2009. november 18., szerda

Gyermekkeresztség vagy hitvalló keresztség?

Baptista létünk egyik sarokköve a keresztségről/bemerítésről vallott hitünk. Ez a hitünk azon alapszik, hogy a Biblia csak a hitvalló (vagyis felnőtt-) és vízalámerítéssel történő keresztségről tud, és a gyermekkeresztséget, a leöntéssel vagy meghintéssel történő keresztséget nem ismeri. Mi pedig ragaszkodni akarunk az evangélium igazságához, amelyhez a bemerítés tanítása és gyakorlása is tartozik.
A gyermekkeresztség igazolására leginkább négy igeszakaszt szoktak említeni:

  1. Mt 19:13-14 – ahol Jézus megáldja a gyermekeket;
  2. ApCsel 2:38-39 – „mert néktek lett az igéret és a ti gyermekeiteknek”;
  3. Az ún. háznép-keresztség – ApCsel 10:16; valamint
  4. Az 1Kor 7:14 kijelentése: „gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek”.
Megfigyelhető, hogy az említett igék mindegyike másról beszél, nem pedig a gyermekek megkereszteléséről. Ahol Jézus megáldotta a gyermekeket, a kijelentése, hogy „ilyeneké az Istennek országa”, érvényes keresztség nélkül is. Ugyanúgy a Pál apostol kijelentése, hogy a hívő szülők gyermekei szentek: ez keresztség nélkül is így van. Péter apostol pünkösdi beszédében nemcsak azt mondta, hogy „néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek”, hanem azt is, hogy ezek azok, akiket „elhív magának az Úr, a mi Istenünk”. Vagyis, az ígéret öröklése nem automatikus, hanem Isten elhívása előzi meg. Megkeresztelkedett Kornélius és a filippi börtönőr háznépe, de nincs semmi utalás arra, hogy ott kisgyermekek is meg lettek volna keresztelve. Ellenkezőleg, olyanokról van szó, akik megtérésük és újjászületésük után a Szentlélek ajándékában részesültek, és magasztalni tudták az Istent. Erre nézve mondta Péter: „Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szentlelket miképpen mi is? És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében.” (ApCsel 10:47-48) Nem másoknak parancsolt, hogy kereszteljék meg őket, hanem nekik parancsolt, hogy keresztelkedjenek meg. Nemkeresztelésről”, hanem megkeresztelkedésről van szó.
A gyermekek megkereszteléséről azért nem beszél sehol a Szentírás, mert a keresztséget meg kell előzze a hit és a megtérés, valamint az erről szóló hitvallás. Figyeljük meg a következő igéket:
  • Keresztelő János megdorgálta és eltiltotta a keresztségtől a megtéretlen farizeusokat. (Mt 3:7-9)
  • Csakis azok keresztelkedtek meg, akik szívükben megkeseredtek, és örömmel fogadták a felszólítást a gonosz nemzetségtől való elszakadásra. (ApCsel 2:37-41)
  • A samáriaiak csak azután keresztelkedtek meg, miután hittek Filepnek. (ApCsel 8:13-14)
  • Filep a személyes hitet szabta feltételként a szerecsen komornyik megkeresztélésére, és csak azután szálltak le a vizbe, miután hitéről vallást tett (ApCsel 8:34-39)
  • Saulus is megtérése után keresztelkedett meg. (ApCsel 9:17-18)
  • A filippi börtönőr csak azután keresztelkedett meg, miután megmosta Pált és Silást az ütésektől, „és egész háznépével egyben örvendezett, hogy hitt az Istennek”. (ApCsel 16:29-34)
  • Krispus és a korinthusiak azután lettek megkeresztelve, miután hittek. (ApCsel 8:7-8)
  • Pál apostol az efézusi János-tanítványok keresztségét érvénytelennek nyilvánította és újra megkeresztelte őket! Erre azért volt szükség, mivel azok csak akkor hallottak és hittek Jézusban, és vették a Szentlélek ajándékát. (ApCsel 19:1-6)
Megállapítható, hogy akik a gyermekkeresztséget hirdetik és gyakorolják, azok tévednek, és „nem járnak egyenesen az evangélium igazságához képest” (Gal 2:14).

34 megjegyzés:

Névtelen írta...

Louisville, Kentuckyban voltam a nyáron, és vasárnap reggeli istentiszteleten vettem részt egy kis gyülekezetben, kb. 1500 tagú.
Igehirdetés után, egy apuka előre hozta a 6 éves kisfiát, és elmondta, hogy a tegnap esti vacsora után, a kis srác behívta az Úr Jézust a szívébe. A gyerek végig meg se szólalt. Aztán az apuka fogta a kicsit és belépett vele a medencébe és bemerítette az Úr Jézus nevében. Mindenki tapsolt kedves megjegyzések kíséretében.

Két évvel ezelőtt San Antonióban meglátogattunk egy családot, és fogtunk az alkalmon, elmentünk John Hagee gyülekezetébe, szombat este volt. Egy női konferencia záró alkalmát fogtuk ki. Hagee testvér prédikált és a végén megkérdezte, ki akarja az Úr Jézust befogadni. Kb. 150 nő jelentkezett.
Azonmód elkezdték éket kivezetni egy ajtón, majd kis idő múlva megjelentek egyenként kék köpenyben a bemerítő medencében, és szó nélkül bemerítették őket, minden bizonyság vagy afféle nélkül.

Mind a két példa, szerény véleményem szerint, a felnőtt hitvalló bemerítés elbagatelizálása volt. Az egész egy komolytalanság.
Ezzel nem azt mondtam, hogy mindenütt Amerikában ez így megy.

Mi itt igyekszünk megőrízni azt a biblikus és gazdag baptista örökséget, amit otthonról hoztunk, amit ha megfelelő tartalommal megtöltünk, nincs vele semmi baj.

Köszönöm a világos, biblikus tanítást a témáról.
Lukács Jámos.

Borzási István írta...

János, tudomásunk van róla, hogy a bemerítés kérdése még baptista gyülekezetekben is van, ahol kívánnivalót hagy maga után... De hála Istennek, főképp errefelé, ezek ritkább esetek.
Mi az Alapszabály és a Belső rendszabály(tervezet) előírásaival próbáltuk kivédeni a ferdülést:

Alapszabály, 11. Cikkely – (1) A keresztyén baptista gyülekezet tagja, nemi, nemzetiségi és faji megkülönböztetés nélkül az a személy, aki szabad akaratából hisz és megkeresztelkedett, elfogadta a Keresztény Baptista Vallásfelekezet Hitvallását és a jelen Alapszabályzat előírásait, illetve nyilvántartják egy helyi gyülekezet anyakönyvében.
(2) A baptista gyülekezeti tagság személyes, nem ruházható át, és a helyi gyülekezetben vezetett anyakönyv alapján igazolható.
(3) ...
(4) Minden baptista hívőnek tartoznia kell egy helyi gyülekezethez. A baptista hívő egyidőben, csak egy gyülekezetnek lehet tagja.

Belső Rendszabály, 7. cikkely - A gyülekezet csak azokat a személyeket meríti be és veszi fel tagjai sorába, akik megfelelnek az Alapszabályzat 11. cikkelyének 1. bekezdése előírásainak és betöltötték 14. életévüket. A 16 évesnél fiatalabb személyek esetében a tagfelvételhez, a vallástörvény értelmében, a szüleiknek vagy nevelőiknek is hozzá kell járulniuk.
8. cikkely - Amikor a gyülekezet az új tagok felvételi eljárását megszabja, figyelembe veszi, hogy:
a) a tagfelvételt kérelmező személy bizonyságtétele hangozzon el a gyülekezet tagsága előtt;
b) A tagfelvételről végső soron a gyülekezet közgyűlése szavazás által dönt a lelkipásztor és a bizottság ajánlására.

Pal írta...

Emil fiunk hazajon a reformatus vallasorarol.
"Anya a reformatusoknal lepriccoljak a gyerekeket?"
Igen Emil...
"De hat az ugy nem jo! Hat a kisbaba nem tudja mondani, hogy hiszek az Ur Jezusban...?!"
Igy van Emil, nem tudja...
"de hat akkor miert csinaljak ugy???"
Hat, magyarazzatok meg a 7 eves gondolkodonak, hogy miert is...
Anna.

Névtelen írta...

