PÉLDÁZATOK: „Ha meg nem tértek..." - Lk 13:1-5

„Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek!”

Lk 13:1-5

 ¹ Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.  ² És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?  ³ Nem, mondom néktek; sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

 ⁴ Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-e, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?  ⁵ Nem, mondom néktek; sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

n  Ma talán azt kérdeznénk Jézustól, hogy hallott-e azokról a moldovai turistákról, akik Montenegróban a szakadékba zuhantak a busszal, és 18-an meghaltak? Vagy azokról az egyiptomiakról, akiket a kairói Tahrir téren nemrég lelőttek? Vagy Erőss Zsoltról és Kiss Péterről, akik a Himalája Kancsendzönga csúcsának megmászása után nem tudtak élve lejönni…

n  Az Úr a szemünkbe nézne, és azt mondaná: azt hiszitek, hogy azok a moldovaiak vagy egyiptomiak, vagy Erőss Zsolték gonoszabbak voltak más moldovaiaknál, vagy egyiptomiaknál, vagy hegymászóknál, hogy ezeket szenvedték? Dehogy! Ha meg nem tértek ti is hasonlóképpen elvesztek!

n  Jézus ilyen őszintén egyenes volt. A figyelmet mindig a személyes elkötelezettségre terelte. Tűzzel és hatalommal beszélt. Bizonyára senki se unatkozott, amikor Ő prédikált.

n  John Piper gondolatait követem, amikor kiemelem azt a négy kulcsszót, ami ebben a példában van. A négy szó: „mindnyájan”, „hasonlóképpen”, „elvesztek”, és „ha meg nem tértek”.

v  Ennek a négy kulcsszónak a vizsgálatával arra szeretném terelni a figyelmünket, hogy hogy körülöttünk megtéretlen emberek vesznek el, kárhoznak el!

I. „Mindnyájan”

n  Néhányan beszámoltak az Úrnak arról, hogy Pilátus hogyan gyilkolt meg áldozó galileaiakat, akinek vérét azok áldozatával elegyítette, a bárányok, gerlicék és galambok vérével.

v  Mintha most itt berohanna az imaházba valaki, amikor épp úrvacsoraosztás van, elvágná némelyek nyakát, és azok vérét az úrvacsorázó poharakba töltött borral vegyítené… Ilyen irtózatosan gonosz dolog volt az, amit Pilátus művelt!

v  Amikor ezt meghallották, az Úr Jézus hallgatóinak megvolt a véleményük. Nem mondják ki, de Jézus hallja azt a véleményt: ezek a galileaiak valami rettenetes dolgot követhettek el, ha Isten megengedte, hogy velük mindez megtörténjék. Rendkívüli tragédia rendkívüli bűnösséget kell jelentsen – nemde? Neked is ilyen a teológiád a bűnről és bűnhődésről?

n  Erre az Úr válasza az, hogy: nem. Azok bűne nem volt rendkívülibb, mint a ti bűnötök. És ha meg nem tértek, ti is mindnyájan ilyen rendkívüli módon pusztultok el.

v  Más szóval, az Úr Jézus nem azt mondja, hogy azok bűne nem volt rendkívülien szörnyű, hanem azt mondja, hogy a ti bűnötök ugyanolyan rendkívülien szörnyű bűn! És a bűn következménye mindnyájatok számára ugyanolyan lesz! Legyetek felkészülve! A bűn zsoldja a halál!

n  Ez a tanítás tehát mindenekelőtt arról szól, hogy mindnyájan rendkívüli módon bűnösek vagyunk. Nem osztályozgassuk egymást, hogy kicsit bűnös meg nagyon bűnös… Minden bűn kárhozatot idéz elő.

v  Ezért, a katasztrófák nem kell megrendítsenek bennünket: mindnyájan ezt érdemeljük. Mi nem vagyunk ártatlan emberek. Mindnyájan vétkeztünk – Róm 6:23. Nincsen egyetlen igaz sem – Róm 3:10. A felhívás ez, mindenki felé: Térjetek meg! Ez volt az Úr Jézus első prédikációja.

