A hadakozás és a békesség ideje - Préd 3:8b

A hadakozás és a békesség ideje

Préd 3:8b

„Ideje van hadakozásnak és ideje a békességnek.”

n A hívők harcra születtek. A harc szellemi téren folyik, de valóságos háborúról van szó. Timótheusnak például meg kell harcolnia „a hitnek szép harcát” (1Tim 6:12), és a munkának terhét kell hordozza, mint Jézus Krisztus jó vitéze/katonája (2Tim 2:3). Pál kijelentette önmagáról: „Ama nemes harcot megharcoltam” (2Tim 4:7).

n Amikor mi kijelentjük, hogy Istenhez tartozunk, ezzel hadat üzentünk az ördögnek. Persze, ahogyan a harcokat megharcoljuk, részesülünk a békesség áldásában is. De míg az életünk tart, ideje van a hadakozásnak és ideje van a békességnek. A hívő élet az egész Bibliában, de főképp az Újszövetségben, hadakozáshoz van hasonlítva.

n Az igazi béke nemcsak életünk harcának végén van, amikor kiírják, hogy „béke poraira”. Már most igazi békénk lehet. A harc közepette is ideje van a békességnek.

I. Meghívás hadakozásra

n A harcok ideje az ellenőrzés alól kiszabadult indulatokból erednek, mondja Jakab apostol: „¹ Honnét vannak a háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-e a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek?” (Jak 4:1), a sértések kijavítása miatt (1Móz 14:14 – „¹⁴ Amint meghallotta Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverezte házában nevekedett háromszáz tizennyolc próbált legényét és üldözve nyomult Dánig.”), vagy jogos önvédelem esetén (2Sám 10:3-6) [Charles Bridges]. Az Úr tettei között ott van az is, hogy „Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.” (Zsolt 46:9), „Szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek.” (Zsolt 68:30). „¹⁴ Békességet ad határaidnak.” (Zsolt 147:14)

n Most csak a keresztyén harcáról fogunk szólni.

n Jel 12:9-11 – „⁹ És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. ¹⁰ És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala. Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. ¹¹ És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.”

n Felfedezhetjük az ellenséget, tanulmányozva az Igében a neveit és a taktikáját.

n Négy nevet találunk itt az ellenségre: „a nagy sárkány” – mert pusztító. Péter „ordító oroszlán”-nak nevezi (1Pt 5:8).

v  Továbbá, a másik neve: „a régi kígyó” – mert bűvöletében tart. Alattomosan.

v  Ördög, „Diabolos” – a Szétdobáló, a Vádoló.

v  És „Sátán” – mert Ellenkező mindazzal, ami szent, igaz és jó.

n Lássuk az ő taktikáit is:

v  „elhiteti az egész föld kerekségét” (Jel 12:9)

v  Ő „a testvérek vádolója” (Jel 12:10)

n Elhitetés/félrevezetés és vádolás. Előbb félrevezetéssel lázadásra szólít, majd vádol, amíg személyiségét tönkreteszi.

v  Ez nem semlegesíti az ember felelősségét Isten előtt, de megmagyarázza a lázadás következményeit. Felfedezhetjük jelenlétét, erejét és céljait a világban.

n Nemcsak felfedezni tudjuk az ellenséget a Biblia alapján, hanem legyőzni is.

n „És ők legyőzték azt a Bárány véréért” (Jel 12:11). Az Úr Jézus halála tette lehetővé a győzelmet. Kol 2:15 – „¹⁵ Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.”

v  Zsid 2:14 – „¹⁴ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.”

v  Jézus az ő halálával semlegesítette a Sátán győzelmét azok felett, akik megváltásban részesültek.

v  Még itt van, harcol, de végső veresége már megpecsételődött.

n A győzelem az Ige által adatik. Az Igében erő van. Láthatjuk ezt az Úr megkísértetésekor – Mt 4:1-11. „Meg van írva…” Az Isten Beszéde a Lélek kardja – az egyetlen támadó fegyver. „Ef 6:17)

n A Krisztus Lelkével győzzük le az ördögöt. Krisztus is a Lélektől vitetett a pusztába.

n A VÉR, az IGE és a LÉLEK ereje adja a győzelmet.

v  Az anyahajót a fregattok, a tengeralattjárók és a repülőgépek védik. Egyébként ki van szolgáltatva az ellenségnek.

