Elizeus elhívása - Kolozsváron
Tegnap délelőtt Zilahon, délután Kolozsváron vettem részt az istentiszteleten. Kolozsváron 135 hallgató előtt a Vezérfonal igéjéből szolgáltam. Prédikációmat idemásolom.
ELIZEUS ELHÍVÁSA
2Kir 2:1-25
Elizeus elhívásáról szóló elbeszélés egy földrajzi szimmetriát követ. Gilgálból elindulva, először Béthelben történnek lényeges események, majd Jerikóban folytatódnak, míg a csúcspont a Jordán mellett játszódik le, amikor a folyó kettéválik és Illés elragadtatik. Elizeus mindebben részt vesz, és ugyanezen az útvonalon tér vissza: először átkel az Illés palástjával kettéválasztott Jordánon, és ennek szemtanúi voltak a jerikói prófétafiak. Majd Jerikóban meggyógyítja a vizet, aztán Béthelben ítéletet mond a csúfolódó gyermekek felett.
Lényegében mindaz, ami Illés elragadtatása után Elizeus visszatérő útján történik, a Jordánnál, Jerikóban és Béthelben, Elizeus elhívásához tartozik. Minden esemény ebben a történetben Elizeus elhívását igazolja, mégpedig több szinten. Isten maga igazolja prófétájának elhívását először maga Elizeus előtt, hogy őt az Úr elhívta arra, hogy próféta legyen, majd igazolja prófétatársai előtt, továbbá, igazolja népe előtt, és végül igazolja ellenségei előtt is.
I.
A történet tehát azzal kezdődik, hogy Isten igazolja szolgájának elhívását először ő maga előtt. Erre bizonyára azért volt szükség, mert mindenekelőtt Elizeusnak kellett meggyőződnie arról, hogy az Úr elhívta őt a prófétai szolgálatra. Ez a meggyőződés az út során egyre erősödött. Isten olyan bölcsességet adott neki, hogy a Béthelben és Jerikóban levő próféták már nem mondhattak neki újat. Ő már őelőttük tudta azt, hogy Illést az Úr el fogja ragadni közülük. Ezért mondja is nekik: „tudom én is, hallgassatok”. De ezzel egy időben ott lebegett a levegőben egy kérdés: vajon mi lesz, ha Illés többé nem lesz? Ki harcol ezután Jézabel bálványkultusza ellen?
Ezek a kérdések Elizeust felettébb nem zavarják. Úgy tűnik, hogy ő a legnyugodtabb: tudja azt, hogy az események mögött Isten áll. Nem történhet semmi Isten tudta nélkül. Ha Illés nem lesz többé, az Úr még mindig ugyanaz marad. Ha le is zárul egy korszak Illés elragadtatásával, Az Úr nem változott meg, benne most is érdemes bízni, éppúgy, mint Illés idejében. Az Úrral elkezdődhet egy új korszak, mert Isten eszközei változhatnak, de Isten maga nem változik.
Mit tanulhatunk mindebből? Először, is azt, hogy hitünk nem emberekhez kell kötődjék, hanem Istenhez. Ne istenítsünk tehát embereket, még Isten szolgáit sem, még az Illéseket vagy Elizeusokat sem, nem Illés és nem Elizeus a fontos, hanem az, akinek ezek szolgálnak. Egyik plántál, a másik öntöz, de aki igazán fontos, az a növekedést adó Isten. A szolgák váltják egymást, csak Isten nem változik. Isten szolgái, ha megkülönböztető tiszteletet érdemelnek is, az nem az a tisztelet, ami Istennek jár. Isten az Ő dicsőségét nem adja senkinek.
Elizeus azt kéri, hogy az Illésben levő lélek kettős mértéke nyugodjon meg rajta. Erre Illés azt válaszolta, hogy ha meglátja elragadtatását, akkor ez megtörténik. Némelyek ezt úgy magyarázzák, hogy Elizeus kétszer annyi csodát tett, mint Illés, mivel kétszeres a Léleknek mértéke lakozott benne. Pedig itt nem erről van szó. Ez a kifejezés, a „kétszeres mérték” az örökösnek kijáró részre utal, vagyis Elizeus azt kérte, hadd lehessen Illés utódja. Például, ha egy apának öt fia volt, akkor az örökséget hat részre osztották, és az elsőszülött két részt kapott, míg a többiek egyet-egyet. Elizeus tehát kérése szerint Illés utódja lett.
