Susan Boyle, szinte velem egyidős

Az utóbbi időben egyre inkább tudatosul bennem, hogy az élet milyen rövid. Ami a múlt héten történt velem, talán jobb lett volna hamarabb megtenni... Mert ugye, már kevesebb maradt hátra, mint amennyi eltelt.

De Susan Boyle sikere számomra is kijózanítóan hatott. Gondolom, sokan már láttátok, de én mégis ideteszem ezt a linket, és mellé a dal angol és magyar szövegét. Ha valaki még nem látta volna, akkor feltétlen nézze meg! Aki pedig már látta, nem árt megnézni még egyszer.

http://www.indavideo.hu/video/Susan_Boyle

CRY ME A RIVER

I dreamed a dream in time gone by
When hope was high,
And life worth living
I dreamed that love would never die
I dreamed that God would be forgiving.

Then I was young and unafraid
When dreams were made and used,
And wasted
There was no ransom to be paid
No song unsung,
No wine untasted.

But the tigers come at night
With their voices soft as thunder
As they tear your hopes apart
As they turn your dreams to shame.

And still I dream he'll come to me
And we will live our lives together
But there are dreams that cannot be
And there are storms
We cannot weather...

I had a dream my life would be
So different from this hell I'm living
So different now from what it seems
Now life has killed
The dream I dreamed.


SÍRJ NEKEM EGY FOLYÓT

Álmodtam én egy álmot rég…
Mikor még gyermek hittel éltem.
Álmodtam őt, ki értem él.
S hittem egy megbocsátó Istent.

Nem féltem senkitől se még,
Csak álmok voltak, dal és játék.
Fizetni nem volt még miért,
Az élet bőkezű volt, s gyöngéd.

De jött a tigrisléptű éj,
Sárga láng, egy éhes szempár.
Álmom karmok tépték szét,
Lelkem sírt gyalázatán.

Ott feküdt karjaim közt Ő,
Egy nyáron át, oly jó volt hozzám.
Asszonnyá Ő tett gyermekből,
S hogy jött az ősz, már messze járt.

Álmodom még, hogy visszatérj,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármily szép.
Ő nem jön már, s hiánya pusztít!

Álmodtam én egy életről.
Hogy lehet más, hogy lehet jobb is!
Hittem, mert voltak álmaim.
Az élet megölte most mind."

Határátlépés

Szentesi Zöldi László: Határátlépés
http://www.reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/499/

Nem engedték be Geert Wilders holland parlamenti képviselőt Nagy-Britanniába. A hivatalos indoklás szerint Wilders veszélyeztette volna a közösségek harmóniáját és a közbiztonságot a szigetországban. A brit döntéshozók a jelek szerint emlékeznek arra a tizenöt perces filmjére, amelyben élesen elítéli az iszlámot, és a vallás erőszakos jellegéről értekezik.

Főbenjáró bűnök ezek a mi cifra Európánkban, ne tagadjuk. „Elméleti gyűlöletkeltővel” – kérdés persze, Wilders tényleg megfelel ennek a kitételnek – már teli a padlás. A gond csak az, hogy a valódi gyűlöletkeltők ellen jóval nehezebb harcolni. Ha ugyanis jobban belegondolunk, gyűlöletkeltő az egész világ. A brit hatóságok különös játékot űznek, amikor erkölcsi szelekciót kezdenek határaikon. Mert, gondolom, a londoni metróban hátizsákjaikban pokolgépet cipelő pakisztániak szülei is csak átjöttek azon a határon. Őket tárt karokkal fogadták az „emberi jogisták”. Aztán ott az izraeli diplomácia színe-java, feltehetően őket sem zavarják vissza a repülőgépre, pedig helyeselték és jóváhagyták palesztin emberek ezreinek barbár kivégzését levegőben és vízben. Nem, a brit államnak csak a holland képviselővel van baja, aki nem lopózik pokolgéppel a metróban, és nem bombáztatja vissza a középkorba, mondjuk, a szomszédos Belgiumot. Arról már nem is beszélve, hogy a személyek szabad mozgása uniós alapelv, egy hollandot brit területről visszafordítani nemcsak bárdolatlanság, de jogilag is aggályos tett.

