2009. március 7., szombat

Mire való a blog és a tanulás?

A blogom profiljában annak idején megfogalmaztam, miként is képzelem el ennek az internetes eszköznek a célját és működését. Nagy részben ez így is történt: számtalan testvér és testvérnő kezdett el imádkozni azokért a gyülekezetekért, emberekért, akik közé az Úr szolgálatba állított. Ezzel együtt értem és családomért is komoly imatársakat kaptam, akik folyton szívükön viselik sorsunkat és a gyülekezeteink sorsát, mert valamilyen mértékben az életünk összefonódott azon gyülekezetek sorsával, ahol szolgálunk. A blog csupán szélesebb platformot, lehetőséget biztosított arra, hogy a közbenjárás érdekében pontosabb, gyorsabb és hatékonyabb tájékoztatást nyújthassak. Ezt fogom tenni ezután is, megosztva magamat és Isten Igéjét, gondolataimat és látásaimat azokkal, akiket ez érdekel.

Azt mindig is tudtam, hogy nem mindenki olvassa imádsággal az általam leírtakat, és nem mindenki örül, ha örömöm van és sír, ha én sírok... Rosszindulatú emberek mindig is voltak, és vannak. És ezek közül csak nagyon kevés szólal meg a kommentek ablakában, „Névtelen” palástot öltve magára! Amikor valaki így szólal meg, ott mindjárt érezhető, hogy az milyen lélekből fakad. Az ilyen hozzászólásokra csak akkor kívánok reagálni, ha az írón vagy az olvasókon valamit segíthetek. Nyílván sok támadási felületet lehet találni, de jobb, ha nem próbálom mentegetni magam. Bizonyára nem is kell. Persze, sok mindent másképp tennék, ha újra tehetném. Azonban nem a tévedéseim és mulasztásaim határozták meg az életemet és szolgálatomat. A lényeges kérdésekben ma is ugyanúgy tennék, ahogyan akkor tettem. Az Úr kegyelmesen megőrzött a tévedésektől, ami az igazán fontos dolgokat illeti.

Néhány személyről tudom, hogy nem tartoznak azok közé, akik kedvelnek. Ennek ellenére, én imádkozom értük, megpróbálom őket szeretni, és azt kívánom, hogy az Úr áldja meg őket, és szabadítsa meg minden ellenségeskedéstől. Nem kívánok hordozni senki felé semmilyen neheztelést. Amennyiben rajtam áll, keresem a békességet ellenségeimmel is, ahogyan ezt az Ige tanítja. Sajnos, megtörténik, hogy az igazság képviselése és alkalmazása folytán megsértődnek azok, akik elhajoltak tőle. A szeretet nincs mindig szeretettel viszonozva, és vannak, akik csak önmagukra gondolnak. Nekem Isten teljes akaratát kell hirdetni és megélni, családommal együtt, ahogyan eddig is erre törekedtünk.

Most pedig hadd szóljak egy pár szót tanulmányaim ügyében. 94-ben, amikor a Teológiánkat indítottuk, hat éve voltam lelkipásztor, vagyis túl fiatal és tapasztalatlan. A tanulás nagy vágyam és szükségem volt, de a lehetőségekben korlátolt voltam. Előtte egy évet tanultunk a zilahi missziós háznál, de szükséges lett volna akkreditált tanulmányokat folytatni. Főképp a Teológia jövője állt akkor a szemem előtt, de később más okok is a továbbtanulásra késztettek. Úgy véltem, hogy jobban tudnék nagyobb közösségünk és helyi gyülekezeteink felé szolgálni, ha jobban fel lennék készülve. Azt nem tehettem meg, hogy a lelkipásztori munkát részben vagy egészen félbehagyjam, a rádióknál és a Szövetségnél rám háruló feladatokat felfüggesszem a tanulmányaim miatt. Pedig az lett volna ideális, ha csak a tanulást nézzük. Elfogadtam az akkori tanácsokat, és jól tettem, hogy nem iratkoztam be akkor elérhető iskolába (mivel Kolozsváron laktam). Nagyon jól tettem! Ebben is az Úr vezetését látom.

