A kananeai asszony - Mt 15:21-28

A kananeai asszony

Mt 15:21-28

n  Ez, mint édesanya találkozott az Úr Jézussal

v  mindenre kész volt a lányáért! Mi mindenre?

v  Vannak, akik ezzel dicsekszenek is... de azért tanulni lehet, nehogy a „mindenből” az maradjon ki, ami épp a legfontosabb.

v  Pogány volt, lánya beteg volt. Jézus előbb elutasította, de ő nem tágított... Hitt! A lánya meggyógyult.

v  „Csak Jézus Az, Aki segíthet / Üdvöt nem ad más, csakis Ő…”

I. Lelki látása

n  Látta  a baj okát, okozóját „az ördögtől gonoszul gyötörtetik”

v  ki van a baj mögött! honnan ered?

v  Az ördög ellen mozgósítja Jézust!

v  Nem test és vér ellen van tusakodásunk!

n  Nem akadt el az események felszínén.

v  „Engem megsértettek!” – jó, de mi kellett ahhoz, hogy valaki olyan állapotba kerüljön, hogy megsértsen? Hogy olyat mondjon?

n  Jézus szemléletére mindig jellemző volt ez a tágasság: mindig látta, ami mögötte van.

v  Még a kereszten is, amikor mint haldoklót gúnyolták!

v  Ha így teszünk, nem akadunk el az események felszínén.: „Borzasztó, hogy nem sikerült megvalósítani ezt vagy azt...” – Lehet, hogy hálát kell adnod érette!

n  Nem azt mondta: - nagyon beteg... - ez biztosan a korral együtt jár, majd kinövi... - az orvosok ügyetlenek, nem tudják meggyógyítani... – rettenetes, hogy egyre több és újabb betegség támad körülöttünk...

II. Azonosulása

n  „Könyörülj rajtam!” – pedig a lánya gyötörtetett!

v  Azonosul a leányával: ő is szenvedett vele együtt, ezért kérte, hogy Jézus RAJTA könyörüljön.

v  Nem azt mondja, hogy „az ű baja!”… Te se mondd, hogy elég a magad baja – mással nem foglalkozol!

n  Vedd fel a mások baját! Imádkozz értük!

v  Jézust mindig megindította a nyomorúság – Mt 9:

v  Ézs 49:6 – „Kevés az, hogy nékem szolgám légy”...

v  Krisztus törvénye: „egymás terhét hordozzátok…” – Gal 6:2.

III. Hite

n  Egyszerű imája mutatja, milyen nagy hite volt.

v  Jézus, Dávidnak Fia!

v  „könyörülj!”

v  „rajtam!”

IV. Kitartása

n  Nem kapott feleletet. Figyelemre sem méltatták! Ignorálták.

n  Aztán Jézus legalista feleletet adott: nem kompetens ezzel foglalkozni. Átutalta.

n  Majd határozott elutasítást kapott! Sértést!

v  Jézus a legalista, a törvénytisztelő…

n  Azonban az asszony megalázkodott. És segítséget kapott.

Befejezés:

Zsolt 50:15 – „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején…”

A világban, de nem, mint a világ - Dán 1:1-20

A világban, de nem, mint a világ

Dán 1:1-20

n  az ÓSz követnivaló példákat mutat be: József, Józsué és Káleb, Dániel.

v  - bátorságban, meggyőződésben, kitartásban a próbák és üldözések között. Dániel és társai példát adtak.

I. A történet háttere

n   Jeruzsálem elpusztult

v  Jojákin 3. évében (Kr.e. 605.)

v  Nabokodonozor bevette a várost. Jojákimot fogva vitte Babilóniába

v  Később visszajött 597-ben és 586-ban.

n  Dánielt és három társát kiválasztják különleges képzésre

v  A krémjét... – szépeket, okosakat – hogy a királyt szolgálják a palotában

v  vége e gettós életnek! Vége az éhezésnek! A király ételét és borát ihatták!

v  Hároméves képzés, mint a „bolognai rendszerben”…

n  Megváltoztatták a nevüket

v  Dániel (Isten az én bíróm) – Baltazár (Bel szolgája)

v  Hanánijáh (Az Úr kegyelmes) – Sidrák (A napisten ihletettje)

v  Misáél (Kicsoda olyan, mint az Isten?) – Misák (Kicsoda olyan, mint a holdisten?)

