Az eltevés és az elvetés ideje - Préd 3:6b
Az eltevés és az elvetés ideje
Préd
3:6b
„Ideje van a megőrzésnek [eltevésnek] és
ideje az eldobásnak [elvetésnek].”
n Infláció
és gazdasági válság idején nincs lehetőség a spórolásra. Drágulnak az
élelmiszerek, az üzemanyag, a gyógyszerek. 2005-ben lehetőségem adódott arra,
hogy megtudjam, milyen kilátásaim vannak a nyugdíjamra majd. A nyugdíjpénztár
által kiadott kimutatásból megtudtam, hogy 21 év alatt 13 nyugdíjpontot
sikerült összegyűjteni… Más szóval, nyolc évvel voltam lemaradva a normális színvonaltól.
Ennek több oka is volt, de az egyik épp az infláció: a rendszerváltás után az
egyik évben több, mint 300%-os volt az infláció. Úgy tűnt, hú, de mekkorát
nőttek a fizetések! Miközben a valóság az volt, hogy csak felét kaptuk annak,
ami normális lett volna.
v
Lelki oldalon az ige azt mondja, hogy „19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket
a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és
ellopják; 20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol
sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem
el nem lopják. 21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti
szívetek is.” (Mt 6:19-21)
n E
6. igeversben található két ellentét között első hallásra úgy tűnik, hogy nem
nagy különbség van: „6 Ideje
van a keresésnek és ideje a vesztésnek;” és „ideje a megőrzésnek és ideje az
eldobásnak”. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor megértjük, hogy
az első (a keresés és a vesztés) a választásunkkal kapcsolatos, míg a második
(a megőrzés és az eldobás) a választásunk következményével.
v
E mostani mondatot úgy is fordíthatnánk: megvan
az ideje az eltevésnek, és megvan az ideje az elvetésnek.
I. Az
eltevés ideje: a mennyei befektetés ideje
n A
Sátán egyik megtévesztése, hogy megvakítja az embereket az örökkévalóságra
nézve.
v
Az Ige arra tanít, hogy „az odafelvalókkal
törődjünk, ne a földiekkel.” (Kol 3:2) Mint a menny polgárai, állandóan azon
kell törjük a fejünket, hogyan fektethetünk be többet a mennyeiekbe, az
örökkévalóságba.
n Az
örökkévalóságra nézve legalább három befektetési lehetőségünk van:
n (1) Az életünk (adottságaink) befektetése
n Róm
12:1-2 – „Kérlek azért titeket atyámfiai az
Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és
Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. 2 És ne
szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása
által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”
v
A „testeteket” szó alatt mindenekelőtt a
„képességeteket” kell érteni, az egész személyiséget. Aki az Isten akaratát
cselekszi, az megmartad örökké (1Jn 2:17). Aki a világhoz szabja magát –
elmúlik ezzel a világgal, mert a világ elmúlik és annak kívánsága is (1Jn
2:17). Mindenestől oda kell szánjuk magunkat Isten akaratának a cselekvésére.
n Isten
akaratának ismeretében és cselekvésében Jézus Krisztus a példaképünk.
v Zsid
10:9 – „Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat.”
v Jn
4:34 – „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, a ki
elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”
v Végül,
Lk 22:42 – „Ne az én akaratom legyen meg,
hanem a Tied!”
v Az
Úrtól tanult imádságnak is ez az egyik központi kérése: „Legyen meg a Te akaratod!” (Mt 6:10)
n A
világnak élni azt jelenti: elveszteni mindent, Isten akaratát cselekedni pedig
azt jelenti: megmaradni örökké.
n (2) Az időnk befektetése
n Ef
5:15-16 – „15
Meglássátok annak okáért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint bolondok,
hanem mint bölcsek: 16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert
a napok gonoszok.”
v Az
idő Isten ajándéka – erről szó volt ennek a sorozatnak az elején. Az idő
megszenteltetett, amikor Isten belépett az időbe, megszületett, élt meghalt,
feltámadott, ezelőtt 2000 évvel. Az idő így nemcsak teremtési, hanem megváltási
értelmet is kapott.
v 2Kor
6:2 – „Kellemetes időben meghallgattalak, és
az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az
üdvösség napja.”
n Az
idővel Istennek terve van. Azt akarja, hogy az örökkévalóság számára fektessük
be.
v Mikor
valaki túl van az ötvenen, és megkérdezik, mi a véleménye az életről, akkor a
leglényegesebb, amit mondhat az, hogy „nagyon rövid”. Hamar elrepül.
v Aki
megértette Isten teremtő és megváltó célját az idővel, az nem mert lopni a
napot! Az időt megváltani, megvásárolni kell, és Szentlélekkel teljesen élni
(mivel utána ez a felhívás van: teljesedjetek be Szentlélekkel. Ef 5:18)
n (3) A vagyonunk befektetése
n Már
idéztük: „19 Ne
gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és
ahol a tolvajok kiássák és ellopják; 20 Hanem gyűjtsetek magatoknak
kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a
tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. 21 Mert ahol van a ti
kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:19-21)
v Van
tehát egy földi befektetés, ami végül is teljes veszteséggel zárul. A föld a
tolvajok, a rozsa és a moly hazája. Jézus idejében a vagyont az öltözetben,
ételben, aranyban mérték. Géházi két öltöző ruhára vágyott… (2Kir 5:22). Ákán
egy szép babiloni köntöst rejtett el magának a zsákmányból (Józs 7:21). Az
ilyen eltevést viszont könnyen tönkretette a moly, és engedetlenség volt Isten parancsa iránt.
v Hasonlóképpen, a termést tönkretehették a patkányok és férgek.
v A
tolvajok pedig ellophatták az aranyat.
n Semmit
sem hoztunk e világba, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. (1Tim 6:7) A földi
vagyon értéke relatív, változó.
n Ezzel
ellentétben van egy befektetés, ami igazi gazdagsághoz vezet.
v Mt
6:20 – „20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben,
ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák,
sem el nem lopják.”
v A
hűtlen sáfár példázatában azt tanácsolja: „szerezzetek magatoknak barátokat a
hamis mammonból…” Lk 16:9
n
Ugyanezt parancsolja Pál apostol: 1Tim 6:17-19 –
„17 Azoknak, akik gazdagok e világon,
mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan
gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi
tápláltatásunkra; 18 Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, 19 Kincset
gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.”
n Az
Úr Jézus a vagyonról szóló tanítását így fejezte be: „21 Mert
ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:21)
v Mutass
egy embert, a mennyeiekbe fektet be, és láthatod, hogy az a hűségét mutatja
Jézus iránt!
v Pál
utolsó levelében fájdalommal mondja, hogy Démás elhagyta, mert a jelenvaló
világot szerette (2Tim 4:10)
II. Az elvetés ideje: a gazdagságról
való lemondás
n A
Zsid 12:1-2 szerint vannak akadályok, amelyeket el kell vetnünk. Nemcsak a bűnt, hanem az akadályokat is, amelyek talán nem nevezhetők bűnnek.
n A
gazdag ifjúnak épp a gazdagsága volt az akadálya, és ezt nem tudta otthagyni Jézus követéséért. Pedig erkölcsös ember volt, vallásos ember volt, és a legfontosabb kérdéssel jött Jézushoz.
n A
bűnt is félre kell tenni.
v
Bűn a hitetlenség.
v
Bűn a „törvénytelenség titkos bűne”.
v
Bűn a hűtlenség – Jak 4:17 – „Aki tudna jót
cselekedni…”
v
Ami hitből nincs, az bűn – Róm 14:23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése