Erdélyi Baptista VISZ Ének-zenenap, Zilah, 2013 nov. 16.

Erdélyi Baptista VISZ Ének-zenenap, Zilah, 2013 nov. 16.

Karácsonyi prédikációk

Karácsonyi igehirdetések videóinak elérhetősége

Mt 1:1-17 - Az Úr Jézus nemzetségi táblázata

Mt 1:18-25-Az Úr Jézus születése

Mt 2:1-12-A napkeleti bölcsek

Lk 2:1-20 - A jelentéktelen a karácsonyban

Kol 1:13-23 - Kicsoda Jézus Krisztus? (+ Jegyzet)

2Kor 8:9 - Szegénnyé lett, hogy meggazdagodjunk

Ézs 9:1-7 - Isten hozzánk küldött ajándéka

Ezékiel dilemmája - Ez 33:30-33

Ezékiel dilemmája

Ez 33:30-33

n  Ezékiel prédikálja Isten súlyos üzenetét. Nemcsak Jeruzsálem és Izráel ellen, hanem a többi népek ellen is kijelenti Isten ítéletét.

v  Hallgatói már eljutottak odáig, hogy nem ellenkeznek vele. Szívesen hallgatják. Olyan szépen beszél! Művészi és irodalmi érték minden kijelentése!

n  Azonban ennél tovább nem jutnak! Hallgatják, de nem cselekszik.

v  Értékelik a formáját, de nem a tartalmát! Mintha a csomagolás lenne a lényeg! Vagy a ház festése, színe lenne a lényeg!…

I. Folytassuk a szórakoztatást?

n  Próbáljunk meg mi is szórakoztatni…

v  De a világ sokkal jobban szórakoztat, mint mi!

v  A világ el van veszve! El. Van. Veszve! Amit Krisztusban kaptunk, az sokkal több, mint amit a világ adhat. De vannak, sajnos, akik ezt nem így érzékelik…

n  Mire utalok? Miről beszélek?

v  Farmernadrágról, pólóról és tornacipőről a szószéken? Szúrós hajról, úgymond, belőtt séróról?

v  Dicsőítő csoportokról és dobgépekről asz istentiszteleten?

v  Posztmodern, diszkó-zsargonokról a szószéken?

v  A régi énekek alagsorba való száműzéséről? Az orgona kiiktatásáról a zongora javára?

n  Igen, ezekről is. És még sok-sok egyébről.

n  De ne értsetek félre. Nem a farmernadrág és a dobgép a lényeg itt, hanem a mögötte álló felfogás. A világi gondolkozás. Hogyan ez kell a világi, megtéretlen hallgatóknak, akkor próbáljunk meg megfelelni nekik.

v  Drog-kultúra ez: a meglepő, az őrült, a kifordított lesz az, ami kívánatosnak számít!

n  Nincsenek a Sinai hegyen kihirdetett törvények arra nézve, hogy milyen alakú legyen a szakáll, hány decibel legyen az erősítés, milyen stílusú legyen az éneklés…

v  Itt van dob is, zongora is, orgona is, trombita is… Mindezeket szükség szerint használjuk is. Újra mondom: nem is az a lényeg, hogy van, vagy nincs, hanem a gondolkozás: a tartalom megváltoztatása, amely a formát kötelezően a maga képére idomítja.

n  Engedjük, hogy elkábítson és becsapjon a jelenlegi trendi gyakorlat? Merthogy most ez vagy az a menő, akkor tegyük azt?

v  Nem. A tavaly alapított gyülekezetnek lehet többszáz tagja, de még ha van is olyan, amit bizonyára jól csinálnak, nem a taglétszám a garancia arra, hogy minden jól van. (Mint ahogyan nálunk sem!)

