He came

Aki felelős a karácsonyi dologért

Egy asszony karácsonyi vásárlását próbálta lebonyolítani az utolsó pillanatban, egy zsúfolt bevásárlóközpontban. Belefáradt, hogy mindenütt tömeggel kellett harcoljon, mindig sorba kellett állnia. Belefáradt a sok keresgélésbe, ahogy a hosszú pocok között próbált rátalálni valamilyen ajándékra, ami már napokkal ezelőtt kifogyott.Keze tele volt megrakott szatyrokkal, amikor kinyílt a liftajtó. A lift is tele volt. A bentlévők morcosan próbáltak neki kis helyet szorítani, hogy beszálljon szatyraival.
Ahogy az ajtó csukódott, hangosan kifakadt: „Bárki is a felelős ezért az egész karácsonyi dologért, le kellene tartóztatni, felakasztani, vagy lelőni!”
Néhányan bólogattak mellé, egyetértésül.
Aztán, valahonnan a lift hátuljából megszólalt egy hang: „Ne aggódjon. Már régen keresztre feszítették!”

A woman was doing her last-minute Christmas shopping at a crowded mall. She was tired of fighting the crowds. She was tired of standing in lines. She was tired of fighting her way down long aisles looking for a gift that had sold out days before.
Her arms were full of bulky packages when an elevator door opened. It was full. The occupants of the elevator grudgingly tightened ranks to allow a small space for her and her load.
As the doors closed, she blurted out, "Whoever is responsible for this whole Christmas thing ought to be arrested, strung up, and shot!"
A few others nodded theirs heads or grunted in agreement.
Then, from somewhere in the back of the elevator, came a single voice that said: "Don't worry. They already crucified him."
                                                                                (sermonseedbed)

Fekély, Meszesedés és Diabétesz Szabályzat

Fekély, Meszesedés és Diabétesz Szabályzat

1. A munkád mindennél fontosabb. Felejts el minden mást.

2. Orvoshoz menni és kivizsgálásokat végezni kidobott pénz.

3. Szombaton, vasárnap, és vakáció idején a legmegfelelőbb, hogy az irodádban dolgozz. Senki sem lesz ott, hogy zavarjon téged.

4. Mindig legyen nálad az aktatáskád. Ez lehetővé teszi számodra, hogy a nap összes aggodalmait és bajait újra és újra átgondolhasd.

5. Soha ne mondd egy felkérésre, hogy „nem”. Mindig azt mondd, hogy „igen”.

6. Fogadj el minden meghívást gyűlésekre, találkozókra, előadásokra.

7. Bármilyen kikapcsolódás csupán időpazarlás.

8. Soha ne delegálj senkit magad helyett. Viseld az egész terhet egyedül.

9. Ha munkád utazással jár, dolgozz egész nap, utazz éjszaka, hogy másnap reggel nyolcra ott lehess a megegyezett időben.

10. Bármennyi munkát vállaltál is már, gondold meg, legalább egyet még bizonyára felvállalhatsz.

Öltözet (2)

Öltözet (2)

Újra írok, mert úgy érzem, hogy még ennél is konkrétabbnak kell lennem. Azoknak írok, akik ezek hallatára azt mondják „nahát, erre soha nem is gondoltam”! „Sohasem szándékoztam egy férfinak kísértést okozni!” Elhiszem, hogy nem volt szándékodban, de mégis megtetted, és a tudatlanság nem mindig mentesít a vád alól. Persze, nem minden női olvasóm ennyire tudatlan. Tudom, hogy azoknak, akik tudják, talán hiába is beszélek… Vannak ugyanis, akik nagyon jól tudják, hogy öltözetük milyen hatást vált ki a férfiakból! Ők épp azért öltöznek úgy! Nekik azt üzenem, hogy térjenek meg. Kérjék Isten bocsánatát. Aztán teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! Ez lehet, hogy azt jelenti, hogy ruhatáruk felét ki kell dobniuk. Nos, ha azt jelenti, akkor azt kell tenni! Nem érdemes elkárhozni a ruházat miatt. Ne legyen az öltözeted (vagy az ékszered!) a gazdagság, a büszkeség vagy az erkölcstelenség jelképe! Öltözetedről inkább legyen leolvasható a szerénységed, az alázatod és a szemérmetességed.

Ami engem illet, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a veszélyt látva nem szólok semmit. Ézsaiás azt mondja az ilyenekről: „Őrállói vakok mindnyájan, mit sem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni...” (Ézs 56:10a) Más szóval, jöhet a tolvaj, senki sem szól semmit, még az őrálló sem. Én azért szólok, mert mindenki vérétől tiszta szeretnék lenni.

Természetesen, nem állhatunk ott az imaház ajtajában, hogy figyeljük az illetlen és szemérmetlen ruhákat, hogy megszólítsuk az érkező nőket, hogy „figyelj már, ilyen rövid szoknyában nem mehetsz be”! Vagy: „kérlek, vedd ezt a hárászkendőt, takard be magad, amíg benn leszel, mert másképp nem vehetsz részt az istentiszteleten…” Nem, ezt nem tehetjük meg. Az illetlenül öltöző nőknek is evangélium kell, és ahogyan a gyülekezetben lévő szent életű nőkkel kapcsolatba kerülnek, megérintheti őket is Isten Lelke, magukra ismerhetnek, és megérthetik, hogy nekik is úgy kell öltözniük, ahogyan az imaházba járó többi nő öltözik, szerénységben és szemérmetességben.

