Pál a főtanács előtt - ApCsel 23:1-11 (jegyzet)

Pál a főtanács előtt

ApCsel 23:1-11

n  Pál apostol azután került a főtanács elé, miután harmadik misszióútjáról visszatért.

n  Korábban, amikor elbúcsúzott az efézusi vénektől, Agabus próféta megjövendölte, hogy Jeruzsálemben meg fogják kötözni. Pál tehát tudta, hogy mi vár reá Jeruzsálemben.

v  A templom udvarán megrohanták, elfogták, majdnem megölték.

v  Mikor az ezredes a várba vitette, Pál engedélyt kért, hogy szólhasson a néphez. Ekkor derült ki, hogy Pál tud héberül is! Az erőd lépcsőjén állva részletesen elmondta megtérése történetét az összegyűlt zsidóknak, akik a „pogányok” szó említéséig csendben hallgatták, de akkor felzúdultak, és Pál eltörlését követelték a föld színéről.

v  Az ezredes megparancsolta, hogy korbácsütésekkel vallassák őt ki, hogy miért kiabáltak olyan dühösen reá.

n  Azonban amikor Pált megkötözték, megkérdezte, hogy szabad-e nekik római embert ítélet nélkül megostorozni? Hamarosan kiderült, hogy nem szabad… Úgyhogy, Pál a megostorozástól megmenekült, de másnapra beidézték a legalább 70 tagból álló főtanács elé.

n  Megfigyelhetjük az igében Pál apostol viselkedését, a főtanács viselkedését, majd a katonák és az Úr hozzáállását. Miközben ezt tesszük, vonjuk le a tanulságokat a magunk számára.

I. Pál apostol viselkedése

n  Pál azzal kezdi a mondanivalóját, hogy az ő lelki ismerete tiszta, és hogy mind e mai napig őszintén szolgálta az Urat. Ekkor a főpap parancsolja, hogy üssék szájon.

v  Bizonyára nemcsak valami kicsinyke legyintést kapott Pál apostol, amikor szájon verték!

v  Az ütésre Pál apostol emeltebb hangon válaszol: „Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?” (3. v.)

n  Ezeket a szavakat hallva, egy pillanatra megdöbbenünk. Pál apostol nem szokott így beszélni! Indulatos lesz, elveszti a higgadtságát.

n  Pedig jegyezzük meg: nem mondott valótlanságot.

v  Nem azt mondta, hogy „verjen meg az Isten”, vagyis nem átkozódott, hanem kijelentést tett erről a főpapról: meg fogja verni az Isten, mivel ilyen törvénytelen és kegyetlen módon viselkedik. Pár év múlva be is következett, hogy erre a főpapra saját honfitársai törtek rá, és megölték. Megverte az Isten.

v  Továbbá, Pál szavai mintha Jézus szavait visszhangoznák: az Úr beszélt úgy a farizeusokról, hogy „meszelt sírok”. A szavakról tehát elmondhatjuk, hogy igazak voltak, és krisztusiak voltak.

n  De az indulat is krisztusi volt? Nem. Amikor pedig az indulatunk nem krisztusi, akkor a szavunk sem lehet az. Mérges embernek sosincs igaza.

n  A kihallgatás nem a templomban történik, hanem a várban (Antónia erődben).

n  A jelenet indulatoktól fűtött és fordulatokkal terhelt. Ebben a helyzetben, amikor Pált figyelmeztették, hogy a főpappal beszélt, belátja, hogy tévedett. Nem jól beszélt.

v  És mit mond erre? Bocsánatot kér. Mintha hátrálna egy lépést: „nem tudtam, testvéreim, hogy főpap.” Nem állt szándékában a főpapot szidalmazni. Idézi az igét: „meg van írva, hogy a te népednek fejedelmét ne átkozd”.

n  Pál apostol viselkedéséből megállapíthatjuk, hogy még a hívő emberek is szólhatnak rosszul. Elveszíthetik a türelmüket. Nekik is van idegrendszerük, és az felmondhatja a szolgálatot.

