Immánuel - Velünk az Isten!
Mt 1,23
Nem az a csodálatos, hogy az ember felment a Holdra, hanem az a csodálatos, hogy Isten leszállott a Földre, közénk jött! Ezt a csodát ünnepeljük Karácsonykor: Jézus Krisztus a földre szállt!
Az Úr Jézusnak a születése is rendkívüli volt, nem úgy született, mint más ember: csak asszonytól született, férfitól nem. De mégis úgy született, mint más ember: kisgyermekként érkezett meg karácsony éjszakáján, Betlehemben.
Ennek a megszületett Messiásnak egyik csodálatos nevéről szeretnék szólni, Immánuelről, ami azt jelenti: Velünk az Isten!
Az Úr Jézus nevei közül biztosan sokat ismerünk. Ézsaiás Könyvében, az Ószövetségben meg az Evangéliumban, többször van említve különbözőképpen az Ő neve. Hívják Őt „Csodálatos Tanácsosnak”, „Erős Istennek”, „Örökkévalóság Atyjának”, „Békesség Fejedelmének” Szoktuk úgy mondani neki, hogy „Jézus Krisztus”, ami magyar nyelvre lefordítva és megmagyarázva azt jelenti: „Isten Felkent Szabadítója”. Messiás, Krisztus vagyis Felkent; Jézus vagyis Szabadító. Az angyal azt mondta Józsefnek: „Nevezd az Ő nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből”.
Ebben az igében, a 23. versben találunk egy másik nevet, ami az Ószövetségben is megtalálható, Ézsaiás Könyvében: „Immánuel”, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. De valójában miről van itt szó?
Ez a név legalább három dolgot jelent: először azt, hogy Isten nincs ellenünk, aztán azt, hogy nem vagyunk egyedül, végül azt is, hogy az Isten jelenlétében nem élhetünk a bűnben.
I.
Kezdjük tehát azzal, hogy Immánuel, Velünk az Isten, vagyis Isten nincs ellenünk. Pedig lenne miért ellenünk legyen: a bűneink miatt, az elfordulásunk miatt, a megátalkodásunk miatt. Hányszor hátat fordítottunk neki, hányszor elfordultunk, hányszor közömbösek voltunk iránta... De Isten nincs ellenünk karácsony óta. Isten nem akarja a bűnös halálát, nem akar elfordulni az embertől, nem akar lemondani róla, rólad nem akar lemondani: Immánuel velünk az Isten!
Ez Karácsonynak a nagy üzenete, annak ellenére, hogy mi megérdemelnénk, hogy Isten ellenünk legyen, Ő ki akar békíteni önmagával bennünket. Távol voltunk, Izráel társaságától idegenek, de Ő közelvalókká tett bennünket Jézus Krisztus által. Megjelent az üdvözítő kegyelem minden embernek, nekem és neked.
Isten felkínálja önmagát: „legyünk barátok“. Békesség a közel és távolvalóknak! Jóakarat Isten részéről! Béküljetek ki az Istennel! Velünk az Isten.
De nem volt ez mindig így! Isten haragja lebegett e világ felett. Ézsaiás Könyvében azt olvassuk a 12. részben: „Hálákat adok neked ó Uram, mert jóllehet haragudtál reám, de elfordult haragod, és megvigasztaltál engem”. Nehogy azt gondoljuk, hogy valamilyen bizonytalan irányba fordult el Isten haragja... Ott a Golgotán Jézust sújtotta Isten haragja, azért, hogy te szabad légy. Azért, hogy te élhess, Ő meghalt éretted. Velünk az Isten, a mi oldalunkon van, nincs ellenünk.
De hadd kérdezzem meg: Vajon csakugyan veled van e Isten? A te életedben, eljárásodban, a te hétköznapjaidban látszik e, hogy te Isten jelenlétében élsz, hogy veled van az Úr, s nincs ellened? Mert János Evangéliumában azt olvassuk: „Aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta”. Engedtél e Isten Fiának? Van e örök életed általa? Elfordult e Isten haragja rólad? A világ barátsága ellenségeskedés az Istennel. Csak két lehetőség van: Isten barátja, vagy Isten ellensége lehetsz. Hova tartozol? A bűnre, a halálra, az örökkévalóságra egyetlen megol¬dás: Jézus Krisztus. Nincs senki másban üdvösség. Ő általa szállt le Isten közénk, velünk az Isten, Immánuel.
II.
Másodszor ez a szép név azt is jelenti: Immánuel, velünk az Isten, tehát nem vagyunk egyedül.
A mi társadalmunknak, korunknak egyik nagy tragédiája az, hogy az ember nagyon egyedül érzi magát. Nagyon elszigetelődtünk egymástól, távol vagyunk: férj a feleségtől, szomszéd a szomszédjától, szülő a gyermekétől. Karácsony óta zeng felénk ez az üzenet, hogy velünk az Isten. Magányunk, egyedüllétünk véglegesen megtört, ahogy Isten belépett ebbe a világba.
Dávid azt mondja: „Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy”. Vagyis, ha Te velem vagy, akkor még a halál árnyékának völgyébe is bátran megyek! A halálom óráján is örömmel, kitárt szívvel várom a találkozást Istenemmel, mert az életben is vele voltam. Pál Apostol azt mondja „Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség”. Vele vagyok az életben, és vele leszek a halál után is. Életünkben és életünk után velünk az Isten, nem vagyunk egyedül!
