Tisztességes élet - 1Pt 2:11-25

Tisztességes élet

1Pt 2:11-25

n Korábban Péter bemutatta új, lelki identitását a hívő embernek. Azokról van szó, akik újjászülettek Isten romolhatatlan Igéje által, levetették a régi életet, vágyakoznak az Ige után és növekednek lelkileg, felépülnek lelki házzá, szent papsággá.  Ők, mint választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép, Isten hatalmas dolgait hirdetik.

n Új életükből fakad az új életstílus, amelyet élnek. Miben nyilvánul ez meg?  

I. A hit nemes harcának megharcolása – 11-12. v.

¹¹ Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek;  ¹² Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

n Ez a harc az Ef 6:10-18-ban van részletesen leírva:

v  „¹⁰ Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.  ¹¹ Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.  ¹² Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.  ¹³ Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellent állhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.  ¹⁴ Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,  ¹⁵ És felsaruzva lábaitokat a békesség evangéliumának készségével;  ¹⁶ Mindezekhez fölvéve a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;  ¹⁷ Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde;  ¹⁸ Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által…”

n Óemberünk „vitézkedik” a lélek ellen. Ez azért „ó”, mert már megvan az „új” ember!

v  Miben vitézkedik? – Testi kívánságokkal, amelyeket tartózkodnunk kell.

n „A pogányok közt” – „jövevények és idegenek”… Mi nem vagyunk „otthon”. „Külföldiek” vagyunk.

v  Idézet Oswald Smith „Isten terve” c. könyvecskéjéből…

n „Amiben rágalmaznak titeket” – már akkor is volt rágalmazás. Miből fakadt? Ezekből: „testvér-testvérnő”, enni az Ő testét, inni az Ő vérét, a világ vége tűzben jön el…

v  Ezt csak „jó cselekedetekkel” lehetett ellensúlyozni.

II. Az engedelmesség gyakorlása – 13-17. v.

¹³ Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint feljebbvalónak;  ¹⁴ Akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dicsérésére.  ¹⁵ Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;  ¹⁶ Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint az Istennek szolgái.  ¹⁷ Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.  

n Szabadok, a szolgaságban.

n Az „engedelmesség” itt egy katonai kifejezés: a följebbvaló iránti engedelmességet jelöli. A parancsot nem vitatják, hanem teljesítik.

v  Róm 13:1-7 – „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.  ² Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.  ³ Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól.  ⁴ Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.  ⁵ Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.  ⁶ Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.  ⁷ Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet.”

n Ezt „az Úrért” tesszük. A tekintély abszolút tulajdonosa az Úr. Ő delegál az Ő hatalmából.

n Jót cselekedve a balgatagok elnémíthatók … (elnémít = szájkosarat tesz).

n Mint szabadok – rabszolgaként is. De a szabadság (1) nem a gonoszság palástja, (2) nem ürügy a testnek (Gal 5:13), és (3) nem az erőtlenek botránkozására van (1Kor 8:9).

n Négyféle kapcsolat: (1) mindenkit, (2) az atyafiságot, (3) az Istent, (4) a királyt.  

v  Az utolsót (a királyt) nem kell külön kategóriának venni: ugyanaz vonatkozik rá, mint minden emberre (tisztelni kell). A lényeg nem az, hogy a királyt alacsonyítjuk le oda, ahol minden ember van, hanem az, hogy minden embert úgy kell tisztelni, mint a királyt.

n Tisztelni – szeretni – félni. Mindenkit – testvéreket – Istent.

III. A szenvedés elviselése – 18-20. v.

¹⁸ A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.  ¹⁹ Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.  ²⁰ Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

n Erről később még több szó lesz a 3. és 4. részben.  

n A szenvedés is lehet kedves dolog Isten előtt.

v  Ha Istenről való meggyőződésünkért történik.

v  Ha méltatlanul történik.

v  Ha jót cselekedve, mégis tűrve a szenvedést.

n Vagyis: nem állva bosszút.

v  Róm 12:19-21 – “¹⁹ Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.  ²⁰ Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.  ²¹ Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

IV. Krisztus példájának követése – 21-25. v.

²¹ Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

 ²² Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:  ²³ Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:  ²⁴ Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.  ²⁵ Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

n A Krisztus szenvedése motivál erre az új életstílusra.

n Jézus példája

v  Bűnt nem cselekedett.

v  Szájában álnokság nem találtatott.

v  Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott.

n Engesztelő áldozata

v  Szenvedve nem fenyegetőzött.

v  Mindezt hagyta az igazságosan ítélőre.

v  Üldözték, megvetették, megverték, csúfolták, megölték… – de mindezzel nem tudtak kicsikarni belőle semmilyen bűnös megjegyzést. Nem vétkezett.

n Megváltása

v  Bűneinket maga vitte fel testében a fára

v  Azért, hogy mi is meghaljunk a bűnnek és éljünk az igazságnak

n Sebeivel gyógyultunk meg.

n Megtérésünk – hazaérkezés. 

