A két adós példázata - Lk 7:36-50

A két adós példázata

Lk 7:36-50

n Mindegyik evangélium beszámol arról, hogy az Úr Jézust drága kenettel megkente egy asszony (Mt 26:6-13; Mk 14:3-9; Jn 12:1-8). Az az eset azonban, amelyről Lukács beszámol, annyira különbözik a többitől, hogy joggal feltételezhetjük, hogy itt egy másik esetről van szó.

n Kr. u. 200-tól, Tertulliánusz idejétől fogva ezt az asszonyt Mária Magdolnával azonosították. Azonban szükséges különbséget tenni e történet, és a többi evangéliumokban leírt történet között.

n A többi evangéliumokban Jézus megkenetése az Úr szolgálatának közvetlenül a befejezése előtt történt, és az ő szenvedéseire és halálára utalt. Itt viszont jóval korábbi időről van szó.

n Az Úr Jézus megkenetése a többi evangéliumban a júdeai Bethániában történik. Lukácsnál nincs megnevezve, de úgy tűnik, hogy az Úr Jézus ekkor Kapernaumban van (7:1), vagyis Galileában.

n Mt és Mk evangéliumában a házigazda a bélpoklos Simon, Lukácsnál viszont Simon Farizeus. Habár zavaró, hogy nevük azonos, furcsa, hogy Mt és Mk nem említi meg, hogy ő egy farizeus. Lukácsnál ez egy lényeges tényező.

n A többi evangéliumok nem említik az asszony provokatív megnyilvánulásait, mint sírás, csókolás, és Jézus lábának hajával való törlése. Nehéz elképzelni, hogy e dramatikus részleteket ne említették volna meg, ha ugyanazon esetről van szó.

n A többi evangéliumokban a drága olajjal való tékozló bánásmód miatt emelnek kifogást, itt viszont az asszony bűnössége a lényeg, és hogy Jézus nem utasítja el cselekedetét.

n A többi evangéliumok nem közlik az adósok példázatát (40-42. v.) és nem utalnak a bűnbocsánatra, ami Lukács beszámolójában a központi üzenet.

n Ebben a részben az Úr Jézus úgy van bemutatva, mint Aki nagyobb egy prófétánál. Jézus ismeri az asszony bűneit, amit normális megfigyelés következményének is lehetne nevezni. De ő ismeri a házigazdájának a bűneit is, ami prófétává minősíti. Legtöbb ember nem látja a kedves, tisztelt, vendégfogadó Simon bűnösségét.

n Jézus megbocsátja a bűnt, (47. v.), és ez teszi Őt prófétánál nagyobbá.

I. Meghívta Jézust, de jönnek a bűnösök is

n A farizeusok közül egy, egy jóindulatú, komoly ember, meghívta az Úr Jézust egy lakomára a házába. „Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék” – 36. v.

v  Ez egy jó jel, egy piros pont egy farizeusnak: meghívni a Mestert, Jézust, akit mások megvetnek, gyűlölnek, vagy meg akarnak ölni... Simon nem azt keresi, hogyan veszíthetné el az Urat: ő befogadja a házába. Ám hamarosan kiderül, hogy gondolatai messze állnak attól, hogy Jézust elfogadják.

v  A 34. versben így olvassuk: „Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.” A történet igazolja, hogy Jézus csakugyan a bűnösök barátja.

n Simonnak olyan meglepetésekben van része, amire nem számított.

n Az első meglepetése az, hogy ő meghívta Jézust, de jönnek a bűnösök is, akiket ő nem hívott. Bejött egy bűnös asszony egy farizeus házába! Hogy merte oda betenni a lábát? A hívatlan bűnös jelenléte meglepetés volt számára.

n Ennek az asszonynak híre volt. Pontosabban, hírhedt volt. Simon megbotránkozott a megjelenésén és a cselekedetein ezen a vacsorán. Bűnös. Az ilyet nem hívjuk meg vacsorára, és ha hívatlanul megjelenik, megbotránkozunk. Hát még, ha viselkedése ilyen botránkoztató, megsértve az etikett szabályait! Botrányos volt, ha egy nő köszöntött egy idegen férfit, vagy ha szóba állt vele. Hát még ha megérintette, ilyen intimitással, mint ez az asszony! Elképesztő!

