Boáz, Ruth megváltója - Ruth 4:1-17

Boáz, Ruth megváltója

Ruth 4:1-17

n  Egy sor tragédiával kezdődik.

v   Egy nagy éhség – egy meghátrált család – Három temetés – Félelem – Hazatérés.

v  Ruth is visszatér, de moábi volt – vagyis érvényes reá 5Móz 23:3 – „Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe, soha örökké.”

v  Kiszolgáltatott özvegy, és szegény.

v  „Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?” – Ruth 1:21.

n  Az örökség meg kellett maradjon a családon belül.

v  A családi tulajdon a törvény védelme alatt állott.

v  Celofád leányai is örökölhettek – de csak a családtagok. Elzálogosítani lehetett.

v  A levirátusi törvény alapján a föld megváltásához hozzá tartozott az özvegy is, hogy ne vesszen ki a neve Izráelből.

n  Aki a megváltást végezhette, bizonyos feltételeknek meg kellett feleljen.

v  A legközelebbi rokon kellett legyen.

v  Kellett akarja a megváltást.

v  Képes kellett legyen rá.

I. Boáznak joga volt a megváltásra

n  Boáz a legközelebbi rokon közül való volt.

v  „Vala pedig Naóminak egy rokona az ő férje után, előkelő derék ember Elimélek nemzetségéből; neve Boáz.” - Ruth 2:1.

v  „És monda Naómi az ő menyének: Áldott legyen ő az Úrtól, a ki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a megholtaktól! És Naómi monda néki; Közel valónk nékünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közül való ő.” - Ruth 2:20.

v  Boáz hasonló volt Ruthhoz: alacsony származása volt. Ráhábtól született (Mt 1:5. Ruth 4:21. Lásd: Józs 2).

n  Volt egy közelebbi rokon is (4:3-6), de az nem akarta a megváltást.

v  A Törvény nem képes megváltani.

v  Boáz istenfélő volt, és a Törvény szerint kívánt eljárni.

n  Az igazi Megváltó Jézus Krisztus.

v  Emberré lett. Egy lett mi közülünk. „Közeli rokon.”

v  „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” - Jn 1:1. „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” – Jn 1:14. Lásd: Fil 2:5-8.

v  Akarta a megváltást – nem kényszerítette rá senki. „Ki megy el, hangzott fel / a menny tele csenddel, / A földön az ember veszve van! / Nagy angyalsereg van, / de hangjuk hangtalan / Míg egy dicső szózat így felelt: / Szent Atyám, elmegyek / Oda, hol emberek / a kárhozatba zuhantak be! / Hagyok fényt, s a mennyet, / öltök embertestet / Megváltom az egész világot!”

v  A Törvény halált követelt a bűnért – 1Móz 2:17. Róm 6:23. Ezért halt meg Jézus: kifizette a megváltás díját.

II. Boáz hajlandó volt a megváltásra

n  Boáz akarta a megváltást. Örült Ruthnak. Kedvében járt.

v  Már akkor, amikor először észrevette, amikor árpát szedegetett.  

v  Ézs 53:7 – „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!”

v  Pilátus előtt sem védekezett, hogy kiszabadítsa magát – Jn 18:37 – „Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.”(Joh 18:37 HUN)

n  Megszervezte és vezette a megváltási akciót.

v  Ruth 3:18 – „… légy veszteg, édes leányom… mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.” Lásd: 4:1-4.

v  Hitünk Fejedelme és bevégezője, Jézus – Zsid 12:2. Hajlandó volt a keresztre menni – Lk 9:51 – „Lőn pedig, mikor az idő elközelgetett, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy.

n  Véghezvitte. „Elvégeztetett!” – Jn 19:30.

III. Boáz képes volt a megváltásra

n  Ruth 2 bemutatja, hogy gazdag ember volt, megvoltak a képességei arra, hogy Ruthot kiváltsa/megváltsa.

v  Ruth 4:9 – Megvásárolt mindent, ami az Eliméleké, Mahloné és Kiljoné volt. – „Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből; Sőt a moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem.”

n  Jézus képes volt:

v  Zsid 7:25 – „Ennek okáért ő mindenképen üdvözítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük.”

v  Az Övéi lettünk: 1Kor 6:19-20 – „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”

v  Tit 2:19 – „A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.”

