Az Úré a győzelem! - 1Sám 7:1-13

Az Úré a győzelem! – „Ében Háézer”

1Sám 7:1-13

Az áfeki vereség valamikor Kr.e. 1050-ben hasonlított Jeruzsálem pusztulásához, 587-ben.

A bűn elszaporodott, a Törvényt félretették. Lopás, csalás, harácsolás, paráznaság, hazugság jellemezte a szent sátornál szolgálókat.

A 7. rész a 4-5-6. rész befejezése.

Honnan lesz szabadulás? Önerőből? A frigyláda? 3 Sámueltelen rész után újra olvashatunk Sámuelről.

I. A megtérés napja – 1-6. v.

Teltek az évek, a jövő bizonytalanná vált. Van-e, lesz-e szabadulás?

Igen! Isten az Úr mindenek felett.

(1) Ha eldobjátk az idegen isteneket, és Astarótot,

(2) Ha odafordultok az Úrhoz, „elkészítitek szíveteket”,

(3) Ha csak Neki szolgáltok „teljes szívetekből”.

Vágysz-e szabadulásra? Akkor neked is szól ez az ige!

Vissza kell térni az eredetihez! „Ad fontem!”

A könnyek, sírás – jó, helyénvaló dolog, de nem elég. Teljes megtérés kell. Kizárólagos odafordulás az Úrhoz.

II. A győzelem napja – 7-11. v.

Vereség után – az Úr ad győzelmet a filiszteusok felett. Íme, őket is le lehet győzni – az Úrral.

A filiszteusok haza kell küldjék a frigyládát. Nagy presztízsveszteség volt ez nekik…

Izráel Istene nem hasonlítható Dágonhoz!

Nem elég a múltra nézni (Refidim, Emoreusok, honfoglalás háborúi, Debora, Gedeon, Sámson), újabb győzelem kell!

A vereség az elfordulás miatt van, a győzelem az odafordulás által lehetséges. 1Kor 10:11. Zsolt 78:1-8.

Ikábódból így lesz Ében Háézer.

III. Az emlékezés napja – 12-13. v.

Emlékezni kell a győzelemre. 5Móz. Ünnepek. Úrvacsora.

Emlékezz és légy hálás!

Emlékezz és tarts bűnbánatot!

Emlékezz és tanulj!

Emlékezz és reménykedj!

Az Úr az Isten! - 1Sám 5:1-12

Az Úr az Isten! – A figyláda Dágon templomában

1Sám 5:1-12

I. Bálványrestaurálás – 1-3. v.

Dágon leesik a frigyláda előtt, de helyreállítják

Bevitték a Frigyládát Dágon templomába, Asdódban. (Volt egy másik templomuk is, Ekronban.)

Hálát adtak Dágonnak – aki szerintük a győzelmet adta. A Frigyláda volt a bemutatott „ajándék”. van  a helye…

De Isten féltőn szerető Isten. Nem állhat meg előtte senki, Vele egyenlő szinten, nincs senki rivális.

Önzés, büszkeség, kívánságok, - minden, ami óemberi. Le kell esnie az Úr előtt!

Gondoskodj róla, hogy az Úr kerüljön a trónra! (Lásd: a 4 lelki törvény.)

Mennyit engedsz át az Úr uralmának?

II. Bálványösszetöretés – 4-7. v.

Dágon összetörik, de nem dobják ki.

„Dágon és a Frigyláda” – a kettő együtt nem állhat meg sokáig.

Óember és Új ember – az egyiknek meg kell halnia! Róm 6.

Istennek hatalma van az „istenek” felett is. Péld 21:1. Zsolt 50.

Kálvin: ne utánozzuk az ekroniakat: akik megtöltik az eget jajkiáltással, de szívük távol marad az Úrtól.

III. A frigyládát hibáztatják a csapásokért – 8-11. v.

A csapások nem vezetnek mindig megtéréshez.

Vagy közelebb visznek Hozzá, vagy eltávolítanak Tőle.

Egyiptomi 10 csapás, Nabukodonozor, Belsazár, Ámós 4.

IV. A frigyládától meg akarnak szabadulni – 11-12. v.

Hazaküldik, „a helyére”.

De Silót már elpusztították! Hová küldhetik „haza”?

