Az Úr Jézus és a hűségesek csoportja - Jn 19:25-27

Az Úr Jézus és a hűségesek csoportja
Jn 19:25-27

n Mindvégig tartó hűségre van szükségünk.

n Itt hangzik el az Úr Jézus harmadik szava a keresztről, ami két mondatból áll: Jézus szól Máriának: „Asszony, íme, a te fiad”, majd Jánosnak is: „Íme, a te anyád.”

n A kereszt mellett sokféle emberek voltak és sokféle hangok hallatszottak. Kiabálás, gúnyolódás, megvetés, véleménynyilvánítás, sírás. Ott voltak a papok, a katonák és nagy sokaság, akik kimentek nézelődni. „A nép megállott nézni” - mondja Lukács.  Mindezek nagy része csúfolta Őt.

n De a kereszt körül ott volt négy hűséges asszony is és egy férfi.

v  Máté evangélista szerint az ott állók között volt Mária Magdaléna, Mária a Jakab és Józsé anyja és a Zebedeus fiainak anyja (Mt 27:56).

v  Márk evangélista ugyanígy említi Mária Magdolna mellett a másik Máriát, akit a „kis” Jakab és Józsé anyjának nevez, míg a Zebedeus fiainak anyját Saloménak (Mk 15,40).

v  János evangéliuma szerint az Úr Jézus anyjának nőtestvére is ott volt, aki – ahogy az összefüggésből kitűnik, maga Salome, a Zebedeus fiainak–, tehát Jánosnak is anyja.

I. A János hűsége

n János, aki ezt az evangéliumot írja, állítólag ő volt az egyetlen, aki természetes halált halt, és ő volt a legfiatalabb a tanítványok közül.

v  Az evangéliumban, amit öregkorában írt, nem nevezte meg magát, gyakran „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” kifejezést alkalmazta magára. Nem helyezi magát előtérbe. Azt feltételezi, hogy mindenki tudta, hogy János volt az, akit Jézus szeretett, és nem tartotta szükségesnek a pontosítást.

n Jézus nem tartott tanításokat a népnek a kereszten, nem értelmezte az írásokat, nem beszélt a kereszt értelméről.  Csak néhányszor, összesen hétszer szólalt meg nagyon rövid mondatokban, amelyek közül szól e két személyhez is.

v  Nem tudta kezét kinyújtani, de gondolom, a szemével intett, mert az igéből világosan kitűnik az, hogy mit mondott az anyjának, és utána mit a tanítványnak. „Asszony, íme, a te fiad!” „Íme a te anyád!”

n Főleg három személyről van tehát szó: Jézusról, Máriáról és Jánosról.

n János volt tehát az a tanítvány, akit Jézus szeretett. De lehet ezt fordítva is mondani. János volt az a tanítvány, aki Jézust szerette.

n János is elfutott a többiekkel együtt, amikor azok elfutottak, de visszatért. Őróla tudjuk, hogy ott volt a keresztnél, és jelen volt a megfeszítéskor.

v  Mi is sokszor elmenekültünk talán, ha jött a veszély? Ezt az Úr tudja. A lényeges kérdés azonban az, hogy visszatértünk-e a kereszthez, Jézushoz, újra meg újra? Tud-e használni minket, tud-e munkát bízni reánk, megbízást adni nekünk? Közel vagyunk e Hozzá, amikor fel akar használni?

n Jézus testvérei közül, tudjuk, hogy Jakabnak megjelent feltámadása után. Testvérei utólag hittek benne. A feltámadás után ott látjuk őket a tanítványokkal, mint akik foglalatosak voltak az apostolok tudományában, a közösségben, a könyörgésben és a kenyérnek megtörésében az első gyülekezettel együtt.

v  Később, azt olvassuk: „Judás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyjafia...” (Jud 1) Rendkívüli dolog az, hogy Júdás nagyobb rangnak tartotta azt, hogy Jézus Krisztusnak szolgája lehetett, minthogy azt hangoztassa, hogy ő Jézusnak testvére!

n De hadd tegyem fel a kérdést: te szolgája vagy-e már az Urak Urának, Jézus Krisztusnak? Ha visszajönne ma, ígérete szerint, mondhatná-e feléd is: jól van, jó és hű szolgám...?

v  Az ő szolgái közel vannak a kereszthez, és tiszta szívvel készek szolgálni Őt.