v  Azárijáh (Az Úr segít) – Abed-Négó (Négó szolgája)

II. A babilonizálási akció

n Mindent megtettek, hogy elfelejtsék a nyelvüket: meg kell tanulniuk a káldeusok írását és nyelvét.

n Mindent megtettek, hogy elfelejtsék Istenüket: el kellett sajátítaniuk a hódítók ideológiáját és vallását.

n Még a nevüket is megváltoztatták. Felejtsék el az egész múltjukat!

n A király ételéből ettek: el akarták hitetni, hogy jobb nekik a rabságban, mintha otthon lennének. Jobb sorsuk van így kiszolgáltatva, megfosztva Istenüktől, anyanyelvüktől, népi és családi közösségüktől, mert a hasuk tele van. Szép karrier áll előttük. Három éves agymosás volt az! (Olyan mint manapság egy-egy felső iskolában…)

n Úgy tűnt, semmit sem lehet tenni ellene. Tudomásul kell venni, hogy ez van. Bele kell törődni. Itt nem lehet okoskodni, külön menüt kérni, elveket hangoztatni. A deportált fiatal örüljön, hogy élve maradt és kap enni.

n Nos, a tizenéves Dániel nem így gondolta. Számára a Biblia a mérce. Nem gondolt arra, hogy ebből baja lehet…

n Kész hinni és nem szennyezni be magát azzal az étellel, amit a király asztaláról adnának, és azzal a borral, amit ő szokott inni.

n Miért szennyezte volna be magát finom falatokkal és jó borocskával?

n Azért, mert a Mózes könyvében világosan meg van írva, hogy vannak tiszta állatok meg tisztátalan állatok.

n Aztán azért, mert a király asztalára csupa olyan ételt vittek, amit előzőleg valamelyik bálvány istenség templomában bemutattak a bálványnak. A király jelképesen együtt evett az ő bálványaival!

n Dániel ragaszkodott Isten igéjéhez. Őt nem lehetett megvásárolni. Nem volt eladó a becsülete, a hite és a tartása semmi pénzért.

III. A bátor kiállás Isten Igéje mellett

n  Amikor a világ tönkre akar tenni egy kultúrát, az értelmiséggel kezdi. A éles eszed va, megpróbálja felhasználni sajátcéljaira.

n  1Kor 10:20-22 – „²⁰ Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. ²¹ Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. ²² Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-e nálánál?”

v  udvariasan (8b) Péld 15:1

v  Isten segedelmével (9) Zsolt 127,1-2. 2Krón 16:9

v  kitartóan (10-11) – Mt 7:7-11. Lk 18:1-8

v  vállalva a próbát (12-15) – Mal 3:10. Jn 7:16-17; Mt 6:31-34

v  befolyásolta a saját és mások életét (15-16)

v  Isten megáldotta őket (17-20) hetven évet! (1:21 – Kr.e. 539)

n Dániel meghúzta az ellenállás határát. Ellenállás. Nem evett a húsból.

v  Ezeknek a fiatalokat újra programállták: új software-t telepítettek…

v  Miért nem evett Dániel húst? Ő nem volt vegetáriánus, hiszen a pászkát ő is megette.

v  Azért nem evett, mert nem akart beolvadni a király dolgaiba.

v  Mi mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy a kényelem felé utazzunk: az, hogy milyen könyveket olvasol, milyen filmeket nézel, miről gondolkozol, hová utazol, kikkel barátkozol - elárulják a lelked étvágyát.

v  Ha egy orvosnak a legkisebb vágás történik az ujján operáció közben, és a beteg vére összekeveredik az övével, ez elég ahhoz, hogy a beteg vírusa tönkretegye az orvos immunrendszerét. Ha ennyi elég fizikailag, akkor lelkileg több kell?

v  Az emberi elme, ha pornográfiával feltőződik, egyre kéri a többet és többet. Ugyanígy a drog is és bármilyen függőség.

n Dániel meghúzta a függőség határát. Függőség. Istentől kérte a bölcsességet az álmokra.

v  Dániel nem a maga bölcsességében bízott, hanem Istenre hagyatkozott az álmok megfejtése érdekében. Ez a megkülönböztetés fontos határvonal egy hívő ember életében.

v  Ez a határvonal nem az ismeretére, hanem az Isten bölcsességére épít. Nemcsak ismeretre, hanem bölcsességre is szükségünk van. Ezt pedig Isten adja egyedül.

v  Szaddam Husszein egyik magas rangú katonája, aki arra volt tanítva, hogy érzések nélkül öljön, útleveleket hamisítson, egyszer álmot látott Jézusról. 7 évig egyre csak álmodott Jézusról, és félt. Elmondta az édesanyjának. Az édesanyja megkérte, hogy ne mondja el az álmait a testvérének, nehogy megtudják, miről álmodik. Azóta megtért. Üldözték a hitéért. Elmenekült Irakból. Isten beszél álmok által. Az álmokat nem tudják kizárni még az arabok sem!

n Dániel meghúzta a bizalom határát. Bizalom.

