A gyermekek nevelése - Péld 22:6

A gyermekek nevelése

Péld 22:6

n  A szülőkkel való kapcsolat valódi polgárháborúba fajulhat a kamaszkor idejére!

v  Az első csatározások úgy 13 éves korban kezdődnek, aztán 18 tájékára totális háború dúlhat, minden fronton.

v  Később csökken a harci láz, de huszonéves korban is lehet otthon nagyon puskaporos a levegő...

Ø  Pedig mindez csupa olyan emberek között történik, akik őszintén szeretik egymást!

I. A mai helyzet különbözősége

n  Mindig voltak viták és generációs különbségek, de a maiak mégis másak.

v  Régebben a társadalom támogatta a család intézményét – mára legnagyobb ellensége lett.

Ø  A zenei fejlődésben könnyen lemérhető a változás. Lásd először Eddie Fisher, Oh, My papa című érzelgős dalát, 1953-ból:

Ó, papa, csodálatos voltál nekem,

Ó, papa, mindig jó voltál velem,

Senki oly kedves és szeretnivaló,

Olyan megértő nem lehet, olyan csupa-jó.

Elmúlt már az az idő, mikor térdére vett,

S hogy a könnyem is felszáradt, úgy nevetett.

Ó, papa, olyan vidám és imádnivaló,

Mindig jópofa, mindig bohóckodó,

Ó, papa, csodálatos voltál nekem,

Hiányzol nagyon, nem vagy már velem,

Ó, papa, ó, papa!

n  Innen látszik, hogy ha voltak is nézeteltérések, a család az család volt, és ezek voltak azok az érzések, amiket egy gyermek érzett az apja iránt.

v  De idézhetnénk József Attila Anyám, vagy Petőfi Egy estém otthon c. versét

n  Azóta a helyzet megváltozott: a filmek és dalok nagy része a nemzedéki lázadást tűzte zászlajára.

v  A rock ’n roll előbb humorosan, majd elfajultan, tömeg-kultúráltan a lázadást hirdette.

Ø  Abban az időben mindenki a fiatalok és öregek közötti „szakadékról” beszélt... A kamaszok és egyetemisták eldöntötték, hogy soha-de-soha nem fognak bízni a harmincon felüliekben! 

n  1968-ban az egyik sláger arról énekel, hogy megöli az apját. A szám végén puskalövés hallszik, melyet rettenetes hörgés és nyögés követ. (The Doors (Jim Morrison): The End, Viva Records.)

n  1984-ben már úgy énekelnek az apáról, mint undorító moslékról, nyápic kis senkiről, akit a klipben kilöknek egy emeleti ablakon. 

n  Egy évvel korábban az I Saw Your Mommy c. dalban az anya haláláról énekelnek:

Láttam az anyukád, és láttam halálát,

Figyeltem, hogy a vére hogy csordogált,

Összeragadtak az ujjai a levágott lábán,

Le is fotóztam, mert marha jó látvány.

Láttam az anyukád, és láttam a halálát,

Láttam, amiben feküdt, azt a nagy vértócsát,

Ennél szebbet assz’em, el se lehet gondolni,

Ahogy az anyukád épp előttem nyuvadt ki.

v  Sorolhatnám, mert van ennél még szörnyűbb is, ahol az anyát felgyújtják az ágyában, majd egy baseballütővel agyonverik, feldarabolják ici-pici miszlikbe... A lemezekből sok-százezer példányt adtak el.

Ø  Milyen rövid kellett ahhoz, hogy az érzelgős „Ó, papa” odajusson, hogy „Anya, ma éjjel meghalsz”. (Ice-T és Body Count: Momma’s Gotta Die Tonight, 1992.)

n  Amint említettem, mindennek a családellenes hangulat, az egész világon.

v  Amihez hozzájárul a drogfogyasztás, a szexre és erőszakra buzdító propaganda, a rock-sztár ideál.

Ø  A Music TV, amely az összes létező adók közül a legrombolóbb hatású zenét sugározza, 75 országban, 231 millió házban vehető...

n  Én nem gyűlöltem a szüleimet – de volt, amikor mégis úgy gondoltam, hogy üresben jár a szájuk. (James Dobson is beszél hasonlóról...)

v  Történt veled ilyesmi? Őrzöl ilyen sebeket? Okoztál te is fájdalmat?