II. Változtassuk meg a tartalmat?

n  Nemcsak a hitelveink azok, amelyek fontosak, és amelyekhez megalkuvást nem tűrően ragaszkodunk.

v  Fontos a generációk közötti kommunikáció.

v  Fontos a kívül valók elérése.

v  Fontos az új tagok felé való szolgálat. 

n  Nincs előírva az, hogy nem prédikálhatsz az élet menedzseléséről, a sikeres életről, néha. De erre építeni egy teljes szolgálatot biblia analfabetizmus! És a keresztyén hit elárulása.

n  Nagy a kísértés arra nézve, hogy megváltoztasd a tartalmat, lereszeld a sarkokat, hogy senkit se sértsen. Hogy mindenkinek megfeleljen.

v  Ez általában nagyon alattomosan kezdődik.

v  Eljön egy „kívülvaló” meghallgatni Ezékielt, az utcasarkon vagy a Kébár folyó partján. Kifejezi tetszését, hogy farmer nadrág, tornacipő meg póló van rajta, látszik, hogy nem az a bigott, konzervatív, szűk látókörű törvényeskedő… mint például az a Jeremiás ott Jeruzsálemben… Aztán a megfogalmazás, az alliteráció, a szófordulatok, a csattanós mondatok… Micsoda művészet!

v  És ha nem vigyáz, Ezékielnek tetszeni fog, hogy ennek a hippinek tetszik… Jól fog esni neki, hogy megdicsérték.

v  A következő nap elhozza barátnőjét, akivel együtt él… vagy kollégáját a nőgyógyászat abortusz osztályáról… vagy ivócimboráját… Ezékiel meg szolgálni szeretne feléjük, egyelőre anélkül, hogy megváltoztatná mondanivalójának tartalmát…

v  Csakhogy az történik, hogy két dicséret között, az egyik kiállít egy csekket, mondjuk, 10.000 dollárról… És a következő nap, amikor visszatérnek az istentiszteletre, és meg kellene mondani, hogy az élettársi viszony utálatos Isten előtt… meg hogy Isten ellene van a gyermekgyilkosságnak… és a részegeskedésnek… Ezékiel megpróbálja mindezt úgy csomagolni, hogy ne sértse meg őket…

n A kísértés túl nagy a megalkuvásra!

v  Hallgatói pedig szívesen hallgatják, mint egy jó hegedűst vagy énekest… Megcsodálják – de nem cselekszik.

v  Nagyon síkos ez a terület! Nagyon vigyázni kell!

v  Épp most olvastam, hogy Billy Graham legújabb üzenete is ezt tartalmazza népe felé: Amerika legnagyobb veszélye a felhígított evangélium, a „divatos” üzenet.

III. Változzon meg Ezékiel is?

n  A szolgálat ilyenszerű felfogása, az üzenet ilyenszerű megváltoztatása után már csak egy lépés, hogy Ezékiel is megváltozik.

v  Nem hisz többé a reá bízott üzenetben.

v  Nem próbálja megváltoztatni az embereke, hanem ő változik utánuk…

v  Nem tudja igazán, hogy mit kellene adnia, mondania a körülötte lévőknek.

n   Mivel a világ el van veszve, a kívül valók szabadulni szeretnének a kultúrájuktól, szokásaiktól.

v  Éppen ezért, őket sokkolja, amikor a gyülekezetbe érkezve ugyanazt találják (a világot), amiből szabadulni szerettek volna.

 ³⁰ És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, ki-ki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, a mely az Úrtól jő ki?

 ³¹ És eljönnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jönni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.

 ³² És íme, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.

 ³³ De ha beteljesednek, mert íme, beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttük.

A személyes felelősség - Ez 18:19-32

A személyes felelősség

Ez 18:19-32

n  Júda népe továbbra is félrevezető közmondásokat gyártott…

v  Ezúttal a fiak nyomorúságát az apák bűnének tulajdonították. Nem tudták elfogadni, hogy ők is lehetnek bűnösök, és a saját bűneik miatt bűnhődnek.

n  A másikat vádolni – ez a bűnös ember stratégiája, Édentől kezdve.

v  Az asszony a hibás, a kígyó a hibás… végső soron, Isten a hibás!

