2007. november 29., csütörtök

Temessétek el a csatabárdot!

Temessétek el a csatabárdot!
Filemon 8-17


A Filemonhoz írt levél a kapcsolatápolás művészetére tanít minket. E rövid, személyes, bensőséges levél arról is szól, hogyan élhetnek együtt a házastársak bensőséges, szerető kapcsolatban, halálig. Az igazi, szeretetteljes, tartós kapcsolatnak az a titka, hogy elássák a csatabárdot. El kell ásni a csatabárdot! Egyszer s mindenkorra.
Onézimus elszökött urától, meglopta őt. De Pál apostolhoz kerülve Rómába, megtérésre jutott, és most következik, hogy újra hazamenjen ahhoz az emberhez, akinek rabszolgája volt. Pál apostol visszaküldi őt, de nem úgy, mint szolgát, hanem, mint testvért. „Kit visszaküldöttem, te pedig őt, azaz az én szívemet fogadd magadhoz! Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangéliumért szenvedett fogságomban, de a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen. Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt mint örökkévalót kapd vissza…” (12-15.)
A csatabárd eltemetése arra a ceremóniára utal, amikor az amerikai indián törzsek a békesség szentesítésére és kifejezésére ceremoniálisan elástak egy csatabárdot a földbe, mutatva ezzel, hogy elfelejtették a múltat, lezárták a háborút. Elásták a csatabárdot, mégpedig úgy, hogy a nyele se látszott ki a földből. Innen ered a mai kézfogás gyakorlata is: „itt a kezem, nem disznóláb” – ami azt jelenti, hogy: nincs nálam fegyver („disznóláb”).
A békesség kulcsa tehát a megbocsátás. Képesnek lenni megbocsátani és tovább menni boldogan, ez olyan titok, amit minden közösség meg kell tanuljon, hogy gyakorolhassa azt.
Nos, jegyezzük meg már most az elején, hogy a csatabárd elásásához két félre van szükség. A sértő fél és a sértett fél együtt kell eltemesse a csatabárdot. Gyakran megtörténik, hogy mindkettőből van bennünk egy kicsi, de most vegyük őket mégis egyenként. Történetünkben Onézimus a sértő fél. Lopott, megszökött, megrontotta a kapcsolatot. A sértett fél Filemon, mivel őt bántották meg, sértették meg, őt lopták meg. Megsebezték. Ezek mellett a csatabárd elásásához szükség van néha egy Pál apostolra is, a közvetítőre.
Lássuk csak közelebbről, hogy mibe kerül a csatabárd elásása?

I. A sértő fél részéről megtérésbe kerül.
Sokan ahelyett, hogy megalázkodjanak és megtérjenek, egyszerűen bedobják a törülközőt, és továbbmennek a következő kapcsolatba. Ha ez elromlott, hát kezdek egy másikat… Veszi a labdát, és lelép a pályáról. De ugye a gépkocsiddal nem így teszel? Ha elromlott, akkor elviszed a javítóhoz! Egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy otthagyd az útszélen, és vegyél egy másikat! Miért? Mert túl sokat fektettél bele, nem mondhatsz le róla ilyen könnyen! Ha te vagy a sértő fél, akkor meg kell térned és bocsánatot kell kérned: nem mondhatsz le a kapcsolatról. Vissza kell menned!
Bizonyára megtörténik, hol a férj, hol a feleség esetében, hogy Onézimus helyébe kerülnek. Olyankor jusson eszedbe: Onézimus visszament. Onézimus kész volt megalázkodni, bocsánatot kérni. Hogyan volt ez lehetséges? Úgy, hogy találkozott Krisztussal. Nem azért ment vissza, hogy vitatkozzon, nem azért, hogy megmagyarázza a bizonyítványát, hanem azért, hogy bocsánatot kérjen és Filemonnal együtt elássa a csatabárdot.
Ezzel az alapelvvel találkozhatunk újra meg újra a Bibliában. A tékozló fiú esetében is volt egy sértő fél: a kisebbik fiú. De eljött a nap, amikor észhez tért, magához tért, és kész volt visszatérni, és elásták a csatabárdot. A kibékülés és helyreállás azonnal megvalósult, mihelyt visszament, és elmondta, hogy vétkezett és nem méltó... De jaj, milyen nehéz ezt kimondani sokszor! Milyen nehéz visszamenni!
Tanuld meg: Isten családjában az „előre” gyakran „visszafelé” van, a „fölfelé” pedig „lefelé” van. „Aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Talán épp neked van szükséged erre az üzenetre: vissza kell menned, hogy a helyreállás megvalósulhasson. Ismerd el, hogy tévedtél. Nem vagy két lábon járó arkangyal. El kell ásnod a csatabárdot!