6. rész – Dágonnak megpróválnak adni még egy esélyt önmaga igazolására. 

Oda Izráel dicsősége! - 1Sám 4:1-22

Oda Izráel dicsősége!

1Sám 4:1-22

n E vereség Isten ítélete volt Izráel népén.

n Hasonlított ahhoz, amikor 587-ben Jeruzsálem elpusztult.

n Most is odaveszett a templom Silóban.

I. A vereség előzményei

n Megelőzni a vereséget mindig könnyebb. De itt inkább előidézték.

v  A Törvényt félretették, csak a látszata volt meg a kegyességnek (2Tim 3:5). Egyébként, olajozottan működött minden…

n Éli és fiai szolgáltak: loptak, paráználkodtak, csaltak.

v  És ez Isten orcája előtt történt!

n Közben Isten megszólal, de Izráel, és Éli, már nem hallja.

n Mert Isten Igével kezdi, nem ítélettel. Jer 18:7-8.

v  Önfejűen bele bonyolódtak egy háborúba. Senki sem kérdezte, Istennek mi erről a véleménye?

n A nagy kérdés: ki uralkodik, és ki szolgál, kinek?

II. A vereség okai

n Azt megállapíthatjuk, hogy a vezetők a helyes kérdést teszik fel: miért vert meg minket az Úr?...

v  Vagyis, a vereség nem azért volt, mert gyávák voltak, vagy ügyetlenek voltak, vagy gyengék voltak… Az Úr verte meg őket, nem a filiszteusok!

v  Ha felismerik Isten ítéletét és most megalázkodnak, talán még van megoldás…

v  De nem. Ők nem ezt teszi.

n Nem ők mozdulnak Isten felé, hanem Istent próbálják mozdítani maguk felé…

n Micsoda fonák dolog ez!

n Sámuel nincs sehol. Őt nem kérdezik. Nincs rá szükség. Valószínű, félrevonult, vagy félretették!

v  „Persona non grata.”

n A hitük egy tárgyhoz kapcsolódik, a frigyládához. Bálványimádók lesznek.

v  Ezzel pedig nem a győzelmüket, hanem az ítéletüket pecsételik meg.

v  Ilyenkor történik meg, hogy bármihez folyamodik az ember, bármit elfogad: Bárki segíthet: amulett, talizmán, jósnő…

III. A vereség tanulságai

n  A hitet és a bűnbánatot semmi sem helyettesítheti.

n  A hit nem hiedelem. Sem nem hiszékenység.

n  Nem elég tudni, mi a helyes, hanem azt cselekedni is kell. Éli tudta, de nem tette.

n  Nem mindegy, hogy ha bajban vagyunk kihez folyamodunk és ki segít. Az ördög segítségéért nagyon nagy árat kell fizetni.

v  Tudsz-e valamit az életedből, ami nem helyes?

Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra - 1Sám 3:1-21

Sámuel elhívása a prófétai szolgálatra

1Sám 3:1-21

n Sámuel nem ismerte még az Urat, mert Éli nem ismertette meg vele. Megszokta, hogy Isten nem szól.  (2,27-36) Elüzemelget a kultusz Isten nélkül, és ige nélkül is… „Vakoknak vak vezetője”.

n Ismerjük-e a pásztor hangját?

I. Isten kijelentésének szükségessége (1. 19-21)

n Kijelentés. Isten keres valakit, akinek fontos lesz az ő Igéje.

n Veszedelmes nagy altatás folyik ezen a világon. Az emberek pedig beveszik az altatókat. Isten felébreszti Sámuelt!

n Milyen tragikus jelenet, hogy az egyház aludni küldi azt, akit az Isten felébresztett!

v  Élinek kellene hallania! De ő még a másikat sem segíti benne!

v  A szülők is altatják a gyermekeiket, ha rosszallják, hogy a gyermekük naponta olvassa a Bibliát és nem a diszkóban tölti a szombatjait! Visszaviszi az eltulajdonított dolgokat. Micsoda szégyen, hogy kiderült! Átment az utált szomszédhoz és bocsánatot kért! A szégyentelen!

n Ámós 8,11-12: éhség és szomjúság az ige után. Ami ritka, az drága. Így van-e?

n Isten arról beszélt Sámuelnek, amit Élinek akart volna megmondani. De majd Sámuel megmondja… De ez nagyon kényes feladat.  Íme, Isten a kicsiknek jelenti ki magát!

n De itt a Bibliánk! Nem lehet ritka Isten igéje! – Téves. Ritka lehet az ige akkor is, amikor a befogadásnál baj van.  (Ézs 6,9-10) (Mk 4,9. 10-12.)

