Boldog Új Évet!
A boldog ember
Zsolt 1,1-6
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; 2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. 3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. 4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél. 5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. 6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
Az első zsoltár jellege olyan, hogy akár bevezetőként is szolgálhatna az egész könyvhöz, a második zsoltárral együtt. Olyan ez, mint egy prológ, előszó. De lehet bevezetője nemcsak a zsoltárok könyvének, hanem az új évnek is.
A hagyomány az első szoltárt Ezsdrásnak, a másodikat Dávidnak tulajdonítja. Áldásmondással, boldogmondással kezdődik a Zsoltárok könyve tehát, mégpedig egyes számban: „Boldog ember az!” Ez adja meg a himnuszok, a dicséretek könyvének a hangnemét.
Világosan, egyszerűen, határozottan írja le a boldog ember jellemét: negatívan, pozitívan és ellentétbe állítva. Három dolgot nem cselekszik: „nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székébe”. Pozitív oldalról „gyönyörködik az Úr törvényében”, és nemcsak olvassa, hanem „elmélkedik arról éjjel-reggel”. Ezzel ellentétben ott vannak a „gonoszok”, (milyen sokan vannak!) akik olyanok, mint a polyva, amit szétszór a szél. Míg az előbbinek minden sikerül, amit tesz, ezek meg sem állhatnak az ítélet idején, de még az igazak közösségében sem!
Íme, két különböző embercsoport! A nagy különbség nem a gazdagok és a szegények között van, nem a tudósok és a tudatlanok között, hanem a bűnösök és az istenfélők között, a hívők és a hitetlenek között! Örök igazság, hogy amíg Isten oldalán boldogság van, addig az ellenkező oldalon romlás és veszedelem van. Egyfelől Isten áldása, míg a másik oldalon az Ő ítélete van. Boldog ember az, aki tudja, hogy a helyes oldalon áll!
Ha a „boldog ember” negatív, pozitív és kontraszt képeit vizsgáljuk, azt kell mondanunk, hogy ezek a Jézus Krisztusban hívő embert mutatják be. Azok a valójában boldog emberek. Lássuk tehát, milyen kell legyen egy hívő ember ahhoz, hogy boldog lehessen?
I.
Az első kép a boldog ember negatívuma, vagyis az, amit a boldog ember nem cselekszik.
Ezek között van először is az, hogy nem jár a bűnösök tanácsa szerint. Őszintén megvallom, én olyan ember vagyok, akinek szüksége van tanácsra. Vannak nehéz helyzetek, kérdések, amiket nem tudok jól megoldani egyedül. Szükségem van tanácsra. Vannak rendkívüli lehetőségek és kiváltságok, amiket nem tudok jól felhasználni, tanács nélkül. A magam fejétől többször rosszul döntöttem már. Nagy lelkesedéssel indultam tenni valamit, ahol hamarosan csődöt mondtam, mert mások tanácsát nem kértem ki, vagy nem hallgattam meg. Tanácsra tehát nekem is, de lehet másnak is szüksége van.
De az ige szerint nem mindegy, hogy minket ki tanácsol és mire. Nagy kérdés, hogy milyen tanácsra hallgatunk? Lehet egy jó tanácsa valakinek, de mert számodra nem szimpatikus, nem tartozik legközelebbi barátaid közé, ezért nem figyelsz reá. Aztán, ott van egy másik, akinek a tanácsa olyan jól hangzik… Igaz, nem annyira hívő ember, nem veszi komolyan a lelkieket, de olyan „reális”… Ismeri a politikai helyzetet, nagy befolyása van kinn is, benn is, és a józan ész is meg az érdekeid is azt súgják, hogy hallgass reá. Csak a lelkiismereted figyelmeztet, hogy ennek nem lesz jó vége. Ilyenkor döntened kell! Boldog akarsz lenni? A boldog ember nem jár a bűnösök tanácsa szerint!
Továbbá, nem áll a vétkesek útjára sem. Nem igaz az, hogy a cél szentesíti az eszközt. Sőt, az eszköz megszentségtelenítheti az eredményt is! A „vétkesek útja” a dolgok hogyanjára utal. Izraelnél a baj ott kezdődött, amikor olyan akart lenni, mint a többi népek (1Sám 8). Te, mint hívő ember, nem élhetsz úgy, mint egy hitetlen. Azoknak talán szabad, de neked nem: nem alkudhatsz meg a bűnnel. Nem állhatsz a vétkesek útjára!
