Az eltevés és az elvetés ideje - Préd 3:6b

Az eltevés és az elvetés ideje

Préd 3:6b

 „Ideje van a megőrzésnek [eltevésnek] és ideje az eldobásnak [elvetésnek].”

n  Infláció és gazdasági válság idején nincs lehetőség a spórolásra. Drágulnak az élelmiszerek, az üzemanyag, a gyógyszerek. 2005-ben lehetőségem adódott arra, hogy megtudjam, milyen kilátásaim vannak a nyugdíjamra majd. A nyugdíjpénztár által kiadott kimutatásból megtudtam, hogy 21 év alatt 13 nyugdíjpontot sikerült összegyűjteni… Más szóval, nyolc évvel voltam lemaradva a normális színvonaltól. Ennek több oka is volt, de az egyik épp az infláció: a rendszerváltás után az egyik évben több, mint 300%-os volt az infláció. Úgy tűnt, hú, de mekkorát nőttek a fizetések! Miközben a valóság az volt, hogy csak felét kaptuk annak, ami normális lett volna.

v  Lelki oldalon az ige azt mondja, hogy „¹⁹ Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; ²⁰ Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. ²¹ Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:19-21)

n  E 6. igeversben található két ellentét között első hallásra úgy tűnik, hogy nem nagy különbség van: „⁶ Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;” és „ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak”. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az első (a keresés és a vesztés) a választásunkkal kapcsolatos, míg a második (a megőrzés és az eldobás) a választásunk következményével.

v  E mostani mondatot úgy is fordíthatnánk: megvan az ideje az eltevésnek, és megvan az ideje az elvetésnek.

I. Az eltevés ideje: a mennyei befektetés ideje

n  A Sátán egyik megtévesztése, hogy megvakítja az embereket az örökkévalóságra nézve.

v  Az Ige arra tanít, hogy „az odafelvalókkal törődjünk, ne a földiekkel.” (Kol 3:2) Mint a menny polgárai, állandóan azon kell törjük a fejünket, hogyan fektethetünk be többet a mennyeiekbe, az örökkévalóságba.

n  Az örökkévalóságra nézve legalább három befektetési lehetőségünk van:

n  (1) Az életünk (adottságaink) befektetése

n  Róm 12:1-2 – „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. ² És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

v  A „testeteket” szó alatt mindenekelőtt a „képességeteket” kell érteni, az egész személyiséget. Aki az Isten akaratát cselekszi, az megmartad örökké (1Jn 2:17). Aki a világhoz szabja magát – elmúlik ezzel a világgal, mert a világ elmúlik és annak kívánsága is (1Jn 2:17). Mindenestől oda kell szánjuk magunkat Isten akaratának a cselekvésére.

n  Isten akaratának ismeretében és cselekvésében Jézus Krisztus a példaképünk.

v  Zsid 10:9 – „Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.”

v  Jn 4:34 – „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”

v  Végül, Lk 22:42 – „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied!”

v  Az Úrtól tanult imádságnak is ez az egyik központi kérése: „Legyen meg a Te akaratod!” (Mt 6:10)

n  A világnak élni azt jelenti: elveszteni mindent, Isten akaratát cselekedni pedig azt jelenti: megmaradni örökké.

n  (2) Az időnk befektetése

n  Ef 5:15-16 – „¹⁵ Meglássátok annak okáért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: ¹⁶ Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.”

v  Az idő Isten ajándéka – erről szó volt ennek a sorozatnak az elején. Az idő megszenteltetett, amikor Isten belépett az időbe, megszületett, élt meghalt, feltámadott, ezelőtt 2000 évvel. Az idő így nemcsak teremtési, hanem megváltási értelmet is kapott.

v  2Kor 6:2 – „Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja.”

n  Az idővel Istennek terve van. Azt akarja, hogy az örökkévalóság számára fektessük be.

v  Mikor valaki túl van az ötvenen, és megkérdezik, mi a véleménye az életről, akkor a leglényegesebb, amit mondhat az, hogy „nagyon rövid”. Hamar elrepül.

