A Lélek kardja - Ef 6:17b

A Lélek kardja

Efézus 6,17b

(Elhangzik - ha Isten is úgy akarja - vasárnap délután, Szilágyperecsenben.

Szabadon felhasználható bárki hasznára.)

• Pál az Efézusi levél 6. részében olyan lelki fegyverekről beszél, amelyeket Isten a hozzá közel valóknak ajándékoz. Ugyanis aki Isten közelében akar maradni, az ellen a Sátán erőteljes támadást indít. A Sátán mindent elkövet majd, hogy megingasson, Istentől elszakítson, egymással szembeállítson, hogy visszakerülj oda, ahonnan kiszabadultál, a hitetlenségnek, bizonytalanságnak, bűnnek mélységébe. Ezért, öltözzétek fel az Isten minden fegyverét!
• Hét fegyvert említ: az igazság derékszíját, a megigazultság páncélját, az evangélium hirdetésének a saruját, a hit pajzsát, az üdvösség sisakját, a Lélek kardját és az imádságot. Ezek között most az egyetlen támadó fegyverről, a Lélek kardjáról lesz szó. Azt szeretném ha együtt figyelnénk meg, hogy ez a kard kétélű: előbb önmagunk ellen használatos, és csak azután mások ellen. Végül pedig azt szeretném kiemelni, hogy ez a kard nem a mi kardunk, hanem a Lélek kardja.

I. A Lélek kardjának egyik éle: önmagunk számára

• Isten kezében a leghatékonyabb eszköz az ő beszéde. Ezt igének, vagyis cselekvésnek, történésnek, tettnek nevezi a Szentírás. Ha Isten szól, ott történik valami. Így szólott Isten kezdetben, és szavára lett a mindenség. Így szól bele Isten az életünkbe, és az Ige által azt újjáteremti. Isten igéje hatalom, "dünamisz"(Róm 1,16)
• Valami történik azzal, aki befogadja az igét. Az mindinkább éhezni és szomjúhozni fogja azt. Azzal is történik valami, aki elutasítja: mindinkább megkeményedik (Jn 12,37-41)
• Ezt az igét bízza ránk, hogy legyen hatékony fegyver a kezünkben, a lelki harcban. Az igét ezért előbb befogadni kell, hogy fegyverünk lehessen.
• A Lélek kardja olyan támadó fegyver, amellyel Isten a bennünk levő bűnt támadja. Az Ige tehát előbb velünk szemben fegyver. Előbb nekünk fáj.
• Zsid 4,12: „Az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Belénk hasít, vág, felszínre hoz, megítél, elhat a mélységekig. Csupa kellemetlen és fájdalmas dolog. Olyan, mint az orvos műtőkése. Fáj, de gyógyít. Megsebez, de be is kötöz. Mi lenne a beteggel az orvos műtőkése nélkül? Az Ige előbb mindig fájdalmat okoz, és csak azután gyógyít!

• Például:
• Mint amikor Nehémiás felolvastatja a Törvény igéit, sír az egész nép. Aztán örülnek is egy teljes hétig. De előbb sírnak!
• Mint Péternél, amikor a hajóban ráismer Jézusra, megszomorodik: „Uram, eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok”
• Mint Dávid, amikor hallotta Nátán beszédét: „Te vagy az az ember!”
• Pünkösdkor „szívükben megkeseredtek”. Azért, mert jól értették az igét. Megértették. Az ige így fájdalmat okoz, mert kivág minden fertőzött, beteg részt, és meg akar gyógyítani.

