PÉLDÁZATOK: A gonosz szőlőmunkások példázata - Mt 21:33-46

A gonoszszőlőmunkások  példázata

Mt 21:33-46

n  A baptisták által általánosan képviselt vallási toleranciát és törvény előtti egyenlő bánásmódot némelyek félreértették, úgy gondolva, hogy egyetlen vallásnak sincs kizárólagos joga az igazság birtoklására, és minden vallás egyenlő, egyik sem különbözik a másiktól…

n  Azok, akik azt hiszik, hogy minden vallás ugyanoda vezet, felteszik a kérdést, hogy miért mondják a keresztyének, hogy csak egy lehetőség van az üdvösségre, mégpedig Jézus Krisztus által? Épp ennyire szűk látókörű az Isten, hogy csak egy lehetőséget ad az embernek? Más szóval, Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

n  Közelítsük meg hipotetikus módon ezt a kérdést (L.C. Sproul után szabadon).

v  Feltételezzük, hogy van Isten, aki igaz és szent.

v  Feltételezzük, hogy Isten szabad akaratból embereket teremt, akiknek az élet ajándékát adja.

v  Feltételezzük, hogy az embereket ideális körülmények közé helyezi, hogy a teremtett világ dicsőségét szabadon élvezhessék.

v  De feltételezzük azt is, hogy Isten egy kicsi korlátot szab az embernek, azzal a fenyegetéssel, hogy ha azt átlép, akkor meghal. Joga van Istennek ilyen korlátot szabni, és a büntetést kilátásba helyezni, ha tekintélyét semmibe veszik?

v  Feltételezzük, hogy minden ok nélkül a hálátlan teremtmények engedetlenek lesznek Istennek. Abban a pillanatban, Isten hátat fordított nekik.

v  De ahelyett, hogy megölte volna őket, megváltotta őket. Tervet készített megváltatásukra.

v  Az első leszármazottak csak növelték az engedetlenséget és a Teremtőjük iránti ellenségességet. A gonoszság egyre nagyobb lett, és mindenki azt tette, amit jónak tartott (Bír 21:25). Mivel Isten továbbra is meg akarta váltani őket, egy népcsoportnak különleges ajándékokat adott, hogy általuk az egész világot megáldja.

v  Feltételezzük, hogy Isten megszabadította ezt a népet egy kegyetlen egyiptomi fáraó elnyomásából.

v  Feltételezzük, hogy ahogy megszabadultak, egyre inkább fellázadtak Istenük ellen és szabadítójuk ellen. Feltételezzük, hogy ők az Isten törvényét folytonosan áthágták.

v  Feltételezzük, hogy Isten még mindig meg akarta váltani őket, és különleges követeket, prófétákat küldött hozzájuk, azzal a kéréssel, hogy népe visszatérjen Istenéhez. Feltételezzük, hogy a nép megölte a prófétákat, és kigúnyolta üzenetüket. Ezt követően fából és kőből készült bálványszobrokat kezdtek imádni. Különböző vallásokat találtak ki, amelyek ellenkeznek Istenük igaz kijelentésével.

v  Feltételezzük, hogy mintegy a megváltás utolsó cselekedeteként Isten az ő saját Fiát küldte el, hogy megváltsa a világot.

v  De feltételezzük, hogy Isten Fia is el lett utasítva, kigúnyolták, meggyötörték és meggyilkolták.

v  Feltételezzük, hogy Isten az Ő Fiának meggyilkolását úgy fogadta, mint helyettesítő büntetést a gyilkosok bűneiért. Így teljes amnesztiát hirdetett az embereknek, teljes bocsánatot, győzelmet a halál felett, örök életet.

n  Az egyetlen követelése Istennek csakis az, hogy megbecsüljék az Ő egyszülött Fiát.

n  Erre van aki, azt mondja: Ez nem becsületes! Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

n  A kérdés lényegében nem az, hogy miért van csak egy út az üdvösségre, hanem az, hogy miért van egyáltalán út az üdvösségre?!