II. „Hasonlóképpen”

n  Ezt a kifejezést félre lehet érteni. Mert nem azt jelenti, hogy minden megtéretlent meggyilkolnak és vérüket az áldozatukkal elegyítik. Sem nem azt, az 5. vers szerint, hogy mindnyájan úgy vesznek el, mint azok, akikre rászakadt a torony Siloámban. A „hasonlóképpen” valami mást jelent itt.  

v  És nem jelentheti magát a meghalást sem, bármilyen formában, mert az ugyanúgy megtörténik a megtértekkel is. Mindenki meghal, azok is, akik megtértek.

n  A „hasonlóképpen” ezt jelentheti: látjátok, milyen rettenetes végük lett ezeknek az embereknek? Nem gondoltak rá. Váratlanul, hirtelen történt. Persze, ők is tudták, hogy egy nap meg fognak halni, de nem gondolták volna, hogy az ez ilyen hamar és ilyen rettenetesen bekövetkezik. Meglepte őket a vég. Nos, ha meg nem tértek, veletek is így fog történni: rettenetesen meglep majd a vég, felkészületlenül, és hirtelen vesztek el. Hasonlóképpen.

v  A párhuzam abban is van, hogy irtózatos véget értek. Ők sem vártak ilyet, mint ahogyan a mai bűnösök sem várnak ilyet.

v  Lk 17:27-30 azt mondja: – „²⁷ Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindeneket elvesztett. ²⁸ Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; ²⁹ De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett.”

n  Az ilyen hirtelen történő találkozásra az Élő Istennel csak a megtérés készíthet fel.

III. „Elvesztek”

n  Mit jelent az, hogy „elvesztek”?

n  Néha jelentheti a halált: de mindannyian meghalunk, fizikailag.

v  Ez viszont most nem talál ide, mert az érthető belőle, hogy akik megtérnek, azok nem vesznek el. Ha a halált jelenti az elveszés, akkor a megtértek nem halnának meg!

v  „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.” Többről van itt szó, mint fizikai halálról.

n  Arról az elveszésről van szó, amely a bűnhöz van kötve, amelyet a megtéréssel el lehet kerülni.

v  Vagyis: az utolsó ítéletről beszél az Úr Jézus, a kárhozatról. Olyan dologról, ami a halál után van. Ez pedig az Isten ítélete, ami rettenetes lesz a megtéretlenek számára.

n  Az ÚSz-ben az „elveszni” gyakran jelenti a kárhozatot.

v  Például Jn 3-16-ban az „el ne vesszen…” az „örök élete legyen” ellentéte.

v  Ugyanígy a Jn 10:28-ban: „És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek”. Mert az elveszés akkor történik, ha nincs örök életed.

v  1Kor 1:18-ban így olvassuk: „a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.”

v  Zsid 9:27 – „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet (következik).”

v  Ilyen rettenetes dolog a bűn: kárhozatot, örök elveszést okoz: Mt 25:46 – „És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”

n  Ne vegyétek ez valami kegyes eszmefuttatásnak. Írd le egy kártyára és ragaszd oda a kocsid műszerfalára! „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek!” Ragaszd rá a pénztárcádra, hogy lássad, amikor vásárolsz valamit! Az elárusító is, a gyermeked is, a szüleid is, a szomszédod is, az osztálytársad is el fog veszni, ha meg nem térnek! Ez egy sürgős és gyakorlati üzenet.

n  Figyeljük meg, hogyan reagálnak az emberek a sebész rendelőjében, amikor megtudják, hogy valaki AIDS-es lett vagy rákos lett. Tudják, hogy komoly veszélybe kerültek! Mindent elveszíthetnek a földön, ha ilyen betegséget kapnak! Nos, a bűn ennél is komolyabb dolog, mert örökre elveszhetsz miatta.

v  Jézus azt mondja: Lk 12:4-5-ben – „Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.”

n  A bűn milliószor veszedelmesebb a ráknál és az AIDS-nél. Ezért a bűnből való megtérés is sokkal fontosabb. Ne egyszerű halandókról van szó, hanem örökké élő lelkekről, akik ha meg nem térnek, örökre elvesznek!