Kedves Borzási testvér (remélem szólíthatom így ha nem is egyház szerint te Krisztus szerint azok vagyunk)! Régi olvasója vagyok a blogjának. Eddig még nem írtam bár sok építő dolgot olvastam, amiért most mondok köszönetet.
Ha megengedi, szeretnék reagálni a leírtakra.
Ha a keresztségről beszélünk, akkor ajánlatos különválasztani nem csak a gyerek és felnőtt keresztséget vallókat, hanem gyerekkeresztséget gyakorlókat is. Magamat is baptistának vallhatom, paedobaptistának. Amennyire ismerem, sok anabaptista is van Önök között. A „bapt idz ó” a héber „tábal” jelentésével cseng össze. Bár az első szó jelentése a bemerítésre, bemártásra szorítkozik, míg a második, azaz a héber szó egy rituális mosakodást jelent. Keresztelő János (baptista körökben Bemerítő) változtatott ezen a szokáson.
A reformátusok a szövetség teológiáját vallják. Azaz folytonosságot az Ó és Újszövetség között. A Római levél 15, 8ban olvashatjuk, hogy Jézus megerősítette az atyák ígéreteit. Gal. 3,29 –„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. „
Az Isten megkötött szövetsége örökölhető hívő szülők révén. Ezért van az, hogy csak hívő szülők gyermekeit lehet megkeresztelni. Nem a hit öröklődik csak a szövetség maga, mert az nem tőlem függ, azt az Isten adja/adta kegyelemből (a kálvinista baptisták talán ebben egyet értenek velem). A keresztség, mint olyan Isten kegyelmének a jele, ha úgy tetszik felkínálása. A konfirmáció pedig a hitből fakadó válasz. Sajnos ez a biblikus elmélet nem minden esetben valósul meg. Ez már egyházfegyelmi kérdés.
Tehát azért kell megkeresztelni a kisgyermekeket, mert ők is Isten Anyaszentegyházához (szövetségéhez) tartoznak mint a felnőttek. A bűnök bocsánatát Krisztus nekik is éppúgy ígéri mint a felnőtteknek.
Érvek a Szent Írásba ez meg az mellett is vannak kérdés melyeket hangoztatjuk jobban. Vagy inkább milyen írásmagyarázási módszert alkalmazunk. A lényeges, hogy éljük is a hitünket. (így vagy úgy)
Hinném is, hogy a baptistáknak van igazuk, de sajnos sok baptista megkeresztelttel találkoztam ahova még kellett volna a vízből bővebben (ha a mennyiség számítana). Vajon a baptista egyház ki tudja e mondani, hogy csak és kizárólag újjászületett embereket keresztel meg? Vajon nem hígult fel ebben az egyházban is a keresztség? Talán garantálható, hogy minden bemerített Krisztus hűséges katonája lesz? Hallottam mikor azt mondták egyesek, hogy most már nekünk is meg kellene, keresztelkedni meg hát nem sokára mennénk is férjhez.
Hogy van ez?
Miért lényeges a víz: milyensége, mennyisége. Van, akit az óceánba is megkeresztelhetnek még se fog megtérni másokat meg csak az eső kereszteli mégis nagyobb keresztyének.
Nem hiszem, hogy az Úr a víz mennyiségét vizsgálja. Ez csak jelkép. Azt is túlzásnak tartom, hogy a jeges vízben is tartanak bemerítést.
A kérdés bonyolódik, ha csak az Új Szövetségi keresztségeket vagy nevezzük bemerítésnek, vesszük alapul azzal gyakran együtt járt a lélekkeresztség. Ez sok bajt okozott az utóbbi időben baptista körökben is.
Bármilyen formában is legyünk megkeresztelve, az Úr áldjon meg bennünket.
Tisztelettel,
egy református.

Borzási István írta...

Kedves református testvérem,

Bejegyzésemben röviden ismertettem a baptisták álláspontját a keresztségről, de ezt anélkül tettem, hogy kigúnyoltam volna a gyermekkeresztelőket! Sajnálom, hogy te mégis mersz gúnyolódni „testvéreddel”, és annak ilyenformán megvallott hitével...

Válaszodban kihagytál lényeges dolgokat abból, amit leírtam (például, hogy a keresztséget meg kell előzze a hit és az arról szóló bizonyságtevés), és olyasmivel hadakozol, amit én nem állítottam (hogy a víz mennyisége fontos lenne). Megállapításaidat (részben) te magad cáfolod meg (habár tudatlanul).

Azt mondod, hogy az Isten megkötött szövetsége örökölhető hívő szülők révén, mivel a keresztség az Isten kegyelmének a felkínálása (mintha másképp vagy másoknak nem lenne felkínálva Isten kegyelme), a konfirmáció pedig a hitből fakadó válasz... (bár az lenne!) Azt írod, hogy „ez a biblikus elmélet” nem minden esetben valósul meg. Te magad is tudod, hogy ez általában NEM valósul meg! Egyházfegyelmet épp azért nem lehet gyakorolni, mert aki igazából sohasem volt „benn”, azt kizárni sem lehet.

Még a „szövetség teológiája” alapján is téves olyat állítani, hogy ahogyan a zsidó gyermekek felvették a szövetség jegyét (a körülmetélkedést), úgy a mai hívő szülők gyermekei is felvehetik az újszövetség jegyét (a keresztséget). Azért téves, mert az Ószövetségben az Izráel népébe való TERMÉSZETES beleszületés biztosította a szövetségben való részesülést, míg az Újszövetségben ez csak az ÚJJÁSZÜLETÉS folytán lehetséges. A Róm 15:8b szerint Jézus megerősítette az atyák ígéreteit, de ebben csak azok részesülhetnek, akik Krisztuséi, ahogyan épp te idézed: –„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gal 3,29) Krisztuséi csakis úgy lehetünk, ha újjászületünk.

Másrészt, ha igaz lenne, hogy a gyermekek is részesülhetnek keresztségben, akkor akár Úrvacsorát is kaphatnának, nem? Ki tilthatná el tőlük a másik sákramentumot? Az Úrvacsora még inkább az Újszövetség jegye! De gyermekek nem kaphatnak Úrvacsorát, és nem azért, mert nem tudják megrágni a kenyeret és megemészteni a bort, sem nem azért, mert nincs elég hitük, hanem azért, mert EGYÁLTALÁN NINCS még hitük. Így nem vehetik fel a szövetség jegyét sem, sem egyiket, sem másikat.

Nem tudom, hogy hol ígéri Jézus Krisztus a bűnök bocsánatát a gyermekeknek éppúgy, mint a felnőtteknek? És milyen bűnöket kell a csecsemőknek megbocsátani? Talán az ApCsel 2:38-39-re utalsz, de ott csak azokról van szó, „akiket elhív magának az Úr, a mi Istenünk”.

Baptista gyülekezetekben kizárólag olyanokat keresztelünk meg, akik kérik a keresztséget (ezért keresztség és nem keresztelés), akik megtérésükről vallást tettek, és ennek gyümölcsei a gyülekezet részéről felismerhetők. Amíg ez a gyakorlat megvan, addig nem hígul fel a keresztség, habár ennek ellenére megtörténhet, hogy olyanok kerülnek bemerítésre, mint amilyen Simon is volt. (Lásd: ApCsel 8:13. 21.) Minket be lehet csapni, Istent nem. De ez nem a gyülekezet vagy a lelkipásztor hibája, mint ahogyan Filep sem hibáztatható, hogy Simont a hite és vallástétele alapján megkeresztelte – pedig még „ördögfi” volt (ApCsel 13:10). Aki hamis hitről tesz hamis vallástételt, az felelni fog tettéért. A gyülekezet feladata csupán az, hogy amikor felismerte a tévedést, alkalmazza a fenyítéket, mint ahogyan ezt nálunk rendszerint meg is tesszük.

Borzási István írta...

Bizonyára nem a víz mennyisége van milyensége a lényeges. A jeges vízben keresztelni sem ajánlatos, ha van más megoldás. A lényeges kérdés a személyes döntésen van, a megtérésen, és a hitvalláson: e nélkül nincs új élet, nincs lélekkeresztség, nincs újjászületés, nincs üdvösség. Nincs Krisztus.

Mert ugye, a keresztség Krisztusról szól, és Benne nyert új életünket jelképezi?

"Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk." (Róma 6:3-4)

mkasaroczky írta...

Kedves testverek!
Megteresem kezdeten (22 evvel ezelott)Nemeto.-ban,egy amerikai international babtista gyulekezetbe jartam,ahol a kulonbozo nemzetisegu hivok, tolmacs segitsegevel hallgathattak Isten igejet.Mivel tolmacson keresztul hallgatni azt nem a legmegfelelobb,kiegeszitokent magnokazettarol hallgattam Cseri Kalman igehirdeteseit.Termeszetesen ezzel parhuzamosan a bibliamat is szorgalmasan tanulmanyozgattam.Azt tudtam,hogy a katolikusok es a reformatusok is csecsemoket keresztelnek,de mivel Cseri K.tanitasait igazan biblikusnak tartottam,azt gondoltam,hogy o egyedul,- ill.a gyulekezete - ez alol kivetel.Nagyon el akartam magammal ezt hitetni,szinte feltem,hogy egyszer a kezembe kerul egy olyan kazetta,amin azt kell halljam,hogy eppen csecsemot keresztelnek Kalman gyulekezeteben.Ez persze jo par ev utan bekovetkezet-azert ily sokara mert nem jutottam hetrol-hetre folyamatosan hozza a kazettakhoz.Egyik Istentiszteleti igehirdetes alkalmaval azt hallom,hogy csecsemo keresztelesre keszulodnek.Ekkor igencsak felkaptam a fejem,de akkor igazan,amikor azt hallottam,hogy a csecsemo(k),ezennel felvetettek az anyaszentegyhazba is.Azt hittem,hogy rosszul hallok ezert visszatekertem a magnokazettat.Sajnos jol hallottam.Cseri K.igehirdeteseit azota mar ritkabban,es azt is fenntartassal hallgatom.Igy hat Borzas testver minden szavaval egyetertek mert az ugy bibliai ahogyan itt a blogban olvastam.Tegyem-e meg hozza Urunk es a tobbi bibliai szereplok vizbe meritkezeset is?
Koszonjuk Borzas testver a helyes biblikus magyarazatot,amit gondolom, minden testver neveben tehetem, szeretettel udvozolve oket az Urban.

mkasaroczky írta...