II. Meghívás békességre

n A békesség a Bibliában az egészséggel, jóléttel, biztonsággal kapcsolatos.

v  „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!” (Ézs 48:22) „Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ézs 57:21)

n Személyes békesség – Ef 2:14 – „Ő a mi békességünk”.

v  „Az én békességemet adom néktek” – Jn 14:27. Ilyet a világ nem adhat, de nem is veheti el.

v  A békesség Istentől van. Isten a békesség Istene (Zsid 13:20)

v  Nincs békesség addig, míg Istent nem hívják meg a tárgyaló asztalhoz.

n Békesség Istennel – Róm 5:1. Ezt nem rabolhatja el senki.

n Az Isten békessége – Fil 4:7, mely minden értelmet felülhalad. Ez egy belső lelkiállapot. A tenger felszíne háboroghat, de a mélyben béke van.

n Békességes élet, békességre igyekezés – Róm 12:18. Mt 5:9. Az egységet a gyülekezetben „a békességnek kötelékében” kell megtartani (Ef 4:3). Mily jó és gyönyörűséges, mikor (békességben) együtt lakoznak az atyafiak (Zsolt 133). Egy megosztott gyülekezet mindig az ellenség, az ördög munkája. Jézus egységért imádkozott (Jn 17:21).

n Imádkoznunk kell, hogy békességes életet éljünk – 1Tim 2:2-4.

v  A békesség evangéliumát kell hirdetnünk – Róm 10:15 – „Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!”

n E világban hallani fogunk háborúkról és háborúk híreiről… (Mt 24:6). A Békesség Fejedelme viszont békét hoz. Diadalmat ad nekünk, naponta, és egykor végleg. – 1Kor 15:57.

A szeretés és a gyűlölés ideje - Préd 3:8a

A szeretés és a gyűlölés ideje

Préd 3:8a

„⁸ Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek.”

n A világon a leghatalmasabb erők közé tartozik a szeretet.  De ugyanezt elmondhatjuk a szeretet ellenpólusáról, a gyűlöletről.

I. A szeretet parancsa

n Egyik írástudó a legnagyobb parancsolat felől érdeklődött. Az Úr Jézus az Ószövetséget idézte (5Móz 6:4. 3Móz 19:18), majd azt mondta: „²⁹ Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az úr, a mi Istenünk egy Úr. ³⁰ Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. ³¹ A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12:29-31)

v  A rabbinikus tanítás szerint a törvénynek 613 kitétele van. E nagyszámú parancsolatot szerintük nem lehetett betartani maradéktalanul, úgyhogy azt tanították, hogy ha kiválasztják belőle a legfontosabbakat, és azt megtartják, nyugodtak figyelmen kívül hagyhatják a többit. Ez az a gondolkozás, amely ellen Jakab megjegyezte: „¹⁰ Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” (Jak 2:10)

v  Innen érthetjük meg az írástudó kérdésének és Jézus válaszának fontosságát. A válasz a szeretet parancsa: az Isten iránti és ember iránti szeretet.

n Először lássuk az Isten iránti szeretetet: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből.” (Mk 12:30)

v  W. Tozer helyesen állapította meg, hogy Istent keresni kell, és nem lehet reátalálni csak úgy véletlenül. Jer 29:13 azt mondja: „Kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” Amikor pedig rátaláltunk, akkor életünk központjává válik, éltünk lényegévé, a legszeretettebb személlyé.

v  Bernard de Clairvaux kérdezte hajdan: Miért kell Istent szeretni? Azt válaszolta: azért, mert Ő Isten. Az értelmes elmének nincs is többre szüksége. Ennél tovább az angyalok sem gondolnak. Isten azért kell szeretni, mert Ő Isten!

n De milyen mértékűnek kell lennie a szeretetemnek Isten iránt? Az Úr Jézus válasza azt mondja, hogy teljes lényünkkel szeretnünk kell Őt. Az Isten jósága teljes szeretetet érdemel. A szív az értelem, érzelem és akarat székhelye volt a zsidó gondolkozás szerint.

