2016. június 23., csütörtök

Isten szolgájának reménysége - Zsolt 16,1-11

Isten szolgájának reménysége

Zsolt 16:1-11
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. 2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem. 4 Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatukat és nem veszem nyelvüket ajkaimra.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. 6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. 7 Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. 9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. 10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.

n Dávid miktámja, mint Zsolt 57. 58. 59. 60.
n Krisztusról szól, és a Krisztusban lévőkről.
n Kedves nép, kedves osztályrész, kedves állapot.

I. Az Úrról – 1-2. v.
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. 2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
     Az Úrral való helyes viszony: „Én Uram vagy Te!”
     „Feletted való jóm nincsen!”
     „Tarts meg, őrizz meg!” – testőrség. Jób 7:20
     Mint pásztor a nyájat.
     Mint kotló a csibéit.

II. Az Úr népéről és ellenségeiről – 3-4. v.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem. 4 Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatukat és nem veszem nyelvüket ajkaimra.
     A hívőkkel és hitetlenekkel való viszonyról van szó.
     „Szentek” – ApCsel 9:13. 23. 43.
     „Felségesek” - „Őfelsége”, „Nemes”, „Nemzetes”, „Főtiszteletű”, „Vitéz” – az igazi arisztokrácia!
     „Bennük van minden gyönyörűségem.”
     A többi8ek: „Akik más isten után sietnek” – v. 4.
     Sok bálvány = sok fájdalom: „megsokasodnak fájdalmaik”
     Nem áldozom áldozatukat!
     Nem ejtem ki nevüket!…

III. A jelenlegi áldásokról – 5-8. v.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. 6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. 7 Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
     Jelenlegi áldások: az örökség.
     A léviták öröksége: az Úr. Lásd: JerSír 3:22-26 (24) – 22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!  23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!  24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.  25 Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.  26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.”
     Vándorok és zsellérek, jövevények még az ígéret földjén is. Zsolt 39:12. 1Krón 29:15.
     Józs 21 – Kéhátiták 13+10 város, Gersoniták – 13 város, Méráriták 12 város.
     4Móz 35:1-8. 1Kor 9.
     5Móz 18:6. 1 A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és örökségéből.  2 Annakokáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, amint megmondotta néki.” (Józs 13:14. 33. 14:3-4.)
     minden és az Úr nem több mint az Úr önmagában
     Ezt vallották a mártírok, a pátriárkák
     „az Úr jobbkezem felől van”… „a Te jobbodon”…

IV. A jövőbeni áldásokról - 9-11. v.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. 9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. 10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
     Feltámadás.
     Teljes öröm.
     Gyönyörűségek.



2016. június 9., csütörtök

I. Kórustalálkozó Krasznán - 2016. május 21.

Közel kilenc hónap szüneteltetés után újra írok. Közölni fogom majd a krasznai prédikációkat is, amiket a YouTube-on lehet majd megtekinteni, de előbb a szilágysági gyülekezetek énekkarainak első találkozójáról közlöm a videókat, három részben:




2015. szeptember 29., kedd

A négy „vérhold” spekuláció

A négy „vérhold” spekuláció
2015, szeptember 28.
(David Cloud után, röviden)

John Hagee 2013-ban írta a „Négy vérhold” című könyvét, amelyben bibliai igazságokat ötvözött hiábavaló emberi spekulációkkal. Fő mondanivalója abból állt, hogy egy sor közelgő ritka holdfogyatkozás összhangba kerül a zsidó ünnepekkel, amely nagy fontosságú prófétai eseményeket jeleznek. Erre utal a könyv alcíme: „Valami hamarosan változni fog”.

