Az eltevés és az elvetés ideje - Préd 3:6b

Az eltevés és az elvetés ideje

Préd 3:6b

 „Ideje van a megőrzésnek [eltevésnek] és ideje az eldobásnak [elvetésnek].”

n  Infláció és gazdasági válság idején nincs lehetőség a spórolásra. Drágulnak az élelmiszerek, az üzemanyag, a gyógyszerek. 2005-ben lehetőségem adódott arra, hogy megtudjam, milyen kilátásaim vannak a nyugdíjamra majd. A nyugdíjpénztár által kiadott kimutatásból megtudtam, hogy 21 év alatt 13 nyugdíjpontot sikerült összegyűjteni… Más szóval, nyolc évvel voltam lemaradva a normális színvonaltól. Ennek több oka is volt, de az egyik épp az infláció: a rendszerváltás után az egyik évben több, mint 300%-os volt az infláció. Úgy tűnt, hú, de mekkorát nőttek a fizetések! Miközben a valóság az volt, hogy csak felét kaptuk annak, ami normális lett volna.

v  Lelki oldalon az ige azt mondja, hogy „¹⁹ Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; ²⁰ Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. ²¹ Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:19-21)

n  E 6. igeversben található két ellentét között első hallásra úgy tűnik, hogy nem nagy különbség van: „⁶ Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;” és „ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak”. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor megértjük, hogy az első (a keresés és a vesztés) a választásunkkal kapcsolatos, míg a második (a megőrzés és az eldobás) a választásunk következményével.

v  E mostani mondatot úgy is fordíthatnánk: megvan az ideje az eltevésnek, és megvan az ideje az elvetésnek.

I. Az eltevés ideje: a mennyei befektetés ideje

n  A Sátán egyik megtévesztése, hogy megvakítja az embereket az örökkévalóságra nézve.

v  Az Ige arra tanít, hogy „az odafelvalókkal törődjünk, ne a földiekkel.” (Kol 3:2) Mint a menny polgárai, állandóan azon kell törjük a fejünket, hogyan fektethetünk be többet a mennyeiekbe, az örökkévalóságba.

n  Az örökkévalóságra nézve legalább három befektetési lehetőségünk van:

n  (1) Az életünk (adottságaink) befektetése

n  Róm 12:1-2 – „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. ² És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

v  A „testeteket” szó alatt mindenekelőtt a „képességeteket” kell érteni, az egész személyiséget. Aki az Isten akaratát cselekszi, az megmartad örökké (1Jn 2:17). Aki a világhoz szabja magát – elmúlik ezzel a világgal, mert a világ elmúlik és annak kívánsága is (1Jn 2:17). Mindenestől oda kell szánjuk magunkat Isten akaratának a cselekvésére.

n  Isten akaratának ismeretében és cselekvésében Jézus Krisztus a példaképünk.

v  Zsid 10:9 – „Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.”

v  Jn 4:34 – „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”

v  Végül, Lk 22:42 – „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied!”

v  Az Úrtól tanult imádságnak is ez az egyik központi kérése: „Legyen meg a Te akaratod!” (Mt 6:10)

n  A világnak élni azt jelenti: elveszteni mindent, Isten akaratát cselekedni pedig azt jelenti: megmaradni örökké.

n  (2) Az időnk befektetése

n  Ef 5:15-16 – „¹⁵ Meglássátok annak okáért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: ¹⁶ Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.”

v  Az idő Isten ajándéka – erről szó volt ennek a sorozatnak az elején. Az idő megszenteltetett, amikor Isten belépett az időbe, megszületett, élt meghalt, feltámadott, ezelőtt 2000 évvel. Az idő így nemcsak teremtési, hanem megváltási értelmet is kapott.

v  2Kor 6:2 – „Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja.”

n  Az idővel Istennek terve van. Azt akarja, hogy az örökkévalóság számára fektessük be.

v  Mikor valaki túl van az ötvenen, és megkérdezik, mi a véleménye az életről, akkor a leglényegesebb, amit mondhat az, hogy „nagyon rövid”. Hamar elrepül.

v  Aki megértette Isten teremtő és megváltó célját az idővel, az nem mert lopni a napot! Az időt megváltani, megvásárolni kell, és Szentlélekkel teljesen élni (mivel utána ez a felhívás van: teljesedjetek be Szentlélekkel. Ef 5:18)

n  (3) A vagyonunk befektetése

n  Már idéztük: „¹⁹ Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; ²⁰ Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. ²¹ Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:19-21)

v  Van tehát egy földi befektetés, ami végül is teljes veszteséggel zárul. A föld a tolvajok, a rozsa és a moly hazája. Jézus idejében a vagyont az öltözetben, ételben, aranyban mérték. Géházi két öltöző ruhára vágyott… (2Kir 5:22). Ákán egy szép babiloni köntöst rejtett el magának a zsákmányból (Józs 7:21). Az ilyen eltevést viszont könnyen tönkretette a moly, és engedetlenség volt Isten parancsa iránt.

v  Hasonlóképpen, a termést tönkretehették a patkányok és férgek.

v  A tolvajok pedig ellophatták az aranyat.

n  Semmit sem hoztunk e világba, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. (1Tim 6:7) A földi vagyon értéke relatív, változó.

n  Ezzel ellentétben van egy befektetés, ami igazi gazdagsághoz vezet.

v  Mt 6:20 – „²⁰ Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.”

v  A hűtlen sáfár példázatában azt tanácsolja: „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból…”  Lk 16:9

n  Ugyanezt parancsolja Pál apostol: 1Tim 6:17-19 – „¹⁷ Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; ¹⁸ Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, ¹⁹ Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.”

n  Az Úr Jézus a vagyonról szóló tanítását így fejezte be: „²¹ Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:21)

v  Mutass egy embert, a mennyeiekbe fektet be, és láthatod, hogy az a hűségét mutatja Jézus iránt!

v  Pál utolsó levelében fájdalommal mondja, hogy Démás elhagyta, mert a jelenvaló világot szerette (2Tim 4:10)

II. Az elvetés ideje: a gazdagságról való lemondás

n  A Zsid 12:1-2 szerint vannak akadályok, amelyeket el kell vetnünk. Nemcsak a bűnt, hanem az akadályokat is, amelyek talán nem nevezhetők bűnnek.

n  A gazdag ifjúnak épp a gazdagsága volt az akadálya, és ezt nem tudta otthagyni Jézus követéséért. Pedig erkölcsös ember volt, vallásos ember volt, és a legfontosabb kérdéssel jött Jézushoz.

n  A bűnt is félre kell tenni.

v  Bűn a hitetlenség.

v  Bűn a „törvénytelenség titkos bűne”.

v  Bűn a hűtlenség – Jak 4:17 – „Aki tudna jót cselekedni…”

v  Ami hitből nincs, az bűn – Róm 14:23.