Befejezés:

n  Miért tette mindezt? Mi motiválta őt erre?

v  Ruth 3:11-12 – „Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy. És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.

v  A szeretet. Róm 5:6-8 – „Mert Krisztus, mikor még erőtlenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.”

A győztes Bárány - Jel 5:1-14

A győztes Bárány

Jel 5:1-14

n A 4. rész és az 5 rész összetartozik. Volt, van és lesz: Ez hová tartozik? Ez az örökkévalóságban játszódó esemény, ahol nincs idő. Valahol a világ megteremtése előtt (?).

v  A negyedik fejezetben János leír egy jelenetet a mennyben, amely lélegzetelállító. Isten ott ül a trónon. Ő az világmindenség Ura. Joga van, hatalma van, tekintélye van véget vetni a világnak. Körülötte élőlények, amilyeneket János még soha nem látott, és nem képes megfelelően leírni az emberi nyelvvel és tapasztalattal. Rendkívüli istentiszteleten vesz részt. Az 5. fejezetben folytatódik e drámai jelenet leírása a mennyben. Azt látja, hogy a trónon ül valaki, akit meg se próbál leírni, de annak jobb kezében van egy tekercs, amely kívül és belül írva van, és le van zárva hét pecséttel. Elhangzik a felhívás, hogy valaki nyissa fel a tekercset, de senki sincs, aki ezt megtehetné. János megérti e tekercsnek óriási jelentőségét, és elkezd sírni: szörnyű csapás ez, úgy érzi, hogy nincs senki, aki felnyitná azt. De csak megszólítják: ne sírj! Nézd, a júdai oroszlán, aki győzött, méltó arra, hogy felnyissa a tekercset. Hamarosan kiderül, hogy ez az oroszlán, valójában egy bárány, mégpedig olyan bárány, akinek halálos sebe van. Ez egy oximoron (ahol egymásnak látszólag ellentmondó feltételek alkotnak egy egészet). János látja a bárány vérét, a nyílt sebeket, amelyeket a bárány elszenvedett. Az oroszlán hatalma épp annak bárányi gyengeségében nyilvánult meg.

n A következő fejezetek arról szólnak, ahogyan a Bárány megnyitja a könyv pecsétjeit. Amint említettem, meglehet, hogy ez a jelenet még a világ megalapítása előtt játszódik le. Figyeljük meg az Ige ilyen irányú kijelentéseit:

v  Ef 1:4-7 – „⁴ A szerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,  ⁵ Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint,  ⁶ Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,  ⁷ Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.”

v  1Pt 1:18-20 – „¹⁸ Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; ¹⁹ Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: ²⁰ Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.”

v  Zsid 10:5-7 – „⁵ Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,  ⁶ Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.  ⁷ Akkor mondám: Íme, itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem ó, Isten a te akaratodat.”

v  Mt 25:34-36 – „³⁴ Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. ³⁵ Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; ³⁶ Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.”

v  Ef 3:8-9 – „⁸ Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végéremehetetlen gazdagságát; ⁹ És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett volt örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.”

I. A tekercs – 1-4. v.

 1 És láttam annak jobb kezében, aki a királyiszékben ült, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.

 2 És láttam egy erős angyalt, aki nagy szóval kiáltott: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecsétjeit?

 3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.

 4 Én azért igen sírtam, hogy senki nem találtatott méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem.

n Egy könyvtekercs, ami belül és hátul tele van írva.

v  Ez jelentheti azt, hogy egy tokba volt helyezve, amire rá volt írva annak tartalma, hogy azt ne lehessen kicserélni.

v  De jelentheti azt is, hogy minkét oldalt tele volt írva – és ebben az esetben azt jelenti, hogy nincs mit hozzátenni többé. Véglegesen el van döntve. Ez is igaz, de mivel le volt pecsételve (nem lehetett látni, mi van benne), inkább az előbbit kell érteni az alatt, hogy tele volt írva belül és hátul.

n Hét pecséttel volt lepecsételve. Mit jelent ez?

v  A római gyakorlat szerint így pecsételték le a végrendeleteket. A pecsétek valószínű sorban voltak.