A könyvet nagy példányszámban vásárolták meg a sekélyes hitű evangéliumi hívők, akik „az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak”. (2Tim 4:3-4)

A könyvben ilyen dramatikus megállapítások olvashatók:
„A világ történelme hamarosan mindörökre megváltozik… erről beszél a közelgő négy vérhold… lesz-e, aki meghallja?” (Kindle változat, 326-328)
„Folyasd az olvasást, mert ez az üzenet Istentől olyan sürgős, hogy Isten szuverén módon pontos vonalba állította a napot és holdat, hogy tetrádot alkosson, egymást követő négy vérholdban. (Kindle változat, 498-501)
„Isten ezzel kiált nekünk: valami rendkívüli dolog fog történni hamarosan.” (Kindle változat, 2568-2572)
„A négy vérhold majdnem itt van. Készen vagy-e?” (Kindle változat, 244)

Ezek a kijelentések a következő TÉVES értelmezésre támaszkodnak:

(1) Azt feltételezi, hogy a vörös színű holdfogyatkozás ugyanaz, mint a prófétai kijelentés arról, amikor a nap elsötétedik, és a hold vérré változik. „Csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.” (Jóel 2:30-31. ApCsel 2:19-20) Lásd még: Mt 24:29. Lk 21:25-26. Jel 6:12-13. A valóság az, hogy a tetrádoknak és holdfogyatkozásoknak semmi közük sincs azokhoz az égi jelenségekhez, amelyekről a próféciák beszélnek.

(2) Azt feltételezi, hogy az utóbbi 500 évben észlelt tetrádok, amelyek zsidó ünnepekre estek, dramatikus események tanúi voltak, és ezért a 2014-2015-ös tetrádok is dramatikus események tanúi lesznek. Szerinte az 1493-94-es tetrád a zsidók Spanyolországból való kiűzetésével kapcsolatos, az 1949-50-es tetrád a modern Izráel állam megalapításával kapcsolatos, az 1967-68-az tetrád a hatnapos háborúval kapcsolatos. Ám ha jobban megfigyeljük, az említett események nem estek a tetrádok idejére! Csak spekulációval hozhatók összefüggésbe: a zsidók kiűzetése Spanyolországból 1492-ben volt, nem pedig 1493-94-ben. A modern Izráel megalapítása 1949-ben történt, míg a tetrád 1950-ben ért véget. A hatnapos háború 1967-ben volt, míg a tetrád 1968-ban ért véget. Tavaly a tetrádok április 15-re, október 8-ra, az idén pedig április 4-re és szeptember 28-ra estek. Nincs semmi bizonyíték arra, hogy ezek valami isteni jelt mutatnának. Ezek csak John Hagee számára jelentenek természetfeletti eseményt.

(3) Azt feltételezi, hogy Isten mennyei jellel mutatja meg a mai világnak, hogy rossz irányba halad (Kindle változat, 1871). A valóság az, hogy nincs szükség égi jelre ahhoz, hogy ezt megállapítsuk. Különben, Isten sehol sem ígérte, hogy jelezni fogja, ha rossz irányba fordul a világ… Az írott Ige teljesen elégséges.


2015. szeptember 25., péntek

Három újabb feltételes kijelentés - 1Jn 2:3-11


Három újabb feltételes kijelentés
1Jn 2:3-11
3 És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4 Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5 Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk:
6 Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.
7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az Ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva.
8 Viszont új parancsolatot írok néktek, ami igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.
9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.
10 Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.

11 Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.

n Azért „újabb”, mert az első részben már elhangzott három feltételes kijelentés:
v  „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk” – 1:6.
v  „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg” – 1:8.
v  „Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt” – 1:10.
n Ezek a kijelentések is igazak, de csak bizonyos feltételek mellett.
n Ugyanúgy, igazak lehetnek bizonyos feltételek mellett ez újabb kijelentések is. Melyek ezek?
v  „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” – 4. v.
v  Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” – 6. v.
v  „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.” – 9. v.
n A három kijelentés tehát:
v  Először az Isten ismeretére vonatkozik, amely akkor igaz, ha megvan az Ő parancsolatai iránti engedelmességet.
v  Másodszor, a Jézus Krisztusban való maradásra vonatkozik, amely akkor igaz, ha úgy élünk, járunk, amint Ő járt, és
v  harmadszor, a világosságban való életre vonatkozik, amely akkor igaz, ha szeretjük a testvéreinket.

