PÉLDÁZATOK: A tíz szűz - Mt 25:1-13

A tíz szűz

Mt 25:1-13

<   Jézus visszajövetelét jelek előzik meg: antikrisztusok, üldözés, történelmi katasztrófák, kozmikus katasztrófák, világmisszió, Izráel.

<   Ez a példázat egy jelképes szemléltetése annak, ami történni fog.

<   A menyasszonyról nincs szó. Itt a vőlegény a fontos! (Épp fordítva, mint ahogyan a mi menyegzőinken lenni szokott...) A vőlegény megérdemli a teljes figyelmünket! „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jel 1:7)

<   Jézus visszajön. Menyasszonyát magához veszi. Jn 14:3 – „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.”

I. Várakozó szüzek – várták a vőlegényt

<   Várták, mivel tudták, hogy eljön.

<   Jézus eljön! – másképp, mint először. Megígérte. ۞ Menyasszony Párizs mellett, az autópályán: vőlegénye megkérte, hogy ott várja, mert ejtőernyővel fog érte jönni.

v nem tudjuk sem napját, sem óráját: ma? holnap? 100 év múlva? Akik eddig „kiszámították”, mind tévedtek. (Lásd: William Miller)

<   Azt viszont tudjuk, hogy idejében fog jönni. Lk 12:38 – II. vagy III. őrváltáskor = sem túl korán, sem túl későn.

v Az Úr közel! (Fil 4:5) Nincs itt maradandó városunk! (Zsid 13:14) Ti is azért legyetek készen! (Mt 24:44)

v Az első hívők (Pál apostolt is beleértve) úgy vélték, hogy Jézus még az ő életükben visszatér.

II. Szüzek voltak – de nem egyformák

<   Pedig majdnem mind egyformák voltak: volt lámpásuk, mind kimentek, mind elaludtak, mind szüzek voltak... De némelyek nem készülnek el az Úrral való találkozásra!

v 2Tim 3:5 – megvan a kegyesség látszata...

<   Megállapíthatjuk ennél a pontnál azt, hogy a házasság intézménye egy szent intézmény. Ezt Isten alapította. „Nem jó az embernek egyedül lenni…” – 1Móz 2:18.

v Sajnos, egyre inkább hitelét veszti az erkölcsi tisztaság és a tiszta házasság.

v Mivel manapság van, ahol a házastársak csak úgy összeköltöznek, nem is kötnek házasságot… Mások elválnak: a házasságok több mint fele válással végződik.

<   Ezeknél a szüzeknél volt egy lényeges különbség: nem volt mindegyiknek elégséges olaja a lámpásban!

v Egy olyan különbség ez, ami nem is volt látható. A látszat csal! Vannak utánzatok, imitációk, még a hívők esetében is.

v Nem különböztet meg a származásod, a neved (felekezeted), diplomád, pénzed...

<   Azért maradtak kívül, mert nem tettek semmit. Valamit tenniük kellett volna, és azt elmulasztották. Mi lehetett az? Mit jelent az olaj?

III. Kéregető szüzek – nem mindegyiknek volt olaja

<   Felharsant a kiáltás. A vőlegény jövetelét jelezni fogják.

v  „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.” (1Thessz 4:16)

v „Jöjjetek elébe!” – elragadtatunk, hogy találkozzunk Vele. (1Thessz 4:17)

<   Olajt senki sem adhatott. Ez személyes dolog: vagy van, vagy nincs.

v Még ha akartak volna is segíteni, akkor sem lehetett.

§  Ábrahám nem segíthetett a gazdagon – Lk 19

§  Jeremiás, Mózes és Pál nem menthették meg népüket.

v Nem hagyhatod az utolsó percre a felkészülést

§  a vizsgádra

§  a betegséged kivizsgálását

§  a felkészülést az Úrral való találkozásra

§  a felkészülésed a házasságra.

IV. Elkésett (bolond)szüzek – bezáratott az ajtó

<   A vőlegény késett (már 2000 éve...)

v Persze, nem késett, csak a várakozó szüzek szempontjából. Ugyanis „Nem késik az Úr az ígérettel...” – 2Pt 3:8. Számára 1000 esztendő annyi, mint egy nap...

<   Érdekes, hogy épp a késés miatt érte őket készületlenül a vőlegény érkezése, amikor váratlanul megjelent, éjfélkor...

v Felharsant a kiáltás.

v A vőlegény jövetelét jelzik bizonyos jelek…

v Az Úr Jézus jövetelét is jelzik…. „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.” (1Thessz 4:16) Elragadtatunk, hogy találkozzunk Vele. (1Thessz 4:17)

<   Ha késik is a vőlegény, meg fog érkezni! Bízzál benne! Akkor érkezik meg, amikor Isten akarja.

v Mi talán azt mondjuk, hogy „késik a vőlegény”, pedig az idejében jön. Isten határozza meg, hogy mikor.