Befejezés:

n Babilon               - 605-539. (Nabonidus + Belsazár) Babilon

n Médo-Perzsia       - 539-331. (III. Dárius Kodomannus) Arabella

n Görögország        - 331-168.

n Róma                 - 168-351.  -  Isten országa - örökké

Adakozó lelkületek - ApCsel 4:31-5:11

Adakozó lelkületek

ApCsel 4:31-5:11

„³¹ És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és beteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólták. ³² A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nékik mindenük köz volt. ³³ És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. ³⁴ Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki: mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozták az eladottak árát, ³⁵ És letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége volt. ³⁶ József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vigasztalás fia), Lévita, származása szerint ciprusi, ³⁷ Mivelhogy néki mezeje volt, eladván, a pénzt elhozta, és az apostolok lábainál letette.

^5:1 Egy ember azonban, név szerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladta birtokát, ² És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. ³ Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?

⁴ Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. ⁵ Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghalt: és mindenekben nagy félelem támadt, kik ezeket hallották. ⁶ Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölték őt, és kivivén eltemették.

⁷ Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, bement. ⁸ Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajon ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. ⁹ Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Íme, a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. ¹⁰ És azonnal összerogyott lábainál, és meghalt; bemenvén pedig az ifjak, halva találták őt, és kivivén, eltemették férje mellé. ¹¹ És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallották.”

n A gyülekezet imádságára válaszolt az Isten (31). Nem akármilyen áhítat volt ez. Isten azonnal válaszolt.

v  Megrendült a hely. Ez az, amiből meg lehet tudni, hogy ott van-e Isten egy Istentiszteleten: ott nem maradhat semmi sem mozdulatlan. Megrendül bele a szív.

v  Mindnyájan beteltek Szentlélekkel. Ó, mi is lenne, ha mi ilyenek lennénk? Megmozdulna nemcsak ez a hely, hanem az egész város, sőt, az egész megye! Ez nem egy különleges alkalom volt: minden hívőnek parancsolva van: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5,18)

v  Nem maradhattak szótlanok. Mindnyájan hirdették Jézust. A bizonyságtevő gyülekezet a követésre méltó gyülekezet!

n Egy gondoskodó gyülekezet volt (32. v.). El voltak foglalva az Úr munkájával. Munkálkodásuknak (32) két oka volt:

v  „egy szívvel” tettek mindent. Szerették egymást. Egyek voltak. Ez az egység a bizonyság a világ felé (Jn 13,15). Az egység az üdvösségünk bizonyítéka (1Jn 3,14). Ha hiányzik, akkor nagy bajnak a jele (1Jn 4,20-21). Abban mutatkozik meg, hogy gondoskodunk egymásról (1Jn 3,16-18. Jak 2,15-16)

v  Közösséget vállaltak: „egy lélekkel”. Egy élet töltötte be mindegyiket. Szükségük volt egymásra. Ha valaki szűkölködött, mind szűkölködtek. Ha valaki megsérült, mind megsérült. Ha egy örült, mind örült. Örültek az Úr munkájának (Róm 12,15. Fil 2,4. Gal 6,2. 1Kor 13,5)

n Mi volt a munkájuk eredménye?

v  Szolgálatkészség. Készek voltak áldozni és szolgálni. A gyülekezetben nincs uralkodó pozícióban senki: mindenki szolga. Jézus az Úr. Sőt, annak idején ő is szolgálni jött (Mk 10,45. Jn 13,1-17). A legnagyobb a mennyek országában, az lesz, aki kész a legalacsonyabb szintre leszállni (Mt 23,12. Jak 4,10. 1Pt 5,6).

v  Önzetlenség. Testvéreik szükségeit előbbre helyezték a magukénál. Ez Isten terve a gyülekezettel! Azt akarja, hogy senki se önmagára gondoljon, hanem a másikra. „Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is!”