• Hogyan olvassuk és hallgatjuk mi Isten igéjét? - Kiszolgáltatjuk-e magunkat az Orvosnak, aki az igével fájdalmat okoz nekünk, hogy megmenthessen? - Engeded-e, hogy Isten az ő kétélű kardjával belenyúljon életedbe? – Szelídséggel fogadod-e az igét, vagy tövisek közé hull az igemag?
• Hogyan hirdeted Isten igéjét? Légy példa a hívőknek: 1. a beszédben, 2. a magaviseletben, 3. a szeretetben, 4. a hitben, 5. a tisztaságban. Alkalmazd az igét magad számára! Mondj nemet a kísértésnek, még mielőtt elkezdődne! „Vigyázz a szolgálatod mélységére, és Isten majd gondoskodni fog a szolgálatod szélességéről!” (Wiersbe) Nem karóra vagy, hanem toronyóra! Ha akarod, ha nem, példa vagy. (1Kor 4,16. 11,1. Fil 3,17. 2Thessz 3,7.9.)
• Nem elég hirdetned az igét: élned kell a szerint! A bukás akkor kezdődik, amikor a beszédedben alkalmazott mérce és a életedben megélt mérce között nincs többé összhang. Személyes szentséged jobban prédikál, mint a szavaid. Egy szent ember rettenetes fegyver Isten kezében, mert a Lélek kardját jól forgatja. „Gyülekezetemnek legnagyobb szüksége az én személyes megszentelődésem.” (R. McCheyne)
• Spurgeon azt mondta diákjainak: „Milyen szörnyű az evangélium hirdetőjének lenni, és megtéretlennek lenni! Mindegyik súgja lelkének mélyén: milyen borzasztó lenne számomra, ha én nem ismerném az igazság igéjét és annak erejét, amely¬nek hirdetésére készülök. Egy kegyelem nélküli igehirdető olyan, mint egy vak, aki az optikai katedrán a világosságról és látásról filozofál, konferenciát tart a félárnyékokról és a prizmai színfelbontásról, mialatt ő teljesen sötétségben él! Olyan, mint egy süketnéma, aki a zenei tanszé¬ken szimfóniákról és harmóniákról értekezik.”
• Minél szentebb leszel, annál jobban fogod prédikálni Isten igéjét. Amikor letérdelsz a haldokló ágya mellett, amikor felmész a szószék lépcsőin, minden önmegtagadás, minden keresztyén önmegtartóztatás, a bűnnek minden elutasítása és a kísértésekben való kitartás, visszatér egy napon, hogy megerősítse kezeidet, hogy meggyőződést adjon a hangodnak. Ugyanígy, minden megalkuvás a gonosszal, minden méltatlan gondolat, szó vagy cselekedet, találkozni fog veled mielőtt a szószék lépcsőjére lépnél vasárnap reggel, hogy elvegye a csillogást a szemeidből, megfosszon szavaid erejétől és határozottságától, és a szívedben levő örömtől.

II. A Lélek kardjának másik éle: mások számára

• Ha előbb magadra megfelelően alkalmaztad a Lélek kardját – amely kétélű – következik, hogy a másik élét alkalmazzad másokra. Mert az ige olyan fegyver, amely mások felé is irányul. Isten gyermekei ezzel támadják a körülöttük levő bűnt, az ellenük támadó gonoszt.
• Nagy kiváltság, hogy Isten embereket használ igéjének hirdetésére. Felveheted magadra Isten kardját, vagyis amikor hirdeted az igét, az Isten igéjévé válik a te szádban. Isten Jeremiást azzal nyugtatja meg, hogy „az én igéimet adom a te szádba”. Ezzel mehetett végezni bűnt megítélő, romboló, irtó, pusztító szolgálatát, de ugyancsak ezzel építhetett és plántált is.
• Isten használhatott volna más módszert: egy óriási magnetofont, vagy angyalokat – és azzal ki lenne zárva a téves értelmezés, erőtlen hirdetés, vagy az igehirdetők méltatlan volta... De Isten nem ezt tette.
• Nekünk nemcsak védekezni kell, hanem támadni is lehet. De a támadófegyver csakis az Ő igéje lehet. Nincs más trükk, fogás, módszer... az ige elég. Jézus is a megkísértetése idején csak az igét használta. Ezért kell ismernünk a Szentírást!
• Isten fegyverré teheti az igét a szánkban mások megszabadítására is. Hatalmas fegyver az ige. Nagyon fél tőle a Sátán.
• Nemrégen lelkipásztoroknak idéztem Pál apostol szavait Timóteusnak: „ints, feddj, buzdíts, teljes béketűréssel és tanítással”. Ha egy-két emberről lenne szó, talán még megtudnád mondani, hogy inteni, feddeni vagy buzdítani kell. De ha több százan hallgatják a prédikációt? Mit tegyél? Hirdesd az igét! Ez a Lélek kétélű kardja! Isten igéje olyan hatalmas, hogy ugyanabban az időben összetörheti a keményszívűt, megvigasztalhatja az összetörtet és megfeddheti a tévedezőt, felbuzdítja a tétovázót. Isten igéje hatalom!
• A magvető példázatában olvassuk, hogy már-már belehull az igemag alaki szívébe... és ha ez az ördög minden erőfeszítése ellenére megtörtént, még azután is megpróbálja azt onnan kikapni, hogy az ne higgyen és ne üdvözüljön. Már a szívében van: és tudja, hogy ezen múlik minden.
• Jak 1,21: „Szelídséggel fogadjátok a belétek oltott igét, mert az megtarthatja a lelketeket”. „Az igének megtartói is legyetek...”
• Önmagatokat is igével tudjátok erősíteni: Nehezek a terheid? - Isten „senkit sem kísért feljebb, minthogy elszenvedheti”. Magadra maradtál? – „Íme, én veletek vagyok minden napon!” Minden barátod cserbenhagyott? – Nem igaz. „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek...” Bűneiddel viaskodsz? – „Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket...” Félelmek gyötörnek? – „Ne félj!” Az ige fegyver, amellyel magadat erősítheted, és az ellenséget elkergetheted.