A történetben kétségkívül az a legtanulságosabb, hogy Wilderset a gondolatai miatt gyanúsítják és ítélik el. Valójában azonban nem ő számít, hanem európai polgárok tízmilliói, akiknek kendőzetlenül megüzenik, hogyan és miről gondolkodhatnak. Ha ez a szólásszabadság, akkor nemcsak nálunk nagy a baj, de a kontinens nyugati felében is.
Együtt bólogatni a gondolatgyilkosokkal ma éppen olyan korszerűtlen magatartás, mint sodródni a gyűlölet árjával a reformáció idején, amikor nagy formátumú emberek új formát és tartalmat szabtak a kontinens szellemi életének. Akkor azért kellett meghalniuk a másként gondolkodóknak, mert nem hittek a szentekben, a purgatóriumban, a gyónásban. Ma is pusztán azért üldöznek, ha nem is égetnek meg máglyán egyeseket, mert léteznek, gondolkodnak, eszmét cserélnek. Semmi sem változott.

Csak azért, mert a világ politikai és pénzügyi urai egyfajta szokásjogot és gondolatstoppot szabnak nekünk, ne legyünk rövidlátóak. A kölcsönösség nevében megkérdezhetnénk, hány keresztyén templom áll Szaúd-Arábiában, két tűz közé szorulnak-e Jézus követői a Szentföldön, üldözik-e hittestvéreinket Kínában, Pakisztánban, Nigériában? Ellentétben a filmkészítő Wildersszel, a felsorolt országok állami vezetői, parlamenti képviselői szívesen látott vendégek a biztonsági szempontjaira oly kényesen ügyelő Nagy-Britanniában.

Az ember és ember között feszülő határok átlépésével van tehát a baj, nem Gert Wilders határátlépésével.

Szilágyperecsen: pályázat kántori állásra

Szilágyperecsen: pályázat kántori állásra
http://harangszo.blogspot.com/

A Szilágysomlyói Református Egyházmegyébe (Királyhágómelléki Református Egyházkerület) kebelezett Szilágyperecseni Református Egyházközség pályázatot hirdet a nyugdíjazással megüresedett kántori állásra.

Legalább egyházmegyei oklevéllel rendelkező kántorok jelentkezését várjuk, a kánonban előírt munkakör betöltésére. Egyházközség (1720 tag), megegyezés szerinti fizetési besorolást, felújított szolgálati lakást, valamint stóladíjat is biztosít. Jelentkezni lehet írásban, önéletrajzzal június 30-ig a következő címen:

Parohia Reformata Pericei, nr. 416, 457265, jud. Salaj.
Más elérhetőség: tel.: 0260.672-740, maroktel: 0740.643-460, e-mail: nagytbalint@yahoo.com.

Megvolt. Köszönöm.

Azért írok a mai napról, mert tudom, hogy sokan gondoltak rám és imádkoztak értem.

Ma volt a doktori disszertációm megvédése a Babes-Bolyai Egyetem Református Fakultásán. Reggel kilenc órától délután fél négyig voltunk a tisztelt tanárokból álló vizsgáztató testület előtt. Bemutatóval összekötött előadásom húsz-huszönöt percet tarthatott, azután kérdések következtek. Hálás vagyok az Úrnak a jó eredményekért.

Jobban történt, mint gondoltam. Már reggel az egyik tanár - látva, hogy izgulok - felbíztatott... Aztán időközben újabb és újabb biztatások, méltatások értek. Úgy tűnt, nemcsak én vagyok elragadtatva dolgozatomtól... Tudom, hogy nem érdemlem meg - mindenért az Úré a dicsőség!

Amint erről már korábban hírt adtam, a 2Sámuel könyvét elemeztem (hozzáadva még 1Sám 31 és 1Kir 1-2 részét, valamint 1Krón 11-29 párhuzamos és szinoptikus fejezeteit). 670 oldal, héber szövegkritika és teológiai vizsgálat. Remélem, egy napon kiadhatom, és mások is olvashatják. Köszönöm, hogy imában támogattatok!

A dolgozat nyilvános megvédéséről hamarosan hírt adok. Aki akar, eljöhet... :)

Néhány szó a helynevekről

Murádin László: Néhány szó a helynevekről
(Szabadság, 2009. február 28.)
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/22102

A helynevek nagy része egy-egy település határának eredeti, természeti sajátságait, jellegzetességeit tünteti fel. A talaj kiemelkedést jelöli az ilyen közszókkal, mint hegy, bérc, domb, halom, pad; a talajbemélyedést az árok, völgy, gödör, lyuk; a sík területet a mező, lapály, síkság; a vízrajzi viszonyokat a tó, ér, folyó, forrás, patak stb. köznevekkel nevezi meg. Ezek helynévvé válva alkotják a természeti helynevek alaprétegét. Egy településen belül a Hegy, csak egy bizonyos hegyre, a Tó, csak egy bizonyos tóra vonatkozhat. Vannak bizonyos földrajzi köznevek, amelyek ma már nem tartoznak az aktív szókincshez. Helynevekben való előfordulásuk tehát a név régiségét jelenti. Ilyen a ’száraz völgy’ jelentésű aszó, a ’völgy’ jelentésű áj, a ’verőfényes domboldal’ jelentésű mál.