n  A Mt 21:23-tól egy vita-szakasz kezdődik, amit a Templom megtisztítása vált ki (21:12-17), és a fügefa megátkozása (21:18-22). Azt kérdezik Jézustól: „Milyen hatalomnál fogva cselekszed ezeket? Ki adta néked a hatalmat?” Erre Jézus visszakérdezett: „Keresztelő János keresztsége mennyből volt vagy emberektől?” Mivel megtagadták a választ, Jézus sem válaszolt. Ezt követte három ítélet-példázat: a két fiú példázata (21:28-32), a gonosz szőlőmunkások példázata (21:33-46) és a menyegzői vacsora példázata (22:1-10, amelyhez hozzátartozik a menyegzői ruha példázata is – 11-14. v.).

n  A gonosz szőlőmunkások példázata megtalálható mindhárom szinoptikus evangéliumban (Mk 12:1-13. Lk 20:9-19. Még két példázat van ilyen, a négy föld és a mustármag példázata.)

n  Ez a példázat egy allegória, amelyben az embereket, dolgokat, történéseket jelképesen kell érteni.

n  A tulajdonos: Isten.

n  A szőlő: Izráel népe.

n  A szőlőmunkások: a vallásos vezetők.

n  A szolgák: a próféták.

n  A Fiú: Jézus.

n  Más szőlőmunkások: a gyülekezet.

n  Az allegóriát nem kell túlfeszíteni (értelmezni a kerítést, a prést, az őrtornyot).

I. A tulajdonos befektetése

³³ Más példázatot halljatok: Volt egy házigazda, aki szőlőt plántált, és azt gyepűvel körülvette, sajtót ásott le benne, és tornyot épített, és kiadta azt munkásoknak, és elutazott.

n  A példázat értelmében Isten szövetségre lépett Izráellel, vagyis szőlőt plántált. Elküldte prófétáit, akiket az izráeliták megöltek. (Lásd: 1Kir 19:10. 14. 2Krón 21:18-22. 36:15-16. ApCsel 7:51-53. Mt 23:29-39). Majd Isten elküldte az Ő Fiát, Jézust, akit a szőlőmunkások megöltek. Ezt követően Isten kihirdette az ítéletet Izráel vezetői felett. Ez Jeruzsálem pusztulását jelentette. És szövetségét a gyülekezetre bízta, akik meghozzák annak gyümölcsét.

n  A szőlő képe (33b) felismerhető volt Ézs 5:1-2 alapján: „Hadd énekeljek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztította kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!”

n  Ezért, a gazda „elvonszolta kerítését, hogy lelegeltessék, elrontotta kőfalát, hogy eltapodtassék; és parlaggá tette; nem metszetett és nem kapáltatott meg, tövis és gaz verte föl, és parancsolt a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!” (Ézs 5:5-6)

n  Az Úr Jézus példázatában nem a szőlő elpusztítása a büntetés, hanem annak átadása másoknak, „akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.” (41. v.)

n  A tulajdonos bizonyára gazdag: különleges gonddal szőlőt plántál, pedig csak 4 év után kezd majd el teremni. Megtehette volna, hogy nem épít kerítést, prést, tornyot, de ő mindent jól tesz. Nem kímél semmilyen költséget, befektetést szőlője iránt. Minden lehetőséget biztosít a gyümölcsözésre.

n  Isten mindent megtett Izráelért, hogy gyümölcsözzön: szövetség, törvény, ígéret földje, próféták.

II. A munkások gonoszsága

 ³⁴ Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.

 ³⁵ És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.

 ³⁶ Ismét küldött más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedtek.

n  A munkások valószínű, hogy úgy, művelték a szőlőt, hogy a termésből kötelesek lette volna a tulajdonosnak adni bizonyos részt.

n  A „gyümölcs ideje” (34. v.) elérkezett, néhány év elteltévek, Isten várta volna az eredményt.

n  Máté evangéliumában sok helyen olvasunk a gyümölcsről (3:8; 3:10; 7:17-18; 12:33; 13:23 és 21:19). A gyümölcs az életünk termése. De az életünk tulajdonosa Isten. Nem vagyunk a magunkéi.

III. A Fiú elutasítása

 ³⁷ Utoljára pedig elküldte azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

 ³⁸ De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.

