A szaggatás és a megvarrás ideje - Préd 3:7a

A szaggatás és a megvarrás ideje

Préd 3:7a

„Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak.”

n Ezt a mi korszakunkat valószínű, hogy a kommunikáció korának fogják nevezni a történelemben. A mai technológia lehetővé teszi, hogy a szót sokféleképpen terjeszthetjük. Ennek egyik legerőteljesebb módja bizonyára a televízió és az Internet, vagyis a vizuális kommunikáció eszközei. A Biblia is egy képes könyv: Isten számtalanszor használ képes beszédet. Ilyenek a példázatok is: képeket közölnek. Itt, a Prédikátor könyvében is képeket tár elénk az Ige: „ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak.”

n A szaggatás és a megvarrás egy ruhának az elszakítására, és annak megjavítására utal. A bibliai időkben a ruha megszaggatásának és megvarrásának mély értelme volt. Ha Isten cselekedte, akkor a szaggatás ítéletet jelentett, a megvarrás pedig megmenekülést.

n Ha ember cselekedte, akkor a szaggatás gyászt, büntetést vagy megtérést jelentett. De nem ugyanazon üzenetről van szó, amit a sírás és nevetés, jajgatás és szökdelés jelent.

I. A szaggatás ideje

n A héber nyelvben hét szó is van a szaggatásra. Az itt szereplő szó több mint 60-szor fordul elő az Ószövetségben.

n Ezekből kitűnik, hogy van egy szaggatás, amit Isten cselekszik. Ez kétféle lehet: ítéletként, vagy kegyelmi cselekedetként.

n Isten ítéletes szaggatásáról talán a legismertebb eset a Saul esete – 1Sám 15:22-28. Sault Isten és a nép tette királlyá, de elbukott a próbán. Félt a néptől és engedetlen lett Isten parancsának. Pedig, „az engedelmesség több az áldozatnál…” (1Sám 15:22) „Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.” (23. v.) „27 És mikor megfordult Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakadt. 28 Akkor monda néki Sámuel: Elszakította tőled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, aki jobb náladnál.” (1Sám 15:27-28) Ilyen az isteni ítéletes szaggatás.

n Isten kegyelmi szaggatását az Újszövetségben találjuk. „És íme, a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasadt; és a föld megindult, és a kősziklák megrepedeztek.” (Mt 27:51) Még ha különbözik is a nyelvezet, az elszakítás gondolata ugyanaz: kettészakította a templom kárpitját, és megszaggatta a kősziklákat! – akkor, amikor Jézus elkiáltotta, hogy „Elvégeztetett!”

v  Zsid 10:19-20 – „¹⁹ Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, 20 Azon az úton, a melyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által.”

v  Jn 14:6 – „⁶ Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

v  A sziklák megszaggatása Jézus feltámadásáról szólt. 1Tim 2:5 – „⁵ Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”

v  1Ki 19:11 – „És monda: Jöjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És íme, ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt ment nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt abban a szélben…”

n Amikor a megváltás órája ütött, Isten megszaggatta a kősziklákat. Ideje van a szaggatásnak.

n Aztán van szaggatás, amit az ember cselekszik. Három alkalmat azonosíthatunk az emberi szaggatásra.

n Először is, a ruha megszaggatása a gyász jele volt.

v  Amikor Ruben visszatért testvérihez és Józsefet nem találta a kútban, ahová dobták, megszaggatta ruháit: „²⁹ És visszatért Rúben a kúthoz, és íme, József nem volt a kútban, és megszaggatta ruháit.” – 1Móz 37:29.

v  Jákób hasonlóképpen cselekedett, amikor meghallotta a hírt Józsefről: „³⁴ És megszaggatta Jákób ruháit, és zsákba öltözött és gyászolta az ő fiát sokáig.” – 1Móz 37:34.

v  Dávid is így gyászolta Sault és Jonathánt: „¹¹ Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatta, úgyszintén a többi emberek is, a kik ővele valának.¹² És nagy zokogással sírtak, és böjtöltek mind estig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el” – 2Sám 1:11-12

v  A gyászolás szokásai megváltozta kultúránként, de a gyász miatt megszaggatott szívet mindnyájan ismerjük.

n Másodszor, van a büntetés miatti megszaggatás.

v  Jóbnál láthatjuk ezt: Jób 1:20 – „²⁰ Akkor felkelt Jób, megszaggatta köntösét, megberetválta a fejét, és a földre esett és leborult (imádkozott).”

v  Jób tudta, hogy „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.” – Zsid 12:6.

n Harmadszor, van bűnbánat miatti megszaggatás.

v  Jóel 2:12-13 – „¹² De még most is így szól az ùr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. ¹³ És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”

v  Ezt a fajta szaggatást Isten parancsolja, minden embernek, minden időben. Bármi, ami kevesebb, mint a megtérés, nem elfogadható Isten szemében. E nélkül nincs megváltás. E nélkül nincs bocsánat, megigazulás. „Nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged.” – Zsolt 130:4.

v  Zsolt 51:17 – „¹⁷ (51:19) Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet ó, Isten nem veted te meg!”

n Megvan az ideje a szaggatásnak! Bárcsak megértenénk ennek úgy az isteni oldalát, mint az emberi oldalát. Az ítélet vagy kegyelem aszerint adatik, hogy készek vagyunk-e a szívűnket megszaggatni, hinni és engedelmeskedni.