v  Ez valójában a trónra-iktatás alapokmánya, mivel az egész rész az intronizáció szertartását mutatja be. A mindenható Isten egy új uralkodó beiktatására készül! Nem helyette, hanem mellé: egy társuralkodó beiktatása ez. A királyi szék ezentúl nemcsak az Isten királyi széke, hanem az Isten ÉS a Bárány királyi széke (Jel 22:1).

v  Az ÓSz szerint, a bírtok visszavásárlásának okmánya volt ilyen. Lásd: 3Móz 25:23-28 – „²³ A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.  ²⁴ Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen. ²⁵ Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, a ki közel van ő hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az ő atyjafia. ²⁶ Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához: ²⁷ Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendőket, a felül lévőt pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az ő birtoka. ²⁸ Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az ő eladott birtoka annál, aki megvette azt, egészen a kürtölésnek esztendejéig; a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az ő birtoka.”

v  Jeremiásnál találunk egy konkrét esetet, ahogyan ezt alkalmazták. Jer 32:7-12 „⁷ Íme, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezőmet, amely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed.  ⁸ Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az Úr beszéde szerint a tömlöc pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezőmet, a mely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevettem, hogy az Úr szava ez.  ⁹ Azért megvettem Hanameéltől, az én nagybátyámnak fiától a mezőt, amely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust. ¹⁰ És beírtam levélbe és megpecsételtem, és tanúkat is állítottam, és megmértem a pénzt mérlegen.  ¹¹ Ezután kezembe vettem a vétel felől való levelet, amely meg volt pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges levelet is. ¹² És a vétel felől való levelet odaadtam Báruknak, a Néria fiának, aki Mahásiás fia volt, Hanameélnek, az én nagybátyám fiának szemei előtt, és a tanúk szemei előtt, akik be voltak írva a vétel felől való levélbe, mindama júdaiak szemei előtt, akik ültek a tömlöc pitvarában.”

n Akár a visszavásárlásról legyen szó (= az eleidegenített emberiség visszavásárlásáról), akár a könyvbe írottak véghezviteléről és a véghezviteli folyamat felügyeletéről (= a megváltásról) legyen szó, erről valakinek felelni kell. Erről szól a tekercs pecsétjeinek felbontása.

v  Ki felel ezért? Ki a garancia ezek megvalósulásáért? (Tehát nemcsak a könyv felnyitása, hanem főképp az abban megírtak véghezvitele a lényeg.)

n A tekercs Isten örökkévaló tervét tartalmazza, mindent átfogó tervét az egész világegyetemre nézve. Isten ki nem nyilatkoztatott és véghez nem vitetett terve ez. A pecsétek felnyitása jelentette annak kinyilatkoztatását és megvalósítását.

v  A tekercs tehát tartalmazza Isten stratégiai tervét, egészen az ítéletig. Az ember sorsa a tekercsben van megpecsételve.

v  Ám „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9:22). Csak a Bárány vére szerezhet engesztelést.

II. A Bárány – 5-7. v.

 5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: íme, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.

 6 És láttam a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölettet, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre.

 7 És eljött és elvette a könyvet a királyiszékben ülőnek jobb kezéből.

n János sír, mert nincs, aki felelne a visszavásárlásért vagy az elvégzett dolgok kivitelezéséért.

v  ApCsel 4:12. Jönnek majd hamis Krisztusok, de esélytelenek mind!

n Nincs kijelentés, csak ha van, aki átvegye. Ámós 3:7 – „Semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak.”

v  Az üzenet átvétele problémája lehet a tanítónak.

v  Az üzenet átvétele problémája lehet a prédikátornak.

v  A szeretet esetében is kérdés lehet: van-e, aki átvegye?

n Van, Aki méltó: a Júdai Oroszlán (Lásd: 1Móz 49:9-10 – „⁹ Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím-oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? ¹⁰ Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.” (1Móz 49:9-10).

n A Dávid Gyökere és Ága. Dávid teremtője és leszármazottja. Dávid Ura és Fia. Ézs 11:1.

v  Hét szarv = mindenható.

v  Hét szem = mindentudó.

v  Átveszi a világmindenség végső drámájának irányítását.

n Egyedül csak Ő méltó erre. A négy lelkesállat = négy kérub, Lásd: Ez 10:20. A 24 vén a megváltottak képviselői – talán a 12 pátriárka és a 12 apostol száma szerint, az ÓSz és ÚSz szerint.