Más részüknek értelme teljesen elhomályosult, egykori köznévi jelentésük csak kikövetkeztethető. Ilyen a ’patakocska’ jelentésű erge, a ’víz’ jelentésű ügy, pl. Feketeügy, a ’folyó’ jelentésű jó, pl. Székelyjó stb.

Az „egyénibb” nevek alakulása annak a következménye, hogy a nevet adó közösség tájismerete bővült, a tájnak több pontját kellett az elnevezés által pontosan meghatározni, s így több hasonló helyszínformát kellett egymástól megkülönböztetni. A megkülönböztetés alapja lehet ezek nagysága (pl. Nagyhalom, Kisbérc), fekvése (Középtó, Alsómező), a talaj minősége (Lágyföld, Kövespad), a felszíni alakulások külső formája (Tekerőpatak, Kerektó).

A táj növényzetéről kapta talán nevét a legtöbb határrész (Szénás, Meggyes, Tölgyes, Körtvélyes, Csalános, Nyíres, Szilágy stb.). A növénytakaró hiánya szintén feltűnő jelenség (Kopaszhegy, Szárhegy). Egyes tájak állatvilága szintén megkülönböztetésül szolgálhat: Farkasmező, Sólyomkő, Hódostó, Csukástó. A táj egyes részei színének a környezettől való eltérése is szolgálhatott azok sajátos megjelölőjévé: Vereskő, Feketeerdő, Sötétvölgy.

A táj egyes részei nemcsak egymáshoz viszonyítva, hanem önmagukban is differenciálódhatnak. Ennek oka szintén a pontos helymeghatározásra való törekvés. Egy területnek az alja, mege a határrész aljára, mögöttes részeire vonatkozik. E tekintetben a legnagyobb szerepük az ún. személyesítő, emberiesítő helyneveknek van. A táj egy-egy kiemelkedő része alkalmas arra, hogy egyes részeit valamely élőlény megfelelő testrészeinek nevével nevezze: feje, szája, száda, homloka, háta, gerince, oldala, orra, lába stb.

A műveltségi helynevek csoportjában az embernek a tájban végzett cselekvései tükröződnek. Megváltoztathatja az ember a táj állatvilágát, amennyiben egyes fajokat, amelyekből haszna van egyéb fajok rovására tenyészt; változtat a növényvilágon: erdőket írt ki, legelőket tör fel, nádasokat szárít ki, s helyükbe a szükségletének megfelelő növényzetet telepít; módosítja a vízrajzi viszonyokat: mocsarakat csapol le, csatornákat épít, kutakat ás; házat, falut, várost épít stb. Ezek nyomait ott találjuk a helynevekben. Csak példaként említjük: a pásztorkodásra utal az Ököritó, Lócsapás, Borjúdéllő helynév. Az erdőírtásra pl. az Irtvány, Iratvány, Irtás, vagy Orotás, Ortvány, továbbá a Csutakos, Csonkás, Vágottrét helynevek. A mindig azonos helyen termesztett növényekről kapták a nevüket a Káposztásföld, Kenderes, Lenkert-féle határrészek. Feltűnően megváltoztatják a tájat a tájban emelt különböző rendeltetésű építmények. Helynévként szolgálnak az ilyen nevek mint Hamuház, Téglavető, Mészkemence stb.

Külön hely illeti meg a személynevekből vagy személynevekkel alakult helynevek csoportját. E nevek keletkezésének az alapja a valóságos birtoklás: ha ugyanis valaki birtokába veszi és hosszabb-rövidebb ideig birtokában tartja a táj egy részét, környezete az ő nevével különbözteti meg az egyéb földterületektől: Kovácsé, Mátyáskút, Miklóspálhegy stb. a legősibb és legjellegzetesebb magyar településnév-típus alakilag tökéletesen azonos valamely személynévvel, azaz egy-egy személynév anélkül válhatott helynévvé, hogy bármiféle toldalékkal (képzővel vagy összetételi utótaggal) egészült volna ki. Ilyen nevek pl. Ajton, Bács, Koppánd, Torda stb. A névadás módjának ez a formája Közép-Kelet-Európában ismeretlen. Személynevekből alakult román helységnevek például -eşti, -eni végződésűek: Bucur > Bucureşti, Costea > Costeni.