Bízzunk Istenben a próbatételek során! - Ézs 37:1-20

Bízzunk Istenben a próbatételek során!

Ézs 37:1-20. (Zsolt 68:20)

n  Az Ézsaiás könyvének eddigi része lényegében csak ezekért az eseményekért íródott. Ez a könyvnek a központi üzenete.

v Ézs 36 – az asszír támadás: történelmi kontextus (1-3), Rabsaké fenyegetése (4-20), Ezékiás embereinek hallgatása (21-22).

v Ézs 37 – Isten megoldása az Ezékiás krízisére: Ezékiás üzenete Ézsaiáshoz (1-7), Asszíria királyának fenyegető üzenete (8-13), Ezékiás imádsága (14-20), Isten választa Ézsaiás által (21-35), Isten ígéreteinek beteljesedése (36-38).

v Ézs 38 – Ezékiás betegsége és meggyógyulása

v Ézs 39 – Ézsaiás végső próféciája, válaszul Ezékiás büszkeségére.

n Az asszír fenyegetés a nép közömbössége és képmutatása miatt történt. Ézs 29:10 – „¹³ És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lett: ¹⁴ Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.”

I. Ezékiás megalázkodására Isten szabadulást ígér – 1-7. v.

n  Ezékiás üzenete Ézsaiáshoz (1-7).

n  Ézs 28-35 részei az előkészületek befejezéséről szólnak, a katonai ütközetre, Júda és Asszíria között.

v Kr.e. 701-ben Szennakherib kezd uralkodni apja, Szárgón II. helyett, és Babilon ellen indul, hogy véget vessen a dél-keleti lázadásnak. Miután ott leverte a lázadókat, Kánaán ellen indult, hogy az Egyiptommal szövetkezett asszír-ellenes koalíciót leverje.

v Főníciában Tírusig nyomul előre, majd Filisztea városait foglalja el, Askelont és Ekront, miután Júdában kezd pusztítani mindent, ami útjába kerül. Az asszír feljegyzések szerint 46 erődített várost foglalt el, és 200.150 foglyot vitt magával (Szennakherib prizmáján).

n  A bibliai feljegyzés arra enged következtetni, hogy a 46 város között lehetett Lákis is (36:2. 37:8), Jeruzsálemtől 40 km-re, amely annak a völgynek a bejáratát őrizte, amelyen a Sion hegyéhez lehetett jutni. Lákis eleste szabad utat nyitott Jeruzsálem felé.

v Ebben a helyzetben kapitulál Ezékiás, óriási hadisracot fizetve: 300 tálentum ezüstöt (14 tonna), és 30 tálentum aranyat (1400 kg). Ennek kifizetésére kellett kiürítenie a templomot, lefejtve az oszlopok és falak arany burkolatát (2Kir 18:14-16). Mindennek ellenére, Asszíria királya mégis körbeveszi Jeruzsálemet, hogy Ezékiást megleckéztesse.

v Épp úgy történt, ahogyan ez Ézsaiás megjövendölte: Ézs 33:7-8 – „Íme, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. ⁸ Puszták az ösvények, megszűnt az úton járó; (Asszíria) megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!”

n  Asszíria szemében Ezékiás az ellenséges koalícióhoz tartozott (2Kir 18:6-7). Róla a Királyok könyve így vélekedik: „Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között, sem azok között, a kik ő előtte voltak.” (2Kir 18:5).

v De ez nem jelenti azt, hogy Ezékiás mindent jól csinált!

v Például, Isten elítéli az ellene lázadó népet (4Móz 14:28-29), megesküszik, hogy egy sem látja meg azt a jó földet, ám Bálámnak által kijelenti: „Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben.” (4Móz 23:21). Egyik kijelentés nem zárja ki a másikat. Ez érvényes Ezékiásra is.

