A konkoly példázata - Mt 13:24-30. 36-43.

A konkoly példázata

Mt 13:24-30. 36-43.

n  Az Úr Jézus példázatokban tanított az Isten országáról – Mt 13:10-12.

n  A kemény szívek megakadályozták a hallgatókat, hogy megértsék azokat – Mt 13:13-15, de a nyitott szív képesítette őket, hogy megértsék – Mt 13:9. 16.

n  Az Úr nem hagyott kétséget a felől, hogy mi ennek a példázatnak a jelentése – Mt 13:36-43. Mégis, sokan félremagyarázzák…

n  A konkoly példázata bemutatja, hogy Isten országának fiai körül vannak véve e világ gonoszságával, de az Úr különválasztja a gonoszokat az Isten országának fiaitól, az utolsó napon.

n  Nem mindenki fogadja az Isten országát = az evangéliumot

v Némelyek megkeményítik a szívüket, süket fülekre talál...

v másoknál az üldözések és az élet dolgai jelentenek akadályt

n  de akinek jó és nemes szíve van, megértik a mennyek országának titkait.

v  Mindez tovább van szemléltetve a búza és konkoly példázatában.

v  Jézus saját magyarázatot biztosít: nem érthetjük félre. A magyarázatot a tanítványok kérésére adta (36).

I. A példázat magyarázata

n  A mennyek országa = a gyülekezet - Mt 13:24 (24-30).

v  A hívők különleges, egyedi személyek ebben a világban.

v  A gonosz győzhet a jó felett? Nem.

n  A szántóföld = a világ – Mt 13:38.

n  A SZÁNTÓFÖLD – a világ. Amelybe az Embernek Fia eljött. Ahol neki adatott minden hatalom. Mt 28:18. 1Pt 3:22. Jel 1:5.

v  Ez az Ő saját szántóföldje, a Krisztusé - 13:24 (27). Neki tulajdonjoga van erre a világra – 1Kor 10:26 (Zsolt 24:1).

n  A MAGVETŐ – az Embernek Fia. Mt 4:23. Ő az ország hirdetője és Királya is! (Dán 7: 13-14 – aki átveszi a királyságot. Jel 2:26-27. 3:21.)

n  Kétféle vetés: az Embernek Fia (Krisztus) 13:37, és a Sátán (az ellenség) 13:39. 28. (az Ő ellensége 13:25). A JÓ MAG – Az Isten országának fiai. Akik szívében Jézus uralkodik. Akik megtartják az Ő parancsolatait . –Mt 28:19-20. A korábbi példázatban a tanítványok a jó földet jelentették. Itt ők a jó mag. Vagyis, amikor valaki fogadja a jó magot (az Igét), ő maga lesz jó maggá a világban...

v  Az Atya a világ ellen (1Jn 2:15-16), a Lélek a test ellen (Gal 5:17), a Fiú a Sátán ellen (1Móz 3:15).

n  A Sátán természete: Ravasz (konkolyt vetett a búza közé, mikor az emberek aludtak). Gyáva (nem nyíltan cselekedte, hanem a sötétség leple alatt). AZ ELLENSÉG – az ördög. Aki Jézust is kísértette (Mt 4:1-11). Aki megpróbálja elrontani Krisztus munkáját... Krisztus azért jött, hogy az ördög munkáját lerontsa.

n  Kétféle termés: búza (13:29, 30), akik az ország fiai, a tanítványok és (13:38) és konkoly (13:25) a Sátán fiai 13:38 (Jn 8:44; Ef 2:3; 5:6). A KONKOLY – a gonosznak fiai: a botránkozások és gonoszt cselekvők (Mt 13:41). Akik nem vetik alá magukat az Úr uralkodásának. Cselekedeteik igazolják, hogy ők a gonosznak fiai.

v  Csak azután lehet megkülönböztetni őket, miután felnőnek.

n  Két kérdés:

n  Uram, nem jó magot vetettél-e…? Honnan van a konkoly? – 13:27. Honnan van a gonosz?

v  Az ellenség cselekedte ezt (1Móz 3).

v  Inkább a gonosz fölötti győzelemmel kell foglalkoznunk, nem pedig annak megmagyarázásával, amit nem tudunk.

n  Akarod, hogy elmenjünk és összegyűjtsük? – 13:28. A szolgák nem tudják mit javasolnak, mert nem is képesek rá – 13:29.

v  Az elkülönítés az aratáskor fog történni – 13:30.

v  Az aratás – 13:30. 39.

v  A világ vége, lásd: Mt. 13:49 (25:31-32).

v  Az aratók: az angyalok - Mt 25:31.

n  AZ ARATÁS – a világ(korszak) vége. Annak a korszaknak, ameddig az Isten országának evangéliuma hirdettetik. Kol 1:13. Jel 1:9. Koszak, amely Jézus visszajövetelével ér véget: Mt 13:49.

v  A búzát a mennybe (13:30. 43), a konkolyt a tűzre (13:30. 40-42).

