A második ház dicsősége - Hagg 2:1-9

A második ház dicsősége

Hagg 2:1-9

 ¹ A hetedik hónap huszonnegyedik napján szólott az Úr Aggeus próféta által, mondván: ² Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, és a nép többi tagjainak, mondván: ³ Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az ő első dicsőségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy nem olyan-e ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?

⁴ De most légy bátor Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura, ⁵ Az igét, a mellyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Egyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!

⁶ Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. ⁷ És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. ⁸ Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura: ⁹ Nagyobb lesz e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.

Círus hazaengedte a zsidókat, akik közül közel ötvenezren hazatértek Kr. e. 538-ban, Zorobábel vezetésével. Majd 459-ben Ezsdrás, és 445-ben Nehémiás vezetésével is hazajött egy-egy csoport, és megépítették Jeruzsálem kőfalát is.

Azonban a hazatértek nem valami kívánatos helyzetet találtak itthon. Az élet nehéz volt, és elkeserítette őket mindaz, amit vállalniuk kellett. Hazaérkezésüket követően mindjárt a következő évben elkezdték építeni a templomot, legalábbis annak fundamentumát letették (Ezsd 3:8-13), azonban utána mindjárt meg is álltak vele közel 16-17 esztendeig.

I. Az elkeserítő tényezők – 1-3. v.

Dárius király uralkodásának második évében prófétált Haggeus. Összesen négy prédikációt tartott, Zakariás támogatásával. (Sofóniás, Náhum és Habakkuk a babiloni fogság előtt prédikáltak, Haggeus és Zakariás pedig azt követően.) Az elkészült templomot Kr. e. 516-ban szentelték fel. Haggeus üzenetének lényege, hogy a népet felbátorítsa a templom építésének folytatására.

Igen ám, de annak idején Salamon 7 évig építette a templomot, sok ezer szolgával és építővel! Ahhoz képest, a hazatértek száma nagyon csekély volt. A nép bizonyára nagyon el volt keseredve. Elkeseredésükben feltették a kérdést, hogy vajon megérte-e hazajönniük? Mi értelme volt a sok erőfeszítésnek, amikor annyi a rom, hogy nem bírnak vele? A város sakálok tanyájává vált (Jer 9:11). Házakat építettek maguknak, és az Úr házát is elkezdték újra építeni, Haggeus próféta bíztatására, és be is fejezték azt. De ez a templom egyáltalán nem volt mutatós, díszes, szép, mint amilyen annak idején a Salamon által építtetett templom volt. A nép el volt keseredve: hát ezért jöttünk haza? Megérte hazajönni Babilonból?

Azok, akik áldozatot hoztak az Úrért, talán jutottak ugyanilyen kísértésbe, és feltették a kérdést: Megérte? Érdemes volt? A válasz az, hogy amit az Úrért tettél, azt mindig érdemes volt megtenni.

De Zorobábelt is bíztatni kellett, amikor semminek, reménytelennek látta a munkáját, hogy nagy lesz annak dicsősége! Mi is azzal a bizonyossággal kell vé­geznünk munkánkat, hogy nem a mának, nem a jelenvaló világnak építünk, hanem a jövőnek, az örökkévalóságnak. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” — mondja Pál apos­tol (1Kor 15:19).

Ha az anyagiakra nézünk, arra, ami lehettünk volna a világban, arra, ami van, akkor talán azt mondjuk: nem volt érdemes. De mi nem a jelenvalókra, a láthatókra nézünk, hanem a „jövendőt keressük” (Zsid 13:14). Arra kell néznünk, ami lesz. „Még nem lett nyilvánvaló mivé leszünk” (1Jn 3:2).

II. A bátorító prófécia – 4-5. v.

Van úgy gyülekezetben is, hogy a lelki munka sok, mégis mindenki a saját munkája után fut... Először a családom a gyermekeim, a házam, a cégem... Ilyenkor jól jön egy kis bátorítás: „De most légy bátor Zorobbábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe!” (4. v.) Akkor mindenképp szükség volt erre, mert mindenütt ellenség vette körül őket!

Vannak időszakok, amikor nem értjük az Urat, nem értjük, hogy mi is miért történik velünk. Vannak napok, amikor minden rosszul megy. A hangulatunk hullámzik. A hitünk sem mindig egyformán szilárd. Isten pedig nem mindig mondja meg gyermekeinek, hogy mit miért tesz. Van, amikor még az események után sem értjük meg, hogy miért történt az, ami történt. Még az is meglehet, hogy a mennyben sem fogunk mindent megérteni: lesz abszolút vigasztalás, de az események mozgatórugóit nem biztos, hogy mind megismerjük. Nekünk is kell a bíztatás és bátorítás!

Isten támogatásának feltétele az Ige cselekvése (4-5. v.): „Cselekedjétek... az Igét, mellyel szövetségre léptem veletek.” Nem tétlenségre, hanem munkára, cselekvésre hívott el az Isten. Csak ha az Igét cselekedjük, akkor marad közöttünk a Szentlélek. „Az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!”