v  Aki megértette Isten teremtő és megváltó célját az idővel, az nem mert lopni a napot! Az időt megváltani, megvásárolni kell, és Szentlélekkel teljesen élni (mivel utána ez a felhívás van: teljesedjetek be Szentlélekkel. Ef 5:18)

n  (3) A vagyonunk befektetése

n  Már idéztük: „¹⁹ Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; ²⁰ Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. ²¹ Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:19-21)

v  Van tehát egy földi befektetés, ami végül is teljes veszteséggel zárul. A föld a tolvajok, a rozsa és a moly hazája. Jézus idejében a vagyont az öltözetben, ételben, aranyban mérték. Géházi két öltöző ruhára vágyott… (2Kir 5:22). Ákán egy szép babiloni köntöst rejtett el magának a zsákmányból (Józs 7:21). Az ilyen eltevést viszont könnyen tönkretette a moly, és engedetlenség volt Isten parancsa iránt.

v  Hasonlóképpen, a termést tönkretehették a patkányok és férgek.

v  A tolvajok pedig ellophatták az aranyat.

n  Semmit sem hoztunk e világba, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. (1Tim 6:7) A földi vagyon értéke relatív, változó.

n  Ezzel ellentétben van egy befektetés, ami igazi gazdagsághoz vezet.

v  Mt 6:20 – „²⁰ Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.”

v  A hűtlen sáfár példázatában azt tanácsolja: „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból…”  Lk 16:9

n  Ugyanezt parancsolja Pál apostol: 1Tim 6:17-19 – „¹⁷ Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; ¹⁸ Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, ¹⁹ Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.”

n  Az Úr Jézus a vagyonról szóló tanítását így fejezte be: „²¹ Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:21)

v  Mutass egy embert, a mennyeiekbe fektet be, és láthatod, hogy az a hűségét mutatja Jézus iránt!

v  Pál utolsó levelében fájdalommal mondja, hogy Démás elhagyta, mert a jelenvaló világot szerette (2Tim 4:10)

II. Az elvetés ideje: a gazdagságról való lemondás

n  A Zsid 12:1-2 szerint vannak akadályok, amelyeket el kell vetnünk. Nemcsak a bűnt, hanem az akadályokat is, amelyek talán nem nevezhetők bűnnek.

n  A gazdag ifjúnak épp a gazdagsága volt az akadálya, és ezt nem tudta otthagyni Jézus követéséért. Pedig erkölcsös ember volt, vallásos ember volt, és a legfontosabb kérdéssel jött Jézushoz.

n  A bűnt is félre kell tenni.

v  Bűn a hitetlenség.

v  Bűn a „törvénytelenség titkos bűne”.

v  Bűn a hűtlenség – Jak 4:17 – „Aki tudna jót cselekedni…”

v  Ami hitből nincs, az bűn – Róm 14:23.

A szerzés és a vesztés - Préd 3:6a

A szerzés és a vesztés

Préd 3:6a

„Ideje van a keresésnek (szerzésnek) és ideje a vesztésnek.”

n  Legtöbb esetben az életünk menete a döntéseinktől függ. Helyes döntések igazságos élethez vezetnek, helytelen döntések a bűnt növelik.

v Vásti királyné elvesztette királynői tisztségét, de megtartotta erkölcsi méltóságát. Így döntött, ezt választotta.

n  Gyakran választás elé vagyunk állítva: a népszerűség, vagy az integritás az, ami fontos? Ha az utóbbit választjuk, talán nevetnek rajtunk a tömegek, de megtarthatunk valamit, ami annál fontosabb: a tiszteletet.

v Bunyan János azt mondta: „Ha életem gyümölcstelen, nem számít, ki dicsér. Ha pedig gyümölcsöző, nem számít, ki bírál.”

n  Előbb vagy utóbb mindenkinek döntenie kell mit tart elsődlegesnek: földi javakat, vagy mennyeieket?

v „Ideje van a keresésnek (szerzésnek) és ideje a vesztésnek.”