Befejezés:

<   = A felkészülést nem lehet az utolsó percre halasztani

v Nagyon kevésnek adatik meg, hogy az életét nem adta az Úrnak, de a halálát odaadhatja... Általában azok halnak meg az Úrban (Jel 14:13), akik neki éltek. „Nekem az élet Krisztus!”

<   = A kegyelemnek ideje van. Lásd: a terméketlen fügefát. Nem készülni fel az örökkévalóságra: bolond dolog.

v „Igyekezzél tél előtt eljönni!” – 2Tim 4:21

v „Bezáraték az ajtó!” „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer 8:20) Másoktól nem nyerhetsz üdvösséget. Még Jézustól sem, miután jövetelét bejelentették!

<   „Itt a kellemetes idő, itt az üdvösség napja” – 2Kor 6:2.

<   „Ma ha az Ő szavát halljátok...” – Zsid 4:17.

PÉLDÁZATOK - A két testvér példázata - Mt 21:23-28-32

A két testvér példázata

Mt 21:23-28-32

n Korábban az Úr Jézus bevonulásáról olvashatunk Mt 21-ben (1-11), és a templom megtisztításáról (12-13). Ezzel felerősödött az Úr Jézus és a farizeusok, főfapok (Kajafás – 26:3), Szanhedrin közötti viszony.

n A Templom megtisztításánál az ő tekintélyüket sértette meg, amikor felforogatta a pénzváltók asztalát. A pénzváltás az elöljáróság jóváhagyásával történt.

v  A pénzváltás és állatvásár bizonyára ártatlan dolgoként indult: a Tövény előírta, hogy a templomi ajándék hibátlan kell legyen (2Móz 12:5. 21:9). Messziről hozva egy állatot azzal a vezszéllyel járt, hogy az úton megsérül, és alkalmatlanná válik az áldozatra. A mesziről jött vendégek pénzt is kellett átváltsanak, hogy adakozhassanak. Ezek tehát valódi szükségek voltak.

n De a Temlom így nem a prófétálás helyévé vált, hanem a profitálás helyévé!

v  Az Úr Jézus nem kezdett vitatkozni a pénzváltókkal, és engedélyt sem kért a cselekvéshez: 12-13. v. – „¹² És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. ¹³ És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.”

I. A tekintély kérdése

n Ezt követően kérdésték tőle a főpapok, hogy „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?” Ez a kérdés arra vonatkozott, hogy beleavatkozott a Templom működésébe, Dávid Fiaként üdvözölték, és tanított. A tanítás, a rabinikus irodalomban, a semikkah által, kézrátétellel adatott. Vagyis, ha valakit felavattak rabbinak.

n Ezzel jelezték, hogy ők nem ismerik el Jézust Rabbinak. Ők megölni akarták Jézust (26:3. 27:1. 3. 12. 20.)

n A tekintély kérdése fontos helyet foglal el Máté evangéliumában:

v  úgy tanított, mint akinek hatalma van – 7:29

v  A római százados elismerte, hogy Jézusnak hatalma van – 8:8

v  Gutatütöttet gyógyított – 9:8

v  a tanítványoknak is hatalmat adott a tisztátalan lelkek felett – 10:1

v  hatalmat adott a tanítványoknak (a gyülekezenek), hogy megkössenek és megoldjanak – 16:19. 18:18.

v  Neki adatott minden hatalom mennyen és földön – 28:18.

n Talán azt gondolták, hogy az Úr Jézus királyságot követel magának – mert tudták, hogy egy ilyen követeléssel Róma hamar elbánik…

n Talán azt gondolták, hogy Jézus messiási követeléssel áll majd elő, és megvádolhatják istenkáromlással.

n Az Úr Jézus a kérdésre kérdéssel válaszol: honnan való volt a János keresztsége? Mennyből, vagy emberektől? (A kérdésre kérdéssel válaszolni egy ismert rabbinikus gyakorlat.)

v  Ezzel lényegében azt mondta, hogy az ő tekintélye ugyanonnan való, ahonnan a János keresztsége.

n „Nem tudjuk.” - Mivel nem válaszoltak neki őszintén, Jézus sem válaszolt nekik. A tudatlanságuk megvallásával csorba esett a tekintélyükön.

v  Ezt követően az Úr Jézus 3-4 példázatot mondott: a két fiú példázatát (21:28-32), a szőlőmunkások példázatát (21:33-43) és a királyi menyegző példázatát (22:1-10-14 - a menyegzői ruhával).