• Az apostolok Pünkösdkor a Lélek kardjával támadtak a nagy Kísértőre. Idézte Jóelt, Dávidot, Jézus Krisztust. Az emberek így tértek meg. Így tették fel e kérdést, hogy „mit tegyünk?” (Mint Saulus a Damaszkuszi úton.) Amíg az igét idézed, nem tévedsz. Tanuld az igét! Zárd szívedbe az igét! Prédikáld az igét!

III. A Lélek kardjának fogantyúja: Isten kezében

• Itt arról van szó, hogy ez a kard a Lélek kardja, vagyis Isten a tulajdonosa, az ő kezében van. Két csodáról van szó.
• Egyrészt az emberi bizonyságtételt egyedül Isten Lelke teheti Isten önmagáról szóló bizonyságtevéssé. Az emberi szót teremtő igévé.
• Másrészt a szívünket csak Isten teheti Igét befogadó szívvé, mert ahogyan megszülettünk, képtelenek vagyunk befogadni Isten igéjét. Mindkettő csoda.
• „Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szentlélek tanít, lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok néki. Meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” (1Kor 2,13-14) Akiben nincs az Isten lelke, azok bolondságnak tartja Isten dolgait. Mi nem vagyunk fogékonyak az ige iránt, csak ha az Úr fogékonyakká tesz.
• „Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám, égi lángod járja át szívem és a szám!”
• Aki olvassa az igét, még nem biztos, hogy érti is. Ahhoz Isten segítségére van szüksége.
• Pünkösdkor sokan voltak akik csodálkoztak, és hallották Péter prédikációját, de csak három ezren voltak azok, akik nemcsak csodálkoznak, hanem meg is keserednek. Ők engedték, hogy Isten megnyissa a szívüket. A Lélek kardja ez. Isten használja.
• Ez azt is jelenti, hogy nem szabad hadonásznod vele össze-vissza!... Engedd, hogy a Lélek alkalmazza az igét, igazsága és szeretete szerint!
• Isten az ő igéje által munkálkodik, nem pedig attól függetlenül. Nem az Őrtorony által. Nem a pápa tekintélye által. Nem a szertartások által. Ige által! És az ige hirdetéséhez ígéret fűződik: „Amint leszáll az eső és a hó és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé és gyümölcsözővé teszi azt... így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem!” (Ézs 55,10-11)
• A Lélek elvezet minden igazságra. Eszünkbe juttatja az igét. Isten ma is ugyanazt mondja, és nem mást. Az ige örök. Nem változik és nem múlik el.
• Aki befogadja az igét, azt az ige felmenti, de aki elutasítja, azt elítéli. A kegyelem elutasítása jelenti az ítéletet. „Maguk a beszédek kárhoztatnak majd titeket!” Kegyelem vagy ítélet lesz-e majd ez ige számodra? Nehogy nehezebbé váljon a sorsod azáltal, hogy mindezt végighallgattad!

