A rendelt idő - Préd 3:1

A rendelt idő

"Mindennek rendelt ideje van"

Préd 3:1. (1-8-15)

n Isten végtelen. Ő a forrása, eredete mindeneknek.

n Nélküle nem lenne ember és idő, mert ezeket Ő teremtette.

n Préd 3:11 - „Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.”

n Isten, az Örökkévaló, szólott, hogy „legyen”! És lett. „Kezdetben” – és elkezdődött… Valamikor a jövőben újra szólni fog, és „idő többé nem lészen”. (Jel 10:6)

I. Az idő meghatározása

n Préd 3:14 – „Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék.”

n Az ember nem szólhat bele az időbe. Annak kezdete, tartama, vége, mind kívül áll hatáskörén és ellenőrzésén.

n Az idő adomány. Isten ajándéka.

n Robert McCheyne egy könnyelműen eltöltött este után azt mondta: „Milyen jogon bitorlom én Isten idejét? Milyen jogon élek vissza az Istentől kapott idővel?”

n Ef 5:15-16 – „Meglássátok annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.”

n Az eredeti szöveg megváltásról szól (exagoradzomenoi ton kairon). Az időt megváltani kell! Vagyis, az élet piacán licitálnak az idődre: ébernek, vigyázónak kell lenned, nehogy mások rálicitáljanak a te idődre, és elveszítsd azt. Bárcsak egyikünknek sem kellene mondania: elprédáltam, eltékozoltam az időmet…

II. Az idő felosztása

n Isten az Ő szuverenitásában felosztotta az időd időszakokra. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől (1Móz 1:4-5), és nevezte nappalnak és éjszakának. Azóta „míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.” – 1Móz 8:22.

n Van tehát nappali és éjjeli, heti, évszaki és évi felosztása az időnek. A nap is fel van osztva órákra, percekre, és másodpercekre. Isten gondviselése ez, a mi javunkra.

n Akár Spurgeon vagy, akár Rózsa Sándor, egyenlően 168 órát kaptál ajándékba, hetente. Ami különbözik az, hogy hogyan használod fel! Ne herdáld el az idődet! 10 banit sem szoktál elhajítani – akkor a perceidet miért prédálod el? 5 perc itt, egy negyedóra ott – és az idő elrohan…

III. Az idő felhasználása

n Az a kifejezés, hogy „ideje van minden akaratnak” azt jelenti, hogy Isten az időt akarata szerint, célja szerint használja fel. Milyen célja van Istennek az idővel?

n Ott van Istennek teremtési célja – 11. v. és 14. v. Isten eredeti célját rontotta meg a Sátán. Róm 5:12.

n Erre jött Isten megváltási célja – 11b. v. Ezt csak az ÚSz fényében lehet megérteni. Az új teremtés helyreállítja a régit.  Jn 3:8

n Ott van még Istennek javító célja is (15. v. és 16-17. v.). A megtérés ideje „most”, „ma” van. 2Kor 6:2.

n Végső soron Isten az Ő dicsőségére használja fel az időt. Zsolt 145:10 – „Dicsér téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak téged a te kegyeltjeid.” Mt 5:16. Ef 2:10. 1:5-6.

n Isten céljainak elérésére te is határozz meg célokat a magad számára, ahogyan felhasználod az idődet, az életed!

v Határozz meg rövidtávú és hosszú távú célokat. Írd le a személyes, családi, munkahelyi, pénzügyi és lelki céljaidat! Kérdezd meg: Hogyan akarom eltölteni a következő éveket? Ha tudnád, hogy félév múlva agyonüt egy villám, hogyan élnéd le a hátralévő hat hónapot? Kezdj hozzá úgy élni, azonnal!

v Állíts fel sorrendet. Határozd meg prioritásaidat! Tégy különbséget a sürgős és a fontos dolgok között. Készíts tervet!

v Használd ki a „holt” időket – várakozni a piros lámpáknál (3 évet jelent!) és egyéb várakozásokat…

v Ismert fel az alkalmakat, Isten időzítését! Ezek nem biztos, hogy visszatérnek még. Tudd, minek van itt az ideje, és minek nincs.

v Delegálj! Robert Coleman: – Az evangélizálás mesterterve.

v Pihenj eleget. Tervezd be a kikapcsolódást.

