Pál apostol bizakodása - Fil 3:1-11

Pál apostol bizakodása

Fil 3:1-11

n  Pál apostol ismétel, vagyis, újra leírja, amit már elmondott.

v  Ismételni kell, hogy megjegyezzük.

n  Pál apostol kétféle bizakodását szeretném, ha megfigyelnénk.

I. A testben való bizakodás

n  Az ebekről, gonosz munkásokról beszél, akik azok voltak, akik a körülmetélkedés szükségességét hirdették.

v  Lásd: a galáciai levelet.

v  Lk 18:13- - a farizeus és a vámszedő – megigazulva menni haza.

n  A 3. versben Pál apostol leírja, mi az igazi körülmetélkedés.

n  Pál korábban a testben bizakodott:

v  abban, hogy körülmetéltetett nyolcad napon,

v  abban, hogy Izráel népe közül, Benjámin nemzetségéből való volt,

v  abban, hogy farizeus volt,

v  abban, hogy az egyházat üldözte – vagyis buzgó volt,

v  abban, hogy a törvény tekintetében „feddhetetlen” volt. Mindez semmit sem jelentett.

II. A Krisztusban való bizalom

n  „Krisztus ismeretének gazdagsága” – 8. v.

n  „Hogy Krisztust megnyerjem”

n  „Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét” – 10. v.

n  „Hogy Krisztusban való igazságom legyen” – 9. v.

v  A lényeg itt a megigazulás kérdése. Hogyan lehet üdvözülni?

v  Lásd: Róm 4:1-5. 9:30-32. 10:3-10.

v  Gal 2:16.

v  Róm 1:16-17.

n   A feltámadás örök életre – 11. v. Megismerni a feltámadás erejét – 10. v.

Krisztus indulata bennünk - Fil 2:1-11

Krisztus indulata bennünk

Fil 2:1-11

n  Korábban az „egyenlő” indulatról beszélt Pál apostol.

v  Korábban az egyenlő indulatról beszélt Pál. Az intést, buzdítást, közösséget, könyörületességet – egyenlő indulattal, a Krisztus indulatával kell végezniük.

v  Egy értelem, egy érzelem, egy akarat.

v  Az egységet megrontja az önzés, a versengés, a hiábavaló dicsőségvadászat.

n  Krisztus megüresítette magát

v  „Az az indulat legyen bennetek!” Milyen ez az indulat

I. Az alázat indulata

n  Megalázta magát.

v  Nem is akármeddig, hanem halálig, a keresztfának haláláig.

v  Ha mártírhalált kéne halni, és tudnád, hogy az utókor évről-évre megemlékezik rólad… az más. Itt nem hősi halálról, hanem szégyenteljes halálról van szó. Különbség van meghalni mint hős, és meghalni, gonosztevők között.

II. Az engedelmesség indulata

n  Az engedelmesség azt jelenti, lemondok a saját akaratomról.

v   Engedelmeskedni senkinek sem könnyű. Akarat kérdése.

v  Ézsaiás. Gedeon. Saul.

v  Mindig ellenkezik valami benned az engedelmesség ellen…

III. A szolgálat indulata

n  Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon.

v  Bemutatta, hogy ez mit jelent: Jn 13. nov. 26. A rabszolga feladatát végezte el.

v  „Pál és Szilász, Istennek szolgái…”

IV. Az áldozat indulata

n  Az áldozat – áldozatba kerül. Nincsen ennél nagyobb szeretet.

v  Dávid nem akart az Úrnak ingyen való áldozatot vinni…

v  Ha a gabonamag el nem hal, csak egymaga marad… de ha elhal, sok gyümölcsöt terem. Jn 12:24-25. 

Nekem az élet Krisztus - Fil 1:21

Nekem az élet Krisztus

Fil 1:21

n Ronald Reagen elnöknek azt próbálta megmagyarázni egy fiatal fiú, hogy az elnök generációja nem értheti meg a mai fiatal generációt, mert az ő fiatalkorában még nem volt tévé, lökhajtásos repülőgép, űrutazás, nukleáris energia, számítógép, (internet és mobiltelefon)… Rövid szünet után az elnök azt válaszolta: Igazad van. A mi időnkben ezek a dolgok még nem léteztek. Mi találtuk fel őket!

