Óvakodjunk a lelki lázadástól! - Ézs 1:1-5

Óvakodjunk a lelki lázadástól!

Ézs 1:1-5

n  Az ember lázadása, Édentől kezdve: Ádám, Kain, Lámek/Énók idején, Nóé idején, Bábel…

v Ábrahám: Isten üdvtervének kedete. A megváltás/reménység kezdete.

v Izráel: Isten terve Izráellel – 2Móz 19.

v Ézsaiás (Júdában) és Mikeás (Izráelben) kortársak voltak.

v Négy király idején, de főleg kettő: Akház (a legrosszabb) és Ezékiás (a legjobb).

v Az asszír fenyegetés.

I. A lázadás (bűnösség) megnyilvánulása

n   „Elpártolt fiak” = fellázadtak

v „2 Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártoltak tőlem.”

n  „az ökör ismeri… Izráel nem ismeri…”

v „3 Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!”

n  „elhagyták”, „megutálták”, „elfordultak”

v „4 Ó, gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! Elhagyták az Urat, megutálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle”

n  A bűnt növelő (sokasító) fenyíték

v „5 Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.”

II. Az ítélet hirdetése

n  A lázadás miatt, a hamis istentisztelet miatt.

v Pieter Powell Rubens a legnagyobb grafikus: 600 képet festett, de van belőle 2700…

v A nagy hamisító: Bír 2:13 – Baál, Astarót, 1Tim 4:1-3 – viszket a fülük… ApőCsel 20:29-30. 2Pt 2:1-3.

n  Nyilvánvalóvá kell tenni a hamisat, be kell mutatni az igazit.

v  Hamis pénzek… Féligazságok…

n  Lehet úgy adakozni, mint Ananiás és Safira.

n  Lehet úgy prófétálni, mint Bálám.

n  Lehet úgy áldozni, mint Kain.

n  Lehet úgy szolgálni,m mint Géházi.

n  Lehet úgy tanítavány lenni, mint Júdás.

n  Lehet úgy imádkozni, mint a farizeusok.

n  Lehet benn lenni a vacsorán, de menyegzői ruha nélkül.

v Ézsaiás az ítélethirdetés eszköze. Ézs 6.

III. Reménység az ítéletben

n  Ézs 1:18.

n  Ézs 53. 

Egyetértésben a Szentlélekkel - ApCsel 15:22-29

Egyetértésben a Szentlélekkel

ApCsel 15:22-29 

Apollós, egy tanult prédikátor - ApCsel 18:24-28

Apollós, egy tanult prédikátor

ApCsel 18:1-4. 24-28

n  Ez a prédikáció azt a célt szolgálja, hogy jobban odaszánjuk magunkat a bizonyságtevésre és az igehirdetés szolgálatára.

n  Amiről olvastunk, az főként Efézusban történik. Pál apostol Korinthusban szolgált egy fél évet, mert az Úr arra bíztatta, hogy szóljon, és ne hallgasson. Istennek sok népe van abban a városban!

v Eközben Aqvila és Priszcilla már Efézusba érkezett, ahol Apollósra találtak. Ott nemcsak Apollós, hanem Keresztelő János további 12 tanítványa volt, akik csak a János keresztségét ismerték, és Jézusról nem tudtak semmit. (ApCsel 19:1-12.)

n  Efézusból zendült ki az Úr Igéje Kis-Ázsia többi részébe (Szmirna, Pergamum, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia, Laodicea, Kolossé és Hierapolis).

n  Isten használni akar tanult embereket. Azt akarja, hogy fejlődjünk és növekedjünk az ismeretben.

v Bizonyára Ő képes tudatlanokat is használni. Akár Bálám szamarát is fel tudja használni, ha akarja! A kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak! De Ő azt akarja, hogy alkalmasak legyünk az ige hirdetésére! „Ha kos-szarv lehetek Isten kezében, az jó. De sokkal jobb, ha egy ezüst trombita lehetnék!” (Spurgeon) „Ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” 1Kor 14:8

n  Vannak dolgok, amiket meg kell tanulni, egyebeket nem lehet megtanulni, az adatik! Alapképzés, azután továbbképzés szükséges, hogy azután a kirendelés megtörténjék a gyülekezet részéről.