v  Áldozatkészség. Feladtak mindent a közösért. A közösség javáért éltek. Micsoda lecke! A munkálkodó gyülekezet egy követésre méltó gyülekezet!

n Nem maradtak csendben a hitük felől (33. v.). Nem voltak bátortalanok, sem szégyenlősek: „³³ És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon.”

v  Isten erejével tettek bizonyságot. Mások megtérése nem azért történt, mert minőségi és alapos volt a prédikáció, hanem azért, mert Isten ereje hatotta át az igehirdetőt és a bizonyságtevőt! Fizessük meg az árat, ha kell, hogy ott legyünk az Istentiszteleten. Imádkozz, hogy töltsön be az Úr az Ő Lelkével!

v  Isten kegyelme volt mindnyájukkal. A kegyelem, az egy meg nem érdemelt kiváltság. Kegyelemben részesültek, hogy hirdethessék az igét. Ez a kegyelem van velünk is: ezt kell kihasználni, hogy ne legyen hiábavaló. A bizonyságtevő gyülekezet egy követésre méltó gyülekezet!

● Nagy bizonyságtétel. ● Nagy kegyelem. ● Nagy törődés: két példa: pozitív és negatív. ● Nagy egység (egy ● Nagy bizonyságtétel. ● Nagy kegyelem. ● Nagy törődés: két példa: pozitív és negatív. ● Nagy egység (egy lelek és egy szív).

I. A hitetés eltervezése – 5:1-3 v.

<  Barnabás lévita volt

v  Mint lévitának mezeje volt. Eladta mindazt, amije Ciprusban volt. (36-37. v.)

<  Az apostolok lábai elé tette: ez jelzi, hogy az apostoloknak egyfajta profetikus tekintéllyel bírtak.

<  Ananiás és Safira, Barnabással ellentétben, megegyeznek, hogy nem adják oda a földjük árának egészét, csak egy részét.

v  A föld eladása nem volt kényszer. Megtarthatták volna maguknak. A hazugság volt a bűn.

v  De Barnabás példája olyan nagy hatású volt, hogy magával ragadta ezeket is. A jó példa ragályos volt: követni akarták.

v  Vagy: irigykedtek a Barnabás pozíciójára. Meg akarták szerezni maguknak.

<  Az ébredések idején, amikor nincs a Léleknek olyan kiáradása, nincs olyan összetörettetés, bűnbánat, akkor megpróbálnak rövidíteni, és hamisan mutatják a szépet, de a valóság nem az. Megkettőznek, meghasonlanak önmagukkal!

v  Miközben ezrével térnek meg a hívők – közöttük vannak hamisak is! Lásd: Simon mágus.

<  Az ördögnek három fő tevékenysége van – „Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?” (3. v.)

v  Emberölés – Jn 8:44. ApCsel 3-4. Mártírok sokasága bizonyítja.

v  Vádolás – nem a mennyben, mint Jóbnál vagy Jósuánál. A Sátánnak nincs bejárata többé a mennybe. Jézus Krisztus eljövetelével a Sátán le lett vetve a mennyből: Lk 10:18 – „Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.” Jn 12:31 – „Most van a világ kárhoztatása, most vettetik ki a világ fejedelme.” Jel 12:10 És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala. Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” A mennyben csak ügyvédünk, közbenjárónk van. Van vádolónk viszont a földön: Pétert és Jánost vádolták a főtanács előtt. Megakarták ölni őket. Jakabot hamarosan meg is ölik. ApCsel 4:28 - „És íme, betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.”

v  Hitetés – elhiteti a föld kerekségét. Mt 24:24 – elhitetni, ha lehet, még a választottakat is. De nem lehet. Péter belelát a szívükbe. A hitetés belül történik. A vádolás kívülről jön.

<  A házaspárok mennyire egyek? Miben egyeznek meg? Kel e a házaspárnak követni a másikat mindenben? Az Úr akarata ellenére? Safira követte – és az életébe került. Ha ez ma is így történne... akkor az alagsorban halottasházat kellene berendezni, és a gyászszolgáltatást állandósítani...

v  Ananiás és Safira nem volt egy Péterrel és a gyülekezettel.

II. A hitetés megbüntetése – 4-6 v.

<  Zsolt 1:5 – „Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.”

<  Nádáb és Abihú, Isten embere Júdából, Uzza, Ananiás és Safira.

v  „Vizsgálj meg engem ó, Isten!”

