2007. szeptember 15., szombat

Az 5000 megvendégelése

AZ 5000 MEGVENDÉGELÉSE
Jn 6:1-15

(Elhangzott 2007. szept. 9-én a Székelyföldi Hálaadó napon a Hargita Keresztyén Táborban)

▄▀ Jézus szolgálatából szinte egy teljes év hiányzik, ami nincs leírva ebben az evangéliumban (Mk 3-6. Lk 6-9). Hiányzik a hegyi beszéd (Mt 5-6-7) és az Isten országáról szóló példázatok (Mt 13).
▄▀ A csodák közül is csak hét van leírva: az első, a Kánai menyegzőn (a 2 részben); a királyi főember fiának meggyógyítása (4 rész végén); a 38 éve óta beteg meggyógyítása Bethesda tavánál (5. rész); a kenyér megsokasítása 5000 embernek (6. rész); a vihar lecsendesítése (6. rész végén); a vakon született meggyógyítása (9. rész); és Lázár feltámasztása (11. rész). Miért?
▄▀ Nem írhatott le mindent, főképp, hogy más szándékkal írta az evangéliumot, mint az előbbi három: „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20:30-31)
▄▀ Azonban ez a csoda megtalálható mindegyik evangéliumban!
▄▀ Arról van szó, hogy a nép éhes, mivel már régóta az Úrral jár, hallgatták Jézus tanításait. Esteledett. „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?”
● A tanítványok legszívesebben lerázták volna magukról ezt a terhet...: „De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.” (Mk 6,36) Ugyanezt tették volna a kananeai asszonnyal: „Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” (Mt 15:23)
● Jézus nem akarta őket elbocsátani éhen. Mindig együttérzett a sokasággal.

I. FILEP – a reménytelenség és tétlenség embere
▄▀ Pedig ismerte nemcsak a szükséget, hanem Jézus mindenható erejét is.
● Az Úr azért kérdezi Fileptől, hogy próbára tegye őt. Jézus már tudta, mit akar cselekedni! A csodát csak el kellett volna kérni, hittel! A megoldás már megvolt, Jézusnál!
● Filep láthatta Kánában, hogy ha Jézus ott van, akkor nincs hiány! A 38 éves beteg is meggyógyult! A királyi főember fia is meggyógyult! Ez sem lehet túl nehéz Jézusnak.
▄▀ Filep elcsüggedt, amikor a korgó gyomrú embereket nézte! 5000 ember! 200 dénár árú kenyér sem elég... Lehetetlen! Pedig Jézusnál semmi sem lehetetlen.
● Csak hinnie kellett volna!
▄▀ A közömbösség bűnébe esett: meg se próbálta!
● Sajnos, tele van a gyülekezet ilyen emberekkel! Jónásokkal, akik nem akarnak menni! Péterekkel, akik alusznak, amikor a Gecsemánéban vigyázni és imádkozni kéne! Közömbösökkel, akik meg se próbálják! Csak panaszkodnak.
● Bezzeg filozofálgatni tudnak! Meg azt mérlegelni, hogy a pénz nem elég! A Filepek bűne az, hogy nem tesznek semmit.

█ █ II. ANDRÁS – a kezdeményezés és kicsiny hit embere
▄▀ Andrásnak van egy kicsi hite egy nagy Istenben!
● Igaz, hogy sok ez a nép, de Jézus itt van!
● András is járt a nép között, ismerte őket. Betasidából való volt. Tudta, hogy éhesek.
● Egyszerűen csak kezdeményez, próbálkozik: van itt egy gyermek...
▄▀ Nem tűnik ki tanítványtársai közül vezetői egyéniségével, vagy más nagy dolgokkal... Csak azzal, hogy mindig visz valakit Jézushoz: Előbb a testvérét, Pétert (Jn 1,40-43), majd a görögöket (Jn 12,20-23). Itt pedig egy kisgyermeket.
● Olyan, mint Barnabás, aki maga mellé vette Pált (ApCsel 9:27), majd János Márkot, amikor arra volt szükség (ApCsel 15:39). Viszel-e valakit Jézushoz?
▄▀ Kezdeményezett, mint Nehémiás, aki éjjel körbejárta Jeruzsálem lerombolt falait, majd felszólította honfitársait, hogy „építsük meg... ne legyünk többé gyalázatul”. (Neh 2:17)
● „De mi az ennyinek?” – Reális felmérés ez... De ezen túlmutat a hit! A hit elző lépése a kezdeményezés. Olyan ez, mint Lázár sírjánl: Vegyétek el a követ (kezdemlényezz!) - nem megmondtam, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét!? (Jn 11:39-40)

