PELDAZATOK: A főhelyek és a meghívottak, avagy Az igazi alázat - Lk 14:1. 7-14

A főhelyek és a meghívottak

Lk 14:1. 7-14

n  Ezt a példázatot az idézte elő, hogy a meghívottak válogatták a főhelyeket a farizeus házában, ahová Jézust is meghívták.

n  Volt már máskor is, hogy farizeus vendége volt (7:36. 11:37).

v  Lukács evangéliumában (és az ApCsel-ben) fontosak a lakomák: Jézust azzal vádolták, hogy nagyétkű és részeges ember (7:34). Megvendégelt ezreket (9:12-17). A pászkavacsoránál kenyérrel és borral szerezte az Úrvacsorát. „És jönnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.” (Lk 13:29)

v  A jeruzsálemi gyülekezet megfeddte Pétert, hogy együtt evett a körülmetéletlenekkel (ApCsel 11:1-3).

n  A korábbi versekben meggyógyított egy leprást: „Szabad-e szombatnapon gyógyítani?” (3. v.) „Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?” (5. v.) Nem válaszoltak. Ez a negyedik szombat-vita Lukács evangéliumában (6:1-5; 6:6-11; 13:10-17).

I. A főhelyek

n  A lakomán a legjobb helyek azok, amelyek a legközelebb vannak a gazdához. Ez ma is így van.

v  Lásd: 11:43 – „Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elől ülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket”; 20:46 – „Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, és a lakomákon a főhelyeket”.

n  A gazda az asztalfőn ült. A rangokat meg lehetett állapítani az asztalülés rendje alapján.

n  Az imaházban is különböznek a helyek – remélem, hogy nem álszentségből választjuk a hátsó helyeket…

v  Egy buszsofőr azért jött el a baptista imaházba, hogy megtanulja, hogyan lehet hátrább küldeni az embereket…

n  A lelátón vagy az arénában is vannak jobb és gyengébb helyek… A legjobb helyek elöl vannak, és abban az elkülönített, üvegfallal ellátott zárt szobákban.

v  Persze, az édesanyák szobája is ilyen lehet alkalomadtán, de az nem öltöző sem men társalgó, hanem édesanyák és kicsinyeik számára fenntartott hely.

n  Szeretjük a jó helyeket! De azokat meg kell fizetni, vagy ki kell érdemelni. (Olyan, mint a római állampolgárság – ApCsel 22:28.)

n  Nem szép dolog kisajátítani a helyeket, például az imaházban!

v  Mintha a tulajdonod lenne! Még barátkozó sem ülhet oda?  Az imaházban bárki ülhet bárhova, még akkor is, ha általában megvan, hogy hol szoktunk legtöbbet ülni.

n  Jézus tanácsában, hogy „ülj az utolsó helyre” – hogy onnan följebb ültethessenek, a Péld 25:6-7 visszhangzik: – „⁶ Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;  ⁷ Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel (jöjj előbbre); hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt (mint ha megaláznak egy előkelő előtt), akit láttak a te szemeid.”

n  Vagyis, alázattal elkerülheted a megszégyenítést.

n  Persze, ebben a világban az erőszakosoké az előrehaladás és az elismerés, – de az Isten országában másképp van: „11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”  Ezt az alapelvet már a Mária énekében is megtalálhatjuk: „⁵¹ Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által: elszéleszté az ő szívük gondolatában felfuvalkodottakat.  ⁵² Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosokat magasztalt fel.  ⁵³ Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.”

v  Ugyanígy szólott az Úr a Hegyi Beszédben a lelki szegényekről és sírókról. „³⁰ És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.” (Lk 13:30)

n  Isten országára úgy készülhetünk fel, ha megtanuljuk annak alapelveit. Az egyik alapelve az alázat.

v  De vigyázat: félreértjük az Úr Jézus szavait, ha úgy gondoljuk, hogy ez nem az alázatra való felszólítás, hanem egy lehetőség a hátsó ajtón történő előléptetésre! Nem úgy kell megrohanni az utolsó helyeket, hogy alig várjuk, hogy a gazda följebb ültessen… Isten ismeri a szíveket: az alázat tiszteletből fakad. Az alázat abból ered, hogy tudom, hogy bűneimet megbocsátották.

n  Az alázat meglátszik a lakoma megszervezésén is, az öltözeteken is.

v  Ne legyen pazar teríték, de ne legyen zsugoriság sem!

v  Maga a lelkipásztor nem arra van, hogy mindenhová meghívják: ezzel kihasználná a hívek jóindulatát. De fösvénynek és rosszindulatúnak sem szabad lenni!