n  Mit tett Ezékiás rosszul? Azt, hogy szövetkezett Asszíria ellen a többi hatalmakkal. „Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jönnek ki: viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevének púpján kincsüket a népnek, amely pedig nem használ. Hitvány és üres Egyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül.” (Ézs 30:6-7)

v  A titokban tett szövetség nem fog használni: „Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, akik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak! ² Akik Egyiptomba szállnak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Fáraónak oltalmába, és Egyiptom árnyékába rejtőzködjenek. ³ És lesz néktek a Fáraó oltalma szégyenetekre, és az elrejtőzködés Egyiptom árnyékában gyalázatotokra.” (Ézs 30:1-2)

v Jeruzsálemben egy büszke lázadó lelkület uralkodott az Úr ellen.: „⁸ Most menj, írd ezt táblára náluk, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre. ⁹ Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; ¹⁰ Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! ¹¹ Hagyjátok el ez utat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!” (Ézs 30:8-11) és

v „¹⁵ Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségetek lett volna; de ti nem akartátok; ¹⁶ Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek. ¹⁷ Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.” (Ézs 30:15-17)

n  Ezékiás felelős volt azért, ami Jeruzsálemben történt. Ahogyan Sebna felelősségre van vonva (Ézs 22:15-25), és leváltották hivatalából (Ézs 37:3), éppúgy Ezékiás is felelős mindezért, ami Jeruzsálem-ben történt. Ahogyan véghez vitte a reformot 715-ben, ugyanúgy közbeléphetett volna 701-ben is.

v  Az asszír hadvezért azzal vádolja Ezékiást, hogy Egyiptommal szövetkezett Asszíria ellen (Ézs 36:6. 9 – ⁶ „Íme, te e megtört nádszálban bízol, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Fáraó, Egyiptomnak királya, minden benne bízóknak.” és „⁶ De hisz Egyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.”) Ezt igazolja az Ézs 31:1 – „Jaj nékik, akik Egyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik.”

II. Ezékiás alázatának megpróbálása Asszíria fenyegetése által – 8-13. v.

n  Ezékiás a 37:4-ben nem a saját igazságára és hűségére hivatkozik, hanem az Úr nevére.

n  2Krón 32:24-33 Ezékiás felelősségét támasztják alá: „²⁴ Az időben Ezékiás halálos betegségbe esett; de könyörgött az Úrhoz, aki szólott hozzá és csudajelt adott néki. ²⁵ De nem cselekedett Ezékiás az őhozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodott, azért Istennek haragja lett rajta, Júdán és Jeruzsálemen. ²⁶ Azonban megalázta magát Ezékiás az ő felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szállott többé reájuk az Úrnak haragja Ezékiás életében. ²⁷ És igen nagy gazdagsága és dicsősége volt Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat és ezüst, arany, drágakövek és drága fűszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára; ²⁸ És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat. ²⁹ Városokat is épített magának, és szerzett igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki. ³⁰ És Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon vizeinek felső forrását, és Dávid városának napnyugat felől való részén vezette lefelé. És minden dolgában igen szerencsés volt Ezékiás; ³¹ De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozott, akik ő hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lett; elhagyta őt az Isten, hogy megkisértené őt és meglátná, mi volna az ő szívében. ³² Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei, íme, meg vannak írva az Ézsaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, és a Júda és Izráel királyainak könyvében. ³³ Meghala pedig Ezékiás az ő atyáival, és eltemették őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ő halálának idején. És uralkodott Manasse, az ő fia helyette.”

n  Nem tudjuk pontosan, mikor lett Ezékiás beteg. Ám ha kiszámoljuk, hogy még tizenöt évet kapott az Úrtól, és halála évétől, 686-tól visszaszámolunk 15 évet, akkor az épp 701-re esik, arra a évre, amikor az asszír sereg feljött ellene.

v  Merodák Baladán közvetlenül Ezékiás meggyógyulása után jöhetett fel Jeruzsálembe, amikor Ezékiás önmagának tulajdonította azt a dicsőséget, ami az Úrnak járt volna!

n  A büszke Asszíria és az Úr között zajlik a konfrontáció, mivel Asszíria az Urat gyalázta: Ézs 37:6 – „Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az asszíriai király szolgái.” és Ézs 37:35 – „És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért.”

n  Asszíria is Isten eszköze: „⁵ Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálca az ő kezében az én búsulásom! ⁶ Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendeltem, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utcák sarát. ⁷ De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.” (Ézs 10:5-7)

v Asszíria kevélységét Isten megbünteti: „²⁸ Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat. ²⁹ Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jöttél! ³⁰ S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét. ³¹ Júda házának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. ³² Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!” (Ézs 37:28-32)

III. Ezékiás alázatának megnyilvánulása imádságában – 14-20. v.

Befejezés:

n  Isten válasza Ézsaiás által (21-29) – Isten felfedi Szennakherib ravaszságát és a reá váró büntetést.

n  Isten önmagáért megszabadítja Jeruzsálemet (30-35), amelynek garanciája, hogy harmadévig vetnek és aratnak.

n  Isten ígéreteinek beteljesedése (36-38), az Úr véghez viszi ígéretét, megtizedelve az asszíriai sereget. 