I. Ideje van választani Isten célját

n  Nyerni, szerezni, keresni – a helyes választás eredménye. Ez az élet minden területén így van.

n  Ha valaki arra adta magát, hogy gazdagságot, hírnevet vagy hatalmat szerezzen magának – ez a választásának a következménye. Ha a lelkieket többre becsüli, az is a választásának a következménye.

n  Az első emberpárnak is adva volt a választás lehetősége: „¹⁶ És parancsolt az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. ¹⁷ De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony meghalsz.” – 1Móz 2:16-17.

v Ha ez a választási lehetőség/szabadság nem adatott volna, akkor Ádám nem lett volna több egy robotnál…

n  Az is tény viszont, hogy Ádám rosszul élt ezzel a jogával.

v Róm 5:12 – „¹² Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”

v Továbbá, 1Tim 2:14 azt mondja, hogy Ádám nem lett becsapva: „¹⁴ És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett.” Vagyis, a következmények teljes tudatában hágta át Isten parancsát! Ő ezt választotta.

n  Hasonlóképpen, nekünk is adatott a választásnak ez a szuverenitása. „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:33)

n  A választás sürgősségét is látnunk kell. Ez láthatjuk Józsué sikemi felhívásában: Józs 24:15 – „Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

n  Ez a sürgetés több helyen megtalálható a Szentírásban

v 2Kor 6:2 – „Íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja.” Más szóval: nincs vesztegetni való időnk! Az élet rövid: minden óráról, napról, hétről, hónapról, évről számot kell adnunk. Minden hivalkodó szóról számot kell majd adni… Mt 12:36.

n  A halogatás a Sátán legjobban bevált módszere! * „Közgyűlés a pokolban”

n  Választásunknak mindig következménye van.

v Gondoljunk Mózesre, akiről a Zsid 11:24-27 beszél – „²⁴ Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy Fáraó leánya fiának mondják, ²⁵ Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; ²⁶ Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. ²⁷ Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.”

v „Mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét” – Kínálkoztak az egyiptomi félmeztelen lányok. Egész háreme lehetett volna, mert a fáraó leánya fiának hárem jár! De ő inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást. Kijött Egyiptomból és azt mondta: inkább! Inkább, inkább, inkább! Sokkal inkább, őket választom! A sártaposó, a vályogvető, megvetett népet! Nem kell a fáraó ajánlata!

v Szeressétek Isten népét! Aki a gyülekezetet szereti, az Istent szereti.

n Nehéz lemondani a gyönyörűségről! Pedig csak ideig-óráig tart.

v Tagadjátok meg az Úr Jézus nevében azt, ami ideig-óráig tart! Mondd ki, hogy nincs többé hatalma rajtam! Én nem az ideig-óráig tartót akarom, hanem az örökkévalót!

n Mózes választott, negyven évesen. Nem lehetett könnyű dolga. Előkelő társaságot kellett elhagynia. El kellett szakadnia a királyi környezettől, társaságtól. Lemondott minden dicsőségéről, hogy hordozza a Krisztus gyalázatát. Sem nagy emberek, sem tudósok nem tudták visszatartani őt.

n És milyen emberekhez társult? Nyomorultul szegényekhez, robotmunkára fogott téglavetőkhöz társult. A letört, eltaposott, tudatlan és elcsüggedt néphez csatlakozott. Az volt Isten népe!

v Vannak, akik azt mondják: nem tudok sorsközösséget vállalni ilyen néppel.

v Tudsz-e sorsközösséget vállalni Isten egyszerű gyülekezetével? Egyszerű imaházával, és megvetett lelkipásztorával? Gondold meg, hogy ez minden hibája ellenére, mégis Isten népe, miközben az, minden erénye ellenére, nem Isten népe. Választanod kell!

n  Mózes tudott helyesen értékelni. Ha valakinek lehetősége volt vagyont, hatalmat, hírnevet, dicsőséget szerezni – neki volt. De helyesen választott, amikor azokat elutasította!

v  A megjutalmazásra tekintett! – Zsid 11:26.

v  Pál apostol is a „Jézus Krisztus elhívása jutalmára” hagyott kárba veszni mindent (Fil 3:14).

