Gyermekkeresztség vagy hitvalló keresztség?

Baptista létünk egyik sarokköve a keresztségről/bemerítésről vallott hitünk. Ez a hitünk azon alapszik, hogy a Biblia csak a hitvalló (vagyis felnőtt-) és vízalámerítéssel történő keresztségről tud, és a gyermekkeresztséget, a leöntéssel vagy meghintéssel történő keresztséget nem ismeri. Mi pedig ragaszkodni akarunk az evangélium igazságához, amelyhez a bemerítés tanítása és gyakorlása is tartozik.
A gyermekkeresztség igazolására leginkább négy igeszakaszt szoktak említeni:

1. Mt 19:13-14 – ahol Jézus megáldja a gyermekeket;
2. ApCsel 2:38-39 – „mert néktek lett az igéret és a ti gyermekeiteknek”;
3. Az ún. háznép-keresztség – ApCsel 10:16; valamint
4. Az 1Kor 7:14 kijelentése: „gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek”.

Megfigyelhető, hogy az említett igék mindegyike másról beszél, nem pedig a gyermekek megkereszteléséről. Ahol Jézus megáldotta a gyermekeket, a kijelentése, hogy „ilyeneké az Istennek országa”, érvényes keresztség nélkül is. Ugyanúgy a Pál apostol kijelentése, hogy a hívő szülők gyermekei szentek: ez keresztség nélkül is így van. Péter apostol pünkösdi beszédében nemcsak azt mondta, hogy „néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek”, hanem azt is, hogy ezek azok, akiket „elhív magának az Úr, a mi Istenünk”. Vagyis, az ígéret öröklése nem automatikus, hanem Isten elhívása előzi meg. Megkeresztelkedett Kornélius és a filippi börtönőr háznépe, de nincs semmi utalás arra, hogy ott kisgyermekek is meg lettek volna keresztelve. Ellenkezőleg, olyanokról van szó, akik megtérésük és újjászületésük után a Szentlélek ajándékában részesültek, és magasztalni tudták az Istent. Erre nézve mondta Péter: „Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szentlelket miképpen mi is? És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében.” (ApCsel 10:47-48) Nem másoknak parancsolt, hogy kereszteljék meg őket, hanem nekik parancsolt, hogy keresztelkedjenek meg. Nem „keresztelésről”, hanem megkeresztelkedésről van szó.
A gyermekek megkereszteléséről azért nem beszél sehol a Szentírás, mert a keresztséget meg kell előzze a hit és a megtérés, valamint az erről szóló hitvallás. Figyeljük meg a következő igéket:

• Keresztelő János megdorgálta és eltiltotta a keresztségtől a megtéretlen farizeusokat. (Mt 3:7-9)
• Csakis azok keresztelkedtek meg, akik szívükben megkeseredtek, és örömmel fogadták a felszólítást a gonosz nemzetségtől való elszakadásra. (ApCsel 2:37-41)
• A samáriaiak csak azután keresztelkedtek meg, miután hittek Filepnek. (ApCsel 8:13-14)
• Filep a személyes hitet szabta feltételként a szerecsen komornyik megkeresztélésére, és csak azután szálltak le a vizbe, miután hitéről vallást tett (ApCsel 8:34-39)
• Saulus is megtérése után keresztelkedett meg. (ApCsel 9:17-18)
• A filippi börtönőr csak azután keresztelkedett meg, miután megmosta Pált és Silást az ütésektől, „és egész háznépével egyben örvendezett, hogy hitt az Istennek”. (ApCsel 16:29-34)
• Krispus és a korinthusiak azután lettek megkeresztelve, miután hittek. (ApCsel 8:7-8)
• Pál apostol az efézusi János-tanítványok keresztségét érvénytelennek nyilvánította és újra megkeresztelte őket! Erre azért volt szükség, mivel azok csak akkor hallottak és hittek Jézusban, és vették a Szentlélek ajándékát. (ApCsel 19:1-6)

Megállapítható, hogy akik a gyermekkeresztséget hirdetik és gyakorolják, azok tévednek, és „nem járnak egyenesen az evangélium igazságához képest” (Gal 2:14).

TELEK - Családi kép

Hadd áljon itt a Nagyvarsányban készült TELEK XVII "családi" képe.
Az Úr áldjon meg benneteket, testvéreim!

TELEK - XVII

Az elmúlt hétvégén Magyarországon voltunk a XVII. TELEK találkozón. A megbeszélések az ébredések vonulatáról szóltak, annak megmutatkozásáról a lelkimunkások személyiségében és szolgálatában. Péntek és szombat este Vaján szolgáltam, a belülről és kívülről összegyűlteknek. Vasárnap reggel is, majd délután Nagydoboson is lehetőségem volt prédikálni. Este Vajába gyűltek össze a környéki lelkipásztorok, és megtisztelt jelenlétével az egyházelnök is, Dr. Mészáros Kálmán, családjával együtt. Mivel a kocsim piacra került, Bálint Pál testvér vitt és hozott a kocsijával... Első éjjel Nagydoboson Budai Lajossal együtt a lelkipásztornál, Cserés Attilánál voltunk szálláson, később Vajában láttak vendégül.
Jó volt együtt lenni, kikapcsolódni, szolgatársakkal beszélgetni, tudatosan kérni az Úrtól azt az ébredést, amit egyedül Ő adhat.
A képet Papp László készítette a záró igehirdetés alatt, Vaján.