Mindenképp, ismétlem, az öltözetről szóló tanítás nem a kívülvalóknak szól! A belülvalóknak szóló tanítás ez, akik Isten gyermekei, akik életükkel és ruházatukkal is bizonyságot szeretnének tenni arról, hogy Jézus Krisztus követői.

A világ szemében mit sem ér a nyilvánvaló szerénység és nőiesség. A világ megpróbálja beleszorítani a hívőket is az általa készített sablonba, ahol a szerénységnek és nőiességnek semmi helye és értéke nincs. Ha engeded, hogy a világ szándéka szerint formáljon és alakítson téged, akkor engedetlen leszel Isten Szavának, amely kijelenti, hogy „Ne szabjátok magatokat e világhoz!” (Róm 12:2) Szomorú, ha a világ hatása látható a gyülekezetbe járók öltözetén. Lényegében az evangélium ereje és igazsága kérdőjeleződik meg, amikor egy magát hívőnek valló személy öltözetéről az új életet és lelkiséget nem lehet leolvasni!

„Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül” (Lk 17:1-2). Más szóval, minden férfi felelni fog azért, ha a kísértések erőt vettek rajta. De az is felelős, és nem kisebb mértékben, aki a kísértést kiprovokálta! „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róm 14:13). Szándékod tisztasága nem érvényteleníti öltözeted tisztátalan hatását!

Hamis védekezés az olyan hozzáállás, miszerint „a férfiak jobban tennék ha nem gondolnának tisztátalant, és vigyáznának a szemükre, mit néznek vele!” Ilyet a házasságtörő szajhák mondanak: „Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!” (Péld 30:20) Minden nőnek tudnia kell, milyen harcot vívnak a férfiak tisztaságuk érdekében. Minden férfi izgatható látás által, épp úgy, ahogyan a nők érintés által.

Akik nem értenek egyet mindezekkel (amit a tisztességes és szemérmetes öltözetről mondok), azokat arra kérem, hogy tiltakozásul ne vonuljanak félre, keresve maguk mellé hasonló lázadó gondolkozásúakat! Inkább jöjjenek ide, érveljenek a Bibliával! Mondják meg, hol tértem el tanításommal az Isten Igéjétől? Én kész vagyok változni és igazodni mindenben az Igéhez.

Félek, hogy sokan szándékosan öltöznek úgy, hogy a férfifejek utánuk forduljanak, akár az Isten házában is (de főképp menyegzőkön)… Nyilvánvaló, hogy az istentiszteleten az ördögnek feltett szándéka, hogy a (férfi)hallgatók gondolatát messze terelje az Igétől és Isten dolgaitól, a nők kihívó, szemérmetlen ruházatával. Nagyképűség azt mondani, hogy „vigyázzon magára, hogy mit néz!”, vagy: „akinek ez probléma, az intézze el személyesen”… Melyik férfinak nem probléma az ilyesmi? Az menjen és kezeltesse magát, mert beteg! Az egészséges férfiak mind kísérthetők szemük látása által.

Al Martin egyik prédikációjában tíz mágnest sorol fel, amelyek a férfiak tekintetét magára vonja:
(1) a térdnél feljebb vágott szoknya (mert ugye, még egy pár centi, és… mit lehetne látni!);
(2) a szorosan fenékhez simuló ruha (amely kiemeli azokat a testrészeket, amelyeket a prostituáltak áruba bocsátnak);
(3) az érzékien kidomborított női mell (mintha anatómiai leckét kívánna adni a női test felépítéséről);
(4) a kivágott, vagy kigombolt blúz (amelyek nem felöltöztetik, hanem kitakarják, ami alatta van, főképp, ha le kell hajolni például, a gyermekért);
(5) az ujjatlan ruhák, amelyek mutatják a vállat és néha a hónaljat is (feltárva még a melltartó részeit is);
(6) a mélyen lehúzott, csípőn alulra engedett szoknyák és nadrágok (hogy a köldök lehetőleg látható legyen, és ha lehajol, még fenekének hajlata is);
(7) az átlátszó ruhák, amelyek láthatóvá teszik az alsóneműt (és mindjárt megállapítható például, hogy milyen színű);
(8) a rövid szoknyák, amelyekkel nem lehet felöltözni (bármennyire huzigálnák is őket hosszabbra, hogy fedjék legalább a térdeket, mikor leülnek);
(9) a testhezálló (farmer)nadrág, amely kiemeli a test vonalait (főképp a legerotikusabb részeken);
(10) a fedetlen hát vagy alsórész.