I. Az Isten ismerete az Ő parancsolatainak megtartásában mutatkozik meg – 4. v.
v  „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” – 4. v.
n János idejében a tévtanítások a gnosztikusok részéről jelentkeztek, akik azt hirdették, hogy ismerik Istent, de az Ő parancsolatait nem tartották meg.
n A Sátán félrevezetését csodák kísérhetik. – 2Thessz 2:9-10. Mt 24:24.
n Ne vezessen félre minket senki! A kegyesség látszata lehet csak egy látszat. Egy állítás hazugság marad, ha nincsenek ott a bizonyítékok.
n Az Isten ismerete megváltoztatja az életet. Láthatók a gyümölcsök!
n Az Isten parancsolatai a szeretet parancsának különböző változatai.

II. Jézus Krisztusban maradunk, ha úgy járunk, amint Ő járt – 6. v.
v  Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” – 6. v.
n Megmaradni Benne – 2:6.
n Megmaradni a világosságban – 2:10.
n Megmaradni a keresztyének közösségében – 2:19.
n Megmaradjon az evangélium bennünk – 2:24.
n Megmaradni az Atyával és a Fiúval való közösségben – 2:24.
n Megmarad bennünk a kenet – 2:27. Megmaradni Istenben.
n „Amint Ő járt” – Hogyan járt/élt Jézus?
v  Lemondása
v  Engedelmessége
v  Szeretete
v  Szolgálata
v  Igazsága

III. Akkor vagyunk a világosságban, ha szeretjük testvéreinket – 9. v.
v  „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.” – 9. v.
n Testvéreink szeretése tükrözi az Isten iránti szeretetünket.
n A szeretet nemcsak szép szó. Cselekedetben nyilvánul meg.



2015. szeptember 23., szerda

Az Istennel való közösség jelei - 1Jn 1:5-2:1


Az Istennel való közösség jelei
1Jn 1:5-2:1

5 És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.  6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük.  7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
3Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő Igéje nincsen mi bennünk. 2:1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