IV. „Ha meg nem tértek"

n  Lukács három szemeléltetését adja az ítélet előtti megtérésnek vagy megtéretlenségnek:

v  Lk 10:13-15 – „¹³ Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lettek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. ¹⁴ Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek. ¹⁵ És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.”

v  Lk 11:32 – „³² Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.” Ninive lakosai böjtöt hirdettek, zsákba öltöztek, a kicsitől a nagyig, és megtértek: „térjen meg kiki az ő gonosz útjáról és az erőszakosságból, amely az ő kezükben van!” (Jón 3:8)

v  Lk 16:29-31 – A gazdag a pokolban nyitotta fel a szemét, és azt szerette volna, ha testvérei ne kerülnének e gyötrelem helyére. De sem az ő helyzetén nem lehetett változtatni, sem a halottak közül nem lehetett küldeni valakit az élőkhöz… Van Mózesük és vannak prófétáik!

n  A megtérés hittel kezdődik. A niniveiek hittek az Istennek (Jón 3:5). Komolyan vették a fenyegetést. Elfordultak gonosz tetteiktől. Megtértek zsákban és hamuban (Lk 10:13. Jón 3:8).

n  A hit és a megtérés két oldala ugyanannak a dolognak. 

PÉLDÁZATOK: Sípoló gyermekek... - Mt 11:16-30

Sípoló gyermekek, hitetlen városok és meghívás nyugalomra

Mt 11:16-30 (Lk 7:31-35)

n  A rész azzal kezdődik, hogy Keresztelő János a börtönből két tanítványát küldte Jézushoz azzal a kérdéssel, hogy „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Erre az Úr Jézus azzal válaszolt, hogy Benne beteljesedtek a próféciák. Tehát Ő az.

n  Keresztelő János életpéldája hitre, meggyőződésre, áldozatra, igazságszeretetre és az igazság bátor képviselésére tanít minket (2-15. v.).

n  Ahogyan Keresztelő Jánoshoz viszonyultak az emberek annak idején, ugyanúgy viszonyultak az Úr Jézushoz is, és úgy viszonyulnak ma is az evangélium igazságához.

n  Először Keresztelő Jánoshoz való viszonyulást találjuk itt, aztán az Úr Jézus munkájához való viszonyulást és az emiatti ítélethirdetést a megtéretlen városokra, míg végül egy kedves meghívást találunk az igazi nyugalomra.

I. Viszonyulások Keresztelő Jánoshoz – 16-19. v.

 ¹⁶ De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,  ¹⁷ És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.  ¹⁸ Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.  ¹⁹ Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.

n  Némelyek csak a különlegességet látták Jánosban – Mt 11:7-8. Mert hát János csakugyan különleges volt… Mint ahogyan a mai hívők is különlegesek. De nemcsak ennyiről van szó!

v  1Pt 2:9 – „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok”

v  1Pt 4:3-4 – „ami miatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.”

n  Voltak, akik prófétának tartották Jánost (9-11. v. – „Mit látni mentetek ki? Prófétát-e?”), és voltak, akik elutasították Jánost és üzenetét – 16-18. v. Lk 7:30.

v  Ő volt a Messiás hírnöke (11:10), az Illés lelkével érkezett próféta (11:14. 17:9-13).

v  Lk 7:29-30 – „²⁹ Mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; ³⁰ A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megvetették ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.

v  Prédikálása miatt elfordultak tőle – Jn 5:35 – „Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.” Ugyanez megtörtént Jézussal is – 19. v. Jn 6:66. És ugyanez megtörténik bárkivel, aki kiáll az igazságért – 2Tim 4:3-5 – „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik…”

n  Milyen kell legyen a hozzáállásunk?

v  2Kor 12:15 – Krisztus jó illatja vagyunk.

v  Még akkor is, ha ellenségnek néznek – Gal 4:16.

n  „Igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.”

v  Ez a nemzedék, de még a fiaik is ugyanígy cselekedtek.

v  Annak ellenére, hogy János élete összhangban volt üzenetével. A bölcsek megszívlelték János tanítását, a bolondok megvetették azt. Akik Jánost elutasították, azok az isteni bölcsességet utasították el. – 1Kor 1:21. 25. – „²¹ Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” 25 – „²⁵ Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

n  Mint a piaci gyermekek játékában, nem lehetett őket kielégíteni. Sehogy sem volt jó nekik. Pedig Jézus és János között csak stílusbeli különbség volt: lakodalom- vagy siralom-játék. Nekik János túlságosan szent volt, Jézus meg nem volt eléggé szent: 19. v. – „Íme, a nagyétű (falánk) és részeges (borivó) ember” kifejezés az 5Móz 21:20-21-ből van.

