Intelmek Isten embere számára - 1Tim 1:18-20. 6:11-21.

Intelmek Isten embere számára

1Tim 1:18-20. 6:11-21.

(Ragadd meg az örök életet! – Örökélet vasárnapja)

n  Timótheus Isten emberének van nevezve – 11. v.

v  Így van nevezve Mózes (5Móz 33:1), Sámuel (1Sám 9:6), Illés (1Kir 17:18) és Dávid (Neh 12:24. Timótheus jó társaságban van!

v  Mi is Isten emberei kell legyünk! Lásd: 2Tim 3:17. Isten embere az, aki engedi, hogy Isten használhassa, bármikor.

v  „De te…” - 3:10-14. 4:5.

I. Vitézkedjél jó vitézséggel, harcold meg a hitnek szép harcát! – 1:18-20. 6:12.

 ¹⁸ Ezt a parancsolatot adom néked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendölések szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel,

 ¹⁹ Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek;

 ²⁰ Kik közül való Himenéus és Alexander, kiket átadtam a sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak.

n  A görög „agonidzó” atléták és katonák viselkedésére utal, akik mindent megtesznek, hogy megnyerjék a harcot.

v  A hívő élet egy harc. Harctéren vagyunk, nem játszótéren vagy sétatéren…

n  Ennek párhuzamos szakasza Ef 6:10-13-ban van:  

v  „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. ¹¹ Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. ¹² Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. ¹³ Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellent állhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.”

v  (1) Igazlelkűség öve, (2) megigazultság mellvasa, (3) a békesség evangéliumának sarúja, (4) a hit pajzsa, (5) az üdvösség sisakja, (6) a Lélek kardja és (7) az imádság.

n  Nem test és vér ellen van tusakodásunk – vagyis, ez egy lelki harc.

n  Isten biztosítja a fegyvereket és a győzelmet.

v  Nekünk is van tennivalónk: Zsid 12:1-2. 1Kor 9:27. Szabályszerűen!

II. Ezeket kerüld – azokat kövesd! – 6:11. 20-21. v.

 ¹¹ De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.

²⁰ Óh Timótheus, őrizd meg ami rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől;

 ²¹ Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen.

n   „Ezeket kerüld” – azt jelenti: „határold el magad tőle”, „különülj el ezektől”.

v  A veszélytől tartózkodj.  

n  „Kövesd” – azt jelenti, hogy „szaladj utána”, ne tágíts, mindenképp érd el. Mit? Hat dolgot:

v  az igazságot,

v  az istenfélelmet,

v  a hitet,

v  a szeretetet,

v  a békességes tűrést,

v  a szelídséget.

n  „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-e? magatokat próbáljátok meg.” – 2Kor 13:5

III. Mondd meg, tégy bizonyságot! – 6:12-13. 20-21. v.

¹⁷ Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;

 ¹⁸ Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,

 ¹⁹ Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

¹² Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hivattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.

¹³ Meghagyom néked Isten előtt, aki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot tett Poncius Pilátus alatt ama szép vallástétellel.

n  Ezek a felszólítások a Timótheus hűségére utalnak: ha ezt nem teszi, akkor nem lesz hűséges az Ő Urához.

v  17. v. „Akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban”

v  Hirdetnie kell az Igét!

n  20a. v. „Őrizd meg, ami rád van bízva!”

v  Ezzel el lehet tévelyedni a hittől! – 21. v.

n  Timótheus „szép vallástétellel” vallást tett. Ezt tükörképe Jézus Krisztus bizonyságtételének Pilátus előtt. Az Úr Jézus vallást tett arról, hogy:

v  Ő csakugyan Király.

v  Az Ő országa nem e világból való.

v  Azért jött és azért született, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

Befejezés:

 ¹⁴ Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,

 ¹⁵ Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak királya és az uraknak Ura,

 ¹⁶ Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

n  Isten jellemzése:

v  boldog

v  egyedül hatalmas

v  az Övé a halhatatlanság

v  hozzáférhetetlen világosságban lakozik

v  senki sem látta

v  Uraknak Ura és Királyok Királya. 

A gonosz szőlőmunkások példázata - Mt 21:33-46

Karácsony harmadnapjára van kijelölve a gonosz szőlőmunkások példázata. Erről az idén elhangzott prédikációt olvashatjátok és meghallgathatjátok ITT (Mt 21:33-46).

Ne legyen személyválogatás! - Jak 2:1-13

Ne legyen személyválogatás!

Jak 2:1-13

n  Apró dolgok érvénytelenné tehetik az istentiszteletedet!

v  Mint például a személyválogatás. Ez a szó csak az ÚSz-ben fordul elő.

v  A bíró magatartása, aki nem az igazságra nézve ítél, hanem az ügyfél anyagi, társadalmi, gazdasági hatalmára nézve pártoskodik.

n  Krisztus gyülekezetében nincsenek kasztok, rendek, hierarchia.

v  Isten nem nézi az ember arcát/személyét – nászá’ pánim

v  3Móz 19:15 – „Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.”

v  5Móz 1:17 – „Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.”

v  ApCsel 10:34-35 – „Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.