v  A mai színjátszó világban fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy szeretjük-e az Urat teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes erőnkből? Vagy rólunk is azt mondaná az Úr, hogy „Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem.” (Mk 7:6) Gondoltunk-e valamikor arra, hogy itt az imaházban hányszor mondunk valótlan dolgot Istennek? Például, az énekeinkkel: „Mindenem az Úrnak adom…”, „Jézusért élek egészen…”, „Átadom magamat teljesen…”, „Jézus nagyon szeretlek…”, „Nekem többet ér Jézus, mint ezüst, arany…”, „Minden szerinted legyen, Uram…”, „Sújtson bár próba, érjen száz veszély”, stb. Ha nem hazudnánk és mindezeket komolyan gondolnánk, akkor a hívő éltünk és szolgálatunk nem így nézne ki!

n Az a kifejezés, hogy „teljes szívedből, teljes lelkedből” azt jelenti, hogy teljes lényeddel. Figyeld meg, hogy mutatkozik ez meg a szerelmesek között, egy moziban vagy futballmérkőzésen… Leolvasható az arcokról.

n Az Úr Jézus még hozzáteszi: „teljes elmédből” (Mk 12:30). A hangsúly az értelmi képességen van. Istentiszteletünk „okos” istentiszteletnek kell lennie! (Róm 12:1), ne legyen üres szertartásosság, vagy kényszer.

n „Teljes erődből” – cselekvésre utal. Isten aktív szeretetet vár el, nem passzív szeretetet. A testet oda kell szánni (Róm 12:1-2), gyakorolni kell (1Tim 4:8), fegyelmezni kell (1Kor 9:27), megőrizni (1Thessz 5:23) és Isten dicsőségére használni (1Kor 6:20)

n Másodszor, ott van az emberek iránti szeretetet is. „Szeresd a te felebarátodat, mint magadat.” (Mk 12:31)

v  Azért, mert felebarátod is Isten képét és hasonlatosságát hordozza. 1Jn 4:21 – „Az a parancsolatunk is van Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”

v  Hogy a felebaráti szeretet miben áll, azt az Úr Jézus az irgalmas samaritánus történetében mondta el (Lk 10:25-37).

v  A szeretet a gyakorlatban nyilvánul meg: „¹⁷ A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? ¹⁸ Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1Jn 3:17-18) Nem elég sajnálkozni a félholtra vert emberen: a szeretet nem ebből áll.

v  A szeretetnek mindig ideje és alkalma van.

II. A gyűlölet értelme

n A „gyűlölet” szó többféle értelemben van használva a Szentírásban. Néha gonosz gyűlöletről van szó, máskor pedig összehasonlításról, amikor valamit vagy valakit jobban szeretünk a többinél. Van relatív, és van abszolút értelemben vett gyűlölet.

n A gonosz gyűlöletnek minden formája tiltva van:

v  Mt 5:22 – „Mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.”

v  1Jn 2:11 – „Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és  …a sötétség megvakította az ő szemeit.”

v  1Jn 3:15 – „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az.”

n A relatív értelemben vett gyűlölet azt jelenti, hogy az összehasonlításban az egyiket kevésbé szereted a másiknál.

v  Például, Róm 9:13 – „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.” Ézsau volt az elsőszülött, de megvetette az elsőszülöttségi jogot, és eladta azt egy tál lencséért… Utána már hiába haragudott, ha Jákób megszerezte magának az elsőszülöttnek járó áldást is. Jákób ellenben mindig az áldást akarta. Túl látott a láthatókon, és hitt az ígéretekben.

v  Egy másik példa Lk 14:26, ahol az Úr Jézus így szól: – „²⁶ Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.”

v  Ebben az Úr Jézus azt tanítja, hogy a családi érzelmek elhalványulnak a Krisztus iránti elkötelezettségben, és olyannak tűnhet a Krisztus iránti szeretet mellett, mint a gyűlölet.

n De lássuk az abszolút értelemben vett gyűlöletet. Gyűlölni csakis az Istennel való kapcsolatunkban gyűlölhetünk, ellenségünknek tartva azt, ami Isten ellensége.

v  Innen kiindulva, gyűlölnünk kell a bűnt.

v  Zsolt 119:126 – „A hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.” Habár a lista nem teljes, de lássuk mit mond erről Salamon:

v  Péld 6:16-19 – „¹⁶ E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének: ¹⁷ A kevély szemek, a hazug nyelv és az ártatlan vért ontó kezek, ¹⁸ Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, ¹⁹ A hazugságlehelő hamis tanú, és aki szerez háborúságokat az atyafiak között!” Vizsgáljuk meg ezt a hat dolgot!

