Csütörtök, mennybemenetel napja

Ma újra a Dávid idejében szolgáló prófétákon dolgoztam. Este a Fil 2:5-11 alapján prédikáltam. Csak holnap megyek Kolozsvárra, az Unió (és a Vallásfelekezet) választó kongresszusára.
Nem szoktam névtelen levelekre és telefonhívásokra válaszolni, de most legyen egy kivétel.
A feltett két kérdés közül az egyik arról szól, hogy "az ifjú pár azért nem volt méltó a gyülekezetben házasságot kötni, mert nem a Baptista közösséghez tartoznak mind a ketten, vagy pedig az Ő hitvallásuk akadálya ennek?"
Kissé zavaros a megfogalmazás, ugyanis ha valakinek más a hitvallása, emiatt nyilván baptista közösséghez sem tartozhat. Dehát, természetesen, nemcsak a hitvallás miatt zárnak ki valakit vagy maradnak kívül némelyek a baptista gyülekezetből. Két másik szempont létezik: az erkölcsi élet és a kapcsolatok terén. Vagyis, ha valaki bűnben él és ha valaki nincs békességben felebarátjával, akkor ezek miatt nem lehet egy baptista gyülekezet tagja, és nem részesülhet azokban a jogokban, amit a gyülekezeti tagság biztosít. E három dolog miatt nemcsak a baptista gyülekezeti tagság kérdőjeleződik meg, hanem az üdvösség (üdvbizonyosság) is. A hitelvekről (igazság), erkölcsi életről (szentség) és a kapcsolatokról (békesség) beszélek. Lásd: Zsid 12:14. A goroszlói pár esetében talán mindhárom dologban felmerülnek kérdések. Emiatt nem lehetett a házasságkötési szertartást kiszolgáltatni. A lelkipásztor és a gyülekezet nem szolgáltathat ki semmilyen szertartást, csak a Gyülekezet tagjainak.

A másik kérdés így hangzott: "Nincs-e nagyon megkötve Isten keze a sok feltétellel, mielőtt valaki szolgálatba állna, ha őt valóban Isten elhívta? És talán a nősülést is rá lehet bízni az Úrra."
Mi nem kötjük meg sem Isten kezét, sem az emberekét. Mindenki akkor áll be a lelki munkába és akkor nősül meg, amikor ezt jónak látja. Amit az előbbiekben leírtam, az nem törvény, hanem tanács. Akik pedig ezeket tanácsolják, azok mind házasemberek, akik már évek óta a lelki szolgálatban tevékenykednek. Megtörténhet, hogy ők csakugyan jobban tudják...
Meg vagyok győződve arról, hogy ha valakit elhívott az Úr a lelkipásztori szolgálatra, akkor azt elhívta az erre szükséges felkészülésre is. Úgy a lelkipásztori szolgálatnak, mint a tanítványságnak bibliai feltételei vannak. Ott van például, hogy "ne legyen új ember" (1Tim 3:6). Ezt sajnos nem lehet megvalósítani, csak időben. Valaki akkor nem "új" ember, ha már eltelt valamenyi idő, és nem nevezhető többé "új"-nak. Időt kell tehát biztosítani arra, hogy például egy 21 éves teológus még ne kerülhessen felavatásra, hiszen ő még sokféle szempontból "új" embernek számít. (A 3 éves egyetem az érettségi után nem ad többet, mint 21 év...) Hogyan is állna oda vezetőbizottságot és gyülekezeti közgyűlést vezeti megfelelő tekintéllyel, ha az őt körülvelő szolgatársak több évtizedes gyakorlattal rendelkeznek, míg az ő megtérése és elhívása még mindig igazolásra szorul... Ahhoz, hogy "megtudja egész Izrael Dántól Beérsebáig", hogy őt mire hívta el az Úr, ahhoz Isten igazolása kell, ami időbe kerül, és még egyébbe is! Persze, van aki mellett rövid idő alatt bizonyít az Úr, míg mások hosszú idő eltelte után is éretlenek maradnak. "Értékesebb egy hibás gyémánt, mint egy tökéletes kavics", mivel az utóbbit hiába is csíszolod! De a gyémánt csíszolása nem történik meg egyhamar, időbe kerül. Aki erről többet szeretne megtudni, azzal nem a blog sorain keresztül, hanem személyesen kell elbeszégessünk. Várom a jelentkezést!