Tévtanítások Kolosséban - Kol 2:1-23

Tévtanítások Kolosséban

Kol 2:1-23 (6-7)

n  Kolosséban tévtanítók jelentek meg, akik zavart keltettek a gyülekezetben. Mivel kezdő hívők voltak, könnyű volt megzavarni őket. Ezek ellen a tévtanítások ellen hadakozik Pál apostol.

n  4. v. – „valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel”. Milyen téves tanításokat akartak elhitetni? Az egyik a Krisztus személyével kapcsolatos tévelygés volt, egy másik pedig az üdvösség elnyeréséről szóló téves tanítás, a harmadik pedig a hívő élet gyakorlatáról szólt: hogyan kell megélni a hívő életet? 

I. A Krisztus személyével kapcsolatos tévelygés – 1-10. v.

n  Azt hirdették, hogy Isten és az anyagi világ annyira idegen egymástól, hogy nincs közöttük érintkezés. Isten szent, az anyag bűnös. Úgyhogy, nem lehet igaz, hogy „az Ige testté lett”, hiszen Isten nem lehet testté. Isten és az anyagi világ nem érintkezhet egymással.

v  8. v. „⁸ Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való.”

v  Pál apostol nem udvariaskodik, hanem néven nevezi a bűnt és a bűnöst. Kijelenti, hogy ezek „zsákmányvetések”, ravasz „bölcselkedések”, „üres csalások”, „emberek rendelései” és „a világ elemi tanításai szerint valók” és nem Krisztus szerint.

n  Rámutat arra a hamis felfogásra, hogy Isten legfeljebb bizonyos szellemi lények sorozatán keresztül találkozhat az emberrel. A kolosséi levélben ilyen kifejezéseket találunk: a világ elemei, fejedelmek és hatalmasságok, angyalok, és csillagok.

n  Márpedig, Jézus Krisztusban, „Őbenne lakik az Istenség egész teljessége testileg.” Vagyis: Jézus Isten. Benne maga a Mindenható Isten jött közénk, isteni természete mellé felvéve emberi természetünket is.

v Csakis így tehetett eleget bűneinkért, így segíthetett rajtunk.

n  Jézus nem félisten, hanem valóságos Isten. „Őbenne lakozik az Istenség egész teljessége testileg.” Nem látszólag lett emberré csupán, hanem valóságban. Megjelent testben.

n  Az első részben ezt olvastuk: „Aki képe a láthatatlan Istennek, az egész teremtés elsőszülöttje. ¹⁶ Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, a láthatók és láthatatlanok, (és felsorolja a tévtanítók kifejezéseit:) akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek; ¹⁷ És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn.” (Kol 1:15-17)

n  Vannak vagy nincsenek – Pál nem vitatja – hanem azt mondja: tegyük fel, hogy vannak, de azok is teremtmények, Jézus pedig a Teremtő! „Őbenne teremtetett minden.” „¹⁸ És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; ¹⁹ Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség.” (Kol 1:18-19)

n  Jézust tehát úgy kell tisztelnünk, mint Istent, aki öröktől fogva mindörökké Úr.

n  Sajnos, ma is vannak, akik tagadják Jézus istenségét (a Jehova tanúi, az unitáriusok, a teozófia hívei, stb.)

I. Az üdvösség elnyeréséről szóló téves tanítás – 11-15. v.

n  Pál apostol öt dologról beszél. Azt mondja:

n  (1) „Körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében” – 11. v.

n   (2) Meghaltatok a bűnnek és „eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben” – 12a.

v  Amikor Jézussal találkozik valaki, akkor először is meghal régi élete számára. Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek – mondja az Úr Jézus a János 8-ban. Ennek az állapotnak hal meg az ember. Eltemeti régi életét.

v  Azt, hogy nemet mond az egész istentelen életére, ezt ábrázolták ki a keresztséggel, a bemerítéssel. A keresztség formája, hogy egy pillanatra teljesen víz alá merítjük a keresztelendőt, ezt fejezi ki. A keresztségben az ember tehát mintegy meghal, megszűnik létezni. Eltemettetik. Aki kijön a vízből, az egy másik ember, egy feltámadott új ember.

v  Olyan ez, mint a cezúra az éneklésben. Megszakítás. Nincs folytonosság.

v  Vannak, akik azt mondják, nem a forma számít, nem a víz mennyisége dönti el hogy valakinek az életében igazi-e a megtérés vagy sem. Talán lehetne így is mondani. De akinek életében nincs elszabadás a bűntől, és e bűnben veszteglő világtól – annál hogyan lehetne jelképezni, hogy Krisztussal együtt meghalt és feltámadott? Bárhogyan történt a keresztség érvénytelen!