n A kevély szemek. A kevélység Lucifert kiközösítette a mennyországból, Ádámot és Évát pedig az Édenkertből! Ez tartja vissza az embereket, hogy Jézushoz jöjjenek. Isten a kevélyeknek ellene áll (Jak 4:6), és „azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja” (Dán 4:37).

n A hazug nyelv. Az ördög úgy van leírva, mint „hazugság atyja” (Jn 8:44), és egy napon az antikrisztus által eléri, hogy az emberek „higgyenek a hazugságnak” (2Thessz 2:11). A hazugság bármilyen formája az ördöggel való cimborálást, komplicitást jelent. A hazugság manapság már életstílussá vált: a politikában, a reklámiparban, a túlzásokban. Isten ezt gyűlöli!

n Az ártatlan vért ontó kezek. Egyre gyakoribbak a gyilkosságok. Főképp a magzatgyilkosságok! De Jézus szerint a gyűlölő gondolat éppolyan gyilkosság, mint a tett – 1Jn 3:15 - „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az.”

n Az álnok gondolatokat forraló elme. Van, aki sohasem nyugszik, amíg nem talál ki valamilyen álnokságot. Alattomosságról, aljasságról, gonoszságról van szó, ami épp az ellenkezője az agapé szeretetnek, amely nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal (1Kor 13:5-6).

n A gonoszra sietséggel futó lábak. Az ember arra teremtetett, hogy Istennel járjon, szentségben. Elfordulni tőle, gonoszságra sietni, a halálba vezet. Péld 14:12 – „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.”

n A hazugságlehelő hamis tanú. A hazugságlehetés kapcsolatban van a hazug nyelvvel. A félrevezetés bizonyára olyan gyűlöletes dolog, hogy a Szentlélek kétszer is megörökítette. Isten gyűlöli a hamis tanúskodást.

n Aki szerez háborúságokat az atyafiak között. A viszályszítás és a szakadás előidézése gyűlöletes Isten előtt. Róm 16:17-18 – „¹⁷ Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. ¹⁸ Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak…” Tit 3:10 – „¹⁰ Az eretnek (szakadást okozó - MBT) embert egy vagy két intés után kerüld.”

v  Az egység hiánya és a szakadások sokkal fájdalmasabbak a mi Urunknak, mint gondoljuk. Isten gyűlöli a testvérek között háborúságokat szerző embert!

n Róm 12:9 – „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”

A hallgatás és a szólás ideje - Préd 3:7b

A hallgatás és a szólás ideje

Préd 3:7b

„Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak.”

n  Képzeld el, mintha minden nap kapnál 86.400 Eurót (másodpercet) – amit aznap el kellene költened!

n  Ne dicsekedj a holnapi nappal… Mindent akkor tégy, amikor annak ideje van: vetés, vizsga…

n  A bölcs szerint „²¹ Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – Péld 18:21.

v  Mikor helyénvaló tehát, ha beszélünk, és mikor, ha csendben maradunk?

v  Van, amikor gyávaság szólni, és van, amikor gyávaság hallgatni. De csak Jézus tudott mindig megfelelően szólni, és megfelelően hallgatni, mert Ő a megtestesül Ige volt.  Az Ő szájában hamisság nem találtatott, szidalmaztatva, viszont nem szidalmazott…

v  Mi vagy gyorsak vagyunk a szólásra, vagy túl hallgatagok vagyunk, mikor szólni kéne.

I. A hallgatás ideje

v  Jakab azt mondja, hogy „²⁶ Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.” – Jak 1:26.

v  „Hallgatni arany, beszélni ezüst” – tartja a közmondás… Egy másik közmondás szerint: „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna...” Azért, mert

v  Péld 10:19 – „¹⁹ A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.”

n Ideje van a hallgatásnak, ha szomorúság, mélységes bánat, gyász emészti az embert. Ilyenkor úgy érzi, hogy a szónak nincs értelme. Úgysem lehet azt kibeszélni. Máskor, hallgatásba burkolózik, amikor fél, vagy kétségbeesett, vagy éppenséggel szégyell valamit.

n Hallgatunk, amikor Isten szavát kívánjuk hallani, amikor választ szeretnénk kapni kérdéseinkre.