II. A sértett fél részéről a csatabárd elásása egy visszafogadó, megbocsátó szívbe kerül. Ugyanis a helyreállás sohasem valósulhat meg, ha nincs visszafogadó szív. Lássuk csak mit mond Pál apostol: „Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangéliumért szenvedett fogságomban, de a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen. Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt mint örökkévalót kapd vissza. Nem úgy immár, mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban. Azért ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.” (13-17 v.)
Íme, a kapcsolt helyreállításához szükséges a visszafogadó szív. „Kit visszaküldöttem…” – ez Onézimus része, „őt fogadd magadhoz” – ez Filemon része. Mindegyik rész egyformán fontos, és gyakran egyformán nehéz. Onézimus nem tudta, hogy Filemon hogyan fog reagálni amikor visszamegy. Ő visszament függetlenül attól, hogy ott hogyan fogják fogadni.
Pál megparancsolhatta volna Filemonnak, hogy mit kellene tennie, apostoli tekintéllyel előírhatta volna neki a feladatokat, de tudta azt, hogy békességet, megbocsátást nem lehet kényszerítéssel megvalósítani. Ez önkéntes, szabad akaratú döntés kell hogy legyen.
Itt említi Pál apostol azt a szót, hogy „talán…” „Talán azért vált meg tőled ideig-óráig…” Vagyis: hagyj egy kis helyet itt az Úrnak! Gondolkozz! Talán valami titok van itt, amit még nem értesz… talán ebből is jót akar kihozni… talán ez is javadra válik… Talán… Isten keze van ebben a dologban! No nem úgy, hogy Isten rontja meg a kapcsolatokat, hanem Ő az, aki helyrehozza! E „talán” mögött annyi minden meghúzódhat! Engedj helyet Istennek!
Vegyük például József esetét. Emberi szemszögből minden ami Józseffel történt, az rossz volt. A féltékenység rossz dolog. A kútba dobás rossz dolog. A ruhájának ellopása és vérbemártása rossz volt. A hazugság, hogy vadállat tépte szét, rossz volt. Eladva lenni, rossza dolog. Idegennek szolgálni, rossz dolog. Csábítva és megvádolva lenni, rossz dolog. Börtönbe kerülni rossz dolog. Elfelejtve lenni, rossz dolog, és így tovább. De amikor a kibékülés megvalósul, akkor József azt mondja: ne bánkódjatok! Isten küldött el engem ti előttetek, hogy titeket megtarthassalak! Ti rosszat gondoltatok, de Isten jóra fordította! Nos, ez az a „talán”, aminek helyet kell hagyni!
Róma 8:28 azt mondja, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat munkálja, mint akik Istentől hivatalosak. Ez csakis Isten családtagjaira vonatkozhat. Isten épít, nem pedig rombol, és mindent be tud építeni tervei megvalósításába, még a rosszat is.
A helyreállás után egy bensőségesebb kapcsolat alakulhat ki, mint amilyen előtte volt. „Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt mint örökkévalót kapd vissza. Nem úgy immár, mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.” (16.) A vihar után sokkal szebb a napsütés. „Ideig-óráig” – mondja Pál, mivel a nehézségek csak egy rövid ideig tartanak, és abban is ott van egy „talán”.
A visszatérés és a visszafogadás erős jellemre vall. Eltemetni a csatabárdot, erős jellemre vall. Gyenge jellem az, amikor a csatabárd csak félig van elásva, és a nyele kinn maradt… A gyengeség az, amikor nem tudsz meghajolni és bocsánatot kérni.
Azok az emberek, akik a legnagyobb hatással voltak reám, azok nemcsak arról híresek, hogy sokat tanultam tőlük, hanem arról is, hogy sokat kellett megbocsássanak nekem. Ők mindig készek voltak megbocsátani hibáimat. Erős jellemek voltak azok, akiket Isten beépített életembe, hogy tervét megvalósítsa. Persze, az nem jó, ha az egyik mindig Onézimus, a másik pedig mindig Filemon, de bármelyik lennél, légy kész a csatabárd eltemetésére!