I. A személyes felelősség – teológiai szempontból

n A reformáció emlékünnepén ki kell térnünk a teológiai kérdésekre. Amikor Károly király és Luther egymással szemben álltak a wormsi birodalmi gyűlésen, akkor két gondolatvilág találkozott: Luther a Bibliára és a lelkiismeretére hivatkozott. Azt mondta, hogy amíg őt meg nem győzik a szentírásbeli bizonyságokkal, addig ő megmarad az Ige tanúsága mellett, mert lelkiismerete Isten Igéjének a foglya, és soha nem fog a lelkiismerete ellen cselekedni.

v  Károly erre válaszában a történelemre hivatkozott, hogy a Habsburgok mindig ragaszkodtak Rómához, mindig védték a római katolikus hitet. Mert ha egy testvér téved, az az egész keresztyénséggel szemben áll… De az „egész keresztyénség” Rómát jelentette, nem pedig a Bibliát.

n Itt látszik, hogy miről is volt szó a reformációban: a reformátorok szerint mindenki személyesen felelős Isten színe előtt, ezért csak Istenre szabad hallgatnia, úgy, ahogy a Bibliából hallható Isten szava. Ha az ember másképp cselekedne, akkor a saját lelkiismerete ellen tenne. A katolikus egyház viszont a tradícióra és az egyház tekintélyére hivatkozott.

n A saját személyes felelősségét hitte és vallotta, de amikor az egyház tagjairól volt szó, ott mégis megalkuvásra került sor.

v  Ez a megalkuvás a gyermekkeresztségben nyilvánult meg.

n  Azt hirdette, hogy az anyák is idegen hittel, a saját hitükkel vitték a gyermekeket Jézushoz. A négy barát is így vitte a bénát Jézushoz, leeresztve az ágyat Jézus lába elé, és Jézus látta a hitüket, megbocsátotta bűneit és meggyógyította! (Lk 5:17kk) Úgy gondolta, hogy a gyermekkeresztség mögött ott áll a gyülekezet hite és az elég.

v  Luther tehát összekapcsolta a keresztséget a hittel. A római katolikusok szétválasztották a sákramentumot a hittől.

v  De Luther és társai nem ismerték fel azt a veszélyt, hogy a hit és a keresztség igy hamarosan különválik egymástól! 

v  A gyermekkeresztség miatt az a veszély fenyegeti az embert, hogy mivel megvan keresztelve ezért már keresztyén is! Pedig ez nem így van.

n Valljuk, hogy csak az az Ábrahám gyermeke, akinek öntudatos hite van. Csak azok szabadulhatnak meg bűneiktől, akik Krisztusban hisznek, mert csak hit által lehet részesülni a kegyelemben. A kegyelmet nem a keresztség adja, hanem Jézus Krisztus.

v  A katolikus egyház úgy hiszi, hogy a sákramentumok kegyelmet közvetítenek. A szentek, a papság, stb. hasonlóképpen.

v  A sákramentumok kérdésében a protestáns egyházak meghagyták a gyermekkeresztséget, mert szerintük ez Isten kegyelmének pecsétje és jele, nem pedig az ember belső döntésének a kinyilvánítása. Ezért, elég, ha a szülő hisz, és ezzel a gyermek is a szövetség része lesz, és részesülhet a szövetség jeléből.

n Pedig a keresztséghez a Krisztus melletti öntudatos és világos döntésre van szükség, és az erről szóló vallástétel. A gyülekezet ennek alapján veheti fel a tagok sorába. 

v  Összetévesztették az ÓSz gyakorlatát az ÚSz gyakorlatával. Ott Izráel, a születés jogán része volt a szövetségnek, de az ÚSz-ben csak az újjászületés jogán lehet valaki részes a szövetségnek!

v  Pedig a helyes sorrend ez: igehirdetés, hit, keresztség (lásd: Mt 28:19; Mk 16:16. Lk 3:8. ApCsel 2:38).