Ø  Miért van ez? Hiszen a szüleitek őszintén szeretnek és bármit készek lennének megtenni!

II. A baj oka: a hatalmi harc

n  Ki ne szeretne főnök lenni? Már az egynapos csecsemő is irányítani akarja a körülötte élő felnőtteket, a maga módján!

v  Ez történik, ha a gyermek elszökik, ha nem hajlandó házi feladatot írni, ha a két házastárs veszekszik a pénzen... A központi üzenet: „Nem engedem, hogy mások irányítsák az életem, mert a saját dolgaimról a magam feje szerint akarok dönteni.”

v  Az irányítás megszerzését akarja mindegyik... 

Ø  Sok fiatal nem hajlandó megvárni, amíg az önállóságot fokozatosan, a felnőttá válás folyamatában, a tapasztalat és felelősségérzet fejlődősével együtt részletekben kapja meg... Mindent egyszerre, és most akar! Jogot akar mindahhoz, amit e felnőttek tesznek.

n  A szülők dilemmába kerülnek: folytatniuk kellene gyermekük nevelését, hiszen még kiskorú. De azt is tudják, hogy gyermekük fölötti hatalmuk korlátozott.

v  Még tizenévesek között is rendkívüli nagy eltérések lehetnek, a fejlődés terén. Van, aki 16 évesen már felnőtt, míg a másiknál teljességgel hiányzik az önkontroll...

n  Gyermeket nevelni olyan valami, mint papírsárkányt eregetni szélcsendben: apa és anya rohannak lefele a domboldalon, kezükben a zsinór, aminek a végén ott bukdácsol a jópofa kis sárkány, de nem akar felemelkedni. Aztán mégis felszáll... 4-5 méterre odább újra leesik. Egyre több veszély leselkedik rá: villanydrótok meg terebélyes fák... Ijesztő. Felemelkedik-e egyáltalán? Aztán hirtelen szél támad, és felrepíti a magasba. Száll, száll, egyre magasabbra, engedik a zsineget olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudják... egyre nehezebb tartani... már csak a végét tartják... két újjal, lábujjhegyen... aztán nem bírja tovább: a sárkány elszabadul! Apa és anya állnak és nézik, hogyan száll a napfényben egyre magasabbra, míg eltűnik szemük elől.

v  Gondolj bele, vajon mit éreznek ők az elengedés pillanatában!

n  Természetes, hogy amíg gyermek vagy: alárendelt viszony van: még nem tudod eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz.

n  Ez majd mellérendelt viszonnyá fejlődik: barátok lesztek.

n  Ezt követi a szerepcsere fordított viszonya: ahogy öregednek, már ők függnek tőled... Te magad válsz gyermekeid „fiává” vagy „leányává”.

III. Megoldások

n  Az „amish” módszer

v  Kicsi kortól kezdve szigorú szabályok szerint nevelnek, beosztva minden percet. 16 éves korig.

Ø  16 éves korban egyszerre „felszabadulnak”, és minden korlátozás véget ér: szabadon ihat, cigizhet, randizhat, házasodhat – bármit megtehet, olyasmit is, amitől a szülők haja az égnek áll!

Ø  De nagy részük nem úgy tesz! Bár elhagyhatnák a közösséget, legtöbbjük mégsem teszi.

v  Szerintem ez a „rumspringa”-elv minálunk nem vezetne jóra. Nem alkalmazható: a hirtelen keletkező hatalmi űr beláthatatlan károkkal járhat.

n  A fokozatos „felnőtté avatás”

v  A jogok átruházását kicsi korban meg kell kezdeni, és apró lépésekben haladni előre.

Ø  Ha a gyermek be tudja fűzni a cipőjét, akkor hagyni kell, hogy tegye, sőt, attól kezdve el is kell várni tőle! Ha nem téved el iskolába menet, át tud kelni az úton, akkor el lehet engedni egyedül. Évről-évre egyre több szabadságot, és azzal együtt felelősséget ruházni rá.

v  Persze, ehhez lenne egy pár hozzáfűzni valód, ahogyan a szüleid teszik, vagy nem teszik ezt.

v  Legyél türelmes hozzájuk: szülőnek lenni nagyon nehéz dolog, manapság. Még azok is összezavarják a dolgokat, akik nagyon akarják jól csinálni...

v  Készülj fel lélekben arra, hogy te sem leszel tökéletes szülő, bármennyire szeretnél... Mikor neked lesz gyermeked,, látni fogod, hogy ugyanazokért a hibákért fog neked szemrehányást tenni, amelyeket annak idején te felróttál a szüleidnek.

n  Tudnod kell, mikor jött el az ideje, hogy elköltözz hazulról.

v  Vannak huszonévesek, akik szüleik nyakán élnek, mert nem tudja, mihez kezdjen önmagával. Ez generálja a bajokat.