II. A meghívottak

n  Mivel Jézus kemény szavakat szólt a farizeusokról, csodálkozhatunk, hogy elfogadta egy farizeus meghívását. Bizonyára egyre növekvő prófétai hírneve lehetett az oka, hogy meghívták.

v  Az első versben azt olvassuk, hogy: „azok leselkedtek őutána” – remélve, hogy valamilyen hibát követ el, és megvádolhatják. De bizonyára nem találtak, mert hamis tanúkat kellett állítaniuk, megfeszítése előtt.

n  A leselkedés nem tartotta távol Jézust a meghívás elfogadásától. Nem Jézus, hanem a bűnösök azok, akik eltávoznak tőle. Jézus mindig közeledik, ha közel engedik.

n  Mindannyian voltunk már vendégek és/vagy vendéglátók…

v  Tudunk-e Isten jelenlétében maradni társaságban is?

v  Születésnap! Hálásnak lenni, hogy egészségesen jöttünk a világra. Annyi nyomorék és sérült gyermek születik! Ha egészségesen születik valaki, az kegyelem. Örvendeztessük meg azokat, akik betegek! A sérült ember roppant érzékeny.

v  De ünnepeld meg a második születésnapodat, mert a fontosabb! Hány születésnapod van? Egy, vagy kettő? Ha csak egy van, akkor a halálra születtél!

n  A főhelyekről szóló tanács után az Úr Jézus a gazdához fordult (12a).

v  Barát, testvér, rokon és gazdag helyett hívj szegényt, csonkabonkát, sántát és vakot.

v  Ezek azok, akik kivetettek, és testi hiányosságaik miatt nem szolgálhattak, mint papok (3Móz 21:17-23).

n  Vagyis, ne azokat hívd, akik visszafizethetik neked (12. v.).

v  Ne csak azokat áldd, akik áldanak téged (Mt 5:43-46).

v  Adj alamizsnát titkon, és Isten majd megfizet nyílván (Mt 6:1-6). „Szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.” (Lk 6:35) „Azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek.” (Lk 6:38)

n  Megvendégelve a kivetetteket, azok befogadva fogják érezni magukat! Ezt csak irántuk és Isten iránti szeretetből lehet megtenni. Az igazi istenfélelem olyan befektetés, amelyet Isten jutalmaz meg majd az utolsó napon.

v  Igyekezz Istennek tetszeni, nem embereknek!

n  Vannak, akik csak úgy betoppannak – és fogadni kell őket...

v  Igyekezz azokat meghívni, akik veled együtt éreznek és hisznek: hit-testvéreidet.

v  De vannak, akiket rokoni alapon meg kell hívni, hogy feléje az út szabad legyen. Másképp megsértődik, és vádol.

v  De vannak, akiket nem kell meghívni: mindig elrontották, ahányszor meghívtad!…

n  Az ige szerint hívnod kell olyanokat, akik nem rokonok, és talán még soha fel nem melegedtek egy hívő társaságban! Nem láttak még soha meghitt, hívő társaságot! Ezzel egy másik világba kerül… és elmegy egy olyan emlékkel, ami végig kíséri életét. Nem azzal megy el, hogy mit evett, ivott, hanem hogy érezte magát!

v  Kikkel ülsz egy asztalhoz? Milyen társaságot választasz? „Madarat tolláról...”

v  Kocsma? Világi lakodalom? Party? Fogadás?

n  Evés előtt mindig imádkozzunk! Isten a gazda: ezt a vendégnek éreznie kell! Vendéglőben is!

v  Ha csak egy néhány falatot eszel, akkor is gondolj Arra, aki adta! Van drágább táplálékunk is a mindennapi kenyérnél. Az Ige a mindennapi kenyér. Köszönjük meg!