<  Péter képessége isteni eredetű. A lelkek megítélésének ajándéka ma is adatik, némelyeknek.

<  Az ajtónál ott voltak a fiatalok: az első gyülekezetben voltak fiatalok is. Ők temettek.

v  Nem látták fontosnak, hogy Safirával közöljék, hogy a férjével mi történt... Nem adták tudtára. Várták, hogy jöjjön ő.

III. A hitetés megbüntetésének következménye – 7-11. v.

<  Nagy félelem szállta meg őket

<  Mások nem mertek közéjük elegyedni

<  Nagy sokaság csatlakozott

v  A gyülekezeti fegyelem, taszító is, vonzó is.

<  A gyülekezet attól gyülekezet, hogy

v  Isten igéje tisztán hirdettetik. A sákrámentumok helyesen vannak kiszolgáltatva. Szeretetszolgálat. Misszió.

v  Gyülekezeti fegyelem (ez különbözteti meg a gyülekezetet a világtól).

<  Ananiás és Safira eseti egyezik a Zsid 10-zel, de nem minden „szándékos” bűn sorolható ide.

v  Zsid 10:26 – „Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat.” Dávid bűne például, szándékos bűn volt, de mégsem egy kategóriájú az ún. „szándékos bűnnel”. Ez egy ószövetségi utalás, amikor valaki felemelt kézzel vétkezik: 4Móz 15:30 – „De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár bennszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az, az ő népe közül.”

A hívők házassága II. - 1Kor 7:8-28

A hívők házassága II.

1Kor 7:8-28

⁸ Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. ⁹ De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.

¹⁰ Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. ¹¹ Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.

¹² Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. ¹³ És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. ¹⁴ Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. ¹⁵ Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. ¹⁶ Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?

¹⁷ Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem. ¹⁸ Körülmetélten hivatott el valaki? Ne fedezze el azt. Körülmetéletlenül hivatott el valaki? Ne metélkedjék körül. ¹⁹ A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása. ²⁰ Ki-ki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon.

²¹ Szolgai állapotban hívattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. ²² Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképpen, aki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája. ²³ Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. ²⁴ Ki-ki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.

²⁵ A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek. ²⁶ Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. ²⁷ Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. ²⁸ De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.

n A 7. résszel kezdődően kérdésekre válaszol az apostol. Az első kérdés a házasságra vonatkozott. Később a bálványoknak áldozott húsról (8. rész), a lelki ajándékokról (12. rész), a halottak feltámadásáról (15. rész), és szükségben levő zsidóknak gyűjtött támogatásról (16. rész) is ír.

n Ezek Istentől ihletett kijelentések (6. 10. 12. 25. v.). Az apostol tanítása összhangban van az Úr Jézus tanításával (Mt 5: 31-32. 19: 1-12. Mk 10:1 12. Lk 16:18).

n Az előbbi igeversekben Pál apostol olyan házasságról írt, melyben mindkét fél a gyülekezethez tartozott. Most azonban azokkal is foglalkozik, akiknek férjük vagy feleségük még nem tért meg. Három csoporttal foglalkozik, akik különböző társadalmi helyzetűek voltak: a nem-házasokkal (8-9. v.), a keresztyén házasokkal (10-11. v.), és a vegyes házasságban élőkkel (12-16. v.)

I. A nem-házasok – 8-9. v. 29-35. v.

n A nem-házasok közé vannak számítva az özvegyek is. Talán Pál apostol is özvegy volt, hiszen farizeus létére annak idején bizonyára megházasodott. „Jó, ha úgy maradnak, mint én is.” (8. v.) De példáját nem kívánja erőltetni: „Ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.” (9. v.)

v  A test templom, a Szentlélek temploma - és ezt meg lehet őrizni szentül úgy a házasságban, mint azon kívül.

n Később, a 25. verstől a hajadonokról is rendelkezik (25-28. v.)

v  ²⁵ A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek. ²⁶ Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. ²⁷ Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. ²⁸ De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.

n Nem tudjuk, mi volt az „a jelenvaló szükség”, amire Pál apostol utal. Valami hasonló dolog lehetett azzal, amit az Úr Jeremiásnak parancsolt (Jer 16:1-2).

v  Később visszatér még erre a kérdésre (36-40. v.): ³⁶ De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, amit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez. ³⁷ Aki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi. ³⁸ Azért, aki férjhez adja, az is jól cselekszi, de aki nem adja férjhez, még jobban cselekszi. ³⁹ Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az Úrban. ⁴⁰ De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.