III. A beiktatás (intronizáció) – 8-14. v.

 8 És mikor elvette a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborult a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai.

 9 És énekeltek új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,

 10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.

 11 És láttam, és hallottam a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt;

 12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.

 13 Sőt hallotta, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.

 14 És a négy lelkes állat ezt mondta: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádta az örökkön örökké élőt.

n Leborulnak mind! A társuralkodó beiktatása megtörténik.

n Köszöntések következnek: Előbb a négy Kérub (élőlény) és a 24 Vén. „Mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai.”

v  Nem vész el egyetlen imádság sem, amit a Bárány dicséretére mondtál. Ne magadat, hanem Őt dicsérd!

v  Új énekkel dicsőítették Őt: 9-10. v. – „⁹ Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,  ¹⁰ És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.”

v  Lásd: Ézs 42:9-10: „⁹ A régiek, íme, beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.  ¹⁰ Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól...  ¹² Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.”

n A Bárány méltóságának oka (a 24 vén és a 4 kérub szerint, akiknél a hárfák és aranypoharak vannak):

v  Mert megöletett.

v  Mert „vérével megvásárolt”.

v  Mert királysággá és papokká tett a mi Istenünknek.

n A második fokozat a megszámlálhatatlan angyalsereg:

v  11-12. v. „¹¹ És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; ¹² Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.”

n A harmadik fokozat az összes teremtmény részéről:

v  „13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.”

Befejezés

n Mit tanulhatunk mindebből?

v  Azt, hogy Isten kézben tartja az eseményeket.

v  Ne aggasszon, hogy néha úgy tűnik, hogy a hívők nevetségessé váltak, már nem relevánsak e posztmodern korban. Istené az utolsó szó. Nem a keleti, nyugati, vagy európai uralkodóké…

v  Merj kiállni az igazságért. „Tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz.” (Mt 7:13)

v  Tanulj Jézus példájából (Mt 11:28), aki nagy akar lenni, legyen mindenkinek szolgája.

v  A megváltás megtörtént. Jézus Krisztus a Megváltó. Őt kell magasztalni! (Fil 2:11)

A Feltámadott utolsó szavai - Lk 24:36-49

A Feltámadott utolsó szavai

Lk 24:36-49

■     Jézusnak minden szava értékes számunkra. Mindazok igazak és ámenek, de az utolsó szavai talán mindegyiknél értékesebbek.

v Mikor egy szeretett személy utoljára szól, arra általában kegyelettel szoktunk emlékezni. Ezek a szavak pedig – amiket Lukács evangéliumának végéről olvastunk – az Úr Jézus utolsó szavai. Drága szavak ezek!

■     Feltámadása után sokféleképpen szólott az emberekhez.

v Néven szólította őket: Mária! Simon, Jónának fia! Tamás!

v Volt amikor kérdéseket tett fel: Miért vagytok szomorú ábrázattal? Miért sírsz? Miért kergetsz engem?

v Másoknak vigasztaló szavakat mondott: ne sírj! Örüljetek! Békesség néktek!

v Újból máskor feladattal megbízó szavakat szólott: Amiképpen az Atya küldött engem, hasonlóképpen küldelek én is titeket! Vegyetek Szentlelket!

■     Amint az lenni szokott, a Feltámadott utolsó szavai is nagyon ünnepélyesek, és szinte magukba sűrítik az Ő egész tanítását.

v Mintegy összefoglalva, még egyszer elmondja tanításának, életének és halálának lényegét. Tanítványai nagyon jól meg kellett jegyezzék, miről is van szó. Ezért elmondja nekik még egyszer.

v Utolsó szavaiban a Feltámadott először a kereszt szükségességéről beszél: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak és feltámadni a harmadnapon.”

v Aztán beszél az írások beteljesedéséről is: „Szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak...”

v Harmadszor, átadja tanítványainak a megbízatást: „Ti vagytok ezeknek bizonyságai!” - mondta.

v Végül, közli velük az erő titkát is, hogy az emberfeletti feladat teljesítéséhez mennyei erővel ruháztatnak fel.