II. A kikerülhetetlen kérdés

n Mit gondoltok?

v  Az főpapok kitértek a Keresztelő János keresztségéről szóló kérdés elől, de nem térhetnek ki ez elől a példázat elől!

n A két fiú példázata csak Máténál található. Az Isten hívására kétféle választ lehet adni: Igen vagy Nem.

v  Mindkét fiú vétkes abban, hogy nem tiszteli apját (2Móz 20:12). De melyik a vétkesebb?

n A vámszedők és paráznák – az első fiú. A főpapok – a második fiú.

v  Keresztelő János megtérésre hívta az embereket. A vámszedők és paráznák megtértek és bemerítkeztek.

n A főpapok viszont nem ismerték el, hogy ők bűnösök, és meg kellene térniük. Elutasították János felhívását. Ők azt mondták: „Én elmegyek, Uram”, de nem mentek el. „Nem mindenki, azki azt mondja, Uram, Uram, megyen be az Isten országába, hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

III. A nekünk szegzett kérdés

n A gyülekezeti élet is lealacsonyodhat arra a szintre, hogy csak a kegyesség látszatának fenntartásában merül ki. Fenntartani az intézményt.

v  Aratás helyett – aratási technikák tanítása, eszközökről, módszerekről való vitatkozás…

n Később, az első fiú a pogányokat jelenti, a második fiú pedig Izráel népét.

v  Még később, az első fiú egy megtérő alkoholistát jelenthet, az Isten kereső és imádó közösséget, az evangélizáló hívőt, a megtérésre hívó igehirdetőt, az adakozókat, az önmegtartóztatókat, azokat, aki engedelmeskednek Krisztusnak.

n A második, jelenti a bennszülött tagokat, akik testileg itt vannak, de a lelkük nincs, akik jóllehet fogadalmat, ígéretet tettek, de elutasítják, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak. Az az igehirdető, aki embereknek igyekszik tetezeni, nem az Istennek. Akik gyümölcsözőnek mutatják magukat, de nem azok.

n  „A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.”

v  A „vámszedők és paráznák” kódolt szavak, akik a bűnösöket jelölik.

n  „ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki”

v  Egyik fiú sem okozott teljes örömet az apjának. De aki végül elment a szőlőbe, az sokkal inkább jobb volt a másoknál.

n Engedelmesnek kell lenni szóban és tettben. 

Fejedelem és Üdvözítő - ApCsel 5:29-33

Fejedelem és Üdvözítő

ApCsel 5:29-33

I. A polgári és egyházi engedetlenség alapja - 29

<  ²⁹ Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek.

<  A Róm 13:1kk, Tit 3:1 és 1Pt 2:13kk arra tanít, hogy a földi hatalmasságoknak engedelmeskedni kell.

v  De ha olyat parancsolnak, amit Isten tilt, vagy olyat tiltanak, amit Isten parancsol, akkor az engedelmességet meg kell tagadni, és „Istennek kell inkább engedni, nem az embereknek.”

<  A kommunista időszakban gyakran volt ilyesmire lehetőség…

v  Cseri Kálmán írja, hogy elődje, Joó Sándor egy alkalommal nem írta alá a társát elítélő nyilatkozatot…

II. Bizonyságtétel Istenről – 30-31

<  ³⁰ A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. ³¹ Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.

<  Isten feltámasztotta Jézust.

v  Akit ők fára szegeztek és megöltek.

<   Isten Őt „Fejedelemmé” (a 3:15-ben „élet Fejedelme”) és „Megtartóvá” tette – ἀρχηγὸν καὶ σωτῆρα

<  Mindez a bűnbánat és bűnbocsánat érdekében történt: hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.

v  Ad – nemcsak helyet és időt ad a bűnbánatra, hanem főképp lehetőséget és kegyelmet.

III. Bizonyságtétel küldetésükről – 32-33

<  ³² És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek. ³³ Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgatták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket.

<  A 29. v. mutatja, hogy ezt Péter és a többi apostolok egyaránt így mondták. Ők a szemtanúk és a bizonyságtevők.

<  A nagytanács engedetlensége Isten iránt azt eredményezte, hogy nem kapták a Szentlélek ajándékát. Mert ezt nem kaphatják csak azok, akik Neki engednek.

v  A Szentlélek munkálkodott a prófétákban.

v  Ő munkálkodik a tanítványokban is. 