n Az Újfordítás jegyesről és vőlegényről beszél... Nyelvtanilag lehetséges e kétféle jelentés, ám a közvetlen környezet teljesen egyértelművé teszi, hogy a kétféle jelentés közül melyik az a jelentés, amely lehetséges.

n A kérdés tehát az, hogy apa és leánya, vagy vőlegény és menyasszonya kapcsolatáról van szó?

v  A 38. vers tisztázza ezt, amelyben kétszer is előfordul a γαμίζω - gamidzō kifejezés, ami azt jelenti, hogy „feleségül adni”, nem pedig „feleségül venni” (a RUF tehát tévesen fordítja!). A téves fordításból eredő döbbenetes erkölcsi szabadosság teljesen idegen a Biblia szellemétől és tanításától.

n A nem-házasokra is vonatkozik az az igeszakasz, amelyet a 29. verstől olvashatunk: „²⁹ Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna. ³⁰ És akik sírnak, mintha nem sírnának; és akik vígadnak, mintha nem vigadnának; akik vesznek, mintha semmijük sem volna. ³¹ És akik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja. ³² Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. Aki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mi módon kedveskedhessék az Úrnak; ³³ Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a feleségének. ³⁴ Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a férjének. ³⁵ Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.”

II. A házasok – 10-16. v.

n A házasságban élőket zavarhatta a nőtlenségre való törekvés a korinthusi gyülekezetben. Pál apostol mindenekelőtt a keresztyén feleségekhez szól: a házasságot nem bonthatják fel. Visszhangzik az Úr Jézus tanítása: „Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt vesz el, paráználkodik.” (Mt 5:32)

n Pál apostol sem ad semmilyen lehetőséget az elválás igazolására, még a korinthusi szabadelvűek számára sem, akik elutasították az apostoli tradíciókat. Pál nem engedte meg, hogy leértékeljék a házasságot.

v  Mégis, ezzel folytatja: „...de ha mégis elválik...” Miért? Azért, mert lelkigondozói tapasztalataiból tudta, hogy az egyoldalú vagy kölcsönös tiltakozás lehetetlenné teheti az életközösség fenntartását. Vallja a házasság felbonthatatlanságát, és hallani sem akar egy új élettárssal való újraházasodásról, mert a házasság még felbontva is köti mindkét felet!

n A vegyes házasságban élők (12-16. v.) külön csoportja feltette a kérdést, vajon rájuk is ugyanúgy vonatkozik-e a házasság felbonthatatlanságáról szóló kijelentés?  Meg nem tért házastársuk révén a gyülekezeten kívül ők a pogányok közé (is) tartoztak. Lehetséges ilyen házasság?

n Főképp, hogy ebben az esetben nem lehet hivatkozni az Úr Jézus tanítására, mert Ő erről nem tanított. Pál apostol az apostoli bölcsesség és tekintély alapján úgy döntött, hogy a házasság ebben az esetben is érvényes marad. Ezt tanította Péter is (1Pt 3:1). Vegyes házasság kötését nem tanácsolta Pál, de annak felbontását sem, ha a nem-keresztyén fél folytatni akarta azt.

v  Az apostol viszont számolt azzal, hogy a nem-keresztyén fél okot kereshet az elválásra. Vagyis, a megtért hívőnek azon elhatározására, hogy Jézus Krisztust kívánja szolgálni, a nem-keresztyén fél a házasság felbontásával felelhetett. Ilyenkor a hívőnek nincs más választása, minthogy elfogadja és vállalja a kialakult helyzetet.

n Valaki ahhoz hasonlította a házasságot, amikor útnak indulnak a gépkocsival: senki sem úgy indul útnak, hogy balesete lesz, karambolozni fog, felborul, összetörik a kocsi és ők is. De van, amikor ez mégis megtörténik… Olyankor felfüggesztik a forgalmi szabályokat, leáll mindegyik sáv és mentik, ami menthető.

n Korinthusban kérdés volt, hogy ha a vegyes házasság megmarad, nem hat-e szentségtelenítően, ha hiányzik a lelki közösség a házastársak között? Nem szenved kárt az újjászületett keresztyén, ha házastársa pogány, istentelen vagy bálványimádó?