I. Nekem az élet Krisztus

(1) Az életem célja: Krisztus magasztalása – 21a. v.

 20 Amaz én esengő várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is, nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.  21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

n Az életem alapelve: Krisztus. Krisztus lakozik bennem, Ő az életem, mert Ő maga az élet. „Akié az Fiú, azé az élet…” „Én vagyok… az élet.” Akkor kelsz életre, amikor feltámadsz Jézus Krisztussal. „És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlen­ségé­ben, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára” (Kol 2,13k).

n Ez azt jelenti, hogy Krisztus az életem forrása, és Ő marad annak főcélja.

(2). Az életem szolgálata: Krisztusnak való szolgálat – 22-24. v.

 22 De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.  23 Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb:  24 De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.

n Pál apostolnak egész élete arról szólt, megtérése után, hogy Jézus Krisztus számára éljen.

v  „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Róm 10,9k.).

(3). Az életem öröme: Krisztus – 25-26. v.

 25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;  26 Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.

n Zsolt 43:4

n „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” Ezt a börtönből írta Pál apostol. De a börtönben is tud örülni, mert Jézus Krisztus az életének beteljesítője.

(4). Az életem mintája: Krisztus – 27. v.

 27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért;

n A Fil 3:12-14 – „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én énmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”

n Jézus bemutatta, hogyan kell élni. Vannak hősök, akiknek életét csodálni lehet. De a hősökben is csalódhatunk. Jézusban soha! „Az én hősöm…”

(5). Az életem keresztvállalása: Krisztus – 28-30. v.

 28 És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van;  29 Mert néktek adatott a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette:  30 Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem.

II. A meghalás nyereség – 21b. v.

n „…és a meghalás nyereség.” Nem magamért élek, hanem Érte. Ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. (Róm 14:8) „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg.” (Jel 14:13)

n Mit nyerünk?

v  Egy jobb, megdicsőült testet. Tökéletességet. 1Kor 15:51-52 – „Íme, titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.”

v  Egy mennyei otthont. Jn 14:1-3. 2Kor 5:1.

v  Egy jobb örökséget – ami a legnagyobb kincs.

v  Egy jobb közösséget – mert itt egyenként el kell engednünk szeretteinket, barátainkat, de ott többé nem lesz elválás.

n Ha számodra az élet a pénz, élvezet, önmagad, akarás, a bűn, akkor a halál veszteség. Ha számodra az élet Krisztus, akkor a halál nyereség.

Befejezés:

n „Nekem az élet Krisztus” azt is jelenti, hogy Jézus az életem ereje.

n Fil 4:13 – „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

v Mindent elveszítünk, anyagi javakat, rangot és elismerést, amikor meghalunk. „Mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle” (1Tim 6:7). De: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11:25)

v „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8:38k.).

A napkeleti bölcsek - Mt 2:1-12

A napkeleti bölcsek – avagy az Úr Jézus imádata

Mt 2:1-12

n  A keleti bölcsek… A legkevésbé értett szereplők karácsonykor. Általában hárman vannak, akiknek a neveit is tudni vélik: Gáspár, Menyhért, Boldizsár... Királyi koronákkal, földig érő ruhákban ábrázolják... Egy ázsiai, egy afrikai, egy közel keleti – mint az ENSZ poszterein lévő arcképek...

n  A bölcsek fontosabbak annál, minthogy kiiktassuk őket a karácsonyi történetből.