v  Ám Pál apostol a következő pillanatban kész bocsánatot kérni, amikor felismeri, hogy nem jól szólott! Nem az az igazi hívő ember, aki nem lesz indulatos soha, hanem az, aki azonnal meg tudja bánni, és rendezni tudja kapcsolatait.

v  Nem megoldás arra hivatkozni, hogy „igazam van”, meg „Jézus is így beszélt”, stb.

n  Valaki azt mondta: az a baj, hogy mindig tele vagyok indulattal! A másik azt mondta: az nem baj, ha a Krisztus indulatával vagy tele!

n  Mit tehetünk akkor, amikor rájövünk, hogy tévedtünk, valamit rosszul mondtunk?

v  Megtehetjük, hogy nem szerzünk róla tudomást. Úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna. Ilyenkor sajnos, mások kell figyelmeztessenek rá, hogy baj van.

v  Aztán, megtehetjük, hogy a megszólaló lelkiismeretünk hangját megpróbáljuk elhallgattatni, elfojtani. Eltitkoljuk, hogy ne derüljön ki. De ez sem megoldás, mert a vád továbbra is ott van, és rombol. Hiába is söpörtük a szőnyeg alá.

v  Végül, megtehetjük, mint Pál, hogy bűnünket megvalljuk, és bocsánatot kérünk. Akit megbántottunk, attól kell bocsánatot kérni. Néha akkor is bocsánatot kell kérni, ha nekünk volt igazunk – de nem volt jó az indulatunk. Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson, Csak így jöhet a felszabadulás.

II. A főtanács viselkedése

n  Másodszor, láthatjuk azt is, hogyan viselkedik a főtanács.

n  Pál apostol éleslátásával hamar észrevette, hogy a tanács heterogén: egyik része farizeusokból, másik része szadduceusokból áll.

n  Hirtelen bepillantást nyerünk a zsidó főtanács valós belső világába. És mit találunk e díszes testületben? Haragot, gyűlöletet, értelmetlen vitatkozást, hitetlenséget, veszekedést!...

n  Pál kijelenti, hogy farizeus, és hogy „a halottak reménysége és feltámadása miatt” vádolják. (ApCsel 23:6)

v  Hirtelen megbolydul a főtanács, mint méhkas, ha felborítják, vagy mint falka, ha csontot dobtak közéjük. Elkezdenek azon vitatkozni, hogy van-e angyal, van-e lélek, és főképp, hogy van-e feltámadás vagy nincs.

v  Mindezt Jézus feltámadása után teszik, miközben ők tudták a legjobban, hogy Jézus nincs a sírban! Micsoda meddő és hiábavaló foglalatosság így vitatkozni!

v  Elméleti síkon mozognak, mintha a valóságtól teljesen elszakadtak volna.

n  Középiskolai éveimben kérdezett meg egyik reggel egy ateista leány az osztályból, hogy képes-e Isten olyan nehéz súlyt teremteni, hogy azt ne tudja felemelni? A csapdát hamar észrevettem: ha nem képes teremteni, akkor nem mindenható. Ha nem tudja felemelni, akkor azért nem mindenható. Azt válaszoltam, kitérően, hogy Isten nem teremt nehézségeket saját magának. Miért is vitatkoznék valakivel, aki még azt sem hiszi, hogy Isten létezik?

v  Állítólag teológusok egyszer azon vitatkoztak, hogy hány angyal fér el egy gombostű fején. Máskor meg, ha egy légy belelesik a szentelt vízbe, akkor mi történik: közönségessé válik a víz, vagy megszentelődik a légy?

v  Luther Márton is állítólag azt felelte arra a kérdésre, hogy „Mit tett Isten, mielőtt a világot megteremtette volna?” hogy fűzfabokorban fűzfavesszőt vágott az olyanok hátára, akik ilyen kérdéseket tesznek fel. Más szóval: nem érdemes vitatkozni hiábavaló dolgokon. (2Tim 2:23. Tit 3:9)

n  A hit nem elmélet kérdése, hanem a gyakorlaté.

n  Rengeteg dolog van, amit nem tudunk megmagyarázni, és mégis hiszünk benne. Miért ne hinnénk az Igében kijelentett igazságoknak?