I. Apollós alapkézése

n  ismeretbeli (intellektuális) jellemvonások (ami a fejében volt)

v „Alexandriai származású” – Ahol az allegorikus értelmezés felvirágzott... A legnagyobb könyvtár városában. Egy értelmiségi központban. Luther úgy vélte, hogy a Zsidókhoz írt levelet Apollós írta... Ékesszólás! Pál gondolatai, de más nyelvezet („Én plántáltam, Apollós öntözött” – összhangban.) Pálnak nem volt ideje csiszolni a fogalmazást.

v Alexándriai… ékesenszóló… A születésed helye gyakran meghatározza, hogy milyen ember leszel. A gyülekezeted fontos! Hol tértél meg? Ki prédikált? Ki tanított?

v „Ékesenszóló” – Ezt nem lehet megtanulni. Ez adatik. Alexándriában tanítottak retorikát, de itt többről van szól. Megfelelő szavak a megfelelő helyen!

v „Az írásokban tudós” – aki ismerte a Bibliát. Ez nem vele született adottság volt, hanem megtanulta! Ismerte az Írásokat.

v „Megtaníttatott az Úr útjára” – az alapismereteket elsajátította. Ismerete volt.  

n  lelki jellemvonások (ami a szívében volt)

v „Lélekben buzgó lévén” – Nem lagymatag, közömbös. Ha választanod kellene, egy lusta tudós és egy buzgó de kevés ismerettel levő között, kit választanál? A buzgót!

v Azt mondják, ez a különbség egy fehér és egy néger prédikátor között: a feketékben buzgóság van. Nem: „Most exegetálni fogjuk a 2. rész 3. versét...”

v „Szorgalmasan tanította az Úrra tartozó dolgokat” – Vagy a Jézusra tartozó dolgokat. Amit ismert, azt használta, cselekedte. Nem tartotta a fiókban a diplomáját. Keményen dolgozott. Nem volt lusta! Szorgalmas volt.

v „Nagy bátorsággal szólt a zsinagógában” – Azért kellett a bátorság, mert ellenkezésre talált. Efézusban szükség volt a bátorságra! Pál is így szólt: „Az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.” 2Tim 4:17.

v „Csak a János keresztségét ismerte” – ebben volt szüksége a továbbtanulásra. Még egy ékesenszóló tanult embernek is szüksége van továbbképzésre.

II. Apollós továbbképzése

n  „Priszcilla és Aqvila meghallgatták” – információt szereztek róla és tőle. Tájékozódtak felőle, hogy ne az előítéletek vagy mások véleménye döntsön.

v Ez az első dolog, amire szükség van. Ehhez türelem kell! Meghallgatni! Ne szólj közbe! Hallgasd meg! Senki sem képes tovább vezetni, mint ameddig maga eljutott. Jaj, ez nehéz! A pásztor „elöljáró”, aki vezeti a nyájat! De mindannyian azok vagyunk bizonyos fokig, a családban, a munkahelyen: példát adunk ismeretben, imádságban, megbocsátásban... Elöl kell járnod!  

n  „Maguk mellé vették” – privát módon kezelték, nem a nyilvánosság előtt. Otthon.

v Levizsgáztatták, lássák mi az, amit tud, és mi az, amit nem. Ha meg kell dorgálnod egy igehirdetőt, jobban teszed, ha négyszemközt, és nem nyilvánosan!

v Nagy bölcsességre van szükség, hogy különbséget tehess a privát és a nyilvános dolgok között! „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.” (Mt 18:15.)

n  „Nyilvábban kifejtették előtte” – = alaposabban, részletesebben, pontosabban. Felvilágosították, továbbvezették, továbbtanították, mivel ismerete hiányos volt.

v Még volt mit tanulnia! Neki is volt: tovább. Korábbi ismereteire építve az újakat. Lásd: „Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, a miképpen arra tanítattatok, bővölködvén abban hálaadással.” (Kol 2:7)

III. Apollós kirendelése

n  „Akhájába akart átmenni” – a testvérek pedig buzdították. Erre szükség van!  

v Mindkettő kell. Az Apollósé volt a kezdeményezés. de a gyülekezet támogatását is élvezte! „Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot (munkát) kíván.” (1Tim 3:1) Senkit sem lehet kiküldeni, ha nem akar menni... Habár Istennek vannak eszközei az olyanok számára is – mint Jónás. De jobb, ha megvan a kezdeményezés! A szolgálatra vágyni kell! Van, aki lebeszél, van, aki buzdít. Buzdított-e már téged a szentlélek, hogy valamit tégy?

n  „Ajánlólevelet írtak” – bizonyára nem fogadtak bárkit...

v A gyülekezet feladata, hogy buzdítson, és ajánljon, ha van kit. A gyülekezet ajánlása igazolta az ő vágyát.

v Megbízták, felhatalmazták, mint annak idején Pált és Barnabást az antiókiai gyülekezet. Kellenek a kiküldő gyülekezetek! De csak azokat lehet kiküldeni, aki akarnak menni.

v A korinthusi gyülekezet szót fogadott az efézusi gyülekezetnek, mivel testvérgyülekezetek voltak. Egyféleképpen hittek és gondolkoztak. Apollós pedig a gyülekezet szolgája (is) volt.

v Nem mondták: ne menj! Szükségünk van rád! A misszió nem gyengíti a gyülekezetet, hanem erősíti. Egy beteg gyülekezet számára a legjobb gyógyszer a missziós diéta.  