Manapság sokféle misztikus gyakorlatot ajánlanak. Larry Christenson például ezt mondja: „Miután ön Istenhez jön saját szavaival el­mondott imáival és könyörgéseivel, egyszerűen leomlik, csende­sen hallgatásba bocsátkozik és elhatározza, hogy egy szótagot sem ejt ki már semmilyen nyelven, melyet valaha is tanult. Gon­dolatait Krisztusra összpontosítja. Csak azután emeli fel egysze­rűen hangját és szól őszinte hittel, hogy Isten a hangot, melyet ön hallat, át akarja venni és egy nyelvvé akarja formálni.” És úgy véli, hogy aki ezt gyakorolja, az beteljesedik Szentlélek­kel. De hol van ez megírva az Igében? Nincs megírva. Ilyet ne is próbáljon ki senki, mert ez nem az Istentől parancsolt gyakorlat. Az ellenben meg van írva, hogy „cselekedjétek!”

III. Dicsőséges ígéretek – 6-9. v.

A szegénység nem gond: „Enyém az ezüst és enyém az arany” - mondja az Ur (8. v.) Isten gondot visel. Istené minden kincs és minden lehetőség. Maga az Úr rendelkezik a kincsekkel.

„Nagyobb lesz a második ház dicsősége” – ez nyílván arra utal, hogy e második házban jelent meg a Messiás és hirdette az Isten országát. Itt prédikált, gyógyított és kiűzte a kufárokat.

Azonban e kifejezés, hogy „nagyobb lesz a második ház dicsősége, mint az első házé volt”, ez vonatkozik az újszövetségi egyházra is. Az Ószövetség népe, az Izráel, csak kicsiny töredékére volt Isten igazi népének. Az Újszövetség a föld végső határáig terjed.

De az újszövetségi egyház is csak előkép. Pitvar. Amikor majd megnyílik a Szentek Szentje, amikor megjelenik a dicsőség Királya, az uraknak Ura, akkor lesz teljessé a második ház dicső­sége. Új eget és új földet várunk.

Isten megtöltötte azt a házat dicsőséggel, amikor az Isten Fia megjelent abban.

A fogságból visszatért zsidóság Zorobábelben látta az eljövendő Messiást. Ö előképe volt an­nak, Aki jönni fog.

De az igazi második templom az, amelyben nem lesz könny, gyász és fájdalom. Annak dicsősége valóban sokkal nagyobb! Micsoda dicsőséges ígéretek ezek!

A Lélek szerint éljetek! - Gal 5:16-26

A Lélek szerint éljetek!

Gal 5:16-26

I. A konfliktus részei – 16-18. v.

¹⁶ Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.  ¹⁷ Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. ¹⁸ Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

n Nem a test és a lélek áll szemben egymással, mivel sehol sem mondja az Ige, hogy a lelkünk szerint kellene járnunk. Ellenkezőleg, azt parancsolja, hogy járjunk világosságban, Isten Lelke szerint, A Szentlélek által. 

n A szemben álló felek egyrészt a test, vagyis bűnre hajlamos természetünk, és az Isten Lelke, és az általa életre hívott új ember. „A testnek kívánságát véghez ne vigyétek!” – 16. v.

n A Lélek szerint járni (16. v.) ugyanaz, mint a Lélektől vezéreltetni (18. v.)

n Lélek szerint járni két dolgot jelent: (1) a Szentlélek vezetése alatt és (2) a Szentlélek erejével élni.

v  A Lélek szerint élni azt jelenti, hogy a Szentlélek vezetése alatt élünk, vagyis figyelünk a Lélek utasítására, irányítására, vezetésére. Ehhez szükséges a Szentírás naponkénti tanulmányozása, mivel a Lélek nem vezet az Írással ellentétesen. A Lélek sajátos kijelentése nem lehet följebbvaló, de még egyenértékű sem a Szentírás mindenkori kijelentésével. Nem kell a Lélek különleges belső ösztönzésére várni, ha az Ige világos útmutatást ad. Minél jobban ismered a Bibliát, annál jobban fogod tudni, hogy mit jelent a Lélek vezetése alatt élni.

v  Negatív szempontból ebben benne van, hogy elhallgattatjuk a testi indulatok szavát, pozitív szempontból pedig egyre jobban átadjuk magunkat az Úrnak, és engedjük, hogy Ő vezessen bennünket Igéje által. „Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket, és ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el” (Róm 12:1-2). Ahogyan az iránytű mutatója észak felé fordul, ugyanúgy ráhangolódunk mi is az akaratunkkal a Lélek akaratára, és miután egyszer s mindenkorra odaszántuk magunkat Istennek, engedjük, hogy minden nap, egész életünkben formáljon bennünket a Lélek által.

v  Másodszor, a Lélek szerint járni azt jelenti, hogy a Lélek erejével, vagyis, Reá támaszkodunk a szükséges mindennapi erőért. Vagyis, el hisszük, hogy a Lélek minden szükségünkben elég erőt adhat. Imádságban kérjük is ezt az erőt, amire rendszeresen szükségünk van, és hit által használjuk azt a mindennapi életben. Csak úgy élhetünk Lélek szerint, ha állandó kapcsolatban vagyunk a Lélekkel. Egy rádió is csak úgy működik, ha áramot kap. Bennünk is csak úgy lehet erő, ha kapcsolatban vagyunk az erőforrással. „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljön reátok” (ApCsel 1:8).

v  Akik Lélek szerint élnek, azok nem fogják véghezvinni a test cselekedeteit. Az igevers második fele nem egy parancs, hanem inkább egy ígéret. Könnyen el lehet csúszni a testi gondolkozás és életmód felé, de ígéretünk van arra, hogy ha Lélek szerint élünk, akkor ez nem történik meg. A Szentlélekkel való beteljesedés tehát nem egy egyszeri esemény, ami bekövetkezett mondjuk este 9 óra 45 perckor, hanem egy állandó, életre szóló program, amely a Lélek veszetése és ereje által valósul meg.