 ³⁹ És megfogván őt, kivetették a szőlőn kívül és megölték.

n  A Fiú, mint az apa örököse, magát a tulajdonost képviselte. Az atya tekintélyével érkezett és ugyanolyan tiszteletnek kellett volna kapjon.

n  „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette…” – Zsid 1:1-2.

n  Ezzel az Úr világosan kijelenti, hogy őt az Atya küldte, és a zsidó vezetők meg akarják ölni. A szőlőn kívülre való vetés megfelel Jézus halálának a Golgotán (Mt 27:33. Zsid 13:12)

IV. A munkások ítélete

⁴⁰ Mikor azért megjön a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

 ⁴¹ Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.

n  A házigazda (33. v.) az szőlő urának van nevezve (40. v.).

n  A főpapok és vének maguk jelentik ki az ítéletet magukra: „Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.” – 41. v.

n  Megértik, hogy róluk mondta a példázatot – 45. v.

n  Az ítélet Jeruzsálem lerombolása, Kr. u. 70-ben.

n  Nincs ok a felfuvalkodásra, antiszemitizmusra, lelki gőgre. A gyülekezet tagjai ugyancsak felelősek a gyümölcsözésért. Izráel ítélete figyelmeztetés a pogányoknak. Róm 11:20-21 – „Hitetlenség miatt törettek ki (az ágak), te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.”

Befejezés: a szeglet feje

⁴² Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.

 ⁴³ Annak okáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

 ⁴⁴ És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig az esik reá, szétmorzsolja azt.

 ⁴⁵ És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.

 ⁴⁶ És mikor meg akarták őt fogni, megfélemlettek a sokaságtól, mivelhogy úgy tartották őt mint prófétát.

n  Idézet ez Zsolt 118:22-23-ból.

n  Ef 2:20 szerint a szegletkő maga Jézus Krisztus.

n  A Fiú (bén) és kő (eben) szójátékot használhatta Jézus, arám nyelven.

n  A gyümölcs a megszentelődést jelenti.

n  A kő összezúzhat (Dán 2:34. 44-45). Nem marad kő kövön (Mt 24:2).

n  A főpapok (sadduceusok) és farizeusok egyesülnek Jézus elvesztésében.

n  Most még félnek a néptől, de nemsokára a néppel együtt ítélik halálra: „Feszítsd meg!” - (27:22-23).

PÉLDÁZATOK: A farizeusok és sadduceusok kovásza - Mt 16:1-12

A farizeusok és sadduceusok kovásza

Mt 16:1-12

n  A farizeusok és sadduceusok kovásza a tévtanítások veszélyéről szól.

n  A nép szívesen hallgatta az Urat, „álmélkodott, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét” – Mt 15:31.

n  De a farizeusok és írástudók megkérdőjelezték tanításait, és akadályozták a munkáját – 16:1- „kisértvén, kérték őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt”.

n  Ez a helyzet lehetőséget adott Jézusnak, hogy megfeddje őket, ugyanakkor figyelmeztesse tanítványait, hogy „őrizkedjenek a farizeusok kovászától”, a tévtanítástól.

I. Az idők jelei és parázna jelkérés – 1-4. v.

¹ És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.  ² Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.  ³ Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?  ⁴ E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.

n  A jelkérés oka gonoszságból fakad.

n  Ugyanis, Jézus csodái és jelei számosak voltak és ismeretesek. Ellenségei is tudtak róla. A jeleket az Úr bemutatta már. Azokat meg lehetett ítélni.

v  Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül. Jónás jele Jézus feltámadásáról beszél (Mt 12:38-40).

n  Miért követed Jézust? Az Úr ismeri az indokaidat.

v  Hogy próbára tedd Krisztust? – 1. v. – „És hozzá menvén a farizeusok és sadduceusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.”

v  Hogy tápláld a testedet? – Jn 6:26 – „Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből és jóllaktatok.”

v  Hogy mások dicsérjenek? – Mt 6:1 - „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.” Gal 6:13 – „Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek.”

v  Hogy kegyességeddel elrejtsd gonoszságodat? – 1Pt 2:16 – „Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint az Istennek szolgái.”

v  Hogy ne üldözzenek? – Gal 6:12 – „Akik testre szépek szeretnének lenni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek.”

