2009. július 12., vasárnap

Valea Moaşei

Near Sibiu, on a valley which goes into the mountains after Tălmaciu, just behind the village Sebişu de Sus, we are camping with about 50 children. Three american ladies together with Attila Tóth and my family members are leading this camp, which is harder than the other camps... All the children are coming from Apalina (district of Reghin), from disordered families. Some of the fathers are in prison. Some are orphans. They are more aggressive than children from normal families. But the situation is much better than three years ago! Some of the children have a real desire to follow Jesus, and have their life changed. They are praying regularly for their family members and friends. The grace of God is offered to these Gypsy children also. God is really working among them. See their faces:

Some carpenters came from Gornesti to build one new wooden house, as an extension of the camp buildings: Sánta József, Réti Attila and Bondor Csaba. In the lower right corner is also the picture of the teachers.
May the Lord help all of them to finish their task well!

2009. július 8., szerda

Két tábor után jön a harmadik

Két gyermektáborban vettünk részt a Hargitán. Holnap, csütörtökön kezdődik a harmadik, ezúttal nem a Hargitán, hanem Nagyszeben mellett, a Bába-völgyben (Valea Moaşei). Most Abafájáról, azt követően pedig Marossárpatakról jönnek a gyermekek táborozni. Megismételjük, amit tavaly és tavalyelőtt is megtettünk. Évről-évre nagyobb a változás az abafáji gyermekeknél. Bárcsak az Úr kegyelmesen munkálkodna a szívükben most is!

Egy kis ízelítő az első táborozásunkról:
Csoportkép
Tőtős János testvér minden faluból hívott ki imádkozókat, azután pedig fehívásra került sor, hogy aki megtérni akar, az jöjjön előre. Látható, hogy az ének alatt egyre szaporodott a megtérők csoportja. Dicsőség az Úrnak!




A második táborozásunk közvetlenül utána, ugyancsak a Hargitán volt, immár magyar gyermekekkel.
Itt van egy csoportkép róluk:

2009. július 7., kedd

Bemerítés és pengetős zenekar

Tegnapelőtt, július 5-én, bemerítési ünnepünk volt Szilágyperecsenben. Hat fiatal öltözött fehér ruhába:

A képen balról jobbra, Kulcsár Péter, Józsa István, Lukács Károly, Bákai Erika, Lukács Gabriella és Sajtos Krisztina - akik vállalták az Isten iránti engedelmességet a keresztségben is. Ketten a varsolci, négyen pedig a perecseni gyülekezethez csatlakoztak. Legtöbben ez év eleji evangélizáló alkalmakkor döntöttek az Úr mellett, és kezdték el Krisztust követni. Döntésük megpecsételésére a tágas imaház megtelt sokszáz hallgatóval.

Borzási Pál hirdette az igét Márk evangéliuma első részének első tizenöt verse alapján: Krisztus keresztségéről, megkísértéséről és királyságáról beszélt azoknak, akik mindezekben követni akarják Őt, hogy vele együtt meghalva a bűnnek, diadalmaskodjanak a gonosz felett, és megdicsőítessenek az Ő országában. A keresztelendőkért kézrátétellel a helyi és a vendég lelkipásztor, meg a gyülekezet diakónusa imádkozott. Az Úr tartsa meg őket a kegyelemben!

Délután szolgált az újraalakult pengetős zenekar is, az ige pedig Krisztus keresztjéről szólt, 1Kor 1:18-2:5 alapján.

2009. július 4., szombat

Tomorrow will be a great day

We just finished the second camp for children, and tomorrow we are going to have a baptismal service, when six candidates will follow the Lord in the water of baptism also.
Pál Borzási is invited to preach the gospel.
In the afternoon we will have the "premiere" of the Mandoline and Guitar Orchestra: we will sing three songs... This will be the first time when these children will serve the Lord with this instruments.
See here several pictures about our orchestra:






Today we had an engagement, and on Thursday we will go for the third camp, organized for gypsy children.

Michael Maccoby: Narcissistic leaders

2003-ban jelent meg Michael Maccoby könyve a vezetőkről és vezetésről (Narcissistic leaders). Vannak, akik a legjobb könyvnek tekintik ebben a témában. Felhívták rá a figyelmemet, miután Tony Morgan blogján is található róla egy bejegyzés.