v  Kitette magát annak, hogy belerúgnak, mint egy kutyába! Letartóztatják!

n De talán azt gondolta, ha más elutasítja is, Jézus nem fogja őt elutasítani. Nem fogja elhúzni a lábát. Nem fog hidegen nézni rá. Nem fogja elítélni. Jól gondolta.

n Az Úr Jézus gyakran bírálta a farizeusokat (Mt 23:13-29. Lk 11:39). Ők voltak az Úr legádázabb ellenségei.

n Ám a farizeusok nem a gonoszság megtestesítői voltak. Az írástudók talán ádázabb ellenségei voltak az Úrnak. Ezek olyan papok voltak, akik nem álltak szolgálatban.

v  Lk 13:31-ben a farizeusok figyelmeztetik Jézust, hogy Heródes meg akarja ölni.

v  Jn 3-ban egy farizeus, Nikodémus jött Jézushoz éjjel (Jn 3:2).

v  Itt, éppúgy mint Lk 11:37-ben és 14:1-ben egy farizeus meghívta vacsorára.

n Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindezen alkalmakon a farizeusok bírálják Jézust és az Úr élesen válaszol nekik.

n Jézus egyre népszerűbb. Simon jónak látja őt meghívni. Nem azért, mintha kedvelné. Az elmulasztott részletek mutatják, hogy egyáltalán nem fogadja szívesen.

n Ilyenkor sokan összegyűlnek, hogy hallgassák a vendégek beszélgetését. Mindanyian férfiak.

n 38. v. – Abban az időben leheveredtek az asztal mellé, az asztalhoz közel, míg a lábat hátranyújtották – így vált lehetségessé ennek az asszonynak, hogy hozzáférjen Jézus lábaihoz. Valószínű, már korábban találkozott Jézussal, és élete megváltozott. Most a hála könnyei hullnak. „Megbocsáttattak néked a te bűneid”, pontosan: „Bűneid meg vannak bocsátva” (apheontai - perfectumban). Az Ige nem részletezi bűneinek jellegét.

v  Az utolsó vacsoráról festett képe Leonárdónak, vagy másoknak, nem éppen történet-hű: a zsidó kultúrában nem székeken ültek az asztal mellett, hanem leheveredtek mellé.

n De ez az amit mindannyian meg kell értsünk: Jézus befogadja a bűnösöket. Jézus vonzza magához a bűnösöket. Jézus közösséget vállalt a bűnösökkel. Jézus Krisztust Isten „bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne”.

n Simon Farizeus meglepődik azon, hogy Jézus közösséget vállal a bűnösökkel: megengedi ennek az asszonynak, hogy hozzáérjen. Ha valóban próféta volna – gondolja Simon –, akkor tudná, hogy ez az asszony ki és miféle: hogy bűnös! Jézus mind ezeket kiolvassa Simon gondolataiból, mert Jézusnak nem kellett pszichológiát tanulnia ahhoz, hogy megtudja mi van az emberben. Ő az ember teremtője. Ő mindentudó.

v  Az asszony provokatív módon viselkedett, főképp, ha prostituált volt: sírását elszabadult érzelmei okozhatták… A szokás nem engedte meg a nők hajának kibontását más férfiak előtt: ez akár válóok is lehetett egy férj számára. Csókolgatva Jézus lábait és megkenve őt olajjal ugyancsak érzelmeinek ellenőrizhetetlenségére utal.

v  Jézus pedig nem tesz semmit, hogy megakadályozza, vagy megfeddje! Ez botrányos!

n Az asszony is, Jézus is áthágják a bevett szokásokat.

v  Képzeld el, ha egy elegáns vacsorát félbeszakítana valaki ilyen módon…

v  Vagy ha nyilvánosan leszólítana egy síró, provokatív nő…

v  Vagy, képzeld el a férjedet ilyen helyzetben…

n Simon megállapítja magában, hogy Jézus nem lehet próféta, mert akkor ezt nem engedné meg. Jézus vagy nem tudja, vagy nem érdekli, hogy ez a nő bűnös. Mindenképp ez méltatlanná teszi arra, hogy próféta legyen.

v  Simon azt hiszi, felfedezett valamit: Jézus több mint valószínű, nem az akinek tartja magát. Ej, ha próféta volna, tudná, hogy ez az asszony bűnös! Ekkor az Úr Jézus mond neki egy kis történetet, hogy valamit megmagyarázhasson.