Végül, Marosvásárhelyre kerülésemmel kezdődött el az a folyamat, amely most, tíz év múlva lassan a végéhez ér. Prágában öt évig tanultam, míg megkaptam a MTh oklevelet. Ezzel kezdtem neki 2005. szeptemberében a Babes-Bolyai Egyetemen, hogy három év alatt ledoktoráljak. Féléves csúszással most úgy néz ki, hogy csakugyan a végére járunk ennek a dolognak. Arra döbbenek rá, hogy az élet nagyon rövid, és kissé szomorú, hogy ezt nem tehettem meg hamarabb... De hát, amit megtehettem, azt tettem, és nem bánok belőle semmit. Tanulásom eddig is hasznomra vált, és amit megtanulhattam, annak hasznát vehetem, ha még élek.

Családom és gyülekezeteim mindig nagy megértéssel voltak e kihívás felé, és hálás vagyok támogatásukért. Az Úré legyen minden dicsőség!

21 megjegyzés:

Névtelen írta...

Pal azt irja a Galaciabeliekhez irt 6resz 14 verseben:"Nekem pedig ne legyen masban dicsekedesem,hanem a mi Urunk Jezus Krisztus keresztjeben,aki altal nekem megfeszittetett a vilag, es en is a vilagnak."Nem azt kellene fejtegetni hogy hany Iskolat vegeztem el, hanem azt hogy hany lelket mentettem meg az Orok elet birasara.

Maresz írta...

Ámen! (Ezt István tv. irására mondom.)

Borzási István írta...

Kedves Névtelen!
Örülök, hogy ilyen szorgalmasan olvasod a blogomat, de sajnálom, hogy ezt nem azért teszed, amiért ez a blog létezik... Sőt, azt feltételezed, hogy dicsekszem. Nem, nem dicsekszem, csak azzal, amit Isten cselekedett. Magammal nem akarok dicsekedni, még ha néha úgy tűnik is, hogy én lennék a központban.
Provokációdra pedig azt válaszolom, hogy olvad el a 2008. január 28-i bejegyzésemet. Onnan megtudod, "hány lelket mentettem meg az örök élet bírására". Nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme! A dicsőség az Úré egyedül! (Ezt újra dicsekvésnek veheted, dehát ezt Te provokáltad ki!)

Névtelen írta...

Kedves István testvér! Nem hiszem, hogy jól címeztél, én még eddig nem írtam semmit, de aki névtelenül ír, nem biztos, hogy mindig ugyan az a személy. Elég látványos. Nézd meg jobban és te is meg látod a különbséget. Mindegyik más billentyűzetről van írva. Azért érdemes megfontolni amit írtak. Nem mindig rossz indulatból mondanak kritikát!!

Borzási István írta...

Amiért más a bilentyűzet (én is megnéztem), az még nem jelenti, hogy nem ugyanaz a személy.
A jóindulatot vagy rosszindulatot pedig eldöntheti más is... Eléggé "látványos", ahogyan írod.
Aki nem meri vállalni az identitását, az jobb, ha hallgat. Az igazi testvérek nem szégyellik se a nevüket, se a véleményüket. Aki a sötétből dobálózik a szavakkal és a sárral, arról senki se állítsa, hogy kritikája "jóindulatból" fakad!

Johanna írta...

Kedves Édesapa!
Tudod, hogy én is mennyire örülök, hogy VÉGRE VÉGE ennek is. Az Úr annyi mindenen átsegített eddig minket, jó tudni, hogy ezután is Ő vezet. Ennek az egésznek azért mi is megadtuk az árát. Nem panaszkodom, mert nem lenne tisztességes. Áldozatokra mindig szükség van, valaki pedig meg kell hozza őket. Remélem azonban, hogy mostmár egy kicsit felszusszanhatsz, és mi is veled együtt.
Most ennyit... Tudod, ki... :)

Névtelen írta...

