Dániel az igaz emberek között

Borzási Pál: Dániel az igaz emberek között

“Majd így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belõle embert és állatot, akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Noé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal - így szól az én Uram, az Úr.” (Ezékiel 14:12-14)

Ezzel az igével kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy ha Ezékiel az első deportációban került Babilóniába, Dániellel együtt, hogyan sorolhatta fiatal társát az ismert „etalon-személyek” (Nóé és Jób) mellé? A kornológiai és teológiai kérdések a magyarországi és erdélyi (TELEK) lelkipásztorok körében merült fel, és az alábbiakban Borzási Pál részletes magyarázatát közlöm.

A KRONOLÓGIAI PROBLÉMÁRÓL

Bár nem lehetünk benne holtbiztosak, szerintem megkérdőjelezhető az a látás, miszerint Ezékiel Dániellel együtt, az első deportációban lett volna elhurcolva. Sőt, az is kérdés, hogy az “első” és a “második” deportáció alatt vajon nem inkább a második és a harmadik elhurcolástm kell-e érteni?

Ugyanis

(1) - az első fogságra vitel 605-ben volt (2Krón 36,6), amikor Dánielt és más nemes származású zsidót elhurcoltak (Dán 1,1-3.6).

(2) - a második elhurcolás 597-ben volt, amikor Ezékiel vitetett el Joákin királlyal és legalább tízezer más zsidóval együtt (2Kir 24,10-16; Ez 1,1-3).

(3) - a harmadik deportáció 587 (586?) körül történt kb. tíz évvel később a templom teljes kifosztása és lerombolása után (2Kir 25,1-21).

Amennyiben ez így van, akkor Dániel megelőzte Ezékielt a fogságra hurcoltak között. Ez azzal járhatott, hogy mire Ezékiel Babilonba került, az ifjú Dániel már a király udvarában volt és Isten gondviselése folytán sikeresen vizsgázott az általa felállított zöldség-evő próbán, hogy ne egyen a király “fertőző” ételéből és borából (Dániel 1). Szerintem Dániel ekkorára az ő igaz élete által már jó hírnévre tehetett szert (a zsidók körében is), amiről Ezékiel pap is értesülhetett amint megérkezett Babilóniába.

Megjegyzendő még, hogy a mi igénkhez - Ezékiel 14-hez - a legközelebbi (előbbi) időponti utalás Ezékiel 8,1-ben található, ami valószínűleg Kr.e. 592-re utal. Ha pedig minden kronológiai sorrendben történik, feltételezhető, hogy amikor a zsidó vének/férfiak meglátogatták Ezékielt (Ez 14,1), az később történhetett a könyvében eddig legutoljára említett dátumnál, 592-nél (amire Ez 8,1 utal). Ekkorára Dániel még inkább ismertté válhatott Ezékiel számára a a királyi udvarban megélt igazságos életvitele által. Ezékiel itt nem utal Dániel azon megtapasztalásaira, amiket ő később élt át és jegyzett fel könyvében (Dán 1-6). Csak azt mondja Dánielről, hogy igaz ember - Nóéval és Jóbbal együtt.

Elmondhatjuk, hogy:

Mind a három férfi igaz volt: Noé (1Mózes 6,9), Jób (Jób 1,1) és Dániel is, akinek igaz volta a sorok közt olvasható (Dániel 1,8). Mind a három férfimegszabadult: Noé az özönvíz elől, Jób a betegségből, Dániel a szégyentől (Dániel 1,14-15) és később a haláltól (Dn 2,12.18 és Dn 6). Mind a három férfi megszabadított másokat: Noé a családját az özönvíztől, Jób a három nyomorult vigasztalóját Isten haragjától (Jób 42,7-9), és Dániel először a három társát és a többi babiloni bölcseket (!) a halálbüntetéstől (Dániel 2,18-19.24). Ezékiel azonban itt kétli, hogy a három igaz férfi most ugyanezt megtehetné (azaz, hogy másokat is megszabadíthatnak igazságukkal).

Jó tudni, hogy ami a héber szöveget illeti, Ezékiel nem Dániel-t, hanem Dánel-t ír. Egyesek ebből arra következtetnek, hogy Ezékiel nem a kortársára utal (a bibliai Dánielre), hanem egy másik ókori Dánel (vagy Dán'el) királyra, akit egy ugariti-kánaáni irodalom hősként említ, kb. Kr.e. 1500-1200 körül (afféle korabeli “Mátyás király” vagy “Arthur király” módjára). Bár Dánel igazságosan uralkodott, mégsem tudta megvédeni az övéit az un. Anát istennő dühétől. Most azonban, mondja Ezékiel, ha Dánel uralkodó Isten előtt állna, akkor a saját lelkét megmentené (mint Nóé és Jób), de másét nem.