Újjászülő és megújító fürdő - Tit 3:3-8a

Újjászülő és megújító fürdő 

Tit 3:3-8a

n  Pál apostol a megváltásunk szükségességét, forrását vagy eszközét és a módját részletezi. Miért történt? Ki tette? és Hogyan történt? 

I. Miért történt? - Megváltatásuk szükségessége: múltbeli életünk – 3. v.

3 Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk.

n  ●3:3 – „Mert valamikor mi is” – Ez jellemzi a bukott emberiséget, mielőtt megtérnek. Figyeljük meg:

v  Róma 1:29-31 -  ²⁹ A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszassággal; rakvák, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel; ³⁰ Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,  ³¹ Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.);

v  Ef. 2:3 -  ³ Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.”

v  Ef 4:17-21 –  ¹⁷ Ezt mondom annak okáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában,  ¹⁸ Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük;  ¹⁹ Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.  ²⁰ Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;

v  Gal. 5:19-21 -  ¹⁹ A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,  ²⁰ Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések,  ²¹ Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképpen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.

n  ● „esztelenek” Ez a „gondolkodni” vagy „érvelni” kifejezés negatív elöljárószóval.  (vö. Lk 6:11; 24:25; Róm 1:14. 21; Gal 3:1,3; 1Tim 6:9; 2Tim 3:9). Ez egy erőteljes kifejezés a helytelen, nem megfelelő gondolkozásra.

n  ● „engedetlenek” Ez a „hívő” kifejezés negatív elöljárószóval. A következő helyeken használták: (1) Agrippa királyra az Apcsel 26:19- ¹⁹ Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt!”

v  Ef 2:2 – ² Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.”

v  Ef 5:6-ban – ⁶ Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jô az Isten haragja a hitetlenség fiaira.”

n  ● „tévelygők voltunk” – „becsapottak” vagy „elcsábítottak”.

n  ● „különféle” – „többszínű” mint a szivárvány.

n  ● „kívánságok” – erősen vágyakozni valamire, gyakran negatív értelemben. Róma 1:24 - ²⁴ Annakokáért adta is őket az Isten szívük kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymást testét megszeplősítsék.

n  ● „élvezetek” Ebből származik a „hedonizmus” szavunk (vö. Lk 8:14 – ¹⁴ És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdag-ságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.” Jak 4:1-3.

n  ● „rabjai” – „rabszolgaként szolgálni” az emberi kívánságot.

n  ● „gonoszságban és irigységben élők” – Róm 1:29-ben a bukott emberiséget ez jellemzi.

n  ● „gyűlölségesek, egymást gyűlölők” – Két szót a gyűlöletre, amelyek szinonimák.

n  Mt 7 – „gyümölcseikről ismeritek meg őket”!

II. Ki tette? - Megváltatásunk forrása, eszköze – 4-5a. v.

4 De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,  5a Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket.

n  3:4-7 – E hosszú mondat, talán egy himnuszból, hitvallásból vagy énekből származik, mint pl. 2:11-14.

n  Gal 4:6-7 –  ⁶ Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!  ⁷ Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.

n  Róm 8:15-17 - ¹⁵ Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!  ¹⁶ Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.  ¹⁷ Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.

n   „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” 2Kor 5:17 – Spurgeon: …Véleményem szerint még mindig sötétségben és kétségbeesésben tengődnék, ha Isten nem lett volna olyan jó hozzám, hogy az egyik vasárnap reggel, miközben én éppen egy bizonyos helyre siettem, hogy ott istentiszteleten vegyek részt, egy jó nagy hóvihart küld. Befordultam hát egy kis mellékutcába, és egy kis, egyszerű metodista kápolnához jutottam. Az imaházban nem lehetett több mint tizenkét-tizenöt ember. Én már korábban hallottam az egyszerű metodistákról, hogy azok olyan hangosan énekelnek, hogy még az ember feje is belesajdul – de ezzel mit sem törődtem akkor. Csak az érdekelt, hogyan tudnék üdvösségre jutni… Azonban a szolgálattevő nem jött el aznap reggel – gondolom, a hó neki is útját szegte. Végül egy szikár, sovány megjelenésű férfi – egy cipőkészítő, vagy szabó, vagy valami ilyesmi lehetett – ment ki előre a pulpitushoz, hogy igét hirdessen. Na, már most, ugye, megkívánt dolog az, hogy a prédikátorok tanultak legyenek – de ez a férfi igencsak együgyű volt. Mereven ragaszkodott a maga kis igeszakaszához, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy más mondanivalója nemigen volt neki. S a felolvasott igeszakasz ez volt: „énreám nézzetek, hogy megtartassatok, földnek minden határai!” (Ézs 45:22). Még a szavakat sem tudta helyesen kiejteni, de ez nekem egyáltalán nem számított akkor, mert ebben az igeversben – úgy gondoltam – valahogyan megcsillant a számomra egy kis reménysugár.