v  Jézus nem szégyellt engem. Akkor én mér’ szégyellném őt?

n  Ki a fő rendező? Heródesnél az ördög volt a főrendező. Szabad utat engedett az ördögnek…

v  Gyönyörködjék az Úrban! Nem a vendégekben, az ételben-italban…

Befejezés:

<   Mi a mérvadó? Az én szavam? A vendégek véleménye? Mit szólnak majd az emberek? vagy: Mit szól hozzá Isten???

v  Milyen elvek szerint szervezed meg a lakomát? Kinek akarsz a kedvében járni?

PÉLDÁZATOK: A tíz szűz - Mt 25:1-13

A tíz szűz

Mt 25:1-13

<   Jézus visszajövetelét jelek előzik meg: antikrisztusok, üldözés, történelmi katasztrófák, kozmikus katasztrófák, világmisszió, Izráel.

<   Ez a példázat egy jelképes szemléltetése annak, ami történni fog.

<   A menyasszonyról nincs szó. Itt a vőlegény a fontos! (Épp fordítva, mint ahogyan a mi menyegzőinken lenni szokott...) A vőlegény megérdemli a teljes figyelmünket! „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jel 1:7)

<   Jézus visszajön. Menyasszonyát magához veszi. Jn 14:3 – „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.”

I. Várakozó szüzek – várták a vőlegényt

<   Várták, mivel tudták, hogy eljön.

<   Jézus eljön! – másképp, mint először. Megígérte. ۞ Menyasszony Párizs mellett, az autópályán: vőlegénye megkérte, hogy ott várja, mert ejtőernyővel fog érte jönni.

v nem tudjuk sem napját, sem óráját: ma? holnap? 100 év múlva? Akik eddig „kiszámították”, mind tévedtek. (Lásd: William Miller)

<   Azt viszont tudjuk, hogy idejében fog jönni. Lk 12:38 – II. vagy III. őrváltáskor = sem túl korán, sem túl későn.

v Az Úr közel! (Fil 4:5) Nincs itt maradandó városunk! (Zsid 13:14) Ti is azért legyetek készen! (Mt 24:44)

v Az első hívők (Pál apostolt is beleértve) úgy vélték, hogy Jézus még az ő életükben visszatér.

II. Szüzek voltak – de nem egyformák

<   Pedig majdnem mind egyformák voltak: volt lámpásuk, mind kimentek, mind elaludtak, mind szüzek voltak... De némelyek nem készülnek el az Úrral való találkozásra!

v 2Tim 3:5 – megvan a kegyesség látszata...

<   Megállapíthatjuk ennél a pontnál azt, hogy a házasság intézménye egy szent intézmény. Ezt Isten alapította. „Nem jó az embernek egyedül lenni…” – 1Móz 2:18.

v Sajnos, egyre inkább hitelét veszti az erkölcsi tisztaság és a tiszta házasság.

v Mivel manapság van, ahol a házastársak csak úgy összeköltöznek, nem is kötnek házasságot… Mások elválnak: a házasságok több mint fele válással végződik.

<   Ezeknél a szüzeknél volt egy lényeges különbség: nem volt mindegyiknek elégséges olaja a lámpásban!

v Egy olyan különbség ez, ami nem is volt látható. A látszat csal! Vannak utánzatok, imitációk, még a hívők esetében is.

v Nem különböztet meg a származásod, a neved (felekezeted), diplomád, pénzed...

<   Azért maradtak kívül, mert nem tettek semmit. Valamit tenniük kellett volna, és azt elmulasztották. Mi lehetett az? Mit jelent az olaj?

III. Kéregető szüzek – nem mindegyiknek volt olaja

<   Felharsant a kiáltás. A vőlegény jövetelét jelezni fogják.

v  „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.” (1Thessz 4:16)

v „Jöjjetek elébe!” – elragadtatunk, hogy találkozzunk Vele. (1Thessz 4:17)

<   Olajt senki sem adhatott. Ez személyes dolog: vagy van, vagy nincs.

v Még ha akartak volna is segíteni, akkor sem lehetett.