December 5. Meghívó - Invitation

Minden érdeklődőnek szeretettel tudomására hozom, hogy doktori dolgozatom nyilvános megvédésére előreláthatólag december 5-én, szombaton délelőtt 11 órától for sor kerülni Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán (Horea út 7 sz. III. emelet). A részvevőket szeretettel meghívom az azt követő ebédre is.

Akik szeretnének részt venni, kérem jelezzék ebbéli szándékukat nálam. Köszönöm.

Whoever interested I let you know that the public defense of my doctoral thesis will be hopefully on 5th December 11 o'clock a.m. in Cluj, at the Reformed Faculty of Babes Bolyai University (Horea Street no. 7, III. level). All participants are invited for the following lunch also.

Those who want to participate please let me know. Thank you.

Hiányos cél

(Megjelent a 2008-as kongresszusi füzetünkben, a missziói alelnök beszámolója végén. Kivonat.)

A Rick Warren „Céltudatos gyülekezet” c. könyve és módszerei ellen írt brosúrát sajnos minden gyülekezetnek elküldték, megkérdezésünk nélkül. Ez zavart okozott, főképp ott, ahol addig soha nem hallottak még Rick Warrenről. (Az angliai Crich-i baptista gyülekezet lelkipásztorának, Chris Hundnek "Félreértett cél" c. füzetecskéjéről van szó.)

Rick Warrennek a gyülekezetnövekedésre alkalmazott öt alapelve minden hitvalló evangéliumi gyülekezet alapja kell legyen: (1) Isten magasztalása, (2) szolgálat, (3) misszió, (4) tagság és (5) érettség (magnifying God, ministry, mission, membership, maturity). Gyülekezetének missziói szándéknyilatkozata megfelel minden időben: „Célunk az embereket Jézushoz vezetni és tagokká tenni őket az Ő családjában, őket lelki érettségre nevelni, felkészíteni a gyülekezetben és az életben végzett szolgálatra és a világban végzendő misszióra, hogy az Isten neve felmagasztaltassék.” (The Purpose Driven Church, 1995, 107. old.) Értékelni lehet tehát a Rick Warren által elindított mozgalmat, amely a missziót sok helyen fellendítette. Bizonyára van, amivel nem értünk egyet, de nem tudunk egyetérteni azzal a módszerrel sem, ahogyan őt mindenképpen lejáratni akarják. Úgy véljük, hogy az általa megfogalmazott alapelveket fel lehet használni, megfelelő lelkülettel és hozzáállással, – és más módszereket is csak mértékkel és bölcsességgel érdemes alkalmazni...

Rick Warren „Céltudatos élet” c. könyvét több mint 18 millió példányban adták el szerte a világon. A szerző a Saddleback baptista gyülekezet lelkipásztora, amely a Déli Baptista Szövetséghez tartozik. A könyv vezérelvei elterjedtek a legtöbb felekezetben, és hatásuk sokféleképpen megnyilvánult. A mozgalom idővel világméretűvé növekedett. Sajnos, a támadási felület nemcsak irigységből fakad, hanem okot szolgáltatott rá a teológiai sekélyesség, a túlzott pozitivizmus az önértékelést és önmegvalósítást illetően, a megtérésről, ítéletről és pokolról szóló népszerűtlen tanítások felelőtlen mellőzése, a tévtanítások megtűrése, (szekták eltűrése), a rockzene iránti lelkesedés és az a feltűnő lágyság, amivel a világiasságot kezelik. Isten szentségéről és igazságáról, Jézus véréről, és arról, ami igazából a kereszten történt nem sokat lehet hallani. Szinte egyáltalán nincs említve a bűn kérdése! Meghívni az embereket, hogy „higgyenek Jézusban” nem elég, ha nincs bemutatva, hogy az a Megváltó Jézus kicsoda, akiben hinni kell! Kifogásolható a bemerítéshez való hozzáállás is, mivel annak igazi formája sincs megemlítve (mintha a leöntés, meghintés vagy alámerítés egyformán elfogadható lenne). Azzal a véleménnyel, hogy a zene semleges, és csak a szöveg teszi egyik vagy másik zenét keresztyénné, nem érthetünk egyet: a zenestílusok mindegyikét nem Isten találta fel, és látható, hogy a gonosz és a világ megfertőzte a zenei világot is, főképp az utóbbi időben.

Amíg a Szentírás tiltja a képmutató ítélkezést (Mt 7) és a nem lényeges kérdésekben való személyes preferenciák fölötti ítélkezést (Róm 14), addig arra bíztat, hogy az Igének mércéjéhez szabjunk mindent. A korinthusiakat elmarasztalja Pál apostol, mivel megtűrték a tévtanításokat (2Kor 11:1-4). A béreaiak pedig azért voltak nemesebb lelkületűek a tesszalonikaiaknál, mert mindent az Igével próbáltak meg (ApCsel 17:11). „A lelki ember mindent megítél.” (1Kor 2:15) Ilyen hozzáállással megállapítjuk, hogy nekünk nem a keresztyénségnek egy bizonyos kivonatos formájára van szükségünk, hanem az Isten teljes akaratára (ApCsel 20:27). Miközben értékeljük a Rick Warren által felállított alapelveket az Isten szeretetéről, a felebaráti szeretetről, a misszióról, a tanítványságról, a keresztségről, a gyülekezeti tagságról és a tagok tanításáról, nem feledkezünk meg arról, hogy a hívő élethez hozzátartozik a szentség, a lelki harc, az elkülönülés a világtól és a hamisságtól, és a bűn megfeddése is.

Az alapelvek igei értelmezésére van szükség ahhoz, hogy olyan eredményt hozzanak, amely Isten előtt is kedves.