Ø  Így szüleid továbbra is „kisfiam/kislányom” kezelésben részesítenek... Nem tudnak rád úgy tekinteni, mint felnőttre.

Ø  Idegesíteni fogja őket, ahogyan élsz: ahogyan rendezed (vagy nem rendezed) a szobádat – tetanuszoltást kell kérni, mielőtt valaki belépne... Nem szeretik, hogy milyen zenét hallgatsz... Ők korán kelnek, te pedig versenyt alszol a mormotával... Apád autóját úgy vezeted, mintha kamikaze autóiskolában tanultál volna...

v  Egyik családban a hadiállapot azt eredményezte, hogy a szülők kifüggesztettek egy hirdetést a hűtőszekrényre: SRÁCOK! Elég már ŐSETEK állandó piszkálódásaiból? RAJTA! Költözzetek el, szerezzetek magatoknak állást, és fizessétek ki a saját számláitokat! MOST tegyétek, amikor még mindent tudtok!

Ø  De a fiúk nem értették meg a célzást... A TV-t nézték, és azon vitatkoztak, hogy ki vigye le a szemetet...

n  Ha túlzottan sokat ülsz a szüleid nyakán, olyan vagy, mint az a bébi, aki nem siet a megszületéssel... Miért is tenné? Minden oka megvan, hogy ott benn maradjon még egy kicsit... ott meleg és biztonság van, ráérős világ, ahol minden kívánsága teljesül: nem kell tanulni, dolgozni, szót fogadni...

v  De hát, Isten úgy rendelte, hogy 9 hónap után, tetszik, nem tetszik, meg kell születni! Muszáj! Mert másképp megrekedne a fejlődésben – kénytelen megszületni még akkor is, ha kicsit hideg ez a világ, és kapni is fog egy párat a fenekére... Mindenki jól jár, ha végre megszületik, főképp az édesanyja.

v  Egy nap el kell vágnod a köldökzsinórt, és a magad lábára kell állnod!

n  Ha elköltöztél és azután visszaköltöztél, tapasztalnod kel, hogy szüleid semmit sem változtak az évek során: továbbra is meg akarják mondani, hogy mit egyél, mit vegyél fel, kivel barátkozz... És ilyenkor robban a bomba!

v  Van, aki 18 évesen „szabad” lehet, mert elköltözik egy másik városba... Némelyek ilyenkor megvadulnak. Mások „rákapnak” a szabadságra és nem hajlandók feladni.

v  Adj időt a szüleidnek, hogy ők is „megtanulják”, hogy te felnőtt lettél... Ne akarj mindent egyszerre! Egyenrangú félként fognak kezelni, de ahhoz idő kell.

Isten titkainak sáfárai - 1Kor 4:1-5

Isten titkainak sáfárai

1Kor 4:1-5

Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.  ² A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.  ³ Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.  ⁴ Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.  ⁵ Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lesz a dicsérete.

n Jézus váltsághalála nemcsak bűnbocsánatot eredményezett, hanem azt is, hogy szolgálatába állított bennünket. Lehetségessé vált az üdvösség, de lehetségessé vált a neki való szolgálat is – ingyen kegyelemből.

n Aktív résztvevői vagyunk az evangélium ügyének, a hit szép harcának.

n Úgy kell tekintsük földi életünket, mint szolgálatot Krisztus háztartásában. Kiadta a munkát, de visszatér, és számon kéri szolgáit… (Lk 12. Mt 25:14-30)

n Figyeljük meg, hogy mit jelent a sáfárság, mi az, amit a sáfároktól megkövetelnek, és mi ennek a haszna.