§  Ábrahám nem segíthetett a gazdagon – Lk 19

§  Jeremiás, Mózes és Pál nem menthették meg népüket.

v Nem hagyhatod az utolsó percre a felkészülést

§  a vizsgádra

§  a betegséged kivizsgálását

§  a felkészülést az Úrral való találkozásra

§  a felkészülésed a házasságra.

IV. Elkésett (bolond)szüzek – bezáratott az ajtó

<   A vőlegény késett (már 2000 éve...)

v Persze, nem késett, csak a várakozó szüzek szempontjából. Ugyanis „Nem késik az Úr az ígérettel...” – 2Pt 3:8. Számára 1000 esztendő annyi, mint egy nap...

<   Érdekes, hogy épp a késés miatt érte őket készületlenül a vőlegény érkezése, amikor váratlanul megjelent, éjfélkor...

v Felharsant a kiáltás.

v A vőlegény jövetelét jelzik bizonyos jelek…

v Az Úr Jézus jövetelét is jelzik…. „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.” (1Thessz 4:16) Elragadtatunk, hogy találkozzunk Vele. (1Thessz 4:17)

<   Ha késik is a vőlegény, meg fog érkezni! Bízzál benne! Akkor érkezik meg, amikor Isten akarja.

v Mi talán azt mondjuk, hogy „késik a vőlegény”, pedig az idejében jön. Isten határozza meg, hogy mikor.

Befejezés:

<   = A felkészülést nem lehet az utolsó percre halasztani

v Nagyon kevésnek adatik meg, hogy az életét nem adta az Úrnak, de a halálát odaadhatja... Általában azok halnak meg az Úrban (Jel 14:13), akik neki éltek. „Nekem az élet Krisztus!”

<   = A kegyelemnek ideje van. Lásd: a terméketlen fügefát. Nem készülni fel az örökkévalóságra: bolond dolog.

v „Igyekezzél tél előtt eljönni!” – 2Tim 4:21

v „Bezáraték az ajtó!” „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jer 8:20) Másoktól nem nyerhetsz üdvösséget. Még Jézustól sem, miután jövetelét bejelentették!

<   „Itt a kellemetes idő, itt az üdvösség napja” – 2Kor 6:2.

<   „Ma ha az Ő szavát halljátok...” – Zsid 4:17.

PÉLDÁZATOK - A két testvér példázata - Mt 21:23-28-32

A két testvér példázata

Mt 21:23-28-32

n Korábban az Úr Jézus bevonulásáról olvashatunk Mt 21-ben (1-11), és a templom megtisztításáról (12-13). Ezzel felerősödött az Úr Jézus és a farizeusok, főfapok (Kajafás – 26:3), Szanhedrin közötti viszony.

n A Templom megtisztításánál az ő tekintélyüket sértette meg, amikor felforogatta a pénzváltók asztalát. A pénzváltás az elöljáróság jóváhagyásával történt.

v  A pénzváltás és állatvásár bizonyára ártatlan dolgoként indult: a Tövény előírta, hogy a templomi ajándék hibátlan kell legyen (2Móz 12:5. 21:9). Messziről hozva egy állatot azzal a vezszéllyel járt, hogy az úton megsérül, és alkalmatlanná válik az áldozatra. A mesziről jött vendégek pénzt is kellett átváltsanak, hogy adakozhassanak. Ezek tehát valódi szükségek voltak.

n De a Temlom így nem a prófétálás helyévé vált, hanem a profitálás helyévé!

v  Az Úr Jézus nem kezdett vitatkozni a pénzváltókkal, és engedélyt sem kért a cselekvéshez: 12-13. v. – „¹² És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. ¹³ És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.”