I. Mária és az asszonyok hűsége

n Sokszor elfelejtjük, hogy Jézusnak volt családja is. De Ő nem felejtette ezt el. Törődött az édesanyjával.

v  A Sátán nagy gondot fordít arra, hogy a családokat tönkre tegye, valami meg-nemértést vessen el a családtagok között, a gonoszság magvát, s abból aztán nagy bűnt kerekíthet. Ha tönkre tette a családot, akkor tönkretette a gyülekezetet, a társadalmat, s a világot is. Hiszen ettől függ minden.

n Jézus úgy beszél itt, mint Mária fia, és úgy is, mint Isten Fia.

n János közel volt a kereszthez, s Jézus azt használhatja, aki közel volt a kereszthez. Nem másokra bízza az édesanyját, hanem Jánosra, aki mint az előbb láttuk, test szerint unokatestvére is.

v  Testvérei nem voltak jelen, más rokonai nem hittek benne. A többi tanítványok elmenekültek.

n Mária, aki hitt benne, talán kiközösített lett, vagy otthontalanná válhatott, férje már bizonyára nem élt, és fiai nem voltak arra valók, hogy gondját viseljék. Ezért Jézus, mint lehetséges örökös a családban, lévén elsőszülött, törődött édesanyjával, gondoskodott róla.

v  Halála előtt feladatának tartotta, hogy édesanyját biztos kezekre bízza, tudva, hogy ő már nem viselhet reá gondot. Az igazi lelki kapocs, az Úr Jézus anyja, Mária és János között, a kereszt volt.

n Mária, egy megtisztelt, de egy megpróbált asszony, akitől született Jézus, akit Krisztusnak hívnak. Mária, aki eljegyeztetett Józsefnek, teherbe esett mielőtt egybekeltek volna. Az Úr Jézus szűztől való születése nem legenda, nem mese, hanem igaz történet. Jézus Máriától született, aki akkor még leány volt. József nem volt Jézus édesapja, csupán nevelőapja.

v  Az agg Simeon szavai teljesedtek be itt a keresztnél: Mária nem ájult el, de fájt neki az, hogy fiát a kereszten látja, s szívét az akkori prófécia szerint, általjárta az éles tőr.  Egyedül maradt.

n Sok mindent nem értett Mária, de már Jézus születésekor arról olvasunk, hogy azokat az igéket, amiket az angyalok mondtak, megtartotta és szívében forgatta. Gondolkozott róla, jóllehet nem értette. Ezen kívül még sok mindent, ami Jézus életében történt, nem értett, de különösen a kereszt érthetetlen lehetett számára, mint a többiek számára is. Miért kell az ő fiának meghalnia?

n 12 éves korában, amikor felvitték Jézust a templomba, az Úr Jézust háromnapi keresés után találták meg az írástudók között ülve, amint hallgatta őket és kérdezgette őket. Mindnyájan akik őt hallgatták, elálmélkodtak az ő értelmén és az ő feleletein. Ezt látva Mária és József - elcsodálkoztak, és azt mondta néki az ő anyja: „Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai? De ők nem érték e beszédet, amit ő nékik szóla.” (Lk 2:48-50)

v  Mária az Úr Jézus anyja volt – sem több, sem kevesebb. (Nem a menny királynője, nem a Gyülekezet anyja, és nem Isten anyja, hanem Jézus anyja.)

v  Mária istenfélő, hívő asszony volt, aki ragaszkodott Istenhez. Olyan asszony, akit Isten fel tudott használni eszközül.

n Az Úr Jézus valahányszor atyjáról beszélt, mindig Istent értette alatta, mennyei Atyját. Az is nagyon fontos, hogy a Bibliában sehol nem olvashatjuk, hogy Jézus így szólította volna meg édesanyját, hogy „anyám”. Ő ezt a szót nem használta. Egy másik szót használt, amit általában bárkivel szemben használhattak, mint tiszteletteljes megszólítást, és a keresztről is ez a megszólítás hagyja el ajkát. Nem: Anyám, ímhol a te fiad, hanem  „Asszony, ímhol a te fiad.”