II. A test cselekedetei – 19-21. v.

¹⁹ A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, ²⁰ Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, ²¹ Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.

n Egyesek úgy érvelnek, hogy nem számít, mit gondol Istenről az ember, csak legyen őszinte. De ez igencsak távol áll az igazságtól! Az Istenről alkotott hamis felfogás hamis elképzelésekhez vezet az életről, erkölcsről, vallásról, és a halál utáni életről (Gal 5:19-21).

n Ha nem a Szentlélek vezetésére figyelünk, a felsorolt dolgok következhetnek be az életünkben.

n Tegyük mérlegre az életünket, és vizsgáljuk meg, fertőzöttei és áldozatai vagyunk-e az ilyen cselekedeteknek?

v  „Házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás” – Megtűröd-e az erkölcstelen gondolatokat, indulatokat, cselekedeteket az életedben?

v  „Bálványimádás, varázslás” – ez az ellenséggel való cimborálást jelent. Nem hiába tiltja az Isten!

v  „Ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok” – Álnokul vádolsz, rossz hírét terjeszted bárkinek is? Irigy vagy? Haragszol? Van valaki, akit nem szeretsz? Talán ellensége vagy?

v  „Részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók” – ezek csakugyan a test cselekedetei.

n Ha a test cselekedeteit cselekszed, az olyan, mint a sakk-matt állapot: kárt okozol magadnak is, nemcsak másnak. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2Kor 5:17)

III. A Lélek gyümölcse – 22-23. v.

²² De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. ²³ Az ilyenek ellen nincs törvény.

n Egy érdekes képen egyetlen szőlőfürtön, gyönyörű, duzzadt szőlőszemekkel, mindegyikre ráírva, hogy: „szeretet”, „öröm”, „béketűrés”, „szívesség”, „jóság”, „hűség”, „szelídség”, „mértékletesség”. Csodálatos és nagyszerű gyümölcs ez, egyetlenegy szőlőfürt az egész – micsoda zamatos, micsoda ízletes, micsoda vitamindús, tápláló gyümölcs lehet az!

n A gyümölcsöt nem az ember állítja elő: az terem. Minden fa a fajtája szerint terem. Az Istentől elidegenedett, megromlott természetünk nem teremhet jó gyümölcsöket. Romlott természetből csak romlott gyümölcsök teremhetnek. „Az ő neme szerint” (1Móz 1:11-12).

n Mivel Isten országát csak azok örökölhetik, akik termik a Lélek gyümölcsét, ezért minden embernek újjászületésre van szüksége: „ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Jn 3:3). A Lélek gyümölcsét nem lehet sem neveléssel, sem tanítással, sem jutalmazással, sem fenyítéssel kikényszeríteni.

n A Lélek gyümölcse mindaz, amit az új természetünkből fakad: amit gondol, mond és cselekszik az újjászületett ember, amelyre Jézus képesíti a benne hívőket.

n Ezt nem lehet különböző technikákkal vagy tréningekkel elérni. Természetünket nem tudjuk megváltoztatni - mint ahogyan a párduc sem tud megszabadulni a foltjaitól.

n Amikortól Jézus átveszi az uralmat, attól kezdve a Lélek irányít. És termi a Lélek gyümölcsét.

n A gyümölcs egyes számban van: a Lélek gyümölcse, nem gyümölcsei.

n De akkor miért sorol fel kilencet? Azért, mert ez olyan, mint egy szőlőfürtön kilenc szem. Egy fürt egy gyümölcs, de több szem van rajta!

v  Az első a szeretet: „Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk.” (Róm 5:5) Csak ez képes arra, hogy ellenségeit is szeresse.

v  Az öröm, a Jézus öröme: „hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék” (Jn 15:11). Ez nem elillanó, ideig-óráig tartó öröm, hanem teljes és maradandó. (Lásd: Polyanna)

v  A békesség is az, amit Jézus kínál az övéinek. „Az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom nektek, mint a világ adja.” (Jn 14:27)

v  A türelem – tudjuk, hogy kire várunk! Az események irányítása Isten kezében van. Nincs miért türelmetlenkedni.

v  A szívesség több mint a kötelesség teljesítése. Ez a szeretetnek egyik válfaja.

v  A jóság isteni tulajdonság. „Senki sem jó, csak egy, az Isten” (Mt 19:17).

v  A hűség lojalitást jelent: amikor rendeltetésszerűen használom az időmet, a testemet, a képességeimet, mindent.

v  A szelídséget Jézustól tanulhatjuk meg (Mt 11:29).

v  A mértékletesség – egy kivételes erény, ha van. Mértékletes csak az tud lenni, aki ismeri a mértéket.

n Felismerhető a te életedben a Lélek gyümölcse? Látható-e benned Krisztus?Ott van-e benned a vágy az ilyen gyümölcsözésre? Ez nem úgy történik, hogy elhatározom, nekidurálom magamat, hanem úgy, hogy Isten kimunkálja benned. „Szükséges nektek újonnan születnetek!” (Jn 3:8)

n Nem (csak) a karácsony az ajándékozás ünnepe, hanem inkább a pünkösd. Isten ad: az Ő Lelkét adja. Nyissuk ki a kezünket és szívünket, és engedjük, hogy Isten megtöltse azt mennyei ajándékokkal.