Ez Kolozsváron is így van. Elizeus vágyott Illés utódja lenni, de Illés tudta, hogy ezt nem ő dönti el... Isten határozza meg, hogy kiket használ eszközül. Még ha igyekezett is Pál (értsd: BI) Bithiniába (értsd: Kolozsvárra) jutni, "nem ereszté őket a Lélek"! (ApCsel 16:7) Még a szolgálat helyét is Isten határozza meg! Ott kell lenned, ahol Isten látni akar. Ha nem ott vagy, ahol lenned kell a pályán, akkor a bíró "offside"-ot (=les) jező sípja érvényteleníti még a gólt is, amit rúgtál!
Azt láthatjuk tehát, hogy Elizeus előtt igazolja az Úr az ő elhívását: olyan ismeretet és bölcsességet ad neki, amely több annál, ami a jerikói prófétatársainak adatott. Persze, Elizeusnak is megvannak a korlátai, mivel ő is mindenben Istentől függ. Amit Isten kijelentett neki, amit rábízott az Úr, ő azt képviseli. Isten szolgája nem varázsló, hanem Istentől kapja a vezettetést, az irányítást, és annak engedelmeskednie kell.
II.
Amikor a Jordánhoz ér, Elizeus elhívását az Úr igazolja szolgatársai előtt is. Ugyanis a Jerkóbeliek távolról nézik, ahogyan a próféta megüti a vizet Illés köntösével, és az ketté válik. Ez ugyanúgy történt, mint amikor Illés megütötte a vizet, és az kettévált. Ezt látva megértik, hogy Illés lelke megnyugodott Elizeuson. Leborulnak előtte és tisztelik, mint akit Isten prófétává avatott közöttük.
Ennek ellenére, erőltetik Elizeust, hogy Illést megkereshessék. Persze, három napos keresés után csődöt mondanak, és Eliozeus csak annyit válaszol: nem megmondtam, hogy ne menjetek sehova?! Ha nem jelentetett ki ezekten az embereknek, hogy hol van Illés, akkor hallgatniuk kellett volna arra, akinek kijelentetett, aki tanácsot adhatott volna nekik ebben is. Egy kis bölcsesség sok mindennél többet ér. De a bölcsességet Isten adja. Ez az Ő csendesebb ajándékai közé tartozik, ennek ellenére minden hívőnek szüksége van rá. Isten igéje alapján kell mérlegelnünk, hogy mi helyes és mi helytelen, mi az, amit tenni kell, és mi az, amelyre nemet kell mondani.
Nem kell félni attól, hogy az elhívást megvizsgálja és igazolja a gyülekezet és a szolgatársak közössége. Más szóval, a lelkipásztor és a Missziókerület/Szövetség tanácsa. Ha a testvéreid nem veszik észre, hogy az Úr téged elhívott a szolgálatra, akkor hiába kívánsz „püspökséget”. Ez a vágy önmagában nem rossz, de szükséges, hogy mások is hasonlóképpen lássák. Az elhívás igazolást kell nyerjen a testvéri közösségben is.
III.
A következő két igazolás, népe és ellensége előtt az, amikor Elizeus közvetíti Isten kegyelmét Jerikóban, és Isten ítéletét Béthelben. Tehát, akkor, amikor Elizeus elhívását népe előtt igazolja az Úr, akkor ezt úgy teszi, hogy a próféta Isten kegyelmét közvetíti számukra.
A város lakói azt magyarázzák a prófétának, hogy a pálmafák városa nagyon jó lakóhely lenne, csakhogy a vize mérgezett és tönkre tesz mindent. Emiatt olyan lett a város, mint egy elátkozott hely.
Ha áttekintjük a történelmet, rájövünk arra, hogy Jerikó csakugyan egy megátkozott város. A Józsué könyve 6. részében, amikor arról olvasunk, hogy leomlottak Jerikó kőfalai, azon a napon Józsué átkot is mond a város felett: átkozott legyen az Úr előtt az a férfi, aki felkel, hogy megépítse e várost, Jerikót; az ő elsőszülöttjére rakja le annak az alapjait és legifjabb fiára, állítsa fel annak a kapuit. Ezt azt jelentette, hogy aki újra megépíti Jerikót, annak elsőszülöttje haljon meg, amikor az építést megkezdi, megveti a fundamentumát, és amikor befejezi a építését, beállítja a kapukat, akkor haljon meg a legfiatalabb fia. Mindezt azért mondta Józsué, hogy Jerikót ne építse meg soha senki. Ennek ellenére Akháb király idejében volt egy elvetemült ember, aki megépítette Jerikót. Ez az esemény az 1Királyok 16. részében, a 34. versben van leírva.
Ma is vannak ilyen emberek, akik azt mondják, hogy engem nem érdekel, mit mond a Biblia, engem nem érdekel mit mondott Isten, azt teszek, amit jónak látok, azt cselekszem, amit akarok, megyek a magam útján... De Isten szava beteljesedik, és az átok utoléri azt, aki a kárhozat útján jár. Amit vet az ember, azt aratja is. Az engedelmesség több az áldozatnál, és Isten azt kéri tőlünk, hogy engedelmeskedjünk az ő szavának.