n De mielőtt tovább mennénk, lássuk csak milyen bűnösökkel vállal közösséget Jézus? Azokkal, akik felismerték bűneiket, rádöbbentek arra, hogy bűnösök, mert bűntudatuk lett, felocsúdtak állapotukból és felismerték magukat úgy ahogy vannak. Nem képmutatóskodtak, ‑ nem takargatták, nem szépítgették, nem kimagyarázták bűneiket, hanem beismerték, hogy bűnösök. Ez az asszony, akit az Úr fogad tudta, hogy bűnös. Ezzel közösséget vállal az Úr Jézus. Simon Farizeus nem gondolta ezt magáról. Ezt Jézusnak kellett neki megmondani: Simon, te is bűnös vagy.

II. Meghívott egy Tanítót, és jöttek vele a vádak is

n Ez volt a második meglepetés: ő meghívott egy Tanítót, és jöttek vele a vádak is, amikre ő nem számított. Behívta a Mestert házába, és lakomát adott neki. Az Úr Jézus pedig azt mondja: „Nézd, bejöttem a te házadba, és az én lábaimnak vizet nem adtál. Bejöttem a te házadba, és engem meg nem csókoltál. Bejöttem hozzád, és fejemet olajjal nem kented meg.”

v  Kemény vádak ezek. Egy vendéget akkor így illett volna fogadni. Tehát, ha ezek elmaradtak, ez azt jelenti, hogy Jézus nem szívesen látott vendég Simon házánál. Csak úgy tessék-lássék módon volt meghívva. A fogadása is csak úgy ímmel-ámmal történt. 

n Ha Jézust te behívod az életedbe, és így bánsz vele, jönnek majd a vádak is. Jézus nem hallgathatja el az igazságot. Még Simonnak, a saját vendéglátójának is meg kellett mondani.

n De Jézus példázatából kiderül, hogy Jézus nemcsak próféta, hanem még annál is nagyobb!

v  Jézus beszélget a samáriai asszonnyal Jákób kútjánál, de nem hallgathatja el a vádakat: „Öt férjed volt, de a mostani nem az.”

v  Beszél a farizeusokhoz is, és nem hallgathatja el az igazat: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok!” És felsorolta, hol van a baj.

n Nehogy azt gondoljuk, hogy az ige mindig igazolni fog minket. Nehogy azt gondold, hogy meg kell keresned mindig azokat az igéket, amelyek téged igazolnak, kimentenek, ‑ azért, hogy kimagyarázd a saját tévedéseidet, esetleg bűneidet. Megteheted: ha ismered az írásokat, mindig olyan igéket kereshetsz, amelyek téged igazolnak. De ne tégy ilyet! Keressél olyan igéket is, amelyek vádolnak. Amelyek megítélik, felfedik a bűnt.

n Az ige olyan, mint a kétélű éles kard, mint a sziklazúzó nagykalapács.

n Volt két adós. Az egyik adósság másfél évi fizetséggel, a másik két hónapi fizetséggel tartozott… Mikor egyik sem tudott fizetni, mindkettőnek elengedte az adósságot. Melyik lesz hálásabb? – A kérdésre a válasz egyértelmű volt. Az, akinek többet engedtek el.

v  Simon válasza habozó volt, mert érezte, hogy bajban van, és nem lát kiutat... Mert ha elismeri, hogy az, akinek többet bocsátottak meg, az jobban szeret, akkor Simon veszíteni fog... De még nem tudta, Jézus mire akart rámutatni!

n Nem mondhatott egyebet annál, ami nyilvánvaló. Az Úr Jézus pedig kijelentette, hogy az asszonynak sok bocsáttatott meg, ezért nagyon szeret, Simonnak pedig kevés bocsáttatott meg, ezért kevésbé szeret.

n „Látod ezt az asszonyt?” – 44a. v. Nem, Simon nem látja, csak a vele járó hírnevet, azt hogy bűnös. Látja illetlen viselkedését. Látja a jól megszervezett estéjének megzavarását. Azt látja, hogy a fiatal próféta nem viszonyul megfelelően. Sok mindent lát, de nem látja az asszonyt. Nem látja, mint emberi lényt, Isten képére teremtve, és nem látja benne a változást.