Személyesen nem gondolom, hogy nekünk ilyen (pogány mítosz) magyarázathoz kell folyamodnunk. A bibliai könyvek szerzői alkalomadtán egymástól eltérő módon neveznek meg személyeket (pl. egyesek Azária királyt Uzziásnak nevezik, vö. 2Kir 15,1 és 1Krón 26,1, stb.). Ehhez hasonlóan, Ezékiel is elírhatta Dániel-t Dánel-re. De végső soron ez persze titok. Én személyesen mégsem gondolom, hogy a bibliai írók ilyen pogány emberek (Dánel) és szeszélyes bálványistennők (Anát) példájával illusztrálnák mondanivalójukat. Ezért tehát maradok a “mi” bibliai Dánielünk mellett.

Ha a bibliai Dániel az első elhurcolás alatt jutott Babilonba, akkor ő azok között volt, akik legtöbbet raboskodtak (ellentétben azokkal, akik csak később hurcoltattak el a második és harmadik fogságra vitelkor).

Kérdés az, hogy vajon hány évesen vitték el Dánielt fogságba? És hány évesen vették fel őt a királyi akadémiára, a babiloni főiskolára? Ha hamar kiszemelték, s ha kb. három évet tanult a királyi udvarban, akkor az ő államférfi-szolgálata már Kr.e. 601 körül elkezdődhetett. Tudjuk, hogy Dániel ott volt a király udvarában Círus király első esztendejéig (Dániel 1,21), ami 537 körül lehetett. Azt is tudjuk, hogy Dánielnek még a Círus király harmadik esztendejében is voltak látomásai (Dániel 10,1), két-három évvel a szabadulás után. Ha tehát Dániel 16-17 éves volt (?) amikor elhurcolták, akkor Círus király harmadik esztendejében ő kb. 85, max. 90 éves lehetett (nem zárva ki a 100-at sem, persze).

AMI PEDIG MÁR NEM KRONOLÓGIAI KÉRDÉS:

(1) - Úgy tudva, hogy Dániel hamarabb, Ezékiel pedig később hurcoltatott fogságba (és még később kapva elhívást és azt követően sorozatos látomásokat), szerintem lehetséges, hogy mire Ezékiel Babilonba került és néhány évvel később látomásokat kapott, addigra Dániel már nem csak a babiloni három éves főiskolát járta ki, hanem ilyen “etalon-személyként” vált ismertté, mégpedig relatív fiatalon. Dániel és társai - a zsoltáros szavaival élve - “nagyokká” nőttek ifjú korukban - úgy testileg, mint értelmileg és lelkileg (Zsolt 144,12). Az, hogy valaki fiatalon, azaz 20-30 évesen, ilyen jó hírnévre és egyedi bölcsességre tegyen szert, nem egyedülálló a Bibliában.
(a). - Ott van pl. József, akiről azt olvassuk, hogy (fiatalon) a fáraó “vénjeit is bölcsességre taníthatta” miután Egyiptom miniszterelnöke lett (Zsolt 105,22).
(b). - Bárki legyen is a 119. zsoltár szerzője, valószínű, hogy fiatalon írhatta, mert ezt mondja magáról: “Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek” (Zsolt. 119,100).
(c). - Ott van Elihu is, aki azt mondja magáról, hogy “Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek” (Jób 32,6). Mégis amikor Isten megszólalt, nem az ifjú Elihura, hanem Jób másik három idős társára haragszik meg, mivel azok nem szóltak Isten felől igazán (Jób 42,7). Vajon azt jelenti ez, hogy amit az ifjú Elihu mondott, azt Isten elfogadta? Szerintem igen és ezért nem volt szükség a helyesbítésre. Ha ez így van, akkor nem csak az lehetséges, hogy valaki fiatalon úgy szólaljon meg, hogy az időseket is megtisztelje a saját beszédének végsőkig való halogatásával (milyen nehéz ez egy fiatalnak!!!), hanem az is, hogy amikor megszólal, akkor azt még Jóbnak vagy Istennek sem kell korrigálnia. Pedig nem akármilyen témáról volt szó, hanem a szenvedés titkáról...

(2) - Úgy tudva, hogy Dániel még a Círus király harmadik esztendejéig is ott volt Babilonban (Dániel 10,1) és ilyen korban még mindig vesz élő igéket az Úrtól, elmondhatjuk, hogy beteljesült benne a zsoltáros szava: “Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint cédrus a Libánonon... Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek” (Zsolt 92,13.15). Valószínű, hogy ha ezt imádkozta, akkor az Úr meghallgatta: “Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te hagy tetteidet” (Zsolt 71,18). “Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz” (Jób 17,8). Vö. Péld 4,18; Ézs 40,29-31; 46,4; Jer 17,8. Erőről erőre jutott – nem a Sionon, hanem az ellenség földjén!

Ige szerint tehát lehetséges fiatalon is bölcsnek lenni, és idősen is életerősnek maradni. Tapasztalat szerint én nem mondhatom, hogy ezt elértem volna - sem egyiket, sem másikat... De az Úr zömében a világ bolondjait választotta ki inkább, és csak kevés bölcset test szerint (1Kor 1,26-27).

Továbbá, amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős! (2Kor 10,9-10).

Ez a kegyelem!