n János apostol, aki egy volt a 12 közül, életének vége fele írja ezt a levelet. Talán még a Jelenések könyve is hamarább íródott, mint ez a levél. A tanítványok közül már csak ő maradt életben csupán. A hagyomány szerint csak János apostol halt meg természetes halállal, a többiek mind mártírhalált haltak. János tehát, így öregen, visszaemlékszik arra, amikor még fiatal volt és az Úr Jézus követésébe állott. Hallgatta Jézus tanításait, látta Jézus csodáit, ott volt vele a megdicsőülés hegyén, keblére hajthatta fejét az utolsó vacsorán. Aztán ott volt, amikor Péterrel együtt megvizsgálták a nyitott sírt, majd találkozott a feltámadott Úrral, amikor megjelent a 11-nek, és majd, amikor újra megjelent, mikor Tamás is ott volt. János ott volt a Tibériás tengerénél, és elsőként ismerte fel az Urat, aki a parton várta őket kész ebéddel. Többször találkozott tehát az Úrral feltámadása után, és közösségben volt Vele.
n Az Úr azt a kegyelmet is megadta neki, hogy meglássa azt a helyet, amelyet Isten készített az övéinek. János tehát megírhatta nemcsak az evangéliumot, hanem a Jelenések könyvét is.
n Ezt a levelet is azzal kezdi, hogy joga van a tanúskodáshoz, mert ő csak azokat mondja el, amiket látott, amiket hallott, és amiket a kezeivel megérintett. Az élet igéjéről beszél, arról az üzenetről, amelyet megtapasztalt. Nem másodkézből kapott üzenetek ezek, nem kétséges, és bizonytalan állítások, amelyeket nem lehet elfogadni, elhinni, hanem igaz bizonyságtételek egy szemtanú és fültanú részéről. Ő úgy beszél, mint akinek joga van a tanúskodásra. Ugyanúgy, ahogyan az ószövetségi próféták, akik arra hivatkoztak, amikor az Úr kijelentését továbbadták, hogy részt vettek az Úr tanácsában, hallották, látták Isten igéjét (lásd: Ézs 1:1. Ám 1:1. Mik 1:1. Hab 1:1).
n János apostol, amikor az evangéliumban leírja, hogyan indult el Jézust követni, elmondja, hogy akkor, amikor az Úrtól azt kérdezték, hogy „Mester, hol lakol?” és Ő azt válaszolta: „Jöjjetek, és lássátok meg”, akkor körülbelül tíz óra volt (Jn 1:39). Sok mindent elfelejtett már, de azt, hogy mikor lett Jézus tanítványa, azt öregen is óra-pontossággal meg tudta mondani! Azért, mert ez mély nyomot hagyott az életében, ezt nem lehetett elfelejteni. Ez ugyanígy van velünk is: ha valaki meghallotta Jézus Krisztus hívását és elindult Őt követni, az megváltoztatja az életét, az egy életre szóló, felejthetetlen esemény lesz. Ezt szeretném, ha történne ma este azokkal, akiknek még nem volt ilyen átformáló találkozásuk Jézussal!
n Ma esti fő gondolatunk az, hogy közösségbe, közösségre vagyunk elhívva. Isten elhívott szent közösségre az Atyával, az Ő Fiával, Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel. Ahogyan közeledünk a Szentháromság Istenhez, úgy jutunk közelebb egymáshoz is. Ha elindultunk Jézust követni, ha átéltük az Ő csodáit, megtapasztaltuk az Ő közelségét, az Ő jelenlétébe kerültünk, bele születtünk az Ő családjába, része lettünk a vele való közösségnek, az Ő népéhez tartozunk, országának polgárai lettünk - akkor mi is mondhatjuk, ahogyan János mondja: „közösségünk van Vele” (6. v.).
n János apostol feltételes módban mondja ezt: Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele”, és ezt a feltételes kijelentést megismétli még kétszer:Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk” (8. v.), és végül „Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk” (10. v.). De azt is elmondja, hogy ezek a feltételes kijelentések bizonyos körülmények között igaz kijelentéseknek bizonyulnak, valósággá válnak.
n Most csak az első kijelentéssel foglalkozunk, amely arról szól, hogy közösségre vagyunk elhívva. Először, figyeljük meg, hogy van valami, amit tudnunk kell – (5. v.) – ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség”. Másodszor, van valami, amit el kell kerülnünk – (6. v.) – Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük.” Harmadszor, van valami, amit tennünk kell – (7a. v.) – Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással”, és végül van valami, amiben részesülünk – (7b. v.) – Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
n A négy kijelentés közül a második és a harmadik ugyanazt mondja, csak az egyik negatív megfogalmazásban, a másik pedig pozitív megfogalmazásban: (1) „ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük”, és persze, így nem lehetünk közösségben sem vele, sem egymással. (2) „Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással”, és közösségünk van Vele is.