Kedves Borzási Testvér!
Az Úr igazolja az övéit, és (hidd el), nincs szükség az ú.n. "önigazolásra", bár néha nehéz elhallgatni a sárdobálók és irigykedők "szólamát".
Mi szívből örülünk az elért eredményeknek: mind a tanulmányokban, mind a gyülekezeti és közegyházi munkádban!

...És arra az általam nem ismert idős nagyapára gondolok, aki a Borzási fiúk bölcsőjét ringatta és buzgón imádkozott értük az Úrhoz, míg a gyerekek szülei a mezőn dolgoztak... Imádsága meghallgattatott...

Jó látni a nagy gyülekezetet, a felnövekvő nemzedékeket az Úr házában... Legyen az Úr áldása minden munkádon!

Áldáskívánással:
Szolgatársaid az Úrban

Névtelen írta...

Nagyon hálás vagyok az Úrnak , hogy személyedben egy - az elhívatásához hűségesen ragaszkodó , haladó gondolkodású, de ugyanakkor az isteni mércét szorosan szem előtt tartó lelkipásztort kapott gyülekezetünk .
Az Úr áldja meg munkásságodat , tegye gyümölcsözővé és ruházzon fel továbbra is mennyei bölcsességgel!
"Eső után jön a napsütés.Minden telet tavasz követ , minden éjre hajnal virrad. A győzelmet szükségszerűen a küzdelem előzi meg ." SPURGEON

Borzási István írta...

Igazán kedvesek vagytok a biztatásaitokkal... Köszönöm. Ez jólesik.
Ami Névtelen atyánkfiát illeti, ne aggódjatok, szerintem az Úr előbb-utóbb meggyőzi majd bűn tekintetében őt is. Kilétét illetően elég végignézni a statisztikát (nincs kódolva, mindenki megnézheti, ha olvasható a Java script): az megmutatja, ki, mikor, milyen messziről, honnan lépett fel a blogomra, és hány percet időzött ott... Azt is látni lehet hogy abban az órában és percben, amikor a bejegyzést írták, ki volt fenn... Úgyhogy, ezt nem nehéz behatárolni. De ahogyan a magam igazolása nem kell feladatom legyen, úgy a leleplezés sem. Az Úr legyen irgalmas!

P.S. Az előbbi törölt kommentek az én kommentjeim voltak. Mások megjegyzését nemigen szoktam kitörölni. :)

iri írta...

Na vegre en is belephettem,s olvashattam a megjegyzesemet,Nem ismetlem magam mert a blogomon megirtam megjegyzesem.Csak annyit hogy halat adok az URNAK eretetek

iri írta...

bocsanat,megjegyzeseket

Névtelen írta...

Kedves testvérunk
azok csoportjához kivánunk mi is csatlakozni akik Isten iránti hálával gratulálunk neked tanumányaid és az elvégzet munkád eredményéhez.
hiszem hogy tanulmányaid és kutatásaid folytán sok-sok lelki áldásokban volt részed és mély ismeretet sajátitottál el amit szolgálatod folytán kamatosztatsz a testvériséggel.
A doktori cím csak pecsét, elismerés,tanulmányaidra és az elvégzett munkára.

Neked névtelen iró azt irnám hogy irásaidból az irigység beszél.
Nincs tokéletes ember a foldon még a lelkipásztor is tévedhet ha bajod van vele eredj rendezd el vele négy szem kozt,ez a komunikáció forma nem illik a hivo emberhez,valakit igy kritizálni, jellemezni,ilyen hang nemben és igy s te erre nem mered válalni ki voltodat,nevedet odairni valyon kedves dolog az ilyen Isten elott
egy igének az utolsó mondatát ajánlanám neked mert aki titeket bánt az O szemefényét bantja mondja népének és szolgáinak profétája által az Isten

Borzási István írta...

http://iri-aldasszomj.blogspot.com/2009/03/megjegyzes-borzasi-testver-blogjara.html

Efraim írta...

Kedves Testvérem!