I. A kereszt szükségességéről

■     Az első, amire utolsó szavaiban az Úr felhívja a tanítványok figyelmét, a kereszt szükségessége volt. „Így kellett szenvednie a Krisztusnak” - mondja.

v Persze, ezt a tanítványok nem látták, nem így gondolták, ahogyan az akkori zsidók közül is még soka. Pedig ott volt az írásokban leírva mindez, de nem tudták megérteni, hogy a dicsőséges király képe hogyan egyeztethető össze a fájdalmak férfia képével. Azt gondolták, hogy a Messiás uralkodni fog.

v Péter nem tudta elfogadni Jézus keresztre feszítéséről szóló hírt. „Nem eshetik ez meg teveled!” - mondta Jézusnak. Elképzelhetetlennek tűnt Jézus halála. Hogyan is halhatna meg az Élet ura? Nos, az Úr Jézus most néhány szóban világossá tette előttük azt, hogy a keresztre szükség volt. „Így kellett szenvedni a Krisztusnak.”

■      „Ma éjjel mindannyian meg fogtok bennem botránkozni” - mondta tanítványainak elfogatása előtt. Akkor éjjel azért imádkozott, ha lehetséges múljék el tőle az a pohár. Nem volt lehetséges. A keresztre szükség volt. Így kellett szenvedni a Krisztusnak.

■     A kereszt ott áll, kettéválasztva a világtörténelmet. A próféták előre tekintettek a keresztre, és prófétáltak róla. A tanítványok visszatekintenek a keresztre, és bizonyságot tesznek róla. Még a napilapok is erről tesznek bizonyságot, hiszen ha az évszámot olvasod, azonnal a keresztre kell gondolnod, hiszen Jézustól számítjuk az éveket.

■     „Megnyilatkoztatta szemeiket, hogy értsék az írásokat.” Milyen írásokat? Hát Mózes, a próféták és a költői iratok üzeneteit, amelyek mind Róla tesznek bizonyságot. Most már értelmezni tudták megfelelő módon Isten Igéjét. Most már megnyílott előttük az ige titka: Jézus kereszthalála hozzá a kulcs.

II. Az írások beteljesülésének szükségességéről

■     Folytatva utolsó szavait, az írások beteljesülésének szükségességére utalt az Úr Jézus:

v „Szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.”

■     Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan a próféták által. Mózes öt könyvében, a törvényben, s aztán a próféták írásiban ugyanúgy Jézusról szól az írás. Az úgynevezett iratokban, a Zsoltárok könyvében megírtaknak is be kellett teljesedniük.

v Igaz, hogy Dávid nem egészen tudta mit jelentett ki neki az Úr a 16. és 22. zsoltárban. Csupán homályosan látta a jövőt, de próféciái mind az utolsó vonásig be kellett teljesedjenek.

v Volt, hogy maguk a próféták sem értettek: „Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.” – 1Pt 1:10-11.

■     A Biblia igaz. Ezt az is bizonyítja, hogy az előre megjövendölt események a legapróbb részletekig beteljesedtek.

■     Az, hogy Betlehemben született, Názáretben neveltetett, szamárháton vonult be Jeruzsálembe, kereszten halt meg és nem maradt a sírban, több évszázaddal előtte mind megprófétáltatott. „Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor veletek voltam - mondja az Úr, utolsó szavaiban -, hogy szükség beteljesedni mindazoknak amelyek megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.” – Lk 24:44. A zsidó Biblia mindhárom nagy fejezetét említi, vagyis semmi sem maradhatott ki: mindennek be kellett teljesednie.

v Máté 10:18-ban azt mondja az Úr: „Bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” A legkisebb betű, vagy a legkisebb írásjel, mind értelemszerűen igaz.