I. A személyválogatás szemléltetése – 1-4. v.

n  Vajon ez csak egy fiktív eset? Vagy egy gyakran előforduló esemény?

v  Keresztyén gyülekezetről van szó? Vagy zsinagógáról? – 2. v.

v  aranygyűrűs, fényes ruhában – szegény, szennyes ruhában

v  ülj – állj

v  ide – ott

v  szépen – lábzsámolyom alá…

n  Magunk elé képzelhetjük az imaházat: vannak székek, padok, állóhelyek. A szószék közel volt a bejárathoz (mert a zsinagógákban a Tóra tekercs szekrénye közel volt a bejárathoz: a prédikátor a gyülekezettek szemben, Jeruzsálemnek háttal foglalt helyet.)

v  Jakab direkt beszéddel prédikál: felszólít, kérdez, választ vár, ellenpárokat alkot. Az 5. verstől a sorrend megfordul: a szegény kerül előre.

II. A személyválogatás hiábavalósága – 5-9. v.

n  1Kor 1:27 – kívülről szegények, de belül gazdagok, a hitben.

v  2Kor 6:10 – „mint szegények, de sokakat gazdagítók”

v  2Kor 8:9 – „szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ô szegénysége által meggazdagodjatok”

v  Jel 2:9 – „Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy)”

n  Az első gyülekezet segítette a szegényeit.

n  Az ige elmarasztalja a gazdagokat.

v  mert elnyomják a szegényt

v  mert törvény elé hurcolják a szegényt (- megkezdődött az üldöztetés?)

v  mert káromolják azt a szép nevet – „keresztyén = krisztusi”

n  Nem a világ értékrendjét kell követni!

III. A személyválogatás teológiai elítélése

n  Isten kiválasztotta a szegényt

n  Isten maga szegénnyé lett Jézusban

n  A személyválogatás kizárja a szeretetet.

v  Az irgalom gyakorlása és elvárása között összefüggés van.

Evódia és Szüntükhé intése - Fil 4:1-3

Evódia és Szüntükhé intése

Fil 4:1-3

Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért; Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.

n  Evódiát és Szüntükhét Pál apostol kéri, hogy legyen köztük egyetértés. Ennyi, amennyit tudunk róluk.

v Ha ennek a levélnek és a Szentírásnak teljesebb összefüggésébe helyezzük ezt az intést, fontos tanítást kapunk: E két nőtestvér nem értett egyet. Nézeteltérésük híre eljutott Pál apostolhoz, és Pál nem hagyja szó nélkül a békétlenséget a gyülekezetben. Meginti őket.

I. Az intés szükségessége

n  Van, amikor nem merjük megmondani szemébe annak, akit inteni kellene.

v Csak magunkban fortyogunk, hogy borzasztó, milyen galád ember ez, akivel nekem együtt kell dolgoznom, együtt élnem, rettenetes, hogy ilyenek vannak a gyülekezetben… Magadban még veszekszel is, de vele nem beszélsz!

n  Máskor meg úgy teszünk, mintha nem hallottunk volna a dologról!

v – A gyerekeink huncutságairól, a nagyobbak súlyos dolgairól, a főnökök disznóságairól... Mert ha hallottam róla, akkor beszélni kellene vele. De én mondjam meg neki? Legjobb, ha úgy teszek, mintha nem tudnám…

n  Egy harmadik lehetőség, amikor elkezdünk falazni annak, aki hibás: Védjük a bűnt!

v Ilyenekről írja Babits a „Jónás” c. költeményében: „mert vétkezők közt cinkos, aki néma!”.

n  Van, amikor mi vagyunk az igazság bajnokai, és nekirontunk, mielőtt megkérdeznénk, hogy is történt valójában...

v Sohase hidd el a rosszat, amíg ki nem derítetted, mi az igazság.

n  Vagy tapintatosak vagyunk, finomkodunk, hogy nem is lehet érteni, mit akarunk mondani. Pedig nem segítség az, ha nem érti meg, hogy róla van szó.

n  Pál egyszerűen leírja, amit hallott, és kéri, hogy béküljenek ki. „Az igazságot szeretetben” mondja. Nem finomkodik, de nem is durva.

v Mert Evódiával is megeshet, hogy összezördül valakivel. A hívők között is történik ilyen. De ők ezt nem hagyják annyiban: a bűnt bűnnek nevezik, és megbánják!

v Akkor is békességre inti, ha vele is megtörtént, hogy összeveszett Barnabással, János Márk miatt... Egymást inteni kötelességünk.