v  Pál apostol a kérdést úgy közelíti meg, hogy Isten előtt melyik fél a döntő tényező a vegyes házasságban? Úgy véli, hogy az Istennel való kapcsolat minden esetben nagyobb súllyal esik a latba, mint az istentelenség. A szentségnek nagyobb hatása van, mint a szentségtelenségnek. A hitetlen házastársat megszenteli a hívő szentsége.

n Még ha a házastárs állhatatosan nemet mond is az evangéliumra, akkor sem ura többé annyira önmagának, mert házastársa szentsége hatással van rá. Hogy ez milyen következményekkel jár, az titok. De ez a felemás házasság nem érvényteleníti, sem nem értékteleníti magát a házasságot.

n A felemás házasság ilyen szemléletének egy sajátos látás az alapja: a helyettes elégtétel gondolata. A keresztyén házasfél Isten előtt áll, még hitetlen társa helyett is, úgy, ahogyan Ábrahám Isten előtt állott Lótért, majd Sodomáért és Gomoráért. A megszentelt keresztyén miatt Isten annak társát is különleges kegyelemben részesíti.

v  A szentség tehát nem az emberi erőveszítés eredménye, hanem az Istenhez való viszonyulás gyümölcse. Ez pedig kihat nemcsak a házastársra, hanem a gyermekekre is.

n A gyermekek épp a hívő szülő szentsége által kapcsolatban van a világ világosságával. Életüket más hatás éri, mint a világban lévőket. A hívő szülő, még ha csak az egyik hívő, akkor is, nagy áldást jelent. Nem valamilyen mágikus dolog ez, hanem ígéretes dolog.

v  A gyermekkeresztségre vonatkozóan ez az érvelés semmilyen formában nem vonatkoztatható. A hívő szülők gyermekeinek megígért szentség független attól, hogy meg vannak keresztelve vagy sem. (Nem úgy gyakorolják, de a gyermekkeresztelő egyház hitvallása szerint csak azokat a gyermekeket lehet megkeresztelni, akiknek legalább egyik szüleje megtért, újjászületett, hitvalló keresztyén.) Az apostol nem a keresztség vizétől teszi függővé a szentség ígéretét a gyermekeknek.

n Térjünk vissza a házasság kérdéséhez. Mi történik, ha a hitetlen házastárs fel kívánja bontani a házasságot?

n Épp a keresztyén fél szentsége, istennel való kapcsolata válhat gyötrelemmé a pogány fél számára. A kereszt bolondsága megköveteli a meghódolást vagy annak elutasítását a Megfeszített előtt. De ha nem akar meghódolni, akkor keresheti a válás lehetőségét.

n Pál azt tanácsolja, hogy ilyen esetben a keresztyén fél ezt engedje meg. A házassághoz való görcsös ragaszkodás nem vezet jóra. A vég nélküli békétlenség kárára lehet Krisztus ügyének.

v  Ha földi előnyökért a keresztyén fél továbbra is ragaszkodik egy olyan életközösséghez, amely már nem találkozik Isten jóváhagyásával, akkor bűnössé válik abban, hogy nem engedi az elválást.

n „Mert békességre hívott minket az Isten.” Senki sem ragaszkodhat a nem-hívővel való félhez, ha az nem akar többé vele maradni.

v  A szenvedő fél mindig a hívő, mert a nem-hívő számára rendelkezésre álltak azok az eszközök, amelyekkel kivitelezte, hogy a válásnak reánézve kedvező kimenetele legyen. A keresztyén nő a válási perben is jogtalanul vett részt. Számára a békesség mindennél drágább kincs. A hívő félnek szent feladata házastársát Istenhez vezérelni, amennyiben tőle függ, az 1Pt 3:1 szerint.

n A keresztyén fél tehát azért nem kezdeményezheti a házassági elválást, mert az ő hite által szenteltetik meg a másik fél. Ám aki a Léleknek engedelmeskedik, az nem ragaszkodik minden áron az elválás kiküszöböléséhez sem, ha a másik fél válásra törekszik.

