A gyógyulásról
Ézsaiás próféta kijelentését (Ézs 53:4) Máté evangélista szokása szerint alkalmazza az Úr Jézusra, amikor „az est beálltával vittek hozzá sok ördöngöst, és egy szóval kiűzte a tisztátalan lelkeket, és meggyógyított minden beteget”. Erre Máté azt mondja, hogy ez azért történt így, „hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.” (Mt 8,16-17). Amikor ezeket az igéket olvassuk, általában mindannyian egyetértünk abban, hogy a megváltásban benne van a teljes gyógyulás, a teljes helyreállás is: Isten a testünkre is gondolt, amikor megváltott minket Jézus Krisztusban. A kérdés csupán az (és itt oszlanak meg a vélemények), hogy ez a testi helyreállítás mikor történik: itt ezen a földön, vagy az új égen és új földön, ahol majd Isten „eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4). Más szóval: e romlandó testben történik a megváltásban biztosított teljes helyreállítás, vagy akkor, amikor e romlandó test romolhatatlant fog ölteni magára? „Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” (1Kor 15:53)
Súlyos félreértés összemosni a bűnből és lelki halálból való megváltást a betegségből és testi halálból való megváltással, arra hivatkozva, hogy Jézus ugyanúgy elhordozta betegségeinket, mint a bűneinket, mert meg van írva, hogy „az Ő sebeivel gyógyultatok meg” (1Pt 2:24. Ézs 53:5). A félreértés abban van, ha azt gondoljuk, hogy a gyógyulást ugyanúgy átvehetjük Istentől, ahogyan átvesszük bűneink bocsánatát. Azt mondják: „csak meg kell vallani, hogy meggyógyultál, és már nincs is betegség! Az, amit az orvos mond, az tévedés. Különben is, nem az orvosnak kell hinni, hanem a Bibliának. Valld meg, hogy meggyógyultál, és ne kételkedj!”
A bűn az Isten parancsainak az áthágása, Isten erkölcsi normáinak semmibevétele. A betegség azonban nem erkölcsi kategória. A bűn zsoldja a halál, de a betegségnek nincs átka, esetleg az lehet maga az átok. A bűnnek van büntetése, de a betegségnek nincs büntetése, esetleg az lehet maga a büntetés. Ha nem így lenne, akkor vagy a bűnnek nincs erkölcsi jelentősége, vagy a betegségnek van.
A posztmodern és New Age filozófia hozta magával azt, hogy némelyek azt hiszik, hogy a hívő soha nem lehet beteg. Úgy gondolják, hogy ha a hívő beteg – mert az orvosi diagnózis ezt mutatja –, az akkor sem úgy van, az csak a Sátán hazugsága! Azt mondják, hogy ha mégis elhiszi, hogy beteg, akkor ezzel csakugyan beteggé teszi magát! Az ilyen felfogás figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Úr szolgái közül többen voltak betegek (Fil 2:27. 2Kor 12:7-8. 2Tim 4:20. Jób 2:7-10). Nem értik, hogy a betegséget és a halált ezen a földön nem lehet úgy kezelni, mint a bűnt. Sőt, e téves felfogás oda vezet egy idő után, hogy a betegnek nem könyörület jár, hanem vád: nincs elég hited! „Azért nem gyógyultál még meg, mert nem hiszel igazán! Jézus már meggyógyított, de a hitetlenséged megakadályoz abban, hogy a gyógyulás a tied legyen!” Ismerős ez a szólam? Egymás terheinek hordozása helyett titkolózás kezdődik, nehogy fény derüljön az állítólagos „hitetlenségre”. Rejtegetni kell a problémákat, ne tudják meg hogy „hitetlen” vagy... Még az is meglehet, hogy a kívánt gyógyulás elmaradása miatt kételkedni kezdesz a bűnbocsánatban is, hiszen ha a megváltásban benne van a gyógyulás ugyanúgy, mint a bűnbocsánat is, és azt tapasztalod, hogy hited ellenére a gyógyulás elmaradt - akkor jogos lehet a kételkedés, hogy a bűnbocsánatod mennyire valóságos?