Befejezés – 24-26. v.

²⁴ Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. ²⁵ Ha lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk. ²⁶ Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Sámuel és Isten kijelentett igéje - 1Sám 3:1-21

Sámuel és Isten kijelentett igéje

1Sám 3:1-21

n Sámuel nem ismerte még az Urat, mert Éli nem ismertette meg vele. Megszokta, hogy Isten nem szól.  (2,27-36) Elüzemelget a kultusz Isten nélkül, és ige nélkül is… „Vakoknak vak vezetője”.

n Ismerjük-e a pásztor hangját?

I. Isten kijelentésének szükségessége (1. 19-21)

n Kijelentés. Isten keres valakit, akinek fontos lesz az ő Igéje.

n Veszedelmes nagy altatás folyik ezen a világon. Az emberek pedig beveszik az altatókat. Isten felébreszti Sámuelt!

n Milyen tragikus jelenet, hogy az egyház aludni küldi azt, akit az Isten felébresztett!

v  Élinek kellene hallania! De ő még a másikat sem segíti benne!

v  A szülők is altatják a gyermekeiket, ha rosszallják, hogy a gyermekük naponta olvassa a Bibliát és nem a diszkóban tölti a szombatjait! Visszaviszi az eltulajdonított dolgokat. Micsoda szégyen, hogy kiderült! Átment az utált szomszédhoz és bocsánatot kért! A szégyentelen!

n Ámós 8,11-12: éhség és szomjúság az ige után. Ami ritka, az drága. Így van-e?

n Isten arról beszélt Sámuelnek, amit Élinek akart volna megmondani. De majd Sámuel megmondja… De ez nagyon kényes feladat.  Íme, Isten a kicsiknek jelenti ki magát!

n De itt a Bibliánk! Nem lehet ritka Isten igéje! – Téves. Ritka lehet az ige akkor is, amikor a befogadásnál baj van.  (Ézs 6,9-10) (Mk 4,9. 10-12.)

II. Isten kijelentésének átvétele (2-10)

n amikor Éli szemei meghomályosodtak (2b), a gyertyatartó még égett (3a), Sámuel már a fekhelyén volt (3b), az Úr szólította Sámuelt! Olyan világosan és érthetően, hogy Sámuel azt gondolta, hogy Éli szólítja!

v  De mi ugye, nem kapunk direkt kijelentést az Úrtól!  Nem vagyunk ilyen próféták.

n Milyen kedvesen és szelíden hívogat az Úr! Még másodszor sem azt mondja, hogy „hogy tudsz ilyen érthetetlen lenni! Semmit sem fogsz fel helyesen!?” Isten tudja, hogy időbe telik, amíg megérted…

v  „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16,12)

III. Isten kijelentésének továbbadása (11-18)

n  Maga az Úr mondja, hogy ez olyan dolog, ahogy aki ezt hallja, mindkét füle belecsendül! (11)

n  Olyan jó lenne hallgatni vele!  Még jó, hogy Éli megesketi Sámuelt, és ezzel megkíméli egy csomó vívódástól…

v  De a hallott ige iránt felelősek vagyunk! Mit fogsz válaszolni reá?

n  „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki az én beszédeimet rettegi!” (Ézs 66,2)

n  Milyen súlyos következményekkel jár, ha valaki megveti Isten igéjét!

n  Milyen nagy dolog az, ha valaki mégis meghallja, és képviseli Isten igéjét akkor is, ha sokan ne kívánják hallani.

v  Állt már Isten első kicsi kőtemploma Silóban. Ott Éli végezte az áldozást. „Ritkaság volt az Úr igéje.” Mert sorozatosan megvetették Isten igéjét, még a papi család tagjai is.

n Az Igében meg van írva, hogyan kell bemutatni az áldozatot és mennyi a papok része az áldozatból, és azt hogyan kaphatják meg. Éli fiai nem vették komolyan az igét, és erőszakoskodtak, sőt, paráználkodtak Isten jelenlétében. Apjuk: „Ejnye, ejnye, ne tegyétek fiaim!”

n Istennek egyik embere kijelenti az ítéletet. „Ha a fiaidat többre becsülöd, mint engemet, elvetlek téged.” – „Ejnye, ejnye, milyen kár!...”

v  Isten a maga részéről befejezte. Ahol nem hangzik Isten igéje, ott elvadul a nép.

v  Mennyire értékes nekünk Isten igéje? Hány családban kerül elő naponta a Szentírás? Hangzik-e az imádság, vagy az Istent dicsőítő ének?

Isten megszentelt népe - 2Kor 6:14-7:1

A megalkuvás veszélye (Isten megszentelt népe)

2Kor 6:14-7:1

 14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a, sötétséggel?

 15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

 16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.