II. A megvarrás ideje

n Érdekes módon, egy kivételével, a Szentírásban a megvarrással csak az Éden kertjében találkozunk. Láthatjuk úgy az emberi, mint az isteni megnyilvánulását a varrásnak.

n Az emberi megvarrás egy hiábavaló próbálkozás: 1Móz 3:7 – „⁷ És megnyilatkoztak mindkettőjük szemei s észrevették, hogy mezítelenek; fügefalevelet aggattak azért össze, és körülkötőket csináltak maguknak.” Ezzel próbálták kijavítani, saját erőből, bűnük következményét.

v  Mert ez bűnösségük következménye volt. Próbálták elrejteni mezítelenségüket és félelmüket. „Miképpen egy ember által jött be a világba a bűn és a halál, és a halál minden emberre elhatott, mivel mindenek vétkeztek. (Róm 5:12)

v  A bűntudattal együtt járt a mezítelenség: megijedt, mert mezítelen volt, és elrejtőzött (1Móz 3:10). Attól kezdve minden ember mezítelen Isten színe előtt, amíg Ő fel nem öltöztet Jézus Krisztus igazságába. A magunk ruhája nem megfelelő és hiábavaló.

v  A bűnösségük és mezítelenségük mellett ott volt a félelmük is. 1Móz 3:10 – „¹⁰ És monda: Szavadat hallottam a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejteztem.” A félelem addig nem volt ismeretes. Azóta pedig egy rettenetes dolog!

v  Ez velünk is így van. Senki sem lehet boldog Isten jelenlétében néhány fügefalevéllel… Mégis, sokan vannak, akik ezek varrásával vannak elfoglalva! Pedig ezzel nem lehet Isten elé állni. Olyan ez, mint a példázatbeli barát, akinek nem volt menyegzői ruhája – Mt 22:11-13.

n Úgyhogy, vigasztaló tudomást szerezni arról a megvarrásról, amely Isten munkája: 1Móz 3:21 – „²¹ És csinált az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőrruhákat, és felöltöztette őket.”

v  Itt is varrásról van szó. Csak ezúttal Isten varrja a ruhákat! Kevés ige van a Szentírásban, amely ilyen világosan mutatja be a megigazulásunkat: Isten az, aki a ruhákat biztosítja nekik. Ezt nem Ádám találta ki. Ezt Isten adta.

v  Kálvin úgy vélte, hogy Isten odatette Ádámot, hogy megölje az állatot, és előkészítse a bőrt, hogy Isten ruhát készítsen abból nekik. De ez nincs benne a Bibliában. Az viszont benne van, hogy a bőrruhát Isten készítette számukra! A felöltöztetés helyettesítő áldozatot, váltságot követelt. Krisztus váltságáldozatára való utalás ez.

v  Valamelyik állatnak életébe került az a ruha. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.” – Zsid 8:22. Az Isten által biztosított ruhában Ádám nem volt többé mezítelen, és nem volt oka a félelemre sem.

v  Ennek a ruhának célja volt: Isten „felöltöztette” őket. (1Móz 3:21) Csak Isten igazságába felöltözve lehet közeledni Istenhez. „és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága.”  (Jel 3:18)

v  A kitakarás, levetkezés a romlottság jele. Amikor valaki a mezítelenségét mutatja be, akkor az ördög kívánságát teljesíti. Az ördög levetkőztet, mint Skéva fiait (ApCsel 19:6).

n Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak. Isten kettészakította a templom kárpitját, utat készítve a Szentek Szentjébe. Megszaggatta a kősziklákat és felnyitotta Jézus sírját, felmagasztalva Őt a feltámadásban. Most arra szólít fel, hogy mi is szaggassuk meg a szívünket, megtérve és elfogadva Krisztus.

n Ideje van a megvarrásnak is, de a fügefalevél-körülkötők nem tesznek ennek eleget: az igazság ruháira van szükségünk, amit Jézus Krisztus áldozata árán szerzett számunkra Isten.

v   „¹⁰ Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit.” (Ézs 61:10)