Kecskére káposztát

Romhányi József: Kecskére káposztát

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
Elmondom kecskéül!

- Mekk!
Egyelek meg,
de remek
kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek
benneteket elkergetnek!
Mekk!
De szerfelett kellenek
keblemnek
e levelek.
Egyet lenyelek!
Nem! Rendesen legelek...
Mekk!
De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek,
ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.
Mekk!
Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek,
meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet,
egy rend levelet lenyelek.
Mekk!
De erre eme bentebb szerkesztett levelek
egyre feljebb keverednek,
rendre fedelek lesznek,
melyeket szemetesvederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?!
Mekk!
Elengedhetetlen meg kell ennem
e fejben lelt leveleket.
Le veletek!
Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
de megmentettelek!
Mekk!

Pastor's Conference and Teaching

A new Pastor's Conference was organized last week, for all the Hungarian Baptist Pastors in the World. So, many coleagues arrived from America, Ukraine, Slovakia, Serbia, and especially from Hungary and Romania. From Monday afternoon until Wednesday afternoon we were together in Baile Felix, near Oradea. I had the closing sermon, related with the general topic of the Conference, "Partners in the ministry", peaching about Timothy and Epafroditus.

At Emanuel University I also had to teach two days, Tuesday and Wednesday, morning and afternoon. The National Accreditation Committee checked the institution, after five years of its accreditation.

Next week we are going to have a Council meeting with the representatives of the Romanian Union, on Wednesday, in Comanesti, Moldova. Thursday: teaching at our own Seminary.

Thank you for your prayers!

Partnerek az Úr szolgálatában - Fil 2:19-30

Partnerek az Úr szolgálatában

Fil 2:19-30

Az össz-magyar baptista lelkipásztori konferencián elhangzott igehirdetés

(Félix Fürdő, 2009. október 21)

▌▌A hívő élettől, de főképp az Úr szolgálatától sokan azért riadnak vissza, mert látják a magas mércét, a követelményeket.

• ►Olyan ez, mintha valaki egy gyár részlegének vezetőjeként elér egy bizonyos eredményt, és várja a főnöke véleményét. Nos, ha a főnök azt mondja, 50.000 dollár nem rossz eredmény, de azt szeretnénk, ha a következő évben ezt megnövelnéd vagy ötezerrel! – Erre nagy lélegzetet veszel, és azt mondod, rendben van, főnök, megpróbáljuk! Azonban, ha a főnök azt mondja, hogy 50.000 dollár rettentően kevés, és elvárjuk, hogy a következő évben a profit 500.000 dollár legyen – nos, akkor valószínű hamarosan új munkahely után nézel!...
• ►A lelkipásztori szolgálattól sokan azért riadnak vissza, mert itt ennél is nagyobb a követelmény. Mikor lelkipásztor lettél elég jó véleményed volt magadról. Azt mondtad: Végül is, vállalkoztam reá, és ez nem semmi! Az Úr odáig vezetett, hogy lelkipásztor lettem.” Úgy véled, célba értél... Aztán elkezded a szolgálatodat, és egyre nehezebb lesz... Mindjobban látod, hogy az életed távol áll attól a mércétől, amit másoknak prédikálsz. Valamit megértesz Jézus Krisztus szeretetéből, áldozatából, szentségéből, bölcsességéből, tökéletes lényéből, és vagy feladod, vagy azt mondod, hogy nincs kiút, meg kell elégedni azzal, ami vagyok...
• ►Ez téves. Igaz, hogy ebben az életben sohasem leszel olyan, mint Krisztus, de törekedned kell. Harcolnod kell. Isten az Ő természetfeletti segítségét adja, hogy olyan lehess. Nem adhatod fel!

▌▌Pál apostol korábban már leírta az elméletet, a hívő életet, elméletben: „Semmit se cselekedjenek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartsák önmaguknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennük, mely volt a Krisztus Jézusban is…” Jézus Krisztus bemutatta az alázat és engedelmesség útját, a mennytől a keresztig – a hívők pedig Őt kell utánozzák.