█ █ █ III. A GYERMEK – az áldozatkészség és odaszánás embere
▄▀ A gyermeket csak János említi
● Egy gyermek, akit elküldtek szülei prédikációt hallgatni. Uzsonnát is tettek neki: ne éhezzen meg... Hová küldöd/engeded a gyermeked? Milyen útravalót adsz neki?
● Az Úr kezébe vette a kenyereket és a halakat, és hálákat adott: ezt mindegyik evangélista feljegyzi. Tehát van miért hálát adni, még akkor is ha csak annyi van ötezernek!...
▄▀ Jézus kérte a kenyereket és a halakat: nemcsak felét, hanem mind!
● Pedig mondhatta volna, hogy neki sem elég... Esetleg osztozzunk meg... Nem: Jézus teljes odaszánást kér!
● Nemcsak félig kell odaszánnod magad! Az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből kell szeretned! (5Móz 6:5)
▄▀ Sokszor épp az kéri az Úr, ami a legdrágább! Lásd: Ábrahám a fiát, akit szeretett, az egyetlenegyet kellett odaadja! A sareptai özvegy a kicsiny lisztecskéjét és kevés olaját kellett az Úrnak adja!
● Isten azt adta, ami neki a legdrágább volt: „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta!”
● Sokan úgy mondják: „Dehát nekem nincs tehetségem, pénzem, felkészültségem, hangom, időm... Ha nagyobb lennék, szebb lennék, erősebb lennék, gazdagabb lennék, akkor igen!” Jegyezd meg: Isten senkitől sem kéri azt, amije nincs. De amije van, azt kéri mind!
▄▀ Néha könnyelműen énekeljük énekeinket, mint: „Mindenem az Úrnak adom...” (Hith. 507.) - Jézusért élek egészen... (Hith. 353.) - „Mindenről lemondok Érted, Jézusom, követlek Téged!...” (Hith. 512.) Igaz-e az, amit énekelünk?
● Megéri odaadni, hiszen a gyermek sem maradt éhen, és 12 kosárral szedtek össze!
▄▀ A kelkiekben sem szabad pazarolni. Össze kell szedni a darabokat, hogy semmi el ne vesszen!
Befejezés:
▄▀ Add át a szívedet Jézusnak!

2007. szeptember 11., kedd

Felvételi vizsgák

Ma egész délutánig folyt a felvételizők meghallgatása az Emanuel Egyetemen. A mai szóbeli, hitelvi és személység-vizsgáló interjú kizáró jellegű volt. A holnapi vizsga írásbeli lesz.

A jelentkezők között voltak magyarok is: egy fiatalasszony Biharpüspükiből a Teológia-Szociális munkás szakra, valamint Balogh Gábor és Papp László, a Pásztorális Teológia levezlő tagozatára. A magyar kandidátusok jól vizsgáztak...

Azonban a románok között voltak olyanok, akik nagyon kevés bibliaismerettel rendelkeztek. Ezt még meglehet bocsátani, elvégre azért jönnek tanulni, mivel nem tudnak mindent... De volt(ak) olyan jelentkező(k), akikről messzire látszott, hogy értelmileg nem felelnek meg az egyetemi elvárásoknak... Még az is kérdéses, hogyan kaphattak érettségi diplomát...
Mindenképp, a felvételizőkért nagy a harc országos szinten, és a mércét a híresebb intézmények (is) alábbhagyták! Ez nagy baj. Egy iskola hírnevét, értékét az adja, ha igényes tanítás folyik, és minőségi képzést nyújt. Ezt szeretné biztosítani az Emanuel Egyetem.