I. Valami, amit tudnunk kell – 5. v.
n Kezdjük azzal, hogy van valami, amit tudnunk kell – (5. v.), ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Mindenkinek tudnia kell, hogy Isten a világosságot képviseli, teljesen elkülönült a sötétségtől. Benne nincs semmi sötétség. Ő a „Világosságok Atyja” (Jak 1:17), és „hozzáférhetetlen világosságban lakozik” (1Tim 6:16).
v  De mit jelent ez? A világosság és sötétség kifejezéseket nem fizikai értelemben kell érteni, hanem lelki értelemben. A sötétség a bűn világát jelenti, a gonosz birodalmát, a világosság pedig Isten tisztaságát és szentségét. Ez tehát két életstílust, életirányt mutat, kétféle állapotot jelez. Az egyik, a sötétség, amely a bűnben élők és a gonosz lelkek állapotát írja le, a másik a világosság, az Istenhez tért és bűntől megtisztult embereket mutatja.
n „Az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.” E bűnös és sötét világba Jézus Krisztussal érkezett meg a világosság, mivel Ő maga a Világosság.
v  János ezt mondja: 4 Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága; 5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. 6 Volt egy Istentől küldött ember, kinek neve János. 7 Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. 8 Nem ő volt a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. 9 Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” (Jn 1:4-9)
v  Arról, hogy Jézus hozta el a világosságot, maga az Úr Jézus is bizonyságot tett. Ezt olvashatjuk Jn 12:_35-36-ban: „35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36 Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”
v  Azonban az Úr Jézus hallgatói közül nem mindenki szívlelte meg ezeket a szavakat, mert Nikodémusnak ezt mondta: 19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak.” (Jn 3:19)
n Az Ige tehát testté lett, hogy világosságunk legyen. Ez a világosság teljes változást hoz annak életében, aki fogadja ezt a világosságot. Sőt, ő maga is világosság lesz mások számára! És így alkalmas lesz arra, hogy közösségben legyen Istennel.
v  A Hegyi Beszédben az Úr Jézus kijelentette az övéiről, hogy 14Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. 15 Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.  16 Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:14-16)
n Az Istennel való közösség, és az egymással való közösség össze van kapcsolva. Egymással csak úgy lehetünk élő közösségben, ha előzőleg Istennel már közösségben vagyunk. De hogyan lehetünk közösségben Istennel? Úgy, ha a világosságban járunk. Ez a feltétele az Istennel való közösségnek: 6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. 7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
n Mivel Isten világosság és nincsen benne semmi sötétség, ezért az Isten Igéje is világosságot terjeszt. Erre jól teszitek, ha figyelmeztek, mondja Péter apostol „mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” (2Pt 1:19)