II. Ideje van elveszteni az emberi célt/életet

n  Nem lehet választani az Isten célját csak úgy, ha engeded elveszni a saját célodat.

v  Erre utalt az Úr Jézus, amikor azt mondta: „³⁴ …Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. ³⁵ Mert valaki megakarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.”

v  Nem lehet a saját célodat/életedet megtartani, és ugyanakkor az Isten célját is követni.

n  Ez nem jelenti a személyiségünk elvesztését. Sőt, ellenkezőleg, a beteljesedést jelenti! „És ti Őbenne vagytok beteljesedve.” (Kol 2:10)

n  Ebben a vesztésben benne van önmagunk megtagadása. (Lk 9:23) Vagyis a lemondás kell jellemezzen mindenről, ami akadálya lehet annak, hogy Isten céljai megvalósuljanak.

n  Bartimeus „ledobta felső ruháját”, amikor Jézushoz ment. (Mk 10:50) Nem volt azzal a ruhával egyébként semmi baj… melegen tartotta a vak koldust. De akadály lett abban, hogy Jézushoz menjen! Le kellett dobni. Zsid 12:1-2 – „Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. ² Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra.”

v  Vannak dolgok, amelyek nem nevezhetők bűnnek önmagukban: szokások, mint például időtöltés, regények olvasásával, vagy egy film nézésével, sportolás vagy szociális rendezvényeken való részvétel. De adott esetben akadályai lehetnek a még jobb dolgoknak és a legjobbnak!

v  Ahhoz, hogy nyerhess, előbb el kell engedned.

n  Természetesen, ehhez döntésre van szükség: „ha valaki én utánam akar jönni”…

n  Jim Elliot: „Jobb odaadni másnak, amit úgysem tarthatsz meg, hogy megnyerhesd, amit nem veszíthetsz el!”

v  „Régi hit hangjai 559: „Mindent el akarok hagyni és követni Tégedet, / Mint Te, szegénységben járni, hordani keresztemet. / Minden földi törekvésem, minden földies remény / Vesszen, de igaz életem Megmarad, az Úr enyém!”

v  „Régi hit hangjai 670: Ó, keserű könny és bánat, Hogy az egykor lehetett, / Hogy büszkén Jézusnak mondtam: „Mind enyém, semmit Tied!” / „Mind enyém, semmit Tied! „Mind enyém, semmit Tied! / Hogy büszkén Jézusnak mondtam: „Mind enyém, semmit Tied!” // 2. De Ő megtalált engem, s én Láttam, mint elvérezett, / Vággyal telten, halkan mondtam: „Annyi enyém, mint Tied!” / „Annyi enyém, mint Tied!” „Annyi enyém, mint Tied!” / Vággyal telten, halkan mondtam: „Annyi enyém, mint Tied!” // 3. Gyógyítólag, segítőleg Hordozott Ő engemet, / Míg én alázattal mondtam: „Kevés enyém, több Tied!” / „Kevés enyém, több Tied!” „Kevés enyém, több Tied!” / Míg én alázattal mondtam: „Kevés enyém, több Tied!” // 4. Mélyebb, mint a tenger mélység, Magasabb, mint az egek, / Uram, szereteted győzött!... „Semmi enyém, mind Tied!” / „Semmi enyém, mind Tied!” „Semmi enyém, mind Tied!” / Uram, szereteted győzött!... „Semmi enyém, mind Tied!”

Közgyűlés a pokolban

Egyszer mit gondolt Lucifer,

Rávette vén Belzebubot:

Hívjon gyűlést a pokolba,

Hogy minden ördög legyen ott.

„Kint jártam – úgymond – a földön,

S nagy bajt vettem észre, öreg:

Terjed az Evangélium,

Mind megtérnek az emberek."

Rádión ment szét a parancs

(mert annál is ők az urak),

S repül a sok démon gyorsan,

Csupán rendfenntartó maradt.

Elnöki székben Belzebub,

Lucifer az ügyvezető,

Béliál volt a főtitkár,

Appolion meg a jegyző.

Megnyitják a tanácskozást

Természetesen — ima nélkül.

Mert a földön is így szokás,

 Így látták az emberektől.

Lucifer, a főreferens

Előadja: – A napirend –

Tisztelt Gyűlés – a nagy veszély,

amely pusztít most odafent.

Ugyanis az egész földön

Az a gyűlölt Názáreti,

S még gyűlöltebb Bibliája

A népeket megtéríti.

Ami nagyon rég nem történt,

Olyan jelentések jönnek,

A krisztusi igazsághoz

Még a papok is megtérnek.

Ezrével jönnek a zsidók,

Elfogadják a Messiást,

Az egész föld kerekségén

Ismerik már a Szentírást.

Ha ez így megy, szeretteim,

Mindannyian veszve vagyunk.

Azért mentsük, ami menthető,

Nehogy szégyenben maradjunk.