III. A katonák és az Úr hozzáállása

n  Szomorú dolog, hogy Isten népének vezetői egy pogány kihallgató teremben így viselkednek. Hogy lehet így Istenhez téríteni ezeket a római katonákat?

v  Márpedig Isten népének ez lenne a feladata: „Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetségeinek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” – Ézs 49:6

n  Az ezredes bizonyára megvetéssel szemlélte, hogy mi játszódik le a szeme előtt. Parancsolt, hogy Pál szabadítsák ki a kezük közül, nehogy szétszaggassák.

n  Azonban Istennek is megvolt a véleménye: „A következő éjszakán pedig melléállván néki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképpen bizonyságot tettél az én felőlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképpen kell néked Rómában is bizonyságot tenned.” – 11. v.

n  Mikor Pál úgy érzi, hogy mindenki ellene fordult, az Úr vállon veregeti, és arra bíztatja, hogy ne essen kétségbe. Bízzon!

v  Mondhatnak az emberek bármit, a lényeg az, amit végül Isten mond. 

Imaáhítat - 2012. november 4

Remélem, hogy ebben az évben utoljára korrigálok az imaáhítatok ügyében.

2012. november 4-én vagy az előirányzott ige, vagy a téma, téves. Bizonyára valamilyen tévedés folytán más ige került a testvérek által megfogalmazott téma mellé... Ugyanis, az a zsoltár egyáltalán nem arról beszél. Javasolom, hogy változtassunk  a témán, és hagyjuk meg a zsoltárt.

Helyesen tehát, nov. 4-én az imaáhítat igéje és témája:

Zsolt 122:6-9 - Könyörögjünk békességéért a gyülekezetben és a szívünkben!

Ha valaki inkább a (húsvéti jellegű) téma mellett maradna, annak javasolom az 1Kor 15:51-52 igeverseket. Vagy a témát, vagy az igét, mindenképp változtatni kell. 

2Tim 2:2 - (Biblióra-vázlat - 2012. október 28)

A szolgálattevők felkészítése a szolgálatra

2Tim 2:2

Nagy szükség van arra, hogy Isten szolgái megfelelően fel legyenek készítve a szolgálatra. 

Ez az igevers és Timótheus példája bemutatja azt, ahogyan ennek történnie kell.

„Amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, 

akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek.”

I. A felkészülés kihívása: a világ jelenlegi helyzete

n  Megkövetelik a XXI. század kulturális változásai

v  az ismeret szintje megnövekedett 

v  az információs eszközök változatosak, diverzifikáltak

v  az emberek bizonyítékokat és magyarázatokat várnak

v  a kérdések változatosak

n  Megköveteli a globális állam felé való haladás

v  egy posztmodern, szekularizált világ

v  az ökuménia kihívása

v  a lelki élet hanyatlása a gyülekezetben. Lelki érettség hiánya (sekélyesség)

v  liturgiai szolgálatok (szórakoztatás típusúak)

v  a jó bizonyság elvesztése a kívülvalók felé. Befelé fordulás.

v  a szolgálatkészség hiánya

v  a szponzoroktól való függőség

v  látás hiánya

v  imádság és közösség hiánya

n  Megköveteli a hagyományos missziók kudarca

v  ahol az anyagiak diktálnak, nem az odaszánás

v  ahol a szociális munka felváltotta az evangelizálást és gyülekezet-plántálást

v  ahol a misszionáriusok elszakadtak a gyülekezeti közösségtől

v  ahol az új gyülekezeteknek nincs felelősségük

v  amikor a teológián teológusok és nem szolgálattevők születnek (akadémiai képesítés és nem jellem-nevelés)

n  Az anyagiasság kihívása

v  egy fogyasztói, jóléti társadalom

v  egy individualista, elidegenült társadalom

n  A spiritizmus kihívása

v  okkult háttér (mint Efézusban)

v  okkultizmus az új vallási mozgalmakban

n  A tagok elköltözésének/beköltözésének kihívása (városokban)