Álljunk készen a szolgálatra! - Ézs 6:1-13

Álljunk készen a szolgálatra!

Ézs 6:1-13

n Az Úr szentségre hív bennünket. „Szentek legyetek, mert és az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” 3Móz 19:2.

n Ez a parancs Istentől ered. Tekintélye van. (1Thessz 4:3; Zsid 12:14).

n Minden hívőnek szól.

n Sürgős. Most kell engedelmeskedni neki. A holnap nem a miénk (Zsid 3:7-9). „Mert az Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fil 2:13).

n Ézsaiást is szentségre hívta el. Aztán elhívta a szolgálatra is. Szolgálni csak szent élettel lehet.

I. Isten kijelentette, bemutatta Ézsaiásnak az Ő szentségét – 1-4. v.

n Uzziás király halálának évében kapta az elhívást, Jeruzsálemben.

n Fiatalon ismerhette a királyt. Rokona volt. Uzziás 52 évet uralkodott, Isten iránti hűségben. Isten nagyon megáldotta. A polgárok is jólétnek örvendhettek.

n De a nép továbbra is bűnben élt, távol az Istentől. Később Uzziás is felfuvalkodott, és Isten leprával büntette meg (2Krón 26).

n Az asszír terjeszkedés még nem jelentett problémát. A jólét miatt az erkölcsi romlást sem tekintették olyan súlyosnak.

n Uzziás meghalt Kr.e. 740-ben. Ézsaiás szívében is ott volt a fájdalom, és az aggodalom: Ki fog ezután a törésre állni? Nemzei krízisben ki lehet segítség? Ilyenkor szokták az emberek keresni az Istent. Ézsaiás is kereste az Istent úgy, ahogyan még soha. Megértette, hogy az emberi segítség itt nem elég.

n Bizonyára Isten engedi meg az ilyen időket, hogy leszoktasson a megszokásról. Ne legyen az ima és az istentisztelet rutinszerű. Hajlamosak vagyunk a felületességre. Nos, a próbában már nem vagyunk felükletesek. Olyankor nagyon komolyan tudunk imádkozni.

n Ézsaiás a Templomba ment, ahol egy látomása volt (Zsid 9:24). Isten válaszolt az imádságára.

n „¹…látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; ² Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; ³ És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével! ⁴ És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.”

n A szeráfok csak itt vannak említve a Bibliában. Ők vezetik a mennyei istentiszteletet. Nevük a megemésztéssel, a tűzben való megtisztítással kapcsolatos.

n Ézsaiás látta az Urat és az Ő szentségét. Szent az Ő neve – 3Móz 20:3. 22:32.

n Isten szent, mert senki sem olyan, mint az Isten (2Móz 15:11), és szent, mert tiszta. Tökéletesen jó. Őt nem érintette e világ gonoszsága.

n A dicsőség az Isten szentségének külső megnyilvánulása.

n Az ÚSz szerint Ézsaiás magát az Úr Jézust látta (Jn 12:37-41. 1:14-18). Jel 1:9-20.

n Szükség volt erre a látomásra! Nekünk is szülségünk van arra, hogy olyannak lássuk az Istent, amilyen.

II. Isten bemutatta Ézsaiásnak szentségének megtisztító erejét – 5-7. v.

n Ézsaiás amikor meglátta Isten szentségét, abban a pillanatban meglátta a saját bűnösségét is.

n A tisztátalan ajak a tisztátalan szívnek az eredménye.

n „Tiszta szívet teremts bennem ó, Isten!” – Zsolt 51:10.

n „Csalárdabb a szív mindennél…” (Jer 17:9)

n A szívből származnak…” (Mt 15:18-19)

n Hányan vagyunk, akik tyudatában vagyunk ajkaink tisztátalanságának? Akik megijednek a kimondott szavaktól? Ha felismerjük magunkat, keresni tudjuk a megtisztulást.