n  János megtérésre hívása azt jelentette, hogy változtass az életeden, mint katona, vámszedő, stb. Jézus tanítása a boldogságról, haragról, paráznaságról, elválásról, esküről, ellenség szeretéséről ugyancsak azt mutatta, hogy mit jelent a megtérés. Lényegében mindketten ugyanazt hirdették: „ettől kezdve” kezdte Jézus prédikálni: Térjetek meg!…

II. Viszonyulások Jézus Krisztus munkájához– 20-24. v.

²⁰ Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: ²¹ Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.  ²² De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.  ²³ Te is Kapernaum, aki az égig fölmagasztaltatták, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.  ²⁴ De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.

n  Az Úr Jézus munkáját némely városokban elutasították – Jn 10:37-39 – „Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nékem. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya én bennem van, és én őbenne vagyok. Ismét meg akarták azért őt fogni; de kiment az ő kezükből.”

v  Pedig elégséges bizonyíték állott rendelkezésükre. „Mégsem hivének…” – Jn 12:37. „Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok” – ApCsel 2:22. Úgyhogy hitetlenségük menthetetlen.

n  Megtérésre lett volna szükség: 20. v. – „Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg”

v  Elvetették prédikáló szolgálatát, tanító szolgálatát, gyógyító szolgálatát.

v  Tírusz és Szidón – Ez 26. – 28. Sodoma – 1Móz 19.

n  Korazin és Betsaida Tírusszal és Szidónnal van összehasonlítva, Kapernaum pedig Sodomával.

v  Korazinról ne sokat tudunk. Betsaida Filep, András és Péter városa volt, egy halászváros a Galileai tenger északi partján. Itt az Úr betegeket gyógyított (Mk 6:45-56), egy vakot (Mk 8:22-26), megelégített 5000 embert (Lk 9:10-17).

v  Kapernaumban Jézus otthon volt (Mk 4:13. Mk 2:1). Meggyógyította a százados szolgáját, a gutaütöttet (Mk 2:1-12), elhívta Lévit (Mk 2:13-17), és meggyógyította a királyi főember fiát (Jn 4:46-54). Okuk lett volna hinni Jézusban.

v  Tírusz Szidón és Sodoma gonosz városok voltak. Könnyebb dolguk amiatt lesz, hogy kevesebb kiváltságban volt részük.

n  A megtérés az életvitel megváltozását jelenti. Elfordulás a rossztól, cselekedve, ami jó: a megtérés gyümölcseit. (Lk 3:8-14). A megtéréshez méltó cselekedeteket – ApCsel 26:20 –  „Bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.”

III. A meghívás nyugalomra – 25-30. v.

²⁵ Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.  ²⁶ Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.  ²⁷ Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

 ²⁸ Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.  ²⁹ Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.  ³⁰ Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

n  Az Úr Jézus bizonyságot tesz arról, hogy Isten megismerése csak kijelentés útján lehetséges: „a kisdedeknek megjelentetted”. Tény, hogy Isten a kicsiknek és alázatosoknak jelentette ki magát, míg a gőgösek továbbra is vakok maradtak – 25. v. – „elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől.” Lásd: Jn 9:39-41.

n  Az alázatosok megismerhetik Istent, mert kijelentést kapnak.

v  A szelídek és alázatosak nyugalmat nyernek.

v  Jézus tanítványai lesznek, az ő igáját hordozzák.

n  „Abban az időben szólván” – a meghívás a Korazin, Betsaida és Kapernaum hitetlenségéhez van kötve, és a megállapítás hálára ad okot: ”így volt kedves te előtted”. Mindez nem a véletlen műve.

n  A megszólítás kettős, a meghívás kettős, az ígéret kettős.

n  Azt nem választhatjuk, hogy nem szolgálunk senkinek, csupán azt, hogy kinek szolgálunk.

v  Egy legenda szerint a Jézus által készített jármok voltak a legjobbak egész Galileában.

v  Megterhelnek a mindennapi feladatok, aggódások, kérdések a házassággal, pénzzel, egészséggel, gyermekekkel, biztonsággal, öregedéssel kapcsolatban, nehéz választások, mások bírálata, egyedüllét és sokezer egyéb…

PÉLDÁZATOK: A bethsaidai vak csoda-példázata - Mk 8:22-38

A bethsaidai vak csoda-példázata

Mk 8:22-38

n  A példázatok sorában különleges helyet foglal el ez a példázat-csoda, amellyel az üzenetet közvetített.