n  (3) Feltámadtak egy új életre – „fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halálból. ¹³ És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele.” – 12b-13a. v.

v  Krisztusban nemcsak meghalt, hanem fel is támadott a hívő.

v  Megnyílik számára az Ige. Meghallja Isten hangját. Újfajta gondolkozás, újfajta életgyakorlat, új életszemlélet, új jellem formálódik ki benne, Krisztus jelleme. Kiábrázolódik benne a Krisztus.

n   (4) Teljes bűnbocsánatot kaptak minden bűnükre: „Megbocsátván minden bűnötöket, ¹⁴ Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nékünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára.” – 13b-14. v.

v  A harmadik a teljes bűnbocsánat.

v  Abban az időben, ha valakit keresztre feszítettek, az ellene szóló vádat is felírták a feje fölé. János evangéliumából tudjuk, hogy Pilátus is odaíratta Jézus fölé a vádat, ami miatt halálra ítélték. A főpapok nem látták jónak, de Pilátus nem változtatta meg. Úgyhogy, a vád az elítélői ellen fordult, és Jézust igazolta.

v  A másik, amire az adóslevél kifejezés utal, hogyha valaki kölcsönkért, arról írást készítettek, határidővel, feltételekkel, és ha kiderült, hogy nem tud fizetni, akkor jöhetett egy gazdag jó barát vagy rokon, és kifizette az adósságát. Ekkor eltépték az adólevelet. Ez történt nagypénteken. Ezt tette Jézus érettünk. „Megfizette minden tartozásom, elfedezte minden bűnömet.”

v  Aki Jézusban hisz, azt az őt vádoló adóslevél nem terheli többé, mert azt Jézus megsemmisítette.

n  (5) És teljes szabadságot kaptak Krisztusban. Itt újra említi a korábban említett állítólagos átmeneti hatalmakat, akiket Krisztus legyőzött: „¹⁵ Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” – 15. v.

v  Azoknak a szellemi lényeknek, amiről a tévtanítók beszélnek, egy része valóban létezik! Az ördög létezik, démonok vannak, de ezektől nem kell rettegnie a hívőnek, mert amikor Jézus a kereszten meghalt, akkor legyőzte ezeket. A Kígyó fejére taposott, megtörte az ördög hatalmát. Nem kell tőle rettegni. Jézus erősebb.

v  „²⁰ Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. ²¹ Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van; ²² De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja.” – Lk 11:20-22.

III. A hívő élet gyakorlatáról szóló téves tanítás – 16-23. v.

n  A valóság helyett árnyékokat, pótlékokat tanítottak. Különböző szertartásokat fontosnak hirdettek: evés, ivás, ünnep, újhold és szombat megtartása (évente, havonta vagy hetente való ünnepek):

v ¹⁶ Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: ¹⁷ Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” – 16-17. v.

n  Alázatoskodások, angyalok tisztelete, lelki gőg:

v „¹⁸ Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyanokat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.” – 18. v.

n  E világ elemi tanításai (20. v.) és emberek tanításai és parancsolatai (22. v.)

n  „²¹ Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.” – 21. v.

n  Maga-választotta istentisztelet, alázatoskodás, és aszkézis:

v „Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a maga-választotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”

Befejezés:

n  „⁶ Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne, ⁷ Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra tanítattatok, bővölködvén abban hálaadással.”

Hogyan kell éljenek a megváltottak? - Kol 1:1-18

Hogyan kell éljenek a megváltottak?

Kol 1:1-18

n Kolossé városa Ázsia hátországában terül el, nem messze Hierapolisztól és Laodiceától. A Kr.e. V. században nagy jelentőségű városnak számított, de Pál apostol idejében már lehanyatlóbban volt. Pál valószínűleg soha nem volt Kolosséban és környékén (Kol 2:1). Talán Timóteus vagy Epafrász (Kol 1:7) evangélizált először Kolosséban. De az is lehetséges, hogy Pál átutazott itt, amikor Troás felé igyekezett.

n A levél írásának oka a Kolosséban uralkodó eretnekség volt: „a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek” küldi a levelet Pál apostol (Kol 1:2). 

