2010. december 23., csütörtök

Az utóbbi napokban, hetekben

Az utóbbi napokban, hetekben, hónapokban sokféle szívfájdalmat okozott az egyik lelkipásztornál és gyülekezeténél található hitelvi elhajlás. A problémák még augusztus végén kezdődtek, és azóta egyre fájdalmasabbá váltak. A betegséggel is így szokott lenni: egyre fájdalmasabb, és előbb-utóbb műtétre kell sor kerüljön, ha akarjuk a gyógyulást.

Amikor szeptember végén meglátogattam Vékás testvért Kolozsváron, érdeklődött a szövetség felől és a gyülekezetek felől. Kérésére részletesen előadtam neki az akkori helyzetet, amire ő csak annyit mondott: megmondom neked, ebből nem lesz „gálickő”. Igaza volt.

A kialakult helyzet rávilágított néhány dologra, amely eddig nem volt ennyire világos. Magamat is újra megvizsgálhattam, hogy Isten oldalán állok-e. Szívemben békesség van, mégis szomorú vagyok, hogy Istennek és az Ő népének ilyen sok ellensége van! Olyanok, akiknek önmagukat és saját elveiket istenítik, és azon kívül senkire nem hajlandók hallgatni. Akik nem látnak távolabb a mai napnál, saját céljaikat és forgatókönyvüket mindennél előbbre helyezik. Meg van írva: „Jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt, ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” (ApCsel 20:29-30) Ez van, kérem: a farkasok megsokasodtak, a nyájat sok oldalról tépik, bomlasztják, szakítják. Nem (csak) egy személyre gondolok itt, hanem inkább annak elvbarátaira, akiknél nemhogy alázat, szelídség, szeretet, békesség, jóság - vagyis a Szentlélek gyümölcse, jelenlétének bizonyítéka lenne látható, de a minimális illemtudás és tisztelet is hiányzik. A hét év, hazulról. És megnyilvánul bennük a Sátán embergyilkos lelkülete, lépten-nyomon. Közben arra hivatkoznak, hogy milyen hatalmasan munkálkodik bennük és a gyülekezetükben az Úr! Pedig, ha tehetnék, megfojtanának egy kanál vízben, engem is, mást is, azt képzelve, hogy ezzel is az Urat szolgálják és az Ő ügyét képviselik. Szomorú. Szóval, az emberek gonoszságát nehéz elviselni, de még nehezebb elviselni, ha Krisztus gyülekezetét gyalázzák! Ez még féjdalmasabb. Ha rólam van szó, lehetne hallgatni is. Ha a Gyülekezetről van szó, hallgatni bűn.

Hálás vagyok a sok kedves, bátorító, bíztató leveleknek, üzenetnek, akik nem a cyber-tér nyilvánossága előtt tették ezt, de mégis jelezték, hogy mi az, amivel egyetértenek, és mi az, amivel nem. Áldott legyen az Úr, Aki meghagyott magának sokezer embert, olyanokat, akik nem hajtottak és nem hajtanak térdet a korunkat jellemző vallásos hamisságnak és csalásnak!

Emítettem, hogy magamat is újra megvizsgálhattam, és gyakran az Ige mérlegére tettem: Bennem is van harag? Gyűlölök valakit? Szeretetlenül, illetlenül viselkedtem valakivel? Amit teszek, az Úrért teszem? Megalkudtam valahol? Az igazság az, amit szeretek? Csakugyan van bennem nagyravágyás? Pénzéhesség, anyagiasság? Kell-e nekem tenni, vállalni azt, amit teszek, vállalok? Vagy helyesebb lenne, ahogyan más is teszi, nem vállalni fel a konfrontálódást? Bújjak el az ujjam mögé? Mert sokkal könnyebb lerázni, áthárítani, kibújni a felelősség alól. Miért nevezzenek engem „nagyfőnöknek”, vagy még durvábban „nagykutyának”, „diktátornak”, vagy nem tudom minek? Lehetnék kedves, megértő barát. Ölelő, vállon-veregető kolléga. Nem?