Oktatási Bizottság

Először is, válaszolok az egyik megjegyzésre.
Goroszlón a szombati mennyegzőn NEM volt házasságkötés. Az ifjú párért nem imáskoztunk kézrátétellel, és tudomásom szerint nekik itthon csak polgári házasságkötésük volt. Különben is, nemcsak Goroszlón, hanem mindenütt, a baptista gyülekezetekben érvényben van, hogy felemás párokat nem adunk össze, és a gyülekezet nem adja áldását az ilyesmire...
Hát akkor mi volt Goroszlón?
Ott egy istentisztelet volt, amit a gyülekezet megengedett a vedégek számára. Ha a friss házasok itthon laknának, természetesen a leányt fenyített tagként tartanák nyilván a baptista gyülekezetben. De mivel már évek óta elment Magyarországra, így ő az "elmaradt" vagy "elköltözött" tagok sorát gyarapította. Mindenképp, a baptista gyülekezet ezután sem szolgáltat ki úrvacsorát, keresztséget, házassági szertartást, stb. csak a Szentírás tanítása szerint. De istentiszteletet mindenütt tart, ahol erre lehetőség van. Na, erről ennyit.
Tegnap reggel Nagyváradra utaztam bátyámmal, Borzási Gyulával, az Oktatási Bizottság gyűlésére. Tanácskozásunk egyik lényeges napirendi pontja a Teológiai oktatás meghosszabbítása volt. Mivel a bolognai rendszer bevezetése lerövödítette az egyetemi oktatást három évre, és a Master-t két évre, lényegében ez az öt év együttvéve felel meg annak a szintnek, amit a régi rendszerben alkalmaztunk. Tehát, a Teológia három évéhez (licenciátus) hozzá kell adni még kettőt (Master). Diákjaink ezután is csak a harmadik év befejezése után (vagyis az oklevél megszerzése után) hívhatók meg lelkipásztornak. Azonban erősen tanácsoljuk, hogy ha meghívták is, és el is fogadta a meghívást, a Master első évének befejezése előtt ne legyen senki felavatva. Vagyis, a próbaidő kissé meghosszabbodik.
Vegyünk egy példát. Ha egy diák befejezte a Teológiát júliusban, és augusztus elsején meghívást is kapott egy körzetbe, akkor három hónapja van a válaszadásra. Feltételezzük tehát, hogy november elsejére elküldte a választ. Ekkorra már nekifogott a Master első évének, mivel az egyetemi év októberben kezdődik. Ha a diák nőtlen (ami tanácsos!), akkor karácsonyra könnyen elfoglalhatja szolgálati helyét, és elkezdődhet a féléves próbaidő. Ez mindenképp Pünkösd után jár le. Ennek lejárta után a körzet gyülekezetei újra szavaznak, és ha az eredmány pozitív (több mint 75% igen szavazat szükséges), akkor tervezni lehet az avatást. Elvileg tehát megtörténhetne a lelkipásztorrá avatása már júniusban, de a gyakorlatban hasznos, ha egy-két hónappal később, az egyetemi év befejezése után kerül rá sor. Persze, a legjobb az, ha a Master teljes befejezése után kerül sor szolgálati helyének elfoglalására és avatására. És a nősülésére.

Az Oktatási Bizottság gyűléséről igyekeztem hazajönni, mégpedig úgy, hogy 19:00 órára Nyomáton legyek, ahol az első úrvacsorai szolgálatra került sor a bérelt (ima)házunkban. Tíz percet késtem, de nem jelentett gondot, mivel addig a termet rendezték be.
Szerdán csandesebb volt az élet. Az itthoni számítógépeket tettük rendbe Balogh Tomival, és a jövő évi Áhítat elmélkedéseit lektoráltam. Kelemen Sándor lelkipásztortársam hazaérkezett Angliából, és megkértem, hogy szolgáljon a Bibliaórán.