 17 Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

 18 És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

7:1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.

n  A megalkuvás veszélyezteti a szentségünket. Ezért szól a felhívás: „tisztítsuk meg magunkat”! „Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket”.

v  A szentség szükséges ahhoz, hogy az Úrral közösségben legyünk. 

n  A megalkuvás veszélye az, hogy olyan szövetség részese leszel, amely végül megrontja az Úrral való szövetségedet.

n  Nemcsak a stagnálás, hanem főképp a megalkuvás veszélyezteti a megszentelődést

I. A házasság terén

n  A „felemás iga” bizonyára az Ószövetségből származik: 5Móz 22:10 – „Ne szánts ökrön és szamáron együtt.”

v  Kinek jutna eszébe ilyesmi?  Sokan még azt sem tudják, hogy milyen az ökör. Az ökör nem kicsi állat, hanem nagy. A szamár termetre is, természetre is más. Felemás iga – nem való. Az ökör igavonó állat, a szamár pedig teherhordó. A kettő együtt nem megy.

n Kik azok a hitetlenek, akikkel nem lehetünk felemás igában? Vannak hívők és vannak hitetlenek.

v  Hívő és hitetlen. Mit nem jelent ez?

v  1Kor 5:9-10 – ⁹Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. ¹⁰ De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.

v  Ez a kifejezés alkalmazható mindenekelőtt a házasságra. Nem azokról szólunk, akik már házasságot kötöttek, hanem azoknak, akik még előtte vannak. Van, akivel nem léphetsz házasságra. Számtalan példát hozhatunk arra nézve, hogy hitetlennel nem jó házasságra lépni. Ne reménykedj abban, hogy majd te megtéríted… Ha egy verebet és egy cinegét összezárnak, akkor hamarabb megtanul a cinege csiripelni, mint a veréb énekelni.

v  Az özvegyek férjhez mehetnek, de csak az Úrban – 1Kor 7:39.

n Tagfelvételkor.

v  „Ne engedjük ki a világba” – de hát, az ott van!

v  - Meg van térve? „Hát, nem mondom, hogy tökéletes, - de törekszik…” Jó-jó. De meg van térve??

II. Az életvitel terén

n  Polgári munkát is végzünk, a kertben, a munkahelyen. De a munkamorált is érinti ez a kifejezés.

v  Nagyon sokan ügyeskednek, hogyan lehet megkerülni a törvényt, és ne fizessük ki, ami ki kellene fizetni. De a hívők nem a világ szerint él.

v  Nem vesz részt olyan lakomákon, banketten: Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!

n  „Krisztus vagy Béliál/Béliár”

v  Ez a kifejezés az ÓSz-ben használva van: – 5Móz 13:14. 17:4. 1Sám 1:16. 10:27. 25:25. 30:22.

v  De meglehet, hogy nem az ÓSz nyelvezete szerint van használva a kifejezés… De mégis, elhatárolja a kettőt: igazság és hamisság, világosság és sötétség, Krisztus vagy Béliál, hívő vagy hitetlen, Isten temploma vagy a bálványok.

v  „Inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam” – 1Kor 8:13.

III. Lelki téren

n  igazság vagy hamisság

v  ez a hitelveinkre vonatkoztatható.

n  világosság vagy sötétség

v  Ez az életvitelünkre vonatkoztatható. Jézus a világ világossága – Jn 8:12

n  Isten temploma és a bálványok

v  Ez az istentiszteletünkre, a közösségvállalásunkra vonatkoztatható.

v  ApCsel 19-ben Pál apostol elszakította Pál apostol az Úr Jézus követőit a zsinagóga többi tagjaitól, és elkülönült azoktól, akik gonoszul szóltak az Úrnak útjáról.

n  A bálványok mögött démoni erők vannak – 1Kor 10:19-20. 5Móz 32:17.

v  1Kor 10:19-20 - ¹⁸ Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?  ¹⁹ Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? ²⁰ Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.  ²¹ Nem ihatjátok az ùr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az ùr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

v  5Móz 32:16-17 – ¹⁶ Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.  ¹⁷ Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.

v  Korinthusban a bálványáldozatok lakomáira hívták a hívőket, amely ott akkor az ellenséggel való cimborálást jelentette. Azok vesznek részt, akiknek látását a Sátán elhomályosította (4:4)

Befejezés:

n 3Móz 11:43-45 – ⁴³ Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok.  ⁴⁴ Mert én, az Úr vagyok, a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, a mely csúszik-mászik a földön.  ⁴⁵ Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok.

n 3Móz 19:2 – Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.

n 3Móz 20:7 - Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az ùr, vagyok a ti Istenetek.

Baása gonoszsága - 1Kir 15:25-16:7

 Baása gonoszsága

1Kir 15:25-16:7

²⁵ Izráelben pedig Nádáb, a Jeroboám fia lett a király, Asának, a Júdabeli királynak második esztendejében; és két esztendeig uralkodott Izráelen; ²⁶ És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt és járt az ő atyjának útján és annak vétkében, amellyel bűnbe ejtette volt az Izráelt. ²⁷ De Baása, az Ahija fia, az Issakhár nemzetségéből, pártot ütött ellene, és megverte őt Baása Gibbethonnál a Filiszteusok [városá]nál; mert Nádáb és az egész Izráel Gibbethonnál táboroztak. ²⁸ És megölte őt Baása, Asának, a júdabeli királynak harmadik esztendejében, és uralkodott helyette.