II. A példázat tanulságai

<    40 – a konkoly hagyva van az aratásig

v  Ezt a jó mag érdekében kell tenni.

<   41 – a kérdés a világ végén megoldódik: elküldi angyalait...

<   42 – Lesz tüzes kemence, sírás és fogcsikorgatás

<   43 – lesz áldott állapota az igazaknak, vagyis az Isten országa fiainak.

v  Fénykednek, mint a nap.

v  Figyelmeztetés: Akinek van füle a hallásra, hallja!

n  A gonoszt nem Isten vezette be a világba - Gen 1:26-27; Eccl 7:29.

n  Egy bűnös világban kell élnünk, lásd: Jn 17:15-16; 1Kor 5:10.

v  De ez nem kifogás arra, hogy a hívők is bűnben éljenek.

n  Isten elvárja, hogy az övéi különbözőek legyenek a világtól - 1Pt 2:9-12; Fil 2:15-16; Tit 2:11-12.

v  A példázat nem tiltja meg a meg nem térőtől való lekülönülést, lásd: 1Kor 5:10-13 (4-5. 6-7); 2Thessz 3:6. 14-15.

n  A Sátán megcsalni készül – 2Kor 11:13-15. Minden alkalmat megragad, hogy csaljon és félrevezessen.

n  Az Úr igazságosan fog ítélni: 2Thessz 1:4-10; Róm 2:1-2. 6.

v  Az Isten országának fiai türelmesen várják az aratást - Jak 5:7-9; Zsid 12:1-2.

n  Amíg a kegyelmi idő tart, búzává változhatsz! 13:43. Kol 1:13

III. A példázat alkalmazása

<   Krisztus azért hosszútűrő, hogy növekedhess, és teremhess.

v  Sok kérdés merülhet fel: miért tűri Isten a sok gonoszt? Miért nem bünteti meg?

v  A búzáért kímélik a konkolyt is! v. 29.  Lásd: 2Pt 3:9 – Isten hosszútűrése téged megtérésre indít!

<   A példázat nem zárja ki a gyülekezeti fegyelmet.

v  A szántóföld a világ!

v  Mt 18:15-17.  Hogyan kell tenni? – 1Kor 5:1-13. 2Thessz 3:6-15. 

v  De Jézus maga nem tesz semmi láthatót, a világ végéig, ebben a dologban.

<   Isten országa jelen van, és eljövendő! Egyszerre.

v  41 – országából...

v  43 – országában.

v  1Kor 15:23-26 – Mikor átadja az országot az Atyának.

<   Lehet valaki most benne Isten országában, de nem lesz ott majd!

v  Az angyalok „az Ő országából” gyűjtik össze... és a tüzes kemencébe vetik v. 42.

v  Kik azok? – akik botránkoztatnak – Mt 18:6-7. 1Kor 8:11-13. 10:31-11:1. Róm 16:17-18. Vö. 14:13. 19-21.  – és akik gonoszságot cselekszenek (tekintély nélkül/törvénytelenül végeznek valamit) – Mt 7:21-23. 2Jn 9. Hogyan kerülheted el? Kol 3:17.

v  Kitartásra van szükség – Zsid 3:12-14. 4:1-2. 11.

<   A büntetés helye a gonoszok jutalma

v  A gonoszok megbüntetése visza-visszatérő téma. Lásd: a kerítőháló (13:49-50), a meg-nem bocsátó szolga (18:34-35). A gonoszoknak készíttetett: 25:41. 45-46.