II. Az intés oka

n  Mert két hívő rendezetlen kapcsolata kihat a gyülekezetre is. A rendezetlen kapcsolat az egészet megmérgezi.

v Lásd: Ákán bűne – Józs 7. Óriási felelősség a bűnt takargatni! Mérgez!

v Ha nincs otthon derű, kiegyensúlyozottság, békesség, akkor nem szívesen jönnek haza... Ki ennek az oka? Talán takargatsz valamit?

n  Ilyen bűnökkel alkalmat adunk Isten ellenségeinek a gyalázkodásra.

v Azt mondják: „ilyenek a hívők...” „no, lám…”

v 2Sám 12:14-ben a Dávid gyermeke meghal…

III. Az intés módja

n  Ha meginted, akkor ne csak negatívumokat mondj. Dicsérd is meg!

v Így tett Jézus a 7 gyülekezettel (Jel 2-3).

n  Hálátlan feladat az intés... Vajon elhiszi-e, hogy jót akarok, nem haragszom, barátok maradunk?  

v Pál munkatársaiként beszél Evódiáról és Szüntükhéről. Nem szörnyülködik, hogy borzasztó, hogy mit hallok rólatok, nem lenézi őket, hanem inti…

n  Mindkettőt meginti. Valószínű, nem tudta a részleteket. A vétlen fél is kezdeményezheti a kibékülést: bocsánatot kérhet.

v Persze, a világ szerint ez őrültség… Én kérjek bocsánatot, amikor ő a hibás?

v De Isten is így közeledett hozzánk. Mikor még bűnösök voltunk.

v 2Kor 5 - A megbékélés szolgálata reánk van bízva.

n  Mivel a kibékülés nehéz dolog, kérj valakit, hogy segítsen. Kell egy harmadik, aki bíztatja őket! Kell tanú is. Boldogok a békességszerzők!

n  „Az Úrban.” Jézus a legfőbb tekintély. Ha a=b-vel, c=a-val, akkor a b is = c-vel. Ha Evódia egyetért Jézussal, és Szüntükhé is egyetért Jézussal, akkor kettejük között is egyetértés lesz. Kiderül, hogy testvérek!

III. Az intés fogadása

n  Nemcsak megmondani nehéz, hanem fogadni is tudni kell.

v Hívő ember nem sértődik meg, ha megmondták neki az igazat. Evódiáék számára is kényelmetlen lehetett, de hálásak voltak érte.

n  Csak az „én”-ek szoktak veszekedni... Megmaradt az ÉN. Amíg ez nem törik össze, nincs halálba adva, addig megsértődik, elbízza magát, uralkodni akar, és megharagszik.

n  „Az az indulat legyen bennetek, mint Jézusban” - Fil 2:5. Ő nem élt vissza a hatalmával. Megalázta magát. Másokért élt, és másokért meghalt. 

Fussunk a cél felé! - Fil 3:12-21

Fussunk a cél felé!

Fil 3:12-21 (14)

n  Az előbbi versekben Pál apostol úgy beszél, mint egy könyvelő, aki számot vetett a veszteséggel és a nyereséggel.

v  Krisztus ismerete, Krisztus igazsága, Krisztussal való közössége mindennél értékesebb. Jn 17:3.

n  Most szemléltetést vált és úgy beszél magáról, mint egy atlétáról, aki fut… Majd újra, mint egy idegenről, aki haza vágyik a mennybe.

I. Megragadva - engem is megragadott a Krisztus Jézus (12b. v.)

n  Ez a predesztináció lényege: megragadott a Krisztus!

v  Ezt felismerni és elismerni kell.

n  Ragadd meg – és Jézus is megragad! Jézus megragad – és így te is megragadhatod!

v  Így átélheted feltámadásának erejét.

v  Így lehet igazságod ingyen kegyelemből, hit által.

v  Így részesülhetsz az Ő szenvedéseiből.

II. Igyekezve - igyekszem, hogy meg is ragadjam (12a. v.)

n  Nem tétlenségre hívott el minket az Isten!

v  Van tennivalónk!

n   Ha Krisztus megragadott, akkor neked is igyekezni kell!

III. Elfelejtve – ami mögöttem van, azt elfelejtve (14a. v.)

n  Nagy fordulat az, amikor a régit hátad mögé veted, mint Pál a damaszkuszi úton.

v  Tudunk-e felejteni?

n   Nehéz felejteni, de szükséges. Megéri!

v  Ne emlegesd, ne foglalkozz vele, és elfelejted!

IV. Nekifeszülve – ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé (14b. v.)

n  Pál egyet cselekszik. Egy cél követ.

v  Lk 9:59-62 – „nem méltó az Isten országára…”

v  Mk 10:2 – „egy fogyatkozásod van…”

v  Lk 10:42 – „egy a szükséges dolog”

v  Jn 9:25 – „egyet tudok”

v  Zsolt 27:4 – „egyet kérek az Úrtól…”

n   Ne elégedj meg a lelki életed színvonalával! Ne nézz hátra!

v  Teljes erőbevetés szükséges. A ti hitetek mellé… ragasszatok!...

V. Reménykedve - Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül (20. v.)

n  Mennyben felírták a nevét. Van polgárjoga.

v  Mennyei nyelvet beszél. – 1Jn 4:5-6.

v  Mennyei törvényre hallgat.

v  Mennyei ügyet szolgál.

v  Mennyei urát várja.