rendben van azzal, hogy követi Jézust. Csakhogy a szíve nem volt odaadva. Júdás magának élt, és Jézus árulója lett.
Jézus csalódottan mondta Isten népéről: „Ez a nép szájával és ajkaival közelget hozzám, szíve azonban távol van tőkem”. Hányan vagytok ilyenek? Eljártok a templomba, éneklitek az éneket a többiekkel, elmondjátok a hitvallást is, de szívetek nem Jézusé?
Manassé is úgy gondolhatta, hogy minden rendben van, hiszen imitt-amott még szolgáltak az Úrnak is, miközben ő a bálványokat imádta.
Az ember természettől fogva hajlamos isteneket készíteni és azokat imádni (Ézs 44,15) Pedig „Isten lélek, és kik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24) Isten helyében megbocsátanátok-e egy ilyen emberenek, mint Manassé, aki vallást csinált mindabból, amit Isten tiltott?!

III. Manassé megtérése
Amiként azt Ézsaiás megjövendőlte, Isten ítélete sújtotta a várost, és mindent, amit a nép összegyűjtött, elvitték Babilonba. Manassét is elítélték, de nem otthon, hanem messze, Babilonban. Rabláncra fűzve vitték el, és egy sötét, nyirkos börtönbe vetették.
Ott, a babiloni börtönben, magára maradt bánkódásával, emlékezett, volt ideje rá. Ott elgondolkozott sok bűnös tettén. Ekkor történt a meglepő dolog: Manassé megtért. Mély bűnbánatot gyakorolt, és bocsánatért imádkozott.
Ha ti lettetek volna Isten, mit tettetek volna? Megbocsátottatok volna olyan embernek, mint Manassé? Olyan embernek, aki miatt Jeruzsálemben úgy patakzott a vér, hogy a lovak szügyig gázoltak benne... Aki szétfűrészeltette Ézsaiást... Aki átvitte fiacskáit a tűzön... Megbocsátottatok volna-e Manassének, ha ti lettetek volna Isten helyében?
Isten tényleg megbocsátott. Ez csodálatos! Sohasem mérhetjük fel, milyen nagy az Isten kegyelme! Isten nem azt mondta, hogy „évekkel ezelőtt megtérhettél volna!”, vagy, hogy „csak ha bajban vagy, akkor fordulsz Istenhez!”. A teljes megbocsátás miatt Isten visszahelyezte Manassét Jeruzsálem trónjára. Minden evilági javait visszakapta. Nyert új szívet, és új látást. „Így tudta meg Manassé, hogy az Úr az igaz Isten.” Újjáépítette az Úr oltárát. Meghirdette Isten tiszteletét az egész országban.
Igenis, az Úrral való kapcsolat feltétele a megtérés. Az üdvösség feltétele a megtérés. A megtérő bűnösnek pedig Isten megbocsát. Az a bocsánat amit Isten a megtérőnek ad, az teljes és tökéletes. „Bűneikről meg nem emlékezem...” - mondja Isten igéje (Zsid 8,12). Ez egy tökéletes bocsánat. Isten nemcsak megbocsát, hanem el is felejti a bűnt. Nem emlékezik többé reá. Letörli a táblát. Eltünteti a bizonyítékokat. Elégeti a filmet. Kitisztítja a merevlemezt.
Így tehát ha megtérsz, Isten nem emlékezik többé bűneidre, amit megbocsátott. Elutasítja a tévedéseid számontartását. Amikor bocsánatot kérsz, nem azzal áll elő, hogy „de hát már megbocsátottam ötszáztizenhatszor”... Ő nem emlékezik arra. „Amilyen messze van napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103,12) „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek.” (Ézs 1,18)
Persze, erre azt mondod, hogy az igaz, hogy Ő nem emlékezik, de én és te igenis emlékezünk! A bűnre, a szennyre, a tévedésre, a lelki kárra nagyon is világosan emlékszel, és az emlékek vissza-vissza térnek! Jaj, az a rettenetes hazugság... Jaj, az az utazás, amely olyan messzire elvezetett... Jaj, amikor haragosan felrobbantál, mint egy tűzhányó, pedig megalázkodni kellett volna... Azok az eltékozolt idők... Az a dátum... Az a szokás... Sok-sok rossz emlék! Aztán mindezen emlékek ítélkeznek is feletted: ilyen háttérrel nem taníthatsz gyermekeket Istenfélelemre! Hogyan is képzeled egyáltalán meghívni a szomszédodat a gyülekezetbe!? Mi lesz ha megtudják mások is bukásodat?
Hát most akkor tudd meg: Isten természetével ellenkezik az, hogy egy megbocsátott bűnre visszaemlékezzék! Ha nem felejtene, akkor nem is imádkozhatnál Hozzá. Akkor nem lenne érdemes megtérni! De érdemes!! Lehetséges újat kezdeni, lehetséges megtérni és újjászületni! „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.” (Gal 3,27) Jól olvastad: Krisztust öltöztétek fel. Mikor Isten reád néz azután, már nem téged lát, hanem Krisztust látja. Benne vagy elrejtve.
Kérlek, jöjj Jézushoz, hogy fehér ruhába öltöztessen. Ez számodra is lehetséges.