Ez a bálványimádó Béthelbeli Hiél két fiát, Abirámot és Ségubot kellett fizetnie engedetlenségéért. Megépítette Jerikót, de Isten szava is beteljesedett. Ennek ellenére, Jerikó továbbra is átok alatt maradt. Most viszont jön Istennek szolgája és feloldozza a várost az átok alól, kegyelmet közvetít a Jerikóbelieknek. Elizeus kiment a forráshoz, belehintette a sót a vízbe, és azt mondta: „Ezt mondja az Úr meggyógyítottam a vizeket, nem származik ezekből többé halál, és torz termés.” Átok helyett kegyelem, egy meg nem érdemelt ajándék, ítélet helyett bocsánat.
Most pedig hadd mondjam el nektek, hogy az ember is átok alatt van! „Átkozott mindenki, aki meg nem marad mindabban, ami megíratott e törvény könyvében!” Márpedig, mi mindannyian elhajoltunk Isten mércéjétől, ezért mindannyian átok alá kerültünk. „Mindnyájan vétkeztek és szûkölködnek Isten dicsősége nélkül”. Nekünk is kegyelemre van szükségünk, feloldozásra. Ezt a kegyelmet pedig Jézus Krisztus adja. „A bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet, a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
IV.
Végül, amikor Elizeus elhívását az Úr ellensége előtt is igazolja, akkor ezt úgy teszi, hogy a próféta Isten ítéletét közvetíti a Béthelben lakó bálványozók gyermekei számára.
Amikor Elizeus Jerikóból kijön és felmegy Bételbe, kijön elébe egy csapat tizenéves serdülő, akik elkezdik csúfolni: Jöjj fel kopasz, jöjj fel kopasz! Valamikor délfelé történhetett ez, és Elizeus fejére húzhatta Illés palástját, de ezek a gyermekek valószínű szüleiktől hallottak Elizeus kopaszságáról.
1Királyok 13. részében olvashatunk arról, hogy az ország kettészakadása után Jeroboám bevezette a bálványimádást az északi országrészben, és a két bálványszobor egyikét Béthelbe helyezte el. Államilag finanszírozott bálványimádásról van tehát szó, melynek Bétel volt a központja. Érthető a csúfolkodás Isten szolgájával szemben.
Csúfolásuknak két értelme lehet. Az egyik az, hogy „menj fel innen, te kopasz, mint ahogy Illés is felment”, a másik pedig azt jelenthette, hogy „tûnj el innen, menj el innen”! Az Úr ellen vétkeztek akkor, amikor szolgáját kigúnyolták, mint ahogyan Jézus is azt mondja Saulusnak, hogy őt üldözi akkor, amikor a damaszkusziak ellen megy. Elizeus megátkozta ezeket a csúfolódókat, és kijött két nőstény medve az erdőből, és negyvenkét gyermeket széttépett. Amikor ezeket halljuk, talán azt mondjuk reá: azt mondjuk rá, jaj, ez rettenetes! Így van, ez rettenetes. Isten ítélete rettenetes dolog. Azt mondja a zsidókhoz írt levél: „Rettenetes dolog az élő Istennek a kezében esni.” Ha azonban átok alatt maradunk, akkor nem számíthatunk egyébre, csak ítéletre.
3Móz 26:20-21-ben olvashatunk arról, hogy az ő népe elfordul az Úrtól és jár a maga útján, akkor Isten ítélettel jön feléje. Nem Elizeus a hibás ezért, mert nem az ő tekintélye csorbult, hanem Isten tekintélye és dicsősége.
De ugyanígy mondhatjuk, hogy Isten igéjét hallgatni veszélyes dolog. A Bibliát olvasni veszélyes dolog. (Persze, nem olvasni az még veszélyesebb...) De hallani az igét, és nem engedelmeskedni annak ítéletet vonhat maga után. Aki készségesen hallgatja és engedelmeskedik, abban, elkezdődik egy folyamat, melyet Isten újjászületésnek nevez. Hallod az igét, megnyitod a szívedet és benned elkezdődik Isten munkája. Ha viszont hallod az igét, de nem fakaszt hitet benned, hanem visszautasítod azt, ez azt eredményezi, hogy a szíved megkeményedik, és Isten ítélete utolér. Te melyik csoportba, tartozol? Akik fogadják az igét vagy akik elutasítják? Szeretném, ha a szívünk mindig nyitva lenne az ige számára, és igent mondanánk rá: igen Uram én magamévá teszem és cselekedni akarom a te akaratodat!