II. Isten kijelentésének átvétele (2-10)

n amikor Éli szemei meghomályosodtak (2b), a gyertyatartó még égett (3a), Sámuel már a fekhelyén volt (3b), az Úr szólította Sámuelt! Olyan világosan és érthetően, hogy Sámuel azt gondolta, hogy Éli szólítja!

v  De mi ugye, nem kapunk direkt kijelentést az Úrtól!  Nem vagyunk ilyen próféták.

n Milyen kedvesen és szelíden hívogat az Úr! Még másodszor sem azt mondja, hogy „hogy tudsz ilyen érthetetlen lenni! Semmit sem fogsz fel helyesen!?” Isten tudja, hogy időbe telik, amíg megérted…

v  „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” (Jn 16,12)

III. Isten kijelentésének továbbadása (11-18)

n  Maga az Úr mondja, hogy ez olyan dolog, ahogy aki ezt hallja, mindkét füle belecsendül! (11)

n  Olyan jó lenne hallgatni vele!  Még jó, hogy Éli megesketi Sámuelt, és ezzel megkíméli egy csomó vívódástól…

v  De a hallott ige iránt felelősek vagyunk! Mit fogsz válaszolni reá?

n  „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki az én beszédeimet rettegi!” (Ézs 66,2)

n  Milyen súlyos következményekkel jár, ha valaki megveti Isten igéjét!

n  Milyen nagy dolog az, ha valaki mégis meghallja, és képviseli Isten igéjét akkor is, ha sokan ne kívánják hallani.

v  Állt már Isten első kicsi kőtemploma Silóban. Ott Éli végezte az áldozást. „Ritkaság volt az Úr igéje.” Mert sorozatosan megvetették Isten igéjét, még a papi család tagjai is.

n Az Igében meg van írva, hogyan kell bemutatni az áldozatot és mennyi a papok része az áldozatból, és azt hogyan kaphatják meg. Éli fiai nem vették komolyan az igét, és erőszakoskodtak, sőt, paráználkodtak Isten jelenlétében. Apjuk: „Ejnye, ejnye, ne tegyétek fiaim!”

n Istennek egyik embere kijelenti az ítéletet. „Ha a fiaidat többre becsülöd, mint engemet, elvetlek téged.” – „Ejnye, ejnye, milyen kár!...”

v  Isten a maga részéről befejezte. Ahol nem hangzik Isten igéje, ott elvadul a nép.

v  Mennyire értékes nekünk Isten igéje? Hány családban kerül elő naponta a Szentírás? Hangzik-e az imádság, vagy az Istent dicsőítő ének?

Kérünk, szállj ránk, Isten Lelke - Doris Akers és Borzási István

Kérünk, szállj ránk, Isten Lelke

Zene: Doris Akers, Szöveg: Borzási István

1. Kérünk, szállj ránk, Isten Lelke, jöjj!

Járd át teljesen a lényünk, szent erő!

Még ma áradj bőséggel ki ránk,

Töltsd be szent tüzeddel szívünk és a szánk!

Refrén: 

Jöjj, égi Harmat, szent Kenetet adj!

Jöjj, szelíd Galamb, szentelj magadnak!

Jöjj tüzes Lángnyelv és vezesd népedet!

Úgy kérünk, jöjj velünk, és áldd meg életünk,

Míg Hozzád érkezünk!

2. Kérünk, újítsd bágyadt népedet,

Szenteld meg, hadd áldja a Te Nevedet!

Minden lélek forduljon Hozzád,

Legyen elpecsételt tulajdonoddá! Refrén.

3. Kérünk, áldd meg élő, szent Igéd,

Hassa át mindnyájunk lelkét és szívét!

Szóljon hozzánk, formáljon most át,

Vonjon nagy erővel közelebb Hozzád! Refrén.