Bocsanat Borzasi testver,elozo levelemben lehagytam a vezeteknevedrol az "i' betut.

Névtelen írta...

Alámerítésről itt szó sincs. Nehezen is lehetett vonamegtenni, mert az a Gáza melletti út "pusztaság" volt: se folyó sem patak nem volt ott, ahol ez lehetséges lett volna.Ezen az úton ilyen kersztség földrajzi lehetetlenség. Azt sem értem, hogyan lehet olyan megvetőleg beszélni a meghintésről, meglocsolásról ( vagy a "lepriccolásról")amelyről a Biblia ír és a zsidók is alkalmazták. (pl. II Mózes 24 7-8, Ézsaiás 44:3, Zakariás 12:10, Joel 2:28) Református hozzászóló testvérem( akit egyébként ok nélkül a földbe döngölt) a "jeges víznél" valószínüleg arra gondolt, hogy nem minden esetben lehetséges a keresztséget bemerítkezéssel kiszolgáltatni. És itt ne a blogjában szereplő jeges vízre gondoljon, hanem pl. az északi sarkon élő esetleges megtérőre. De igen enhéz kiszolgáltatni a keresztséget bemerítkezéssel pl. közép afrikában is. Vagy azt gondoljuk, hogy Krisztus olyan jegyet adott, melyet némely esetben ( akár mozgásképtelen,kórházi ágyon fekvő) nem tudnak kiszolgálni? Erre nem gondolt volna? Lehetséges? Ugyan már! Mindezekkel együtt én elfogadom az Önök keresztségét, és szokásrendjét. Ez visszafele miért nem működik? Bízzuk ezt az Úrra! Egyébként szokásrendünk, szabálykönyvünk nekünk is van. Igaz kicsit régebbiek. Heiderbergi káté, II helvét hitvallás. Az már más kérdés hogy mint minden egyházban-melynek tagjai gyarló emberek- nálunk is vannak botlások. Részemről nagyjából lezártnak tekintem kis "szösszenetemet". Indentitásomat merem vállalni, ha szükséges, csak a baptista barátaim miatt nem akarok itt össze- vissza kavarni. Mkasaroczky úrnak viszont azt üzenem, hogy igazán kár ha nála is a keresztségen fordul meg minden Cseri Kálmánnal kapcsolatban. Ha Budapesten járok, néha elmegyek a gyülekezetébe. Áldott igehirdetések. Nem éppen az tükröződik a gyülekezetében, hogy nem bibliai. Igaz elég nagy, és BP minden részéből járnak oda vasárnaponként kb 500-800-an. u.i.: Irodalomnak tudnám ajánlani Dr. Jochem Douma: A gyermekkeresztség és a megtérés , vagy Modersohn Ernő(Őt Önök is elismerik):Meg kell-e mégegyszer keresztelkednem c. kiskönyvét.( Én olvastam az önök fejtegetéseit, kérem olvassák el Önök is a mienket) Testvéri üdvözlettel: egy református

Névtelen írta...

Bocsánat az eleje lemaradt.
Így lesz teljes:
Tisztelt Testvérem. Elöljáróban annyit szeretnék elmondani magamról, hogy én is csak egy lepriccolt(igaz felnőttként) hitvalló református vagyok. Véletlenűl találtam rá az Ön blogjára, miközben a keresztség-bemerítkezés témakörében végeztem kutató munkát. Városunkban, mi reformátusok különösen jó kapcsolatot ápolunk a baptista testvérekkel. Többekkel jó barátságban vagyok(vagyunk) Amiért-e kutatómunkát elkezdtem, annak oka volt. Megszóllíttattunk egy (protestáns)csoportunkba érkezett baptista testvérünk által, aki tulajdonképpen ugyanazt mondja, mint Ön, ráadásul nyomatékosan felhívva figyelmünket, hogy csak akkor lehetünk bizonyosak az üdvösségünkben, ha bemerítkezünk. Ezután imádságaimban kértem az Urat, hogy valóban mutassa meg nekem, ha valóban így van. Mivel én mint írtam felnőtt keresztyén, vagyok, nem jártam káté órákra, nem ismertem-e témakörben egyházunk hagyományait, így nyitottan kerestem -e témakörben minden felekzetből információt. Most úgy áll a dolog, hogy amit eddig csak természetesnek vettem(t.i. a gyermek keresztségetés a meghintést) abban most különösen megerősödtem. Azt írja, hogy a Biblia nem ismeri a gyermekkeresztséget, csk a hitvalló felnőtt keresztséget. Én ezt nem így látom. A Bibliában nagyon sok helyről olvashatunk arról, hogy az ószövetségben is, (ami az ige szerint is az újnak, tehát a Krisztusnak árnyéka)hogy a gyermekeket a szövetség jelével(körülmetélés) illették. Ez egy megelőlegező jel volt az Úrtól. Természetesen akkor sem és most sem jelentett automatikus üdvösséget, ha később ő maga nem tett vallást hitéröl. Az újszövetségben pedig számomra teljesen egyértelmű, hogy mikor az írás egész háznépek ( Kornélius, Krispus,Lídia, tömlöctartó)megkereszteléséről beszél, abba , abba az akkori szokás szerint beletartoztak a gyermekek is. De ennél továbbmegyek. Mikor imádkozom, és az egész házam népével kapcsolatban kérem az Urat, abba számomra beletartoznak gyermekeim is. (Önnél ez nem így van?) Természetesen jó érzéssel tölt el engem is, ha valaki szintén felnőttként keresztelkedik meg, de számomra az is természetes hogy gyermekeimet is a szövetség látható pecsétjével megkereszteltessem. Arról viszont nem találtam semmit, ( még homályos utalást sem) hogy a gyermekkeresztség tiltott lenne. Azt gondolom, hogy egy ilyen fontos dolog, a Bibliában szintén le lenne írva. Egyébként hitvalló őseink is pl. Origenes,vagy Tertullián (II.század)soha nem vitatták a gyermekkeresztség tényét, maximum nem tartották minden esetben helyesnek. Az pedig hogy a Biblia csak a bemerítésről tud és más módszer elfogadhatatlan egyenesen butaság. Vagy pl. hogyan magyarázzák azt, hogy Péter beszéde által, mikor 3000 ember megtért és megkeresztelkedett, a 12(!) Apostol egy fél nap alatt bemerített 3000 embert ott (Jeruzsálem) ahol kevés víz volt és ezért Keresztelő János sem ott merített. Ja persze egyébként volt víz. Ott volt először is a Kidron patak, csak éppen a Pünkösdkor száraz volt. Másodszor ott volt a Siloah forrása, de az vízmerítő hely volt. Harmadszor ott volt a Bethesda tava ami a papok felügyelete alatt volt, és nem valószínű, hogy a "halálos ellenségeket" odaengedték volna. A nagy távolság miatt viszont a Jordánhoz sem mehettek el. Vagy a filippi tömlöctartó esete. Komolyan gondolják, hogy az akkori börtönkörülmények között még víz sem nagyon volt, és mégis volt egy bemerítő hely a börtönben, vagy a börtönőr házában? Vagy éjnek éjjelén felkerekedetta család valami folyóhoz? Továbbá ott van Fülöp és a szerecsen komornyi is. Ez a bibliai hely így hangzik: " És megállíták a szekeret, és leszállának mindketten a vízbe. Fülöp és a komornyik és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek...."

Névtelen írta...

Alámerítésről itt szó sincs. Nehezen is lehetett vonamegtenni, mert az a Gáza melletti út "pusztaság" volt: se folyó sem patak nem volt ott, ahol ez lehetséges lett volna.Ezen az úton ilyen kersztség földrajzi lehetetlenség. Azt sem értem, hogyan lehet olyan megvetőleg beszélni a meghintésről, meglocsolásról ( vagy a "lepriccolásról")amelyről a Biblia ír és a zsidók is alkalmazták. (pl. II Mózes 24 7-8, Ézsaiás 44:3, Zakariás 12:10, Joel 2:28) Református hozzászóló testvérem( akit egyébként ok nélkül a földbe döngölt) a "jeges víznél" valószínüleg arra gondolt, hogy nem minden esetben lehetséges a keresztséget bemerítkezéssel kiszolgáltatni. És itt ne a blogjában szereplő jeges vízre gondoljon, hanem pl. az északi sarkon élő esetleges megtérőre. De igen enhéz kiszolgáltatni a keresztséget bemerítkezéssel pl. közép afrikában is. Vagy azt gondoljuk, hogy Krisztus olyan jegyet adott, melyet némely esetben ( akár mozgásképtelen,kórházi ágyon fekvő) nem tudnak kiszolgálni? Erre nem gondolt volna? Lehetséges? Ugyan már! Mindezekkel együtt én elfogadom az Önök keresztségét, és szokásrendjét. Ez visszafele miért nem működik? Bízzuk ezt az Úrra! Egyébként szokásrendünk, szabálykönyvünk nekünk is van. Igaz kicsit régebbiek. Heiderbergi káté, II helvét hitvallás. Az már más kérdés hogy mint minden egyházban-melynek tagjai gyarló emberek- nálunk is vannak botlások. Részemről nagyjából lezártnak tekintem kis "szösszenetemet". Indentitásomat merem vállalni, ha szükséges, csak a baptista barátaim miatt nem akarok itt össze- vissza kavarni. Mkasaroczky úrnak viszont azt üzenem, hogy igazán kár ha nála is a keresztségen fordul meg minden Cseri Kálmánnal kapcsolatban. Ha Budapesten járok, néha elmegyek a gyülekezetébe. Áldott igehirdetések. Nem éppen az tükröződik a gyülekezetében, hogy nem bibliai. Igaz elég nagy, és BP minden részéből járnak oda vasárnaponként kb 500-800-an. u.i.: Irodalomnak tudnám ajánlani Dr. Jochem Douma: A gyermekkeresztség és a megtérés , vagy Modersohn Ernő(Őt Önök is elismerik):Meg kell-e mégegyszer keresztelkednem c. kiskönyvét.( Én olvastam az önök fejtegetéseit, kérem olvassák el Önök is a mienket) Testvéri üdvözlettel: egy református

Borzási István írta...