n Jézus aztán rámutat még egy-két részletre, amit Simon nem vett észre: a saját bűneire. Nem kínált italt, köszöntő csókot, lábmosást. Mint házigazda, elmulasztotta kötelességét, annak ellenére, hogy „Mester”-nek szólítja, és kijárna neki a legmegtiszteltebb fogadtatás. Bizonyára nem véletlenül, hanem szándékosan, ítélkező szívvel mulasztotta el!

n Jézus rámutatott a bűnre, és ez volt Simon második meglepetése: Jézus odasorolta azok köze, akiket ő elítélt!

v  A bűnös asszonyt Simon elítélte, de jaj, te is oda tartozol! Ha nem engedik el az adósságodat, menthetetlen vagy, te sem tudsz fizetni! Senki sem tud fizetni. Jócselekedeteink is olyanok, mint a vérbe mártott ruha: szennyesek, tisztátalanok.

n Persze, Simon igazi hiányossága nem a figyelmetlenségében keresendő, hanem a lelki büszkeségében, felfuvalkodottságában. Annyira igyekszik megtartani a Törvényt, hogy nem is látja magát bűnösnek. Nem gondolja, hogy neki bocsánatra lenne szüksége. Az asszonynak azonban, ja, neki igen… Neki sok bocsánatra lenne szüksége!

v  De a kettő közötti különbség nem abban van, hogy egyik kicsit bűnös, a másik meg nagyon, hanem abban, hogy az egyik felismerte bűnösségét és megtért, a másik pedig önigazult maradt.

n Te hova sorolod magad? Szoktad‑e rétegezni az embereket, bizonygatva, hogy te különb vagy másoknál? A vádakra sértődve felkapod a fejed, vagy le tudod hajtani bűnbánattal? Oda tudod‑e sorolni magad a bűnösök sorába?

v  Még ezek után is lehet lépni egyet: odasorolni magad a bűnösök köze, elsőnek, ahogy ezt Pál apostol tette. Mert csak akkor tudod meglátni, hogy a bűnösöknek egy nagy Megváltójuk van, aki meghalt értük, hogy megváltsa őket, és megbocsásson nekik.

III. Meghívta Jézust, a Mestert, és bejött hozzá Istennek Fia

n A harmadik meglepetése Simonnak az volt, hogy ő meghívta Jézust, a Mestert, és bejött hozzá Istennek Fia, amire ő nem számított.

n Valamennyien felszisszennek, amikor Jézus azt mondja „megbocsáttattak néked a te bűneid”. Hogy mondhat ilyet? Káromlást szólott! Mindannyian meglepődtek. Kicsoda ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? Egy tanítómestert hívtam meg vendégnek. Kicsoda ez, hogy bűnöket bocsát? Hát ez Istennek Fia!

n A 47. v. nem arról szól, hogy a nagy szeretet miatt lettek a bűnei megbocsátva. A szeretet nem oka, hanem okozata a bocsánatnak. Az Igéből úgy tudjuk, hogy a bocsánatot a megtérés előzi meg (Lk 3:3; 13:3. 5; 24:47; ApCsel 2:38; 3:19; 5:31; 8:22; 11:18; 17:30-31). A sorrend ez lehetett: bűn, meghívás megtérésre, megtérés, bocsánat, hála és szeretet.

v   „Bűneid meg vannak bocsátva” – ez egy befejezett cselekedetet jelez.

n „A te hited megtartott téged, eredj el békességgel” – úgy beszél, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Úgy szól, mint Isten Fia. Parancsol, mint Úr és Király. Úgy intézkedik, mintha ő lenne a gazda. Rendreutasítja a családfőt, átveszi a főhelyet. Kicsoda ez, hogy bűnöket bocsát? Kicsoda ez, hogy a szél és a vihar engednek néki? Kicsoda ez, hogy feltámad a halálból? Ez Istennek Fia!

v  Kicsoda ez?... kérdezik. Helyénvaló kérdés. Csak Isten bocsáthatja meg a bűnt. Ez csak úgy hangozhat el, ha Jézus Isten nevében beszél.

n Jézus tudomásukra hozza az asszony megtisztult állapotát. Úgyhogy, illene őt helyreállítani, ahogyan a megtisztult leprásokat visszaállították a társadalomba.