• ►Az érvelés folytatódik: Mivel a filippiek Isten gyermekei, „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül kell cselekedjenek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fénylenek, mint csillagok e világon, Életnek beszédét tartva elébük…”

▌▌Nos, erre válaszolhat valaki úgy, hogy „rendben, ez nagyon szép és jó, elméletben, de a gyakorlatban nagyon nehéz... Hogyan felelhetne meg valaki ilyen mércének?

• ►Pál válasza az, hogy nehéz, de nem lehetetlen. Ennek szemléltetésére önmagát, Timótheust és Epafroditust adja példának.

▌▌Önmagát röviden mutatja be: egy igeversben, de Timótheust és Epafroditust 6 igeversben.
▌▌Saját magáról a 17. versben ír: „De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.”

• ►Egy különleges képes beszédet használ. Az italáldozatként való kiontatás egy technikai kifejezés, ami a pogány áldozatokhoz tartozó cselekményre utal. A római és görög áldozatoknál az állatot előbb leölték, majd elégették. Az áldozó ezt követően vett egy csésze bort és ráöntötte az áldozatra, amely az oltáron égett. Mivel az oltár forró volt, a kiöntetés azonnal eltűnt a felcsapó gőzben.
• ►Erre utal Pál: „Tudom, hogy aggódtok miattam, mivel Rómában vagyok, bezárva, és meglehet hamarosan áldozatként mutatnak be egy pogány oltáron. De az életem nem számít. Csak a ti hitetek számít. A ti hitetek az igazi, értékes áldozat. Amikor engem kivégeznek, az csak az italáldozat lesz, amit a ti sokkal értékesebb áldozatotokra öntenek...”
• ►Mennyire megalázta magát Pál apostol! Milyen kicsinek tartotta önmagát!

▌▌De lássuk azt a két munkatársat, akikről annyira magasztosan nyilatkozik.

I. Timótheus
▌▌Timótheus a második példa. Róla négy dolgot említ.
▌▌1. Timótheus viszonya Pál apostolhoz (20a v.)

• ► „Nincs senki hozzá hasonló indulatú” – izopszükhón – „egyenlő lelkű”. Ez jelentheti, hogy (a) Timótheus egyedi, nincs párja. (b) Timótheus munkáját senki sem végezhette el. (c) Timótheus olyan, mint Pál. Ez utóbbiról lehet szó. Pedig ebben az időben mellette lehettek Tikhikosz, Arisztárkhosz, Márk, Epafrás, Démász és Lukács. De egyik sem volt olyan, mint Timótheus. (Kol 4:7-14. Film 23-24)
• ►Miképpen Jézus Krisztus egyenlő az Atyával, ami az istenséget illeti, Timótheus egyenlő volt Pállal, ami a jellemét, alázatát, gondoskodását és a vele való egységet illeti: Krisztus gondolata és azonos lelki cél vezérelte. Timótheus követte Pál „tanítását, életmódját, szándékát hitét, hosszútűrését, szeretetét, türelmét, üldöztetését, szenvedéseit…” (2Tim 3:10-11)
• ►Timótheusról dicsérő megjegyzést tesz, hogy ő követte tanítását, életmódját és szándékát, és ebből kifolyólag követéje lett hitének is, türelmének is, szeretetének is és állhatatosságának is. Az apostol mind mélyebb rétegekbe lép. Mert a tanítást sokan szívesen hallgatják. Még bólogatnak is hozzá, hogy úgy van, úgy van... De Timótheus megfigyelhette Pál életmódját is: nemcsak a tanítása volt igaz, hanem ő annak megfelelően élt. Nem vizet prédikált és bort ivott. Az életmódja összhangban volt a tanításával. De ami még ennél is több, a tanítása és életmódja mögött álló szándékai is tiszták voltak. Cselekedeteinek indítékai, mozgatórugói is követésre méltóak voltak. Ebből származott aztán a hite, türelme, szeretete és állhatatossága. Ezek említése után Pál az üldöztetéseire és szenvedéseire utal. Timótheus ezeket is követte. Főképp, amiket Lisztrában látott, szülővárosában. Pált első missziói útja során megkövezték Lisztrában, és azt gondolva, hogy meghalt, otthagyták... A megkövezés a városon kívül történt, aminek Timótheus valószínű szemtanúja volt! Ő saját szemével látta, mit vállalt Pál Jézusért. Ennek a szenvedésnek lett a követője Timótheus.
• ► „Nincs senki hozzá hasonló indulatú!” A mi kotyogásunk, motyogásunk vagy locsogásunk üres beszéd, ha nem a Krisztus indulata hatja át! Mert Pál nemsokára meghal. Pál többé nem lesz. Timótheus magára marad, és nem sírni kell, hanem még bátrabban kell hirdetni az Igét. Ha Timótheus hűséges lesz, talán követheti nemcsak Pál hitét, életmódját, szándékát és szenvedéseit, hanem mártírhalálát is. Nem lesz drága az élete sem, hogy elvégezze futását.