– Nem hagyjuk! – harsog a gyűlés –

Minden telhetőt megteszünk,

Szép fekete zászlónk alatt,

Mindannyian hősök leszünk.

– Sok beszédnek sok az alja –

Dörmög komoran az elnök.

Leinti a sokaságot,

S javaslatokat kér tőlük.

Appolion fejedelem

Jelentkezik szóra gyorsan.

Körülte egész légió,

S imígy szaval hatalmasan:

Vesztő voltam mindmáig,

Eztán százszorta az leszek.

A jámborok seregében

Irtó kínzásokat teszek.

Ellenök lázítok mindent,

Hatóságot, csendőrt, papot.

Bibliázni nem lesz kedve,

Aki ilyen leckét kapott.

Béliál, az úri ördög,

Diplomatikusan szólal,

Ellene szól elődjének:

– Többre megyünk a szép szóval.

Én – úgymond – nem verekedek,

Inkább szép finoman szólok.

Megmondom az embereknek:

Ezek nem mind komoly dolgok.

A Biblia nem mind igaz,

Mit a pap mond, kissé terhes.

Félig kell Krisztust követni,

Félig engem – ez a helyes.

Ismerem az embereket,

Amúgy is nagy képmutatók,

Ezzel célt érek majd náluk,

Rövidesen meglátjátok.

Antiochus-Epiphanes

Ikertestvér került sorra:

Megmondjuk mi, hol a hiba

És tenni is fogunk róla.

A Krisztust kell letagadni

Ő csinálja ezt a sok bajt,

Hatalmas szeretetével

Annyi embert magához hajt.

Megmondjuk mi e világnak:

Nem Isten Ő, csak egy ember,

Aki volt, meghalt, odavan,

De sohasem támadott fel.

A tagadás szelleme majd

Mibelőlünk árad szerte,

S meghallod majd, nagy királyunk,

Ez a veszélyt visszaverte.

Sorra jöttek aztán sokan

Vén, tapasztalt, csúf démonok.

Majd seregestől, csácsogva

Könnyelmű fióksátánok.

Javasoltak bálványokat,

 Astarót, Baált és Dágont,

Molochot és nagy Diánát,

Pénzes zacskót s aranyborjút.

Vén Elimás vállalkozott,

Hogy ő rögtön átöltözik

Egy szép próféta-ruhába,

S hazudni fog – mert azt hiszik.

Ahol hirdetik a Krisztust,

Ő ott mindenütt megjelen,

Ellene szól, visszaveri,

Zavart okoz a szívekben.

Csendben áll fel Olimpia,

A testedzés nagymestere,

S így szól: „Ide figyeljetek

Az én okos ötletemre:

Játékot kell adni nekik;

Sportot, versenyt, futást, bokszot,

Futballt, teniszt, úszást, ródlit,

S jutalmazni a jól játszót.

Mindezt vasár- és ünnepnapon

Mikor templomban lennének.

Ha sporttelepre járnak,

nem kell félni, hogy megtérnek."

Lucifernek tetszett a terv,

Legalábbis így mutatta,

Belzebub is feljegyezte,

S a vitát tovább folytatta.

Babilon képviselője,

A nikolaiták csoportja

Igen sokszor közbeszólott,

 Ő mindig csak azt ajánlotta:

„Testi vágyat, élvhajhászást

Kell a szívekbe oltani,

A házasság tisztaságát,

S erkölcsöt kell megrontani.

Mert az, aki fajtalan lesz,

Annak mind prédikálhatnak,

Romlott vérű nők s férfiak

Okos szóra nem hallgatnak."

egy felcicomázott sátán

Helyeselte ezt a tervet,

Csak még avval toldotta meg,

Hogy a divat mellett érvelt.

Úgymond: ti a férfiakat

Állandóan kergessétek,

Én divatüzletet nyitok,

S felöltöztetem a nőket.

Azaz egyszer öltöztetem

Cifrán, kacéran, hódítón,

Máskor meg leszedem róluk,

Nagy ollóval lenyirbálom.

Vágok ruhát, nyírok hajat,

Toldok nyelvet, festek ajkat.

Mindig lesz olyan balgatag,

Aki a szavamra hallgat.

Nem bolondság, szól az elnök,

Ebből még lehet valami!