v  „Előhozta azért Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet eleibe, melyben együtt voltak férfiak és asszonyok, és mindazok, akik azt értelemmel hallgathatták, a hetedik hónap első napján. És olvasott abból… mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatta őt.” (Neh 8:2-3)

v  Ilyenkjor a hallgatás a tisztelet és a megbecsülés jele. Az áhítat és imádat csendje ez.

v  Hab 2:20 – „Az Úr az Ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld.”

v  JerSír 3:26-28 - „²⁶ Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. ²⁷ Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. ²⁸ Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.”

v  Zsolt 46:10 – „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.”

v  Zsolt 37:7 – „⁷ Csillapodjál le az Úrban és várjad őt”, az MBT szerint: „Légy csendben, és várj az Úrra!”

v  Az áhítatos csend szöges ellentétben áll a mai zajos és üres karizmatikus istentiszteletekkel, ahol a hangerővel próbálják öszehozni, ami hiányzik a szavakból.

v  Préd 5:1-3 – „Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek. ² Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; ³ Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd.”

n  A hallgatás lehet a megfontoltság, bölcsesség, tisztánlátás bizonyítéka. Hallgatnod kell, önvédelemből.

v  Péld 11:12 – „¹² Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.”

v  Hallgathat valaki bölcsen, azért, mert nemcsak hallani akar, hanem meghallgatni, odafigyelni a másikra, megismerni gondolatait, érzéseit. Vagy azért, mert nincs válasz, nincs mondanivaló.

n  Ha felingerelnek, jobban tesszük, ha hallgatunk. Vigyázzunk lelki békénkre!

v  Péld 14:29 – „²⁹ A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.”

v  A kapcsolatok ápolásához szükséges a meghallgatás. Ideje van a hallgatásnak.

v  Péld 15:1 – „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.”

v  Pál apostol pedig azt mondja, hogy „Az Úr szolgájának nem kell torzsalkodni…” (2Tim 2:24)

n  A rosszindulatú, ellenséges ember előtt jobb, ha hallgatunk.

v  Jézus nem válaszolt a főpapok vádjaira. Hagyta, hogy a tettei beszéljenek. Mit is mondhatott volna? Minden szavát képesek voltak ellene fordítani, kiforgatni, megkérdőjelezni!

v  Mt 27:11-14 – „¹¹ Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. ¹² És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. ¹³ Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? ¹⁴ És nem felel néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.”

v  Jézus is hallgatott, amikor látta, hogy értelmetlen dolog lenne bármit is mondani Heródesnek, aki Keresztelő János szavára nem hallgatott. (Mt 26:63).

v  A rosszzindulatú ember is néha hallgat, mert a megfelelő pillanatot várja, hogy megszólaljon! Vagy hallgat, amikor szemtől-szembe áll veled, de beszél a hátadnál, és kicsavarva, kiforgatva szavaidat, botrányt keltve belőle.

n  A viccelődő, léha társaságban is jobb, ha hallgatsz, nehogy beszédeddel úgy tűnjön, hogy helyesled, amit ők tesznek.

v  Ef 5:3-4 – „³ Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik; ⁴ Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább háláadás.”

v  Ám 5:13 – „¹³ Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez.”

v  Pál apostol szerint „lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyûjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük; ⁴ És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.” – 2Tim 4:3-4

v  A hallgatásnak ideje van, ha beszédünk azt jelentené, hogy a gyöngyöket odaszórjuk a disznók elé… (Mt 7:6) Van, amikor a szavak úgy maradnak értékesek, ha nem mondjuk ki őket.

v  Zsolt 39:1 – „Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.”

v  1Pt 3:15-16 – „¹⁵ Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: ¹⁶ Jó lelkiismeretetek lévén hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.”

n  Akkor is hallgatnunk kell, ha szavunkkal visszaélnénk mások bizalmával. Nem legyünk árulkodók!

v  Minél kevesebbet beszélünk, annál kisebb az esély arra, hogy meggondolatlanul szólunk.

v  Péld 17:28 – „²⁸ Még a bolond is, mikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.”

n Van együttérző hallgatás is.

v  Jób barátai hét napig nem szólaltak meg, látva Jób gyászát és fájdalmát (Jób 2:13). A szavak, bármilyen szépen lettek volna fogalmazva, nem mondtak annyit, nem gyógyítottak volna, vigasztaltak volna annyira, mint a hallgatás!

n A szerető hallgatás az, amikor nem szükséges szólni, úgyis értjük a másikat.

n  A hallgatás segít az elmélkedésben.