Természetesen, mindezek hallatára még mindig vitába lehet szállni. De az önvizsgálat többet ér, mert akkor nem másokat ítélünk el. „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” (1Kor 11:31)

Öltözet (1)

Öltözet (1)

Egy friss munkahely-tanulmány szerint a szoknyát viselő nőket többre értékelik, mint a nadrágot viselőket („Wear a Skirt to Make a Good Impression” – Daily Telegraph, Sept. 21, 2011.) Több mint 300-at kértek meg arra, hogy osztályozzák a szoknyában, öltönyben, nadrágban bemutatott nőket, bizalom, siker, megbízhatóság, stb. szempontból. Karen Pine professzor, aki a kutatást vezette (Hertfordshire Egyetem), megállapította: „a nők öltözhetnek nőies módon, és mégis bizalomgerjesztőknek és sikereseknek tűnhetnek”. A következtetésnek megörültem: végre, ezt kimondják olyanok is, akik nem hisznek a Bibliában.

Nyilvánvaló, hogy az öltözet egy általánosan "beszélt" nyelv, amellyel üzenetet továbbítunk magunkról. Nemcsak az fontos, hogy valaki hogyan öltözik a munkahelye miatt, hanem főképp az, hogy hogyan öltözik a hite miatt! Az öltözet (lehet) bizonyságtétel.

Yves Saint Laurent, a női nadrág feltalálója, egy erkölcstelen életű, kábítószer-függő, homoszexuális divatguru volt, aki pszichiátriai kezelésre járt. Ő volt az, aki elsőnek vette rá a nőket ruhakölteményeivel arra, hogy utasítsák el az Isten által teremtett nőiességüket. Szerinte a nadrág „egyenlő szintre helyezte a nőket a férfiakkal” (Linda Grant: Feminism Was Built on the Trouser Suit, The Guardian, 2008. június 3. http://lifeandhealth.guardian.co.uk/fashion/story/0,,2283462,00.html).

A McCall világi magazin ezt írta a női nadrággal kapcsolatban: „A női lábak gyakran a férfi érdeklődés tárgyai, mivel ezek szexuális jelek hordozói. A láb húsának egyszerű felfedése elégséges, hogy szexuális üzenetet továbbítson. Szükségtelen mondani, hogy annál serkentőbben hat, minél többet mutatnak belőle, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a nemi szervek zónájához közeledik.” Majd így folytatta: „Az első mód, ahogyan ezt ki lehet hangsúlyozni, az olyan ruhák használata, amely kiemeli a szervek természetét, amelyek rejtve vannak a ruha alatt. Nők számára ez a nadrág viselését jelenti.” (David W. Cloud, Dressing for the Lord, Way of Life Literature, 2007. 35-36 old.)

A férfiak mindig is tudták, hogy erre megy ki a dolog.

Ezért, a rövid szoknya viselése talán még ennél is erkölcstelenebb.

2009. februárjában, tervezőjének 75. születésnapján, a Concorde repülőgépekkel együtt a brit védjegyek és világhírű találmányok közé sorolták a miniszoknyát, ami a feje tetejére állította a hatvanas évek női divatját. Ezt az akkor 21 éves Mary Quant divattervező „találta fel” azzal, hogy állítólag túl rövidre szabott egy anyagot, és rákényszerült, hogy elkészítse az első miniszoknya-kollekciót. Szerinte ez „valahogy boldoggá tette a nőket és a férfiakat”.

A mini nemcsak az ötven évvel ezelőtt piacra dobott Barbie babák öltözete lett, hanem előbb a Beatles tagjainak barátnői, majd a királynő társaságában sürgölődő szobalányok is finom harisnyanadrágba bújtatták lábaikat. Hamarosan szalonképessé vált az „obszcén rongy”-nak címkézett tenyérnyi ruhadarab, és a világ többi kifinomult hölgyei is behódoltak az új divatnak. Így a miniszoknya a hatvanas évek szimbólumává vált. És pimasz tervezőjének igaza volt: hatalmas áttörést jelentett!

Mert ezzel kezdődött a hagyományos keresztyén erkölcsi rend megtagadása és megváltoztatása.

Volt idő, amikor az öltözet kérdéséről a szószékről hallhattunk bibliai tanítást, de mára már nemcsak megritkultak, de teljesen el is tűntek az ilyen témájú prédikációk és előadások. Sőt, bármilyen felemlítése az öltözködés milyenségének a gyülekezetekben egyre inkább elavultnak, sértőnek és törvényeskedésnek van címkézve. Ez a rezisztens magatartás a rock’n’roll kultúra következménye. Mivel sokan hallgatnak erről a témáról, a harc legtöbbször azért végződik vereséggel, mert a harcosok egyszerűen otthagyják a harcmezőt. Pedig ha valamikor fontos volt bibliai tanítást adni a ruházatról, akkor az most van!

A modern társadalmat többek között a tisztességtelen és szemérmetlen öltözködés jellemzi. A mai divatbemutatók érzékiségben és erkölcstelenségben túlszárnyalják az ókori korinthusiakat is. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az öltözettel kommunikálunk, és a Szentírásnak van mondanivalója erről a témáról is.

„Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, Hanem, amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.” (1Tim 2:9-10)