II. A felkészülés példája: Timótheus

n  Az alapok biztosítása, mint erős gyökér

v  Hite - 2Tim 1:5 – „Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.”

v  Írásismerete - 1Tim 2:15 – „gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.”

v  Származása – „volt ott egy Timotheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia” – ApCsel 16:1

n  A jellem kiformálása

v  „Kiről jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban levő atyafiak.” – ApCsel 16:2

v  „Tartsd meg a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek.” – 1Tim 1:19.

v  „Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos; Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénz-sóvárgó”. – 1Tim 3:2-3

n  Képességek kiformálása

v  „Nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.” – Fil 2:20

v  „Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangélium ügyében.” – Fil 2:22

v  „Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tűrhettük, jónak ítéltük, hogy magunk maradjunk Athénében, és elküldtük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangéliumának hirdetésében, hogy erősítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felől; Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.” – 1Thessz 3:1-3. Megtanult csapatban dolgozni, Pál apostol munkatársaként.

n  Érettség a szolgálatban

v  „Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van!” – 2Tim 1:6-7

v  „Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld, hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből!” – 2Tim 2:22

v  „De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” – 2Tim 4:5

n  A megbízatás átadása

v  „Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatta a gyülekezet véneit. Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt, Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.” – ApCsel 20:17-21.

v  „De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” ApCsel 20:24

v  „Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát. Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják. Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.” – ApCsel 20:27-31

n  A tanítvány átveszi a megbízatást tanítójától a gyülekezet előtt.

III. A felkészülés közege: a gyülekezet
n  A gyülekezetben való felkészülés biblikus: ezt alkalmazták az első hívők. Így gyakorolta Pál apostol.
n  A gyülekezetben való felkészülés megfelelő lehetőséget biztosít az elméletre és gyakorlatra egyaránt.  „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze.” – (2Tim 2:4).
n  A gyülekezetben való felkészülés lehetőséget ad példaképek megfigyelésre és követésére: „Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint: Amelyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve. Annak okáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel egyben.” – (2Tim 2:8-10).
n  Egy életre szóló programot jelent, nemcsak egy meghatározott tanulmányi időt. Nem elég négy évig tanulni: egy életen át tanulni kell. Lásd: a harcos katona - atléta - földművelő hasonlata: „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harcossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. Aki munkálkodik, a földművelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.” – (2Tim 2:3-6)
n  A gyülekezetben való felkészülés jobban felelőssé teszi a gyülekezetet is, nemcsak a jelöltet. Apollóst is az efézusiak küldték Korinthusba: „Mikor pedig Akhájába akart átmenni, buzdítván őt az atyafiak, írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt.” – ApCsel 18:27.
n  A gyülekezetben való felkészülés lehetőséget ad azoknak is felkészülni, akik már nem mehetnek iskolába, mivel családi kötelezettségeik nem teszik lehetővé.
n  A gyülekezetben való felkészülés nagyobb lehetőséget biztosít a gyülekezetek plántálására, a helyi gyülekezet támogatásával. 

Imaáhítat - október 28-án

Sajnos, újra korrigálni kell egy igehelyet, az október 28-ára előirányzott imaáhítat igéjének jelölését. (Az áhítatokat összeállító testvér, Magyarországról, egy számot elírt, bizonyára tévedésből. És ezt nem vettük észre korábban.) Helyesen tehát NEM az első thesszlonikai levélből van az ige, hanem a másodikból. 

2012. október 28-i imaáhítat igéje és témája, javítva:
2Thessz 3:6-13 - Imádkozzunk Istennek tetsző, munkás életért!

Vasárnapi imaáhítat

Az október 14-re az előirányzott imaáhítat témája valamilyen tévedés folytán a május 20-i imaáhítat ismétlése lett. Sajnos, az ige is ugyanaz, ami májusban is nehezen volt összeegyeztethető a megfogalmazott gondolattal...

Mindenképpen ajánlatos, más igét és más témát venni. 

Javaslat (megtartva valamennyire az eredeti irányvonalat):
Imádkozzunk a mindennapi munkájukban nehézségekkel küzdő, terheket hordozó testvéreinkért! – Gal 6:2.