Hallottam egy történetet: Az indiánok között, amikor a felnőttek közé fogadták a gyermeket, 12 éves korban az volt a próba, hogy egy napot és egy éjszakát kellett tölteni a dzsungelben fegyver nélkül. Ha reggel élve találták, akkor befogadták öt. Egyik fiú éppen elérte ezt a kort, és elbocsátották reggel. Nappal könnyű volt figyelni és vigyázni, mert lehetett látni, de ahogy leszállt a sötét, minden kis zajra összerezzent. Nem mert megpihenni sehol, nagyon figyelmes volt. Reggel, mikor kezdett pirkadni, észrevette, hogy amott, a fák mögött valami elkezdett mozogni. Szép lassan közeledett... Mintha lenne ott valaki, mintha ott állna egy ember... És néhány másodperc múlva rájött, hogy az édesapja van ott! Megszólította: Apám, te mit csinálsz itt, te itt voltál? Igen fiam, itt voltam veled égész éjjel. Nem voltál egyedül.
Hogy mit jelent nekünk az, hogy nem vagyunk egyedül az életben, hogy ez a földgolyó nem magára hagyatva bolyong a világűrben, hogy az ember története nem céltalanul halad előre, hogy velünk az Isten: hogy ez mit jelent, nem is tudjuk kifejezni. „Nevezik Őt Immánuelnek”, mondja a angyal, tehát velünk az Isten, nem vagyunk egyedül!
Az Úr Jézus születése előtt sokáig nem szólott az Úr, körül-belül úgy 400 évig. Mintha magára hagyta volna Isten az Ő népét, és az emberiséget... De nem, megszólalt az Isten: „Hajdan szólott Isten sok rendben és sokféleképpen a próféták által, de ez utolsó időben szólott nekünk az Ő Fia által.” Tehet e Isten ennél többet? A legdrágábbat, a legnagyobbat adta oda: „Aki egyszülött Fiát adta érettünk, hogy megváltson bennünket.” Mit tehet még Isten, amit meg nem tett érted? Hiszel-e Őbenne? Veled van-e Isten, vagy még mindig egyedül járod életutadat? Nincs hit a szívedben, és nincs bizalmad Isten iránt? Még a mai napon változtass életeden! Nem érdemes egyedül élni, Isten nélkül élni ezen a földön. Nincs igazi boldogság, igazi öröm, igazi megoldás problémáidra, csak Jézus Krisztus által. Ne éldd egyedül az életed! Van lehetőség, hogy Istennel élj, az Ő társaságában. Nem leszel egyedül, velünk az Isten! Karácsony hozta nekünk ezt a nagy kiváltságot.
III.
Harmadszor még azt kell megemlítsem, hogy ez a név azt jelenti, hogy velünk az Isten, tehát nem élhetünk akármilyen életet, mert Isten jelenlétében nem lehet akárhogy élni. Az, hogy Ő velünk van, ez megköveteli azt, hogy jelenlétéhez méltó életünk legyen. Ő nem vállal közösséget a bűnnel, a tisztátalansággal, a te világiasságoddal, hogy a te akaratodat cselekedje. Velünk az Isten, és ez bennünket szent életre kötelez karácsony óta! Akkor van velünk, ha hívjuk, ha várjuk, ha megtisztulunk, ha van hely számára, velünk van.
Annak idején, Mózesnek azt mondotta az Úr, készíts sátort, hogy a nép között lakozzam. Sok sátor volt Izráel táborában: minden családnak volt egy. Kimentek, bementek, ettek, ittak a saját sátrukban, de a Szent Sátorban, amely a tábor középén volt, nem lehetett akárhogy megjelenni, mert ott jelen volt az Isten.
Jeremiás próféta által üzen az Úr Izráelnek: „állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: halljátok az Úr beszédét mind ti júdabeliek, kik bementek ezen az ajtón, hogy imádjátok az Urat: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen. Ne bízzatok hazug beszédekben mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez, mert csak ha megjobbítjátok életeteket, csak akkor lakozom veletek.
Nincs velünk az Isten akármilyen körülmények között! Ha mi tisztátalan életét élünk, ha bennünk a bűn lakozik, nincs velünk a Isten. Ha mi elfordulunk Tőle, ha mi hátat fordítunk neki, nincs velünk az Isten. De milyen nagy kiváltság, hogy felkínálja önmagát: szentek legyetek, mert Én szent vagyok. Tisztítsátok meg a ti útjaitokat, változtassatok az életeteken és veletek leszek.
Jákób jut eszembe, ki az atyai háztól Mezopotámiába ment és álmot látott. Reggel, mikor felébredt, megrettenve így szól: „Az Úr van e helyen, és én nem tudtam! Mily rettenetes ez a hely, nem egyéb, mint az Istennek háza és a mennyeknek kapuja!” Isten jelenlétében lenni csaló Jákóboknak nem is olyan könnyű. Rette¬netes dolog az élő Istennek kezébe esni. A mi Istenünk megemésztő tűz!
Milyen a te életed? Egy napon mindannyian meg kell állnunk Isten színe előtt. Akik Istennel éltek ezen a Földön, azok kívánják az Ő társaságát odaát. Velünk az Isten. Velünk az Isten? „Ó mondtad e már, Jézusom, lakj az én szívemben?”
Az Úr Jézusnak a tanítványok felé mondott ígérete mindenk¬ire érvényes, aki az övé: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig”!