²⁹ És történt, mikor uralkodni kezdett, levágta Jeroboámnak egész háznépét; egy lelket sem hagyott Jeroboám háznépéből, mígnem mind elvesztette őket az Úrnak beszéde szerint, amelyet megmondott volt az ő szolgája, a Silóbeli Ahija által, ³⁰ A Jeroboám vétkeiért, amelyekkel vétkezett és az Izráelt is vétekbe ejtette; és a bosszantásért, amellyel felbosszantotta az Urat, Izráel Istenét.

³¹ Nádáb egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajon nincsenek-e megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? ³² És hadakozás volt Asa és Baása, az Izráel királya között mind éltig. ³³ Asának, a Júdabeli királynak harmadik esztendejében lett Baása, az Ahija fia királlyá az egész Izráelen Thirsában, huszonnégy esztendeig.

³⁴ És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt, és járt a Jeroboám útján, és az ő vétkében, a mellyel bűnbe ejtette az Izráelt.

^16:1 Lőn azonban az Úrnak beszéde Jéhuhoz, a Hanáni fiához, Baása ellen, mondván: ² Mivelhogy téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az Izráelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bűnbe ejted az én népemet, az Izráelt, hogy engem haragra indítsanak az ő vétkeikkel: ³ Íme én elvetem Baása maradékait, és az ő háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát. ⁴ Aki Baása maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg.

⁵ Baása több dolgai pedig, és amit cselekedett, és az ő uralkodása vajon nincsenek-e megírva az Izráel királyainak krónika könyvében? ⁶ És elaludt Baása az ő atyáival, és eltemettetett Thirsában, és az ő fia, Ela uralkodék ő utána.

⁷ És nemcsak azért lett az Úrnak beszéde Jéhu próféta, a Hanáni fia által Baása és az ő háza ellen és minden ő gonoszsága ellen, amelyet cselekedett volt az Úr szemei előtt, őt haragra indítván az ő kezeinek cselekedetei által, hogy olyan lesz, mint a Jeroboám háza, hanem azért is, mert azt megölte.

Sok gonoszságról van szó ebben az igeszakaszban, amely mind Nádáb és Baása nevéhez kapcsolódik. Nádábról és Baásáról semmi jót nem mond az Ige.

Az elbeszélésben újra hirtelen vált a színtér, ahogy Júdáról Izráelre tér a bibliai író, Thirsára meg Gibbethonra, ahol ezek a királyok uralkodtak és hadakoztak.

Isten és az Ő üzenete abban található, hogy ezt a sok gonoszságot ellenőrzése alatt tartja. Ezek a gonosz emberek nem tehetnek egyebet, csak azt, amit az Úr megengedett nekik, és amit előre kijelentett a silóbeli Ahija által. Isten ott van tehát e sok gonoszság közepette: Ő szuverén Isten, aki fölötte áll ezeknek a királyoknak, aki gyűlöli a bűnt, és kezében tartja még ezeket a gonosz embereket is.

Baása 24 esztendeig uralkodott Izráelben, Nádáb után. Nádáb, a Jeroboám fia, csak két évig lehetett király. E gonosz király uralkodásának a leírásában figyeljük meg először, (1) hogyan használta fel Isten, Baása gonoszságát. Aztán figyeljük meg (2) ennek a gonoszságnak jellegzetességét, azt, hogy kezd unalmassá válni az a gonoszság, amit ő elkövetett, mert a jóságban eredetiség van, de a gonoszság nagyon egyhangú. Végül (3) láthatjuk Baása ítéletét is, és az utolsó versben (17. v.) azt a felelősséget, amit Isten reá hárít, amiért felelősség teszi, és eltörli őt a föld színéről.

I. Baása gonoszságának felhasználása (15:29-30. 34. v.)

Isten úgy használta fel Baása gonoszságát, hogy eszközévé vált abban, hogy végrehajtsa azt, amit Isten előre megmondott Ahija próféta által a Jeroboám házára nézve. Ahija próféciájáról a 14. részben olvashatunk, hogy Isten véget vet Jeroboám uralkodásának, bálványimádása miatt kiirtja őt és háznépét, és mindenét, amije van.

Ezért történhetett meg, hogy hogy Baása pártot üthetett Jeroboám fia, Nádáb ellen, amíg Gibbelthonnál háborúztak a filiszteusok ellen.  Az ostrom alatt Baása megölte Nádábot és elfoglalta trónját, és uralkodni kezdett helyette. Baása kivégeztette Jeroboám összes leszármazottját, egy lelket sem hagyott meg. Mindez Asa király harmadik esztendejében történt.

De ebből nem kell azt gondolnunk, hogy Baása valamiféle nagy reformer lett volna, és gyökeresen megváltoztatta volna az az ország irányvonalát! Ellenkezőleg, ő is „gonoszul cselekedett az Úr szemei előtt és járt Jeroboám bűnében” (34. v.), vagyis, folytatta ugyanazt a gonoszságot, amit elődei elkezdtek, akik bűnbe ejtették az Izráelt. Itt csupán arról olvashatunk, hogy az egyik gonosz király kiütötte a másik gonosz királyt, és uralkodott helyette.