v  Az első zsoltár arra bíztat, hogy az Úr Igéjéről elmélkedjünk éjjel és nappal. Az a boldog ember, aki ezt teszi. Ehhez csend kell. Izsák is kiment a mezőre elmélkedni (1Móz 24:63). Az Úr Jézus időt szánt a csendességre. Mt 14:23 – „²³ És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.” Lk 5:16 – “¹⁶ De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.”

v  Mk 6:31 – „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé.”

v  Izsák is kiment a mezőre elmélkedni… Sok fiú ahelyett, hogy egyik-mésik lányal beszélgetne, jobban tenné ha hallgatna és elmélkedne, ahogy Izsák tette. Az Úr majd elébe hozza „Rebekát”!

n A hallgatás tanulható, ebben is fejlődhetünk. A hallgatásnak értéke van.

II. A szólás ideje

n Beszédünket befolyásolják a gondolataink és az indulataink. Egyik a tartalmát, a másik a formáját határozza meg.

v  Mt 12:34 – „³⁴ Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.”

v  2Kor 10:4-5 – „⁴ Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; ⁵ Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”

v  A Szentlélek gyümölcse: „önmegtartóztatás”. Gal 5:22-23.

v  Jak 1:19 – „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra…” Mert akkor szoktunk gyorsk lenni a szólásban, amikor haragszunk.

v  Ilyenkor imádkoznunk kell: Zsolt 141:3 – „³ Tégy Uram závárt az én számra; őriztessed az én ajkaim nyílását!”

n Pozitív szempontból, a szólás kényszere lehet a Szentlélek munkája.

v  Péter és János a nagytanács fenyegetésére csak annyit mondtak: nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. (ApCsel 4:20) Jeremiás sem tudott hallgatni – Jer 20:9.

v  Eszternek azt üzente Márdokeus, hogy „Ha e mostani időben hallgatsz, máshonnan lesz könnyebbségük a zsidóknak, de te és a te atyád háza elvesztek!” Szót kellett emelnie a királynál ahhoz, hogy megmenthesse népét. Még akkor is, ha az életével játszott. Van, amikor nem maradhadsz néma!

n Negatív szempontból, a szólás hiánya lehet a gonosz munkája.

v  A bűnös hallgatás példáját találjuk Dávidnál, aki nem szólt, amikor Adóniát meg kellett volna intenie: 1Kir 1:9 – „⁶ Kit az ő atyja soha meg nem szomorított, ezt mondván: Miért cselekszel így?!”

n Szólni kell, ha a hallgatás cinkosságot jelentene.

v  Van, amikor bűnrészes leszel, mert hallgattál, amikor szólnod kellett volna. Például, ha valakit inteni kell. Az intésnek ideje van, és a halasztással egyre csak nehezebb lesz a szólás is…

v  Például: „Az imaóra vezetőknek kötelességük jelen lenni az imaórákon, nemcsak akkor, amikor ők vezetik…” „Az öltözetünk mindenkor, de főképp az imaházban illendő, tisztességes és szemérmetes kell legyen.” Ezt idejében, megfelelő hangnemben, szeretettel mondani kell. És példát adni, mert van olyan, hogy visszaszólnak: „még te beszélsz?”

n Megtörténhet, hogy Isten az, aki elhallgattat!

v  Például, ha nem építő a beszédünk. Vagy, ahogyan elhallgattatta Zakariást – amíg fia megszületett.

v  Pál apostolt zavarta a jövendőmondó lány kiáltozása, és elhallgattatta őt. (ApCsel 16:16–18).

v  Márk lejegyezte a démon szavait: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” (Mk 1:24–25)

n „²¹ Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – Péld 18:21. Hogyan?

v  A nyelv lehet halálos méreg. Pusztíthat, mint a tűz, mint egy vadállat (Jak 3:1-18)

v  Vigyázzunk a szavainkra! Minden hiábavaló szóért számot adnak majd az ítélet napján – Mt 12:36.

v  A nyelv lehet hasznos, üdítő eszköz. Mint a hajókormány, vagy a zabola, Mint egy édesvizű forrás (Lásd: Jn 7:38, vagy fügefa gyümölcse - Zsolt 1:3).

n Szavainknak úgy a tartalma, mint a formája fontos.

v  Péld 25:11 – „¹¹ Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”

Befejezés:

n  1Pt 2:21-23 – „²¹ Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ²² Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: ²³ Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.”