A "névtelen" hozzászólásokkal(hacsak nem tudatlanságból fakad) egyáltalán nem kell foglalkozni. Én egy ideje már alapból törlöm. Miért? Azért mert rájöttem arra hogy egyrészt rengeteg időt vesz el tőlem, az arra való reagálás(mert ugye nem lehet mindent szó nélkül hagyni), másrészt pedig nem jó médiafelületet adni annak aki csak(!) arra vágyik(értsd:feltűnési viszketegség). Mert amennyiben valaki tényleg építő kritikát fogalmazna meg, de nincs hozzá bátorsága hogy nevét adja, akkor ott a lehetőség hogy privát üzenetben vagy levélben tegye ezt. Nem így van? Azonban a te névtelen rajongód nem neked ír hanem az olvasóidnak. Ezért ha tekintettel vagy az olvasókra akkor megkíméled őket a provokátoroktól.
Ne fesd az ördögöt a falra szokták mondani... Én pedig azt mondom hogy az ördögnek se engedd hogy magát a blogodra fesse! :)

Te csak továbbra is légy a Jézus Krisztus jó vitéze!!!

Borzási István írta...

Köszönöm, Efraim!

A napokban írt „Névtelen” kommenteket nem töröltem, a következő okok miatt:

1. Senkinek sem szoktam törölni a megjegyzését, máskor sem.

2. Nagy valószínűséggel már megállapítottam, hogy ki írta. Tehát számomra nem névtelen. Bizonyára, még sokaknak ismerős.

3. Sérült embereken nem segítünk azzal, ha elhallgattatjuk. Jobb, ha kibeszélik, ami bennük van.

4. Az Úr még ilyen megjegyzésből is hozhat ki jót.

Csak azt sajnálom, hogy akik távolabbról olvassák mindezeket, azok egyebet érthetnek belőle: provokációt, olvasóknak való üzenetet és az ördög megnyilvánulását. Mindez így igaz, de itt nemcsak ennyiről van szó: egy lelkileg sérült ember kifakadása volt!

Épp ezért, gondoljunk arra, hogy az illető "Névtelen" meggyógyulását épp azzal segíthetjük elő, ha mondanivalóját meghallgatjuk, (bár nem értünk vele egyet)...

Lehet, hogy egyik-másik megjegyzés átlépi a jóízlés határát. Azonban mindaddig, amíg sejthető, hogy kitől, miért, milyen forrásból fakad, addig nem tiltunk se senkit. A kommentek mindenki számára leheségesek és szabadok.

Unknown írta...

Kedves István!
Én mégis javaslom az előzetes moderálást, mert a lapodon azonnal megjelenik mindaz amit kommentként írnak. Olyan is megtörténhet(volt már rá példa, Novák Zsoltnál, Kiss Zoltánnál), hogy káromkodások becstelen szavak, gyalázatok, pornográf írásokat is megjelentethet egy rosszakaró és ugye az ilyesmit jobb megelőzni mint utólag kezelni.

U.i. Az általad említett "névtelen" kommentelőn pedig igazán nem segít az ilyen indulatos kibeszélés(ezt a modern pszicholólia tanítja), mert ilyet sehol sem találunk a Bibliában. Csak akkor van segítség ha van bűnbánat és válallja önmagát...
Szeretettel,
Efraim

Unknown írta...

U.i.i. A feleségem(ő az "építőmérnök") volt bejelentkezve azért nem vefraim a feladó...

Maresz írta...

Igen, erre mi is gondoltunk. Éppen beszélgettük a férjemmel, hogy kellemetlen és nem épitő lenne, ha becsmérlő megjegyzést irna valaki és sokan elolvasnák mielőtt a cimzett (a blogszerző) megkapná azt. Esetleg be lehet állitani, hogy a blog ne fogadjon "névtelen" megjegyzéseket.

Névtelen írta...

Szerintem ha kiderult a (nevtelen) hozzaszolo akkor ki kel irnod a nevet hogy lassa mindenki hogy kirol van szo.

Borzási István írta...

Nem írlak ki, nem leplezlek le. Nem tartom feladatomnak. Ha kíváncsi vagy rá, nézd meg a statisztikában, ki volt fenn március 17-én 17 óra 16 perckor, és ott magadra ismerhetsz.

Névtelen írta...

Fel a fejjel ne vegye szamba ki mit ir.