Tegnap Mezei Ödönnel beszélgettem telefonon, Csíkszeredából. Ő elvégezte a Székelyföldi Bibliaiskolát, és szeretne felvételizni Bukarestbe a Teológiára... Mondtam neki azt, amit korábban üzentem is, hogy senki sem kaphat tőlünk ajánlást más Teológiára, csak a miénkre. Az ajánlást pedig a gyülekezettől kell kérni, a lelkipásztortól, majd a Missziókerület tanácsától. (Akkor még külföldi teológiá[ka]t emlegetett.) Annak, hogy csak a saját Teológiánkra adunk ajánlást, több oka van. Alapos ok nélkül nincsenek kivételek. Minden évben van felvételi, de nem indul minden évben új osztály.

Ma reggel még 8 előtt felhívott Talpoș testvér, a bukaresti Teológia rektora, hogy Ödön ott van az édesapjával... És a Bukaresti Egyetemnek baptista fakultására íratkozna be!... Ez egy kissé enyhébb kérdésnek tűnt, hiszen a kettős tagozatra nem is szokták kérni a Szövetség ajánlását... Sok sikert kívánok Ödönnek a Bukaresti Egyetemen!

Ám most is az a véleményem, hogy belőle, és bárkiből, csakis akkor lehet lelkipásztor, ha a gyülekezet és a Szövetség/Missziókerület megvizsgál(hat)ja elhívását, és úgy találja, ahogyan ő mondja... "Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván." De ha a kívánságot nem igazol(hat)ja a gyülekezet és a szolgatársak közössége, akkor nincs szó elhívásról, csupán álmodozásról!

Lehetnek mások hasonló helyzetben, ezért számukra innen üzenem: nem kell félni a gyülekezet vagy a Szövetség/Missziókerület ilyenszerű vizsgájától: ott testvérek és szolgatársak, Isten előtti felelősséggel kutatják az elhívás valódiságát. És ha az derül ki, hogy nincs, akkor nagy bajtól és szívfájdalomtól óvhatnak meg, még idejében. Miért kellene csalódnod önmagadban és másokban? Másrészt, bárcsak a lelki munkába állna minden hívő fiatal, akit az Úr erre elhívott! Talán neked szól, kedves olvasóm, az, amit most írok! Kérlek, vedd komolyan, ha az Úr hív! Ha megteszed, te is sok bajtól, csalódástól és szívfájdalomtól óvhatod meg magad! "Légy az, aki lenned kell, és légy ott, ahol lenned kell!" (id. Veress Ernő)

2007. szeptember 10., hétfő

Nagyváradon az Emanuel felvételijén

Ma Nagyváradra utaztam az Emanuel Egyetem felvételijére. Eddig mindig Adrián vett részt a felvételiken, de most nincs itthon... Magyarok részéről ketten felvételiznek a levelező tagozatra.
A vasárnapi prédikáció vázlatát megpróbálom beírni, a hét második felében, ha már Veress Efraim linket is rakott rá a blogjában... Pedig ő is tudhatja, hogy a prédikációknak nem mindig van "megfelelő" vázlata... Na, de nem baj. Majd megírjuk.
Lassan érkeznek a diákok a tanévre... Ma Mezőköbölkútról jött a Kovács családból két fiú, akiknek még nincs hol lakniuk... Egyelőre nálunk szállnak meg, aztán egy hónap múlva reméljük, hogy a kérdés megoldódik. Az édesanya, Kovács Cecília, gyülekezetünk tagja. Férje a helyi református gyülekezet lelkipásztora.
Megérkezett Máté Zoltán is, New Yorkból. Ő is nálunk fog lakni egy ideig.
Itt Nagyváradon három napot leszek. Sajnos, nagyon hideg van, a vendégszoba foglalt és ennivaló sincs...