Lássuk röviden, miről szól. A vezetőket négy csoportba sorolja:
„Erotic” – akiket a szeretés és a szeretetre vágyás vezet. Ezek nagyon gondoskodók az őket körülvevők felé.
„Obsessive” – Szabályok szerint élnek, amelyeket nagyobb hatalmasság szabott meg számukra (atyai tekintély, szigorú lelkiismeret, hagyomány, stb.) Ezek nagyon vigyáznak a szabályszerű döntésekre.
„Marketing” – Megérzik, mire van szüksége, és mit akar a piac, és aszerint alkalmazkodnak. Ezek mindig könnyen alkalmazkodnak az adott helyzethez.
„Narcissist” – Akinek varázslatos személyisége van, olyan, ami megtöri a status quo-t, és változást idéz elő. Ezek azok, akik HA a megfelelő helyzetben jutnak vezetői szerephez, akkor nagyon építőek tudnak lenni.
A szerzőnek ez utolsó a kedvence, bár szerinte mind a négy személyiség-típus lehet építő is, romboló is, és persze, vannak átfedések is. A szerző szerint Bill Gates, Jack Welch, Henry Ford és Abraham Lincoln egyaránt építő-nárcisztikus vezetők voltak...

Tony Morgan a következőket szemezgette a könyvből:
- A nárcisztikus nem reagál a külső világra, inkább megpróbálja létrehozni (saját világát). Látásuk mindig azzal kezdődik, hogy elutasítják a status quo-t.
- Az igazán nárcisztikus olyan személy, aki (1) nem hallgat senkire, ha hisz abban, amit tesz, és (2) pontos látása van arról, ahogyan a dolgoknak lenniük kellene.
- Ebben az értelemben a nárcizmus nem betegség van viselkedészavar (ellentétben az általánosan elfogadott definícióval), hanem itt egyszerűen csak személyiségtípus, mint bármelyik más személyiségtípus, és ez lehet építő (productive), vagy romboló (destructive), egészséges vagy beteg, önzetlen (!) vagy önző.
- Az „obsessive” elvész a részletekben és a szabályokban... Jobban el van foglalva azzal, hogy valamit a megfelelő módon tegyen, minthogy a megfelelő dolgot tegye. Szabály-mániás.
- Lelkesedés és odaadás nélkül még a legtehetségesebb, legösszpontosítóbb, legelmésebb személy is csak egyszerűen végigviszi a munkát, passzív módon fogadja a feladatot, amit rábíztak.
- Akik valójában megváltoztatják világunkat, azok értelmet adnak nemcsak maguknak, hanem annak a népnek is, amely nekik dolgozik: az hisz bennük és követi őket.
- A nárcisztikus nem tud megmaradni olyan szituációkban, amelyek birtokolják őket és ötleteiket. Helyette egyedül is kész elindulni, biztonságát és esetleges bukását kockáztatva, hogy látását saját maga valósítsa meg.
- Paranoid hajlama van arra, hogy totális kontrolt gyakoroljon a szervezete felett, ellehetetlenítve ezzel akár a legjobb embereit is, hogy valamivel hozzájáruljanak ahhoz, ami látását előbbre vinné. Csak úgy hathatsz rá, ha személyessé teszed, hogy döntése milyen jó vagy rossz hatást fog gyakorolni reá.

Nos, mindezekkel kapcsolatban egy komoly probléma merül fel, egy ellentmondás, ami a könyv címe és annak magyarázata között van! Ugyanis, a „nárcisztikus” kifejezést teljesen újradefiniálja, teljesen mást ért alatta, mint ami valójában a jelentése... Ez önmagában már elég ok arra, hogy az egyszerű olvasó teljesen összezavarodjon!

Mert ugye, ha Michael Maccoby könyve szerint mérem magamat, talán „nárcisztikus” vezető vagyok... Sőt, e szerint maga Jézus is az volt! Márpedig, nem vagyok meggyőződve, hogy Jézusra ráillene bármilyen formában is a „nárcisztikus” jelző...

Úgyhogy, ne próbáljunk új meghatározást adni ennek a szónak, keressünk inkább helyette egy másikat! Bizonyára jobb lett volna, ha a szerző, aki egy kívánatos vezetői típusról beszél, egy pozitív jelzővel illette volna azt.

Na, de ha „nárcisztikus” vagyok, akkor mi van?

Hát akkor az van, hogy nem fogok soha belenyugodni a status quo-ba! Nem, nem, soha!!!