▌▌2. Timótheus viszonya másokhoz (20b v.)

• ► „Aki igazán szívén viselné dolgaitokat...” Igazi lelkipásztori attitűd ez.
• ►Nemrég Jákóbról tanítottunk a bibliaórákon. Jákób, a csaló és a hazug, nem mindenben követhető példa. De egy dologban követhető, ahogyan a nyájra vigyázott: “Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől. Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad!” (1Móz 31:38-41) Jákób jó pásztor volt, és Lábán nem mondhatta, hogy nem így van… Máskor Ézsaunak mondta: „Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körülvéve, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak. Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.” (1Móz 33:13-14)
• ►Ilyen volt Timótheus: sokra tartotta Isten népét. Szívén viselte a filippiek dolgait.

▌▌3. Timótheus viszonyulása Jézus Krisztushoz (21. v.)

• ► „Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.” Első helyre tette Jézust! Egy fejjel imagaslott a többiek közül, akik mind a maguk érdekeit keresték.
• ►Első helyre teheted a terveidet, a családodat, a sikeredet, sok mindent. De akkor nem kapod meg az áldást! Ha Krisztus van az első helyen, akkor a többiek természetesen a maguk helyére kerülnek.

▌▌4. Timótheus viszonyulása munkatársaihoz (22. v.)

• ► „Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangélium ügyében.”
• ►Mennyire szeretünk függetlenek lenni! Akarjuk az Urat szolgálni, de úgy, hogy az a mi munkánk legyen és a mi elképzeléseinket szerint...
• ►A hívő érettségének bizonyítéka, amikor tud együtt dolgozni másokkal, Jézus Krisztus zászlaja alatt.
• ► „miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangélium ügyében” – Pálnak és Timótheusnak az együttmunkálkodó képességéről van itt szó. A fiak feladata különösen az ókorban az volt, hogy engedelmeskedjenek apjuknak és szolgáljanak neki. Így, a normális az lett volna, ha így szól: „mint fiú az apját, szolgált nekem...” De nem így történt. „Együtt velem!...”
• ►Itt van a válasz a generációs kérdésre. A fiatalokról minden időben az volt a vélemény, mint manapság: luxust szeretik, a rossz szokásokat, tiszteletlenek, ellentmondanak szüleiknek, válogatósak, tanítóikat leuralják (mondja Szókratész), vagy fordítva. Ilyen példákat a Bibliában is találunk, elég az 1-2Sám elolvasni.
• ►Timótheussal és Pállal is megtörténhetett volna: féltékenység, félreértés, különböző célok, lázadás, leuralás. De ők partnerek voltak, akik Istentől kapták az utasításokat.
• ►Ez szól a fiatalokhoz is, de szól az idősebbekhez is.

II. Epafróditus
▌▌Az összes munkatársai közül Pál Epafróditusra fordítja a legnagyobb figyelmet. Íme, egy ember, egy laikus, aki majdnem ismeretlen számunkra, mégis, Pál apostol kiválasztja, hogy a legnagyobb tisztelettel illesse önzetlen szolgálatáért mások felé.