II. A kenyér és a farizeusok kovásza – 5-11. v.

⁵ És az ő tanítványai a túlsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.  ⁶ Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától.  ⁷ Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.  ⁸ Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között ó, kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!  ⁹ Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?  ¹⁰ Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?  ¹¹ Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!?  ¹² Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.

n  „Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától.” – 6. v.

n  A farizeusok és sadduceusok tévtanítása magába foglalta:

v  Hamis tanításokat: (1) Az Úr Jézus istenségének tagadását – 16:13-16. (2) A feltámadás és örökélet tagadását – ApCsel 23:8. „Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.” – 12. v.

v  Hagyománytisztelet – Mt 15:6 – „Erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.”

v  Mt 23:4 – „Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.”

v  Képmutatást – Lk 12:1 - „Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás.”

v  Látszat-kegyességet – Mt 23:3-7 – „Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat, és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az előlülést. És a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!”

v  Akadályoztatást mások üdvözülésében – Mt 23:13 – „De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.”

v  Meggazdagodásra használták helyzetüket – Mt 23:14 – „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát…”

n  A tévtanítás veszélye reális veszély. Egy kis hitetlenség megfertőzheti az egész életet. Ne egyél mérget! - Ézs 55:1-2.

v  2Tim 3:14 – „De te maradj meg azokban, amiket tanultál, és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad.”

v  2Thessz 2:1-3 – „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia.”

v  Ef 4:14 – „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab, és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által.”

v  2Jn 7-8 – „Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.”

n  Az engedékenység is bűn – Jel 2:14-16. 20 – Bálám tanítása, Nikolaiták, Jézabel…

III. A hamis tanítások jellegzetessége – 12. v.

¹² Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduceusok tudományától őrizkedjenek.

n  Mint a kovász – látásra jelentéktelen, de nagy változást okoz. Róm 16:17-18 – „Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét.”

n  A tévtanítók is titokban dolgoznak –

v  Júd 4 – „Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.”

v  2Pt 2:1 – „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.”

v  2Tim 3:13 – „A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.”

n  1Kor 5:6 – „Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja?”

n  Vigyázzatok! – 1Pt 5:8 – „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.”

v  Tegyétek próbára! – 1Jn 4:1 – „Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.”

v  Ragaszkodjatok az Igéhez! – 2Tim 1:13 – „Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, amiket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.”

n  A farizeusok kovásza, a hamis tanítás mérgezett étel!

A konkoly példázata - Mt 13:24-30. 36-43.

A konkoly példázata

Mt 13:24-30. 36-43.

n  Az Úr Jézus példázatokban tanított az Isten országáról – Mt 13:10-12.

n  A kemény szívek megakadályozták a hallgatókat, hogy megértsék azokat – Mt 13:13-15, de a nyitott szív képesítette őket, hogy megértsék – Mt 13:9. 16.

n  Az Úr nem hagyott kétséget a felől, hogy mi ennek a példázatnak a jelentése – Mt 13:36-43. Mégis, sokan félremagyarázzák…

n  A konkoly példázata bemutatja, hogy Isten országának fiai körül vannak véve e világ gonoszságával, de az Úr különválasztja a gonoszokat az Isten országának fiaitól, az utolsó napon.

n  Nem mindenki fogadja az Isten országát = az evangéliumot

v Némelyek megkeményítik a szívüket, süket fülekre talál...

v másoknál az üldözések és az élet dolgai jelentenek akadályt

n  de akinek jó és nemes szíve van, megértik a mennyek országának titkait.

v  Mindez tovább van szemléltetve a búza és konkoly példázatában.

v  Jézus saját magyarázatot biztosít: nem érthetjük félre. A magyarázatot a tanítványok kérésére adta (36).