Befejezés:

n  A gonosz nem Istentől származik.

v  Préd 7:29.- „az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást”. (Lásd: 1Móz 1:26-27)

v  Ez választ ad arra a kérdésre, hogy honnan van annyi gonosz a világon?

v  Lelkünk ellensége szerte jár, keresve, kit nyeljen el! – 1Pt 5:8. De legyőzhetjük a gonoszt, ha az igének helyet adunk – 1Jn 2:14.

n  A hívők is mindnyájan a bűn világában élnek, de nem úgy, mint a világ él. A szétválasztás az utolsó napon történik majd.

v  Jn 17:15-16 - „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.”

v  1Kor 5:10 - „Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.”

v  Isten országa terjed. De ez nem zárja ki a gonosz befolyását.

v  Jézus visszatér, angyalaival. Összegyűjti országából a botránkozásokat és törvényteleneket. Átadja a királyságot az Atyának.

n  A Sátán alattomosan és titokban, sötétben cselekszik.

v  2Kor 11:13-15 - „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.”

n  A kegyelem idejében búzává válhatsz! Az evangélium felfedi, hogy a világosság fia, vagy a gonoszság fia. Ma még megváltozhatsz!

Az utolsó napon majd: 2Pt 1:1 – bőségesen adatik a bemenetel, Mt 13:41 – az igazak fénylenek, mint a nap.... Jn 3:5. Isten a jellemed szerint fog megítélni: búza vagy, vagy konkoly? - Újjá kell születned! Senki sem fogja elkerülni az ítéletet.  Téged is a mérlegre tesznek. - Ne várd meg az „aratást”. Ma jöjj! 

PÉLDÁZATOK: A tékozló fiú nagyobbik testvére - Lk 15:25-32

A tékozló fiú nagyobbik testvére

Lk 15:25-32

n  Az apa nem sietett megüzenni a nagyobbik testvérnek, hogy megjött a kisebbik fiú. Valószínű, hogy sejtette, hogy ha hazajön, akkor elrontja az ünnepséget…

n  Ironikus helyzet alakult ki: aki addig kívül volt, az belül van, és aki addig belül volt, az most kívül van, és nem akar bemenni!

v  A kisebbik nem bírta ki otthon és elment. – De a nagyobbik se örült, hogy együtt lehetett az Atyával, mert nem volt közösségben vele. Közel (otthon!) volt, és mégis távol!

v  Az atya a mennyei Atyát példázza, Istent. Mit adhatna még Isten, mit tehetne még ennél többet, hogy dacos, elégedetlen gyermekei örüljenek? „Mindenem a tied!” Van-e ennél nagyobb gazdagság? Nincs.

n  A gyülekezetben is ott lehet valaki testileg, de lelkileg mégis távol.

v  Együtt lehetsz az Úrral, de mégsem szereted Őt! Még szolgálsz is a gyülekezetben, de nem szeretetből.  – „Keressétek az Urat, amíg közel van!” – Ézs 55:6. Egy dolog közel lenni Hozzá, és más megtalálni Őt.

n  Íme, lehet Vele lenni, és mégis Nélküle. Együtt, és mégis külön. Közösségben és mégis egyedül és magányosan. Istenhez tartozva, de mégis elkülönülve.

v  Mint az a házasság, ahol egy fedél alatt laknak, nem válnak el, társas magányban, mert nem tartoznak össze a gondolataik, a terveik, a céljaik, az ízléseik, örömeik. Csak egymás mellett élnek.

v  Tehát, az Istennel való kapcsolat is lehet megszokott, szürke, unalmas, eseménytelen, örömtelen...

n  A nagyobbik testvér azt a gyülekezeti tagot példázza, aki nem tud bizonyságot tenni, mert nincs miről. Nem tud örülni, mert nincs minek. Nincs közössége az Atyával.

v  Ha szolgál is, kényszerből teszi – amit egy napon fel is hánytorgat...

I. Hogyan viszonyul öccséhez

n  A nagyobbik testvér nem érti, hogy a kisebbiknek milyen nehéz lehetett végül hazajönni. Kifakadt az épp hazaérkező öccsére!

v  „Ez a te fiad…” – Az apa kijavítja: „a te testvéred”.

n  Kiderül, hogy titokban irigykedik tékozló testvérére. Ez akkor látszik meg, amikor kifakadt rá.

v  Jó neki! Engem megöl az unalom itthon, az egykedvűség, a megszokottság és a munka!

v  Milyen jó neki! Végigélvezte a világ örömeit... Az én életem pedig szűk, korlátozott, egyhangú, unalmas... – Nem tudja mondani és érezni, hogy „Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű” (Mt 11:30)

v  Titokban néha úgy véli, jó lenne ledobni a Krisztus igáját... és másféle gyönyörűségeket élvezni... a világ (ideig óráig tartó) gyönyöreit... Bele szeretne kóstolni a tiltott gyümölcsbe... Vajon milyen lehet a bűnnek az íze? – amelyről azt mondj az Isten, hogy NE tedd!?

