Lelki hanyatlás - Bír 2:1-15a

Lelki hanyatlás

Bír 2:1-15a

<  Józsué után egy új nemzedék támadt, akik nem élték át Isten csodáit a pusztai vándorlás alatt: nem mentek át a Veres-tengeren, nem vándoroltak a felhő alatt, nem ittak a kősziklából fakadó vízből, nem ettek a mannából… Ők voltak a „második nemzedék”.

v  A „második nemzedék” szindróma általános jelenség ma is gyülekezeteinkben: főképp azokra vonatkozik, akik nem éltek át ébredést, és nem tudhatják, milyen az, amikor Isten kiárasztja az Ő Lelkét a gyülekezetre.

<  Izráelben elindult egy lelki hanyatlás, amely nem a megszentelődés fele mutatott, nem egyre közelebb vitte őket Istenhez, hanem egyre távolabb. A lelki hanyatlás útja ez. Hanyatlás az, amikor nem fölfelé ível a lelki életünk, nem szárnyalunk, hanem egyre lankadunk, fogyunk. Nem olyan repülésünk van, mint a sasnak, hanem mint a libáknak: nagyobb a gágogásuk, mint a repülésük.

v  Amit a rész végén olvashatunk, azt Isten előre megmondta, hogy így fog történni: „⁵⁵ Ha pedig nem űzhetik ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok. ⁵⁶ És akkor, amiképpen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek.” – 4Móz 33,55-56.

<  Négy komoly tanulságra szeretnék rámutatni, ami a lelki hanyatlást mutatja, melyek ennek jelei:

v  (1) megváltozik a világgal való viszonyulás,

v  (2) elmarad az áldás,

v  (3) megmutatkozik az irányvonalban, amelyet követünk, és

v  (4) a megtérések milyensége sem olyan, mint régen.

I. Megmutatkozik a világgal (az ellenséggel) való kapcsolatban

<  A lelki hanyatlás első jele az, hogy megváltozik a világhoz való viszonyulásunk.

<  Izráel esetében ez abban mutatkozott meg, hogy egy másféle kapcsolat alakult ki a környező népekkel és azok szokásaival. Kezdték átvenni a kánaániak szokásait, elkezdték imádni azok isteneit.

v  Hasonló veszély áll fenn ma is: hanyatlás idején nem tudunk hatni a környező világra, hanem a világ kezd el hatást gyakorolni a gyülekezetre.

<  Milyen hatásról van szó? Például, a beszéd, a szórakozás, az öltözködés, a zene, a gondolkozás terén.

<  Pedig a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel! (Jak 4) „Ti vagytok a világ világossága!” „Ti vagytok a föld sója!” „Kihívtalak titeket e világból!”

<  Milyennek kell lennie, és milyennek nem kell lennie?

v  A világ az a szféra, ahol a Sátán uralkodik. „Ne szeressétek a világot!”

v  A világban vagyunk, de nem lehetünk olyanok, mint a világ. Lásd: Dánielt és a három barátját. Ments meg, Uram, a világgal való barátságtól, és a világi barátoktól!

II. Megmutatkozik az áldás (és engedelmesség) hiányában

<  Bálványimádásuk miatt elmaradt az áldás. Ellenségeiket nem tudták többé kiűzni, legyőzni. Ellenségeik tövisként szúrták az oldalukat.

v  Az áldás az, ami nem a mi erőnktől, tehetségünktől függ, hanem amit Isten ad. Van, amikor őrzik a várost, de az Úr nem őrzi, építik a házat, de az Úr nem építi azt, és nincs rajta áldás!

v  Van-e áldás azon, amit teszünk? Vagy nagyon izomszagú erőlködés csupán. Izráel nem tapasztalhatta meg többé Isten áldását, amit addig élveztek.

<  Az Isten áldása a Neki való engedelmességtől függ. Még a szövetséghez tartozó áldások is attól függtek, hogy engedelmesek maradnak-e Isten Igéjéhez. A kegyelem ingyenes, de feltételes.

v  Az áldás feltétele az, hogy Isten legyen az első helyen. „Keressétek először…” (Mt 6:33) Lásd: Aggeus 1. és 2. része. Engedelmeskedj az Istennek, hogy megáldhasson!

III. Megmutatkozik az irányvonalban, amelyet követünk

<  Az irányvonal már korábban elhajlott és eltávolodott az Úrtól. Most learatják annak következményeit.

v  Nem arról van szó, hogy elbuktál egyszer-kétszer – hanem arról, hogy milyen irányba halad az életed. Ha elestünk is, felállunk. Nem vagyunk a meghátrálás emberei!