III. A hivatás, amelyben elhívattunk – 17-24. v.

n A 17. igevers a hivatásról és elhívásról szól: „¹⁷ Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.”

n Szociális és társadalmi téren milyennek kellett lennie a keresztyénnek? Forradalminak vagy konzervatívnak?

v  Az apostol válasza ez: senki se változtassa meg sorsának meglévő formáját, hanem mindenki helyezkedjen el abban, és úgy éljen tovább. Aki Krisztust követi, abban is követi, hogy meghajlik a „törvény” előtt (Gal 4:5). Isten elhívása nem kíván semmiféle hivatásbeli változást. Csak alázatosság szükséges annak elfogadásához.

n Előbb a nemzeti hovatartozást (18-20) említi az apostol: „¹⁸ Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körül. ¹⁹ A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása. ²⁰ Ki-ki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon.”

v  Egy népfajhoz való tartozás egy velünk született adottság. Ez Izráel népénél a legszembetűnőbb. Ha valaki zsidó, az vallási-politikai küldetést jelentett az egész világra nézve. amelynek az egész világ ellene mond.

v  Az akkori antiszemita hullám sokakat arra kényszerített, hogy próbáljanak megszabadulni zsidó jellemvonásaiktól, kötelékeiktől. Pál apostol nem kedvelte ezt a törekvést. Jézus Krisztus követői ne szégyelljék nemzeti hovatartozásukat.

n A Krisztus nevére való megkereszteltetés nem pótléka a körülmetélkedésnek, hanem annak beteljesedése. Nemzeti mivoltunkban meg kell maradni és meg kell megszenteltetni.

v  Ugyanez így érvényes a nem izráeli származású keresztyénre is. A pogánykeresztyén gyülekezetekben a zsidókeresztyének néha nagy tekintélynek örvendtek. Foglalkoztatta őket a kérdés: Nem kellene-e nekünk is előbb izráelieknek lennünk, hogy az ígéretek örökösei lehessünk?

n Pál kijelentése, hogy „a körülmetélkedés semmi” (19. v.) azt jelenti, hogy azért, mert valaki zsidó, az még Isten előtt senki. Ugyanilyen senki a nem-zsidó is, a nemes származás, a magyar, román, német származás, stb. Mindezek csak akkor kezdenek lenni valakik Isten szemében, mikor Isten parancsolatait komolyan veszik, és életük megszentelődik.

v  Feltűnő, hogy Pál, a törvény végének hirdetője, a szentség és kegyelembe kerülés egész lényegét törvényeskedőnek tűnő formulához köti: „Tartsd meg az összes parancsolatokat.” Az evangélium és hit üres és halott, ha nem tanúskodik a parancsolatok örvendező megtartásáról. Ugyanis, a parancsolatokat csak az tarthatja meg, aki elfogadta a parancsolót, Krisztust. Csak az, akinek szívébe lett beírva az Isten törvénye (Jer 31:33): „Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”

n A gyülekezetben tehát nem kell elmosni a népi-történeti sajátosságokat, de nem kell dicsőíteni sem a nemzeti különlegességeket. Az egyik a Krisztusban kapott szabadság, a másik a Krisztusban kapott egység ellen van.

n A 21-24 v. a szociális kérdésre ad választ: „²¹ Szolgai állapotban hívattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. ²² Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképpen, aki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája. ²³ Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. ²⁴ Ki-ki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.”

n Eddigi tanítása az apostolnak a szabadok számára volt. A rabszolgák számára mindez csak a tehetetlenségüket tudatosította. Ők nem intézhették házassági kérdéseiket saját maguk. A rabszolga helyzete, hivatása az urától függött. Nekik az apostol azt kiáltja: „Ne gondolj vele!”

n Nem ezt mondja, hogy: „Örülj neki!” Nem állítja, hogy az egy ideális állapot. Nem teologizálta el ezt a súlyos fájdalmat és terhet.

n Jézus magára vette a szolgaság igáját. Pál is előszeretettel nevezi magát „Jézus Krisztus (rab)szolgájának”.

v  A rabszolgaságot egy hanyatló rendszernek tartotta, ami nem tartandó fenn minden áron, ahogyan a 21. vers mutatja: „ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal” vagyis „készséggel élj az alkalommal”.

v  Konzervatív magatartásából nem csinál törvényt: senkinek sem parancsolja, hogy házasodjon meg, sem, hogy maradjon nőtlen, vagy özvegy. De a házassági közösséget sem kell minden körülmények között fenntartani. Ugyanígy, a rabszolgaságban sem kell megmaradni, ha megadatik valakinek, hogy szabaddá váljék.

n A földieknél fontosabbak a mennyeiek, a lelkiek. Mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra. Új eget és új földet várunk. Minket Isten hazavár egy olyan honba, ahol nem lesz többé sem házasság, sem elválás.