I. A tekintély kérdése

n Ezt követően kérdésték tőle a főpapok, hogy „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?” Ez a kérdés arra vonatkozott, hogy beleavatkozott a Templom működésébe, Dávid Fiaként üdvözölték, és tanított. A tanítás, a rabinikus irodalomban, a semikkah által, kézrátétellel adatott. Vagyis, ha valakit felavattak rabbinak.

n Ezzel jelezték, hogy ők nem ismerik el Jézust Rabbinak. Ők megölni akarták Jézust (26:3. 27:1. 3. 12. 20.)

n A tekintély kérdése fontos helyet foglal el Máté evangéliumában:

v  úgy tanított, mint akinek hatalma van – 7:29

v  A római százados elismerte, hogy Jézusnak hatalma van – 8:8

v  Gutatütöttet gyógyított – 9:8

v  a tanítványoknak is hatalmat adott a tisztátalan lelkek felett – 10:1

v  hatalmat adott a tanítványoknak (a gyülekezenek), hogy megkössenek és megoldjanak – 16:19. 18:18.

v  Neki adatott minden hatalom mennyen és földön – 28:18.

n Talán azt gondolták, hogy az Úr Jézus királyságot követel magának – mert tudták, hogy egy ilyen követeléssel Róma hamar elbánik…

n Talán azt gondolták, hogy Jézus messiási követeléssel áll majd elő, és megvádolhatják istenkáromlással.

n Az Úr Jézus a kérdésre kérdéssel válaszol: honnan való volt a János keresztsége? Mennyből, vagy emberektől? (A kérdésre kérdéssel válaszolni egy ismert rabbinikus gyakorlat.)

v  Ezzel lényegében azt mondta, hogy az ő tekintélye ugyanonnan való, ahonnan a János keresztsége.

n „Nem tudjuk.” - Mivel nem válaszoltak neki őszintén, Jézus sem válaszolt nekik. A tudatlanságuk megvallásával csorba esett a tekintélyükön.

v  Ezt követően az Úr Jézus 3-4 példázatot mondott: a két fiú példázatát (21:28-32), a szőlőmunkások példázatát (21:33-43) és a királyi menyegző példázatát (22:1-10-14 - a menyegzői ruhával).

II. A kikerülhetetlen kérdés

n Mit gondoltok?

v  Az főpapok kitértek a Keresztelő János keresztségéről szóló kérdés elől, de nem térhetnek ki ez elől a példázat elől!

n A két fiú példázata csak Máténál található. Az Isten hívására kétféle választ lehet adni: Igen vagy Nem.

v  Mindkét fiú vétkes abban, hogy nem tiszteli apját (2Móz 20:12). De melyik a vétkesebb?

n A vámszedők és paráznák – az első fiú. A főpapok – a második fiú.

v  Keresztelő János megtérésre hívta az embereket. A vámszedők és paráznák megtértek és bemerítkeztek.

n A főpapok viszont nem ismerték el, hogy ők bűnösök, és meg kellene térniük. Elutasították János felhívását. Ők azt mondták: „Én elmegyek, Uram”, de nem mentek el. „Nem mindenki, azki azt mondja, Uram, Uram, megyen be az Isten országába, hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

III. A nekünk szegzett kérdés

n A gyülekezeti élet is lealacsonyodhat arra a szintre, hogy csak a kegyesség látszatának fenntartásában merül ki. Fenntartani az intézményt.

v  Aratás helyett – aratási technikák tanítása, eszközökről, módszerekről való vitatkozás…

n Később, az első fiú a pogányokat jelenti, a második fiú pedig Izráel népét.

v  Még később, az első fiú egy megtérő alkoholistát jelenthet, az Isten kereső és imádó közösséget, az evangélizáló hívőt, a megtérésre hívó igehirdetőt, az adakozókat, az önmegtartóztatókat, azokat, aki engedelmeskednek Krisztusnak.

n A második, jelenti a bennszülött tagokat, akik testileg itt vannak, de a lelkük nincs, akik jóllehet fogadalmat, ígéretet tettek, de elutasítják, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak. Az az igehirdető, aki embereknek igyekszik tetezeni, nem az Istennek. Akik gyümölcsözőnek mutatják magukat, de nem azok.

n  „A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.”

v  A „vámszedők és paráznák” kódolt szavak, akik a bűnösöket jelölik.

n  „ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki”

v  Egyik fiú sem okozott teljes örömet az apjának. De aki végül elment a szőlőbe, az sokkal inkább jobb volt a másoknál.

n Engedelmesnek kell lenni szóban és tettben.