Lelkipásztorcsaládok hete a Hargitán

Közeledik az utolsó táborozási hét a Hargitán, amely a lelkipásztoroknak és családtagjaiknak van fenntartva.
Sajnos, ebben az évben már nem ingyenes többé a táborozásunk: 80 lejbe kerül egy résztvevőnek. Ennek ellenére úgy vélem, hogy ennél nagyobb áldozatot is megér, csakhogy együtt legyünk!
Ne maradjon távol egyikünk se! Gyertek el e Hargitára!

A vasárnap megünneplése

Ha a szombatról szóltam, szükségesnek látom, hogy vasárnapról is szóljak egy-két szót. Philip Schaff teológiája több esetben téves lehet, de kitűnő történész volt. Itt az ő anyagát használom fel.

Az Úr napjának megünneplése Krisztus feltámadásának emlékére egész az apostoli korig nyúlik vissza. Ennek jogosultságát legalább a második századig senki sem kérdőjelezte meg. A korai apostoli atyák írásai bizonyítják ezt: Barnabás, Ignác, Jusztim Mártír és a fiatalabb Plíniusz. A Didaché a hét első napját „az Úr napjának” nevezi.

Az atyák a vasárnapot nem a zsidó szombat folytatásaként ünnepelték, hanem annak helyettesítéseként. Nem is úgy ünnepelték, mintha a negyedik parancsolatnak engedelmeskednének, vagy az Isten megpihenésének emlékére a teremtéskor, hanem az Úr feltámadásának emlékére és az apostoli gyakorlat (hagyomány) folytatásaként. Persze, lehetett valamilyen buzgóság is arra nézve, hogy a zsidó törvénytől elkülönüljenek, bizonyítva ezzel a keresztyénség intézményeinek eredetiségét... De a lényeg az, hogy a vasárnapot másodlagos isteni eredetű intézménynek tekintették, megkülönböztetve az elsődlegesen parancsolt intézményektől, mint amilyen a keresztség és Úrvacsora volt. Ugyanis a nyilvános és rendszeres istentiszteletek magával hozták az istentisztelet napjának meghatározását.

Ignác volt az első, aki a vasárnapot a zsidó szombattal szembeállította. Ő úgy vélte, hogy a szombatot Isten eltörölte. Ugyanígy vélekedett a „Barnabás levele” című írás szerzője. Jusztin Mártír, egy zsidóval vitázva azt mondja, hogy a Mózes előtti hívők kedvesek voltak Istennek körülmetélkedés és szombat nélkül is, és a keresztyénség nem egy meghatározott szombatot kér, hanem egy folytonos szombatot! A vasárnap kiválasztását, mint istentiszteleti alkalmat azzal támasztja alá, hogy Isten az első nap szétválasztotta a világosságot a sötétségtől, és Jézus ekkor támadt fel, megjelenve a tanítványoknak.