III. Végül, néha Pál apostolokra is szükség van, a közvetítő félre. Ő az, aki megfogja mindegyiknek a kezét, egymás elé állítja őket, és kibékíti őket.
Gondoljuk csak meg! A Filemonhoz írt levél első része bíztatást, dicséretet, köszönetet tartalmaz. Pál apostol a szendvics-módszert alkalmazza. Csak a 10. versben említi kérését, és ott említi először Onézimus nevét. Talán magunk elé képzelhetjük Filemont, amikor megkapja ezt a levelet. Ahogy a 10. vershez érkezik az olvasásban, valószínű megdörzsöli a szemét: Onézimus. Onézimus??! Az nem lehet! Az a csirkefogó! Az a semmirevaló! A tolvaj! A gazember! Na, majd adok én neki!… Csak kerüljön a szemem elé! Aztán tovább olvassa: „te pedig őt, vagyis az én szívemet fogadd magadhoz…” Na, itt próbáltatik meg a Filemon hívősége. Most, amikor meg kell bocsátani, most kerül a szorítóba. Pál apostol, a közvetítő, újra alkalmazza a szendvics-módszert: azt mondja, hogy bízik a Filemon engedelmességében, tudja, hogy annál többet is fog cselekedni, mint amit mondtak neki. Igen, Filemon kész lesz elásni a csatabárdot. És mindezt Pál apostol közvetítésével.
Jézus ugyanezt tette énvelem. Amikor én, a sértő fél, Isten igazságos ítéletét érdemeltem volna. Eljött Jézus, kiterjesztette kezét a kereszten, odaállt Isten és én közém, és azt mondta: én megfizetem! Ott értettem meg, hogy nekem csupán annyiba kerül a kibékülés, hogy hazamegyek. Ha van megtérő szív, akkor van visszafogadó szív is. Mikor ezt átéltem, egy nagy kő esett le a szívemről: helyreállt a kapcsolat. Kibékültem Istennel. El lett ásva a csatabárd.
Most pedig, itt van ez az üzenet, amit hordoznom kell: béküljetek ki az Istennel! Temesétek el a csatabárdot! „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5:20)

2007. november 26., hétfő

Új hét, új lendület

Hétfő-kedd: tanítás az Emanuelben és a Teológián, Nagyváradon.
Szerda-csütörtök: ének-zeneügyi bizottság Zilahon. A temetési énekeskönyvön, a "Búcsú hangok"-on dolgozunk. Lehet, hogy már szerda éjjel hazajövök.
Péntek: itthon. (Itt a legjobb.) Ha már szerdán hazajöhetek, akkor péntek délutánra elmegyek a Hargitára, a Tábori gyűlésre. Márta velem jön, mert nekik is VISZ gyűlésük lesz, kerületi szinten.
Szombat: missziókerületi gyűlés a Hargitán, elnök- és alelnök-választás a missziókerület tanácsába.

Köszönöm, hogy imádkoztok oltalomért az utazásokban és bölcsességért a döntésekben.

2007. november 24., szombat

The Brethrens of Cluj

Let's have an overview of what happened here during the last Summer. The last Summer campings were a real success this year: we were able to bring to the camps twice more children, teenagers and young people than in previous years. We organised five weeks (series) of campings. These children and young people are now involved in bible study groups, in their churches or home-churches.

We built a new Chapel in Gornesti. The building is already in use, and the church is growing. The Lord blessed the new worker there, Attila Toth, who is involved in church-planting work among Gyspsies as well. Two other new beginnings were started in Fantanele and Balauseri (new churches were planted), the first, founding members were already baptized in the new Chapel of Sangeorgiu de Padure. Here pastor János Tőtős is working.

All the pastors ordained or installed in this area (Mures County) are doing a great job. My work is mostly supervizing their work, helping them in preaching ministry, and administration (buildings). We are very thankful for the fellow workers we have.