v  A bethsaidai vak meggyógyításához hasonlít még a fügefa megátkozása is, mert az is értelmezhető példázatként.

n  „Emberek, mint járkáló fák…” – Valaki öt fát és öt embert kapcsolt össze – a bűnös Ádámot a fa alatt (1Móz 3:6-8), az őszinte Nátánaelt a fa alatt (Jn 1:45-51), a kereső Zákeust a fa alatt (Lk 19:1-10), a Megváltó Krisztust a fán (Gal 3:13. 5Móz 21:23), és a boldog keresztyént, mint egy fát (Zsolt 1:1-3).

I. A kétlépcsős gyógyítás – 22-26. v.

 ²² Azután Bethsaidába ment; és egy vakot vittek hozzá és kérték őt, hogy illesse azt.

 ²³ Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdezte őt, ha lát-e valamit?

 ²⁴ Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

 ²⁵ Azután kezeit ismét rávetette annak szemeire, és feltekintetett véle. És megépült, és látott messze és világosan mindent.

 ²⁶ És haza küldte, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

n  Volt, amikor egy szavával gyógyított - (Zsolt 107:20. Mt 8:8. 13), máskor úgy, hogy megérintették (Mt 9:20; 14:36), máskor Ő tette rájuk a kezét (Mk 6:5), vagy egyszerűen kijelentette, hogy meggyógyultak (Mk 7:29. Jn 4:50).

v  Ezek azonnal meggyógyultak. A süket és néma beszélt, a gutaütött lábra állt és hazavitte az ágyát, a leprások megtisztultak.

n  A betsaidai vak meggyógyítása különleges módon, két lépésben történik, nem úgy, mint a többi gyógyítás. Ez az egyetlen gyógyítása Jézusnak, amely nem azonnal történik.

n  A gyógyítás fokozatosságának jelentőségét a szövegkörnyezet adja meg: az, ami utána olvasható. Mi olvasható ez után?

v  Az, hogy a gyógyulás folyamatosan történt, azt is mutatja, hogy idő kell hozzá, hogy Jézust valóban felismerjék, hogy Ő kicsoda. „Megfogván a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül” – szükséges egy bensőséges kapcsolat Jézussal.

v  25. v. – „Megépült” – helyreállott, vagyis valamikor látott, de a látását helyre kellett állítani.

II. A lelkileg vakok – 27-28. v.

 ²⁷ És elment Jézus és az ő tanítványai Cézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdezte az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?  ²⁸ Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illyésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.

n  Jézus Cézárea Filippibe ment, és ott kérdezte meg, hogy kinek mondják őt az emberek…

n  A válaszokból kitűnik, hogy azok az emberek vakok, és nem látják Jézust, hogy ki Ő.

n  Keresztelő János, Illyésnek, egy a próféták közül…

III. Péter korlátolt vallástétele – 29-33. v.

 ²⁹ És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.  ³⁰ És rájuk parancsolt, hogy senkinek se szóljanak felőle.  ³¹ És kezdte őket tanítani, hogy az ember fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.  ³² És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdte dorgálni.  ³³ És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfedte Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

n  Azonban Péter vallást tesz róla, hogy Ő Isten Fia. Vajon ez már a teljes látás Jézusról?

v  Nem. Ez sem több annál, mint amennyit a vak először látott, homályosan… Valami kevés a valóságból.

IV. A teljes látás – 34-38. v.

 ³⁴ A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

 ³⁵ Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.

 ³⁶ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

 ³⁷ Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?

 ³⁸ Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

n  Miután viszont az Úr megjelenti nekik szenvedéseit, azt is tudomásukra hozza, hogy nekik is szenvedni kell, meg kell tagadniuk magukat. Ekkor látnak világosan mindent.

v  26. v. „Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.” Ne hallgass a betsaiadaiakra: csatlakozz azokhoz, akik látnak.

n  Krisztus követésének nehézsége: „ha valaki akar”(Nem az önmegtagadás, lemondás, kereszt a nehezebb). Neked kell akarnod!

n  Krisztus követésének feltétele: „tagadja meg magát” – add át az uralmat Jézusnak. Péter. Máté. Pál. Mózes. Ábrahám.

n  Krisztus követésének módja: „vegye fel az ő keresztjét” – amit Jézusért hordozol.