Új hét, új lendület

A vasárnapunk csendesebb volt, mint máskor. Az itthoni két szolgálaton kívül most csak Fintaházára mentem, az esti órákban.
Thelma és David Aspin voltak vendégeink, de ők nem szolgáltak. Azonban szolgáltak a fiatalok és az énekkar, és anyák-napi igehirdetés hangzott délelőtt is (Lk 7,11-17, A naini ifjú édesanyja), délután is (2Kir 22:1-2, Jedida, Jósiás édesanyja). Regina és Szűcs Ottó elkísértek Fintaházára. Ottó a meggörbedt asszony meggyógyításáról beszélt. Bárcsak kigyógyulnánk már mindenféle görbeségeinkből és ferdeségeinkből!
Most azért nem feküdtem még le, mert két másik prédikációt készítettem a Kolozsvári Rádiónak, amit reggel elviszek Kolozsvárra. Szerdán (május 16), és június 6-án lesz műsorom. Az év elején készített beosztáson kívül kisorsoltak számomra még egy másik szerdát is, valamikor júliusban, amit az evangélikusok helyett kell elkészítenem... Az evangélikus egyház már kétszer nem vitt be adást, és Orbán Katalin (a rádió igazgatója) nem akarja megbocsátani nekik... Sajnálom, hogy a szerdai adások csak 15 percesek, mert ennyi időből alig marad valami egy prédikációcskára, ha beleszámítjuk a bevezetést és bezárást/elköszönést is, és egy imádságot is. Dehát, a keveset is meg kell ragadni!
Ma újra szomorú lettem a mikrofonom miatt: valahol megszakadt a szál, és sem a délelőtti sem a délutáni igehirdetést nem tudtam felvenni jól. Kell vegyek egy új mikrofont. (Csakhogy ez is 9 millió volt!)
Ma este mondja Márta, hogy alig választották meg elnöknek a Vasárnapi-Iskolai Szövetségben, máris megvan az első kihívása: elromlott a Harmatcseppek számítógépje, és egy újjal kell kicserélni. Arra gondoltam, hogy adjam nekik az enyémet. Ezen a héten ezt el fogom dönteni. Bándi testvérnek is ígértem egyet, mert másképp nekem kell begépelnem az Áhítat elmélkedéseit ezután is. De neki már félre van téve egy kisebb, amit az imaházban használtunk eddig.
Új hét, új lendület!