I am teaching at Emanuel University - Oradea (Romanian Theological students), Hungarian Baptist Theological Seminary and Hargita Bible School (a two-year weekend school for church workers). I am teaching Old Testament Biblical Theology, Hermeneutics, Homiletics, and Hebrew Exegesis. The Radio broadcasts are developping even more than before. Sándor S. Kelemen (from Bistrita) and Sándor J. Kelemen (from Targu Mures) are also responsible in editing programmes for one Radio.

My wife, Márta is leading the Sunday School Association in our Convention, and is busy to organise the training sessions (basic and advanced) for the Sunday School teachers. New teachers are very much needed in the new churches. Márta is also teaching reagularly in the women's groups of the churches in Mures county.

This weekend I will visit the Brethren Church in Cluj. First, we will have a Youth meeting, this afternoon, and tomorrow morning and evening I am going to preach in the church. I need your support in prayer!

Don't forget to pray for our future as well. Our future is in the Lord's hand.

2007. november 23., péntek

SzBI és szavazás

Ma a Hargitán tanítottam, a Székelyföldi Bibliaiskolában. Holnap Kolozsvárra megyek a Szabadkeresztyén Gyülekezetbe, ahol előbb ifjúságin, majd a vasárnapi istentiszteleteken szolgálok. Szükségem van arra, hogy imádkozzatok ti is érettem!

Más téma. Továbbra is nagyon elszomorít a magyarság megosztottsága az európai parlamenti választások előtt. Úgy néz ki, hogy egyik sem fog elégséges szavazatot kapni ahhoz, hogy mandátumot szerezzen. Ez pedig nagy kár!

Romániában a magyarság megközelítőleg csak 6%-át teszi ki a lakosságnak (2002-ben ~1.445.000 magyar volt), és folyamatosan csökken. Az RMDSz-nek és a független jelöltnek akkor lenne esélye, ha a románság csak 46%-ban menne el szavazni, de a magyarok 61%-ban szavaznak! Így megtörtén(het)ne, hogy az RMDSz eléri az 5%-os bejutási köszüböt, és Tőkés László is megkap(hat)ná a szükséges 2,83%-át a szavazatoknak. Azonban, ez határos a lehetetlennel, mivel a megosztottság sokakat nem motivál hanem demotivál... Hozzájárul ehhez még az, hogy az RMDSz vagy a független jelölt több szavazatot szerez az elégségesnél, és ezzel a másik esélyeit rontja. Engem még az sem vigasztal, hogy a független jelölt annyira magabiztos. Magyarán: nem látom jó kimenetelét ennek a félrekalapálásnak! Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni! Azzal senki sem ér magasabbra, ha kirúgja a másik alól a létrát!

Amit én tehetek az, hogy imádkozom, és az Úrra bízom a sorsomat és magyar honfitársaim sorsát. Nemcsak ebben a kérdésben! És persze, elmegyek szavazni! Lásd a Szövetség Tanácsának felhívását a http://www.magyarbaptista.com/magyar/ honlapon.

2007. november 20., kedd

Még egy kis politika

Újra ollózok. Hasznosnak találtam az RMDSZ 21 pontos listáját, az államfő leváltásáról szóló referendum előtt. A Szövetség a kampány kezdetén pozitív üzenetet fogalmazott meg, a demokrácia alapelveinek népszerűsítését célozva, de Basescu (akkor is!) a magyar kártya előhúzásával próbálta növelni népszerűségét. Ez itt egy rövidített változat. Szolgáljon kijózanításul.

Érvek Basescu leváltásához
Erdélyi Riport, VI. évfolyam 19. szám – 2007. május 17.

