VÁLASZ SZILÁGYPERECSENNEK - AN ANSWER TO PERICEI

(Hungarian and English)
VÁLASZ PERECSENNEK

Hideg, decemberi vasárnap volt tegnap, az első adventi vasárnap ebben az évben...

A családdal együtt Perecsenbe utaztunk reggel korán, hogy megvigyük a körzet számára a pozitív választ a lelkipásztori meghívásra. A meghívást 2007. szeptember végén kaptuk kézhez, amikor Zilahon a 100 éves jubileum volt. Mikor utoljára Perecsenben (és Szilágynagyfaluban) jártam, akkor arról tettem bizonyságot, hogy egyelőre nincs mód arra, hogy máshol vállaljak szolgálatot... Azonban, miután a meghívót az Úr elé tártuk, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezt a meghívását el kell fogadni.

Ugyanis, nem lehet helyes, ha Maros megyében hat lelkipásztor is szolgál (rajtam kívül), míg a perecseni körzet lelkipásztor nélkül van, egy hasonló taglétszámú testvériséggel! Eljött az ideje, hogy közelebb költözzünk ahhoz a vidékhez, ahol a baptista testvériség nagy többsége él, megpróbálva onnan hatást gyakorolni a baptista misszióra ebben az országban.

Az Úr kegyelméből már kilencedik éve vagyok lelkipásztor Marosvásárhelyen, és itteni megbízatásomat átadhatom másnak. A teológiai tanítás (és az esetleges kolozsvári építkezés) támogatása lehetséges Perecsenből is. Még nem tudjuk, hogy mikor költözünk, de azt tudjuk, hogy valamikor a jövő év első felében költözni kell.

Ezt a választ vittük tegnap Perecsenbe és Varsolcra. Megkérlek, imádkozzatok érettünk!

Az Úr a következő igék által szólott hozzánk, amíg akaratát kerestük:

● Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniük... Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. (Mk 8:1-2. 8.)

● „Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam - így szól az Úr.” (Ez 37:14) (Feleségem és én, mindketten Szilágy megyeiek vagyunk.)

● „Igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.” (ApCsel 16:7) (2004-ben Kolozsvárra kaptunk újra meghívást, de nem tudtunk visszaköltözni.)

● „Csak a közelben vagyok-e én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-e Isten a messzeségben is?” (Jer 23:23)

● „Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, járt a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémült; és a mikor kezdett merülni, kiáltott, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadta őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.” (Mt 14:28-32)


AN ANSWER TO PERICEI

Yesterday there was a cold December-Sunday, the first Advent Sunday, this year.

Early in the morning we travelled with the whole family to Pericei, to give a positive answer for their call to be their pastor. This invitation was handed over to me at the end of September, this year, when we were at the jubilee in Zalau, celebrating 100 years of the church’s foundation. Last time when we were in Pericei (and Nusfalau), we said that we see no possibility to leave the place of our ministry, an serve the Lord somewhere else... However, after receiving the request of the church in Pericei and Varsolt, we asked the Lord to lead us, and we understood, that we have to accept their invitation.

This is because it cannot be right if in Mures county there are other six pastors serving, while in Pericei there is none, and have a similar number of membership. The time arrived to move closer to the place where the majority of the Baptist brotherhood are living, trying to influence the baptist mission from that place.

This is the ninth year we are living in Targu Mures, and I may hand over my responsibilities here to seombody else. The theological teaching (and the possible building project in Cluj) can be supportod from Pericei as well. We don’t know when we are going to move, but we know, that we have to move sometime in the first half of the next year.

This was the answer we brought to Pericei and Varsolc, yesterday. Please, pray for us!

While seeking the Lord’s guidance, He spoke to us with these following passages:

● „In those days again, when there was a great multitude and they had nothing to eat, He called His disciples and said to them, ’I feel compassion for the multitude because they have remained with Me now three days, and have nothing to eat...’ And they ate and were satisfied; and they picked up seven large baskets full of what was left over of the broken pieces. (Mk 8:1-2. 8.)