<  Izráel népe magukévá tette azt az életstílust, ami eddig nem jellemezte őket, hanem csak a körülöttük lévő népeket. Most már nincs különbség: abba az irányba haladnak. Ugyanolyanok lesznek, mint ők.

v  De akkor azok sorsára fognak jutni! Aki a kánaániták gyakorlatát követi, a kánaániták sorsára jut.

<  Nagy lelki hanyatlás állott be Izráel életében, Józsué után.

v  A hanyatlás természetéhez tartozik, hogy nem egyszerre következik be: fokozatos dolog ez. A szívben kezdődik, és csak azután látszik meg az életben.

<  ¹¹ És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert a Baáloknak szolgáltak. ¹² És elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földéből…” Kezdetben, csak úgy néha-néha fordultak az idegen istenhez segítségért. Szolgáltak az Úrnak „is”. Aztán elhagyták az Urat és nem szolgáltak Neki – ahogyan később a 10. részben olvassuk.

IV. Megmutatkozik a megtérés milyenségében

<  A megtérés az értelem-érzelem-akarat megváltozása. Az akarat változása a legnehezebb.

<  Vannak részegesek, akik elítélik részegségüket. De ez nem elég a változásra. Van, aki hisz, de nem tér meg. Márpedig a hitet a megtérés igazolja, a megváltozott élet a hit pecsétje.

<   Három fontos szó van az Újszövetségben, amellyel a megtérést jelöli az Ige.

v  A három szó közül a „metamelomai” a megtérés emotív, érzelmi részét emeli ki. Ez a megtéréssel együtt járó bűnbánat, lelkiismeret furdalás. (Mt 21:29-32) De lehet valakinek bűnbánata, és fordulatot hozó megtérése még sincs! (Mt 27:3. 5.)

v  A második szó az értelmi síkon történő változást jelzi, és a leggyakrabban fordul elő, a „metanoeó”, vagy főnévként a „metanoia”. Ez minden alkalommal az irány megváltozására, egy megváltozott életre utal. Lásd: a szőlőbe küldött második fiút, aki „meggondolta magát”, vagyis megtért (Mt 21:29). „Változzatok el, a ti elméteknek megújulása által.” (Róm 12:2). Ninive. De sajnos, hogy vannak emberek, akiknek gondolkozásuk megváltozik, de cselekedetük nem. Keresztelő János az ilyeneknek azt mondaná: „teremjetek előbb megtéréshez illő gyümölcsöket!”

v  A harmadik szó a viselkedés, az akarat megváltozását jelenti, az „episztréfomái”. Nemcsak sír, nemcsak értelmével fogja fel a dolgokat, hanem akarja is a változást. Látható, hogy a lelki dolgok felé érzékeny lesz, hallgat Isten Igéjére, szolgálni szeretne az Istennek.

<  Lelki hanyatlás idején a megtérés csak múló szalmalángszerű fellángolás lesz. Sírnak egyet, bőgnek egyet – de nem változik semmi!

<  Az nem baj, ha sírtak. Az jó. De ennyi nem elég! Nem elég egyet érteni Istennel, akarni is kell a változást! Le kell számolni Baállal és Astaróttal.

v  Ha valaki elvesztette étvágyát a hús és kemény eledel iránt, és csak desszertet, édességet, süteményt szeretne enni, akkor azzal baj van: az beteg. A beteg ember nem tudja felvenni a harcot ellenségeivel szemben. Túlélésre rendezkedik be. Márpedig, a harc életre és halálra megy! Ez nem játék! Az igazi megtérés hiánya miatt szenved az egész közösség, mert az mindenkinek kárt okoz. Ha egy tag beteg, akkor beteg az egész test. Szenvedsz te is: meghidegülsz az imaéletben, elmegy a kedved a szolgálattól, alig várod, hogy vége legyen az istentiszteletnek…

<  Az igazi megtérés a gondolkozás megváltozása, örök életre szól, és különbözik az egyszerű bánattól...

v  Az érzelmek, a sajnálat nem elég. Azért nem, mert van, akinek a gondolkozása annyira meghasonlott az életével, hogy kettős életet él: egy elméletit és egy gyakorlatit.

v  Nem elég a gondolatod helyes legyen: annak helyre kell hoznia az életedet: érzelmeket és akaratot kell társítani mellé!