1. Bár egyezséget kötött az RMDSZ-szel a kisebbségi törvénytervezet elfogadására, szavát máig nem tartotta be.
A Demokrata Párt és az államelnök folyamatosan akadályozta, késleltette a kisebbségi törvénytervezet vitáját és elfogadását, és a kulturális autonómia ellen van, holott a D.A. Szövetség kormányprogramjában is tételesen szerepelt a törvénytervezet elfogadása.
2. Szeparatizmusként beszélt a területi autonómiáról. Továbbra sem egyezik bele abba, hogy a kisebbségek döntsenek az őket érintő kérdésekben.
Többször hangoztatta, hogy ellenzi a területi autonómia megvalósítását, a Székelyföld szerinte csak olyan autonómiával rendelkezhet, amilyennel Caracal. Az államelnök elfogadhatatlannak tartja, hogy a nemzeti közösségek az őket érintő kérdésekben kötelező érvényű döntéseket hozhassanak, amit ne bírálhatnának felül a központi hatóságok. Azt sem fogadja el, hogy e közösségek választott testületei vétójoggal rendelkezhetnének ezen állami hatóságok őket érintő döntéseit illetően.
3. Ki a magyarokat a parlamentből ! Ezzel akar bevonulni a történelembe.
Eltökélt célja, hogy a magyarságnak ne legyen parlamenti képviselete. És ezt nem a politikai ellenlábasának tekintett RMDSZ-re, hanem a romániai magyarság egészére értette.
4. Szélsőségeseket fogadtak be a Demokrata Pártba. Basescuéhoz hasonlóan, hivatásos szócsöve, Emil Boc kampánya is nacionalista jellegű volt.
Emil Boc kolozsvári kampánya végig nacionalista jellegű volt. A Bibliára esküdött, hogy nem működik együtt a magyarokkal. A Demokrata Párt parlamenti frakciójának több, a volt PUNR-ből átigazolt politikus is tagja, többek közt Valeriu Tabara volt PUNR-elnök, akinek gondjaira bízták a kisebbségi törvényt.
5. Felléptek a tulajdon-visszaszolgáltatás ellen!
A Demokrata Párt és az államelnök folyamatosan akadályozta az erdők és ingatlanok visszaszolgáltatását.
6. Nincs szükség észak-erdélyi autópályára!?
1996 és 2000 között a felfüggesztett államelnök és elnöki hátvédként működő pártjának miniszterei folyamatosan akadályozták az észak-erdélyi autópálya megépítését.
7. A hátrányosan kezelt magyarlakta települések kapcsán megfenyítették azt, aki a megkülönböztetés ellen szót emelt.
A fejlesztések terén az elnök Moldva és Havasalföld elsőbbségét hangoztatta. A Demokrata Párt szállításügyi minisztere, Radu Berceanu azzal fenyegette Borbély László tárca nélküli minisztert, hogy a továbbiakban csak ceruzahegyezéssel foglalkozik, ha tovább hangoztatja, hogy a magyarok lakta vidékek kevés pénzt kaptak, és – a méltányosság elve alapján – a következő időszakban több pénzt kell számukra biztosítani.
8. A titkosszolgálatok információit használja a politikai vitákban, megmérettetésekben. Ellenőrzése alá szeretné vonni a titkosszolgálatokat, azokat saját céljaira felhasználni.
Monica Macovei miniszter révén olyan törvénytervezeteket próbált elfogadtatni, amelyek újra érvényt szereztek volna az 1989 előtti időszak rendőrállami gyakorlatának.
9. Mindenki telefonját lehallgathatják, levelezésébe betekinthetnek.
A sajtó egyhangúlag szót emelt az egész társadalmat és a médiát is érintő államelnöki rendelkezések, a jogtalan telefonlehallgatás és drótposta-ellenőrzés ellen.
10. Lépésenként építette ki a teljhatalmát biztosító pártrendszert, amellyel a parlamenti többséget is megszerezte volna.
Az államelnök a hatáskörének kiszélesítését szeretné elérni, ezért úgy döntött, felépít maga köré egy elnöki pártot vagy pártkoalíciót, amely biztosítja számára a kétharmados többséget a parlamentben. Modellnek nem az EU legtöbb államában létező moderátori hatáskörrel rendelkező államelnök típust tekinti, hanem a francia, prezidenciális modellt. Nekünk magyaroknak a francia modellről a nemzetállam, a központosított hatalom és Trianon jut eszünkbe. Egyébként ez nem is francia, hanem inkább poszt-szovjet modell. A jelenlegi román Alkotmány ezzel kapcsolatos szabályozásai csupán silány, elhalványított másai, utánzásai a franciának.