I. Keresték a Messiást

n   A Messiást nemcsak a bölcsek keresik, hanem Heródes is. A keresőket csoportosítani lehet: akik gyűlöletből keresik, akik közömbösségből nem keresi, és akik imádni akarják.

v  Van közömbösség, van alattomos bosszúállás.

v  Nem keresik az írástudók. Pedig nekik kellett volna leginkább keresniük! Kívülről idézni tudják az Írásokat, és mégsem csatlakoznak a bölcsekhez. Ők tudták, hogy mi van megírva Mik 5:2. 6-ban.

n   A bölcsek érdeklődnek, örülnek, hódolnak, áldoznak. A Messiás mindenkié – Ézs 60:3.

n   A keresésben vannak segédeszközök: vezette őket a csillag, az Ige, emberek. Rátaláltak.

v  Te ki által, mi által találtál rá? (Péter, Pál, Filippi börtönőr, Lidia, Onézimosz…)

v  A keresésében sok meglepő, furcsa dologgal találkozhatsz: akiknek tudniuk kellene, azok nem sietnek Őt imádni, akik pedig nem tudják, azok vezetést kapnak. Zsolt 32:8 – „szemeimmel tanácsollak téged”.

v  Messziről jönnek a Királyt imádni. Istennek vannak szolgái ott is, ahol nem várod.

v  Nem mindig a legkiválóbbak adják Istennek a legnagyobb dicsőséget. (Szíro-főniciai asszony. özvegyasszony 2 fillérje, vámszedők)

v  Hiába az igeismeret a fejben, ha üres a szív!

II. Felvállalták a Messiást

n   A Királyt halálra keresték. Csatlakozni Hozzá kockázattal járt. Felvállalják-e?

n   Heródes „a zsidók királyá”-nak volt kinevezve a római szenátus által, 40 éve már. Heródes tudott a messiási próféciákról és érdeklődött, hol kell a Messiásnak megszületnie. De alattomos, gonosz, bosszúálló szándéka volt.

n   A Király zavarja azokat, akik nem akarják imádni, és veszélybe (üldözésbe) sodorja azokat, akik imádják.

n   Ki volt Heródes?

v  „Nagy” Heródes apját, Antipatert Julius Cézár nevezte ki prokurátornak (kormányzónak) Júdeában, aki aztán a maga fiat, Heródest sikerült Galilea prefektusává kineveztetnie. Amikor a párthusok lerohanták Palesztinát, Heródes Egyiptomba menekült, majd Rómában, Kr. e. 40-ben, Octavianus és Antonius (a római szenátus jóváhagyásával) a zsidók királyává kiáltották ki.

n   A következő évben harcot kezdett a parthusok kiűzésére Júdeából, és királyságát megerősítette.

n   Mivel edomi (idumeus) származású volt, néha igyekezett kedves lenni a zsidók iránt (Kr. e. 25-ben nagy éhség volt, és arany eszközöket olvasztott be, hogy a szegénységet enyhítse.) Házasságot kötött Mariamne-val, az hazmoneus királyi család sarjával, hogy elfogadhatóbbá tegye magát a zsidók számára. Nagy építkezéseket folytatott. Kr. e. 19-ben megkezdte a Templom építését.

v  Félve az ellene való lázadástól, Aristobulus főpapot, aki Mariamne testvére volt, vízbe fojtotta – majd a temetésén úgy tett, mintha sírna…

v  Majd Mariamne-t is megölette, együtt a két fiával.

v  Halála előtt öt nappal (Jézus születése után egy évvel) harmadik fiát is kivégeztette.

v  Vérszomjas lelkületét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Jeruzsálem előkelő embereit elfogatta, börtönbe záratta, és parancsolta, hogy halálakor végezzék ki őket – hogy garantálja, hogy az ő halálakor gyászoljanak Jeruzsálemben.

v  Nem csoda, ha Betlehemben is vérfürdőt rendezett a gyermekek megöletésével Mt 2:6.

III. Imádták a Messiást

n   „Lélekben és igazságban.” (Jn 4,24) Isten ilyeneket keres az Ő imádóiul – Jn 4:23.

n   „Ékesen és jó renddel” (1Kor 14:40)

n   „Okos” istentisztelet (Róm 12:1-2)

n   Nem „magunk-választotta” istentisztelet (Kol 2:23. Mk 7:7)

v  Istennek nem tetszett a Kain áldozata, mert nem tetszett az, ami Kainban volt (1Móz 4:3-5). Nádáb és Abihú, majd Kóré, Dátán és Abirám halált érdemelt (3Móz 10. 4Móz 15)

v  Uzza meghalt, mert nem volt lévita, és hozzáért a frigyládához (2Sám 6:7).

v  „Mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31/b)

n  A bölcsek nem a maradékot adták. Nem értéktelen dolgokat ajándékoztak neki. 