v  Bezzeg a kisebbik testvérem megtehette! Irigykedik rá.

n  „De fiam, mindenem a tied!”

v  Azonban neki nem elég a „minden”. Neki a világ kell! ● „Minden, minden nékem Jézus” – Hh. 511. ● „Teljesen elég…” – Hh. 353.

v  A nagyobbik testvérnek az öröksége nem lesz kisebb azzal, mert a kistestvérét az apa visszafogadta. A farizeusok és írástudók iránti szeretete Jézusnak nem kisebb, hogy a bűnösöket és vámszedőket is szereti.

v  Jaj, a nagyobbik is tékozol, mert ezt a „mindent” már megunta, és a világéra vágyik.

n  Képzeljük magunk elé: az apa ott ül az asztalfőnél, a testvérek meg jobbról és balról, egymással szemben… Közeli barátok is meghívást kaptak, ők is ott ülnek mellettük. Aztán az apa azt mondja, hogy a kisebbik testvér mondja el az asztali imát, vezesse őket az imádságban. Jaj, az apa asztalánál a tékozló fiaknak az első imádságot elmondani nagyon nehéz! Azért nehéz, mert sok kíváncsi szempár mered rá, és sokféle gondolat futkorászik a jelenlévők képzeletében… Másnap pedig, amikor az apa bemutatta egyik-másik falubeli ismerősének… „Ismered a kisebbik fiamat?” – nehéz dolog még végiggondolni is, hogy miket gondolhattak azok a falubeli ismerősök… Hát még ha udvarolni szándékozott volna valamelyik leánynak a faluból… A leányos szülők kitiltották volna a házukból! Nekik olyan vő nem kell! Nehéz a messze idegenben, a távoli országban lakni, de még nehezebb hazajönni! És nem az apák miatt nehéz, hanem a testvérek miatt! Azok miatt a testvérek miatt, akik önmagukat nem látják bűnösnek, csak a másikat.

II. Hogyan viszonyul apjához

n  Az apa a kisebbiknek elébe megy, a nagyobbiknak utána megy. Kérlelte, hogy jöjjön be.

v   „Íme” – nem azt mondja, hogy „Atyám”. A megszólítás is tiszteletlen.

v  … „Annyi ideje szolgálok neked”… „soha parancsolatodat át nem hágtam…”

n  Elégedetlenségét fejezi ki az Atya felé. „Nekem soha nem adtál…” Ez fáj a nagyobbik fiúnak.

v  „Nekem soha nem adtál...” – mondja, hogy bár egyszer én is úgy élhessek, mint a világ fiai...

v  Az ilyen ember nem boldog az atyai háznál (mert a szíve a világé), de nem boldog a világban sem (mert ott „hívőnek” nézik).

n  Mert hát, nekem, ugye, „nem szabad”!... Miért? „Mert hívő vagyok”, „mert tiltja a Szentírás”, „mert megharagszik az Atya”, „mert elveszítem az örökségem”... Nem meggyőződésből vallja, hogy „nem teszem”, hanem „nekem nem adtál”…

n  Tehát nem szeretetből engedelmeskedett eddig sem, hanem félelemből!

v  És titokban vágyott a bűnre, szívesen elment volna ő is - egy adott percben el is szólja magát...

v  Ítélkezik, botránkozik – tipikus „erkölcs-csősz”... Megvetően beszél a kicsi testvérről, hogy „paráznákkal” emésztette föl a te vagyonodat – de szinte csurog a nyála, hogy ő nem tehette... hej, hacsak egyszer legalább megtehette volna... Alig tudja leplezni irigységét...

n  Az ilyen emberek válnak törvényeskedőkké.

v  Kényszer-törvényeket gyártanak, melyeket nem igaz szívvel, örömmel és szabadon vállalnak, hanem kényszerből.

v  Másoktól is olyasmit követelnek, ami lényegtelen az üdvösség szempontjából – de ő megbotránkozik bennük és hüledezik...

v  Szerinte, nem baj, jöjjön csak haza a kistestvére, de csak „kenyérre és vízre”, nem pedig a „hízott borjúra” Zsák és hamu, nem pedig gyűrű! Térdeljen le, vezekeljen! Sírjon, ne pedig örüljön!

n  (Aszáf dilemmája is ilyen: Zsolt 73:23-24.)