● „And I will put My Spirit within you, and you will come to life, and I will place you on your own land. Then you will know that I, the LORD, have spoken and done it," declares the Lord.” (Ez 37:14) (Salaj County is our birthplace of both me and my wife.)

● „They were trying to go into Bithynia, and the Spirit of Jesus did not permit them.” (ApCsel 16:7) (We got an invitation in 2004. to go back to Cluj, but we couldn’t.)

● „Am I only a God nearby, declares the LORD, and not a God far away?” (Jer 23:23)

● „And Peter answered Him and said, ’Lord, if it is You, command me to come to You on the water.’ And He said, ’Come!’ And Peter got out of the boat, and walked on the water and came toward Jesus. But seeing the wind, he became afraid, and beginning to sink, he cried out, saying, ’Lord, save me!’ And immediately Jesus stretched out His hand and took hold of him, and said to him, ’O you of little faith, why did you doubt?’ And when they got into the boat, the wind stopped.” (Mt 14:28-32)

Not yet

Last week I was teaching in Oradea, two days, than one more day I spent in Zalau at the Music committee. Today (Saturday) we had a Conference at Hargita Christian Camp. There we elected a new president and a new vicepresident for the Szeklerland Baptist Association. Gyula Borzási is the new president and Ernest Veress jr. is the vice president. The other three leaders remained the same: Zoltán Kiss (secretary), Zoltán Máté (treasurer) and János Tőtős (member).
Tomorrow I will be in Pericei, with the whole family. We will leave quite early, at 6:00, to be there at 9:00. About this I will tell you more later.
Next week we are planning to have a meeting on Tuesday in Aghires, near Zalau, which will be the founding meeting of the Mission Committee. Please pray for this new start, where we will try to set up and state a vision (a strategy) for the Hungarian baptist mission in our country: partherships, helping church-planting and building projects, radio and casette ministry, and start to develop a handbook about the practices of the baptist churches and a job description of the pastor.

Temessétek el a csatabárdot!

Temessétek el a csatabárdot!
Filemon 8-17

A Filemonhoz írt levél a kapcsolatápolás művészetére tanít minket. E rövid, személyes, bensőséges levél arról is szól, hogyan élhetnek együtt a házastársak bensőséges, szerető kapcsolatban, halálig. Az igazi, szeretetteljes, tartós kapcsolatnak az a titka, hogy elássák a csatabárdot. El kell ásni a csatabárdot! Egyszer s mindenkorra.
Onézimus elszökött urától, meglopta őt. De Pál apostolhoz kerülve Rómába, megtérésre jutott, és most következik, hogy újra hazamenjen ahhoz az emberhez, akinek rabszolgája volt. Pál apostol visszaküldi őt, de nem úgy, mint szolgát, hanem, mint testvért. „Kit visszaküldöttem, te pedig őt, azaz az én szívemet fogadd magadhoz! Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangéliumért szenvedett fogságomban, de a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen. Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt mint örökkévalót kapd vissza…” (12-15.)
A csatabárd eltemetése arra a ceremóniára utal, amikor az amerikai indián törzsek a békesség szentesítésére és kifejezésére ceremoniálisan elástak egy csatabárdot a földbe, mutatva ezzel, hogy elfelejtették a múltat, lezárták a háborút. Elásták a csatabárdot, mégpedig úgy, hogy a nyele se látszott ki a földből. Innen ered a mai kézfogás gyakorlata is: „itt a kezem, nem disznóláb” – ami azt jelenti, hogy: nincs nálam fegyver („disznóláb”).
A békesség kulcsa tehát a megbocsátás. Képesnek lenni megbocsátani és tovább menni boldogan, ez olyan titok, amit minden közösség meg kell tanuljon, hogy gyakorolhassa azt.
Nos, jegyezzük meg már most az elején, hogy a csatabárd elásásához két félre van szükség. A sértő fél és a sértett fél együtt kell eltemesse a csatabárdot. Gyakran megtörténik, hogy mindkettőből van bennünk egy kicsi, de most vegyük őket mégis egyenként. Történetünkben Onézimus a sértő fél. Lopott, megszökött, megrontotta a kapcsolatot. A sértett fél Filemon, mivel őt bántották meg, sértették meg, őt lopták meg. Megsebezték. Ezek mellett a csatabárd elásásához szükség van néha egy Pál apostolra is, a közvetítőre.
Lássuk csak közelebbről, hogy mibe kerül a csatabárd elásása?