n Ézsaiás sem volt erkölcstelen életű. Mégis meg kellett tisztuljon. „No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! Ha bűneitek skárlát-pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” Ézs 1:18. Ha elfogadod a meghívást a törvénykezésre, akkor megtisztulhatsz.

n Már nem Uzziás halála aggasztja a prófétát, hanem a saját és a népe tisztátalansága. A földi krízisek idején, amikor az Urat kerestük, rájöttünk, hogy az igazi krízis lelki eredetű. Ézsiás megértette, hogy nem az asszír fenyegetés az igazi probléma, hanem a szív tisztátalansága.

n Hogyan tisztult meg?

n Az égő parázs azt a megtisztulást mutatja, amelyet Jézus áldozata árán kaphatunk – Zsid 9:22. Kol 1:14. 

III. Isten bemutatta Ézsaiásnak a szolgálatra szóló felhívást – 8. v.

n Mivel az ige, hogy „hallottam” Particípiumban van, ezt azt jelenti, hogy Isten addig is folytonosan kérdezte, de Ézsaiásnak csak most volt halló füle meghallani, hogy Isten szolgálatra hívja.

n Boldogok a tiszta szívüenk!... Mt 5:8. 2Kor 5:17.

n Úgy realitás ez. Azt látja, és azt hallja, ami Isten jelenlétében történik. „Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét?” – Jer 23:18.

n A kérdés a Szentháromság előt hangzik el, és Ézsaiás hallja!

n Itt vagyok! Engem küldj! – hinnî, HelaḥEnî ! Már hallja, hogy a kérdés neki (is) szól, és kész válaszolni úgy, ahogyan Jézus is válaszolt Zsid 10:5-10.

n A szentség megnyilvánul a bűntől való elhatárolódásban, és az Istennek való teljes odaszánásban. A Krisztus szerelme szorongat… 2Kor 5:14-15.

IV. Isten bemutatta Ézsaiásnak a szolgálat áldását – 9-13. v.

n Isten részletezi, mit kell hirdetnie. Utasítja szócsövét és megtanítja az üzenetre.

n Az üzenetet nem változtathatja meg.

n A bűnösség felfedése. A Messiás hirdetése - Ézs 53. Később a reménység üzenete.

Óvakodjunk a lelki lázadástól! - Ézs 1:1-5

Óvakodjunk a lelki lázadástól!

Ézs 1:1-5

n  Az ember lázadása, Édentől kezdve: Ádám, Kain, Lámek/Énók idején, Nóé idején, Bábel…

v Ábrahám: Isten üdvtervének kedete. A megváltás/reménység kezdete.

v Izráel: Isten terve Izráellel – 2Móz 19.

v Ézsaiás (Júdában) és Mikeás (Izráelben) kortársak voltak.

v Négy király idején, de főleg kettő: Akház (a legrosszabb) és Ezékiás (a legjobb).

v Az asszír fenyegetés.

I. A lázadás (bűnösség) megnyilvánulása

n   „Elpártolt fiak” = fellázadtak

v „2 Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártoltak tőlem.”

n  „az ökör ismeri… Izráel nem ismeri…”

v „3 Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!”

n  „elhagyták”, „megutálták”, „elfordultak”

v „4 Ó, gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! Elhagyták az Urat, megutálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle”

n  A bűnt növelő (sokasító) fenyíték

v „5 Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.”

II. Az ítélet hirdetése

n  A lázadás miatt, a hamis istentisztelet miatt.

v Pieter Powell Rubens a legnagyobb grafikus: 600 képet festett, de van belőle 2700…

v A nagy hamisító: Bír 2:13 – Baál, Astarót, 1Tim 4:1-3 – viszket a fülük… ApőCsel 20:29-30. 2Pt 2:1-3.

n  Nyilvánvalóvá kell tenni a hamisat, be kell mutatni az igazit.

v  Hamis pénzek… Féligazságok…

n  Lehet úgy adakozni, mint Ananiás és Safira.

n  Lehet úgy prófétálni, mint Bálám.

n  Lehet úgy áldozni, mint Kain.

n  Lehet úgy szolgálni,m mint Géházi.

n  Lehet úgy tanítavány lenni, mint Júdás.

n  Lehet úgy imádkozni, mint a farizeusok.

n  Lehet benn lenni a vacsorán, de menyegzői ruha nélkül.

v Ézsaiás az ítélethirdetés eszköze. Ézs 6.