2007. szeptember 9., vasárnap

Székelyföldi Hálanap a Hargitán

Ma a Székelyföldi testvérek hálaadónapját tartottuk a Hargitai Táborban, ezért oda mentünk többem Marosvásárhelyről. Családommal együtt vehettem részt a szép ünnepen. Délelőtt bemerítési ünnep volt, négyen bemerítkeztek a baróti körzetből. Veress Efraim prédikált, aki ezen a napon el is búcsúzott a székelyektől, egy időre... Ugyanis Érszőllősre megy, miután elfogadta az ottaniak meghívását. (Erről a blogjában többet is olvashattok.) A bemerítés és kézrátétel után Úrvacsorához járulhatott a népes gyülekezet.
Délután, a hálaadó istentiszteleten nekem kellett szolgálni. Az 5000 megvendégelését olvastam Jn 6:1-15-ből (a kenyér megsokszorosítását). Jó volt együtt lenni a közel 500 székellyel, mégpedig "Oltott Székellyel". Ugyanis, id. Veress testvér szerint az oltott székelyek az igazik, mert aki nincs beoltva a szelíd olajfába, az még mindig vad! (Sajnos, elég sok vad székely is van még...) Van, amikor tőlem is megkérdik: a testvér is székely? A válaszom: még annál es több! (A Veress testvér észjárása szerint.)
Novák Zsolt és csapata vezette az éneklést délelőtt, és délután is szépen szolgáltak. Sok szép bizonyságtétel hangzott el. Hálás vagyok az Úrnak, hogy már több, mint nyolc éve idehozott az Úr a Székelyföldre! Határozottan állítom, hogy ilyen lelkű nép nincs több a magyarok között sem Erdélyben, sem Magyarországon vagy a nagyvilágban! Ezt a melegséget, nyíltságot, közvetlenséget sehol nem lehet megkapni, csak a székelyek között. Azt is gondolom, hogy aki őket egyszer megszerette, ezt az érzést többé nem lehet a szívből kitörölni: egy életre a Székelyföld szerelmese marad. Dehát, ez nem is baj.
Szaporítsa meg az Úr az igazi oltott székelyek számát!

SATURDAY

Dear friends, one more week is over!
We had Daniel and Zurilia Webber with us, and tried to send them home at the beginning of this week... We didn't succeded on Monday, only late evening! The plane was delayed 24 hours! So, they got another plane, at about 10 o'clock pm. No problem, they arrived to Budapest around midnight, and stayed at Sándor Móré's home for overnight. Next day they got an afternoon plane, for 4 o'clock, but that was also delayed... I only know, that around 10 pm they were still in the airport, in Budapest... I just hope, they arrived home sound and safe.
Anyway, I think this is a good lesson for Western people about how Eastern people live: we have new events and surprises every hour! Life is not boring among Hungarians. Be prepared for changes when you come to us! (Ah, I just hope, Hungarian Airlines will wake up one day, and do their job properly!!!)

Yesterday and today we were in Satu Mare, the whole family. There we had the Conference of Child Evangelism Fellowship. My wife, Márta is presindent of our Sunday School Association, and she had a Power Point presentation during the morning session. I also had a short message Saturday Morning.

Coming home we visited Pál in Crasna. He is much better now. He was at the church, at the wedding feast of Anna's sister, Mária! The doctor took off his "necklace" on Thursday, and permitted him even to drive! So, he is much better, praise the Lord! Tomorrow he is planning to attend the church meetings, for the first time after his accident. But please, continue to pray for him: we still don't know the reason of his faint. We are planning to have some more research, probably in Targu Mures also.

Tomorrow we will have the Thanksgiving Day for all the Szeklerland Baptist Churches in Hargita Christian Camp. In the morning we are going to have a baptismal service. I was asked to preach in the afternoon.