I. A sértő fél részéről megtérésbe kerül.
Sokan ahelyett, hogy megalázkodjanak és megtérjenek, egyszerűen bedobják a törülközőt, és továbbmennek a következő kapcsolatba. Ha ez elromlott, hát kezdek egy másikat… Veszi a labdát, és lelép a pályáról. De ugye a gépkocsiddal nem így teszel? Ha elromlott, akkor elviszed a javítóhoz! Egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy otthagyd az útszélen, és vegyél egy másikat! Miért? Mert túl sokat fektettél bele, nem mondhatsz le róla ilyen könnyen! Ha te vagy a sértő fél, akkor meg kell térned és bocsánatot kell kérned: nem mondhatsz le a kapcsolatról. Vissza kell menned!
Bizonyára megtörténik, hol a férj, hol a feleség esetében, hogy Onézimus helyébe kerülnek. Olyankor jusson eszedbe: Onézimus visszament. Onézimus kész volt megalázkodni, bocsánatot kérni. Hogyan volt ez lehetséges? Úgy, hogy találkozott Krisztussal. Nem azért ment vissza, hogy vitatkozzon, nem azért, hogy megmagyarázza a bizonyítványát, hanem azért, hogy bocsánatot kérjen és Filemonnal együtt elássa a csatabárdot.
Ezzel az alapelvvel találkozhatunk újra meg újra a Bibliában. A tékozló fiú esetében is volt egy sértő fél: a kisebbik fiú. De eljött a nap, amikor észhez tért, magához tért, és kész volt visszatérni, és elásták a csatabárdot. A kibékülés és helyreállás azonnal megvalósult, mihelyt visszament, és elmondta, hogy vétkezett és nem méltó... De jaj, milyen nehéz ezt kimondani sokszor! Milyen nehéz visszamenni!
Tanuld meg: Isten családjában az „előre” gyakran „visszafelé” van, a „fölfelé” pedig „lefelé” van. „Aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Talán épp neked van szükséged erre az üzenetre: vissza kell menned, hogy a helyreállás megvalósulhasson. Ismerd el, hogy tévedtél. Nem vagy két lábon járó arkangyal. El kell ásnod a csatabárdot!