n „ A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!” – 50. v. A hite mentette meg. Simonnak viszont nem mondotta, hogy az ő bűnei is meg lennének bocsátva!

n Aki Istennek formájában volt, de nem tekintette ezt zsákmánynak, hanem önmagát megüresítette, és szolgai formát vett fel. A világmindenség teremtője és ura, a mindenható Isten lejött, hogy ember legyen. Hatalma lett volna, hogy kérjen tizenkét sereg angyalt Gecsemánéban, hatalma lett volna leszállni a keresztről, amikor csúfolták: másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Milyen rettenetes, hogy ez egyféleképpen igaz volt: ő nem tudta magát megtartani, és minket is. Ezért vállalta, hogy minket megtart, ő pedig meghal. Volt hatalma letenni az ő életét, és volt hatalma újra felvenni azt. Ő Istennek Fia.

n Ez a hitünk alapja. Ha felismered kicsoda Jézus, akkor úgy fogod Őt befogadni, mint Istennek Fiát. Mint akinek joga van megmondani, hol van a baj. Mester, mondjad!

Befejezés:

n Lukács kezdettől fogva hangsúlyt fektet arra, hogy bemutassa a nők szolgálatát Jézus mellett. A 8. rész elején Mária Magdolnáról, Johannáról és Zsuzsannáról olvashatunk. Ők ott voltak a keresztnél nagypénteken (Lk 23:49) és a nyitott sírnál húsvét reggelén (24:10. 22. 24). Mindenképp, olyanokról van szó, akik bocsánatot nyertek, megtisztultak, meggyógyultak. Most pedig szolgálnak Neki.

v  Ézs 1:18 – „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek.”

A toronyépítés és hadviselés példázata - Lk 14:25-35

A toronyépítés és hadviselés példázata

Lk 14:25-35

n Az Úr Jézus egy vízkóros meggyógyítása után a szombatnapon való gyógyítás miatt került vitába a farizeusokkal. Azután a lakomákon való elől ülésről tanított, ami után valaki megjegyezte: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában! Ennek kapcsán mondta el a nagy vacsoráról való példázatot, ahol a meghívottak nem voltak méltók. Ezek után beszélt a tanítványság áráról.

n Az Úr Jézus úton volt Jeruzsálem felé, és a kerethalál felé. Ám a tömeg úgy véli, hogy Jeruzsálem és a korona felé tart! Jézust győzőnek tartják, és vele tartanak, hogy ők is győzzenek.

n Különleges módon, az Úr megállítja őket, és közli velük, hogy a tanítványságnak nagy ára van, és aki követni akarja Őt, az számolja fel a költségeket!

I. Számold fel a költségeket! – szól a kívülvalóknak – 25-27. v.

 25 Ment pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

 26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

 27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.

n  Ez nem népszerű üzenet. Az a kísértés, hogy megtöltsük a padokat és székeket minden áron. Lexust ígérnek minden garázsba és Rolexet minden csuklóra. Az a kísértés, hogy ne kérjünk hűséget, hűséges támogatást, hűséges imaházba járást, hűséget a házastárshoz, hűséget a vállalkozásban, hűséget a szegények felkarolásában, és egyéb költséges elkötelezettséget. Azt gondoljuk, hogyha nem kérünk sokat, akkor a látogatók visszatérnek.

n  Azonban a magas mércéjű gyülekezetek magas mércéjű embereket vonzanak, és az ő elkötelezettségük és hűségük vonzza az újabb tagokat!

n  Az Úr Jézus nem ígérte, hogy a követése nem kerül semmibe. Nem kínál könnyű utat. Nagy betűkkel írja fel az árat, hogy mindenki lássa.

n  Jézus senkitől sem kér olyat, amit Ő maga ne vállalt volna. Lk 9:51 szerint „eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy”, oda, ahol tudta, hogy meg kell halnia.

n A farizeus házában egy kisebb csoporthoz szólott. De most a nagy sokaságnak mondja! A sokaság lelkesedése fertőzött. Isten az első helyet kéri az életedből, és ez a fajta tanítványság költséges.

n  26. v. – „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” A „meg nem gyűlöli” kifejezés értelme nehézséget okozott némelyeknek. Meggyűlölni? Hiszen a családtagokat szeretni kell! (Ef 5:25. 28). Rangsorolásról, előtérbe helyezésről, különleges bánásmódról van szó. 