n A tanítványság mindig megelőzi a keresztséget.

n  A személyes felelősséget világosan mutatja az, ahogyan a protestáns egyházak megkülönböztették a két sákramentumot: a keresztséget kiszolgáltatták a gyermeknek, de az úrvacsorát nem. Pedig mindkettő ugyanazt mutatja: Meghaltam, eltemettettem, feltámadtam Krisztussal, és – Krisztus az életem, mindnyájan egy kenyérből részesedünk.

v  A gyermek nem azért nem kaphat úrvacsorát, mert nem tudja megemészteni a bort, és megrágni a kenyeret, hanem azért, mert még nem hisz, nem tud vallást tenni megtéréséről, és nem tudja felfogni, hogy az úrvacsora mit is jelent.

n  Az anabaptisták és a mai baptisták ragaszkodnak az ember szabad akaratához! Mindenki maga dönti el, hogy örök sorsáról milyen döntést hoz.

v  A keresztség pedig nemcsak Isten kegyelmének pecsétje és jele, hanem az ember belső döntésének kinyilvánítása. Ezért, ezt meg kell, hogy előzze a megtérés és a hit, és az erről szóló bizonyságtétel. Mert az Isten ígérete feltételes: az ember döntésétől függ.

v  Nem(csak) a Krisztus engedelmességéről van szó, hanem főleg a mi engedelmességünkről.

II. A személyes felelősség – gyakorlati szempontból

n   Az ősöket hibáztatták.

n  Ez a másokat hibáztató, magadat kimagyarázó magatartás Édentől kezdve megvan.

v   Az asszony a hibás, a kígyó a hibás, Isten a hibás…

n  Kit hibáztatsz? A genetikát? Neveltetésed/családod? A kormányt? Az iskolát? Az anyagiakat? Istent?

v  A lényeges kérdés: hogyan részesülhetünk kegyelemben?

v  Szüleink által? Nem. A sákramentumok által? Nem. Közvetítők (papok, szentek) által? Nem. Csak személyes döntés, megtérés és hit által részesülhetsz kegyelemben!

n  Az Ige világos: mindenki önmagáért felel. A szülők bűne miatt nem szenvednek a fiak. De a szülők kegyessége miatt nem üdvözülhetnek a fiak!

v  Izráel esetében: Manasse vagy Ámon a hibás? Vagy Sédékiás? Ez 18:2. Mindenki önmagáért felel!

n  De ne mondj le senkiről könnyen! A bűnösök is megtérhetnek!

v  Isten vissza tudja fordítani még azt az ítéletet is, amit már kihirdetett.

v  Lásd: Ninive. Lásd: Jósafát.

Hálát adva - Hith. 272.

A szilágyperecseni szimfonikus gyermekzenekar szolgál a zilahi vasárnapi iskolai zenenapon, 2013. november 16-án.

A hit hangjai 272. (*BGyÉ 51)

Hálát adva áldja Istent,

Áldja Istent, mi él.

Róla zeng minden,

Mennyben és itt lent,

Zengve az Ő szent Nevét.

Az Úrhoz, az Úrhoz száll hála, dicséret,

Mert Ő teremtő nagy Úr.

Minden teremtmény adjon ma hálát,

Méltó erre az Úr!

2. Hálát adva áldja Krisztust,

Mind, ki vallja Nevét!

Hirdeti híven,

Szóban és tettben

Végtelen szeretetét.

Mert eljött, hogy megváltson szent vére árán,

Értünk halt ártatlanul.

Minden megváltott adjon ma hálát,

Méltó erre az Úr!

3. Hálát adni hív a Lélek,

Szítja lelkem tüzét,

Általa élek,

Nem köt a vétek,

Rajtam az áldott pecsét!

Ő betölti életem újult erővel:

Mennyei szele ha fúj,

Ujjong a szívem, zengi a hálát,

Méltó erre az Úr!