II. A sértett fél részéről a csatabárd elásása egy visszafogadó, megbocsátó szívbe kerül. Ugyanis a helyreállás sohasem valósulhat meg, ha nincs visszafogadó szív. Lássuk csak mit mond Pál apostol: „Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangéliumért szenvedett fogságomban, de a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen. Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt mint örökkévalót kapd vissza. Nem úgy immár, mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban. Azért ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.” (13-17 v.)
Íme, a kapcsolt helyreállításához szükséges a visszafogadó szív. „Kit visszaküldöttem…” – ez Onézimus része, „őt fogadd magadhoz” – ez Filemon része. Mindegyik rész egyformán fontos, és gyakran egyformán nehéz. Onézimus nem tudta, hogy Filemon hogyan fog reagálni amikor visszamegy. Ő visszament függetlenül attól, hogy ott hogyan fogják fogadni.
Pál megparancsolhatta volna Filemonnak, hogy mit kellene tennie, apostoli tekintéllyel előírhatta volna neki a feladatokat, de tudta azt, hogy békességet, megbocsátást nem lehet kényszerítéssel megvalósítani. Ez önkéntes, szabad akaratú döntés kell hogy legyen.
Itt említi Pál apostol azt a szót, hogy „talán…” „Talán azért vált meg tőled ideig-óráig…” Vagyis: hagyj egy kis helyet itt az Úrnak! Gondolkozz! Talán valami titok van itt, amit még nem értesz… talán ebből is jót akar kihozni… talán ez is javadra válik… Talán… Isten keze van ebben a dologban! No nem úgy, hogy Isten rontja meg a kapcsolatokat, hanem Ő az, aki helyrehozza! E „talán” mögött annyi minden meghúzódhat! Engedj helyet Istennek!
Vegyük például József esetét. Emberi szemszögből minden ami Józseffel történt, az rossz volt. A féltékenység rossz dolog. A kútba dobás rossz dolog. A ruhájának ellopása és vérbemártása rossz volt. A hazugság, hogy vadállat tépte szét, rossz volt. Eladva lenni, rossza dolog. Idegennek szolgálni, rossz dolog. Csábítva és megvádolva lenni, rossz dolog. Börtönbe kerülni rossz dolog. Elfelejtve lenni, rossz dolog, és így tovább. De amikor a kibékülés megvalósul, akkor József azt mondja: ne bánkódjatok! Isten küldött el engem ti előttetek, hogy titeket megtarthassalak! Ti rosszat gondoltatok, de Isten jóra fordította! Nos, ez az a „talán”, aminek helyet kell hagyni!
Róma 8:28 azt mondja, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukat munkálja, mint akik Istentől hivatalosak. Ez csakis Isten családtagjaira vonatkozhat. Isten épít, nem pedig rombol, és mindent be tud építeni tervei megvalósításába, még a rosszat is.
A helyreállás után egy bensőségesebb kapcsolat alakulhat ki, mint amilyen előtte volt. „Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt mint örökkévalót kapd vissza. Nem úgy immár, mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.” (16.) A vihar után sokkal szebb a napsütés. „Ideig-óráig” – mondja Pál, mivel a nehézségek csak egy rövid ideig tartanak, és abban is ott van egy „talán”.
A visszatérés és a visszafogadás erős jellemre vall. Eltemetni a csatabárdot, erős jellemre vall. Gyenge jellem az, amikor a csatabárd csak félig van elásva, és a nyele kinn maradt… A gyengeség az, amikor nem tudsz meghajolni és bocsánatot kérni.
Azok az emberek, akik a legnagyobb hatással voltak reám, azok nemcsak arról híresek, hogy sokat tanultam tőlük, hanem arról is, hogy sokat kellett megbocsássanak nekem. Ők mindig készek voltak megbocsátani hibáimat. Erős jellemek voltak azok, akiket Isten beépített életembe, hogy tervét megvalósítsa. Persze, az nem jó, ha az egyik mindig Onézimus, a másik pedig mindig Filemon, de bármelyik lennél, légy kész a csatabárd eltemetésére!