v  A kánai menyegzőn is így szólt: „Mi közöm nékem te hozzád, óh asszony,”

n Mária tudta, még ha nem is értette, hitt benne, hogy Jézus valahogy másabb, mint az ő többi gyermekei közül valamelyik. És megparancsolta a szolgáknak, „ha valamit mond néktek, megtegyétek.” Jézus Máriának elsőszülött, házassága előtt, szüzességében született fia volt. De Jézus Isten Fia is volt, míg Máriának Józseftől is születtek gyermekei, akikről a Biblia beszél. De ezek, akikről a Mk 6 és Mt 12 beszél, csupán féltestvérei voltak Jézusnak.

n Mivel Mária hitt Jézus Krisztusban, azért üdvözült. Nem azért, mert megszülte Jézust, nem azért mert számára Isten valamilyen más külön bejáratot biztosított volna az üdvösségre, hanem azért, mert Jézus meghalt érette, és ő hitt Jézus Krisztusban.

v  Nem ír a Biblia az ő rendkívüli voltáról, feltámadásáról, vagy menybemeneteléről. Mária egy ember volt, aki épp úgy meghalt, mint ahogy elvégezett dolog, hogy mi is meghaljunk egy napon. De Jézus édesanyjáról tudjuk azt, hogy ő hitt Benne. S az ő hite, mint a többi hívőnek, tulajdoníttatik néki igazságul.

III. Az Úr Jézus hűsége – Jel 2:10.

n Jézus a központi személy e nagy eseményben. Ő mindhalálig hűséges maradt.

n Hogy ember lehessen Jézusnak meg kellett születnie, mint ember. Hogy Isten lehessen, nem kellett tennie semmit, mert Ő Isten volt és Istent maradt. Az ő kettős származását többször nyilvánvalóvá tette, és erről tanúskodik élete és csodái.

v  Pilátus előtt kijelentette, hogy Ő született és jött erre a világra (Jn 18:37).

v  János evangélista nagyon világosan és érthetően újra meg újra bemutatja Jézust, mint Isten Fiát, Aki onnan felülről való. (Jn 8:23)

v  János megválogatja azokat a csodákat, amiket leírt, hogy bemutassa Jézus istenségét. 

n Jézus Krisztus a Szabadító, aki elveszi a világ bűnét. Máriának is szabadítóra volt szüksége, mert ő sem volt bűntelen. „Minden ember vétkezett és szűkölködik Isten dicsősége nélkül,” mondja az Írás. Önmagától, vagy cselekedeteiből ő sem üdvözülhetett, csak Jézus Krisztus halála és feltámadása által.

v  Jézus Krisztus ott a kereszten anyjáért is szenvedett. A testvéreiért is, akit szeretett. Értem és érted is, mindenkiért! Jézus Krisztus a világ megváltója.

n Az Úr Jézus tisztelte az ő anyját.  Még a kereszten sem gondolta, hogy túlságosan elfoglalt a saját szenvedésével, és ez nem engedi meg, hogy mással foglalkozzon...

v  Mindnyájan gyermekek vagyunk, legalábbis addig, míg szüleink élnek, és jó lenne, ha ilyen lelkületünk lenne. A mai idők egyik nagy tragédiája az, hogy a gyermekek túlságosan el vannak foglalva. Be van osztva az idő, a perc, sietni kell, korán kelni, későn feküdni... Mire időt szakíthatna édesapja, vagy édesanyja számára, már nincsenek. Akkor már nem igen van kinek...

n Krisztusnak még a kereszten is volt egy jó szava édesanyja felé.

n A keresztyén családi élet úgy boldog élet, ha van időnk egymás számára, gondoskodni egymásról. Megértés, szeretet, egymás megbecsülése, rendezett kapcsolatok: ezek tehetnek boldoggá. Másképp a Sátán pokollá teheti a családi életet.

A nagyheti események szereplői - 2013

A nagyheti események szereplői

2013. nagyhetére, a Bibliaolvasó Vezérfonal szerint

 

Hétfő

Az Úr Jézus és Júdás – Mt 26:47-50. 27:1-5.

Lényeg: Júdás, a kapott kiváltságok ellenére egy örökre elveszett ember lett.