III. Reménység az ítéletben

n  Ézs 1:18.

n  Ézs 53. 

Egyetértésben a Szentlélekkel - ApCsel 15:22-29

Egyetértésben a Szentlélekkel

ApCsel 15:22-29 

Apollós, egy tanult prédikátor - ApCsel 18:24-28

Apollós, egy tanult prédikátor

ApCsel 18:1-4. 24-28

n  Ez a prédikáció azt a célt szolgálja, hogy jobban odaszánjuk magunkat a bizonyságtevésre és az igehirdetés szolgálatára.

n  Amiről olvastunk, az főként Efézusban történik. Pál apostol Korinthusban szolgált egy fél évet, mert az Úr arra bíztatta, hogy szóljon, és ne hallgasson. Istennek sok népe van abban a városban!

v Eközben Aqvila és Priszcilla már Efézusba érkezett, ahol Apollósra találtak. Ott nemcsak Apollós, hanem Keresztelő János további 12 tanítványa volt, akik csak a János keresztségét ismerték, és Jézusról nem tudtak semmit. (ApCsel 19:1-12.)

n  Efézusból zendült ki az Úr Igéje Kis-Ázsia többi részébe (Szmirna, Pergamum, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia, Laodicea, Kolossé és Hierapolis).

n  Isten használni akar tanult embereket. Azt akarja, hogy fejlődjünk és növekedjünk az ismeretben.

v Bizonyára Ő képes tudatlanokat is használni. Akár Bálám szamarát is fel tudja használni, ha akarja! A kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak! De Ő azt akarja, hogy alkalmasak legyünk az ige hirdetésére! „Ha kos-szarv lehetek Isten kezében, az jó. De sokkal jobb, ha egy ezüst trombita lehetnék!” (Spurgeon) „Ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” 1Kor 14:8

n  Vannak dolgok, amiket meg kell tanulni, egyebeket nem lehet megtanulni, az adatik! Alapképzés, azután továbbképzés szükséges, hogy azután a kirendelés megtörténjék a gyülekezet részéről.

I. Apollós alapkézése

n  ismeretbeli (intellektuális) jellemvonások (ami a fejében volt)

v „Alexandriai származású” – Ahol az allegorikus értelmezés felvirágzott... A legnagyobb könyvtár városában. Egy értelmiségi központban. Luther úgy vélte, hogy a Zsidókhoz írt levelet Apollós írta... Ékesszólás! Pál gondolatai, de más nyelvezet („Én plántáltam, Apollós öntözött” – összhangban.) Pálnak nem volt ideje csiszolni a fogalmazást.

v Alexándriai… ékesenszóló… A születésed helye gyakran meghatározza, hogy milyen ember leszel. A gyülekezeted fontos! Hol tértél meg? Ki prédikált? Ki tanított?

v „Ékesenszóló” – Ezt nem lehet megtanulni. Ez adatik. Alexándriában tanítottak retorikát, de itt többről van szól. Megfelelő szavak a megfelelő helyen!

v „Az írásokban tudós” – aki ismerte a Bibliát. Ez nem vele született adottság volt, hanem megtanulta! Ismerte az Írásokat.

v „Megtaníttatott az Úr útjára” – az alapismereteket elsajátította. Ismerete volt.  

n  lelki jellemvonások (ami a szívében volt)

v „Lélekben buzgó lévén” – Nem lagymatag, közömbös. Ha választanod kellene, egy lusta tudós és egy buzgó de kevés ismerettel levő között, kit választanál? A buzgót!

v Azt mondják, ez a különbség egy fehér és egy néger prédikátor között: a feketékben buzgóság van. Nem: „Most exegetálni fogjuk a 2. rész 3. versét...”

v „Szorgalmasan tanította az Úrra tartozó dolgokat” – Vagy a Jézusra tartozó dolgokat. Amit ismert, azt használta, cselekedte. Nem tartotta a fiókban a diplomáját. Keményen dolgozott. Nem volt lusta! Szorgalmas volt.

v „Nagy bátorsággal szólt a zsinagógában” – Azért kellett a bátorság, mert ellenkezésre talált. Efézusban szükség volt a bátorságra! Pál is így szólt: „Az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.” 2Tim 4:17.

v „Csak a János keresztségét ismerte” – ebben volt szüksége a továbbtanulásra. Még egy ékesenszóló tanult embernek is szüksége van továbbképzésre.