Nem tudja mindenki, hogy a Szövetség élén lenni nem jelent semmilyen előnyt, hanem inkább hátrányt. Még azt sem mondhatom, hogy az eddigi elnökök közül valamelyikenk „kellett a hatalom”. Áá, dehogy. Az, hogy most én vagyok az elnök, ennek megvan a maga története és oka. De nem tart ez mindörökké. Nem kívántam és most sem kívánom ezt a tisztséget magamnak. Szívesen és örömmel átadom, a lehető legelső alkalommal. Ezt azért írom le, hogy a közelgő választáson az illetékesek fogjanak szavamon. Nagyon örülni fogok neki. Őszintén. Nagy tehertől szabadítanak meg. De az, hogy szabadulni szeretnék ettől a tehertől, nem jelenti azt, hogy nem vállalom, vagy megfutamodom. Nem, soha. Akkor sem, ha ilyen nehéz "pászma" jut számomra. Augusztus óta nem napokban, hanem hetekben lehetne mérni már azokat az éjszakákat, amelyeken nem tudtam aludni a zajló dolgok miatt: imádkoztam és virrasztottam. Közben böjtöltem is, és kis könyvecskére rugó levelezést írtam, naivan azt gondolva, hogy szép szóval is el lehet érni valamit... Tévedtem. Nem lehetett.

Most pedig a blogommal kívánok platformot biztosítani annak a hitnek és tanításnak, amit mi baptisták, a Bibliából merítettünk. Mindazokat a kérdések, amelyeket az utóbbi időben felmerültek, érdemes lesz újra átgondolni. Ne legyen semmi, amit csak megszokásból, vagy csak a hagyomány miatt teszünk. Vagy talán épp ellenkezőleg, csak azért, mert ma ez a divat. Legyen egyedül a Szentírás a hívő életünk mércéje! Alkalmazzuk annak tanítását a mai helyzetben. Úgyhogy, megpróbálok ezekről írni majd egyet s mást, ahogyan az megértettem Isten igéjéből.

Ezzel kapcsolatban megemlítem, amint már korábban írtam róla (tavaly, július végén), hogy még ha valaki a Névtelenség palástjába burkolózik is, a megjegyzéséből mindjárt érezni lehet, hogy milyen lélek lakik benne. Nyílván sok támadási felületet biztosít az, ha valaki nem rejtőzik el, hanem felveszi a harcot. A meggyőződésből vállalt döntéseket eddig sem bántam meg, és most sem fogok gyáván hallgatni. Látom, persze, hogy sokan vannak, akiknek nem vagyok szimpatikus, akik irigyelnek, gyűlölnek, haragszanak, stb. Tudomásul veszem, de ez nem változtat vagy félemlít meg. „Vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.” (Kol 3:8) Részemről megpróbálom alkalmazni, amit annak idején Annuska néni írt egyik commentjében: „Minden ütésed, átkod / Hiába ellenem. / Szörnyű a fegyverem: / A végén megbocsátok.” (Illyés Gyula: Szörnyű fegyver).

A megjegyzésekre egyelőre ugyanúgy lehetőséget adok, szabadon, mint eddig. De ha valakik visszaélnek vele, akkor le fogom tiltani egy ideig. Mert az ördögnek nem fogok keretet biztosítani, hogy gonoszságát kinyilvánítsa!

2010. december 22., szerda

Áhítat - karácsonyra

A (2011-es) Vezérfonalban csak másod- és harmadnapján van imaáhítatra kijelölt ige.

Az ünnep első napjára szóló javaslatom a következő:

Ézs 61:1-4 - Adjunk hálát Isten Felkentjének szabadító küldetéséért!

Karácsonyi énekek

Énekeljetek az Úrnak új éneket!