I. Annak ellenére, hogy egy volt a 12 közül – Mt 10:4

II. Annak ellenére, hogy volt figyelmeztetve – Mk 14:18-21

III. Annak ellenére, hogy megbánta, amit tett – Mt 27:1-5

 

Kedd

Az Úr Jézus és Péter – Mt 26:69-75

Lényeg: Péter tagadását előre jelezték az ő téves lépései.

I. Elbizakodás – Mt 26:33-35

II. Vigyázatlanság – Mt 26:40

III. Rossz társaságba keveredés – Mk 14:67

Az Úr Jézus kegyelmesen ránézett, Péter őszintén bűnbánatot tartott, és ez lehetővé tette a helyreállását. – Mt 26:75

 

Szerda

Az Úr Jézus és Heródes – Lk 23:1-12

Lényeg: Heródes gúnyt űzött a Megváltóból és ezzel örökre elveszett.

I. Örült az Úr Jézusnak, de nem mint Megváltónak – Mk 6:17-28

II. Nem kapott választ, pedig kérdezett – Lk 23:9

III. Barát lett Pilátussal, de örökre elvesztette az Úr Jézust – Lk 23:12

 

Csütörtök

Az Úr Jézus és Pilátus – Mt 27:1-2. 11-26

Lényeg: A kikerülhetetlen kérdés ez: Mit tegyek Jézussal?

I. Kérdés volt ez Pilátus számára

II. Kérdés volt ez a zsidók számára

III. Kérdés ez mindnyájunk számára

 

Nagypéntek d. e.

Az Úr Jézus és a hűségesek csoportja – Jn 19:25-27

Lényeg: Mindvégig kitartó hűségre van szükségünk.

I. Mint a János hűsége

II. Mint az asszonyok hűsége

III. Mint az Úr Jézus hűsége – Jel 2:10.

 

Nagypéntek d. u.

Az Úr Jézus és a pogány százados – Mk 15:22-39

Lényeg: A pogány százados bizonyságtétele rendkívüli volt.

I. A bizonyságtevés tartalmára való tekintettel – 39b

II. A körülményekre való tekintettel

III. A bizonyságtevő személyére való tekintettel (pogány volt) – Mt 19:30

 

Szombat

Az Úr Jézus és a gonosztevők – Lk 23:33. 39-43

Lényeg: A két gonosztevő osztozott a bűnben és a büntetésben, de örök sorsuk merőben különbözött egymástól.

I. Együtt voltak a bűnben – 33. v.

II. Együtt voltak az Úr Jézus mellett – 33. v.

III. Külön helyre kerültek az örökkévalóságban – 43. v.

A kősziklára épített ház - Lk 6:47-49. (Mt 7:24-29)

 

A kősziklára épített ház

Lk 6:47-49 (Mt 7:24-29)

 

<  A prédikáció általában mindenkinek szól, de itt most nem mindenkiről lesz szó, csak bizonyos hallgatókról.

v Három dolgot mond az Úr: „aki Hozzám jön”, „hallja a szavamat” és „cselekszi, amit mondok”.

<  A Hegyi beszéd befejezése háromszoros felhívást, ellentétet tartalmaz: kétféle út, kétféle gyümölcs, és most, kétféle ház.

v Két alap, két ház, egy eső-árvíz-vihar és két befejezés.

 

I. „Aki Hozzám jön”

<  Sokan összetévesztik azzal, hogy „aki az Úr házába jön”, „aki az énekkarba jön”, „aki az ünnepélyre jön”, „aki az Úr asztalához jön...” Még az sem elég, ha valaki „a Bibliához” jön! Jöhetsz a Bibliához, miközben nem jössz az Úr Jézushoz!

v De nem elég a Bibliához jönni: a Biblia Urához, Jézushoz kell jönnöd!

<  de mit jelent Krisztushoz jönni?

v Nem elég rá gondolni. Nem elég imádkozni Hozzá.

v Mindent félre kell tenned, hogy Krisztushoz juthass! Sokféle akadály állja utadat, amikor Jézushoz akarsz jönni. El kell döntened: nekem Jézushoz kell jönnöm! Minden áron Krisztushoz kell jönnöd, mint Zákeus!

v „Teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből!” A teljes odaszánás – ez nincs meg sokaknál közületek. • - Mk 2-ben a guttaütöttet Jézushoz akarták vinni és odavitték. • - A bűnös asszony Simon házánál odament, mert oda akart jutni és vállalta a kockázatot, hogy talán ráuszítják a kutyákat, megkövezik, kidobják... Csak sírt, és sírt. Odajött! • - Ananiást és Safirát nem engedte a pénz, hogy Jézushoz jöjjön. Ellenállhatatlan vágy kell ehhez. Jöjj Jézushoz!