Nóé napjai - Mt 24:37-39. 1Móz 6:1-8, VISZ Kongresszus

Úgy néz ki, hogy nekem nem fog sikerülni minden nap jegyezni valamit a blogomba. Ugyanis, ehhez arra lenne szükség, hogy minden este számítógép- és internet-közelbe kerüljek, és időm is legyen az írásra. Ez határos a lehetetlenséggel. Habár, idővel meglehet. (Ha lesz internet a benzinkutaknál és állomásokban, mint például Angliában.)
Ma reggel újra a "Próféták és profetizmus Dávid korában" című referátumomon dolgoztam. Dél fele aztán elindultam Goroszlóra, egy mennyegzői istentiszteleten prédikálni. Az történt, hogy egy goroszlói származású leány (Békefi Katalin) házasságot között egy magyarországi fiúval, Zoltánnal. Katalin tagja a goroszlói baptista gyülekezetnek, (habár az utóbbi években inkább Magyarországon tartózkodott, mint otthon), a fiú azonban református. Ilyen esetben a mi gyakorlatunk az, hogy a házasságkötést azzal különböztetjük meg a többitől, ahol nem áll fenn semmi probléma, hogy nincs gyülekezeti összejövetel, és nem imádkozunk az ifjú párért kézrátétellel egy ünnepi istentisztelet keretében... Katalin azonban, és a rokonai, nagyon akarták, hogy legyen egy ún. "búcsú-istentisztelet" a számukra, a goroszlói baptista imaházban.
Hm.
Ez sok fejtörést okozott a lelkipásztornak és a vezetőknek, a felmerülő pro és kontra érvek miatt. A helyzet odáig éleződött, hogy a gyülekezet nagyon meghasonlott, és a szakadás szélére került. Persze, nem éppen emiatt, hanem a gyülekezetben egyre mélyülő ellentétek miatt, amelyet a "búcsúistentisztelet" vitája még inkább nyilvánvalóbbá tett. Amikor a Szövetség elnökségében szóvá tették, úgy láttam jónak, hogy egy köztes-megoldást javasoljak: "megtarthatják az istentiszteletet Goroszlón, de csak akkor, ha engem hívnak prédikálni!". (Ezzel a támadási felületet próbáltam rövidre zárni.) Nocsak, fogtak az alkalmon az illetékesek, és betervezték a különleges (búcsú-)istentiszteletet, amelyen Borzási István fog prédikálni...
Ekkor kezdett el fájni egy kicsit a fejem, mert beláttam, hogy nagyobb a patak, minthogy át tudnám ugrani egyszeri nekifutásból...
Együtt utazva id. Veress Ernő testvérrel egy alkalommal, előadtam neki a helyzetet, és megkérdeztem, milyen igét ajánl prédikációm alapjául? Idézte Mt 24:37-39-et, ahol arról van szó, hogy "Amiképpen pedig a Nóé napjaiban volt, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképen az özönvíz előtt való napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek, mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába ment, és nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is." No, gondoltam, ez jó lesz alapigének.
Hozzá olvastam még az 1Móz 6:1-8-at, és a Nóé napjairól prédikáltam. Persze, tudtam, hogy a hallgatóim közül némelyek azt várták volna, hogy igazoljam vagy kárhoztassam ezt a házasságkötést, esetleg az előzményekkel kapcsolatban mondjak jót vagy rosszat, de én nem azért mentem oda. Azért mentem, hogy Isten igéjét hirdessem.
Egy-egy evangélizáló istentiszteletre néha komoly erőfeszítésbe kerül az emberek összegyűjtése, a terem kibérelése... Lótunk-futunk, hogy legyen kinek prédikálni! Aztán itt van Goroszlón egy alkalom, amikor a szép felújított, modernül berendezett imaház zsúfolásig tele van hallgatókkal, az országból és Magyarországról, és egyszerűen csak prédikálni kell. Hát, egy ilyen lehetőséget én nem szalaszthatok el! Nos, emiatt ajánltam és magamat, nem pedig azért, mert szeretem a botrányos dolgokat.
Nyilván nem az ifjú párnak prédikáltam! (De, nekik is.) Ők ilyenkor úgyis keveset jegyeznek meg belőle. Majd, ha visszanézik a videót, évek múltán, talán keik is használni fog valamit. Most azonban annak a megközelítőleg 200 embernek prédikáltam, nagyrészt fiataloknak, akik eljöttek erre az ünnepre! Úgy gondolom, hogy Isten ilyenkor is szólni akar, és szólni tud, ha megengedjük Neki.
Mit tegyek, ha az ifjú pár felemás? Erről én nem tehetek. Nem tudom őket támogatni döntésükben, nem is az én dolgom. Az ő házasságkötésük akkor is házasság, ha semmilyen istentisztelet nincs. De ha lehet, miért ne legyen? Persze, én sem látom jónak azt, hogy kézrátétellel, a gyülekezet és Isten áldásával hitelesítsük frigyüket, mivel nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ez csakugyan Istentől van. De igét hirdetni kell és lehet, még ilyen alkalommal is, még ha áron is vesszük meg rá az alkalmat.
Na, ez volt ma, szombaton. Valamelyik családtag kifizette az utiköltséget (de két másik személy is megakarta tenni!), és hazajöttem. Kolozsváron felvettem két csóró egyetemistát (van, amikor azt írják a lapjukra, hogy "student falit"), akikről kiderült, hogy jövő tavaszra tervezik a házasságukat. A leány a Szabadásg utcai román Baptista Gyülekezet tagja, a fiú pedig... az lesz. Jó volt velük az úton hazafele, beszélgetni.
Holnap Anyák napja. Mi holnapra halasztottuk az anyák napját, mert a múlt vasárnap a fiatalok Zilahon voltak az ifi-konfin.
Ma délután megérkezett Thelma és David Aspin, akikkel hosszabb eggyüttműködésünk volt a Teológia számára gyűjtött könyvek dolgában. Újabb szállítmány van útban, egy-két hónap múlva megérkezik. A Teológia könyvtára szépen növekszik, és ez jó dolog. Még csak a Teológia épületét kellene megépíteni Kolozsváron, aztán egészen rendbe jönnének a dolgok! Az is meglesz, ha Isten is úgy akarja. Ámen.
Ma egyéb is történt! Kolozsváron megtartotta választó közgyűlését a Vasárnapi Iskolai Szövetség, és elnöknek választották a kedves páromat.
Hm. Ez megint elgondolkoztató. Családunk csak nem szabadul meg az elnöki szolgálatoktól: egyik befejeződik, a másik kezdődik...

Veress Efraim elköltözik Barótról

Most hajnali fél négy van.
Nem is hiszem, hogy végig tudtam csinálni az elmúlt napot: reggeli 10:00 órától este 7:00 óráig gyűléseztünk Brassóban, "végigzongorázva" az új alapszabály több mint 100 paragrafusát, az Unió tanácsával. Ugyanakkor, több mint 750 km-t utaztam, Marosvásárhelyről Brassóba, Brassóból Zilahra, Zilahról Marosvásárhelyre.
Reggel újrakezdjük: a hargita Táborba megyek a Székelyföldi Miszsziókerület gyűlésére, majd délután a Bibliaiskola homiletikai záróvizsgájára. A Misszziókerületben Veress Efraim döntése folytán megüresedik az elnöki tisztség. Erre nézve kell döntést hozzunk, és persze, véleményt kell formálnunk Efraimnak a Szövetség tanácsában betöltött tisztségéről is.
Jó éjt!