A jelentéktelen a karácsonyban - Lk 2:1-20

A jelentéktelen a karácsonyban

Lk 2:1-20 

n   A karácsonyi történetnek mindene megvan, hogy egy csodálatos történet legyen: politikai intrika, konfliktus, előzmények, születési dráma, félelem, magasztalás és csodálat.

n   De egy másik oldala a karácsonyi történetnek épp az, hogy mennyire díszlet nélküli valójában. A jelentéktelen oldala is megragadó. De hogyan lehet az Isten Fiának születése „jelentéktelen”?

n   Az, hogy „az Ige testté lett” (Jn 1:14), és szűztől született – ez nem jelentéktelen dolog, hanem a világtörténelem legnagyobb eseménye. De figyeljük meg, hogy ez az óriási jelentőségű esemény mennyire jelentéktelen helyek, események és személyek sorozatából tevődik össze! Ezt pedig egy pogány író írta le.

I. Jelentéktelen helyek

n   A „történet” Izráelbe, a római birodalomba egyik jelentéktelen tartományába vezet minket. Az akkori politikai berendezkedés igenis számított! Nem sokan törődtek Izráellel, ezzel a kicsi földdarabbal, a Római tó partján (Római tó = Földközi tenger), kivéve Isten.

n   Ebben a kicsi, jelentéktelen országban, egy még jelentéktelenebb hely van: Betlehem, Dávid városa. Alig 1000 lakossal – igazán jelentéktelen.

n   Jelentéktelen Názáret is, ahol a gyermek Jézus felnőtt. „Származhat-e Názáretből valami jó?” (Jn 1:46)

n   Jelentéktelen a jászol is, ahol Jézus megszületett. Háromszor is említve van (7. 12. 16).

n   Jelentéktelen mezők, ahol pásztorok vigyáztak nyájaikra. Egy állattenyésztő farm igazán jelentéktelen…

n   De ahol Isten megjelenik, azok a jelentéktelen helyek egyszerre fontosak és emlékezetesek lesznek! Gondoljunk Hórebre és arra a bokorra, amely égett, Kérit patakjára és Sareptára, Jeruzsálemre, amely egy jebuzeus falu volt, mielőtt Dávid városa lett volna.

II. Jelentéktelen személyek

n   Akik igazán fontos személyek voltak abban az időben, az 1-2 versben vannak megemlítve: Augusztusz császár és Quiriniusz (Ciréneus).

n   Ők mozgatták az eseményeket. Ha szóltak, a népnek engedelmeskedni kellett. Ha adókat rendeltek el, azt ki kellett fizetni.

n   De az Ige jelentéktelen személyeket említ: egy házaspár Názáretből: Mária és József.

n   Pásztorok – nyájaik mellett. Lenézett népség. A pásztorlás fontos foglalkozás, csak megvetett.

n   Fogadós – még meg sincs említve a szövegben. (Ruth 1:1-2. 1Móz 35:16. 18-19. Mik 5:2. 1Sám 16:1. 2Sám 19:37-38. Lk 2:4. 7. Jer 41:17)

n   Mikor Isten közel jön, - mindenki egyszerre fontos lesz. Figyeljük meg József történetét, Mózes történetét, Sámuel történetét. A próféták és az apostolok történetét.

III. Jelentéktelen események

n   Az adók éredekében népszámlálást rendeltek el. Ez fontos lehet.

n   De az ige egy gyermek szültésére összpontosít:

n   Ez a próféciák beteljesedése volt.

n   Megjelent egy csillag.

n   Szetlélektől fogantatott egy gyermek, és csak Mária meg József tudnak róla.

n   Pásztorok jöttek és imádták.

n   „Mert tekintsétek csak a ti hívatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem.” – 1Kor 1:26-29.

n   Minden hely, minden esemény, minden személy fontos Istennek.

n   Jézusnak emberré kellett lennie – Zsid 2:14.