II. Valami, amit elkerülni, és valami, amit tenni kell – 6-7a. v.
n A következőkben viszont János arról beszél, hogy van valami, amit el kell kerülnünk, azt, hogy „a sötétségben járjunk”, és van valami, amit tennünk kell, azt, hogy a világosságban járjunk, amint ő maga a világosságban van”. Ezekből következik aztán, hogy „közösségünk van egymással”, és persze, Istennel. Erre a közösségre vagyunk elhívva. Szeretném most ezt az elkerülni és cselekedni való dolgot egyszerre megvizsgálni.
n Miközben Isten végzi az Ő megvilágosító munkáját, ezzel egy időben lelkünk ellensége is végzi az ő homályosító, sötétítő munkáját. Az ördög sötétségben kíván tartani, Isten pedig meg akar világosítani.
v  Pál apostol ezt mondja 2Kor 43-4-ben: 3 Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: 4 Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.”
n Egy másik helyen arról beszél, hogy lepel borul azok arcára, akik nem fogadják a világosságot (2Kor 3:14-16).
v  Idézi ő is Ézs 6-ot, ahol Ézsaiásnak azt mondja az Úr, hogy Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; 10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.” (Ézs 6:9-10) A próféta azt kérdezi, hogy „Meddig lészen az, Uram?”, azt remélve, hogy nem tart örökké.
v  Nem is tartott: eljött a Világ világossága, Aki megvilágosít minden embert, aki Őt befogadja. Erről is jövendölt Ézsaiás: De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. 2 A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük!” (Ézs 9:1-2)
v  Ugyanígy szólt erről Zakariás pap: meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, 79 Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” (Lk 1:78-79)
v  Simeon is kijelentette: „Látták az én szemeim a te üdvösségedet, 31 amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára; 32 világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.” (Lk 2:30-32)
v  Maga az Úr Jézus is bizonyságot tett erről: 46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.” (Jn 12:46) és „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Jn 8:12)
n A közösség feltétele a világosságban való járás. Ez egész világ a sötétségben vesztegel (1Jn 5:19). Senki sem járhat a világosságban, ha még nem hagyta ott a sötétséget! Amikor valaki megvilágosodik, hirtelen meglátja önmagát, úgy ahogy van, és felragyog számára a kegyelem. Kezdi érteni Isten igéjét és megvilágosodik számára az üdvösség útja. Ezt a megvilágosodást nevezi a Szentírás megtérésnek. Olyan ez, mint egy álomból való ébredés.
n Pál így írja ezt Timótheusnak, hogy ha talán adna az ellenszegülőknek az Isten megtérést az igazság megismerésére, 26 és felocsudnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.” (2Ti 2:25-26) Ez a felocsúdás, felébredés – ez a megtérés! A tékozló fiúról is azt olvashatjuk, hogy „magához tért”, észhez tért, magába szállt, amikor megtért (Lk 15:17). Akkor kezdett el világosságban járni, amikor elindult hazafelé.
n De ha a sötétségben járunk, és mégis azt mondjuk, hogy közösségünk van Vele, akkor hazudunk – mondja az apostol, nem mondunk igazat, és nem cselekedjük az igazságot. Ám „ha a világosságban járunk, mint Ő maga a világosságban van, közösségben vagyunk egymással, és Jézus Krisztussal, mert Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől.” (7. v.)
v  Az Úr Jézus vére megtisztít, szabaddá tesz, feloldoz, eltörli a bűnt, megigazít, és visszaállítja a kapcsolatot Isten és ember között. Így lehetünk közösségben vele, és bátran mondhatjuk, hogy közösségünk van Istennel.
n Vizsgáljuk meg magunkat, hogy csakugyan így van-e ez? Vagyis, a világosságban járunk-e? A sötétségben, az éjjel idején aludni szoktak. De ugyanígy történik a lelkileg sötétségben élő emberekkel is: alusznak!
v  Az alvó ember álmában mindent másképpen lát, szépnek, gyönyörűnek, különlegesnek, vagy éppen rémségesnek, miközben nem is tudja, hogy álmodik! Azt hiszi, hogy amit lát, az valóság. Álomvilágban él.
v  Nincs szeme meglátni, nincs füle meghallani a valóságot. Nincs időérzéke sem, nem tudja, hogy eljött az ideje a felébredésnek, és ha nem ébred fel, akkor emiatt talán elkésik valahonnan.
v  Alvó állapota használhatatlanná teszi, sőt, másokat is akadályoz, útban van! Miatta halkan kell beszélni, mert, ő alszik…
v  Az álmosság és ásítás ragályos: az álmos ember álomba merít másokat is, és alvó állapotukban olyat tesznek, amit ébren nem tennének: félre beszélnek, horkolnak. Az alvó emberek cselekedeteit szégyen még emlegetni is!
v  Ezért van az, hogy az ördög, elaltatja, elringatja az embert: aludj csak, mert amíg alszol, a sötétségben vagy, és nem lehetsz közösségben Istennel és testvéreiddel. Az ilyen állapotból kell felserkenni!