n  Később C. H. Spurgeon újra bizonyságot tett a megtéréséről és kijelentette, hogy az teljesen az Isten munkája volt. Így érvelt: „Megkérdeztem magam: Spurgeon, hogyan lettél keresztyén? A felelet ez volt: Kerestem az Urat. De Spurgeon, miért kezdted el az Urat keresni? Mint egy villám csapott belém az igazság: sohasem kerestem volna Őt, ha egy korábbi befolyás keresővé nem tett volna engem. Imádkoztam. És akkor fel kellett tennem a kérdést: Miért kezdtem el imádkozni? Az Írás indított engem, hogy imádkozzam. Hogyan történt, hogy elkezdtem a Szentírást olvasni? Olvastam, de mi indított az olvasásra? Akkor fel kellett ismernem: mindennek kezdetén az Úr állt! Ő volt hitem kezdete és így ébredt fel bennem az igazság, mint a felkelő nap, Isten kegyelméről. Ettől az igazságtól sohasem hagytam magam eltéríteni és ez az én bizonyságtételem: újjászületésem egyedül Isten munkája.”

n  Pál apostol is így gondolta: „Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,  5a Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket.”

n  Lásd: Fil 3:5-9 – „⁵ Körülmetéltettem nyolcad napon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus,  ⁶ Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.  ⁷ De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.  ⁸ Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,  ⁹ És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.”

n  3:4 - „de amikor megjelent” – Ez Jézus első eljövetelére utal. 2:11.

n  ● „a mi üdvözítő Istenünk” – Ez az ÓSz kifejezése az Úrra. (vö. 2Kir 13:5; Zsolt 106:21; Ézs 19:20; 43:4,11; 45:15,21; 49:26; 60:16; Lk 1:47).

n  ● „jósága” - „filantrópia – emberszeretet”.

n  3:5 „nem az általunk véghez vitt … cselekedetekért” – az üdvösség nem az ember teljesítményén alapszik, hanem az Istenén (vö. 3:20,2-28; 4:4-5; Róm 9:11; Gal 2:16; Ef 2:8-9; Fil 3:9; 2Tim 1:9). „Hit, cselekedetek nélkül” és „Cselekedetekben látható hit”. (vö. Ef 2:8-10; Jak 2:14-26).

n  ● „hanem az Ő irgalmából” A bukott emberiség egyetlen reménye az Isten szerető, irgalmas kegyelme.

n  ● „üdvözített minket” – Ez (aor. akív, kijelentő) a múltban befejezett cselekedetre utal.

III. Hogyan történt? - Megváltatásunk módja – 5b-7. v.

 5b az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,

 6 Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;

 7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

n  ● „újjászülő … fürdője” Szó szerint úgy hangzik, hogy „az újjászülés fürdője által”. A megmosás kifejezés (loutron) csak kétszer fordul elő az ÚSZ-ben (Ef. 5:26 és itt). Utalhat a (1) fürdés helyére; (2) magára a fürdővízre; vagy (3) a fürdés cselekedetére. Ez nem a bemerítés általi megtérést támasztja alá, hanem a bemerítés volt az az alkalom, amikor nyilvánosan megvallották a hitüket, nyilvánosan bizonyságot tettek a megtérésükről (vö. ApCsel 2:38). A bemerítés a Krisztussal való meghalást, eltemetést és feltámadást jelképezi, szimbolikus cselekedetben (vö. Róm 6:3-9)

n  Kol 2:12 –  ¹² Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból.  ¹³ És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket.”

n  ● „… megújító…”  - csak még a Róm 12:2 használja – ”elméteknek megújítása”

n  Kol 3:10 – „És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt.” Szinonim az „újjászületés” kifejezéssel. Vagyis, ez egyetlen esemény, amit a Szentlélek igazgat.

n  3:6 „kitöltött” - Jóel 2:28-30. ApCsel 2. és 10.

n  ● „Jézus Krisztus a mi üdvözítőnk által” Az „üdvözítő” titulust a 4. versben Istenre, az Atyára használja, és most Istenre, a Fiúra használja.

n  ● „részesei legyünk az örök életnek”

Befejezés: 

8a Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elöl járni azok, akik Istenben hívőkké lettek.

n  3:8 „Igaz ez a beszéd” – a 4-7 igeversek. Ez az előbbi himnuszra utal.

● „az Istenben hívők igyekezzenek a jócselekedetekben elöl járni” – a hívőknek folyamatosan észben kell tartaniuk az istenfélő életet és elöl kell járniuk ebben az evangélium javára.