Hozzáállás az Úr szolgálatához - 1Sám 2:12-18. 22-26

Hozzáállás az Úr szolgálatához

1Sám 2:12-18. 22-26

n  A lényeges kérdés, hogy mik az Isten elvárásai az Ő népe felé, főképp azok felé, akik szolgálatában vannak?

v   Mert Istennek vannak elvárásai: azok felé is, akik még nem az övéi, és azok felé is, akik már az övéi.

n  „Aki nékem szolgál, engem kövessen…”

v   „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek…” – 30. v.

v  Mivel szerez Isten tisztességet az Őt tisztelőknek? Azzal, hogy kijelenti magát nekik, hogy elhívja őket a szolgálatra, hogy megáldja a házát és háznépét, és hogy megadja számukra mindazt, amire szükségük van.

n  Azonban, láthatjuk, hogy lehet az Úr szolgálatában állni, és Isten előtt mégsem tetsző az életed!

v  Mert lehet szolgálni Istennek képmutatással, bűnben élve, önzéssel, és mások miatt – és a szolgálatod így nem kedves az Úrnak.

n  Előbb az Éli fiairól: az áldozatuk képmutató volt, az életük pedig tisztátalan. Utána Éliről: felelőtlenül szolgált az Úrnak.

I. A képmutató szolgálat

n  Hofni és Fineás volt a Frigyláda mellé rendelve.

v   Akik „Béliál” fiai voltak – vagyis hasonlítottak hozzá. Lásd: Mt 5:44-46. Jn 8:44.

n  Őket az öntisztelet és a haszonlesés jellemezte.

v  Mózes bűne is az volt, hogy egyetlen egyszer nem Istennek adta a dicsőséget. És emiatt nem mehetett be Kánaán földjére.

v  Ilyenek voltak a farizeusok és írástudók is. Lásd: Mt 23.

v  Övezzétek fel magatokat az „igazlelkűség övé”-vel – Ef 6:13

n  Hofni és Fineás talán szépen prédikált…

v  Értettek hozzá. Úgy gondolták, ők ebben profik. Ez jár nekik. Tőlük nem kérhetik számon az egyszerű pórnép…

n  A te szolgálatod igazi-e?

v   Az áldozatod, adakozásod, lelkesedésed, dicsőítésed, alamizsnád, imádságod…

n  „Az volt a szokásuk a papoknak”…

v   Vannak jó szokások, és rossza szokások.

n  Mikor fekszel le, mikor kelsz fel… Ott vagy-e az imaáhítaton, imádkozol-e? Szolgálsz-e valamivel?

v  Baj van, ha más a helyzet a színfalak mögött, és újra más a színfalak előtt… Ez színjátszás!

II. A tisztátalan szolgálat

n  Az áldozás szolgálatában éltek vissza Istennel – 15-16. v. A nép megutálta az Úrnak való áldozatot.

n  Az ajtónállókkal paráználkodtak.

v   Bűn volt az életükben, így tisztátalan volt minden, amit tettek.

v  A kettős életmód miatt lelkiismeret furdalásod lesz.

n  18. v. Sámuel pedig… vagyis: Sámuel ellenben szolgált az Úrnak!

v   Kegyelem az, hogy még ilyen helyzetben is van, akit elhív az Úr az Ő szolgálatára: Sámuelt.

v  Olyan időben, amikor hiányzott az Ige, hiányoztak az igazi szolgálatok és szolgálattevők.

n  Feladatunk, hogy megtiszteljük Istent: az öltözetünkkel, a családunkban.

v   Vonz, vagy taszít az életed másokat?

v  Éli háza miatt megutálták az Úrnak való áldozatot!

III. A felelőtlen szolgálat

n  Éli elnéző volt fiaival szemben. Felelőtlen!

v   Lásd: 2:29-30. 3:13-14.

v  Azért kivételezett, mert a fiairól volt szó! Bezzeg Annával tudott kemény lenni! – Pedig nem is volt részeg…

n  Nekünk embereknek van „felelősségünk”. Ebben fokozatok vannak. A nagyobb felelősséget hivatásnak nevezzük. A legmagasabb felelősségtudat már küldetéstudat, vagyis misszió.

v   A szülők felelősek! Nem olyan kell lennie a szeretetüknek, hogy elnézzék a bűnt!

n  Vigasztaló olvasni, hogy a gyermek Sámuel ellenben szolgált az Úrnak…

v   Lásd: 18. v. 3:19. 