n Róm 13:11-14-ben Pál apostol arról beszél, hogy eljött az ideje a felébredésnek az alvásból: „Tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. 12 Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.”(Róm 13:11-12)
v  „Ideje már, hogy felserkenjünk!” Riadókészültség van! Nincs vesztegetni való idő! Emlékszem, amikor katona voltam, ha riadót fújtak, öt perc alatt kint kellett legyünk a gyülekező helyen, felöltözve, minden gomb begombolva, a kopka bekapcsolva, a hátizsákkal a hátunkon, készen. Ilyen sürgős a felébredés a lelki álomból! 
n Vannak e körülötted lelkileg alvó emberek, akikkel emiatt nem lehetsz közösségben? Az ilyenek nem foghatják fel Isten Lelkének dolgait, mert azok bolondságok az ő szemeik előtt, mivel azok lelkiképpen ítéltetnek meg – ő pedig testiek, sötétségben élők!
n Hogyan ébredhetnek fel? Hogyan juthatnak világosságra? Pál apostol egy másik helyen ezt írja: 11 Ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább feddjétek meg azokat; 12 Mert amelyeket azok titokban cselekszenek, éktelen dolog csak mondani is. 13 Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jönnek; mert minden, ami napvilágra jön, világosság. 14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki alszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.” (Ef 5:11-14)
n Az Ige ébreszt fel minket, amikor néven szólít, és akik felébredtek, azok felébreszthetnek másokat. Akik pedig világosságban járnak, azok közösségben lehetnek Istennel és egymással.
III. Valami, amiben részesülünk – 7b. v.
n Végül van még valami, amiben részesülünk: Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (7b. v.)
n A bűnből való megtisztulás éppúgy a következménye a világosságban való járásnak, mint az egymással és Istennel való közösség. Később azt mondja az apostol: 8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:8-9) A bűn megvallása ugyanaz, mint a világosságban való járás.
v  A felébredt ember elhagyja bűneit: már nem tesz olyan dolgokat, amit alvó állapotában, sötét állapotában tett. Krisztus megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.” (Kol 1:13) „Voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.” (Ef 5:8)
v  A világosságban járó embert a szeretet jellemzi: 9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van. 10 Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. 11 Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.” (1Jn 2:9-11)
n A világosságban járó emberek nem olyan emberek, akik soha nem botlanak meg, nem esnek el, akikben nincs semmi bűn, hanem olyan emberek, akiknek Isten megbocsátott, akiket megigazított, megszabadított, akiknek nagyon komoly elhatározásuk van arra, hogy a világosságban járjanak. A világosság emberei nem akarnak a sötétségben élni, nem akarják a bűnt folytatni! Megvallják bűneiket, és elhagyják azokat: a világosságban járnak.
n Pál apostol így írja: 13 Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban (dorbézolásban) és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben (kicsapongásban), nem versengésben (viszálykodásban) és irigységben: 14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.” (Róm 13:13-14)
n Az Úr Jézus azt mondja János evangéliuma 13. részében, hogy aki megfürdött, annak nincs egyébre szüksége, minthogy a lábait megmossák, különben egészen tiszta. Még Péter apostolnak is szüksége volt, hogy az Úr megmossa a lábait – de ezt nekünk most inkább jelképesen kell értenünk: a fürdés az, amikor valaki Jézus vérében megtisztul a bűneitől, amikor megtér. Akik pedig megtisztultak, megfürödtek, a Jézus vére által megmosdattattak, azoknak azért még szükségük van az ún. „lábmosásra”, a rendszeres bűnvallásra és naponkénti bocsánatra.
n A megvilágosodott ember újra és újra megvizsgálja magukat az Úr Igéjének fényében, megnézni magát a szabadság tökéletes tükrében, és vágyik világosságban járni. Ha a világosságban járunk, a Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől. Ő az engesztelő áldozat a mi bűneinkért.
v  A Korintusi első levélben Pál apostol azt mondja: 9 Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák (bujálkodók, kéjencek), se férfiszeplősítők (fajtalanok, férfiakkal paráználkodó férfiak), 10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. 11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk lelke által.” (1Kor 6:9-11)

n Ilyenek voltatok, de!... megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézus vérében és a mi Istenünk lelke által. Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Így lehet közösségünk egymással, mivel Jézus vére eltörölte bűneinket. Ha vétkezünk, van Szószólónk, Közbenjárónk az Atyánál, Aki megváltott minket, megszabadított minket, aki magáénak vall, Akivel mi közösségben lehetünk.