III. Hogyan viszonyult önmagához

n  Panaszkodik hiányérzete miatt, világi barátai miatt.

n  Az Atya jelenléte, adománya, mindene nem elég neki. Panaszkodik, hogy nem kapta meg, hogy barátaival ő is bár egyszer vigadjon... úgy, ahogyan a tékozló megtette...

n   „Elég néked az én kegyelmem!” – 1Kor 12

v  Ha csak a kegyelem volna, neked elég volna? Ha van élelmed és ruházatod, elég neked? Ha fogoly volnál, ha szegény volnál, ha beteg volnál... Elég néked az Isten kegyelme?

v  Nem éreznéd magad szerencsétlennek, kisemmizettnek, mostohának?

v  Dániel és társai számára elég volt a kegyelem: boldogok voltak zöldségen is, tüzes kemencében is oroszlánok között is...

n  Panaszkodsz-e, mint a tékozló fiú, hogy „így bánik velem az Isten?!” „Hát mivel érdemeltem én ezt ki?

v  Meg vagy-e elégedve a sorsoddal? Vagy irigykedsz a máséra?

v  Az irigység „gonosz szem”. A szívből származik (Mk 7:21-22). Lásd: Saul – (1Sám 18:9), szőlőmunkások – (Mt 20:15).

n  Emberileg úgy is látszott: a tékozló fiú testvére hűséges, munkásember, aki a mezőn volt aznap is, hogy a testvére megérkezett. De az Úr Jézus leleplezi nemcsak azt, aki vétkezett, és kitudódott, hanem azt is, aki vétkezett, de soha nem tudódott ki.

v  A nagyobbik testvér azért haragszik, mert a kisebbiket visszafogadták!

v  Az önigazult magatartás vitte el a kisebbik fiút. A nagyobbik otthon maradt, de ő sem különb: önigazult és büszke. Megbocsátani nem akaró. Neki egy kecske jobban kell, mint egy testvér.

Befejezés:

n  „Te mindenkor énvelem vagy!” „De én mindenkor veled vagyok!” – Ez a keresztyén élet titka.

v  Végre semmi akadálya annak, hogy Vele lehess. „Velünk az Isten!” Mindenkor és mindenütt.

n  Ne legyen ez csak elmélet. Legyen valóság!

Népszámlálás 2011. - végleges adatok

Népszámlálás 2011. - végleges adatok

 

Közzétették a 2011-es népszámlálás végleges adatait.

Ezek szerint Romániában 1.227.623 magyar él.

A magyar baptisták száma 12.408.

Megközelítőleg ugyanennyi a magyar evangélikus-lutheránus vallásúak száma is.

A román baptisták száma 90.412.
A roma baptisták száma 8.815.

Lásd: http://www.recensamantromania.ro/

A tékozló fiú - Lk 15:1-3. 11b-24

A tékozló fiú

Lk 15:1-3. 11b-24

n  Az „elveszett és megtaláltatott” példázatok közül, ebben a részben, ez a harmadik. A tékozló fiú, tékozló nagyfiú, és… tékozló apa példázata ez.

n  „És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához…” – 2. v. Úgy zúgolódtak, mint Izráel a pusztában (2Móz 15:24. 5Móz 1:27. Józs 9:18. Zsolt 106:25). Ők a nagyobbik testvért jelölik, akik nem tudnak örlülni, hogy „elveszett és megtaláltatott”.

n  „Ez bűnösöket fogad magához” – mégcsak meg sem nevezik, hogy ki! „Ez.” Nagyon megvető megjegyzés ez.

n  Azért kedves a tékozló fiú példázata, mert arról szól, hogy az Atya visszafogadja a fiát, bármennyit vétkezett is ellene. Ez igaz, hogy benne van a történetben, azonban a példázat a farizeusok és írástudók zúgolódására adott válasz. Kicsit hasonlít a farizeusés vámszedő példázatához, akik felmentek a Templomba imádkozni (Lk 18:9-13).

n  A kisebbik fiúról szóló példázat mellett külön foglalkozunk majd a nagyobbik fiúval.