Lelki identitásunk - 1Pt 2:1-10

Lelki identitásunk 

1Pt 2:1-10

n  Péter miután emlékeztette őket arra, hogy hogyan születtek újjá Isten nem romlandó Igéje által, most arra bíztatja olvasóit, hogy tegyék félre bűnös viselkedésüket, hogy növekedhessenek lelkileg, úgy vágyakozva az Igére, mint a csecsemők a tejre. (1-3. v.)

n  Úgy írja le Jézus Krisztust, mint szegletkövet, és a hívőket, mint élő köveket. A Krisztus követői felépülnek mintegy lelki házzá, szent papsággá, és lelki áldozatokat mutatnak be.

n  A szegletkő értékes azoknak, akik hisznek, az engedetleneknek pedig botránkozás köve. Isten népe így egy kiválasztott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, akiket megtartott, megmentett a kegyelem (4-10. v.)

n  Kicsoda a keresztyén hívő ember?

v  Aki nem zsidó, muzlim, hindu vagy ateista?

v  Aki megkeresztelkedett? Vagy akit megkereszteltek? És konfirmált?

v  Aki keresztyén országban él?

v  Akinek szülei keresztyének?

v  Aki megtartja Isten törvényét?

v  Aki „krisztusi”!

n  Négy jellegzetes leírását találjuk a hívők identitásának: akik levetik a régit, akik táplálkoznak az Igével, mint a gyermekek a tejjel, élő kövek és Isten új népe.

I. Régit levető új emberek – 1. v

n  levetvén minden gonoszságot,

n  levetvén minden álnokságot,

v  levetvén a képmutatást,

n  levetvén a irigykedést,

v  levetvén minden rágalmazást.

II. Táplálkozni vágyó gyermekek – 2-3. v.

n  a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok,

v  mint most született csecsemők,

v  hogy azon növekedjetek;

n  Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.

III. Élő kövek (4-8. v.)

n  Jézus Krisztushoz úgy járultunk, mint szegletkőhöz – 4. v.

n  Akit az emberek megvetettek

n  Akit Isten kiválasztott

n  Aki becses kő.

v  4 Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,

n  Élő kövek vagyunk

n  akik lelki házzá épülünk, vagyis szent papsággá

n  Akik lelki áldozatokat mutatunk be

v  5 Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.

n  Krisztus a szegletkő – Ézs 28:16

n  aki hisz benne, meg nem szégyenül

n  aki hisz, az nem fut

n  aki hisz (engedelmes) azoknak tisztesség

n  aki nem hisz, annak botránkozás köve, megütközés köve (megütköznek az Igében).

n  Erre rendeltettek.

v  6 Azért van meg az Írásban: Íme, szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.

v  7 Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé, és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;

v  8 A kik engedetlenek lévén, megütköznek az Igében, amire rendeltettek is.

IV. Isten új népe (9-10. v.)

n  választott nemzetség,

n  királyi papság,

n  szent nemzet,

n  megtartásra való nép.

v  Így most hirdetik Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta el őket.

n  Hajdan nem nép voltatok,

v  most pedig Isten népe vagytok;

n  Hajdan nem kegyelmezettek voltatok,

v  most pedig kegyelmezettek vagytok.

Pünkösd vasárnapjára

Pünkösd vasárnapjára, a Szentlélekkeresztségről - Ef 5:18.

Az üdvösség feltételes ajándéka - 1Pt 1:13-25

Az üdvösség feltételes ajándéka

1Pt 1:13-25

n  E bevezető szakasza ennek a levélnek az üdvösség ajándékáról szól.

I. Az üdvösség ajándékának jellemzői (haszna) – 13-17. v.

n  13 Annakokáért felövezvén elmétek (dianoia) derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.  14 Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;  15 Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;  16 Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.  17 És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek idejét.

n  „felövezvén elmétek derekait…” Mit jelent ez?

n  „józanok” – Akik nemcsak nem részegek, hanem absztinensek (egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt). Az alkohol a halálnak, a sebeknek, a betegségeknek és a reménytelenségnek jelképe. Lásd: Péld 20:1. „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!”

v Állandó figyelmesség, riadókészültségnek kell jellemeznie, mert a sokféle újító eszme mérgező lehet. Találmányok (gyógyszer), egyetemi zárt közösségek… - fertőznek.

v Page Patterson New Orleansban: - Ismered-e Jézus Krisztust? - Én vagyok Krisztus (ez részeg volt). A másik: „Szerintem Krisztus a Sátán testvére… ( - ez meg szellemileg volt részeg!).

n  „tökéletesen” – teleios – mindvégig, teljesen.

n  „reménykedjetek” – Péter a reményt emeli ki (Pál a hitet, János a szeretetet).

n  „engedelmes gyermekek” – akik Istennek engedelmeskednek.

v „ne szabjátok magatokat” – az engedelmesség ebből áll.

v előbbi életünket a „tudatlanság” jellemezte.

n   „szent Az, aki elhívott” – az alapvető követelmény. 3Móz 11:44.

n  „félelemmel” – vagyis istenfélelemmel.

II. Az üdvösség ajándékának megszerzése – 18-20. v.

n  18 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;  19 Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:  20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.

n  Megváltásra van szükség!

v a megváltás szükségessége

v a megváltás ára – „nem veszendő holmin”, „drága véren”, „hibátlan és szeplőtlen Bárányén”

v a megváltás terve – „el volt rendelve a világ megalapítása előtt”

III. Az ajándék célja – 21-23. v.

n  21 Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.  22 Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;  23 Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké.”

n  Hit, remény és szeretet. Újjászületés az Ige által.

v A hit tárgya: Jézus feltámadt.

v A reménység: a halálon túli életben, örök életben.

v A szeretet nem független a környezettől, a kapcsolatoktól. Isten törvényei nem relatívak.

Befejezés - Az ajándék állandósága – 24-25. v.

n  „24 Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:  25 De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.”

Megbékéltetett önmagával - 2Kor 5:4-21

Videó
- 2013. húvétján -

Megbékeltetett önmagával

2Kor 5:4-21