A korintusi Dionüszosz megemlíti a vasárnapot egy levelében, amit Rómának írt, Kr. u. 170-ben: „Ma megtartottuk (megszenteltük) az Úr napját, amelyen felolvastuk a leveledet...” A szárdiszi Melito írt egy tanulmányt az Úr napjáról, de az elveszett. Lyoni Iréneusz, Kr. u. 170-ben tanúskodik az Úr napjának megünnepléséről, és a zsidó szombatot jelképesnek és átmeneti jellegűnek tekintette, amely képtelen tökéletességet hozni. Tertulliánusz is, a II. század végén és III. század elején, jelképesnek tekintette az Úr napját, mint ami a bűntől való megnyugvásra, és a végső megnyugvásra utal: „Nincs semmi közünk a szabbatokhoz, újholdakhoz és zsidó ünnepekhez, még kevesebb a pogányokéhoz. Megvannak a saját ünnepeink, az Úr napja, például, és a Pünkösd...”

A Nicea előtti gyülekezetek tehát megkülönböztették a keresztyén vasárnapot a zsidó szombattól. Szent napnak tartották azt, az Úr napjának, és a Jézus feltámadására vonatkozó heti megemlékezésként és a Szentlélek kitöltetésének emlékeként ünnepelték. A szent örömnek és hálának napja volt ez, amit imádsággal, dicsőítéssel és a közösség gyakorlásával töltöttek.

Adventisták

Volt már alkalmam a szombatot "megtartók" véleményeiről szólni, de mivel most újra áttekintettem kissé felfogásukat, ide írok egy-két sort.

Az adventista mozgalom alapítója William Miller (1782-1849) volt, aki megjövendölte Jézus visszatérését 1844. október 22-re. Mivel ez nem következett be, sokan kigúnyolták őket és otthagyták a mozgalmat. A kitartó követők közül némelyek „hibákat” véltek felfedezni Miller számításaiban... Jóllehet darabokra szakadt, a követők egyik csoportjából alakult ki a mai adventista mozgalom. Ők ma is megpróbálják megprófétálni Jézus visszajövetelének dátumát. Néha prófétai konferenciákat is szerveznek. Azzal próbálják megsiettetni Jézus visszatérését, hogy az evangéliumot hirdetik az egész világon, Máté 24:14 alapján. Az evangélium hirdetése nem rossz, de Jézus visszatérését nem ez határozza meg.

Különleges tisztségre emelték, és felmagasztalták Ellen G. White (1827-1915) asszonyt, akinek könyvei milliószámra jelentek meg, és azokat prófétai írásoknak tartják.
Megpróbálják az ószövetségi étkezési törvényt alkalmazni, túlzott hangsúlyt fektetve az egészségre. Hirdetik az absztinenciát a hústól, teától és kávétól, mintha ebben valamilyen erkölcsi érték lenne.

Miközben úgy mondják, hogy egyedül a kegyelemből való üdvösségben hisznek, a valóság az, hogy úgy vélik, hogy a szombat megtartása nélkül nem lehet üdvözülni. Innen ered a szombatra és az étkezésre vonatkozó szabályok túlzott kihangsúlyozása.

Fő tanításuk természetesen a szombat „megtartása”. Ezt követelik, mert szerintük ez az ószövetségi Szabbat megünneplését jelenti. Tanítják, hogy Jézus visszatérése azért késik, mert a keresztyének nem tartják meg a szombatot. Azt is tanítják, habár úgy tűnik, hogy az utóbbi időben egyre kevesebbet, hogy a vasárnap megünneplése „a fenevad bélyege” (Jel 16:2. 19:20). Hivatkozva Ézs 66:23-re, úgy vélik, hogy a szombatot még az új földön is megfogják tartani! (Figyelmen kívül hagyják, hogy Ézs 66-ban újholdkor is eljön a nép Istent imádni (pontosabban újholdról újholdra), és Zak 14:16-17 szerint a sátoros ünnepet is megtartják majd... – pedig ezeket még az adventisták sem tartják meg!). Arra hivatkoznak, hogy a szombat a teremtéstől ered, pedig nyilvánvaló, hogy az izraeliták is csak Mózes törvényétől tartották meg. Ádám, Nóé, Énók, Sét, Ábrahám, Izsák, Jákób, stb. nem tartották meg a szombatot! Neh 9:14 mondja: „A te szent szombatodat is megjelentetted nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsoltál nékik szolgád, Mózes által.”

A szombat a szövetség jele volt az izraeliták számára. Lásd: 2Móz 31:13. 16-17 – „Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.” „Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott.” Hasonlóképpen Ez 20:12-ben is: „És adtam nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ô közöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.”

Az újszövetségi hívőkre pedig a Kol 2:16-17 érvényes: „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.”