Gyermekkeresztség vagy hitvalló keresztség?

Baptista létünk egyik sarokköve a keresztségről/bemerítésről vallott hitünk. Ez a hitünk azon alapszik, hogy a Biblia csak a hitvalló (vagyis felnőtt-) és vízalámerítéssel történő keresztségről tud, és a gyermekkeresztséget, a leöntéssel vagy meghintéssel történő keresztséget nem ismeri. Mi pedig ragaszkodni akarunk az evangélium igazságához, amelyhez a bemerítés tanítása és gyakorlása is tartozik.
A gyermekkeresztség igazolására leginkább négy igeszakaszt szoktak említeni:

1. Mt 19:13-14 – ahol Jézus megáldja a gyermekeket;
2. ApCsel 2:38-39 – „mert néktek lett az igéret és a ti gyermekeiteknek”;
3. Az ún. háznép-keresztség – ApCsel 10:16; valamint
4. Az 1Kor 7:14 kijelentése: „gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek”.

Megfigyelhető, hogy az említett igék mindegyike másról beszél, nem pedig a gyermekek megkereszteléséről. Ahol Jézus megáldotta a gyermekeket, a kijelentése, hogy „ilyeneké az Istennek országa”, érvényes keresztség nélkül is. Ugyanúgy a Pál apostol kijelentése, hogy a hívő szülők gyermekei szentek: ez keresztség nélkül is így van. Péter apostol pünkösdi beszédében nemcsak azt mondta, hogy „néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek”, hanem azt is, hogy ezek azok, akiket „elhív magának az Úr, a mi Istenünk”. Vagyis, az ígéret öröklése nem automatikus, hanem Isten elhívása előzi meg. Megkeresztelkedett Kornélius és a filippi börtönőr háznépe, de nincs semmi utalás arra, hogy ott kisgyermekek is meg lettek volna keresztelve. Ellenkezőleg, olyanokról van szó, akik megtérésük és újjászületésük után a Szentlélek ajándékában részesültek, és magasztalni tudták az Istent. Erre nézve mondta Péter: „Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szentlelket miképpen mi is? És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében.” (ApCsel 10:47-48) Nem másoknak parancsolt, hogy kereszteljék meg őket, hanem nekik parancsolt, hogy keresztelkedjenek meg. Nem „keresztelésről”, hanem megkeresztelkedésről van szó.
A gyermekek megkereszteléséről azért nem beszél sehol a Szentírás, mert a keresztséget meg kell előzze a hit és a megtérés, valamint az erről szóló hitvallás. Figyeljük meg a következő igéket:

• Keresztelő János megdorgálta és eltiltotta a keresztségtől a megtéretlen farizeusokat. (Mt 3:7-9)
• Csakis azok keresztelkedtek meg, akik szívükben megkeseredtek, és örömmel fogadták a felszólítást a gonosz nemzetségtől való elszakadásra. (ApCsel 2:37-41)
• A samáriaiak csak azután keresztelkedtek meg, miután hittek Filepnek. (ApCsel 8:13-14)
• Filep a személyes hitet szabta feltételként a szerecsen komornyik megkeresztélésére, és csak azután szálltak le a vizbe, miután hitéről vallást tett (ApCsel 8:34-39)
• Saulus is megtérése után keresztelkedett meg. (ApCsel 9:17-18)
• A filippi börtönőr csak azután keresztelkedett meg, miután megmosta Pált és Silást az ütésektől, „és egész háznépével egyben örvendezett, hogy hitt az Istennek”. (ApCsel 16:29-34)
• Krispus és a korinthusiak azután lettek megkeresztelve, miután hittek. (ApCsel 8:7-8)
• Pál apostol az efézusi János-tanítványok keresztségét érvénytelennek nyilvánította és újra megkeresztelte őket! Erre azért volt szükség, mivel azok csak akkor hallottak és hittek Jézusban, és vették a Szentlélek ajándékát. (ApCsel 19:1-6)

Megállapítható, hogy akik a gyermekkeresztséget hirdetik és gyakorolják, azok tévednek, és „nem járnak egyenesen az evangélium igazságához képest” (Gal 2:14).