I. A sáfárság jelentése

n A sáfárság egy régi, elfelejtett, divatját múlt kifejezés.

n A szóval együtt a sáfárság gyakorlata is kiment a divatból.

n Pedig jó lenne ráébredni, hogy mindnyájan sáfársággal vagyunk megbízva.

v  „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” – 1Pt 4:20.

v  „Ami pedig a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.” – 1Kor 4:2.

n A „sáfár” olyan szolgát jelent, akit az ura megbízott azzal, hogy őrködjék vagyona felett, kezelje azt. Nem a sáfár az úr, hanem csak háziszolga, aki urának javaival gazdálkodik.

n A sáfárság azt jelenti, hogy minden anyagi és szellemi vagyonom kizárólag az élő Isten tulajdona. Az övé az idő, a nemzet, a család, a pénzem, a házam, a testem, a lelkem, a szabadidőm, az ügyességem, minden képességem, az Ő tulajdona a gyermekem és az házastársam.

v  Olyan az életem, mint egy nagy háztartás. Egyéni, családi, és köznapi vagy hivatalos szobáiban egyetlen bútordarab sem az enyém, maga a lakás sem öröklakás, nem én vagyok a tulajdonos. Isten az úr. Én csak gondviselője vagyok az Ő tulajdonának.

n Ez épp az ellenkezője annak, ahogyan sokan élik az életüket. Nagy a kísértés az elbizakodásra és az úrhatnámságra. Pedig csak sáfárok vagyunk.

n Olyan dicsőséget és elismerést tekint magától érthetőnek, ami valóban nem őt illetné meg, hanem az Istent, akitől a megbízatást és képességeit kapta.

n Néha elhiszi az ember, hogy joga van a pénzével és idejével úgy gazdálkodni, ahogyan akar!

v  Az Istennel is hajlandó perbe szállni, ha elvesz tőlünk valakit vagy valamit, akit annyira magunkénak tartottunk, hogy úgy véltük, még Istennek sem lehet semmi köze hozzá.

n A sáfárság tudatának hiánya abban is meglátszik, hogy ha adunk is valamit az Istennek, időt, szolgálatot, pénzt, úgy véljük, hogy valami jótéteményt gyakoroltunk, áldozatot hoztunk.

n A sáfár tudja, hogy az Úrnak megvan a jogcíme arra, hogy bármit kérjen tőle. Minden, amivel rendelkezik, csak bizományban van nála. Istent illeti meg a gyümölcs és a tulajdonjog.

n A sáfárnak kötelessége elismerni, hogy minden, amije van, az Isten

II. A sáfárság követelménye

n „Ami pedig a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.”

n Ez tehát egy bizalmi állás. Nem szívesen bízzuk vagyonunkat másra, sem megőrzésre, sem a vele való gazdálkodásra. Esetleg akkor kelthet bizalmat, ha valakit többször kipróbáltunk, és megmutatkozott a hűsége.

n Ilyenek vagyunk mi emberek. De Isten előre megbízik mindenkiben. Minden emberre rábíz valamennyit örökkévaló drága értékei közül. Az egyiknek művészi tehetséget ad, a másiknak különleges értelmet, a harmadiknak sok szabadidőt, a negyediknek nagy örökséget. Ránk bízza ezeket, anélkül, hogy kiérdemeltük volna. Felfogadja a sáfárokat, és magukra hagyja, hogy sáfárkodjanak a rájuk bízottakkal.

v  Mivel a Gazdánk távol van, sokan úgy viselkednek, mintha nem is térne vissza. Pedig visszatér! Számon kéri még a szavaidat is, hát még a vagyonodat és a családodat!

n Vannak tékozló és hűtlen sáfárok, akik nem érdemlik meg a Gazda bizalmát. Amit a Gazda megkövetel a sáfároktól az, hogy hűek legyenek.

n Ki a hűtlen sáfár? Mit jelent hűnek lenni házastársadhoz, gyülekezetedhez, népedhez?

n Nem az a hű, aki nem követ el hibát, hiszen csak az nem követ el hibát, aki semmit sem tesz.

v  Az a hűtlen sáfár, aki semmit sem tesz.

v  Az is hűtlen, aki tékozol.

v  Az is hűtlen, aki túlfeszíti magát és összeroppan.

n Nem egyenlőképpen részesültünk a javakból: ki kevesebbet, ki többet kapott. Mindenkinek arról kell számot adnia, amit kapott. Isten nem kéri azt, amid nincs

n Légy hű sáfár ott, ahová állított az Isten, sáfárkodj teljes erődből azzal, amit kaptál, tedd azt, amit tudsz, de azt teljes szívvel és teljes lélekkel!