I. A példázat magyarázata

n  A mennyek országa = a gyülekezet - Mt 13:24 (24-30).

v  A hívők különleges, egyedi személyek ebben a világban.

v  A gonosz győzhet a jó felett? Nem.

n  A szántóföld = a világ – Mt 13:38.

n  A SZÁNTÓFÖLD – a világ. Amelybe az Embernek Fia eljött. Ahol neki adatott minden hatalom. Mt 28:18. 1Pt 3:22. Jel 1:5.

v  Ez az Ő saját szántóföldje, a Krisztusé - 13:24 (27). Neki tulajdonjoga van erre a világra – 1Kor 10:26 (Zsolt 24:1).

n  A MAGVETŐ – az Embernek Fia. Mt 4:23. Ő az ország hirdetője és Királya is! (Dán 7: 13-14 – aki átveszi a királyságot. Jel 2:26-27. 3:21.)

n  Kétféle vetés: az Embernek Fia (Krisztus) 13:37, és a Sátán (az ellenség) 13:39. 28. (az Ő ellensége 13:25). A JÓ MAG – Az Isten országának fiai. Akik szívében Jézus uralkodik. Akik megtartják az Ő parancsolatait . –Mt 28:19-20. A korábbi példázatban a tanítványok a jó földet jelentették. Itt ők a jó mag. Vagyis, amikor valaki fogadja a jó magot (az Igét), ő maga lesz jó maggá a világban...

v  Az Atya a világ ellen (1Jn 2:15-16), a Lélek a test ellen (Gal 5:17), a Fiú a Sátán ellen (1Móz 3:15).

n  A Sátán természete: Ravasz (konkolyt vetett a búza közé, mikor az emberek aludtak). Gyáva (nem nyíltan cselekedte, hanem a sötétség leple alatt). AZ ELLENSÉG – az ördög. Aki Jézust is kísértette (Mt 4:1-11). Aki megpróbálja elrontani Krisztus munkáját... Krisztus azért jött, hogy az ördög munkáját lerontsa.

n  Kétféle termés: búza (13:29, 30), akik az ország fiai, a tanítványok és (13:38) és konkoly (13:25) a Sátán fiai 13:38 (Jn 8:44; Ef 2:3; 5:6). A KONKOLY – a gonosznak fiai: a botránkozások és gonoszt cselekvők (Mt 13:41). Akik nem vetik alá magukat az Úr uralkodásának. Cselekedeteik igazolják, hogy ők a gonosznak fiai.

v  Csak azután lehet megkülönböztetni őket, miután felnőnek.

n  Két kérdés:

n  Uram, nem jó magot vetettél-e…? Honnan van a konkoly? – 13:27. Honnan van a gonosz?

v  Az ellenség cselekedte ezt (1Móz 3).

v  Inkább a gonosz fölötti győzelemmel kell foglalkoznunk, nem pedig annak megmagyarázásával, amit nem tudunk.

n  Akarod, hogy elmenjünk és összegyűjtsük? – 13:28. A szolgák nem tudják mit javasolnak, mert nem is képesek rá – 13:29.

v  Az elkülönítés az aratáskor fog történni – 13:30.

v  Az aratás – 13:30. 39.

v  A világ vége, lásd: Mt. 13:49 (25:31-32).

v  Az aratók: az angyalok - Mt 25:31.

n  AZ ARATÁS – a világ(korszak) vége. Annak a korszaknak, ameddig az Isten országának evangéliuma hirdettetik. Kol 1:13. Jel 1:9. Koszak, amely Jézus visszajövetelével ér véget: Mt 13:49.

v  A búzát a mennybe (13:30. 43), a konkolyt a tűzre (13:30. 40-42).

II. A példázat tanulságai

<    40 – a konkoly hagyva van az aratásig

v  Ezt a jó mag érdekében kell tenni.

<   41 – a kérdés a világ végén megoldódik: elküldi angyalait...

<   42 – Lesz tüzes kemence, sírás és fogcsikorgatás

<   43 – lesz áldott állapota az igazaknak, vagyis az Isten országa fiainak.

v  Fénykednek, mint a nap.

v  Figyelmeztetés: Akinek van füle a hallásra, hallja!

n  A gonoszt nem Isten vezette be a világba - Gen 1:26-27; Eccl 7:29.

n  Egy bűnös világban kell élnünk, lásd: Jn 17:15-16; 1Kor 5:10.

v  De ez nem kifogás arra, hogy a hívők is bűnben éljenek.

n  Isten elvárja, hogy az övéi különbözőek legyenek a világtól - 1Pt 2:9-12; Fil 2:15-16; Tit 2:11-12.