Atyámfia,
sajnálom, de magánvéleményed különbözik az Ige véleményétől. Van, ahol te magad is ellentmondasz magadnak. Minden kérdésedre nem fogok válaszolni, csak a legfontosabbakra.

Én is jó kapcsolat ápolására törekszem a reformátusokkal. Amit írok, azt nem személy elleni támadásként teszem, hanem az igei igazság iránti védelemből. Gondolom, ha mindketten a Szentírást tekintjük a legfőbb mércének, akkor egy értelemre juthatunk.

Hogy a Biblia nem ismeri a gyermekkeresztséget – ezt továbbra is állítom. Úgy gondolom, hogy állításomat csak akkor lehet megcáfolni, ha valaki bebizonyítaná, hogy az Újszövetségben ténylegesen gyermeket kereszteltek volna meg. Ez viszont lehetetlen, mert ilyen a Bibliában nincs. Hogy számodra valami egyéb “egyértelmű”, ez nem az én bajom, hanem a tied. Jó lesz felfigyelni arra, hogy az általad “egyértelműnek” tartott kijelentést egyáltalán nem lehet bizonyítani.

Továbbá, az sem állja meg a helyét, hogy a Biblia nem tiltja a gyermekkeresztséget. De igenis, tiltja! Mert amikor azt mondja, hogy csak azokat lehet megkeresztelni, akik hisznek és megtértek, akkor ez kizár mindenkit, aki nem hisz és nem tért meg. Vagyis a gyermekeket is. Tessék megemlíteni egy példát a Bibliából, ahol nem így történt! Keresztelő János még a felnőtt, vallásos farizeusokat is elutasította, azzal, hogy “teremjenek előbb megtéréshez illő gyümölcsöket!” (Mt 3:8)

Hogy pünkösdkor hogyan keresztelkedtek meg háromezren, nem vitatom, mert nem érdemes. Bárki kiszámolhatja, hogy 12 tanítványnak mennyi időre volt szüksége ennyit bemeríteni, és hamar rájöhet, hogy már kora délutánra befejezhették, hiszen az esemény reggel 9 órakor kezdődött (ApCsel 2:15).

A filippi börtönőr keresztsége nincs részletezve. De az igen, hogy “egész háznépével egyben örvendezett, hogy hitt az Istennek”. Ami viszont a szerecsen komornyikot illeti, ott te magad említed, hogy "És megállíták a szekeret, és leszállának mindketten a vízbe. Fülöp és a komornyik és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek..." Vagyis, a keresztséghez le kellett szállni a vízbe (nemcsak meríteni belőle)! Lukácsnak elhiheted, hogy ott volt víz, amibe beszállhattak mindketten…

A meghintés, meglocsolás zsidó szokás volt, és a bemerítés (gör. baptidzó) csak erőltetve jelenthet ilyesmit. Ugyanis, a Róma 6 szerint a keresztség a Krisztussal együtt való meghalásunkat és feltámadásunkat jelenti (az újjászületést), amit a víz alá merítés fejez ki a legjobban.

Már húsz éve, hogy ismerem az általad javasolt Joachem Douma és Mondersohn Ernő írásait. Ajánlom és is, olvasd el ifj. Almási Mihály, “És továbbment az ő útján örömmel” c. könyvét.

Nem szeretném, ha neved vállalása miatt megromlana a kapcsolatod a baptistákkal… Habár – ugyanúgy én is gondolhatnám, hogy ezután a reformátusok másképp fognak nézni reám… Nem?

Azonban mindezek után, még egy ennél is fontosabb dologra szeretnék rámutatni.

Borzási István írta...

Kedves Testvérem,
számomra (és azt hiszem, hogy az első keresztyének számára is) nem a bemerítés formája (HOGYAN?) volt a legfontosabb, hanem inkább az, hogy KIKET lehet megkeresztelni.

A magam részéről, ellenkezve baptista barátoddal, úgy vélem hogy az üdvösséget nem a bemerítés biztosítja, hanem a gyakorlatban megélt hívő élet. Vagyis, elméletben bemerítés nélkül is lehet üdvözülni – példa erre a megtérő lator.

Azonban van ennél egy fontosabb kérdés. A keresztséget az Ige szerint meg kell előzze a hit és a megtérés, valamint az erről szóló bizonyságtétel, de még inkább az elkülönülés azoktól, akik ezt nem tették meg. Ezt fontosabbnak és nehezebbnek tartom, mint magát a keresztséget, amely ezt jelöli. Péter apostol kijelentése, hogy „Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől” (ApCsel 2:40) – a legnehezebb lépés azoknak, akik Krisztus gyülekezetéhez kívánnak tartozni. Épp ezért, a reformátusokat és baptistákat nem (csak) a keresztség formája választja el egymástól, hanem az elkülönülés kérdése: vállalom-e, hogy hátat fordítok a világnak, és csatlakozom a szentek közösségéhez?

Mert akár bemerítéssel is megkeresztelkedhet valaki, hite és vallástétele alapján, az Úr Jézus parancsára, és üdvössége mégis megkérdőjelezhető, mert ott maradt, ahol azelőtt volt! A tékozló fiúnak nemcsak bűnbánatot kellett tartania, hanem haza kellett jönnie, otthagyva régi életét és barátait. Nos, az „otthagyás” és „csatlakozás” döntése nehezebb, mint maga a bemerítés kérdése. Vannak, akik vállalnák a bemerítést, de továbbra is együtt kívánnak Úrvacsorához járulni a részegesekkel és paráznákkal. Ez sajnos nem lehetséges. Vagyis lehetséges, de akkor nem jelent semmit. Éppúgy, mint egy kisgyermeknél: addig, amíg nem fejezi ki a Krisztussal való meghalást és feltámadást, addig az érvénytelen.

mkasaroczky írta...

Kedves Borzasi testver!
E valaszadasoddal is tokeletesen egyetertek.A reszegesekkel es paraznakkal egyutt valo Urvacsora vetel nem hogy "nem jelent semmit",hanem egyenesen ezt jelenti:"Mert aki meltatlanul eszik es iszik,iteletet eszik es iszik maganak,mivelhogy nem becsulte meg az Urnak testet. Ezert van ti koztetek sok erotlen es beteg es alusznak sokan."
Ezt persze nem azert,irtam le ide mintha te ezt az igehelyet nem ismerned,hanem azert,hogy meg inkabb erzekelheto legyen,hogy a "nem jelent semmit"szavak tul enyhe kifejezes.Valoban nagyon sokan vannak,akik onvizsgalat nelkul veszik az Urvacsorat es a bemeritkezest is egy ures,semmire nem kotelezo szorakozasnak.Ha valaki atyafi letere parazna,reszeges...stb,azzal meg egyutt sem szabad ennunk(1Kor5:10)A vilag baratsaga pedig bizony, ellensegeskedes Istennel(Jakab 4:4)"Ha valaki a vilagot szereti,nincs meg abban az Atya szeretete"(1Janos2:15)..."Fussatok ki belole en nepem..."(Jelenesek18:4)stb.
A korulmetelkedes es keresztelkedes kozott pedig oriasi a kulonbseg-a kettonek egeszen mas a jelentosege.Ennek megertesehez persze le kellene irni ide a fel Bibliat.A Cseri Kalmannal kapcsolatos irasomban azt szerettem volna kifejezni,hogy ha egy lelkipasztor ilyen oriasit teved,ott az ember mar ovatosan fogad el barmit is a tovabbiakban.De ez mar inkabb kedves reformatus testverunknek szol, testveri szeretettel,Maria.

Borzási István írta...

Nem az Úrvacsorára értettem, hogy "nem jelent semmit", hanem a (gyermek)keresztelésre.

Névtelen írta...