v  Mt 6:24 – „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

v  Jn 12:25 – „Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét, e világon, örök életre tartja meg azt.”

v  Jóáb 2Sám 19:5-6-ban, Absolon halála után így beszél a fiát túlságosan gyászoló királyhoz: „Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orcáját, kik e mai nap a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasaidnak lelkeit; Szeretvén azokat, akik téged gyűlölnek és gyűlölvén azokat, akik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked. Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvük szerint a te szolgáidnak…”

n  Tehát, a „meg nem gyűlöli” kifejezés nem család-ellenes kijelentés. Ez egy sémita hiperbola, egy költői túlzás. (Lásd: Péld 13:24; 2Sám 19:6; 1Móz 29:30-33; Mal 1:2-3; 5Móz 21:15-17; Lk 16:13)

n  Manapság a házassági és családi elkötelezettség hanyatlásának lehetünk tanúi. Ezek voltak a legerősebb kötelékek. A mai ember nem akar semmilyen köteléket. Pedig az Úr Jézus nem gyengíteni akarja a családi kötelékeket, hanem azt mondja, hogy a tanítvány elkötelezettsége Mestere iránt még ennél is nagyobb kell legyen. Nem szeretheted még a feleségedet, férjedet, gyermekedet sem jobban, mint Krisztust.

n  A tanítványság jele a szeretet, mindenki iránt, még az ellenség iránt is. Úgyhogy, Jézus nem kérheti, hogy gyűlöljed legközelebbi hozzátartozóidat!

n  Ugyanazt kéri, amit egyik követésére vállalkozónak mondott: Lk 9:58 – „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” 60. v. – „Hadd temessék el a halottak az ô halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.” 62. v. „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

n  Jézus azt ígérte, hogy az ilyen elkötelezettség meg lesz jutalmazva: Lk 18:29-30 – „Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki nincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.” Itt azonban nem ígéretekről beszél, hanem követelményekről.

n  Jézus nem kér olyat, amit Ő maga nem tett volna meg.

v  Jézus hallgatói tudták, mit jelent felvenni a keresztet és úgy követni Őt.

II. Számold fel a költségeket! – szól a tagoknak – 28-32. v.

- 28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e amivel elvégezze?

 29 Nehogy mindek utána fundamentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja,

 30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghezvinni!

- 31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, aki ő ellene húszezerrel jött?

 32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.

n  Lehetsz Jézus követője, és nem fizeted meg az árát!

v  Egy tanár egy volt diákról, akiről azt mondták, hogy a tanár tanítványa volt: „Lehet, hogy részt vett az óráimon, de az én tanítványom bizonyosan nem volt!”

n  Tag vagy, és nem szolgálsz? Nem imádkozol? Nem adakozol? Nem teszel bizonyságot?

n  Amikor elindultunk Jézust követni, csak azt tudtuk, hogy annak ára lesz. Az élet mutatja meg mindenkinek, hogy mekkora ára lesz.

v  Mint egy ház renoválásánál: 15-20%-al többet hozzá kell adni a költségekhez, a kiszámíthatatlan dolgokra.

v  33. v. –”Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.”

n Az Úr Jézus arra késztet, hogy ekkora költséget számoljunk fel! Elítéli a bolond gazdagot, aki az anyagiakban bízott (12:13-21), bíztatta tanítványait, hogy ne aggódjanak, hogy mit egyenek, és mibe ruházkodjanak, mert a mennyei Atya gondjukat viseli (Lk 12:22-34), arra kérte a gazdag ifjút, hogy adja vagyonát a szegényeknek (18:18-25). Nem szolgálhatnak Istennek és a Mammonnak (16:13).

III. Számold fel a költségeket! – szól a meghátrálóknak – 33-35. v.

 33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.

 34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?

 35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. Akinek van füle a hallásra, hallja.

n  A sót sok mindenre használhatjuk. Ilyenek a hívők.

v  A só ízt ad az ételnek.

v  A só konzervál. Megállítja a romlást.

v  A só gyógyít. Lásd: 2Kir 2:21. Kol 4:6

v  A só feloldja a jeget.

n  Abban az időben nem volt lehetetlen, hogy a só elveszítse sós ízét. Mintha ki lehetne esni a kegyelemből!