Karácsony közeledtével három éneket adok közzé, egy teljesen új, egy félig új és egy felújított éneket. Persze, a dallama mindegyiknek régi.

A "Sötét éjben árad a fény" cseh népi dallam. Eredetileg is karácsonyi ének volt. A szöveg szerzője Borzási Johanna. Sajnos, az ütemjezlés lemaradt, pedig ennél nagyon fontos: 2/2 ütemezéssel, "alla breve" ritmussal kell énekelni.

Az "Este van, este van" a közismert "Jingle bells" dallamára született. Ennek szövege csak részben az én költeményem, mert egy-egy sor már régebben is használatos volt. Csak ki kellett egészíteni...

A harmadik ének, az "Ó, mily öröm, mily nagy vígság" gyermekkorom emlékeit idézi. Kissé feljavítva (pedig ráfért volna nagyobb javítás is).

Áldott ünnepeket!



1. Sötét éjben árad a fény, szép tünemény,
Angyalok hirdetik, hogy van remény.
Megszületett a Megtartó,
Isten Fia, a Megváltó,
Örüljön hát most minden szív,
Jézus az Úr, Aki megszabadít!

2. Karácsonynak üzenetét, hirdetjük szét,
Tárd ki a szíved, mert Ő erre kér.
Készíts helyet a számára,
Töltsön el most béke, hála,
Örüljön hát most minden szív,
Jézus az Úr, Aki megszabadít!

3. Dúsgazdaggá lett a szegény, úgy hiszem én,
A dicső Gyermek immár az enyém.
Lejött értünk, hogy megváltson,
Rabságból megszabadítson,
Örüljön hát most minden szív,
Jézus az Úr, Aki megszabadít!

4. Ünnepel most föld és az ég, mint egykor rég,
Az Urat áldja egy új nemzedék.
Közénk jött egy mennyei fény,
Emberként egy isteni lény,
Örüljön hát most minden szív,
Jézus az Úr, Aki megszabadít!

1. Dicsőség a mennyben, békesség a szívben,
Megszületett Jézus, eljött, szegénységben.
Ó, te jó Úr Jézus, jöjj el házról-házra,
Vigasztalj meg minden árvát, ne legyen ma árva!

Refrén:
Este van, este van, szép karácsonyeste,
Mosoly van az arcokon, mosoly a szemekben,
Este van, este van, szép karácsonyeste,
Mosoly van az arcokon, mosoly a szemekben.


2. Próféták ígérték, angyalok hirdették,
Pásztorok és bölcsek őszintén tisztelték.
Drága hű Megváltónk, szívünk hozzuk Néked,
Fogadd el mitőlünk, kérünk, ezt a csekélységet. Refrén:

3. Üdvözítő Jézus, Téged áld a szívünk,
Jászolodnál mi is leborulva kérünk.
Jöjj Te is szívünkbe, ne legyen csak álom,
Hogy ma is van áldott, drága, igazi karácsony. Refrén:

1. Ó, mily öröm, mily nagy vígság, újra itt a karácsony!
Vígan van most a sokaság mind az egész világon.

Refrén:
Dicső, dicsőség a mennyben, a földön békesség és jóakarat,
Ma született a Megtartó néktek a Dávid városában.


2. Égnek már ismét a gyertyák, csillog a karácsonyfa,
Angyal hirdeti, hogy Ő a Messiás, Isten Fia.

3. Jézus Krisztus születésén örüljön most minden nép,
Drága ajándék ez nékünk: értünk adta életét.

2010. december 11., szombat

Isten megtett mindent

Jézus Krisztus - az egyetlen út az üdvösségre

Mi baptisták, hirdetjük és gyakoroljuk a vallási toleranciát, a törvény előtti egyenlő bánásmódot. De sajnos, ez némelyek számára azt sugallta, hogy egyetlen vallásnak sincs kizárólagos joga az igazság birtoklására... Öszetévesztik a toleranciát az egyenlőséggel. Sokan abba a tévhitbe jutottak, hogy minden vallás egyenlően ugyanazt hirdeti, és egyik sem különbözik lényegesen a másiktól.