Hát úgy tűnik nem kerültek a véleményeink közelebb egymáshoz.
Egyébként nyugodtan válaszolhattál volna minden kérdésemre pontosan az álláspontodat kifejtve, hiszen hely az van hozzá.
Úgy tűnik, hogy kicsit részletesebben kell kifejtenem némely dolgot. Miért van erre szükség?
Nekem úgy tűnik, hogy Ti nem álltok nyitottan a dolgokhoz, és az én fejtegetéseimből csak azokra válaszolsz, amire csípőből visszalősz.( vagy vissza tudsz lőni)
Én úgy gondolom, hogy attól még hogy Ti hangosabban és gyakrabban szólaltok meg –e témakörben attól még nincs feltétlenül igazatok. Én nem találtam különösebb ellentmondást sem az előttem felszólaló református testvérem, sem a saját hozzászólásomban.
A Tiedben viszont jó néhányat.
Református testvéremnek azt írod, hogy Te nem állítottad, hogy a víz mennyisége fontos lenne. Dehogynem! Mindjárt a blogod elején, a következőket állítod:” Ez a hitünk azon alapszik, hogy a Biblia csak a hitvalló (vagyis felnőtt-) és vízalámerítéssel történő keresztségről tud, és a gyermekkeresztséget, a leöntéssel vagy meghintéssel történő keresztséget nem ismeri.”
Tudtommal a bemerítkezést nem lehet egy lavór vízben végrehajtani. A szabálykönyvetekben pedig Te magad idézed: „Belső Rendszabály, 7. cikkely - A gyülekezet csak azokat a személyeket meríti be és veszi fel tagjai sorába, akik megfelelnek az Alapszabályzat 11. cikkelyének 1. bekezdése előírásainak és betöltötték 14. életévüket. A 16 évesnél fiatalabb személyek esetében a tagfelvételhez, a vallástörvény értelmében, a szüleiknek vagy nevelőiknek is hozzá kell járulniuk.” Szerintem egy 14 éves még nem igazán tekinthető felnőttnek, különösen annak fényében, hogy még nálatok is 16 éves korig a szüleiknek is bele kell egyezniük.
Megdorgálod református testvéremet, hogy gúnyolódott, a baptista (?) apuka valóban sértő hozzászólását a lepriccolásról viszont csendben helybenhagyod.
Vagy itt van a „csak hitvalló” keresztség kérdése.
Nem ugyanazt a Bibliát olvasnánk mindnyájan?
Megkértél, hogy mutassak egy helyet a Bibliában erre a válaszra:” Továbbá, az sem állja meg a helyét, hogy a Biblia nem tiltja a gyermekkeresztséget. De igenis, tiltja! Mert amikor azt mondja, hogy csak azokat lehet megkeresztelni, akik hisznek és megtértek, akkor ez kizár mindenkit, aki nem hisz és nem tért meg. Vagyis a gyermekeket is. Tessék megemlíteni egy példát a Bibliából, ahol nem így történt! Keresztelő János még a felnőtt, vallásos farizeusokat is elutasította, azzal, hogy “teremjenek előbb megtéréshez illő gyümölcsöket!” (Mt 3:8)
Filippi börtönőr esete ? ( Apcsel 16) –melyet Te magad is példaként hozol fel hitvalló keresztséged alátámasztására.Most nem arra akarok visszatérni ezzel kapcsolatban, amit meg sem válaszoltál (!)(t.i. a bemerítéssel kapcsolatban), hanem a hitvalló keresztségre.: Az ige egyedül a börtönőrről jegyzi meg, hogy hitt. Annyit tudunk csupán biztosan, hogy a börtönőr hitt, majd egész háznépével -( itt jegyzem meg hogy –e témában sem válaszoltál)- együtt megkeresztelkedett. A családtagok megkeresztelését egyedül azzal indokolja a szöveg, hogy a börtönőr háznépéhez tartoztak. Ami azt illeti Pál és Silás még nem is találkozott a családtagokkal, amikor biztosították felőle a börtönőrt,hogy mivel ő hitt az Úr Jézusban egész háznépe üdvözülni fog( Apcsel 16,30-31tessék elolvasni!) Az Úr tehát akkor tette ezt a kijelentést a börtönőr családtagjaival kapcsolatban, amikor azok még csak nem is hallották az Igét. Pál és Silás egy bevett gyakorlatra utalt fenti kijelentésével, miszerint az Úr egész családokat( Háznépeket) von be kegyelmi szövetségébe. Magától értetődőnek tartották, ha a börtönőr vallást tesz Krisztusba vetett hitéről, a hívő családfő egész háznépe megkeresztelkedett, és részesévé válhat az üdvözítő szövetségnek. Egyébként némelyek azt állítják, hogy a börtönőr háznépe kizárólag felnőtt emberekből állt Apcsel 16:34 –re hivatkozva. A görög szöveg pontos fordítása valahogy így hangzik:” és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek” ( Károlyi) Ezzel a

Névtelen írta...

baptista Bibliakutatók többsége is egyetért, azt állítván ugyanakkor,hogy mivel a családtagok együtt örültek a börtönőrrel, bizonyára mindannyian felnőttek voltak. Pedig a Bibliában gyakran találkozunk örvendező gyerekekkel. A templomban is kisgyerekek örvendeztek és kiabálták: „ Hozsanna a Dávid Fiának” S hogy mi volt erről a véleménye Jézusnak? : „ Sohasem olvastátok-é: a gyermekek és csecsemők(!)szája által szereztél dicsőséget” (Mt 21:16 Ezt is kérem elolvasni!) Összecseng szavaival az 5 Móz 14:26 is:”egyél ott az Úrnak a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te, és a te házadnak népe”
Pál és Silás „ hirdeték néki az Úrnak Igéjét, és mindazoknak, akik az ő házánál valának” (Apcsel 16:32), de ez még nem zárja ki, hogy csecsemők és kisgyermekek is tartózkodtak volna a hallgatóság soraiban. Bizonyára minden lelkész az „egész gyülekezetnek” prédikál akkor is, ha csecsemők és kisgyermekek is vannak a teremben. Ezt pontosan Önök tudják igazolni a legjobban.
A Józsué 8. 35-ben ez áll:” Nem volt egy ige sem azok közül, amelyeket Mózes parancsolt vala, amelyet fel nem olvasott Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik járnak vala közöttök.”

Református testvéremnek a következőt írtad:” Még a „szövetség teológiája” alapján is téves olyat állítani, hogy ahogyan a zsidó gyermekek felvették a szövetség jegyét (a körülmetélkedést), úgy a mai hívő szülők gyermekei is felvehetik az újszövetség jegyét (a keresztséget). Azért téves, mert az Ószövetségben az Izráel népébe való TERMÉSZETES beleszületés biztosította a szövetségben való részesülést…” Javíts ki ha tévedek, de a nem beleszületett (zsidó) szolgákat, rabszolgákat nem metélték –e körül?! Sőt amiért Pál is felháborodott, hogy a megtért zsidók a pogányoktól is elvárták a körülmetélkedést? Hol van itt szó természetes beleszületésről?
Egyenlőre ennyit az ellentmondásaidról a-teljesség igénye nélkül-,de most ugorjunk tovább válaszleveledre.
Pünkösdi keresztség: Sajnos én nem tudom kiszámolni, hogy mennyi ideig tart egy ember bemerítése, mert még nem voltam jelen bemerítésnél. De azt tudom, hogy önökhöz sem mehetnék be, azzal hogy :” Testvérek megtértem, kérem merítsetek be”, mert felnőtteknél azért szükség van személyes beszélgetésre is. Idézem szabályzatukat:” 8. cikkely - Amikor a gyülekezet az új tagok felvételi eljárását megszabja, figyelembe veszi, hogy:
a) a tagfelvételt kérelmező személy bizonyságtétele hangozzon el a gyülekezet tagsága előtt;
b) A tagfelvételről végső soron a gyülekezet közgyűlése szavazás által dönt a lelkipásztor és a bizottság ajánlására.”
Azt nyílván nem állítom hogy a 12 Apostol külön-külön elbeszélgetett volna minden megtérővel, de bizonyára nem hip-hop történt meg. Egyébként délután kezdődött a z Istentisztelet, amire Péterék mindig elmentek. De nem is a keresztelési időt vitattam, hanem a hogyant, amire nem kaptam választ.
Szerecsen komornyik:-és a baptidzó szó
Érdekes hogy Origenes ( utána lehet nézni hogy ki volt ő) aki pedig alaposan ismerte a görög nyelvet a fák eldöntését a Kármelen a „baptizo” szóval jelölte.
Nem igaz tehát hogy –e szó csak alámerítést jelentett. Még valamit egyébként Origenesről: Egy írásában csak úgy mellékesen megemlíti, hogy a gyermekkeresztség Apostoli hagyomány volt. Egy kicsit közelebb élt az apostoli időkhöz mint mi, tehát kijelentését jobban el tudom fogadni, mint egy mai történészét, kutatóét-egyébként ő is kora kimagasló tudósa volt.

Névtelen írta...