Pál apostol életének jelszavai - Fil 2:12-26

Pál apostol életének jelszavai

Fil 2:12-26

n  Rómába, az evangélium szempontjából kulcsvárosba Pál úgy érkezett meg, mint fogoly. (ApCsel 19:21. Róm 1:15.) Ártatlanul került fogságba.

v  A börtönből örömmel és jó reménységgel írja ezt a levelet.

n  Írásából megtudhatjuk, milyen központi gondolatok vezérelték az apostolt, melyek voltak életének „jelszavai”.

I. Mindent az evangélium előmeneteléért!

n  Pál láncai nem akadályára, hanem előmenetelére lettek az evangéliumnak.

v  Bejutott az evangélium a császár udvarába. Kapcsolatba került a testőrséggel. Az őrök 6 óránként váltották egymást és rá voltak kényszerítve arra, hogy hallgassák Pált.

v  Közben Pál apostol beszélgetett, imádkozott, leveleket írt.  

n  Nem törődött azzal, hogy vannak bírálói: amíg ez is az evangélium előmenetelére szolgált.

v  Némelyek nagyobb bátorsággal kezdtek prédikálni.

v  Voltak őszinte hirdetők, és voltak képmutató hirdetők. De mindnyájan Krisztust hirdették.

v  A láncok nem mindig akadályok. Lásd: Fanny Crosby. Spurgeon felesége. Dániel az oroszlánok vermében.

II. Mindent a lelkem üdvösségéért!

n  Pál apostol arról tesz bizonyságot, hogy rabsága üdvösségét fogja szolgálni.

v  „Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre lesz a ti könyörgésetek által és a Jézus Krisztus Lelkének segedelme által.” (Fil 1:19)

n  Vigyáz arra, hogy míg másoknak prédikál, ő maga méltatlanná ne legyen.

III. Mindent az Isten dicsőségére!

n  Ez a legfontosabb, bármit is tesz és bármi is történik vele. Az ítélet ideje közeledett, és nem lehetett tudni, hogy élet vagy halál vár rá.

v  De azt tudta, hogy bármi történik is, az Isten dicsőségére lesz. Csak egy kívánsága volt: hogy Krisztus dicsőüljön meg.

A királyválasztás üzenete - 1Sám 8:1-9

A királyválasztás üzenete

1Sám 8:1-9

<  A királykérés felfedi a nép állapotát, úgy ahogyan a valóságban van.

v  Miközben róluk beszélünk, mirólunk van szó!

I. Mennyire lelkesedünk azért, ami Istent helyettesíti – 8:5-8

<  A királykérés nem volt bűn, önmagában – lásd: 5Móz 17:14-20.

v  A bűn inkább abban keresendő, hogy olyanok akartak lenni „mint a többi népek” – 8:5.

v  Mert az 5Móz 17 világossá teszi, hogy Izráelnek nem olyan királya lesz, „mint a többi népeknél”, mivel Isten fogja kiválasztani (15a v.), izráeli lehet, nem idegen (15b v.), nem lehet nagy katonasága, háremje, gazdagsága (16-17 v.), és Isten törvényének tisztelője kell legyen (18-20 v.)

v  Nem a kérés tehát, hanem a kérés oka a bűn. „Nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.” (8:7b)

<  Isten kiértékeli a királykérést. (7-8 v.)

v  1Sám 12-ben igazolva van a 8:7-8.

v  A. érvelés – Az egyiptomi szolgaságban Istenhez kiáltottak, és Isten megszabadította őket. (12:8)

v  B. érvelés – Izráel elfelejtkezett az Úrról, és a bírák idején mindenféle elnyomásban volt részük. De amikor az Úrhoz kiáltottak, megtérve, Isten Jerubbaált és társait küldte szabadítóul. (12:9-11)

v  C. érvelés – Izráel az ammonita Náhással szembesül, aki erejét fitogtatja... Akkor azt mondták: „Semmiképpen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.” (12:12) Vagyis: nem volt kiáltás az Úrhoz szabadításért, hanem helyette volt királykövetelés! Isten helyettesítése ez. Nem Istenben bíztak, hanem egy másféle kormányzásban…

v  Nem a monarchia bűn, hanem a monarchiában való bizalom. (Zsolt 118:8-9. 146:3)

<  A 8. rész perspektívában:

v  A 12. rész a 8. rész magyarázata: a királykérés Isten elutasítását jelentette.

v  A 7. rész a 8. rész ellentétje: ott megtértek, hittek, imádkoztak, és király nélkül is győztek!

v  A 4. rész a 8. rész párhuzama: itt királyban bíztak, ott pedig a frigyládában. Mindkettő bálványimádás és Isten helyettesítése!