III. A sáfárság haszna

n A sáfárságból mindig haszna van a másik embernek is: „úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak”.

n Nem elvárásaink kell legyenek másoktól, hanem készség a szolgálatra egymás felé.

v  Vannak terméketlen jólelkek, semmi rosszat sem lehetne rájuk mondani, csak az a baj, hogy jót sem. Elásták a rájuk bízott talentumot. Az egy talentumos ember nem lopott, hanem tétlenkedett. Nem tett semmit!

n A sáfárság nemcsak őrizetet jelent, hanem a javak kezelését, forgatását és hasznosítását.

n Nem úgy kell sáfárkodnod, hogy csak te magad látod hasznát, más senki. Teher, vagy áldás vagy a gyülekezet számára?

n Hánynak segítettél felszárítani a könnyeit, csillapítani az éhségét? Hányat vezettél oda Krisztushoz?

n Sáfárkodj úgy az időddel, hogy maradjon szerda esténként egy óra a lelked számára is!

n Megjön majd a sáfárok Ura és számot vet velük. Lesz ítélet!

n Az Úr nem a talentumokat jutalmazza, hanem a hűséget. Jól van, jó és hű szolgám! Többre bízlak ezután: Józsué… Dávid…

A Szentlélek temploma - 1Kor 3:16-17. 6:19-20

A Szentlélek temploma

1Kor 3:16-17. 6:19-20

n A Szentlélek temploma az, ahol Isten jelen van:

v  Ott kijelentés van, ott áldozat van, ott áldás van. Ott Isten jelenléte megszenteli a helyet és a személyt.

I. A templom tulajdonjoga Istené (A Templom tulajdonosa)

n Mindenekelőtt az Övé, a teremtés jogán: ő teremtette.

n Másodszor az Övé, a megváltás jogán: Ő váltotta meg (6:20).

v  „Úgy számoljatok magatokkal, mint akik meghaltatok a bűnnek és éltek Istennek” - Róm 6:11.

v  Mint Istennek szolgái: Pál és Silás – Lásd: Róm 1:1, Tit 1:1, Fil 1:1, Flm 1:1, Illés: 1Kir 18:36.

n Az erőd, tehetséged, időd, házad, pénzed, kapcsolataid, családod… minden az Úré!

v  Lásd: „Szüret az ananászligetben” – (Homiletika, 59-67 old.)

II. A templom dísze a szentség (A Templom szentsége)

n Mivel Isten csakis szent helyen van jelen, ezért szent életre van szükség

v  Ő nem lakik együtt a bűnnel!

v  Nem „köztünk” van (pusztai vándorlás), még csak nem is „velünk” (karácsony), hanem „bennünk”!

n A szentséget tehát az ő jelenléte követeli meg.

v  „E hely nem egyéb, hanem Istennek háza”… 1Móz 28:16-17. Ne legyen „egyéb” hanem templom! (Egyéb lehet: szónokterem, kultúrház, divatház, stb…)

n A Szent Sátor Isten számára el volt különítve.

v  Míg a többi sátorban azt tehettek, amit akartak, a Szent Sátorba nem akkor mentek be, amikor akartak! Az „szent” (= félretett) sátor volt.

v  Ott más edények voltak, más személyzet – minden szent volt = félretett és tiszta. „Lesztek nékem papok birodalma és szent nép!” – 2Móz 19:6

n „Hiszünk egy egyetemes anyaszentegyházban, amely a szentek egyessége/közössége”

v  „Legyen szent és feddhetetlen” – Ef 5:26-27.

v  Fil 2:15-16. Isten lelke a „szentség Lelke” – Róm 1:4.

III. A templom Isten dicsőségének hordozója (A Templom dicsősége)

n A templom Istent kell magasztalja. Ott minden Isten dicsőségére van.

v  Lásd: Ézsaiás 6. Lásd: Salamon temploma – 1Kir 8:10-11.

v  Mit jelent a dicsőség? Elismerést, csodálatot, hódolatot, szeretetet, alárendeltséget, engedelmességet, magasztalást, dicsőítést…

n A templomot betölti az Isten dicsősége, és a templom ezt a dicsőséget tükrözi.

v  Ez volt Dávid vágya, imádságai (zsoltárai) végén: Zsolt 72:19.

v  Erre van szükség, mert „mindenki szűkölködik Isten dicsősége nélkül” – Róm 3:23.

n De Jézus Krisztus Isten dicsőségének visszatükröződése – Zsid 1:3.

v  A Szentlélek a dicsőség Lelke – 1Pt 4:14.

v  Nem mi vagyunk dicsőségesek, hanem csak a dicsőség hordozói. „Szenteltessék meg” – mint ahogyan a tükörrel oda hordozhatjuk a nap fényét, ahová akarjuk. Nem a tükör a fény forrása: az csak visszatükrözi.

v  Jézus az ő diadalszekerében hordoz minket. Mert „Krisztus jó illatja vagyunk” – 2Kor 2:14-15.