n  „Sokat használt a hívőknek” – Van, aki használ, van, aki se nem használ, se nem árt, és van, aki árt. Aki nem használ, legalább ne ártson! Kártevőkre nincs szükség.

v De a haszontalanra is ítélet vár!

v A tekintély a szolgálatban nyilvánul meg. A aratnivaló sok!  

n  „Hatalmasan meggyőzi a zsidókat” – nyilvánosan.  

v Sikeres volt. Tőled azt várják el, hogy hűséges légy. A siker Isten kezében van. Ha munkád sikeres, nem dicsekedhetsz vele, mert az az Úr műve. Ha munkád nem sikeres, az nem ok az elkeseredésre.

v Mi csak prédikáljunk, ékesszólással, lélekben buzgó lévén, kezdeményezve, végezve az evangélista munkáját. Isten meg fogja áldani azt!

Krisztus, mint Király - 4Móz 24:15-17

Krisztus, mint Király

4Móz 24:15-17

Lázadás az Úr szolgája ellen - 4Móz 16:1-40

Lázadás az Úr szolgája ellen

4Móz 16:1-40

n  A történelem tele van olyanokkal, akik fellázadtak az Úr ellen és az Ő szolgái ellen.

v Kóré, Mózes és Áron unokatestvére (2Móz 6:18. 20-21). Amrám és Jichár (Kéhát fiai) testvérek voltak.

v Lázadásuk miatt közel 15.000-en haltak meg – 4Móz 16:49.

n  Sajnos, ma is történnek hasonló lázadások – és nemcsak a Kóré csapata szenvedi meg, hanem az úr gyülekezete is.

I. Kóré lázadásának oka

n  Elégedetlenség. Mi volt a vád? „Sokat tulajdoníttok magatoknak…”

v 28. v. – „Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam”

v Nem voltak megelégedve Isten útjaival. Pedig szép szolgálatuk volt: 4Móz 4:4-20.

n  Irigységből cselekedtek:  Zsolt 106:16 – „És irigységre indultak Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.”

v A lázadás először is Isten ellen történt. 16:30 –  „gyalázták ezek az emberek az Urat” és 26:9 – „Eliáb fiai pedig, Nemuél, Dáthán és Abirám. Ez a Dáthán és Abirám a gyülekezet elöljárói valának, akik feltámadtak vala Mózes ellen és Áron ellen, a Kóré seregében, mikor feltámadának ők az Úr ellen.”

v Más szóval, Isten felállított egy rendet, amely azt is magába foglalta, hogy Mózesnek nagyobb tekintélyt adott, mint nekik.

v Egész Izráel tudta, hogy Mózest Isten választotta ki – 12:6-8. Áront is Isten választotta ki a papságra – 4Móz 3:10. A Lévitákat is Isten választotta a papságra – 4Móz 3:5-9.

n A vezetőket Isten választja és hívja el.

v Ezért van parancsolva, hogy „Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.” – 1Tim 5:19.  –

v „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.” – ApCsel 20:28.

v „És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is.” - Zsid 5:4.

n  Aki tehát Isten választottjai ellen lázadnak, azok Isten ellen lázadnak!

v Tit 1:10-11 – „Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók, akiknek be kell dugni a szájukat; akik egész házakat feldúlnak, tanítván rút nyereség okáért, amiket nem kellene.”

v „támadtak Mózes ellen” = „Ellene szóltak Mózesnek és Áronnak”

n  Önzés

II. A lázadás hatása

n  Növekszik: 250 vezető (2. 35. v.) Az egész gyülekezet – 16:41. 1Kor 5:6. 2Tim 2:16-17.

v A test cselekedeteihez tartozik: Gal 5:19-21 – „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

v 1Kor 3:3 – „Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?”

v 1Kor 1:10 – „Kérlek azonban titeket Atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”

n  Szakadást okoz az Úr népe között. Megrontja az egységet.

v Fil 2:3-4 – „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.”

v Ne vállalj közösséget az ilyenekkel: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.”

n  Isten megvédi szolgáját. Kijelenti, hogy ki az, aki magához fogad.

n  Vannak, akik lázadnak a Biblia tekintélye ellen.

n  Vannak, akik lázadnak Isten szolgái ellen, akik az Igét képviselik.

n  Vannak, akik lázadnak Isten útjai ellen.

v A lázadót meg kell feddeni.

v A lázadót azután kerülni kell: Tit 3:9-11 – „A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.”

v Róm 16:17 – „Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.”

n  Legyen szentség a viselkedésünkben, szavainkban, öltözetünkben, imádatunkban…

III. A lázadás megbüntetése

n  Mivel Isten szolgájáról van szó, ezért a lázadó magával Istennel kerül szembe, mert ellene (is) lázad.

v  Lásd: Saulus a damaszkuszi úton: „mit kergetsz engem…” – ApCsel 9:4.

v Zak 2:8 – „Aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.”

n  A lázadást maga az Úr büntette meg és szüntette meg.