A királyválasztás üzenete - 1Sám 8:1-9

A királyválasztás üzenete

1Sám 8:1-9

<  A királykérés felfedi a nép állapotát, úgy ahogyan a valóságban van.

v  Miközben róluk beszélünk, mirólunk van szó!

I. Mennyire lelkesedünk azért, ami Istent helyettesíti – 8:5-8

<  A királykérés nem volt bűn, önmagában – lásd: 5Móz 17:14-20.

v  A bűn inkább abban keresendő, hogy olyanok akartak lenni „mint a többi népek” – 8:5.

v  Mert az 5Móz 17 világossá teszi, hogy Izráelnek nem olyan királya lesz, „mint a többi népeknél”, mivel Isten fogja kiválasztani (15a v.), izráeli lehet, nem idegen (15b v.), nem lehet nagy katonasága, háremje, gazdagsága (16-17 v.), és Isten törvényének tisztelője kell legyen (18-20 v.)

v  Nem a kérés tehát, hanem a kérés oka a bűn. „Nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.” (8:7b)

<  Isten kiértékeli a királykérést. (7-8 v.)

v  1Sám 12-ben igazolva van a 8:7-8.

v  A. érvelés – Az egyiptomi szolgaságban Istenhez kiáltottak, és Isten megszabadította őket. (12:8)

v  B. érvelés – Izráel elfelejtkezett az Úrról, és a bírák idején mindenféle elnyomásban volt részük. De amikor az Úrhoz kiáltottak, megtérve, Isten Jerubbaált és társait küldte szabadítóul. (12:9-11)

v  C. érvelés – Izráel az ammonita Náhással szembesül, aki erejét fitogtatja... Akkor azt mondták: „Semmiképpen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.” (12:12) Vagyis: nem volt kiáltás az Úrhoz szabadításért, hanem helyette volt királykövetelés! Isten helyettesítése ez. Nem Istenben bíztak, hanem egy másféle kormányzásban…

v  Nem a monarchia bűn, hanem a monarchiában való bizalom. (Zsolt 118:8-9. 146:3)

<  A 8. rész perspektívában:

v  A 12. rész a 8. rész magyarázata: a királykérés Isten elutasítását jelentette.

v  A 7. rész a 8. rész ellentétje: ott megtértek, hittek, imádkoztak, és király nélkül is győztek!

v  A 4. rész a 8. rész párhuzama: itt királyban bíztak, ott pedig a frigyládában. Mindkettő bálványimádás és Isten helyettesítése!

<  Bajunkban hajlamosak vagyunk mechanikai megoldást keresni a lelki helyett!

v  Például: Biztos, hogy a technikánkkal van baj! A módszer rossz!

<  Ahelyett, hogy Istentől várjunk segítséget, inkább előírjuk, hogy miféle segítséget akarunk...

v   Előírjuk Neki, hogyan és mikor szabadítson meg...

<  Isten néha megadja kérésünket, pedig nem örül neki.

v  A meg nem hallgatott kérések gyakran az Ő szeretetét mutatják – Zsolt 106:15.

v  Bajunkban (12:12), helyzetükben (8:1-3) a királykérés logikusnak tűnik. Mégis, Isten rossznak minősíti! Mert javaslataink lehetnek logikusak, értelmesek, kivitelezhetőek – mégis istentelenek!

v  A bálványimádást sokszor nehéz kimutatni. De Isten látja!

v  Sámuel megtapasztalja, amit Mózes is, a próféták is, és Jézus is átélt: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” (Lk 19:14)

II. Mennyire irtózunk a szentségtől (8:5. 19-20)

<   „Olyanok lenni, mint a többi népek” – 8:5. 19b-20a.

v  Természet szerint nem szeretünk különbözők lenni az Úrért (az Úr miatt).

v  Pedig Isten előírta, hogy a király nem lehet olyan, mint a többi népeknél! (5Móz 17:15-20)

<  Izráel népe önmagában különböző, egyedi volt. 5Móz 4:32-40.

v  „Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több!” – 5Móz 4:35

v  3Móz 19:2 – Különbözők legyetek, mert én az Úr különböző vagyok!” (Persze, eredetiben „szent” van. De értitek, ugye, a lényeget?)

<  Miért is lenne másféle sikerszabályunk? Másféle kinézetünk? Másféle beszédünk? Hűség a házasságban? Tisztaság a házasság előtt is? Igazságot keresni a szegénynek? Segítség a szűkölködőnek? Lelkesedni az istentiszteletért a szórakozás helyett? – Zsid 11:13-16.

v  Alexander Maclaren: Az első lecke - megtanulni mellőzni mások szokásait!

<  „Hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenük bizonyságot!” – 8:9.

v  Tudtukra adta, mit jelent a király: elveszi... elveszi... (11. 13. 14. 16)

v  Gondoljatok fiaitokra! Leányaitokra! Vagyonotokra!

v  Rabságért kiáltotok, Egyiptomot kívánjátok vissza?

<  De a nép nem hallgatott Sámuel szavára – (8:19).

v  Sámuel hallgatott a szavukra (22. v.), de ők nem hallgattak Sámuel szavára (19. v.).

<  Az igazság ismerete és szeretete között különbség van. Csak az utóbbi vezet az igazság iránti engedelmességre.

v  „És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességükre.” (2Thessz 2:8-10)

<   Úgyhogy kérésünk esetleges elutasítása Isten irgalmáról beszél. Adjunk érte hálát!

III. Mennyire állhatatosan késztet Isten a megtérésre – 10:17-19 (20-21) -22-24. és a 12. részben

<  Pedig Isten könyörtelenül ismétli a szavakat, melyek valahogy nem illenek az ünnep keretébe... (10:18-19)

v  Mi többet adunk az etikettre és a díszletre!

v  Sámuel tudta, hogy hűségesnek lenni fontosabb, mint illedelmesnek lenni. Ezért, nem azzal kezdi, hogy „Milyen jó benneteket újra együtt látni ezen az örömteljes napon...”

<  Isten jobban szeret annál, minthogy csak kedves szavakat mondjon! Könyörtelenül és állhatatosan ismételni fogja üzenetét, amíg meghalljuk!

v  Hajlandó elrontani egy kedves alkalmat, ha megtérésre vezethetne!

<  Sámuel végigvitte a választást, amíg a sors egyetlen emberre, Saulra esett (20-21. v.)

v  A legkisebb törzsből Benjáminból választott Isten, hogy megszégyenítse az erőseket (9:21). Lásd: Bír 20-21.

<  Saul kijött a sorsoláson – de nem találták! – 21b.

v  Mint ahogyan a szamarakat sem találták... (9:4 kk)

v  Izráel nem sikeresebb a király megkeresésében, mint Saul a szamarak megkeresésében!

v  A központban Isten kijelentése van – 22. v.

v  Isten népe teljességgel ki van szolgáltatva Isten szavának.

Befejezés:

<  Mindezek ellenére, Isten kegyelmes (12:13-23).

v  Azért, mert az Ő népévé választott. Ő az Atyánk!