IV. A templomban szolgálatok vannak (A Templom rendeltetése)

n Mindenkor rendelkezésére kell álljunk Istennek, ha testünk a Szentlélek temploma. Készen kell lenni a szolgálatra.

v  Nem öncélú az életünk: Istennek szolgálunk.

v  Isten szabja meg szolgálatunk mibenlétét és helyét.

v  A szolgálat áldozatba kerül.

n „Légy kész a munkára, kérlek, ne várj másra!”

Építésünk kiértékelése - 1Kor 3:9-15

Építésünk kiértékelése

1Kor 3:9-15

(Lásd még esetleg EZT a bejegyzést és videót.)

n  2Kor 3-ban ez a harmadik szemléltetése a gyülekezetnek: a gyülekezet olyan, mint egy épület. Isten épülete: ő építi, az ő embereivel, az ő terve szerint.

n Ez viszont alkalmazható az egyénre is. Itt a gyülekezet a templom, a 6. részben a testünk a Szentlélek temploma.

v Az első mondat az előbbi versekhez kapcsolódik – a második mondat a következő igékhez kapcsolódik.

I. Mire építünk? – az alap

n  Jézus Krisztus az alap egyedül (2:1-2)

v  Lásd: Ézs 28:16 – „Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!”

Ø próbakő

Ø drágakő

Ø szegletkő

v  ApCsel 4:11-12 – „Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé. Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

Ø A keresztyénség kizárólagos jellegű.

v  Ef 2:20-22 – „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

v  1Pt 2:5-6 – „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Íme, szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.”

v  Az alapkő tehát nem Pál, Péter, vagy Apollós, nem más híres prédikátorok, különleges módszerek vagy hitelvek. A fundamentum: Jézus.

v  Nem lehet „felfedezni egy nagy igazságot”, mert nincs olyan igazság a Bibliában, amit ezután fedeznének fel. Minden, ami új, az tévtanítás! (* disszertációk)

n  Üzenetünk: a keresztről való beszéd: 1:14. 2:1-4.

II. Mit építünk? – az épület

n  Építenek a gyülekezet szolgái, és építenek a tagok is. Mindannyian építünk.

v  Építést jelent a lelkigondozás: intés, buzdítás, feddés, erősítés.

v  Építést jelent a szószéki szolgálat: igehirdetés, teológiai tanítás.

v  Építést jelent a szeretetmunka.

v  Építést jelent a hívő élet: az igehallgatás, az éneklés, az imádkozás, az adakozás, a felvigyázás, a látogatás, stb.

n  aranyat, ezüstöt, drágakövet

n  fát, szénát (füvet), szalmát (pozdorját)

v  Kérdés, hogy a tanítás, a prédikáció, a munka: jó vagy rossz építés? Esetleg keverve van?

Ø  Az igazságot veszélyezteti a fél-igazság és a hamisság.

Ø  Az egyenes utat veszélyezteti a görbe.

Ø  A tanítást veszélyezteti a tévedés.

n  Rombolni is lehet: beszéddel, viselkedéssel, világi kapcsolatokkal

III. Miért építünk? – az építés próbája

n  Úgy tűnik, hogy nem az üdvösségünkről van szó, hanem a megjutalmazásról. Akinek munkája megég, az is megmenekül „mintegy tűzön keresztül”, de nem veheti át munkájának jutalmát. Kárt vall.

n  Építésünket a tűz próbálja meg: az ítéletnap tűzben jelenik meg

v  Az ítélet tűzben jön el, nem vízben. (Nem lesz több özönvíz.)

Ø  Ez nem a purgatóriumról szóló tanítás.

v  „Ő maga megmenekül, de úgy, mint tűzön keresztül” Mit jelent ez?

Ø  = „hajszálon múlott”

Ø  = „alig menekült meg” – vagyis, nagy része elégett (IV. fokú égési sebekkel…)