n A gyülekezetben levő eretnekséget nem hosszas vitatkozással, hanem Krisztus személyének pozitív ábrázolásával leplezi le Pál (1:14-22). Krisztusban az ember bűnbocsánatra talál (1:14), Krisztus vére által meg lehet békülni az Istennel (1:20-22), a kereszt az ember elleni adóslevelet eltörölte (2:14).

n Pál beszél arról, hogy hálát ad a Kolosséban élő szentekért, könyörögve érettük. Nem szűnik meg értük imádkozni! Elmondja, hogy Jézus Krisztus: Isten, az egész teremtés elsőszülöttje, örököse. Továbbá, beszél a megváltásról, arról, hogy ez miben áll, mit jelent.

n A 10-11. v. áll most előttünk: milyen következményei vannak a megváltásnak? Hogyan kell éljenek, járjanak a hívők? Ha megszabadultunk, akkor az életünk megváltozott.

I. Méltóan az Úrhoz

n Mi az ami méltó az Úrhoz? Milyen viselkedés, beszéd, öltözet, szolgálat, áldozat méltó Istenhez?

n Dávid, amikor áldozatot kívánt vinni az Úrnak, azt mondta, hogy nem akar az Ő Istenének ingyen való áldozatot vinni (2Sám 24:24). Az nem méltó az Istenhez.

n Amikor Ábrahámtól kérte az áldozatot, az egyetlent kérte, a legdrágábbat, Izsákot?

n Milyen élet méltó az Úrhoz, aki az Ő Fiát nem drágállotta?

n Az ifjú pár megtiszteli egymást és a vendégeket, mert ünneplőbe öltöznek. Istenhez is méltó az ünnepi ruha. Szentséges öltözet méltó Hozzá.

II. Teljes tetszésére

n Azért imádkozik, hogy betöltessenek az Isten akaratának teljes ismeretével. Csakis úgy élhetünk az Ő tetszésére, ha ismerjük az Ő akaratát.

n Kinek a kedvébe akarunk járni? Néha hallunk olyan imádságot, amely az emberek tetszését keresi? Tedd fel a kérdést: kinek akarsz tetszeni?

III. Gyümölcsözve, minden jó cselekedettel

n Isten elvárja, hogy életünk gyümölcsöző legyen.

n Jn 15:1-8 – sok gyümölcs, még több gyümölcs – ebben dicsőíttetik meg az Atya. Ez van Isten tetszésére, és ez méltó az Úrhoz.

n Teremjük a megtérés gyümölcseit. „Gyümölcseiről ismeritek meg őket.”

IV. Növekedve Isten megismerésében

n Hitben, szeretetben, szolgálatban („többre bízlak ezután…”)

n A megszületett gyermeknek növekednie kell. Megtérésünk óta hol tartunk most? Növekedtünk-e?

V. Megerősíttetve

n Ezt Isten cselekszi, mert az Ő erejére van szükség.

n Kitartásra, hosszútűrésre, örömmel.

n „Mindenre van erőm a Krisztusban”. – Fil 4:13.

n „Amikor gyenge vagytok, akkor vagyok erős.” – 2Kor 12. 

Újévi imaáhítat - 2014. január 1.

Újévi imaáhítatra javasolt ige és téma:

Haggeus 2:18-19 

   - Könyörögjünk Isten áldásáért ebben az újévben!

„18 Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmúltakat is! A kilencedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!

 19 Van-é még mag a csűrben? És bizony, a szőlő, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.”

Isten kijelentett titka - Kol 1:19-29

Isten kijelentett titka

Kol 1:19-29 (27)

■      A háttérben egy lelki harc folyt. A kolosséi gyülekezet tagjai pogányokból lettek hívők. Pogánynak nevezték azt, aki nem volt zsidó. Hányan vannak itt, akiknek ereiben zsidó vér folyik?  - Tehát, mi is pogányok vagyunk.

■       A pogányokat a zsidók megvetették. Kutyáknak nevezték őket. Nem ehettek együtt velük, nem dolgozhattak együtt velük. Ha vásároltak tőlük valamit, azt meg kellett most, hogy tiszta legyen.

■       Ez a mentalitás a gyülekezetre is kiterjedt. Nehezen fogadták el, hogy a pogányok is üdvözülhetnek.

■       Lásd: Kornélius - ApCsel 10-11. A zsidók úgy vélték, hogy a pogányokat előbb körül kell metélni, mielőtt bemerítkezhetnének. Nem lehetnek keresztyének, Istentől elfogadottak, megváltottak, ha előbb nem lettek zsidók.