S mivel több javaslat nincsen,

Kérem a gyűlést szavazni.

Több javaslat hangzott itt el,

Sok olyan is, ami nem jó.

Próbáltuk már, sose vált be,

Rég lejárt és tűzre való.

Például vén Apollion,

A mélységek fejedelme,

Csodálkozom – olyasmit mond–,

Sohase győzhetünk vele.

Az üldözés sosem használt,

Annál buzgóbb lesz a hívő.

A kíntüzek tengerében

Mindig bátrabban tört elő.

Beliál a képmutatást

Ajánlotta – ez lejárt –

Nemcsak mást, a képmutató

Utálja már önmagát.

Antiochus s Epiphanes

Tagadni akarnak mindent?

Hisz a tudomány tanítja

Az istent és a lelket!

Hamis próféta? Az lehet

Elimás, de nem soká.

Mert ha Pál jön, ott némul meg,

Esetleg otthagyja magát.

A bálványok javaslata,

Az is lejárt, nem hiszik már.

Mi lett a nagy Diánából?

Erről még beszélni is kár.

Talán egy – a pénz – az jó lesz,

Azt még sokan istenítik.

Ezt meghagyjuk, hadd imádják,

Istent addig is felejtik. 

Az erkölcstelenség tana?

Az mindig jó fegyverünk volt,

Mióta a világ fennáll,

Rengeteg népet megrontott.

Ki benne él – rabja annak.

S ha egy hívő beleesett,

Biztos nyereség az nekünk,

Krisztus számára elveszett.

A divat? Ez egy új eszme,

Látok benne sok nagy sikert,

Csak több szabó kellene még,

S testápoló fodrászüzlet.

Két javaslat tetszik nekem:

A sport és a fajtalanság.

Ez pályadíjat érdemel

Ezt majd sokan elfogadják.

De még mielőtt szavaznánk,

Nagy aggodalmam hadd mondjam el.

Bár rabunk lesz a nép, tudom,

Sikerünk mégis félsiker.

A fenti sok fogásokkal

Odatérünk egy-egy szívhez,

De a lelkiismeret szava,

Az még mindegyiknél ott lesz.

Ez ellen mit tudnánk tenni,

Meg mikor a Biblia int,

Melyet, ha ma visszavert is,

Holnap ott van újra megint.

S addig-addig dorgál, fenyít,

Míg egyszer a szív megunja,

Követője lesz Krisztusnak,

A bűnt pedig megutálja.

Mély csend lett most a pokolban.

Elnémult sok prókátor,

Úgy gondolták, nem lesz sátán,

Aki most legyen bátor.

Ámde íme, a kis Plútó

felbiceg az emelvényre.

Mosolygása elárulja,

Hogy neki van okos terve.

Ezt a munkát – szól az álnok –

Elvégzem én, nem kell félni.

Ott leszek én minden szónál,

S mindig bele fogok szólni.

Nem ellenkezek! Sőt, mindig

Helyeslem a lélek szavát,

Vagy a megtérésre intő,

Javítani vágyó Bibliát.

Tanítom, hogy elveszt a bűn,

De megment Krisztus vére.

S ki az örökéltet vágyja,

Az Igét vegye szívére.

De megmondom: Mind a sok jó

Nem oly sürgős, ahogy mondják

a hirdetők itt az Igét,

Túlságosan elcsavarják.

Az emberi élet hosszú,

 Az Isten pedig kegyelmes.

Hogy ölne meg Ő a bűnért?

Még hinni is rettenetes!

holnap lesz itt az ideje,

Ma élj csak a szíved szerint!

Mielőtt jönne a veszély,

Eljövök majd, szólok megint.

S aztán holnap — újra holnap.

Mindig ezt mondom a szívnek,

S késleltetem őket folyton,

S végül teljesen elkésnek.

Dörgő „Éljen!" mindenfelől:

Ez lesz a jó, ez válik be!

A ráérés hamis tanát

Kell plántálni a szívekbe.

S míg második díjat nyerte

A fajtalanság ördöge,

Harmadik jutott a sportnak,

Negyedik a pénz tervére.

Plútóé lett az első díj,

A 'ráérek' ördögéé,

Sok olvasóm ráismerhet:

Ez az ördög volt az övé...