v  A példázat nem tiltja meg a meg nem térőtől való lekülönülést, lásd: 1Kor 5:10-13 (4-5. 6-7); 2Thessz 3:6. 14-15.

n  A Sátán megcsalni készül – 2Kor 11:13-15. Minden alkalmat megragad, hogy csaljon és félrevezessen.

n  Az Úr igazságosan fog ítélni: 2Thessz 1:4-10; Róm 2:1-2. 6.

v  Az Isten országának fiai türelmesen várják az aratást - Jak 5:7-9; Zsid 12:1-2.

n  Amíg a kegyelmi idő tart, búzává változhatsz! 13:43. Kol 1:13

III. A példázat alkalmazása

<   Krisztus azért hosszútűrő, hogy növekedhess, és teremhess.

v  Sok kérdés merülhet fel: miért tűri Isten a sok gonoszt? Miért nem bünteti meg?

v  A búzáért kímélik a konkolyt is! v. 29.  Lásd: 2Pt 3:9 – Isten hosszútűrése téged megtérésre indít!

<   A példázat nem zárja ki a gyülekezeti fegyelmet.

v  A szántóföld a világ!

v  Mt 18:15-17.  Hogyan kell tenni? – 1Kor 5:1-13. 2Thessz 3:6-15. 

v  De Jézus maga nem tesz semmi láthatót, a világ végéig, ebben a dologban.

<   Isten országa jelen van, és eljövendő! Egyszerre.

v  41 – országából...

v  43 – országában.

v  1Kor 15:23-26 – Mikor átadja az országot az Atyának.

<   Lehet valaki most benne Isten országában, de nem lesz ott majd!

v  Az angyalok „az Ő országából” gyűjtik össze... és a tüzes kemencébe vetik v. 42.

v  Kik azok? – akik botránkoztatnak – Mt 18:6-7. 1Kor 8:11-13. 10:31-11:1. Róm 16:17-18. Vö. 14:13. 19-21.  – és akik gonoszságot cselekszenek (tekintély nélkül/törvénytelenül végeznek valamit) – Mt 7:21-23. 2Jn 9. Hogyan kerülheted el? Kol 3:17.

v  Kitartásra van szükség – Zsid 3:12-14. 4:1-2. 11.

<   A büntetés helye a gonoszok jutalma

v  A gonoszok megbüntetése visza-visszatérő téma. Lásd: a kerítőháló (13:49-50), a meg-nem bocsátó szolga (18:34-35). A gonoszoknak készíttetett: 25:41. 45-46.

Befejezés:

n  A gonosz nem Istentől származik.

v  Préd 7:29.- „az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást”. (Lásd: 1Móz 1:26-27)

v  Ez választ ad arra a kérdésre, hogy honnan van annyi gonosz a világon?

v  Lelkünk ellensége szerte jár, keresve, kit nyeljen el! – 1Pt 5:8. De legyőzhetjük a gonoszt, ha az igének helyet adunk – 1Jn 2:14.

n  A hívők is mindnyájan a bűn világában élnek, de nem úgy, mint a világ él. A szétválasztás az utolsó napon történik majd.

v  Jn 17:15-16 - „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.”

v  1Kor 5:10 - „Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.”

v  Isten országa terjed. De ez nem zárja ki a gonosz befolyását.

v  Jézus visszatér, angyalaival. Összegyűjti országából a botránkozásokat és törvényteleneket. Átadja a királyságot az Atyának.

n  A Sátán alattomosan és titokban, sötétben cselekszik.

v  2Kor 11:13-15 - „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.”

n  A kegyelem idejében búzává válhatsz! Az evangélium felfedi, hogy a világosság fia, vagy a gonoszság fia. Ma még megváltozhatsz!

Az utolsó napon majd: 2Pt 1:1 – bőségesen adatik a bemenetel, Mt 13:41 – az igazak fénylenek, mint a nap.... Jn 3:5. Isten a jellemed szerint fog megítélni: búza vagy, vagy konkoly? - Újjá kell születned! Senki sem fogja elkerülni az ítéletet.  Téged is a mérlegre tesznek. - Ne várd meg az „aratást”. Ma jöjj!