<  Bajunkban hajlamosak vagyunk mechanikai megoldást keresni a lelki helyett!

v  Például: Biztos, hogy a technikánkkal van baj! A módszer rossz!

<  Ahelyett, hogy Istentől várjunk segítséget, inkább előírjuk, hogy miféle segítséget akarunk...

v   Előírjuk Neki, hogyan és mikor szabadítson meg...

<  Isten néha megadja kérésünket, pedig nem örül neki.

v  A meg nem hallgatott kérések gyakran az Ő szeretetét mutatják – Zsolt 106:15.

v  Bajunkban (12:12), helyzetükben (8:1-3) a királykérés logikusnak tűnik. Mégis, Isten rossznak minősíti! Mert javaslataink lehetnek logikusak, értelmesek, kivitelezhetőek – mégis istentelenek!

v  A bálványimádást sokszor nehéz kimutatni. De Isten látja!

v  Sámuel megtapasztalja, amit Mózes is, a próféták is, és Jézus is átélt: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” (Lk 19:14)

II. Mennyire irtózunk a szentségtől (8:5. 19-20)

<   „Olyanok lenni, mint a többi népek” – 8:5. 19b-20a.

v  Természet szerint nem szeretünk különbözők lenni az Úrért (az Úr miatt).

v  Pedig Isten előírta, hogy a király nem lehet olyan, mint a többi népeknél! (5Móz 17:15-20)

<  Izráel népe önmagában különböző, egyedi volt. 5Móz 4:32-40.

v  „Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több!” – 5Móz 4:35

v  3Móz 19:2 – Különbözők legyetek, mert én az Úr különböző vagyok!” (Persze, eredetiben „szent” van. De értitek, ugye, a lényeget?)

<  Miért is lenne másféle sikerszabályunk? Másféle kinézetünk? Másféle beszédünk? Hűség a házasságban? Tisztaság a házasság előtt is? Igazságot keresni a szegénynek? Segítség a szűkölködőnek? Lelkesedni az istentiszteletért a szórakozás helyett? – Zsid 11:13-16.

v  Alexander Maclaren: Az első lecke - megtanulni mellőzni mások szokásait!

<  „Hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenük bizonyságot!” – 8:9.

v  Tudtukra adta, mit jelent a király: elveszi... elveszi... (11. 13. 14. 16)

v  Gondoljatok fiaitokra! Leányaitokra! Vagyonotokra!

v  Rabságért kiáltotok, Egyiptomot kívánjátok vissza?

<  De a nép nem hallgatott Sámuel szavára – (8:19).

v  Sámuel hallgatott a szavukra (22. v.), de ők nem hallgattak Sámuel szavára (19. v.).

<  Az igazság ismerete és szeretete között különbség van. Csak az utóbbi vezet az igazság iránti engedelmességre.

v  „És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességükre.” (2Thessz 2:8-10)

<   Úgyhogy kérésünk esetleges elutasítása Isten irgalmáról beszél. Adjunk érte hálát!

III. Mennyire állhatatosan késztet Isten a megtérésre – 10:17-19 (20-21) -22-24. és a 12. részben

<  Pedig Isten könyörtelenül ismétli a szavakat, melyek valahogy nem illenek az ünnep keretébe... (10:18-19)

v  Mi többet adunk az etikettre és a díszletre!

v  Sámuel tudta, hogy hűségesnek lenni fontosabb, mint illedelmesnek lenni. Ezért, nem azzal kezdi, hogy „Milyen jó benneteket újra együtt látni ezen az örömteljes napon...”

<  Isten jobban szeret annál, minthogy csak kedves szavakat mondjon! Könyörtelenül és állhatatosan ismételni fogja üzenetét, amíg meghalljuk!

v  Hajlandó elrontani egy kedves alkalmat, ha megtérésre vezethetne!

<  Sámuel végigvitte a választást, amíg a sors egyetlen emberre, Saulra esett (20-21. v.)

v  A legkisebb törzsből Benjáminból választott Isten, hogy megszégyenítse az erőseket (9:21). Lásd: Bír 20-21.

<  Saul kijött a sorsoláson – de nem találták! – 21b.

v  Mint ahogyan a szamarakat sem találták... (9:4 kk)

v  Izráel nem sikeresebb a király megkeresésében, mint Saul a szamarak megkeresésében!

v  A központban Isten kijelentése van – 22. v.

v  Isten népe teljességgel ki van szolgáltatva Isten szavának.

Befejezés:

<  Mindezek ellenére, Isten kegyelmes (12:13-23).

v  Azért, mert az Ő népévé választott. Ő az Atyánk!