• ► „Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok.” (25. v.)
• ►Egy növekvő és erősödő felsorolás. Mintha azt mondaná: „Uraim és Hölgyeim, bemutatom nektek a város egyik kiemelkedő polgárát, egy sikeres ügyvédet, tisztelt önkormányzati méltóságot, egy korábbi parlamenti képviselőt, és országunk következő elnökét!”

1. Jelleme:
▌▌ „Atyámfiát” = „Testvéremet”

• ►Ez meglepő, mivel a testvériség még annyira új fogalom volt abban az időben.
• ►Volt a katonák között, vagy a politikusok között egyféle szabadkőműves szövetség – de azok mégis másféle kapcsolatok voltak. A társadalom megoszlott rómaiak és görögök, zsidók és pogányok, arisztokraták és plebejusok, polgárok és katonák között. Egy ennyire polarizált társadalmat nem tudott semmi egyesíteni.
• ►Ilyen világba jött Jézus Krisztus evangéliuma, és az általa hozott új kapcsolat, a testvériség. A gyülekezetben is ott voltak a római társadalom megosztottságai, de azokat áthidalta a testvériség Jézus Krisztusban. A partnerek – testvérek!
• ►Van-e köztük testvériség? Testvérek vagyunk-e?

2. Helyzete:
▌▌ „munkatársamat”

• ►Jézus Krisztusnak Efézusba írt levelére emlékeztet ez (Jel 2:3) “És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.” De nemigen jellemzi a mai gyülekezeteket. Mai gyülekezeteink bizonyos szempontból megszűntek dolgozni. A siker megfertőzte és megszűntette a munkát. Számbeli és pénzügyi siker miatt megállt a munka. Nincs prófétai üzenet a társadalom felé…
• ►Vissza kell állítsuk a munkás gyülekezeteket! Hol kell dolgozni? Milyen területen?
• ►Keményen kell dolgozni intellektuális szinten. Nagyon kiábrándító látni, hogy a modernkori teológiát, a bibliai exegézist, a vallásos irodalmat, a szociális kritikát olyanok művelik, akik tagadják a keresztyénség alapvető hitelveit. Világosan gondolkozókra van szükség, bölcs írókra, meggyőző apologétákra, akik képesek visszafordítani azt a trendet, ami most van. Teológiai oktatók, lelkipásztorok, gyülekezeti munkások változást hozhatnak ezen a téren. De ezt semmi egyébbel nem lehet elérni, csak kemény munkával!
• ►Szociális téren is kemény munkára (=munkatársakra) van szükség. Itt történnek a legnagyobb akciók. Az evangéliumi hit törölte el a rabszolgaságot, máshol a gyermek-dolgoztatást, vagy jobb munkakörülményeket teremtettek. Jóllehet a missziómunka nemcsak ennyiből áll, de a lelki táplálékot adó evangélium nem hagyhatja ki a testi szükségekre adó választ sem! Odaszánt munkatársak kellenek, akik a szociális feladat kicsorbult élét újraélesítik!
• ►Főképp az evangélizálás igényel kemény és megújult munkát! Ezen a téren mindig is az összefogás jellemezte a hívőket, kezdettől fogva. Mégis kevés munkát végzünk ezen a téren. Ma már nem özönlenek az emberek a gyülekezetbe, még akkor sem, ha ott szívesen fogadják őket. Egyenként kell őket megnyerni. Barátságokat kell kiépíteni, mások problémáit felvállalni, és a hívők hitét a gyakorlatban alkalmazni. Leszünk-e ebben partnerek?
• ►Ha azt mondod, ez túl nagy feladat, nem bírod egyedül. Így van. Ezért kellenek a munkatársak.

3. Ajánlása:
▌▌ „bajtársamat”

• ►Epafroditus nemcsak együtt dolgozott az apostollal, hanem vállvetve együtt is harcolt vele. Azért használja Pál ezt a kifejezést, mert a munka, amit végeztek inkább harchoz hasonlított. Itt küzdeni kellett! „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12)
• ►Váll, váll mellett harcolva – a római katonák sikere volt. Korábban egyénenként harcoltak, még akkor is, ha egyenruhába voltak öltözve. Római légiók phalanxaitól (palánkjaitól) rettegett az ókori világ, ahol a katonák egy szolid pajzs-fal mögött meneteltek. Egyszerre ütötték a pajzsot és harci énekeket énekeltek… Partnerek voltak a küzdelemben. Összhangban.