11. Magyar többségű régióba küldte „fülelni” a titkosszolgálatot.
Az elnök megbízásából a Külföldi Hírszerző Szolgálat időközben lemondott igazgatója többször is járt Székelyudvarhelyen és tanácskozott a város polgármesterével. Mint közismert, Claudiu Saftoiu igazgató azért mondott le, mert az általa vezetett testületről kiderült, hogy törvénytelenül használt lehallgató felszereléssel rendelkezik, és ezzel az ország területén is – ugyancsak törvénytelenül – lehallgatásokat végzett.
12. Dossziékkal zsarolja politikai ellenfeleit.
Több esetben felmerült az a gyanú, hogy az elnök emberei elindított vagy éppen elfektetett bűnvádi eljárások iratcsomóival, illetve titkosszolgálati tevékenységet bizonyító dossziéik révén politikusokat, bírókat, alkotmánybírókat zsaroltak azért, hogy az államelnök szája íze szerinti döntésre rábírhassák őket.
13. Érdekcsoportokat említ, saját tapasztalatból tudva, hogyan működnek ezek.
A sajtóban napvilágot láttak olyan feltételezések, illetve konkrét esetekre vonatkozó, oknyomozó írások, amelyek szerint Traian Basescu főpolgármesteri mandátuma idején a hivatal költségvetéséből, később állami pénzalapokból busás összegeket osztottak le maguknak az elnökhöz közel álló gazdasági körök. Elena Udrea és férje, Dorin Cocos, valamint az államfő kedvenc kocsmájának neve gyakran szerepelt a közbeszédben. Ezen ügyekben nyomozás nem indulhatott, és nem is indulhat mindaddig, amíg Basescu államelnöki mentelmi joggal rendelkezik. Az alkotmány szerint Romániában egyetlen ember rendelkezik bűncselekmények esetében mentelmi joggal tisztsége betöltésének időszakában, az államelnök. Azoknak a bűncselekményeknek egy része, amelyekkel vádolják az államelnököt, mandátuma ideje alatt elévül, már számon sem lehet kérni rajta.
14. Megnyilvánulásai nem méltóak egy uniós tagország elnökéhez. Uniós tagország államelnökéhez nem méltó megnyilvánulásai, cselekedetei voltak: ittas vezetés, mulatozás, egyetemi tanévnyitó beszédében annak hangsúlyozása, hogy ő sem volt jó tanuló, mégis államelnök lett.
15. Többször is megszegte szavát annak reményében, hogy erről a választó megfeledkezik. Traian Basescunak föl lehet róni, hogy:
– A bukarestieknek megígérte a helyhatósági választásokon: ha megválasztják főpolgármesternek, nem fogja őket cserbenhagyni, mint Ciorbea, nem mond le a polgármesteri tisztségéről egy magasabb funkció érdekében. Aztán mégis indult államelnökjelöltként.
– Szóban és írásban, ő és pártjának vezetői, ígéretet tettek a kisebbségi törvény támogatására, a kulturális autonómia elfogadására. Ezt az ígéretét az államfő nyilatkozataiban, pártja pedig cselekedeteiben folyamatosan megszegte.
– Bejelentette, ha a parlament felfüggeszti, öt perc alatt lemond, aztán többnapos gondolkodás után bejelentette, hogy mégsem.
– Legújabban közölte: ha a referendumon a nép meneszti, akkor nem indul egy újabb mandátumért.
16. Szétverte, ellehetetlenítette az általa „legjobb kormánynak” nevezett első Tariceanu-kabinetet, amely az ő közbelépése nélkül a mai napig működhetett volna.
A „legjobb kormánynak” nevezte az első Tariceanu-kabinetet, amelyet később – amikor érdekei úgy kívánták – ő maga lehetetlenített el és vert szét. Traian Basescu és a Demokrata Párt előszeretettel megfeledkezik arról, hogy 2004-ben számára nem volt igazán fontos a demokrácia szabályainak betartása. A Szociáldemokrata Párt nyerte meg a parlamenti választásokat, ennek ellenére az államfő mégis Tariceanut kérte fel kormányalakításra.
17. Az RMDSZ-t egyre gyakrabban vádolja azzal, hogy együtt szavaz a Nagy-Románia Párttal.