Persze, hisszük, hogy Jézus ma is gyógyíthat, csodálatos módon. Sok olyan esetet lehetne felsorolni, ahol az orvosok már nem segíthettek, de az Úr segített és gyógyulást adott. Neki erre hatalma van. Ezt nem hinni csakugyan hitetlenség. De különbség van abban, hogy a gyógyulás neked automatikusan jár, a megváltás jogán, vagy a gyógyulás egy csodálatos ajándéka Istennek (orvosi/gyógyszeres segítséggel vagy anélkül). A gyógyulást nem minden hívő tapasztalhatja meg: vannak, akik hitük és imádságuk ellenére mégis betegek maradnak, mert Isten tervében ez így van benne. Istennek a betegséggel is terve van. Jn 9 szerint a betegségnek nem is az okát kell keresni, hanem a célját! (Jn 9:1-5)
Egy csodálatos gyógyulás az eljövendő teljes helyreállításnak lehet az előíze. Isten néha abban a kegyelemben részesíti gyermekeit, hogy megmutatja nekik, milyen is lesz odaát. Ez történhet valamilyen kijelentés formájában, de történhet imameghallgatás formájában is, amikor hatalmával meggyógyít egy beteget. Jakab apostol arra bíztat, hogy a betegekért imádkozzunk. Ezt tenni kell, rendszeresebben, mint amennyire tesszük! Minden beteget és betegséget lehet és kell Isten elé vinni imádságban. A gyógyulásért imádkozni kell, még akkor is, ha kéznél van az orvos és a gyógyszer. Azonban készek kell legyünk kimondani azt is, hogy: „legyen meg a Te akaratod”. Ezt így tanultuk Jézustól. Sem az Úr Jézus, sem az apostolok nem mondtak olyat, hogy a gyógyulást bármikor automatikusan átvehetjük az Úrtól, ha hitünk van, a megváltás révén. Ellenkezőleg!
Valahol ezeket a megjegyzéseket olvastam erről a témáról: (1) Az Isten nélküli hit is gyógyíthat (mert pszichikai erőt kölcsönöz, ha valaki hisz az orvosokban, gyógyszerekben, kezelésben), de tudni kell, hogy a gyógyulást akkor is Isten adja, ha nem hisznek Benne. (2) Az Istenbe vetett hit sem gyógyít mindig (lásd Pál apostol esetét – 2Kor 12:7-9). És ilyenkor nem erőszakoskodni kell, több imatársat keresni, sírni vagy jobban hinni a gyógyulásban, hanem elfogadni Isten akaratát. (3) Nem a hit gyógyít, hanem Isten! Ezért van az, hogy Jézus úgy is gyógyított, hogy valaki hitre jusson, akinek betegségében még nem volt hite. (4) Az Úr Jézus nem gyógyított meg minden beteget, lásd Jn 5:1-17. (5) Az Úr akkor gyógyított, amikor az emberi tudomány már véget ért: a gutaütött, sánta, vak, leprás, stb. esetében. Nem arról van szó, hogy egy fog-, derék vagy fejfájásból nem tudna meggyógyítani... Megtudna. De félek, hogy sokan fáradság, munka, pénz és szenvedés nélkül szeretnének testi/lelki előnyökhöz jutni, mert ugye, hinni kényelmesebb, mint elmenni az orvoshoz vagy antibiotikumokat vásárolni. De tudni kell, hogy Isten nem üzletel! (6) Istent nem érdemes kényszeríteni. Persze, mondhatnánk, hogy nem is lehet. Ő nem azért van, hogy minket kiszolgáljon kényünk-kedvünk szerint. Nekünk kell alkalmazkodnunk az Ő akaratához, nem pedig fordítva! (7) Végül pedig, nem a gyógyulásban kell hinni, hanem az Úr Jézusban. Igyekezz belesimulni az Ő akaratába, és megnyugodni abban, mert ez válik javadra, még akkor is, ha az nem a gyógyulásodat, hanem a Vele való találkozásodat jelenti majd.