■       Isten azonban másképp látta. Ezért, Kornéliusnál is rövidre zárta a folyamatot. Mikor látták, hogy ugyanúgy kapták a Szentlélek ajándékát, mint ők is kezdetben – elfogadták őket testvéreiknek. „Ki tilthatja el tőlük a vizet…?”

I. A titok tartalma – 26-29. v.

²⁶ Tudniillik ama titkot, mely el volt rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek, ²⁷ Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége: ²⁸ Akit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban; ²⁹ Amire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.

■       Ef 3:3a. 5-6. – „³ Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot… ⁵ Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: ⁶ Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az Ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által.”

■       Kol 1:25b-27 – „²⁵ …hogy betöltsem az Isten Igéjét… ²⁶ Tudniillik ama titkot, mely el volt rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek, ²⁷ Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége.”

■       Róm 16:25-27 – MBT „²⁵ Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint – ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, ²⁶ de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére.”

■       Gal 4:24-26. 28. – „²⁴ Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség; az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szölő, ez Hágár; ²⁵ Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. ²⁶ De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja. ²⁸ Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.”

v Az Úr Jézus is beszélt a mennyek országának titkairól. Mt 13:10-11.

v Titok: a zsidók ideiglenes megkeményedése. Róm 11:25 – „Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegy.”

v Titok: az elváltozás – 1Kor 15:51 – „Íme, titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.”

v Titok: a házasság – Ef 5:32 – „Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.”

v A kegyesség titka – 1Tim 3:16 – „És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.”

v A törvényszegés titkos bűne – 2Thessz 2:7 – „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.”

v Jel 10:7 – „Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az Ő szolgáinak a prófétáknak.”

■       ²⁸ Akit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő a Krisztus Jézusban;

II. A titok közlése, kinyilatkoztatása – 19-23a. v.

¹⁹ Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség; ²⁰ És hogy Őáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben. ²¹ Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett ²² Az Ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Ő maga elé: ²³ Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangéliom reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt;

<  Ez az ÓSz-ben rejtve volt. Ez azt jelenti, hogy a próféták nem értették – de prófétáltak felőle.

v 1Pt 1:10-12 – „A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: ¹¹ Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időőre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.”

v Ézs 11:10 – „És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljönnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.”

v Ézs 42:6-7 – „⁶ Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. ⁷ Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.”

v Ézs 49:6 – „⁶ Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetségeinek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!”

v Ézs 56:8-9 – „⁸ Így szól az Úr Isten, a ki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez! ⁹ Mezőnek minden vadai! jertek el enni, erdőnek minden vadai!”

v Ézs 60:13-14 – „¹³ A Libánon ékessége hozzád jő, ciprus, platán, sudár cédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. ¹⁴ És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megutálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.”

v Lásd még: Zsolt 117.

■       A kijelentésnek progresszív jellege van.

■       A pogányok nem Izráel engedetlensége miatt üdvözülnek, hanem az ő üdvösségük mindig is benne volt Isten tervében. De nem értették ezt, mert csak most lett kinyilatkoztatva.

v  A zsidók nem jól értették a próféciákat: ezért feszítették meg Krisztust. Nem úgy kell értelmezni a próféciákat, ahogyan a zsidók tették! Akkor hogyan kell érteni? Úgy, ahogyan a kolosséi levélben, és ahogyan az Efézus 1-2-3-ban le van írva.  Ez a próféciák megértésének kulcsa.

v Sion – a Gyülekezet.

v Ábrahám fiai – akik hisznek Jézus Krisztusban.

■       Ef 3:4b-6 – „megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől; ⁵ Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: ⁶ Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által.”

III. A titok szolgálata, sáfársága – 23b-25. v.

„…amelynek lettem én Pál szolgájává. ²⁴ Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, ami az egyház; ²⁵ Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, amelyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten Igéjét.”

■       Pál apostol, a pogányok apostola, ennek a titoknak lett a szolgája.

v „Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint” – 25. v.

■       Erről beszél az Efézusi levélben is.

v Ef 3:1-3 – „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek a pogányokért; ² Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; ³ Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot…”

v Ef 3:8 – „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végéremehetetlen gazdagságát.”

■       Gal 1:11-16 – „¹¹ Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; ¹² Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. ¹³ Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. ¹⁴ És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. ¹⁵ De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, ¹⁶ Hogy kijelentse az Ő Fiát én bennem, hogy hirdessem Őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel.”