4. Elkötelezettsége:
▌▌ „szükségemben áldozatot hozó szolgátokat” (25. v.) „Gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta…” (26-27. v.) „Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára téve életét.” (30. v.)

• ►Ez a leírás csúcspontja: Epafroditus a filippiek küldöttje volt, aki Pál apostol mellett áldozatos szolgálatot végzett. Szolgálata teljesítéséért majdnem az életével fizetett.
• ►Ez eszünkbe juttatja azokat a betegségeket, amiket szolgatársaink közül többen el kell szenvedjenek. Némelyek úgy gondolták, hogy az egészség a hívők születési joga, és a betegség a bűn következménye… Mások, Jób barátaihoz hasonlóan úgy vélik, hogy a betegség mindig Isten büntetése… Epafroditus esete megcáfolja ezeket a téves elméleteket: ő beteg lett a szolgálata teljesítése közben. Filippi 1300 km-re volt Rómától, az akkori utazási lehetőségek szerint, hat hét utazási távolságra. Elég hosszan volt beteg, hogy betegségének híre eljusson Filippibe, és ennek híre visszajusson Epafroditus fülébe. Vagyis, legkevesebb három hónapig volt beteg. Pál apostollal volt, de semmi jel nem mutat arra, hogy Pál apostol utasítást kapott volna, hogy gyógyítsa meg! A betegség is lehet éppúgy Isten kegyelme és ajándéka, mint a gyógyulás és egészség. Pál sohasem hirdette a gyógyulást a váltságban, mint a hívők születési jogát. Azt sem olvassuk, hogy Pál, vagy munkatársai közül valamelyik csodálatos módon meggyógyult volna. Pál, Trofimus, Timótheus, Epafroditus tanúi annak, hogy Isten szolgái is lehetnek betegek.
• ►Epafroditus betegsége azt tanítja, hogy ez megtiszteltetés lehet Isten szolgái számára.

Befejezés:

▌▌Pál börtönben volt. Barátai közül többen magára hagyták. Talán csak Timótheus és Epafroditus maradt ott, az igaziak közül. Két különleges, igazi barát. Ott voltak, hogy segítsék Pált. Ennek ellenére Pál azt írja, hogy Timótheust elküldi Filippibe, mert ezt fontosnak tartja az ő lelki jólétük érdekében. Kész feladni őt. Epafroditust is kész visszaküldeni, annak ellenére, hogy a legkiválóbb segítségnek tartja.
▌▌Vajon mire gondolhatott Pál, a kivégzését megelőző sötét napokon? Magáról? Jövőjéről? Nem. A gyülekezet jövőjéért aggódott, és kész volt feladni legkedvesebb munkatársait, hogy a gyülekezeteket segítse. Készek vagyunk-e feladni érdekeinket, az Úr népéért? Mert ezt tette Jézus Krisztus! És arra hív, hogy kövessük az Ő nyomdokait.

Tanévnyitó, Konferenciák, Menyegző

Last Sunday we had the Opening Service of the new School Year, with the students of our Seminary in the 1st Hungarian Baptist Church of Oradea. The preaching was from 2Samuel 6.
A múlt vasárnap Nagyváradon a tanévnyitó istentiszteleten vettem részt, ahol a 2Sám 6-ból szólt az ige, a "téves buzgóságokról".
After a short evening meal we made a group photo. Here are the students of our Seminary, and some of the teachers.
A nagyváradiak kedvesen vacsorával is fogadtak, amjd közös képet készítettünk a teológiai diákokkal és egy pár tanárral.

Previously, I was preaching at the Youth Conference in Luna de Sus (in the morning), and than at a wedding in Satu Mare (in the afternoon), on the 10th of October.
Ezt megelőzően a magyarlónai ifjúsági Konferencián voltam (délelőtt), majd délután a Kasza Márti és Antal Adónia menyegzőjén, Szatmárnémetiben.


Let me share also the picture about the Pastor's Conference (24th September).
A szeptember 24-i lelkipásztori Konferenciáról is itt egy kép.