II. Apollós továbbképzése

n  „Priszcilla és Aqvila meghallgatták” – információt szereztek róla és tőle. Tájékozódtak felőle, hogy ne az előítéletek vagy mások véleménye döntsön.

v Ez az első dolog, amire szükség van. Ehhez türelem kell! Meghallgatni! Ne szólj közbe! Hallgasd meg! Senki sem képes tovább vezetni, mint ameddig maga eljutott. Jaj, ez nehéz! A pásztor „elöljáró”, aki vezeti a nyájat! De mindannyian azok vagyunk bizonyos fokig, a családban, a munkahelyen: példát adunk ismeretben, imádságban, megbocsátásban... Elöl kell járnod!  

n  „Maguk mellé vették” – privát módon kezelték, nem a nyilvánosság előtt. Otthon.

v Levizsgáztatták, lássák mi az, amit tud, és mi az, amit nem. Ha meg kell dorgálnod egy igehirdetőt, jobban teszed, ha négyszemközt, és nem nyilvánosan!

v Nagy bölcsességre van szükség, hogy különbséget tehess a privát és a nyilvános dolgok között! „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.” (Mt 18:15.)

n  „Nyilvábban kifejtették előtte” – = alaposabban, részletesebben, pontosabban. Felvilágosították, továbbvezették, továbbtanították, mivel ismerete hiányos volt.

v Még volt mit tanulnia! Neki is volt: tovább. Korábbi ismereteire építve az újakat. Lásd: „Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, a miképpen arra tanítattatok, bővölködvén abban hálaadással.” (Kol 2:7)

III. Apollós kirendelése

n  „Akhájába akart átmenni” – a testvérek pedig buzdították. Erre szükség van!  

v Mindkettő kell. Az Apollósé volt a kezdeményezés. de a gyülekezet támogatását is élvezte! „Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot (munkát) kíván.” (1Tim 3:1) Senkit sem lehet kiküldeni, ha nem akar menni... Habár Istennek vannak eszközei az olyanok számára is – mint Jónás. De jobb, ha megvan a kezdeményezés! A szolgálatra vágyni kell! Van, aki lebeszél, van, aki buzdít. Buzdított-e már téged a szentlélek, hogy valamit tégy?

n  „Ajánlólevelet írtak” – bizonyára nem fogadtak bárkit...

v A gyülekezet feladata, hogy buzdítson, és ajánljon, ha van kit. A gyülekezet ajánlása igazolta az ő vágyát.

v Megbízták, felhatalmazták, mint annak idején Pált és Barnabást az antiókiai gyülekezet. Kellenek a kiküldő gyülekezetek! De csak azokat lehet kiküldeni, aki akarnak menni.

v A korinthusi gyülekezet szót fogadott az efézusi gyülekezetnek, mivel testvérgyülekezetek voltak. Egyféleképpen hittek és gondolkoztak. Apollós pedig a gyülekezet szolgája (is) volt.

v Nem mondták: ne menj! Szükségünk van rád! A misszió nem gyengíti a gyülekezetet, hanem erősíti. Egy beteg gyülekezet számára a legjobb gyógyszer a missziós diéta.  

n  „Sokat használt a hívőknek” – Van, aki használ, van, aki se nem használ, se nem árt, és van, aki árt. Aki nem használ, legalább ne ártson! Kártevőkre nincs szükség.

v De a haszontalanra is ítélet vár!

v A tekintély a szolgálatban nyilvánul meg. A aratnivaló sok!  

n  „Hatalmasan meggyőzi a zsidókat” – nyilvánosan.  

v Sikeres volt. Tőled azt várják el, hogy hűséges légy. A siker Isten kezében van. Ha munkád sikeres, nem dicsekedhetsz vele, mert az az Úr műve. Ha munkád nem sikeres, az nem ok az elkeseredésre.

v Mi csak prédikáljunk, ékesszólással, lélekben buzgó lévén, kezdeményezve, végezve az evangélista munkáját. Isten meg fogja áldani azt!