I. Távozása az atyai háztól

n  „Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.” – 12. v. Az idősebb fiú kétszer nagyobb részt kapott az örökségből, mint a többi gyermek. A kisebbik ebben az esetben legfeljebb a vagyon harmadrészére pályázhatott.

n  A kisebbik fiú vétkezett – mert úgy kezelte apját, mintha már nem élne, mert megfeledkezett szülei itánti kötelességeiről, mert szétszakította a családi kötelékeket és elhagyta a szülői házat. Szégyent hozott az apjára. A falubeliek bizonyára örültek, hogy az ő fiúk nem olyan... Az apát is vádolhatták, hogy miért tett eleget lázadó fia kérésének?… Azért, mert az Atya ilyen.

n  „Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék” – 13. v.

v  Mehetett Keletre, Babilóniába,

v  Északra, Kis-Ázsiába vagy a szkíták és trákok vidékére,

v  Nyugatra, Görögországba vagy Itáliába, vagy

v  Délre, Egyiptomba, Afrikába… Minél messzébb az atyai háztól és az otthon tanult értékektől. Nem tudjuk, végül mere ment, csak azt, hogy messze.

II. A lejtőn

n  „Ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.” – 13b. A nagyobbik fiú véleményét, mely szerint ez „paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat” elképzelhetőnek tarthatjuk, de vehetjük gonosz rágalmazásnak is, hiszen nincs bizonyíték arra nézve, hogy a fiú erkölcstelenül élt. Csupán tékozlóan.

n  A kisebbik fiú ma is él! Ma is vannak ilyen lázadó, tékozló fiak és leányok, akiknek a szülők mindent megadnak, és ők tékozolnak. „Ha elmehetnék hazulről…” „Ha lenne egy új kocsim…” „Ha kapnék egy job munkahelyet…” „Ha élhetném a magam életét…” Az ilyen szabadság utáni vágy ma is ott van a szívekben.

n  A lejtőn megállni nagyon nehéz. Nem csoda, hogy mindene elfogyott, és addig nem ébredt fel.

III. A mélyben

n  A fiúnak a mélybe súllyedését nem lehet eltúlozni. A legmélyebb pontba jutott! A disznó tisztátalan állatnak számított (5Móz 14:8), de a fiú odáig jutott, nemcsak hogy a disznókat szolgálta, etette, a ruhája átvette a disznók szagát, tűrnie kellett szokásaikat, hanem kívánt volna jóllakni a disznók tisztátalan ételével!

n  „Senki sem ád vala néki” - 16. v. Senki! Ez a legszörnyűbb szó. Barátai otthagyták. A disznók is csak magukat etetik. A tulajdonost meg csak a disznói érdeklik.

n  „Mikor aztán magába szállt” – 17. v. Ez a fordulópont. Mintha álomból/ígézetből ébredt volna fel (V.ö. 2Tim 2:24-26. Gal 3:1).

n  „Támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni” – 14. v. Az éhség rásegített a megtérésére. Istennek megvannak az eszközei…

n  A hazafelé vezető úton bizonyára gyakorolta elképzelt bűnvallását… Addig mondta, amíg a szája is kiiszáradt… Nagyon félhetett attól, hogy elutasítják.

IV. Hazafelé

n  „Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.” – 18. v. Rájön, hogy elképzelése nem működik. Tennie kell valamit: fel kell kelnie, vissza kell mennie az apjához, meg kell vallania bűneit, bocsánatot kell kérnie… A valamikori örökös most arra vágyik, bárcsak az apja béresként alkalmazná őt… Legalább jóllakhatna, mint egy napszámos (aki a szolgáknál is kisebb).

n  „Nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!” – 19. v. Elismeri, hogy nincs semi joga arra, hogy újra a családhoz tartozzon.

n  Nem véletlen, hogy az apa messziről meglátta! Minden nap fűrkészhette az utat, hátha megjön a fia. Elébe futott! Megölelte és megcsókolgatta őt. A könnye is kicsordult, bizonyára.

n  A futást illetlennek tartották abban az időben. De az apa nem törődött az illemmel. Szánalmas látvány lehetett a fiú, rongyos ruhában, szennyesen, bűzösen, éhesen. Bizonyára nem tudta volna megmondani, mikor lakott jól utoljára! Ennek ellenére az apa megölelte, megcsókolta!

n  A fiú csak félig tudta elmondani betanult beszédjét. Az apa nem dorgálta, nem béressé fogadta, hanem helyreállította, mint fiat. Parancsokat osztogatott: senki sem utasíthatta el a fiút, mert az apa kegyelmet gyakorolt.

n  Többet kapott, mint megérdemelte volna. Ez a kegyelem.