Isten mindezekben az Ő kijelentésével van jelen. Mert mindez azért történt így, hogy Isten valóra váltsa azt, amit korábban megmondott a silói Ahija által: „az Úrnak beszéde szerint, amelyet megmondott volt az ő szolgája, a Silóbeli Ahija által. A Jeroboám vétkeiért, amelyekkel vétkezett és az Izráelt is vétekbe ejtette; és a bosszantásért, amellyel felbosszantotta az Urat, Izráel Istenét.” (29-30. v.). A gyilkos lelkületű Baása, nem egyéb, mint Isten igéjének a végrehajtója. Az ő gonoszságában, istentelenségében, bálványimádásában sem tehet egyebet, minthogy teljesíti azt, amit Isten előre kijelentett. Lehet, hogy tudatlanul, meggondolatlanul teszi azt, de mégis Isten eszközévé válik mindebben. Isten ugyanis bárkit fel tud használni eszközül: Nabukonodozort meg Círust, a tengert meg az állatokat, gonosz embereket és nagy birodalmakat, Egyiptomot és Babilont (Ézs 10:5-19. Jer 27:1-7). Baását, ezt a gonosz embert is, anélkül, hogy tudná, felhasználta arra, hogy megbüntesse általa a másik gonosz embert, Nádábot, Jeroboám fiát. De végül Baása is elnyerte méltó büntetését gonoszságáért.

Itt meg kell állnunk egy kicsit, mert sokszor mi is azt gondoljuk, hogy a sok nyomorúság, ami minket ér, az bizonyára Isten ítélete és büntetése rajtunk. Ez részben igaz lehet. Másrészt azonban nem így van, hanem inkább azt kell gondolnunk róluk, hogy azok Isten eszközei: a nyomorúság, az árvíz, a szükség, mind-mind Isten eszköztárához tartoznak, amelyek által formálni tud. Ezek által magához fordítja az emberek szívét, vagy végrehajtja általuk, amit előre megmondott. „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van” (Róm 8:28).

Figyeljük meg például, az első üldözést, ami miatt a keresztyéneknek menekülniük kellett Jeruzsálemből: Isten ezzel kezdte megvalósítani azt a tervét, hogy az evangélium kizendüljön Jeruzsálemből Júdeába, majd Samáriába, és a föld végső határáig (ApCsel 8:1).

Vagy figyeljük meg Pál apostol fogságát, amikor Rómában börtönbe zárva, láncokban írta filippi levelet. Azt írja, hogy fogsága inkább előmenetelére lett az evangéliumnak, mert az a testőrség tudomására jutott, és sokan megtértek. Mások pedig nagyobb bátorsággal hirdették a Krisztust (Fil 1:12-18).

Mi magunk is visszaemlékezhetünk olyan nehézségekre, „tövisre”, amit először büntetésnek véltünk, de később rájöttünk, hogy azokat Isten keze tervszerűen használta akarata végrehajtásában.

József azt mondta testvéreinek, hogy „ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Móz 50:20). Emberileg szólva elmondhatjuk, hogy ami történt Józseffel az minden rossz volt: hogy szülei kivételeztek a testvérek gyermekeik között, hogy a testvérei irigykedte reá, hogy gyűlöletből eladták rabszolgának, hogy ártatlanul börtönbe vetették, majd ott megfeledkeztek róla – az mind rossz volt. De Isten mindezeket jóra fordította, és felhasználta az Ő tervében.

Baása ebben a történetben tehát nem más, mint Isten eszköze, aki kiirtotta Jeroboám háza népét, mert az bűnbe ejtette az Izráelt és nem akart megtérni a prófétai tanácsára sem.

II. Baása gonoszságának unalmassága – 15:33-34

A politikai változás, ami hirtelen végbement Izráelben, nem hozott változást a lelkiekben is. Baása folytatta a Jeroboám bűneit. Huszonnégy évi uralkodásáról kilenc igevers szól. Ebből a kilenc igeversből hat egy prófétai kritika, a prófétai ítéletet közli. A többi sem tartalmaz részleteket: „És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt, és járt a Jeroboám útján, és az ő vétkében, a mellyel bűnbe ejtette az Izráelt.” (34. v.)

Mikor ezeket olvassuk, már kezd unalmassá válni ez az egyhangú megállapítás. Az istentelenség és az Úrtól való elfordulás unalmas már, mert ismétlődik. Csak a jóságban van eredetiség, a bűnben nincs. Úgyhogy, az unalmas részért nem a bibliai író, hanem Baása a hibás! Semmi különleges dolog nem történik uralkodása alatt, csak az, hogy Jéhu próféta megintette őt az Úr nevében, és kihirdette fölötte az ítéletet. Azt viszont nem Baása cselekedte, hanem az Isten. Amit Baása cselekedett, arról semmi fontosat nem lehetett mondani, kivéve, hogy a Jeroboám bűneiben járt.

Ebből az a tanulság, hogy nem kell abba a kísértésbe esni, hogy lelki változást várjunk attól, hogy valamilyen új politikai erő került hatalomra. Ha a kormány megváltozik, attól még nem lesz ébredés az országban. Ugyanolyan bűnös emberek nem képesek változást előidézni a lelkiekben. Baása megölte ugyan a Jeroboám fiát, de ezzel nem lett jobb nálánál. Ugyanolyan gonoszul cselekedet az Úr szemei előtt, mint amaz.