Ez a politikai műveletlenség, a tájékozatlanság gátlások nélküli kiaknázása és bátorítása, amelyben a demokratikus politika egyik alapszabályát kezdi ki az államelnök és fizetett prókátorai, a Demokrata Párt politikusai. Számukra teljesen elképzelhetetlen az a nagyon egyszerű dolog, hogy garmadával vannak olyan politikai helyzetek, amelyekben nem a pártérdek diktálja a leadott voksokat, hanem egy működő társadalom törvényes feltételeinek megteremtése, a jogállamiság gyakorlatának elsőrendűsége, a haladás perspektívájának figyelembevétele számít. Ha a Nagy-Románia Párt olykor – akaratlanul is – ezeket az értékeket támogatja, akkor szavazatai értelemszerűen egybeesnek az RMDSZ-es politikusok voksaival. Basescunak tehát nemcsak az Alkotmányt kellene gyakrabban fellapoznia, hanem a demokratikus politizálás kézikönyvét is, amelyben az ilyen jellegű egybeesések, együtt szavazások nem elítélendőek, hanem a legtermészetesebb dolgok közé tartoznak.
18. Nem hajlandó politikai kompromiszszumra. Esetleges tisztségben maradása a bosszúról, a „bűnösök” tettének megtorlásáról fog szólni a civilizált párbeszéd és vita helyett.
Ugyanide tartozik a politikai kompromiszszum, a demokratikus intézményekkel való együttműködés teljes elutasítása, mert számára a kompromisszum kizárólag érdekszövetséghez való csatlakozást jelent. Így nem lehet politizálni, a politika „megegyezésről”, nem érdekcsoportok közötti „kiegyezésről” szól (ahogyan azt Basescu állítja). Kompromisszum nélkül pedig csak anarchia jön létre, nem működik a demokratikus törvényalkotás. Ezzel is kimutatja foga fehérjét: a teljes káosz a cél, és nem az intézmények olajozott működése. 2008-ban 322 képviselőt lökne ki a parlament erkélyéről, ami nyílt bujtogatás és lázítás a demokrácia egyik legfontosabb intézménye ellen.
19. A Demokrata Párt nem kampányolhatna magyarul Traian Basescu mellett Kovászna megyében, ha az RMDSZ nem harcolta volna ki az anyanyelv használatához való jogot.
Más tollával ékeskedik, s már az irredenta vagy szeparatista viselkedést sem emlegeti föl a Demokrata Párt, amely magyar feliratú kampánytermékekkel áll ki Basescu mellett Kovászna megyében. A PD gyakran említi kizárólag a „román választópolgárt”, akinek a voksaira számít, de a szavazatokért most a soha meg nem említett magyarokhoz is bekopogtat, anyanyelvüket használja. Ez a politikai opportunizmus netovábbja!
20. Traian Basescu az alkotmány „föltételek nélküli tisztelőjének” tekinti magát, de a parlament demokratikus döntése ellen panaszt emelt az alkotmánybíróságon. Megfellebbezi, ha a döntés nem kedvez neki.
Ezt tette akkor is, amikor a parlamenti felfüggesztési szavazás után – az Alkotmánybíróság konzultatív jellegű véleményezésére hivatkozva – a döntés felülbírálását kérte. Az Alkotmánybíróság megalapozatlannak tekintette és elutasította a kérést.
21. Egyelőre a magyarság vezetőit támadja, de készül a magyar közösség közéletből való „kisöprésére”.
Traian Basescunak kifinomult eszközei vannak magyarellenessége leplezésére, és arra, hogy a másfél milliós magyarságot politikai szempontból súlytalanná tegye, kiűzze a közéletből. Pokoli tervét egyszerű stratégiával kívánja elérni: azzal, hogy a magyarságot vezetői ellen fordítja. Így akarja bebiztosítani magának a magyar emberek szavazatait. Ha valakinek nem ismerős ez a módszer, felidézheti a rossz emlékű ’89 előtti időszakot, amelyben a romániai magyarság több hangadó személyiségét is ugyanígy, az „övéi” által távolított el az akkori karhatalom.
Basescu úgy gondolja, hogy a korrupció elleni harc leple alatt sok mindent elintézhet. Egyelőre a magyar közösség politikai vezetőit támadja, amivel egyrészt bebiztosítja magának a román nacionalisták szavazatait, másrészt megpróbálja a magyar közösséget saját vezetői ellen fordítani. Az sem véletlen, hogy épp Kolozsváron, Gheorghe Funar szellemi örököse, Emil Boc városában rukkolt elő a magyarellenességgel, abban a városban, amelyet Funar hozzászoktatott már az etnikai békétlenséghez.