■     Ha pedig a Jézusra vonatkozó írásoknak szükség volt beteljesedniük, gondoljuk meg, hogy a többi írások is igazak: azok is be fognak teljesedni.

v Például, az ezután következő dolgokról azt mondja az Írás: „Isten a tudatlanság idejét elnézi, és most parancsolja minden embernek mindenütt, hogy megtérjenek, mivel rendelt egy napot amelyen megítéli a föld kerekségét igazságban.” (ApCsel 17:30-31)

v Máshelyen: „Elvégezett dolog, hogy emberek egyszer meghaljanak, és azután az ítélet következik.” (Zsid 9:27)

v „Mikor pedig eljön az embernek Fia az ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe, és elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól.” (Mt 25:31) Ez még nem történt meg: de ha az írásokból eddig minden beteljesedett, akkor ezek beteljesedését is joggal várhatjuk.

III. A megbízatás átadásáról

■     Harmadszor, a kereszt szükségessége és az írások beteljesedése után, a feltámadott Úr Jézus beszél a megbízatás átadásáról is. „Így kellett szenvednie a Krisztusnak és feltámadnia a halálból harmadnapon, és prédikáltatni az Ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek a bizonyságai.” (46-47. v.)

■     Itt a Feltámadott Jézus ujja reánk mutat. Mi vagyunk azok, akik ma bizonyságtevői kell legyünk Jézusnak.

v Bizonyságnak lenni azt jelenti, hogy egyszerűen elmondod, amit átéltél, amit megtapasztaltál.

v Nem angyalokat küldött tovább az Úr, hanem az Ő tanítványait. Filepnek kellett a gázai járatlan útra mennie, hogy a szerecsen kincstárnoknak prédikálhassa a Krisztust. Péternek kellett Kornélius házához mennie, hogy hirdesse nekik a Krisztust. Anániásnak kellett Pálhoz mennie az örömhírrel, miután az találkozott Jézussal a damaszkuszi úton. Nem az angyalok feladata az, hanem az Úr követőié.

v Rólunk beszél tehát Jézus, utolsó szavaiban. Embereket választott ki az Isten az evangélium hirdetésére és tovább adására.

■     A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke – mondja Isten igéje a Jelenések könyvében (Jel 19:10). Az apostolok azt mondták, hogy nem tehetik, hogy amit láttak és hallottak, azokat ne mondanák tovább.

■     János apostol is így kezdi első levelét: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeikkel illettük az élet Igéjét, hirdetjük néktek.”

v Tanúskodni nem is lehet olyasmiről, amit nem láttál és nem hallottál. Mindenekelőtt a megtérés és az újjászületés csodájára van szükséged, hogy legyen miről bizonyságot tenned.

■     Értjük-e, mekkora felelősség terhel minket nagypéntek és húsvét miatt? Ha ennek csodáját és erejét átélted, megtapasztaltad, neked vinned kell ezt az üzenetet tovább.

v Másrészt, ha ezt még nem élted át, nem tapasztaltad meg, akkor ne merj úgy az emberek elé állni, mert még nem is tudod, mit beszélsz. Akkor adhatod tovább, ha te már megnyerted azt!

IV. Az erő titkáról

■     Végül, az Úr Jézus elmondja, mindezt hogyan lehetséges megvalósítani. Közli velük az erő titkát is.

■     „Ti vagytok ezeknek bizonyságai!” (48. v.)

v De ez emberfeletti megbízatás! Ezt megvalósítani mi nem vagyunk képesek! Ezért szükséges a Szentlélek ereje.

v „Elküldöm tireátok az én Atyám ígéretét” - mondja az Úr. Ő az, aki nélkül csődbe jutna vállalkozásuk, és Ő az, Akivel Péter bátran állhat a sokaság elé prédikálni.

■     A pünkösd jelentősége nagy. Ha nem küldte volna a Szentlelket Isten, akkor nem lett volna erő a küldetés megvalósítására.

v „Krisztusért járunk követségben, mintha Krisztus kérne általunk: béküljetek ki az Istennel!” Isten ereje és hatalma kísér minket ebben a feladatban.

■     Az utolsó időben sajnos, sokaknál csak a kegyesség látszata van meg, és hiányzik az erő. Nekünk Isten erejére van szükségünk, hogy a feltámadás erejét hathatós módon továbbíthassuk. De Krisztusban mindenre van erőnk, mert Ő megerősít.