De nem ülhetsz a csúfolódók székébe sem! Idáig csak a járásról és az állásról volt szó, de most jön az, hogy a boldog ember az, aki „nem ül” a csúfolódók székébe. Még hogy megáll egyik-másik, az még hagyján, de amikor valaki már beleül, és ott kényelembe helyezi magát, ott jól érzi magát, az már nagy baj. A pletykálkodók, rágalmazók, susárlók, csúfolódók között ülni, ez nem eredményez boldogságot. Milyen széken ülsz? A boldog ember nem ül a csúfolódók székébe. Még ma ülj át egy másik frakcióba, ha boldog akarsz lenni ebben az újévben!
II.
Következik a boldog ember pozitívuma, amelyről csak egy lényeges dolgot mond a zsoltáros: azt hogy az Úr törvényében gyönyörködik.
Az Úr törvényében való gyönyörködést nem lehet utánozni. Ez leolvasható az sugárzó arcokról. Ezzel ellentétben, egyik-másik ember arcáról az olvasható le, amikor bemegy az Istentiszteletre, hogy valahogy majd „elszenvedi”, „átkínlódja” ezt az órát is… Mintha a vasárnapi áhítat valami rettenetesen szomorú dolog lenne! Ha végignézel egy-egy gyülekezeten, sokfélét leolvashatsz az arcokról, de kevésről olvasod azt, hogy gyönyörködik abban, hogy ott lehet, élvezi az Úr jelenlétét, és a testvéri közösséget.
A gyönyörködést nem lehet szabályokkal kikényszeríteni. Egy orvos, tűzoltó vagy rendőr elvégezheti a munkáját anélkül, hogy gyönyörködne abban, amit tesz. Azonban a hívő ember életében nem így van. Boldog ember csak az lehet, aki gyönyörködik az Úr törvényében.
Az ige iránti szeretet, az abban való gyönyörködés azzal van kifejezve, hogy elmélkedik arról éjjel és nappal. Vizsgáljuk meg, hogy mit jelent ez. Zárkózzunk el a külvilágtól és olvassuk a Bibliát szünet nélkül? Ó, nem. Figyeljük meg, hogy az Úr Jézus hogy cselekedett: gyógyította a betegeket, etette az éheseket, részt vett egy menyegzőn... – de eközben elmélkedett az Úr törvényéről éjjel-nappal, sokféle elfoglaltsága mellett is.
Józsuének így szólt az Úr: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól... mert akkor leszel jó szerencsés a te utadon, és akkor boldogulsz”. Hasonlít ez az első zsoltárhoz: „minden munkájában jó szerencsés lesz”. Persze, az ige ott kell legyen a szívünkben. De itt az ige azt mondja, hogy „a te szádtól” – vagyis erről még beszélgetni is kell, ezt még hirdetni is kell! A boldog ember egész lényét befolyásolja és átjárja az Isten igéje. Nem a Népújság, a Krónika, az Új Magyar Szó vagy a Szabadság. Nem, amit a Kolozsvári Rádió mond csupán, hanem az ige. Nem a legfrissebb futballmeccsek eredményei, hanem az ige. Az ember úgy lehet boldog ember, ha azon gondolkodik éjjel és nappal, amit az Úr mond. Akkor is, ha otthon van, akkor is, ha úton jár, amikor lefekszik, amikor felkel: éjjel és nappal (5Móz 6:6-7).
III.
Végül az ige a boldog ember kontrasztumát is bemutatja: „de nem úgy a gonoszok, hanem mint a polyva, amit szétszór a szél”. A folyóvizek mellé ültetett fa szembe van állítva a polyvával, amit szétszór a szél. Ilyen az igazak és a gonoszok közötti nagy különbség. Mert csak ez a két csoport van: igazak és gonoszok.
A gonoszok nem szükségszerűen „gonosztevők”, a mai értelemben. A zsoltár szerinti gonosz ember lehet tiszteletben álló úriember, üzletember vagy jó szakember, talán még vallásos is, aki eljár a templomba, imádkozik, olvassa a Bibliát, de akit a Biblia ezzel a rettenetes névvel illet, hogy „gonosz”. Vagyis istentelen, hitetlen, megtéretlen, bűnös. Akinek semmi köze nincs Jézus Krisztushoz és a megigazuláshoz. Akinek nincs élő hite, és akiről azt fogja mondani majd az utolsó napon, hogy: „távozzatok tőlem ti gonosztevők, sohasem ismertelek titeket” (Máté 7:23).
Ezzel ellentétben az igazak talán nyomorul bűnösöknek érzik magukat, de megbánták bűneiket és részesültek Isten megigazításában és az újjászületésben. Ők szilárdan állnak, mozdíthatatlanul, mint egy folyóvizek mellé ültetett fa. Ellenben a gonoszok olyanok, mint a polyva, amit szétszór a szél: üresek, bizonytalanok, hiábavalók, boldogtalanok…
Boldog új évet kívánok! Választani lehet: ha igazán boldog akarsz lenni, akkor válaszd az igét, válaszd az Urat!