Az alámerítkezők annak a föltevésnek, hogy a szerecsen főember alámerítkezéssel keresztelkedett volna meg, teljes igazolását az”eis” és az „ek” előszavakban vélik fellelni. Leszállának a vízbe (eis) és feljöttek a vízből (ek). De-e két szóbol alámerítésre következtetni egészen önkényes dolog. Leszálhattak a vízbe anélkül, hogy alámerítkeztek volna abba. Ez az „eis” előszócska nem mindig csak azt jelenti, hogy –ba –be, hanem –hoz, -hez. Lukács 24:28-ban ezt olvassuk:” Jézus és tanítványai elközelítének pedig a faluhoz (eis).” Vagy János 20:1-ben ezt olvassuk: „Odament Mária Magdaléna a sírhoz (eis)” Nem pedig a sírba, még kevésbé a sír alá! Ugyanígy vagyunk az „ek” szócskával is. Jelentése valamiből –ki,-ból,-ből,-óta, régtől fogva,-tól,-től stb. Erre a sokféle jelentésben használatos két szóra építeni csak a bizonyítékot nem elfogadható!
Én hiszek Lukácsnak, de arra mégsem kaptam választ, hogy hol volt a víz az út mellett, ahol egyébként nem volt?
Van egy írás: A 12 Apostol tudománya- mely körülbelül a második század első felében íródott. Ebben azt találjuk, hogy a keresztségnek kezdetben sok formálya volt használatban. Kereszteltek folyóvízben, állóvízben, hideg vízzel, meleg vízzel, alámerítéssel, leöntéssel. Ezért ne csináljon senki törvényt abból , ha azt mondjuk ki, hogy csak az a biblikus, amelyet egy bizonyos módon hajtottak végre!
Egyébként is amire állandóan hivatkoztok (t.i János bemerítései), annak hol van még köze a keresztyénséghez? Tudtommal az egy bűnbánati keresztség volt, amire bár Jézusnak nem volt szüksége, mégis magára vette azt. Beállt a bűnösök közé- és ezért teljesedett be az írás, nem a szertartás miatt! Különben számomra az is elég érdekes, hogy a körülmetélkedés és a keresztség jegye között nem vontok párhuzamot, mert az ószövetségi, az ószövetségi bemerítkezési (bűnbánati)jel és az újszövetségi keresztelés között pedig totálisan.
Szeretnék még egyszer visszatérni a jégmezőn történő bemerítésre, a közép afrikai víznélküli helyekre, továbbá a kórházi ágyon fekvőre, amire szintén nem kaptam választ.
Lassan befejezem, mert tudom,hogy több érvet úgysincs értelme írni, ha nem ugyanazzal a szemmel vizsgáljuk meg a dolgokat. Még azért szeretném megköszönni neked a tippet a latorral kapcsolatban. Bevallom eszembe sem jutott, de valóban azt bizonyítja, hogy ha az Istennek semmi sem lehetetlen. Keresztelkedés, bemerítkezés nélkül is lehet üdvözülni, ha elér a kegyelem.
Mire is jött rá Luther? Pedig végig a szeme előtt volt a Biblia? Egyedűl hit által…
mkasaroczky- nak pedig szinén azt üzenném, hogy kicsit gondolkozzon el Cseri Kálmán tévedésein. Valószínűleg neki is vannak tévedései, mint bármelyikünknek, de hogy nem a tiszta Bibliai tanítást tartaná fontosnak, azt erősen kétlem

Névtelen írta...

Bocsánat, még valami! Azt nem mondtam el, hogy én is két baptista osztálytársam bizonyságtételének segítségével tértem meg. Aztán eltelt 10 év, mire felnőttként megkeresztelkedtem reformátusnak. Ezt csak azért írom le hogy legyetek tisztában mindnyájan azzal, hogy nem a saját gyermekkeresztségemet akarom igazolni, mert nem szükséges,továbbá baptisták, mint felekezet, kedvesek a szívemnek. Ezért is van sok baptista barátom. Remélem-e kis "levélváltás" nem okoz senki szívében károsodást, hanem kinek-kinek a tisztánlátását segítette elő. Szerintem Krisztusnak sem tetszenek az emberi viták, ahelyett, hogy az ő országán munkálkodnánk. Identitásomból egy kicsit többet vállalva üdvözöl: Egy református presbiter

mkasaroczky írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
mkasaroczky írta...

Egeszen mas a mindennapi ugyes-bajos dolgainkban tevedni,mint teves tanitast leadni a nep tanitojanak.Mi hivok ugy tudjuk,hogy a lelkipasztorokat Isten keni fel a feladatuk elvegzesere-igy Isten Szelleme kell,hogy vezesse oket szolgalatukban.Ha maskeppen tanitanak mint ahogy a Szellem vezeti oket es ami rendet Isten megszabott,akkor engedetlenek a felsobb hatalomnak.Ha Kalmannal ez tevedes volna,annyi hosszu ev alatt nem lett volna alkalma azt helyrehozni?

Névtelen írta...

Figyelmetekbe ajánlok egy érdekes könyvet: Robert R. Booth, az Ígéret gyermekei. A presbiteriánus Kiadó adta ki, Magyarországon 2005.-ben. Egy (volt) baptista lp. írta.
Olvassátok el.
Egy presbiteriánus.

Névtelen írta...

Kedves testvéreim!
Először is szeretnék bocsánatot kérni azért, ha valakit hangvételemmel, stílusommal megbántottam! Nem az volt a szándékom, csupán azt történt, hogy akkor találtam rá a reformátusokat sértő blogbejegyzésre, miután tájékozódtam-e témában és így nagyon nem esett jól.Különösen úgy, hogy arra gondoltam, hogy vajon a baptista barátaim is így gondolnak rám(ránk)? Tegnap este azonban beszélgettünk baptista barátaimmal-e témáról és helyreállt velük szemben is kételyeim. Mégegyszer bocsánat a stílusért. Sajnos ilyen vagyok, ha bepöcenek.
Azt azért el kell mondanom, hogy valószínüleg nem írosgatok, ha Te kedves lelkipásztor testvérem időben helyreraksz egy két testvéredet, csillapítva a kedélyeket. Én hasonló esetben a gúnyolódó református testvéremet is helyre igazítanám. A " lepriccelős" szülőknek a következő képzelt dialógust ajánlanám: " hazajön a 7 éves gyermekem( az egyikőjük pont ennyi)a baptista sátoros evangelizációról ( ha hiszitek, ha nem szoktak, szoktunk járni) és azt kérdezi: Apu igaz az, hogy a baptistákat a pap bácsi lenyomja a víz alá? - Igen, igaz kislányom.
- És miért csinálják ezt?
- Azért kislányom, mert Ők így gyakorolják a keresztelés szent sákramentumát. De nem szeretném, ha ebből bármiféle gúnyt is csinálnál!

Talán így is el lehetne intézni....
Mkasaroczky- nak pedig azt írnám, hogy, azért mert egy baptista lelkész testvérem (van ilyen barátom is), másképpen gondolkozik-e témában, attól még nem kérdőjelezném meg tanítását. Ha így lenne, nem járnánk el családostul a sátoros evangelizációitokra, alkalmaitokra.

Presbiteriánus testvéremnek írom, hogy ismerem az általa javasolt könyvet, de ezt gondolhatja is mert a 233 oldal fejtegetéséből, csak egyet idéztem majdnem szó szerint.
Tisztelettel: A református presbiter.

Névtelen írta...

Ja, és bocsánat a helyesírási hibákért. Elég gyorsan írok és nem olvasom el mégegyszer, mielőtt elküldeném.
Presbiter

Névtelen írta...

És van itt még valami.
Szeretném megosztani veletek Dr Csiha Kálmán püspök ( Őt azért elég jól ismei mindenki) igazán szelíd hangvételü írását- e témáról.
Keresztség

Mit is jelent ez? És miért is történik?

A keresztség szakramentum, azaz szent dolog, amit Jézus Krisztus rendelt el. Ő mondta: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának Fiúnak, Szent Léleknek nevében.”(Mt. 28. 19.) Azóta hány rendeletet kiadtak a változó világ hatalmasai. Egyik parancs jött, a másik ment. De ez a parancs megmaradt. Miért nem tűnt el a változó idővel? Mert ez az Isten parancsa volt.

A keresztség nem névadás. Valami egészen más. Ha veszek egy könyvet és beleírom a nevemet, ez azt jelenti, hogy ez a könyv az enyém. A könyvnek megvan már a címe, de én fizettem érte, az én tulajdonom. A keresztség alkalmával is megvan már a gyermek neve. De a keresztség vizével, ami az Úr Jézus érette is kifolyt vérét jelképezi, Jézus ráírja a lelkére az Ő nevét. Ez azt jelenti: ez a gyermek az enyém. Szenvedtem és meghaltam érte, feltámadtam érte. Megfizettem érte is a bűnből és a halálból való megváltás díját, számára is megszereztem az örök élet lehetőségét. Ez a gyermek az enyém.

Nagydolog tudni azt, hogy a Jézusé vagyok, és a Jézusé a gyermekem is. Amikor a diktatúra alatt letartóztattak, és vallatni kezdtek, úgy éreztem, hogy itt meg kell halni. Nincs senki, aki segítsen. Akkor eszembe jutott a Heidelbergi Káté első kérdése (Az egész Szentírás tanítását összefoglalja a Heidelbergi Káté, és az egész Kátét az első kérdés): Mi életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?- Hogy úgy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett. Engem a Sátán minden hatalmától megszabadított. És úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább mindennek az én javamra és üdvösségemre kell szolgálnia…

Akkor jöttem rá: velem nem az lesz, amitől én félek, vagy amit gonosz emberek akarnak. Velem az lesz, amit Jézus akar, mert én az övé vagyok. Így tűnt el belőlem a félelem.