III. Baása gonoszságának ítélete – 16:1-4.

Most figyeljük meg azt, amit Jéhú hirdetett Baása ellen: „téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az Izráelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bűnbe ejted az én népemet, az Izráelt, hogy engem haragra indítsanak az ő vétkeikkel. Íme, én elvetem Baása maradékait, és az ő háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát. Aki Baása maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg” (2-4. v.). Ez az üzenet egyáltalán nem élvezetes, hacsak nem vagy kutya, vagy madár… Szomorú, de igaz az a megállapítás, hogy aki Jeroboám útján jár, az Jeroboám ítéletében fog részesülni. Az, hogy Isten Baását használta Nádáb megbüntetésére, az nem jelent mentő körülményt. Majd találni fog valaki mást, hogy felhasználja azt Baása megbüntetésére. Mert Baása fölött ugyanazt az ítéletet halljuk, mint amit az Úr kijelentett a Jeroboám háza fölött.

Baása országában is vannak olyan prófétái Istennek, mint ez a Jéhú, aki odamert állni a király elé, és elmondta ezt az ítéletes beszédet a füle hallatára. Ezt azért tette Isten, hátha Baása meggondolja magát az utolsó percben.

A 21. részben az antikrisztus Akháb ugyanilyen ítéletes üzenetet kapott Illéstől: „Azt, aki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, aki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.” (1Kir 21:24) De utána ezt olvassuk róla: „Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözött és böjtölt, és a zsákban hált, és nagy alázatossággal járt.” (1Kir 21:27) Mikor ezt meglátta Isten, azt mondta, hogy enyhíteni fog a kijelentett ítéleten, és nem hajtja végre azt Akháb idejében: „Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, [hanem] [csak] az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.” (1Kir 21:29) Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy ha Baása megalázta volna magát, Isten változtatott volna a kijelentett ítéleten.

Ám Baása nem alázta meg magát, hanem megvetette Isten irgalmasságát. Isten könyörülni akart volna rajta, mert Ő nem kívánja a bűnös halálát (Ez 18:23). Az ítélet Isten szokatlan munkája (Ézs 28:21). Megtérés hiányában azonban az ítélet bekövetkezik.

IV. Baása gonoszságának felelőssége – 16:7

A 7. vers elmarasztalja Baását azért is, mert Nádábot megölte. Feltevődik a kérdés, hogy miért büntette meg az Isten Baását, a Jeroboám házának kipusztításáért, ha erre maga az Úr hatalmazta fel őt? Jeroboám pusztulását Ahija próféta kijelentette (1Kir 14:9-11), Baása pedig végrehajtotta (1Kir 15:27-30). Azonban Baását Isten elítéli, amiért ezt cselekedte (16:7). Baása bemutatta, hogy Isten szava teljesen igaz, az ő szíve pedig teljesen gonosz. Van ebben valami titok? Igen. Van ebben ellentmondás? Nincs.

Ez hasonló ahhoz, amit az Úr Jézus mondott Júdásról: „Az embernek Fia elmegy, amint írva van felőle. De jaj annak az embernek aki az embernek Fiát elárulja. Jobb lett volna ha nem született volna” (Mk 14:21). Jézus halála része Isten szuverén tervének: „amint megvan írva”. Ennek a végrehajtása azonban egy nagyon szomorú, gonosz árulás eredménye volt. Júdás felelős volt az ő tettéért, még akkor is, ha az, amit cselekedett része lett Isten tervének. Az Úr előre látta, hogy mi fog történni, és kijelentette azt. De Júdás felelős az ő cselekedetéért.

József egyiptomi fogságát Isten felhasználta családja megmentésére. De ez nem mentette fel testvéreit az ő gonoszságuk alól.

Habakkuk könyve beszámol arról, hogy Isten a káldeusokat, Babilont használja fel arra, hogy megbüntesse az Ő népét. Ezt az ítéletet Babilon kegyetlenül végre is hajtotta. A próféta felkiált: „miért szemléled hát a hitszegőket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!” (Hab 1:13) Erre az Úr válasza az volt, hogy Babilont is megfogja ítélni, a megfelelő időben. Ézsaiás így ír erről: „Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velük irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!...  …És most halld meg ezt, bujálkodó, aki bátorságban ülsz, aki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! És mind e kettő eljön reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességükben jönnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.” (Ézs 47:6. 8-9.) Vagyis Babilon felelős az ő cselekedeteiért.

Ez bennünket el kell gondolkoztasson. A hirdetett ige, amely másokat megment, jelentheti számunkra az ítéletet. „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7:21-23)

Az, hogy Isten eszközül használt, nem jelenti azt, hogy mi nem vagyunk felelősek tetteinkért. „Próbálja meg azért az ember magát!...” (1Kor 11:28) Isten igéje igaz, és megvalósul. Minden gonoszság elnyeri méltó büntetését. Ez nemcsak a mesékben van így. Nemcsak Baása szívét vizsgálta az Isten, hanem a miénket is: azt akarja, hogy szeressük Őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből. Az indulatunk, a gondolatunk, a szándékunk, a beszédünk és cselekedeteink legyenek kedvesek előtte!