<   Egyetlen felnövekvő nemzedék sem elégedett meg azzal a világgal, amelyet örökölt. Ezt meglehetősen naiv módon, mégis őszintén, és mesterkéltség nélkül juttatták kifejezésre: egyszerű életmóddal, hanyag öltözködéssel, mezítláb járással, borzas és borostás fejjel, a pazarlás elkerülésével... Érzik, hogy van egy félelmetes valóság, ami sokkal hatalmasabb az eddigi elcsépelt igazságoknál.

v  De ebbe a megfoghatatlan, természetfeletti világba, a meditáció, a kábítószerek, és a szex segítségével próbálnak behatolni! Képtelenek beilleszkedni a fennálló kulturális rendbe. Idegennek és számkivetettnek érzik magukat. Valami más után vágynak.

v Mi, hívők, e ennek örülhetünk, tudva azt, hogy a Lélek először felkavar, majd azután megvigasztal. Tudva, hogy, ha ez a keresés valaha eléri a célját, akkor kihez fog elvezetni: Jézushoz fog elvezetni!

v A mai fiatalság jót, értelmet, békét, szeretetet, valóságot akar, de rossz helyen keresi azt. Azt a helyet hagyják figyelmen kívül, amely­nek bizalmat kellene ébresztenie: a GYÜLEKEZETET.

 

II. „Aki hallja a beszédeimet”

<   Vannak, akik csak a lelkipásztor hallják. Pedig Jézus üzenete van benne.

v Szükséges, hogy a fül tiszta legyen! Csak azután lehet megállapítani, hogy milyen fülhallgató kell! Azt a fülhallgatót maga az Úr adja.

v Van amikor annyi zavaró hang zúg a fülben! Mint a recsegő rádióban a 25. 31. 41 m rövidhullámon, valamikor régebben...

<  Van, aki eladja a Bibliát: nem kell neki.

v • Koszta Edit. Oda kell jussunk, hogy ne tudjunk a Biblia nélkül meglenni! Reggel, este, az egész család, hadd hallja Isten beszédeit!

<  Többen mondják: olvasom, de nem értem! A hallott és olvasott igének a megértése kell! Senki ne nyugodjon bele, ha nem érti! Olvasd tovább, imádkozva, míg a többi igék megmagyarázzák a korábbiakat.

v • „Jeremiás a fazekas házánál” – • „Edény”... • „Érzéki ember nem foghatja fel az Isten Lelkének dolgait...”

v Imádkoznunk kell gyermeki lelkületért. „Add, hogy megértsem!”

v Ha nem azért hallgatod, hogy meg is tegyed, akkor becsapod magadat, és megkeményedik a szíved. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak 1:22)

v Miért hallgatod az Igét? Meg akarod tenni? Vagy mint Ezékiel hallgatói: mint jó énekest, hegedűst...

<  Jézus Krisztus az egyetlen fundamentum. Az ő tanítása, szavai az alap. Élete, példája az igazi alap.

v A ház amely sziklára épült: az az élet, amely Jézus tanítása szerint van. Ezt próbálja a vihar, de nem árthat neki. Az alap gyakran mélyen rejtve marad szemünk előtt. Csak a viharban derül majd ki... - Mindenki önmagáért fog felelni. - Isten jól tudja ki vagy. Te is tudod. Talán mások is látják.

 

III. „És azok szerint cselekszik”

<  Rettenetes felelősség hallgatni az Igét. A megtérés tehet képessé Isten akaratának cselekvésére.

v Mi megkülönböztetett helyzetben vagyunk. Nagy felelősség ide jönni.

v Nem elég: „próbáltam, és nem megy”. Persze, hogy nem megy, Jézus nélkül. Mondd el az Úrnak, hogy „megbántottalak, Uram!” Megvigasztal, tovább tanácsol, vezet, formál... Az Ige mindig igaz. Isten élővé teszi az Igét. Nem a Pál apostolé, vagy a Lukács szava hallszik, hanem az Úré.