Megkereszteltek. A Jézusé vagyok, és a keresztség parancsolatában Ő azt ígérte: „És íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt. 28, 20). Nem lesz megkeresztelt gyermeked életében egy nap, amikor Jézus ne lenne vele. Te nem tudsz majd mindig vele maradni, az élet elszakítja tőled, és lehet, hogy lesz nap, amikor kétségbeesve és tehetetlenül gondolsz majd reá, hogy mi van vele. Ne felejtsd el: Jézus ígérete akkor is, ott is érvényes lesz: Ő akkor is ott lesz mellette.

De mikor kereszteljük meg a gyermekeket, kicsi korukban, amikor azt sem tudják, hogy velük mi történik? - Mert Jézus keresztsége nem a mi belső elhatározásunk, hanem a Jézus elhatározásának gyümölcse. Amikor megcsókoltad megszületett kisgyermekedet, ő nem tudta, hogy ki csókolta meg. Nem is az volt a fontos, hogy ő tudja, hanem az, hogy tudtad te: ez az én kisgyermekem. Valahogy ilyen a keresztség is: az Isten előlegezett szeretete. Az Ószövetségben ez egy külső, testi jel volt: a gyermek körülmetélése nyolcadik napjukon, Jézus e helyett a lelki jelet hozta: a keresztséget.

Névtelen írta...

folytatás
A Szentírásban két keresztelési parancsot találunk. A Márk evangéliumában így szól az egyik: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk.16,15-16.)

Itt először van a hit, azután a keresztség. Ez a felnőttekre vonatkozik. Természetes, hogy az apostolok működése idején, a felnőtt zsidókból vagy pogányokból keresztény hitre térőket meg kellett keresztelni. A keresztelés alkalmával ezeknek már tudniuk kellett, hogy miért keresztelkednek meg. A másik keresztelési parancs így szól: ”Tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Mt. 28, 18- 20.) Itt először van keresztség és azután a tanítás úgy, ahogyan mi gyakoroljuk a gyermekeinkkel. Ez a gyermek keresztség alapigéje.

Majd jön idő, amikor a gyermekünk is ünnepélyesen kinyilvánítja belső elhatározását Isten és a gyülekezet színe előtt. Ez lesz a konfirmáció alkalma. Addig nekünk kell erre nevelnünk és felkészítenünk. Szülők és keresztszülők erre teszünk fogadalmat a keresztségalkalmával. Nagy feladat ez, felelősséget vállalnunk egy életért.

Vannak, akik azt mondják: én nem befolyásolom a gyermekemet. Majd, amikor felnő, döntsön ő maga: Akar-e hinni Istenben, akarja-e követni Jézust, vagy nem. Látszólag tiszteletreméltó liberalizmus, valójában megdöbbentő felelőtlenség ez. Mondhatom-e városon, amikor egyedül engedem a gyermekemet, döntse el ő, hogy majd átmegy-e a zebrán, amikor pirosat mutat a lámpa, vagy megvárja a zöld fényt? Nem mondhatom, mert én tudom, hogy halálos veszély átmenni a piroson. És ha egyedül küldöm el, gyilkosává lehetek. Az élet különös átkelő. Még inkább szükség van a tanácsra, a nevelésre, a kézen fogó vezetésre. Különben a gyermekem lelkének gyilkosa lehetek.

Miben áll a kereszteléskor tett fogadalom teljesítése? Úgy nevelem és neveltetem. Nevelésből és neveltetésből. Az első iskola a család. A gyermekünk itt tanulja a legtöbbet. Beleivódik a lelkébe mindaz, amit lát. Hatvan-hetvenévesen is vissza fog emlékezni arra, hogy imádkoztak-e otthon a szülők, vagy káromkodtak. A gyermeket hittanórára küldeni kell, de templomba együtt kell jönni vele. Példaképre van szüksége szülőben, keresztszülőben, nagyszülőben. Még hatvan-hetvenéves korában is jól esik megsimogatni majd egy öreg templompadot, s arra gondolni: itt ült az én édesapám, itt énekelt édesanyám. Az ő életüknek olyannak kell lennie, mint a nyitott ablaknak, amin át beragyog Krisztus szeretete, Isten közelsége. Persze, vannak befalazott lelkű, vakablakos szülők is. Nehéz annak a gyermeknek napot látni, amelyik ilyen családban nőtt fel!

Szülőnek, keresztszülőnek, nagyszülőnek is sokat kell imádkozni gyermekük hitre jutásáért, üdvösségéért. Nem csak egy földi életre indítjuk el őket, hanem a földi életen túl vagy a mennyország vagy a kárhozat felé.

A keresztség ugyanakkor a keresztény gyülekezetbe való beoltás, beiktatás is. Gyermekünket úgy kell nevelnünk, hogy tudja, a családi körön kívül sincs egyedül. Tagja egy nagycsaládnak: az Isten családjának, az Anyaszentegyháznak, és ezen belül a Magyar Református Egyháznak is. Tanítsuk meg arra, hogy aki hitét, szüleit, nemzetét szégyelli, és nem meri megvallani, az nem méltó arra, hogy embernek nevezzék. Ne csak egyháztaggá, hanem hitvalló kereszténnyé, Krisztus tanítványává neveljük őket úgy, hogy nevelődjünk velük együtt még inkább azokká. (D. Dr. Csiha Kálmán püspök írása)

Szekrényes József írta...

Úgy látszik, más baptista lelkipásztor blogján is folyik ez a téma :
http://zsoltaros.benlicio.us/?p=419. Ott katolikus irodalomból vett idézetekkel bizonyítják az ősegyház alámerítési gyakorlatát.

Borzási István írta...

Atyámfia,

amit írok szeretettel írom, irántad, és főképp az Úr igéje iránti szeretetből. Nem kell megütközz azon, hogy mi baptisták nem vagyunk nyitottak elfogadni a gyermekkeresztséget. Ez számunkra, és az evangéliumi gyülekezetek számára létkérdés. Ez különbözteti meg a hitvalló egyházat a népegyháztól (amelyek kölcsönösen kizárják egymást). Nem is épp maga a felnőttkeresztség az, amihez nagyon ragaszkodunk, hanem inkább az, amit magában hordoz: az önkéntes döntést, a személyes hitvallást, a világtól való elszakadást és a gyülekezethez való önkéntes csatlakozást. Ha ez utóbbiak másképp is megvalósulnának, akkor a bemerítésnek sokkal kisebb jelentősége lenne.
Álláspontunk nem közeledik, mert számomra véleményed nem sokat jelent, amíg te az Igét nem veszed komolyan. A te számodra írhatok akármit, úgy látom, hogy egyáltalán nem vagy hajlandó készséggel fogadni azt, ami igaz. Ellentmondásokat vélsz felfedezni szavaimban, pedig ha jóhiszemű lennél, látnád, hogy nincs benne semmi ellentmondás. Ezért, itt hiába is magyaráznám újra, te abban is a hibát keresnéd, és nem az igazságot. Ennek ellenére mégis, újra megpróbálom, hátha ezúttal más lesz a reagálásod.

1. Azért említettem, hogy a vízmennyiség nem számít, mert te óceánról és egyebekről írtál. Nyílván, a bemerítéshez több víz kell, mint a leöntéshez vagy meghintéshez. De akkor sem a víz mennyisége dönti el, hogy melyik hiteles. Formája szerint az a hiteles, amely legjobban kifejezi, hogy meghaltam és feltámadtam Krisztussal. (Róm 6:1-4) Te szerinted ez az ige nem erről szól? Vagy a keresztségnek más jelentése van?

2. Megkértelek, mutass egy helyet a Bibliában, ahol gyermeket kereszteltek. Nos, igaz, hogy ApCsel 16-ban egyedül a börtönőrről említi az Ige explicite, hogy hitt, de „egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek”. Ha azt mondom, hogy ezt csecsemő nem képes megtenni, akkor erre azt mondod: “ááá, nem kell szó szerint érteni”… Vagyis, csak oda érkezünk, hogy ebben az igében nincs szó arról, hogy gyermekeket kereszteltek volna meg, csak akkor, ha valamilyen átvitt értelmet tulajdonítunk a szavaknak! Te ezt megteheted, hogy tévedésedet kimagyarázd, de én nem foglak ebben támogatni.

3. A nem beleszületett rabszolgákat is körülmetélték, mert számukra is alanyi jogon járt a szövetség jegye, attól kezdve, hogy Izráel népéhez lettek csatolva. A rabszolgákat amikor megvásárolták, ez nekik ugyanazt jelentette, mintha beleszülettek volna: “akár házadnál született, akár pénzen vásároltatott” (1Móz 17:12-13). Azt akartam ezzel mondani, hogy nem volt szükség semmilyen hitre, megtérésre, vallástételre, stb. Míg az ószövetségben ez alanyi jogon járt minden izráelitának és Izráelhez tartozónak, addig az Újszövetségben a szövetség jegye csak azoknak jár, akik lelki értelemben beleszületnek (újjászületnek) és akiket Jézus vérén megvásárolt. Pál épp azért háborodott fel, mert az Ószövetségi jelnek és gyakorlatnak semmi köze nem lehet immár az Újszövetséghez. Persze, te megteheted, hogy az ószövetségi “népegyházi” gyakorlatot továbbra is érvényesnek tartod… Erre meg azt mondom, hogy az nem ér semmit.