III. Végül, néha Pál apostolokra is szükség van, a közvetítő félre. Ő az, aki megfogja mindegyiknek a kezét, egymás elé állítja őket, és kibékíti őket.
Gondoljuk csak meg! A Filemonhoz írt levél első része bíztatást, dicséretet, köszönetet tartalmaz. Pál apostol a szendvics-módszert alkalmazza. Csak a 10. versben említi kérését, és ott említi először Onézimus nevét. Talán magunk elé képzelhetjük Filemont, amikor megkapja ezt a levelet. Ahogy a 10. vershez érkezik az olvasásban, valószínű megdörzsöli a szemét: Onézimus. Onézimus??! Az nem lehet! Az a csirkefogó! Az a semmirevaló! A tolvaj! A gazember! Na, majd adok én neki!… Csak kerüljön a szemem elé! Aztán tovább olvassa: „te pedig őt, vagyis az én szívemet fogadd magadhoz…” Na, itt próbáltatik meg a Filemon hívősége. Most, amikor meg kell bocsátani, most kerül a szorítóba. Pál apostol, a közvetítő, újra alkalmazza a szendvics-módszert: azt mondja, hogy bízik a Filemon engedelmességében, tudja, hogy annál többet is fog cselekedni, mint amit mondtak neki. Igen, Filemon kész lesz elásni a csatabárdot. És mindezt Pál apostol közvetítésével.
Jézus ugyanezt tette énvelem. Amikor én, a sértő fél, Isten igazságos ítéletét érdemeltem volna. Eljött Jézus, kiterjesztette kezét a kereszten, odaállt Isten és én közém, és azt mondta: én megfizetem! Ott értettem meg, hogy nekem csupán annyiba kerül a kibékülés, hogy hazamegyek. Ha van megtérő szív, akkor van visszafogadó szív is. Mikor ezt átéltem, egy nagy kő esett le a szívemről: helyreállt a kapcsolat. Kibékültem Istennel. El lett ásva a csatabárd.
Most pedig, itt van ez az üzenet, amit hordoznom kell: béküljetek ki az Istennel! Temesétek el a csatabárdot! „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5:20)

Új hét, új lendület

Hétfő-kedd: tanítás az Emanuelben és a Teológián, Nagyváradon.
Szerda-csütörtök: ének-zeneügyi bizottság Zilahon. A temetési énekeskönyvön, a "Búcsú hangok"-on dolgozunk. Lehet, hogy már szerda éjjel hazajövök.
Péntek: itthon. (Itt a legjobb.) Ha már szerdán hazajöhetek, akkor péntek délutánra elmegyek a Hargitára, a Tábori gyűlésre. Márta velem jön, mert nekik is VISZ gyűlésük lesz, kerületi szinten.
Szombat: missziókerületi gyűlés a Hargitán, elnök- és alelnök-választás a missziókerület tanácsába.

Köszönöm, hogy imádkoztok oltalomért az utazásokban és bölcsességért a döntésekben.

The Brethrens of Cluj

Let's have an overview of what happened here during the last Summer. The last Summer campings were a real success this year: we were able to bring to the camps twice more children, teenagers and young people than in previous years. We organised five weeks (series) of campings. These children and young people are now involved in bible study groups, in their churches or home-churches.

We built a new Chapel in Gornesti. The building is already in use, and the church is growing. The Lord blessed the new worker there, Attila Toth, who is involved in church-planting work among Gyspsies as well. Two other new beginnings were started in Fantanele and Balauseri (new churches were planted), the first, founding members were already baptized in the new Chapel of Sangeorgiu de Padure. Here pastor János Tőtős is working.

All the pastors ordained or installed in this area (Mures County) are doing a great job. My work is mostly supervizing their work, helping them in preaching ministry, and administration (buildings). We are very thankful for the fellow workers we have.

I am teaching at Emanuel University - Oradea (Romanian Theological students), Hungarian Baptist Theological Seminary and Hargita Bible School (a two-year weekend school for church workers). I am teaching Old Testament Biblical Theology, Hermeneutics, Homiletics, and Hebrew Exegesis. The Radio broadcasts are developping even more than before. Sándor S. Kelemen (from Bistrita) and Sándor J. Kelemen (from Targu Mures) are also responsible in editing programmes for one Radio.

My wife, Márta is leading the Sunday School Association in our Convention, and is busy to organise the training sessions (basic and advanced) for the Sunday School teachers. New teachers are very much needed in the new churches. Márta is also teaching reagularly in the women's groups of the churches in Mures county.

This weekend I will visit the Brethren Church in Cluj. First, we will have a Youth meeting, this afternoon, and tomorrow morning and evening I am going to preach in the church. I need your support in prayer!

Don't forget to pray for our future as well. Our future is in the Lord's hand.