<  Lehet, hogy az Úr téged harcba küld. Neked csak engedelmeskedned kell. A lőszert a parancsnok biztosítja.

v Nem lesz többet baj azzal: - hogy viselkedj a másik nemmel szemben, milyen ruhát vegyél fel, befedd-e a fejed, mennyit nézd a TV-t, szót fogadj-e a szülőnek, lelkipásztornak...

<  Jön a vihar. Mindnyájan belekerülünk majd a viharba. Ha a sziklára építettél, jöhet a vihar. Kibírja!

v Fel kell készülni a nehezebb napokra. Az ördög gondoskodik a viharról. A vihar akkor csapott le a tengerre, mikor Jézus aludt. Még erősebben kell állni az Ő kegyelmében!

v Jóval fizetni a rosszért? Igen. Elfelejteni a sérelmet? Igen.

v „Az Ő parancsolatai nem nehezek!” Igája gyönyörűséges, terhe könnyű.

 

Befejezés:

<  Isten épülete vagytok! Élő kövek, lelki ház, szent papság! – Vagyis: Isten is épít bennünk.

<  Vannak híres-neves emberek, akik kötélen vagy a méregben lelik halálukat. Miért? Mert a ház összedőlhet: a pénz nem alap, a hírnév nem alap, az egészség nem alap, a hatalom nem alap! Csak Krisztus az alap!

Ha nem volt újjászületésed, akkor olyan vagy, mint amikor ráfestenek a rozsdára... lehetsz a legvallásosabb írástudó, mint Nikodémus: mégis újjá kell születned! Sziklára kell építened!

A tengerbe vetett háló - Mt 13:47-52

 

A tengerbe vetett háló

Mt 13:47-52

<  Ez egy valódi „halászmese”, amelyet először halászok hallgattak.

v Csakhogy ez nem mese, hanem a mondanivalója nagyonis igaz!

I. Az ítélet szemléltetése

<  A háló

v Háromféle halászási módot használtak: horoggal (legfeljebb 1 halat lehetett fogni vele), vagy egyszerű hálóval (amellyel egy személy halászhatott), és a kerítőhálóval (sagene), amellyel 2-4-6 ember halászott, és hajók vontattak. Mt 17:24-27.

<  A tebger – a világ.

<  A halak a hálóban – a gyülekezetbe bekerült tagok.

v Ismerjük, hogy a gyülekezetről kétféle szemlélet létezik: inkluzív és exkluzív.

v Sokan érvelnek: íme, itt a bizonyíték, hogy az Úr Jézus az inkluzív módszert pártolta és tanította!

<  De figyeljük csak meg közelebbről és részleteiben:

v A tenger NEM a gyülekezetet képviseli, hanem a világot.

v A halakat a háló fogta ki, nem pedig beleszülettek a hálóba!

 

II. Az ítélet alapelve

<  A halakat kiválasztják: jók (hasznosak) és rosszak (haszontalanok).

v Mennyire vagy te hasznos Isten országa számára?

v Az nyilvánvaló, hogy a látható gyülekezetben is vannak ilyenek is, olyanok is. Vegyesen.

<  Ez nem jelenti azt, hogy a gyülekezetnek nem kell fegyelmet gyakorolnia, hogy mindenkit fogadnia kell, akár megtért, akár nem…

v A gyülekezet CSAK azokat fogadhatja, akiket az evangélium hálója kifogott, akik vallást tesznek hitükről

v Csak hitvalló egyház létezik.  

 

III. Az ítélet veszedelme

<  A pokolról beszélni az egyik legnehezebb feladat az igehirdető számára.

<  A pokol gyötrelmet jelent (Lk 16:19-31):

v Érzelmi szempontból

v Fizikai szempontból

v Kapcsolatok szempontjából

v Lelki szempontból.

<  Isten Országa itt még együtt létezik a gonosz birodalmával.

<  De lesz egy nagy szétválasztás!

 

Befejezés:

<  Az „ót és újat” kifejezés jelentheti: az ÓSz-et és ÚSz-et, de még inkább

<  azt jelenti, hogy az Úr nem törli ki a régit, hanem felhasználja azt az új építésében

v a képességeidet, ismereteidet, adottságaidat.