4. Hogy Pünkösdkor a több mint 3000 keresztsége mennyi időt tartott – nem tudom, mert az Ige sem írja. De azt tudom, hogy azok keresztelkedtek meg, akik: (1) szívükben megkeseredtek, (2) feltették a kérdést, hogy mi a tennivaló, (3) örömest vették a Péter utasítását a megtérésre, keresztségre és elszakadásra a gonosz nemzetségtől, (4) csatlakoztak a mintegy 120 főnyi sokasághoz, stb. Még ha eltekintenénk is a keresztség formájától (amiről már írtam, hogy másodrangú kérdés), nem tekinthetünk el a világos feltételektől, amelyek a keresztséget megelőzték.

Borzási István írta...

5. Hogy mit írt Origenész, mit tartalmaz az Apostoli Hagyomány meg A 12 Apostol tudománya – én is ismerem valamennyire. De ha megengeded, inkább ragaszkodnék a Bibliához! Kérlek, tégy te is ugyanígy!

6. Az “eis” és “ek” görög szavak fontosak, hasznosak, ha keresed, hogy mi a helyes, de nem ezekben van a lényeg. Te is írtad, hogy lehet valaki bemerítve, és mégis elkárhozhat. És lehet valaki nem bemerítve, és mégis üdvözülhet. A mennyben lesznek nem baptisták is. És sajnos, nem lesz ott minden baptista… Ez viszont nem igazol és nem ment fel senkit.

7. Ha hiszel Lukácsnak, akkor hidd el: „Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz; mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel.” (ApCsel 8:36-39)

8. János keresztsége bűnbánati keresztség volt. De Jézus nemcsak azért vette magára, mert beállt a bűnösök sorába, hanem azért is, mert ezzel kifejezte azt, amit a bemerítés kifejez: meghalt és feltámadott.

9. Ki mondta, hogy a körülmetélkedés és akeresztség között nem lehet párhuzamot vonni? Csakhogy, amíg a körülmetélkedés alanyi jogon járt mindenkinek, aki a testi Izráelhez tartozott, addig a keresztség csak azoknak jár, akik hisznek és megtértek, akik újjászülettek és a lelki Izráelhez csatlakoztak. Mutass egy Igét, amely a keresztségről szól, és ezt másképp mondja! Itt van néhány, amelyből ez egyértelmű:
ApCsel 2:41 - A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
ApCsel 8:12 - De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.
ApCsel 8:36 - Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: ìmhol a víz; mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?
ApCsel 16:14-15 - És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala. Mikor pedig megkeresztelkedék mind háznépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.
ApCsel 8:30-33 - És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának. És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.
ApCsel 19:4-5 - Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.

10. A jégmezőn történő bemerítés, a közép afrikai víznélküli helyek, a kórházi ágyon fekvő bemerítése, stb. csak számodra lehet probléma. Számunkra bemerítés nélkül is üdvözülhet valaki, aki igazán megtért és hitt Jézus Krisztusban, ha elérte a kegyelem, elszakadt a világtól és csatlakozott a szentek közösségéhez. És ha nemcsak a szájával mondja, hogy „mind testestől, mind lelkestől Jézus Krisztus tulajdona vagyok”.

Borzási István írta...

Befejezésül, még egy-két megjegyzés:
- Cseri Kálmán és Csiha Kálmán a keresztség kérdésében csak annyira ragaszkodik a „tiszta tanításhoz”, amennyire te magad is... Mindkettőtől olvastam prédikációt a keresztségről, de egyiket sem találtam „tiszta tanításnak”.
- A megkeresztelt gyermek egyáltalán nem azért Krisztusé, mert megkeresztelték! Keresztség nélkül is az Övé, később pedig, ha nem tér meg, nem az Övé akkor sem, ha százszor meghintették vagy alámerítették! Sokszázezer megkeresztelt református pogány bizonyítja, hogy amit keresztelésekor elmondtak róla, az hazugság volt! Sőt, az is, amit ő mondott konfirmálásakor! A reformátusnak kereszteltek többségéről, sajnos, ez az igazság. Nem kellene ezt meggondolni? És változtatni rajta?
- Nem utasítottam helyre az általad inkrimináltnak talált kifejezést, mert számomra nem volt annyira sértő, mint a te számodra. Az illető gyermek talán angol nyelvből fordított. Az angol „sprinkle” többek között ezt jelenti: locsol, öntöz, beszór, meghint, befröcsköl, lespriccel, lepermetez. Úgy találtam, hogy egy gyermek szájából a kifejezés elfogadható. De az ő nevében is bocsánatot kérek. Ő szegény, nem tudta (és akkor még én sem), hogy amit mond, az bántó lehet.

Névtelen írta...

Kedves József!
Korábban én sem gondoltam, hogy ezen fordul meg minden. Olvastam az általad jelölt lapot.Most sem vitatom, hogy elődeinknek ez lett volna a legfontosabb dilemmája. Ezt a modern kor "jóléte" hozta. A mai napon kaptam egy igét, melynek a lényege, hogy mindnyájan egy közös test tagjai vagyunk. Egy a test, de különbözőek a tagjai.1 Korintus 12
Olvassátok el!( Tudom, hogy ismeritek. Sohasem azért írtam hogy "olvassátok el", mintha azt feltételezném, hogy nem olvastátok, csak gyakran jól esik az embernek, ha más megközelítésből is frissül a látása)
Vajon nem-e a kísértő, (mely az első emberpárban is csak a kételyt támasztotta) akarja elhitetni velünk, hogy ez nem így van? Mi mindnyájan egy test tagjai vagyunk. Ne akarja elhitetni velünk senki sem( a kísértő), hogy egyikünk különbözik a másiknál. minden résznek megvan a feladata, és a küldetése, melyet az Úr rá kiosztott.Látjuk a világban zajló folyamatokat. Ha valaki azt mondja, hogy erőink jó részét az említett témakörben kellene lekötni, és ez a fő problémánk, az HAZUDIK! Én a magam részéről azt sem bánnám, hogy ha minden névleges hit nélküli református, vagy más felekezeti bemerítkezne, ha valóban a Lélek mutatná meg neki, hogy így kell tennie, "megtalálná a hitét" és ezzel megmenekülne a kárhozattól. De azt is le kell hogy írjam, hogy természetesen ujjonganék, ha a saját gyülekezetemben növelné az Úr a megtérők táborát.
Ezért arra kérnék minden TESTVÉRT(!), hogy ne ebben a "kis" tóban halásszunk, hanem a "világ tengereiben"
Üdvözlettel: református presbiter

Névtelen írta...

Kedves István!
Nem ragoznám tovább atémát(reményeim szerint)Miután elküldtem előző hozzászólásomat, azután olvastam a tiedet.
Úgy látszik, hogy gyakran elbeszélünk egymás mellett. Én kiabálok, de Te nem hallod. Te kiabálsz, de én nem hallom. ( illetve halljuk, de nem értjük, vagy nem akarjuk érteni) Imádkozzunk azért, hogy az Úr Jézus mutassa meg mindnyájunknak a helyes utat. Kinek - kinek lelki megnyugvására.
Szeretném részemről lezárni( remélem sikerül) -e témakört, azzal a megjegyzéssel, amit az előző hozzászólásomban írtam. Krisztus azt várja el tőlünk, hogy egyek legyünk! Ő csak ezt tudja támogatni! ...de azt igazán...

Névtelen írta...

Szeretnék még egy aprócska megjegyzést tenni, ami nem hagy nyugodni.
Lehet vitatnotok Cseri és Csiha tiszta tanítását e témáról. A kérdésem csak az, hogy meddig megyünk el?
Nem gondolom, hogy említett lelkészeink munkáját ( bár tévtanítottak?!) ne kísérte volna az Úr áldása.
És felsorolnék még néhány nevet, akik szintén nem úgy gondolkoztak mint Ti, de ezért éppen nem merném őket úgy jellemezni, hogy "nem volt tiszta tanításuk" :
Luther
Kálvin ( bár azt elhiszem hogy ő kiverte nálatok a biztosítékot)
Károli ( úgy tudom, elég szép számban olvassátok Biblia fordítását)
Tudtommal ezen emberek egyike sem volt újrakeresztelt( Károli ráadásul eredetileg ortodoxnak volt keresztelve), de azt azért nem merném állítani, hogy nem ismerték a Szentírást úgy, mint mi.
Most már tényleg kíváncsivá tettél: vajon meddig mész el a "nem biblikus" tanítók kipipálásában?
Testvéri üdvözlettel: református presbiter

Borzási István írta...

A témát irányodban lezártnak tekintem. Nem érdemes tovább ragozni, amíg egy kicsit is, legalább, nem vagy hajlandó egyebet is látni a magadén kívül.
Cseri Kálmánnak minden könyve magvan a könyvtáramban, plusz közel 500 audio kazetta. Csiha Kálmánnal pedig személyesen készítettem interjút, amikor püspökké választották. Ezt csak azért írom, hogy tudjad, nem a levegőbe beszélek, amikor tanításukat a Biblia mérlegére teszem. Értékelem bennük mindazt, ami jó (mert kollégáik többségével ellentétben, benük van mit értékelni), de elítélem azt, ami nem jó. Akkor is, ha csak egy-két dolog van, amit nem találok bibliainak.
Persze, ugyanezt velem is megtehetik - és ha van bennem vagy tanításomban valami, ami nem bibliai, kész vagyok azonnal változtatni. Nem úgy, mint ők.