Azok, akik azt hiszik, hogy minden vallás ugyanoda vezet, felteszik a kérdést, hogy miért mondják a keresztyének, hogy csak egy lehetőség van az üdvösségre, mégpedig Jézus Krisztus által? Épp ennyire szűk látókörű az Isten, hogy csak egy lehetőséget ad az embernek? Más szóval, Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

Próbáljuk meg megválaszolni ezt a kérdést, hipotetikus módon elfogadva előbb a feltevést, majd bebizonyítva annak ellenkezőjét (R. C. Sproul után szabadon).

Feltételezzük, hogy van Isten, aki igaz és szent.

Feltételezzük, hogy Isten szabad akaratból embereket teremt, akiknek az élet ajándékát adja.

Feltételezzük, hogy az embereket ideális körülmények közé helyezi, hogy a teremtett világ dicsőségét szabadon élvezhessék.

De feltételezzük azt is, hogy Isten egy kicsi korlátot szab az embernek, azzal a fenyegetéssel, hogy ha azt átlépi, akkor meghal. Joga van Istennek ilyen korlátot szabni, és a büntetést kilátásba helyezni, ha tekintélyét semmibe veszik?

Feltételezzük, hogy minden ok nélkül a hálátlan teremtmények engedetlenek lesznek Istennek. Abban a pillanatban, Isten hátat fordított nekik.

De ahelyett, hogy megölte volna őket, megváltotta őket.

Az első leszármazottak csak növelték az engedetlenséget és a Teremtőjük iránti ellenségességet. A gonoszság egyre nagyobb lett, és mindenki azt tette, amit jónak tartott (Bír 21:25). Mivel Isten továbbra is meg akarta váltani őket, egy népcsoportnak különleges ajándékokat adott, hogy általuk az egész világot megáldja.

Feltételezzük, hogy Isten megszabadította ezt a népet egy kegyetlen egyiptomi fáraó elnyomásából.

Feltételezzük, hogy ahogy megszabadultak, egyre inkább fellázadtak Istenük ellen és szabadítójuk ellen. Feltételezzük, hogy ők az Isten törvényét folytonosan áthágták.

Feltételezzük, hogy Isten még mindig meg akarta váltani őket, és különleges követeket, prófétákat küldött hozzájuk, azzal a kéréssel, hogy népe visszatérjen Istenéhez.

Feltételezzük, hogy a nép megölte a prófétákat, és kigúnyolta üzenetüket. Ezt követően fából és kőből készült bálványszobrokat kezdtek imádni. Különböző vallásokat találtak ki, amelyek ellenkeznek Istenük igaz kijelentésével.

Feltételezzük, hogy mintegy a megváltás utolsó cselekedeteként Isten az ő saját Fiát küldte el, hogy megváltsa a világot.

De feltételezzük, hogy Isten Fia is el lett utasítva, kigúnyolták, meggyötörték és meggyilkolták.

Feltételezzük, hogy Isten az Ő Fiának meggyilkolását úgy fogadta, mint helyettesítő büntetést a gyilkosok bűneiért. Így teljes amnesztiát hirdetett az embereknek, teljes bocsánatot, győzelmet a halál felett, örök életet.

Az egyetlen követelése Istennek csakis az, hogy becsüljék meg az Ő egyszülött Fiát.

Erre van aki, azt mondja: Ez nem becsületes! Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

Pedig a kérdés lényegében nem az, hogy miért van csak egy út az üdvösségre, hanem az, hogy miért van egyáltalán út az üdvösségre?!

„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36 Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. (Mt 21:33-37)

2010. december 9., csütörtök

Hermónikás

Ez a Zénó, egyszemélyben egy teljes zenekar! Nem semmi.









Dicsőség az Úrnak!